2016. jan. 2.

Álomból valóság

Ma, miközben teregettem szorgosan a ruhákat odafent, abban a szobában, ahol annak idején az eljegyzésünk volt, és amiből hamarosan valami egészen más lesz, eszembe jutott valami. Még gyerekként folyton arról álmodoztam, hogy majd lesz egy külön szobám. Millió változatot eszeltem ki arra, hogy lehetne kettéosztani a szobánkat, vagy hogy lehetne beépíteni a teraszt, vagy esetleg a mi szobánkból egy feljárót csinálni a padlásra, és ott kialakítani egy kisebb szobát. A mi szobánk az egyetlen olyan szoba az egész lakásban, amihez nem lehet hozzányúlni, mert sehogy sem lehet kettéosztani. Most sem fogjuk bántani, és ez majd ott marad nekem emlékeztetőnek arra, hogy ugyan végül minden álom valóra válik, de mindig van valami, ami változatlan marad. Egyébként meg az építész épp tervezgeti nekünk azt, hogy hogy is lehet újraosztani a helyiségeket, és én kíváncsian várom, hogy mit hoz ki belőle.
Ugyanakkor, szintén teregetés közben eszembe jutott, hogy anyám vajon mennyit fog majd sírni mindeközben.. mert körülnézek odafent, és mindenhol azt látom, hogy úristen, mennyi cucc! A zöme felesleges, és tudom, ha tudna azzal a szemmel nézni, amivel én, akkor ő is tudná, hogy bőven el fognak férni ebben a kis lakásban is, de most biztosan rettenet fogja el, ha arra gondol, hogy mi minden lesz, ami itt nem fér el. Búcsút kell vennie attól a három tévétől, amit senki nem néz már rég, de azért valamire csak jó lesz alapon el van rakva a szekrény tetejére. Búcsút kell vennie attól a két gáztűzhelytől is, ami szintén ugyanilyen okokból áll a teraszon. Nem lesz helye a lánykori ruháinak, meg a több évtizede takargatott üres piás üvegeknek a szekrény tetején. Persze, nyilván nem csak ennyi, és biztos ettől is nehezére esik majd megválni, és tudom, hogy lesz még miatta szemrehányás is, meg kisírt szemek is, és én próbálok már most megértő lenni, és együttérző is, mert tulajdonképpen -ismerve őt- azt gondolom, nagyon-nagyon bátor és önzetlen dolog volt tőle ez a lépés. Azon is fog majd morogni, hogy mi minden fog változni. De csak addig, amíg kész nem lesz, mert akkor már majd büszke lesz rá, és tetszeni fog neki. Próbálom felvértezni magam, és mindenre felkészülni, jó erős lélekkel, mert tudom, hogy szükség lesz rá.
Még magamnak is lesz mivel megküzdenem akkor, amikor majd itt elkezdek összecsomagolni. Meg majd ahogy végig kell néznem, (de a végeredményt mindenképpen látni fogom) ahogy a galériát lebontják, meg a beépített szekrényt szétszedik. Nem lesz könnyű, de túl fogom élni, mert az emlékeimet nem veszítem el, csak a tárgyak fognak megváltozni körülöttem.
Körülbelül fél év múlva valóra válik a gyerekkori álmom. Külön szobám ugyan nem lesz, de én már nem is igénylem. :) De a teraszt beépítjük. :) Úgyhogy... nem beszélek a levegőbe akkor, ha azt mondom, hogy csak merjetek nagyot álmodni. :) (majd év vége felé is születik egy ilyen álom-bejegyzés.. csak lehet, hogy az más jellegű lesz.. de addig még bármi megtörténhet :P)

8 megjegyzés:

  1. Hát, ez egy nagyon izgalmas (és fárasztó) időszak lesz... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az tuti. :) Nagyon várom, hogy túl legyünk rajta. :D

      Törlés
  2. Váljon valóra az álmod,légy egészséges Boldog újévet kívánok az egész családnak hüséges olvasód.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a jókívánságot is, és a hűséges olvasást is. :) Boldog új évet Neked is.

      Törlés
  3. Izgi. Mi is hasonlók előtt állunk, remélhetőleg hamarosan mi is belekezdhetünk majd a tervezgetésbe, és a megvalósításba is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nektek még játszhat ez az új konstrukció is?

      Törlés
  4. Annyira szuper Dius! Nagyon szorítok, hogy olyan legyen minden ahogyan kitaláljátok!

    VálaszTörlés