2012. nov. 22.

Mese néni

Mese néni minden nap arra készült, hogy aznap este mit mesél majd a hallgatóságának. Évek óta ugyanazok az arcok ülték körül nap, mint nap. Leültek körben a párnákra, fogták a bögre kakaót, amit néha már felváltott egy-egy bögre forró csoki, hiszen nem is voltak már annyira kicsik, mint az első meséknél.
Mostanában a mesék is megváltoztak egy kicsit. A tündérek és a manók világát néha felváltották azok a történetek, amikbe beleszőtte Mese néni a hallgatóság életét is. Ez, ha lehet, még jobban lenyűgözte őket, és csak nézték, kezükben a bögrével, hallgatták áhítattal a meséket, míg csak ki nem hűlt a kakaó.
Egy ilyen estén hívatlan vendég érkezett. Sosem látták azelőtt. Csodálkoztak rajta, hogy ott van, de szívesen látták, mint mindenkit Mese néni házában. A mese elkezdődött, kedves gyerekekről szólt, akik bajba kerültek. Mese néni kellemes hangon szőtte a történetet, elbűvölten hallgatta mindenki, hogy milyen nagy dolgokra képes az, aki szeretni tud valakit.
A mese végén azonban a vendégük összeráncolt homlokkal így szólt:
-Ez a mese nekem nem tetszett. Nem jól mesélted el.
Mese néni kedvesen rámosolygott:
-Ez a mese az én mesém, és én így tudtam elmesélni. Holnap Te meséld, és akkor az már a Te meséd lesz, amit biztosan szeretni fogsz Te is.
-Átkölthetnéd Te is. Hogy tetsszen nekem.-mondta a vendég, mire mindenki felhördült, vagy a szája elé kapta a kezét.
Mese néni még mindig kedvesen mosolygott.
-Nem, nem költhetem át. Még akkor sem, ha Neked nem tetszik. De mesélhetek valamit, ami Neked is tetszeni fog. Mit szeretnél?
Izgatott suttogás hallatszott, mindenki azt találgatta, mit fog javasolni a vendég.
-Azt szeretném, ha rólam mesélnél valamit.
Mese néni szomorúan ingatta a fejét.
-Rólad nem tudok még mesélni, hiszen nem is ismerlek. Ahhoz, hogy meséljek rólad, a szívembe is bele kell költöznöd. Addig pedig azzal kell beérned, amit azokról mesélek, akik már régóta itt laknak bent. -mutatott a szívére- Mert tudod, róluk bármikor mesélek.
A vendég felállt a párnáról, és fenyegetően tornyosult mindenki fölé.
-Márpedig mesélni fogsz rólam, azért jöttem. Azt mondták, Te mindenkiről tudsz mesélni.
Mese néni körbenézett, látta a riadt arcokat. Egy pillanat alatt nyugtázta magában, hogy muszáj lesz valamit tennie, mielőtt valaki miatta sérül meg, hiszen a vendég máris olyan pillantásokkal bombázta a szeretett hallgatóságát, amitől némelyek szorongva pislogtak rá.
És Mese néni egy mély sóhajjal mesélni kezdett. Egy történetet a vendégéről, akit nem ismert, de jó ember volt a történetben. Csak hogy senki ne féljen....
A mese végén pedig mindenki elégedetten és hálásan pillantott rá.
A vendég kicsit röstelkedve lépett oda Mese nénihez:
-Elnézést kérek, amiért így viselkedtem. És köszönöm a mesét, nagyon tanulságos volt.
Mese néni mosolyogva nézett utána.
-Lám, lám... -gondolta- Mikre nem képes egy mese....

6 megjegyzés:

  1. Igaz, hogy kétszer is el kellett olvasnom, de megértettem! Jóóóóó!!

    VálaszTörlés
  2. Dius ez nagyon-nagyon jó lett! .-*

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon jó lett, meg tanulságos, meg elgondolkodtató...

    VálaszTörlés
  4. Nos igen...
    Szép lett, tetszett!

    VálaszTörlés
  5. :) Örülök, hogy tetszett. :)

    VálaszTörlés