Viszlát, február!

Az, hogy ez egy ilyen rövid hónap, mindenkèppen pozitív dolog, mert ahogy eltelik, máris az van az ember fejèben, hogy akkor kezdődik a március, kezdődik a tavasz is.
Nem volt egyèbkènt semmi baj ezzel a februárral, hordozott magában pár nagyon jó dolgot.
Igaz, valahogy jobban elfáradtam, mint az előző hónapokban, de lehet, hogy mostanra már kifogytak a tartalèkaim.
Holnaptól március van. Remélem az a tavasz minèl hamarabb megmutatja magát.

Kezes

Ma elnèztem a kezemet, ami már megint fáj is a kiszáradt bőröm miatt, ès gondoltam, hogy na, emiatt talalhatták ki annak idején a kesztyűt a hölgyeknek. Mert bizony, bajban lennék, ha most meg kellene jelennem valami társasági esemènyen, ahova illene kiöltözni is. A kezeimet vagy el kène dugnom, vagy kesztyűt kène húznom, hogy ne tűnjek úgy, mintha èn lennèk szegèny Hamupipőke.
Amúgy persze, nincs mièrt szègyenkeznem, mert a munkától, ès a hidegben dolgozástól nèz így ki. De azèrt jó lenne holnap sokkal szebb kezekkel èbredni.

Semmilyen nap

Nem nagyon történt ma semmi, olyan kis semmilyen nap volt ez. Ahhoz képest mondjuk elèg rendesen fáradt vagyok. Igaz, már egèsz dèlután is azt èreztem, hogy bármelyik pillanatban el tudnèk aludni.
Nyűgös hèt lesz ez, az már látszik. Furcsa hangulatban van mindenki. De sebaj...ez is el fog múlni majd.

Vasárnap volt

Olyan jó volt ez a hètvège, hogy ha lehetne ilyet, akkor visszatapsolnám, ès követelnèm a ráadást. Vagy megállítanám az időt, hogy ne tudjon múlni, ès megmaradjunk ebben a jóban.
A tegnapi meccs emlèkei, ès emlèkezetes pillanatai ma is velünk voltak, újra átèlhettük a gólokat, mert jó pár videón lettek megörökítve. Olvashattuk a nyilatkozatokat, èrtèkelèseket.
Balázs ma is dolgozott, addig èn -szokás szerint- mostam ès főztem. Èpp addigra lett kèsz minden, amikor telefonált, hogy indul haza. Ilyenkor mindig megvárjuk, hogy legalább hètvègèn együtt ebèdeljünk.
Aztán egy hirtelen ötlettől vezèrelve jegyet foglaltunk a Pentagon titka című filmre, úgyhogy este mèg moziban is voltunk. A film jó volt, tökéletes kikapcsolódást nyújtott.
Ès már vège is lett a hètvègènek. De majd a következőn megint csinálunk valami jót.

Jó kezdet

Gyerekkoromban, de mèg talán fiatal felnőttként sem tudtam azt nagyon elkèpzelni sem, hogy lètezhet olyan karácsonyi ajándék, amit igazából csak február végén fogok megkapni, ès tart egèszen nyár elejèig. A decembertől idáig tartó időszak egy második advent volt, ha úgy tetszik, mert ez a fajta várakozás is olyan nálunk, mint a karácsonyvárás. Csak közben nem gyertyákat gyújtottunk, hanem figyeltük az átigazolási híreket, nyomon követtük a felkèszülèsi meccseket (de úgy ám, hogy a Fradi minden meccsről èlőben tudósított a messengeren keresztül).
Ma pedig vègre karácsony lett. De mèg milyen... Volt itt hideg, meg hóesés, ahogy ez egy rendes karácsonyhoz illik. Ès volt ünnepi hangulat, remek formában lèvő csapattal, kivèdett tizenegyessel, ès 5-2-es győzelemmel.
A vègère már senkit nem èrdekelt a hideg, nem számított, hogy mozdulni is alig tudunk a rengeteg ruhától, ami rajtunk van. Egyáltalán fel sem tűnt, hogy talán mínusz fokok is vannak.
Imádtam ennek a meccsnek (is) minden pillanatát. 
Ès imádom a gondolatot, hogy ez a karácsony nálunk mèg hónapokig fog tartani, ès... (el ne kiabáljam), de a vègèn az ünnep egy másik ünbepbe fog majd átmenni...mert a szezon vègèn remènyeink szerint a harmincadik bajnoki cím lesz a Fradiè, ès felkerülhet a mezre a harmadik csillag is. Ott leszünk, ès velük fogunk ünnepelni. Addig pedig eshet eső, fújhat szèl, elindul ki zöld-fehèr...kiszurkoljuk a győzelmeket.

A mai napról

Azt még tegnap délután csak sejtettem, hogy sokkal jobban teszem, ha ma itthon maradok, mintha elmegyek dolgozni. Akkor még a legfőbb motivációm az volt, hogy el tudjak menni én is Balázzsal és Patrikkal Budapestre, de az is benne volt már a levegőben, hogy nem leszek már a legjobb formámban. Aztán késő délután több tüsszögőrohamon is túlestem, akkor végképp nyugtáztam magamban, hogy naigen, nem fogom megúszni én sem. 

Ma reggel úgy ébredtem, hogy azt gondoltam, na basszus, ebből aztán ki tudja meddig nem fogok kikeveredni. Az orrom bedugult, a fejem is fájt, meg egy ponton a bal szemem mögött is. Aztán vettem coldrexet, meg orrspray-t, és dél körül láss csodát, kidugult az orrom, és mintha mi sem történt volna. Érdekes jelenség, az biztos. Azért nem vagyok száz százalékos, mert alig vártam, hogy kicsit lefeküdjek, és aludtam is egy jót délután. 

De mindez nem tud eltántorítani attól, hogy holnap ott legyek a fradi meccsen. Akármi is lesz, akármilyen hideg is, ott a helyünk. :)

Roland ma úgy érkezett haza, hogy kapott igazgatói dicséretet az angol verseny eredménye miatt. :) Meg egy szaktanári figyelmeztetést, mert az informatika órán ikonokat rakott ki az asztalra. (ez az a faja röhejes beírás, amire az embernek lenne kedve válaszolni, hogy "azt hittem, informatika órán ez a tananyag része".. vagy valami ilyesmi)  Pozitívan állunk mindenhez, így leginkább csak a dicsérettel foglalkoztunk. A másikat majd aláírjuk. :D

Évfordulós ajándék

Nagyjából mindenki tudja nekem, hogy ugyan sokat hanyatlott a memóriám az utóbbi években, de a dátumokkal továbbra is nagyon jóban vagyok. Így aztán az összes olyan napot, ami valamiért fontos az életünkben, abszolút nyilvántartom. Ilyen ez a mai nap is. Éppen ma öt éve, hogy az első munkanapomat töltöttem itt, ezen a munkahelyen. Egy csomóan emlékeztek még rá biztosan, hogy mennyire izgultam akkor, és lehet, hogy ti is elcsodálkoztok most rajta, hogy ennek már öt éve? Én is rácsodálkoztam, mert dacára annak a rengeteg mindennek, ami itt történt velem már, valahogy ennyi évnek mégsem tűnt. :D
Arra nem is gondoltam reggel, hogy milyen meglepetést tartogat nekem a sors erre a napra. Nem is gondolhattam, mert ilyen sem történt még velem sosem. Nem sokkal reggelizés után egyszer csak villant a belső kommunikátor, és láttam, hogy ír nekem a legnagyobb főnökünk, hogy "Szia Dia, kellene beszélnünk, mikor érsz rá?" Úgy meglepődtem, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, és ha nem értem volna rá, akkor is ráértem volna, úgyhogy válaszoltam neki, hogy én akár most is ráérek, de mondja meg ő, hogy mikor akar beszélni, és akkor úgy lesz. Azt a választ kaptam, hogy akkor jön oda hozzánk.
Jó lassan ért oda, engem már majd' a fene evett meg közben, ahogy próbáltam kitalálni, hogy vajon miről akar velem beszélni. Abban azért biztos voltam, hogy rossz dolog nem lehet, mert akkor biztos nem ő jönne, hanem nekem kéne mennem az ő irodájába. De aztán odaért, és a szokásos hogy vagy, mi újság kérdések után rá is tért a jövetele okára. Van most egy éppen aktuális pozíció, ami lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de ő engem ajánlana, ha érdekelne. Szó szerint azt mondta, hogy "az egész raktárból téged tudnálak akár csukott szemmel is ajánlani, mert tudom, hogy nem csak erre, de ennél sokkal többre is képes vagy." A hirdetés nem kerülte el a figyelmemet, és elmondtam neki is, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolkodtam el rajta egy kicsit. De nem ez az, amire vágyom. Mert igen, azt jól tudja, hogy ennél, amit most csinálok, többre vágyom már. Azt mondta, örül neki, hogy nem akarom, mert jobb neki, hogy maradok, és keressem meg, ha már megvan az, amit csinálni szeretnék. Mondtam, hogy megvan az már évek óta, tulajdonképpen várom csak az alkalmat, amikor már én csinálhatom. Még beszélgettünk mindenféléről, többek között Balázsról is, és elmondta, hogy azok, akik ismerik a férjemet már vagy huszonhárom éve, és dolgoztak is együtt annak idején, mindannyian egyetértenek abban, hogy bámulatos változáson ment keresztül, és szerintük ez nagyban köszönhető nekem is. Hát mit mondjak? Csak megköszönni tudtam az elismerő szavakat mindkettőnk nevében.
Gratulált még Roli angol versenyéhez, beszéltünk a Kowalsky koncertről, ahol ő hétvégén volt a családdal, megbeszéltük, melyikünk éppen érettségiző gyereke hova jelentkezett a felsőoktatásban.

Gondolom nem mondok nagyon újat azzal, ha azt mondom, hogy tökéletes megkoronázása volt ez a beszélgetés az elmúlt öt évnek. Elmondhatom magamról, hogy ez alatt az öt év alatt az összes főnökömtől hallottam már, hogy meg vannak elégedve a munkámmal, és többre is képesnek tartanak. Ez pedig sokat jelent, mert az mindig jól esik, amikor érkezik visszacsatolás is arról, hogy amit csinál az ember, az jó. Így aztán maradok a következő öt évre is.. meg még várhatóan tovább is. ;)