Nyár van, nyar

Bírom ezt, hogy mennyire tud mindenki panaszkodni most, hogy nyáron nyár van, hőség, meg napsütés ezerrel. Természetesen mindenkinek melege van, meg elege van, és nem bírja tovább egy perccel sem már, lehetőség szerint rögtön holnaptól máris jöjjön a hideg.
Azt nem vitatom, hogy nagyon meleg van. Még azt is tudom, hogy nem én vagyok a mérvadó hőmérséklet tekintetében, mert én bizony még most is betakarózva alszom.
Áz is igaz, hogy nálunk is megy a légkondi, de nincs agyon hűtve a lakás, huszonöt fokon tartjuk idebent a hőmérsékletet. Éjszaka nyitva van az összes ablak, most már minden tetőablakon is van szúnyogháló, bátran lehet azokat is nyitva hagyni.
De azért azt is látom, hogy képtelenek vagyunk fejlődni, mert itt továbbra is az van, hogy ha nem mész a legmelegebb órákban vásárolni, csak hat óra körül, mert addigra kicsit jobban esik már emberek közé menni (és kevesebb szagos embert kell kerülgetni), akkor már nem lehet kapni tsemlét, péksüteményt. (Még egy csomó minden mást sem)
Pedig szerintem kb két nap alatt át lehet állni erre a mediterrán életmódra, és egy csomó nyűgtől kímélnénk meg egymást.
Arról meg inkább nem is ejtek egy szót sem, hogy hogy fordulhat az elő még mindig emberekkel, hogy nem lehet mellettük levegőt venni hányinger nélkül. Százféle izzadás gátló van, mindenhol beszerezhető...értem én, hogy valaki uzzadósabb, de szerintem azt az ember tudja magáról.

Teljeseb más téma:
Freddyre kérhetek egy szavazatot?n

Érzelmek

Eszembe jutott ma, hogy ha most felhívnám Erika barátnőmet, és szóba kerülne a fülmizériám, akkor biztos megkérdezné, hogy "És mi az, amit ennyire nem akarsz meghallani?" Már a gondolattól is torkomra fagyott a szó, úgyhogy jobb is, hogy igazából nem kérdezte meg..de persze most azért belül motoszkál már bennem a válasz. Sok minden van, belső hangok sugallta gondolatok, amiket rendszeresen és szándékosan elhallgattatok magamban. Nyilván ez csak mismásolás, mert ha kell vele foglalkoznom, akkor fogok is. Ha magamtól nincs ennyi eszem, hát akkor majd rá leszek kényszerítve.
Ma este láttam egy esküvői kisvideót. Úgy kezdődött, hogy a menyasszony ül a fodrásznál. Aztán a következő képkockán már a ruháját segíti felvenni az anyukája. Már itt kész voltam, de amikor még ráközelített a videós az anyuka kezére, ahogy a kis apró gombokat gombolja egyesével, ott már persze bőgtem is. És ott, abban a pillanatban megint nagyon vágytam arra, hogy legyen egy lányom. Pedig azt gondoltam, elengedtem már ezt...dehát dehogy engedtem el.

Vasárnap

Ez a mai nap egészen fantasztikus is lehetett volna, ha nem vet rá árnyékot ez a fülfájás. Most a másik fülem, nem az, ami a múltkor, és nem is ugyanazok a tünetek sem. Feszítő fájdalom, ami néha olyan, hogy el tudnám sírni magam. Néha beleszúr olyat, hogy látom a csillagokat is. Fájdalomcsillapító adagolás mellett elviselhető azért. Lázam nincs. Bevallom őszintén, hogy sok kedvem nincs orvoshoz menni, úgyhogy lehet, hogy még várok. Na jó, legyek teljesen őszinte:ezektől a fülészektől félek. Nem kicsit. Úgyhogy addig húzom az odamenést, amíg csak lehet. (Meg amíg bírom)
Főzni ma nem nekem kellett, Balázs csinált ebédre brassóit. Mennyivel jobb így asztalhoz ülni, hogy nem nekem kellett odateremteni az asztalra az ételt.
A szennyes tartót üresre mostam, felmostam, aztán mentünk moziba. Megnéztük az Escobar című filmet, ami a maga nemében fantasztikus alkotás, de engem néha a hideg rázott tőle. A legfélelmetesebb az egészben, hogy ez így meg is történt.

Minden hétvégén

Én egy cseppet sem bánnám, ha igaz lenne ezentúl, hogy minden hétvégén készül egy ilyen szelfi rólunk.

El is kezdtem lobbizni annak érdekében, hogy ez megvalósuljon. Jövő szombaton Kisvárdán játszik a Fradi. A világ végének tűnik, de nagyon jó lenne ott lenni...Na majd megpróbálok nagyon szépen nézni...
Ja...és ma este is ünnepelt Budapest...a győzelem a Ferencvárosé...

Péntek

Döcögős egy munkanap volt a mai. Nem is volt túl sok dolgom, meg nem is vagyok az a típus, aki képes arra, hogy egy valamivel óráig elszöszmötöljön. Meg kell csinálni, akkor lássunk neki, és legyen kész.
Emiatt aztán voltak még unatkozós félóráim is ma, és még olyan szerencsém sem volt, hogy mondjuk akkor beszélgetünk egy jót, mert nem azokkal dolgoztam, akikkel esetleg szívesen beszélgettem volna. De ez lehet az én hibám is, mert szépen tartom a három lépés távolságot azokkal, akikkel nem vagyunk egy hullámhosszon. Jobb ez így, tanultam én is a saját káromon is, meg másokén is.
Balázs is dolgozott ma délelőtt, úgyhogy vele legalább néha tudtam beszélgetni, és szerencsére az idő sem állt meg, délután kettőkor meg már készülődhettünk haza. Ez a jó abban, ha az ember már hajnali ötkor dolgozik.... hogy hamar lehet hazamenni.
Itthon aztán délután jól nem csináltunk semmit, csak pihentünk, meg elmentünk vásárolni, és ez így pont jó is volt.
Hétvégén úgyis lesz meccs is, meg moziba is megyünk, Balázs dolgozik is holnap, úgyhogy kellett is ez a ma délutáni semmittevés.

Megint

Már megint az van, hogy épp csak négy órám marad alvásra, mielőtt holnap hajnalban visszamegyek dolgozni. Nagyon kevés lesz, és az egészen biztos, hogy rettenetesen nehéz lesz felkelni, Balázs legalább negyvenszer fog majd szólni, hogy keljek már.. :)
De már most is azzal vigasztalom magam, hogy így viszont holnap délután legkésőbb fél háromkor elkezdődik majd a hétvége, ami egészen hétfő délig fog tartani, mert hétfőn sem a saját műszakomban fogok dolgozni.
Reggel olyan felhőszakadásra ébredtem, hogy egy pillanatra nem is tudtam, hogy mi az a hang, amit hallok. Főleg, hogy addigra a telefonom is csörgött, Balázs hívott, hogy tudassa velem, esik. a tetőablakok meg nyitva. Gyorsan kipattantam az ágyból becsukni mindent, még mielőtt beázunk, és aztán még néztem egy darabig bambán, hogy micsoda szürkeség és sötétség van fél hétkor. Azok, akik ettől azt várták, hogy majd milyen jól felfrissül a levegő, tévedtek, mert szerintem rosszabb volt így, mint amikor csak a nap tűzött. Én mondjuk nem panaszkodom egy szóval sem, továbbra is szeretem ezt a meleget. Olyankor is, amikor szatyrokkal megpakolva gyalogolok három kilométert is akár. Mennyivel jobb ez így, mint amikor a hideg széllel kellett megküzdeni.

Hírek innen

Mióta volt az a fülmizériám, vagyis hallójárat gyulladásom, azóta valahogy nem az igazi a fülem, mert folyton viszket. Hol az egyik, hol a másik, hol mindkettő. Próbálom megállni, hogy nem vakarom, de persze nem mindig sikerül. Ma már azon is gondolkodtam, hogy vajon most már így is fogok maradni, és mindig ez lesz, vagy hogy van ez? Igaz, hogy mondta a fülészorvos, hogy majd ezután lesz bajom a fülemmel, ha eddig nem is volt, de igazából nem hittem ám el neki.
Nagyon idegesítő érzés egyébként.
Patriknak megjött a neptun kódja, úgyhogy most már lát ott mindenféle csodát, meg van corvinusos email címe is. Még mennie kell a NEK azonosítót intézni, mert ugye nekik még nem kellett annak idején, amikor középiskolába kerültek.