Szombat

 Én nem tudom, hogy mindenki megőrült e, vagy csak ennyire unatkoznak a férfiak, de most már a hócipőm tele van azzal, hogy időről időre arra ébredünk, hogy valaki éppen háborúzik a másikkal. Messze van, de nem olyan nagy már ez a világ, hogy számítson a távolság. Mondjuk tenni nem tudok ellene semmit, csak az erősödik bennem, amihez már egy ideje tartom magam. Nem görcsölök azon, hogy mindenfélére spóroljak, hogy legyen még több minden, amit birtokolhatok. Azon vagyok, hogy a mindennapok jók legyenek, hogy minél több élményem legyen az itt és mostban, mert amíg ennyi őrült vezető van ezen a világon, addig bármikor megtörténhet, hogy egyik napról a másikra senkinek nem lesz semmije. Az emlékeimet meg nem tudja elvenni senki. 

Ma itthon volt Patrik is, és itt is alszik ma éjjel, a barátaival ment egy bálba ma este. 

És ma végre felszámoltam a szennyes tartó tartalmát. Öt adag ruhát mostam, szárítottam. Mondjuk ha nagyon megtömném a mosógépet, akkor lehet, hogy csak négy lett volna, de nem teszek ilyet, mert nem is mossa ki szépen, meg gyűrött is lesz minden. Nem ér annyit. 

Könyves péntek

 

Szándékosan választottam most olyan könyvet, ami inkább a nyálas semmiség kategória, mint komoly irodalmi értéket képviselő regény.  Arra tökéletes, hogy jól kikapcsolja az embert, bár ebből a műfajból sem kiemelkedő.

Az írónő stílusa tetszik, a szereplők kicsit furák, mert egyetemisták, mégis olyan életet élnek, mint egy középkorú pár. A konfliktusaik is kissé eltúlzottak.

De jól szórakoztam vele, és még van pár rész a sorozatból. 

A nap, ami egy hétig tartott

 Érzésre legalábbis. Ugye tegnap este a prágai Vaclav Havel repülőtérről posztoltam, este tizenegykor landoltunk Budapesten. Hála istennek, hogy elérhető a city break parkoló ilyen földi halandóknak is, mint mi, mert ennek köszönhetően egy óra múlva már itthon voltunk. Na de az akkor is már éjfél volt...és még akkor villámgyorsan kipakoltunk a hátizsákból, amíg mindenki végzett a fürdéssel, addig megcsináltam a szendvicseket a mai munkába menéshez. Fél kettőkor kerültem ágyba, és négy negyvenkor kelni kellett. A mi fit alkalmazás be is jegyezte, hogy az alvásminőségem rossz volt. Inkább csak rövid, szerintem. 

Muszáj volt korán menni, mert délután időpontunk volt Erikkel a fogorvoshoz. Amikor ezt az időpontot megbeszéltük, kicsit benéztem, hogy mikor is érkezünk haza Prágából, simán az vizionáltam, hogy délután jövünk haza. Pedig egyébként tudtam, hogy nem (csak nem sejtettem). Mindegy, tudom magamról, hogy néha belebakizok az ilyenekbe..

A munka természetesen nem esett jól, a kevés alvás miatt duplán nem. 

A fogorvosnál minden rendben volt, készen van a másik nagy tömésem is. Már csak egy kicsi van, meg a fogkőleszedés, és azzal az összes saját fogam rendben lesz. 

Mire onnan hazaértünk, már szédültem néha a fáradtságtól, de még volt ma egy Fradi meccs is, amit nézni kellett legalább a tévében. Szerencsére ma jó meccs volt, meg is nyertek, így holnap a mi csapatunkat sorsolják majd a legjobb 8 között az Európa Ligában. 

Most már este tíz óra, úgy érzem magam, mint aki még soha életében nem tudott aludni. De mindjárt már az következik

Viszlát, Prága!

 Ma fordul a kocka, és úgy lesz, hogy ma reggel még itt ébredtünk, de már nem itt fekszünk le majd, hanem otthon. Igaz, az már holnap lesz, amikor ágyba kerülök, de ez részletkérdés. 

11-kor kellett elhagyni a szállást, addig még mindenki összepakolt, telefont töltött, kávéztunk, reggeliztünk. A repülőnk csak este tízkor indul, így ma még bőven volt időnk a város olyan részeit is felfedezni, ahol még nem jártunk az elmúlt napokban. Szerencsére tök jó idő volt, sütött a nap is. Jártunk mindenféle hatalmas emelkedős részeken, volt, ahol alig bírtam már felmenni, de végül csak megcsináltam. 

Ebédeltünk, kávéztunk, söröztünk több helyen is, de azért már öt óra körül eléggé megviseltek voltunk, addigra jól esett volna már kicsit kényelmesebben ülni, vagy épp csak elnyújtózni egy kicsit. Ehelyett még egy utolsó vendéglátóegységbe is betértünk, de igazából már senki nem nagyon kért semmit. Onnan busszal jöttünk a repülőtérre, ami jó hosszú út volt (mondjuk időnk éppen pont volt). 

A tömegközlekedés egyébként egészen kiváló, bőven lenne mit tanulni nekünk, magyaroknak is. A buszon, villamoson is lehet jegyet venni (nem feláras), és nagyon sűrűn járnak egymás után. A belvárosban csak villamosok járnak, buszokat ott nem láttunk, a troli is csak a közelébe jön a belvárosnak. És metró is van több vonalon is közlekedik. 

Sokkal kellemesebb hely, mint ahogy én azt képzeltem, örülök, hogy itt is voltunk. 

Kedd

 Ma kb ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk a sétát. Jó, nem teljesen, mert ugye a kiindulási pont ugyanott volt. Ma felsétáltunk a várhoz. Ami azért szó szerint meredek vállalkozás volt, és elég szívdobogtató érzés volt feljutni odáig. Szó szerint is, és átvitt értelemben is. De megérte a megemelkedett pulzusszámot, és az elfáradt lábakat is, mert lenyűgöző volt odafent. 

Nagy szerencsénk volt, láttuk a déli őrségváltást a Mátyás kapunál. Ilyet sem láttam még sohasem (hasonlót sem élőben), úgyhogy ez is nagy élmény volt. 

Ma is nagyon finom ebédet ettünk, egy nagyon kellemes helyen. Egyébként tök érdekes, hogy itt a sörözők és éttermek kilencven százaléka olyan, ahová nem lehet teljesen belátni. Az csak ilyen saját következetés, hogy talán azért, hogy sem az utca embere ne azt bámulja ki mit eszik/iszik, sem az, aki bent ül, ne foglalkozzon azzal, hogy mi van odakint. Bármi is az ok, mindegyik helynek ettől olyan kis meghitt, otthonos hangulata van. Ma is elfogyasztottunk így öten pár liter sört, na de azt itt ki számolja? 

Jártunk Prága legszűkebb utcájában, ahol lámpa irányítja, hogy le tud e menni az ember. 

És tényleg azt érzem most, hogy annak ellenére, hogy leszakad a lábam, mert ma is mentünk huszonötezer lépést, és még azért a holnapi nap is itt lesz (este repülünk haza), hogy elképzelhető, hogy még visszajövünk egyszer, mert itt is jó lenni. 

Hétfő

 Na azt az első prágai éjszakát még fogjuk emlegetni majd sokáig, és jókat fogunk nevetni sok év múlva is azon, hogy éjfél körül, amikor már a sokadik próbálkozásom volt sikertelen azzal kapcsolatban, hogy el tudjak aludni (nagyon puha a matrac, és nagyon kényelmetlen a párna is), egyszercsak "besüppedt" alattam a matrac egy érdekes hang kíséretében. A röhögéstől alig bírtam megszólalni Balázsnak, és biztos tök mókás látványt nyújtottunk, ahogy én tartom a matracot, közben a könnyeim potyognak már a nevetéstől, ő meg az ágyrácsot próbálja visszaigazítani. Második próbálkozásra sikerült csak, de az már kitartott szerencsére. 

Pár órát azért sikerült aludni, de reggel hatkor úgy pattantam ki az ágyból, hogy ó, hála az égnek, végre reggel van. Akkor még esett az eső, kicsit aggódtam is, hogy jajj, ki akar megint esernyővel mászkálni, de szerencsére nyolckor már nyoma sem volt ennek. 

Ma csak gyalogos kiránduláson voltunk, de egészen komoly lépésszámot produkáltunk, kora délután az első kör után 14000 lépés volt, most estére 22000-el zártunk. 

Megnéztük természetesen a Vencel teret (de ez épp felújítás alatt van), az Orlojt, átsétáltunk a Károlyi hídon, megnéztük a Lennon falat, a Kafka mozgó szobrot. Nagyon finom kacsát ettünk ebédre knédlivel és párolt káposztával, voltunk két nagyon régi, és nagyon tradicionális sörözőben. A második helyen még a harmónikás is zenélt nekünk, miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, magyarul énekelte, hogy "az a szép, akinek a szeme kék.", illetve az Omegától a Gyöngyhajú lányt. Az Arany tigris nevű sörözőben járt már Hrabal, Clinton és Merkel is, és még rengeteg ismert ember látogatása van megörökítve a falakat díszítő fotókon. 

Az U Fleku pedig egy hatalmas múlttal rendelkező söröző, ahol főzik is a sört, nem csak mérik. 1499 óta foglalkoznak ezzel, egészen elképesztő történelmük van már. 

De igazából az egész város egy élő történelemkönyv. Bámulatos, hogy mennyire szépen megőrizték a történelmüket, milyen gondossággal vigyáznak ezekre, és milyen gond nélkül fér el egymás mellett ez a rengeteg, nagyon régi szobor, műalkotás, és a modern világ. 

Azt gondoltam még tegnap, érkezés után is, hogy hát azért Prága nem feltétlenül lesz a nekem tetsző hely, de abszolút az. És ma sem hagytam ki a sörözést sem. 

Hello, Prága.

 Ez a mai nem egy megszokott vasárnap, mert már megint az van, hogy nem ugyanott vagyunk már, ahol ma reggel ébredtünk. 

Ez még Patrik karácsonyi ajándéka, családi prágai utazás. Ő már járt itt barátokkal, mi még csak most először. 

Alig ideértünk, elkezdett esni az eső, de Máltán is így kezdődött, és végül tök jó utazás lett belőle, így lesz ez most is biztosan. 

Ma még nem sok mindent láttunk, de voltunk már sörözni. Még én is sört ittam, hogy nézne már az ki, hogy pont itt nem azt kérek én is. Na nem lesz ebből rendszer, de nem volt rossz. Egy közös emléknek meg mindenképpen jó. 

Szombat

 Rögtön azután, hogy elmesélem, hogy csak annyiban volt más ez a mai nap egy átlagos szombattól, hogy voltam fodrásznál, majd teszek fel egy kérdést is.

Szóval legelőször is alaposan kialudtam magam ma éjjel. Tegnap este már szédültem az álmosságtól mire lefeküdtem végre, és akkor még ráadásul megjelent a szobában egy légy is, ami halálra idegesített, és tök nehezen aludtam el miatta. De aztán amikor sikerült, akkor igazán jó volt, bepótoltam a heti lemaradást. 

Délelőtt elindítottam a mosást, megcsináltam a gyrost, aztán fél tizenkettőre mentem fodrászhoz. Csak festette a hajamat, nem engedtem most vágni belőle, meglátjuk meddig bírom most. 

Megvártak az ebéddel, így nem kellett egyedül ennem. Délután befejeztem a mosást, végre kitakarítottam a hűtőt kívül -belül. Kicsit tovább tartott, mint gondoltam, úgyhogy a ruhák elpakolása jól eltolódott, de meglett az is. 

Na és akkor a kérdés. Nemsokára megérkezik a 6000. poszt. Mit gondoltok, mikor? 

Könyves péntek

 

A sok "nyálas" könyv után most egy komolyabb következett, ami a már -már (részemről) unalomig elcsépelt témában íródott. Megint a második világháború, megint Hitler. Megint egészen másképp feldolgozva a történtek, egy nem tudom hányadik szemszögből.

Ez is egy olyan könyv, ami megtörtént események alapján íródott. Mondjuk ebben a témában azért elég ritka a fikció, mindegyiknek van valóságalapja sajnos. 

Nem volt annyira elsöprő és lebilincselő stílusú könyv, mint sok más elődje, helyenként nekem talán túl sok volt a részletgazdag leírás. És nem az lett a végkifejlet sem, amit én gondoltam. A végén még ott volt az a csavar, ami miatt maradtak bennem kérdőjelek. 

Azoknak ajánlom, akiket érdekel a téma. 

Csütörtök

 Voltak a mai napnak is mindenféle pillanatai, jók is, kevésbé jók is. Esett egy kevés hó is délelőtt, aztán sokkal több eső. 

Beszélgettem délután kicsit a volt kolléganőimmel, mindig örülnek nekem, amikor van időm átmenni hozzájuk. Ketten készülnek a nők 40-nel nyugdíjba menni közülük, az egyikőjüknek már megvan az idő hozzá, be is adta a papírokat, a másikuknak nyáron lesz aktuális. Mindketten tök jó korban vannak még, tök jól tartják magukat, és pont így a legjobb nyugdíjba menni szerintem. Még bármit meg tudnak tenni, tudnak akár utazgatni, akár kertészkedni, unokák körül besegíteni, Mindketten ilyesmit is terveznek, nagyjából az a céljuk csak, hogy élvezzék az életet. Ha nekem meg majd akkor, amikor elérem ezt az időt, lesz erre lehetőségem, én is ezt fogom választani. Remélem, hogy mindenféle értelemben jól leszek majd akkor is. (De majd akkor megírom) 

Most még nézem a Fradi meccset, Bulgáriában játszanak ma este az El rájátszásban, épp most rúgott gólt a Ludogoretz.Jövő héten hazai pályán lesz a visszavágó. Jó lenne azért, ha még ott lenne esély.

Szerda

 Amúgy ez a hétfőn emlegetett szeles szerda bejött...De már mindegy is, nem akarok ilyen időjárás figyelővé alakulni. 

Ma eszembe jutott, hogy vajon ha majd egyszer lesz unokám, hogyan fogom neki elmesélni azt, hogy réges régen telefonfülkéből telefonáltam. Emlékszem, itt volt a szomszéd ház előtt egy fülke, és volt olyan időszak, amikor bedobtam egy huszast, és gyakorlatilag addig beszéltem, amíg kedvem volt (vagy amíg nem jött valaki, aki telefonálni akart). Valami nem jól működött akkor, amikor ezt így lehetett csinálni, de természetesen senki nem jelezte ezt a matáv felé. És tök érdekes, de még mindig tudok egy csomó telefonszámot fejből. Ez egyébként már a gyerekeimnek is elég misztikus dolog, pedig ők még azért láttak telefonfülkét. 

Az meg külön érdekes, hogy a mi generációnk mekkora technikai fejlődést élt meg. Mintha több életet is élnénk egyszerre. 

Kedd

 Próbálom én azért meglátni a szép dolgokat is minden napban, és nagyon örültem ma például annak a pár percnek is, amikor sütött a nap. De ez most amúgy olyan, ami erőfeszítést igényel, és nem spontán csak jelen van magától. 

Valószínűleg hagyni kell, és majd elmúlik ez az időszak is, egyszer csak megérkezik a madárcsicsergős tavasz, és jó illatú lesz a levegő.. Mondjuk erős a kísértés bennem arra, hogy elébe menjek, vagy megkeressem valahol. 

Elaludtam a hátamat, és emiatt fáj egy kicsit a jobb lapockám környékén. Mostantól nem voltam masszázson, és épp a napokban gondoltam rá, hogy most már végigcsinálom ezt a fogorvosos mókát, és majd utána kérek időpontot. 

Hétfőn hó

 Reméljük nem úgy folytatódik a hét, hogy kedden köd, szerdán szél, csütörtökön csikorgó hideg, pénteken meg porfelhő lesz, mert akkor aztán már nem is tudom hova fogok zarándokolni innen. 

A fentiekből következik, hogy a mai sem az én napom volt még, sokat fáztam. A munkahelyi wc-ben hetek óta nincs fűtés, és úgy utálom már, hogy ott is minden alkalommal meg lehet fagyni. Többször is lett már jelezve, de nem történik semmi. 

Abban sincs változás, hogy még mindig nagyon álmos vagyok. 

Vasárnap

 És megint visszatért a tél. Mondanám, hogy egyébként meg megmagyarázhatatlan rossz kedvem is van, de ebből csak az az igaz, hogy rossz kedvem van. Megmagyarázni meg tudom épp. Az elsődleges ok pont ez a tél dolog. Ennél kevesebb ideig sem rajongok érte, mostanra meg már nagyon elegem van belőle. A másodlagos sokkal személyesebb, és most még erre nem is akarok jobban kitérni. Olyan dolog történt, amire nem számítottam, ami egyáltalán nem volt benne a pakliban, és ami miatt nem jó a közérzetem, és gondolkodnom is kell. Mindegy, majd valami lesz. 

Ma volt itthon Patrik, így ma ötösben ebédeltünk. Csináltam egy hadseregnek is elég kaját, amiből persze vitt is, de még így is maradt. Valahogy kevesebbet ettek, mint amire számítottam. Na sebaj. 

Nagyon másról nem is tudok mesélni. 

Szombat

 Tegnap voltam megint fogorvosnál. Most már nem a foghúzás volt a program, az a kevés, ami maradt, szerencsére már menthető. A töméshez is kaptam érzéstelenítőt, így egyáltalán nem volt megrázó élmény. Pedig sokáig tartott, a végére már kicsit untam is, főleg mert már nagyon jó lett volna, ha végre a nyálszívó eltűnik a számból. De nagyon szépen megcsinálta, igazi wow élmény volt meglátni a tükörben. Este nyolcig hatott az érzéstelenítő, addigra már közel jártam az éhhalálhoz is. Nagyon fáradt is voltam a hajnali kelés után, de korán lefeküdtem, és ma reggel nyolcig aludtam. 

A mai nap a szokásos tevékenységekkel zajlott. Balázs dolgozott, így csak kettőkor ebédeltünk. Kimostam mindent, délután visszavittünk a sinsaybe egy farmert, ami nem lett jó. Online rendeltem még januárban, de sehogy nem sikerült eddig eljutni az intézéshez. Pont hazaértünk a Fradi meccsre, amit nagy reményekkel kezdtünk nézni, aztán nagyon csalódottak voltunk a végére. 

Ma este megint elképesztő módon álmos vagyok.. lehet hogy a közelgő front van rám ilyen hatással. 

Könyves péntek

 Ilyen még nem volt a könyves péntekek történetében. Ezen a héten három könyvet is olvastam. 

Az írónőtől még semmit nem olvastam ez előtt, de biztosan nem ez volt az utolsó. Kettő este volt mindössze a fürdőkádban. Nem olyan hatalmas olvasmány, továbbra is maradok a könnyed, könnyen emészthető könyveknél. Stílusában hasonló a szürke ötven árnyalata sorozathoz, igencsak szókimondó stílusa van (prűd és finom lelkű olvasóknak emiatt nem ajánlom), de annál azért könnyedebb és szerethetőbb történet. A klimaxtól sújtott lelkemnek kifejezetten jót tett egy ilyen mindent elsöprő, mindenféle érzelmet felvonultató, szinte meseszerű világban, ahol hétköznapi gondok nemigen fordulnak elő. Szóval ha egy kis pikáns szerelmi történet feldobna, akkor válaszd ezt. 

Ettől az írónőtől több könyvet is olvastam már, biztos voltam benne, hogy ez sem fog csalódást okozni, eddig minden könyve tetszett. Ez is. A címadó mondat szó szerint is, és képletesen is értendő, egészen bizarr és érdekes történetek kerekednek ki belőle a két főszereplő életében. Egy darabig a két élettörténet külön -külön zajlik, de aztán a végére az a cipő mégis közös lesz akkor is, ha egyébként egyáltalán nem igaz ez. Érdekesen vezeti végig a látszólag kis könnyed sztorin keresztül azt, hogy mi mindenre van hatással, ha tényleg egyszercsak egy teljesen másfajta életben találjuk magunkat. Ez is tetszett, és ezt bárkinek ajánlom. 

Ez pedig egy gyönyörű és fájdalmas szerelmi történet, két nem mindennapi fiatalról, akik "véletlenül" találkoznak össze. Nagyon komoly érzelmi hullámvasút, rengeteg költészet, fájdalmas családi események, és aztán egy egyáltalán nem egyszerű közös jelen, amiből nem biztos, hogy lesz jövő. Az írónő a legfájdalmasabb érzelmeket is olyan szépen írja le, hogy volt, amit többször is elolvastam ezek közül. Szóval, én ezt is ajánlom mindenkinek. 

Csütörtök

 Hajnalban mentünk ma dolgozni, négy és fél órát aludtam. Az ilyen hajnali ébredések nehezen mennek, de általában hisz perc alatt azért már magamhoz térek. Hát most nem sikerült ez egész nap, nagyon álmos és nagyon nyomi voltam. 

Pedig amúgy jó nap volt, jókat beszélgettünk a kollégákkal, amíg a főnökség és pár kiválasztott ember elmentek egy rendezvényre. Lehettem volna én is ott, a saját döntésem volt, hogy maradtam dolgozni. Nem is bántam meg egy percre sem. 

Délután pihentem, aludtam is egy kicsit a kanapén. 

Aztán este összetörtem egy üveg sört a spájzban, úgyhogy volt mit takarítani. 

Kupaszerda

 Ha megkérdezitek, hogy bánom e, hogy ma itthonról néztük a meccset, és nem mentünk hajnalban dolgozni, hogy aztán kapkodva összekészüljünk, és legalább másfél órán keresztül tegyük meg az egyébként ötven perces utat, akkor határozottan az a válaszom, hogy igen. Nem csak azért, mert láthattunk volna egy négy gólos győzelmet, hanem mert élőben láthattuk volna ezt is. 

Még a tévén keresztül is megkönnyeztem, amikor pályára lépett ez a 16 éves fiú. Akkora üdvrivalgást kapott, hogy öröm volt hallani. Az ilyen pillanatok örökre beégnek mindenkibe. 

Egyébként azért nem mentünk, mert nem volt kedvünk kapkodni, meg fázni, meg ilyenek. Mostanában kicsit lusták vagyunk, kicsit mindenkinek rossz kedve van, de senki nem is vallja be magáról, hogy valami baja van, még akkor sem, ha kérdezik. Na de majd csak lesz ez jobb is. 

Kedd

 Ma reggel úgy indultam dolgozni, hogy egy kicsit elkezdett a hó esni. Szerencsére épp csak ilyen nagyon apró, és épp csak pár percig tartott.  Hideg is volt megint, olyan, ami már napok óta nem, és én a hétvégi napsütéses időt már biztató jelnek tekintettem. Na mindegy, a tél nyert, marad még, nincs mit tenni. 

A hangulatomnak sem, és a közérzetemnek sem tett jót a hideg, egész nap hol itt fájt a hol ott, semmi nem volt jó. Pedig egyébként nemrég konstatáltam magamban, hogy dacára minden változásnak, még talán sosem mondhattam el magamról, hogy ilyen jól vagyok, mint az elmúlt évben. Szóval azért nem kéne ezt elrontani már. 

A nap csúcspontja ma is a kádban olvasás lesz. 

Kezdődik

 Minden a szokásos. A hétkezdés is, természetesen. Tényleg milyen jó lenne egyszer úgy ébredni hétfő reggel, hogy onnantól kezdve egész életemben azt csinálom, amihez kedvem van. Ha most újrakezdeném az életemet, biztosan valami olyan hivatást választanék magamnak, ami nem helyhez kötött. A mostanra megszerzett élettapasztalatommal felvértezve győzném meg magam arról, hogy mennyivel másabb életem lehetne. Nem cserélném el az eddigieket semmi pénzért sem, de hálás lennék egy másfajta jövőért. 

Nem tudok mit írni ma sem, mert nem történt semmi érdekes. 

Vasárnap

 Ma olyan szépen sütött a nap, hogy egesz nap azt sajnáltam, hogy itthon vagyunk, és nem mentünk el valahova. 

Bánatomban feláldoztam magam a házimunka oltárán, és megcsináltam egy csomó mindent, amit általában minden héten ugyanígy megcsinálok. Jó, volt azért amit most extraként bevállaltam a konyhában. Ez úgy nagyjából le is foglalta a délutánomat. Utána meg azon bánkódtam, hogy mindjárt vége is a hétvégének, és kezdődnek megint a semmit sem erő hétköznapok. 

Erik hazaért már ebédre, úgyhogy ma már nem hárman ebédeltünk. 

Meccsnap

 Nem is csak egy sima meccs, hanem a Derbi napja. Ami a meccsek meccse, mindennél fontosabb. Ezt a meccset mindenki meg akarja nyerni. Erik nincs itthon a hétvégén, egy barátjának a szülinapját ünneplik, így ő kihagyta ezt a meccset. Gondolom azért kicsit bánja, mert nyertünk, három gólt is szereztünk, a Dózsa még egyet sem. Az első félidő lehengerlő volt, az a fajta, ami miatt meccsre járunk. A második félidő már kevésbé volt élvezetes, de nem múlt rajta semmi már. 

Egyébként nem tudom mi lesz velünk, ha valamikor majd úgy lesz, hogy ketten maradunk. Már így is, hogy csak hárman vagyunk itthon tök furcsa minden. Pedig hát Erik sem csap itthon nagy zajt, vagy ilyesmi, mégis tök más így. 

Könyves péntek

 

Nemrég olvastam az írónőtől a Mindig december című könyvét. Azt is szerettem, de ezt egy kicsit jobban. Nagyon szépen megírt történet, van benne szomorúság is, szerelem is, egy csomó kedvesség és egy csomó olyan emberi tulajdonság, amitől bármelyikünk lehetne a főszereplő. Van benne egy kis meseszerű szépség is. 

Nagyon kellemes olvasmány, ajánlom. 

Novellagyűjtemény. Nagyon ritkán olvasok ilyesmit, mert nem szeretem ezeket a nagyon rövid történeteket. Az, hogy most kivételt tettem, igazából csak véletlen. De ezek a novellák mind olyan komplexek, és olyan mélyre hatolnak az ember lelkébe, hogy nem tűnik rövidnek. Tanulságos olvasmány. 

Fogorvosos-favágós

 A mai nap már nem munkával telt nekem. Délután mentem a fogorvoshoz a következő foghúzásra, és úgy voltam vele, hogy a múltkor is jó döntésnek bizonyult a két nap betegállomány, így most is így lesz. Még jól is jött ki, mert ma jöttek kivágni az udvaron a hatalmas méretű fákat, így volt, aki beengedje őket, meg ilyesmi. Nagyon mást nem igényeltek, tökéletesen profi csapat jött. Volt náluk mindenféle védőfelszerelés, amit használtak is rendeltetésszerűen. Az ágakat ledarálták, a többit össze is vágták. Még holnap visszajönnek a tuskómaróval, de a nagy része készen van, és ezzel tettünk egy újabb elég költséges, és nagyon látványos lépést az új udvarunk felé. Még van bőven vele teendő, mire egyszer olyan lesz, amilyet szeretnénk, de a jó dolgokra érdemes várni. 

Délután Erikkel együtt mentünk a fogorvoshoz, mindkettőnknek mára volt időpontja. Nekem kihúzta még azt a fogamat, amivel mást már nem lehetett kezdeni. Szerencsére ez most sokkal jobban ment, mint januárban a másik, alig éreztem. Most azért a helyét már érzem, de elviselhető bőven. 

Erik nem volt ennyire szerencsés, neki gyökérkezelés kellett, ráadásul egy jól begyulladt gyökér volt, ami eléggé fájt neki. Rögtön fel is dagadt egy kicsit az arca, és szemmel láthatóan is nagyon nem volt jó érzés neki, de most már benne van a gyógyszeres tömés, az szépen pár nak alatt meggyógyítja majd. Jövő héten is együtt megyünk, akkor remélhetőleg mindketten úgy jövünk ki, hogy minden rendben, nem fájt semmi. 

Nagyjából ennyi is volt a mai nap, értelemszerűen a foghúzás után már nem álltam neki itthon semminek, csak pihentem. 

Szerda

 Ez a mai egyáltalán nem volt rossz nap, de csak az egynek elment kategória. Mozgalmas volt, sok minden történt munka közben, de nem túlzó mértékben. Nagyjából az ilyen napokkal lennék elégedett mindig.

Igaz, cserébe itthon nagy a csend, délutánra mindenki leereszt, és csak úgy elvan mindenki a saját kis világában. Ezzel sincs baj, mert van ilyen, nem lehet mindig nyüzsögni és folyton beszélgetni egymással. Mondjuk ennek megvannak azok a veszélyei, hogy magában mindenki tervezget ezt -azt, és aztán ha végül egy kicsit sem hasonlítanak egymásra a tervek, akkor akad némi nézeteltérés. 

A héten már nem dolgozom, holnap megint foghúzás vár rám. Nem vagyok sokkal nyugodtabb, mint múltkor, de bízom benne, hogy ez is gond nélkül menni fog. 

És már megint hó

 Annyira reméltem, hogy ez az előrejelzés majd már nem jön be, de úgy látszik, ez az az év, amikor a hóból is megárt a sok. Bár gondolom valaki ennek is tudott örülni, neki ma jó napja volt. 

Igazából ez volt a nap fő eseménye, ezen kívül semmi extra, csak minden történt, ahogy egy átlagos kedden szokott. 

Meg amúgy ma kedvem sincs írni m 

Mindig ugyanaz

 És megint hétfő. Rosszabb napjaimon ki nem állhatom, nem szeretem az érzést, hogy az otthoni kellemes buborékból menni kell, és részt venni a szükséges rossz okozta mindenben. Nyilván otthon sem csak móka és kacagás mindig minden, mert vannak kevésbé kellemes kötelezettségek, vannak kisebb és nagyobb konfliktusok, feladatok, amik nem a legkellemesebbek. És a munkahely is többször negatív, mint amennyiszer jó érzésekkel van ott az ember. De amennyi helyről hallok mostanában megint borzasztó, megrendítő tragédiákat, átértékelem a rosszabb napjaimat is inkább. Igazából hálás lehetek minden ilyenért, csak hajlamos vagyok elfelejteni. Nem kéne pedig, és sokkal jobban és tudatosabban kellene koncentrálnom a jó dolgokra, legyenek bármilyen apróságok is, és a jelent élni igazán. 

Azt már régóta tudom, hogy nincs sok értelme annak, hogy mindent tartalékolunk a majdra. Nem csak anyagi értelemben gondolom, hanem egyébként is. Nekem nincsenek a szekrényben ruháim, amit majd valahova egyszer felveszek, nincsen összegyűjtve még egy háztartásra is elég tál és serpenyő. Ami van, azt használom. Ha tönkremegy, vagy már nem jó nekem, akkor kidobom vagy továbbadom. 

Vannak emléktárgyak, amikhez még ragaszkodom, a gyerekek dolgai, amikkel kapcsolatban még mindig reménykedem abban, hogy majd egyszer valaki örülni fog neki, és értékeli (nem a fiaim lesznek ezek, őket hidegen hagyja), de egyre kevesebb ilyen van. Amiket őrzök, az mind az az élmény, amit szereztem valahol. Tök mindegy, hogy útközben a kocsiban egy beszélgetés alatt, vagy Máltán a tengerparton. Egyforma mind. Ezeket fogom erről a világról magammal vinni majd, semmi mást. Jó sok minden lesz még addig amúgy, hogy majd ott is legyen mit mesélni. 

Hello, február!

 Van olyan ismerősöm, akit ezzel ki lehet üldözni a világból. Köszöngetni egy hónapnak...😄 De ő nem olvassa a blogomat, úgyhogy nem fogom most ezzel felhúzni. 

Nagy reményeket nem fűzök azért ehhez a hónapbhoz, mert ez még mindig a télhez tartozik, és láttam az időjárás előrejelzést is, és semmi nekem tetszőt nem tartalmaz. De mindegy, ettől még majd lehet ez jó is, főleg, mert ebben a hónapban is lesz egy kisebb utazásunk egy olyan helyre, ahol még nem voltunk. 

Ma volt itthon Patrik, úgyhogy ma megint együtt ebédeltünk. A héten már többedszer, csak ugye a többi még egy másik országban volt. Semmi extrát nem főztem, petrezselymes krumpli volt és rántott hús. Délután megnéztük együtt a Fradi meccset is, végre nyert is a csapatunk. 

Ezen kívül csak a szokásos házimunkákat csináltam meg. Sajnos vége is megint a hétvégének, ilyenkor mindig csak úgy száguld az idő.