Kevesebb lett a világ

 Ma reggel szomorú hírre ébredtünk. Fenyő Miklós meghalt, és vele együtt véget ért a Hungária együttes. Őt már nem lehet pótolni, hiszen ő maga volt a rockandroll, az alfa és az omega, és a Csókkirály. 

Egészen biztosan lehet róla rosszakat is mondani, én magam is tudok pár olyan dolgot róla, ami nem túl hízelgő, de ez eltörpül az Ő utánozhatatlan nagyságára a magyar zenei életben. 

A zenéje gyerekkorom óta velem volt, elég meghallanom bármelyik számát, már jár a lábam, és mosolygok. Minden egyes zene, amihez köze volt egészen mélyre ment, és minden egyes zene maga volt az élet. 

Végtelenül hálás vagyok érte, hogy tavaly és tavalyelőtt is ott voltunk a koncerteken. Tavaly az MVM Dome -ban még nem tudtam, hogy az tényleg az utolsó. Fergeteges buli volt mindkettő, kortalan és elképesztő energiát adó. 

Szegényebb lett a világ ma, de a dalaiban örökké élni fog tovább, csak a teste ment el pihenni. 

Könyves péntek

 

Egy olyan könyv, amire Patrik fiam kb azt mondaná, hogy nem csak az időt volt kár ilyesmire szánni, de a papírnak is lett volna jobb helye is. De ő meg én csak abban hasonlítunk, hogy szeretünk olvasni. Én a szórakozásért, ő pedig az információszerzésért olvas. De pontosan ezért van mindenféle könyv, hogy mindenkinek jó legyen. 

Bevallom, az első 100 oldalt én is untam kicsit. Túl sok volt a szereplő, és sokáig küzdöttem azzal, hogy annyira nem az én korosztályomnak szánták. Aztán valamikor volt egy pillanat olvasás közben, amikor visszajött a saját 17-18 éves énem, akinek minden porcikája vágyakozott azért, hogy szeressék, hogy azt érezze, szép és kívánatos. És megvolt az érzés minden ezzel kapcsolatos érzelem tekintetében. 

Ez a hangulat ki is tartott a végéig, és azzal az érzéssel fejeztem be, hogy ó, milyen jó lenne az ilyet újra átélni. 

Szóval ilyesmire jó, de egyébként nem vagy sztori. Cserébe jól van megírva. 

Csütörtök

 Amúgy is nehezen viselem a szürkeséget, de most hatványozottan rosszul esik, hogy nem csak fázom, de még esik is, és minden olyan egyhangú. Sok mindent ezzel kezdeni nem lehet, sajnos az nem opció, hogy kibekkelem  tavaszig valami olyan helyen, ahol jó idő van. Azt például simán el tudnám képzelni, hogy cseréljek valakivel lakhelyet, aki mondjuk jobban szereti ezt a klímát, vagy épp kíváncsi rá, hogy milyen is a tél. 

Ez a hét kicsit fura, mert sehol sem vagyok igazán jelen, és bevallom, nincs is kedvem jelen lenni. Majd azért szerintem holnap délután már összeszedem magam, amikor elkezdődik a hétvége. 

Most épp nézzük a Fradi meccset, de már 2:0-ra vezet az ellenfél, és hát nagyon úgy tűnik, hogy hatalmas zakó lesz ebből ott Angliában, úgyhogy nem biztos, hogy a második félidőt is megvárjuk. Hajnalban menni kell dolgozni, nem jó egy nagy csalódás után elaludni. 

Szerda

 Minden kezdet nehéz, ahogy minden, ami véget ér, fáj is egy kicsit. Pontosan így volt ez most, mert a lelkem ott maradt Tenerifén a szigeten, a gigantikus méretű sziklák között, a testem pedig már dolgozni készült. Úgyhogy nehéz volt a kezdet, és fájt a búcsú a gondtalan, szinte már nyárias napoktól. Azt nem tudom, hogy mi is lehetett az, ami engem végül ide hozott, hogy ide szülessek meg, amikor olyan nyilvánvalóan oda illenék, ahol még hírből sem nagyon ismerik a telet, és nem része a ruhatárnak a télikabát, és társai. Most már mondjuk mindegy, közel 48 évvel a történtek után. Lehet, hogy akkor még ezt nem tudtam magamról..

A kollégák örültek nekem, és mindenkit (egy embert leszámítva, de ő mindenben és mindenkivel ilyen, nem is veszi számításba senki) nagyon érdekelt hogy milyen volt, milyen volt ezt megélni. Több felvonásban is kellett mesélnem, és képeket mutatni, de nem bántam, mert minden ilyen alkalommal kicsit újra ott voltam. 

Még kell pár nap, mire tényleg visszaérkezem a valóságba, addig teszem a dolgomat, mint egy gép. 

Újra itthon

 Még mielőtt elérkeznénk oda, hogy ma este sikeresen visszaérkeztünk Budapestre, azért elmesélem az utolsó esti kis kalandunkat az apartmanban. 

Mi mindig apartmant foglalunk, bárhová megyünk is, mert ötünknek azért sokkal pénztárcabarátabb megoldás ez, mint bármelyik szálloda.  Így volt ez Cipruson is, Máltán is, így van ez a Balatonnál is, és bárhol máshol. Olyan természetesen volt már, hogy nem teljesen azt kaptuk, amit a képek és a leírásban szereplő adatok alapján gondoltunk, de kis dolgokról volt szó, ami bőven belefért, és nem rontott semmit az élményen (bár évek óta keressük a balatoni igazi nyaralóhelyünket az évekig törzshelyünk után, és sosem fogjuk megtalálni az igazán igazit, de ez egy másik történet). De így, ahogy tegnap jártunk, még sohasem...Arra érkeztünk vissza a kirándulásunkból, hogy nincs víz. Jeleztük a kapcsolattartónak, aki visszaírt, hogy ez előfordul, pár óra alatt rendeződik, de azért jelzi az illetékeseknek. Elárulom, nem rendeződött, és ott álltunk tegnap este öten, hogy akkor ezt most valahogy meg kéne oldani. A chat gpt annyit tudott segíteni, hogy a szigeten víz vészhelyzet van február végéig, és van, hogy elzárják. A szomszédot próbáltuk megkérdezni, de nem állt szóba velünk (szó szerint rá sem hederített, hogy megszólítottuk). Így aztán több fordulóban vásároltunk a szupermarketben pár ilyen nyolc literes vizet, hogy legalább a legszükségesebb dolgokra legyen. Nem volt a legkomfortosabb, de vészhelyzeti megoldásnak megfelelt. 

A családi legendáriumba egy kalandként íródik be ez is, de bevallom, leginkább a bérbeadó részéről mutatott közöny az, amit leginkább furcsállok. De mindegy is, igazából érdekességként meséltem..

A repülőtéren pillanatok alatt leadtuk a bérelt autót, gyakorlatilag amíg benavigáltak minket a parkolóhelyre, már meg is nézték, hogy minden rendben van, elkérték a kulcsot, és meg is voltunk. (Kauciót nem kértek). Kismillió kölcsönzött autó van a szigeten, gondolom úgy vannak vele, hogy felesleges lenne agyonbonyolítani mindent, mert csak nekik lenne egy csomó plusz munkájuk. A security check jó sokáig tartott, naná, hogy engem vettek ki ellenőrzésre. Itt azért jó nagy meglepetés ért, mert megkérdezte a szigorú képű ember, hogy beszélek e spanyolul, mondtam, hogy no, mire megkérdezte melyik országból jöttem, és amikor mondtam, hogy magyar vagyok, magyarul közölte velem, hogy szúrópróba ellenőrzés lesz. Csak néztem. Megnézte a táskámat, ruhámat, kezemet, berakta a teszt csíkot a gépbe, majd miután negatív eredményt kapott, magyarul mondta, hogy köszönöm. Kis apróság, de tök nagy dolog szerintem, hogy megtanulta ezeket. 

A repülőnk késve érkezett Magyarországról, így mi is késve indultunk, de olyan hátszéllel jöttünk (be is mondta a kapitány, hogy kilencszázzal jöttünk az út egy részén), hogy behozta a késést, és menetrend szerint landoltunk. 

Erik már elment dolgozni, ez is majd bevonul a családi és a munkahelyi legendáriumba is, hogy ő volt az, aki 3800 km-ről indult ma dolgozni. 

Holnap már mi is megyünk. Furcsa lesz, és biztosan nem lesz jó, de a következő utazásig kell csak kitartani. 

Hétfő

 Ez egy olyan hétfő volt, amitől meg tudnám szeretni ezeket a napokat. Még az egész nap a miénk volt itt Tenerifén, amit jól ki is használtunk. Voltunk a fővárosban, ami tőlünk egy órányi autóútra van. Egészen elképesztő méretű kikötőt láttunk, a máltai sem volt szerény, de ez aztán még bőven felülmúlta azt is. 

A város nagyon szép, és gigantikus méretű ott is minden. Nyilván mindent nem tudtunk megnézni, és konkrét tervünk sem volt arra, hogy mit szeretnénk ott látni, de sétáltunk jó sokat, nézelődtünk, kávéztunk, ettünk. Ittam barraquitot, ami ugyan nem volt teljesen autentikus, mert nem volt benne alkohol, de finom volt. Eddig csak azért nem kóstoltam meg, mert tíz körül nyitnak a kávézók, és én nem szoktam már olyankor kávét inni, de ezt valóban kár lett volna kihagyni. 

Délután még elsétáltunk a strandra, de ma is kint volt a piros zászló, és le is volt szalagozva a part, úgyhogy csak gyönyörködni tudtunk. 

Este egy nagyon szép helyen vacsoráztunk, közvetlenül az óceán partján, egy teraszon. Sosem ettem még ilyen gyönyörű kilátás mellett. 

Holnap hazamegyünk sajnos, tele nagyon jó élménnyel. Azt nem tudom, hogy valaha még visszatérünk e ide, de ha bárkinél felmerült már úticélként, akkor gyertek. Nagyon vendégszerető helyeken jártunk, nagyon kedves emberek vannak itt, nagyon jó árak vannak, életre szóló élményt szereztünk. 

Vasárnap

 Ma szerencsére már mindenki jól volt. Reggel még kicsit ingadozónak tűnt a helyzet, de azért már neki mertünk vágni annak a kirándulásnak, aminek a végén 2200 méter magasan voltunk fent a Teidén. Hát ilyen magasan még sosem voltam úgy, hogy a saját lábaimon álltam. Elképesztő volt az a rengeteg monumentális szikla,  és azok a hihetetlen mélységek is. Nem is nagyon fényképeztem, mert semmivel nem tudom visszaadni az élményt, de az egészen biztos, hogy bármeddig élek is, emlékezni fogok rá. A legvégén, amikor felmentünk még oda, ahonnan a felvonó indul, azt éreztem, hogy én oda már ilyen emelkedőn képtelen vagyok felmenni, de sikerült, legyőztem magam, és felmentem. A felvonót már kihagytuk, úgyhogy azért a Teide tetején nem voltunk, de abszolút tökéletes élmény volt így is. Az meg, hogy az odavezető út milyen jó minőségű, hát nem semmi. 

Hazafelé kicsit vadregényes úton jöttünk, egy olyan jó kis szerpentines részen, ami tök félelmetes, de gyönyörű. 

Délután még Balázs, Erik és Roli voltak a strandon, a dagály miatt mondjuk fürödni nem lehetett, kint volt a piros zászló (és nagyon komolyan figyel a lifeguard mindenkire), de a hullámokat lehetett a partról élvezni. Egy órával a tetőzés előtt lezárták, akkor már nem engedtek senkit közel, de végig mindenhol kint voltak a rendőrségi szalagok. 

Voltunk sütizni is, és sétálni is. Volt egy olyan rész, ahol megálltunk gyönyörködni a hullámokban, és hiába voltunk jó magasan, odáig is felcsapott, és Rolit jól beterítette a víz. 

Jó kis nap volt. Nagyon meg tudnám szokni, hogy január végén 22 fok van, és csak akkor kell kardigánt venni, amikor fúj a szél. 

És a képeket most nem tudom feltölteni, úgyhogy azt majd máskor. 

Szombat

 Mára egészen más terveink voltak, mint ahogy végül alakult, de ilyen is van, mégha tervezni nem is tervez még csak hasonlót sem senki. 

Balázs már reggel mondta, hogy hát neki nem túl jó a gyomra, hányingere is van, vagy csak ég a gyomra valamitől. Vett be rennie-t, úgyhogy menjünk. Elmentünk Costa Adejebe megnézni a híres piacot (igazából ugyanaz, mint bárhol máshol, csak talán még többen vannak), meg ott még körülnéztünk kicsit, a fiúk kávéztak. Már a kávézóban is rosszabbul volt, de mire visszaértünk a kocsihoz, már mondta, hogy ne haragudjon rá senki, de most inkább menjünk vissza a szállásra, ő nem tud most még a Teide-re is felmenni. Természetesen senki nem haragudott, inkább aggódott mindenki, hogy vajon mi van vele, vagy mi lesz. . Hazaértünk gond nélkül, még itt eljött velünk a boltba, de mire onnan visszaértünk már végképp nagyon gatya állapotban volt. Persze csak a felét ismerte be a bajának, de ezután órákat csak feküdt nyakig betakarózva. Szerencsére inni tudott, ha enni nem is. (Gondolom egyébként valami enyhe ételmérgezés, sosem fogjuk megtudni, hogy a tegnapi tapas tálon volt valami (csak tintahalat, halat és gombát nem ettem róla én is), vagy az esti szendvicsében a tojás. Öt óra után már volt annyira jól, hogy fel tudott kelni, vettünk a gyógyszertárban algopirinnek megfelelő valamit, mert úgy érezte, mintha lázas lenne (nem volt meleg), az segített neki kb este nyolcig fent lenni. Eljött velünk vacsorázni is, de csak az én pizzámból evett egy szeletet. Reméljük reggelre el is felejthetjük ezt a kalamajkát. 

Aztán délután bezártuk a kulcsot a lakásba. Egy pillanatra lefagytunk mindannyian, amikor Patrik becsapta az ajtót. Még mondtam ki épp, hogy ne, amikor már késő is volt. Szerencsére nagyon gyorsan megtaláltuk a megoldást, a kettővel mellettünk lévő apartmanban is vannak, oda bekopogott Patrik, ők leengedték a garázsba, ahonnan át tudott menni a mi garázsunkba, és onnan fel tudott jönni a lakásba. 

Ezekből majd csak emlék lesz nemsokáray mondjuk most sem csináltunk nagy ügyet egyikből sem. Nem jó, hogy ez van most, de nem von le semmit az élményből. Ma csak itt sétáltunk helyben, de van itt is bőven látnivaló. 

Péntek

 Azt hiszem legalábbis, hogy péntek van. Bár megmondom őszintén, hogy most aztán nem csak a napokkal, de még egyáltalán azzal is vannak időnként problémáim, hogy milyen hónap is van. Az időérzékem meg szinte teljesen elveszett egy nap alatt. Most ez lehet hogy nagyképűnek tűnik, de tényleg egészen fura minden a normálishoz és megszokotthoz képest. 

Reggel elég sokáig sötét van, sokkal tovább, mint otthon. Semmi nem nyit ki kilenc előtt, de az éttermek csak délután. Elég különleges az időjárás is, reggel és este azért hűvös van (nem ahhoz képest, hogy január van, ahhoz képest meg főleg nem, ami otthon van januárban), napközben meg olyan napsütés, ami miatt úgy tűnik, mintha nyár lenne. 

Voltunk ma a monkey parkban, ahol a nevével ellentétben nem csak majmok vannak, hanem teknősök, krokodilok, kakaduk, ara papagájok. Szép hely, tetszett mindenkinek, jól megnéztünk mindent. Los Cristianosban megálltunk ebédelni. Az ebédelés úgy tűnik, itt külön program, mert tegnap is, ma is két és fél órán keresztül tartott. De sebaj, most időnk van a legtöbb. 

Ebéd után visszajöttünk a szállásra, a kocsit letettük, majd elmentünk még gyalog kávézni -sütizni. 

Minden olyan monumentális és nagyon szép. Nem lehet összehasonlítani semmivel sem, különleges, ahogy van. Tök jó ezt most megélni. 

Tenerife

 Ma megint hajnalban keltünk, de szerencsére ma nem azért, hogy irgalmatlanul korán dolgozni kezdjünk, hanem azért, hogy induljunk a repülőtérre. 

A repülőút öt órás volt, mondhatnám úgy is, hogy borzasztóan hosszú. Még induláskor reménykedtem benne, hogy majd tudok aludni legalább egy kicsit, és akkor elviselhető lesz, de egy percet sem sikerült. Úgyhogy az utazás szenvedős volt azért, de már a megérkezés pillanata kárpótolt mindenért. Még akkor nem a hely különlegessége, hanem az a hőmérséklet, amit már a megérkezés pillanatában éreztünk. Már a repülőről is úgy szálltunk le, hogy elég volt a kardigán. 

A repülőtéren átvettük a bérelt autót, itt kellemes meglepetésként az olcsóbb árért a jobb autót kaptuk, aztán elindultunk a helyre, ahol a szállást béreltük. Itt az otthoni időhöz képest egy órával visszább van az idő, így azért bőven volt időnk még ebédelési lehetőséget keresni. Találtunk is, és nagyon finomat ettünk. 

A szállás jó helyen van, van egy-két hiányosság, de ez nem fogja elrontani az itt töltött napokat. Az óceán lenyűgöző, ezt a hőmérsékletet meg egyenesen imádom. 

Most pár napig majd innen jelentkezem, de mára ennyi, mert meglehetősen hosszú volt ez a nap. 

Könyves szerda

 

Ezt a könyvet nagyon vártam, hogy olvassam, és amikor legutóbb a könyvtárban voltam, akkor az utolsó pillanatban láttam meg a frissen visszahozott könyvek polcán. Nem volt kérdés, hogy ez lesz az első, amit olvasni fogok 

A könyv első negyede okozott némi csalódást, nem teljesen úgy alakult a történet, ahogy én azt gondoltam, és voltak benne feleslegesnek tűnő mellékszálak. Aztán a végére azért nagyjából értettem, hogy minden mellékszál igazából erősíteni lett volna hivatott a fő cselekményt azzal, hogy minden szörnyű esemény ellenére mindenki talpra tudott állni, jó emberek maradtak, és mint a mesében, a "rosszak" elnyerték méltó büntetésüket. 

Valószínűleg más hatással volt rám így, hogy éppen a nagyapám halála, és a temetésre való készülődés közepette olvastam, mint arra, aki nem él át ilyesmit. 

Én továbbra is szeretem az írónő stílusát, nem érzem kevésnek a karaktereit, nem zavarnak a hosszú mondatai. 

És ez a könyv is, a téma ellenére is szép. 

Kedd

 Akartam ma egy könyves keddet, de annyi minden volt na, és úgy elfáradtam, hogy nincs energiám már erre. 

Ma volt a temetés, délben. Hajnali öttől dolgoztunk tizenegyig, itthon átöltöztünk, és nemsokára indilhattunk is. Polgári szertartás szerint búcsúztattuk el a papát. Nem volt könnyű feladat segíteni a beszédet megírni, de szép szertartás kerekedett belőle. (Amennyire szép lehet) 

Á, nem tudok már semmit sem mesélni, nagyon álmos vagyok. 

Fagyos hétkezdés

 Már megint, vagyis inkább még mindig meg lehet fagyni, és ez az előrejelzések szerint még így is marad sajnos. Emiatt duplán is örülök a csütörtöki utazásnak, csak azt fogom sajnálni, hogy nem maradunk két hétig legalább. 

Délután voltam fodrásznál, kicsit vágott is a hajamból, ami tetszik egyébként, de mégis sajnálom kicsit azt a pár centit, ami hiányzik belőle. Jó, egyébként megnő majd megint, ha szeretném. Abban meg mégis a fodrásznak van igaza, hogy a jelenlegi jobban illik az arcomhoz. 

Na majd a következő időszak eldönti hogyan lesz hosszabb távon. 

Vasárnap

 Még ma is kifejezetten jól esett az, hogy reggel megtehettem, hogy az első ébredés után még megfordultam, magamra húztam a takarót, és aludtam még. Amúgy lett volna egy csomó dolgom, amit már múlt héten is elhalasztottam, de még ma is úgy maradt minden, ahogy eddig volt. Megfőztem az ebédet, Patrik is itthon volt, így szerencsére ötösben ebédeltünk. Ebéd után elmosogattam, beszélgettünk, aztán ezen kívül csak felmostam. Nagyjából ennyi volt a mai nap. 

De mutatok valamit...

Nagyon várom. 

Szombat

 Ez egy ilyen semmi extra nap volt. Tök jót aludtam, és ez a kipihentség ki is tartott kb délután fél háromig  Balázs dolgozott ma, így későn ebédeltünk. Igazából a napi tevékenységem kimerült a mosás, főzés, ruhák elpakolása bűvkörében. Most meg már majdnem leragadnak a szemeim. 

Körmös péntek

 Nem fejeztem be a héten az aktuális könyvemrt, így most azt fogom megmutatni mire cseréltem ma a kicsit karácsonyi, de inkább téli körmeimet. 

Egyébként nagyon fáradt vagyok, ez a négykor kelés sohasem lesz a kedvencem. De ma éjszaka ki fogom aludni magam. 

Ma

Az a nap volt, amikor a legfiatalabb fiam is 21 éves lett. Így aztán már minden gyerekem akár Amerikában is felnőttnek számítana. 

Ő nem csak a legfiatalabb, de a legérdekesebb, legfurcsább is mindenki közül. Akire egyébként azt mondanám, hogy lusta, ugyanakkor bármit megcsinál itthon. Ő az, akit meg lehet kérni bármilyen házimunkára. 

Hatalmas filmrajongó, minden nap néz filmet, és ezekről a filmekről mindent tud. Ugyanígy van a Forma 1-gyel is, meg nagyjából mindennel, ami érdekli. 

Egyszerre nagyon jó és nagyon fárasztó az ő anyukájának lenni. De örülök neki nagyon, hogy nekem jutott ez a szerep az ő életében. 

Szerda

 Ez a hét olyan hosszúnak tűnik, mintha minden nap dupla hosszúságú lenne. Ebben persze leginkább az a ludas, hogy semmi kedvem nincs kimozdulni sem, nemhogy dolgozni menni. Na és pontosan ennek a hangulatnak megfelelően telik az idő is , amit nem itthon töltök. Mondjuk semmi meglepő nincs ebben, mert a január általában ilyen nehéz. Mondjuk ezt azért jövő héten majd meg fogjuk változtatni, de mindent a maga idejében.. 

Elkövettem ma azt a hibát is, hogy jól bekuckóztam a kanapéra, és persze jól el is aludtam ott. Most csak reménykedem benne, hogy azért majd nem virrasztom át a fél éjszakát. 

Na jó

 Van egy hasonszőrű kollégám, aki pont ugyanígy nem rajongója a télnek, mint én. (Igazából több is, csak ők kevésbé adnak hangot ennek, mint ez a kolléga) Vele ma reggel csak összenéztünk, és mindketten értettük is, hogy mire is gondol a másik. Még akkor a hó esett. Később az ónos eső. Na mindegy is, most már lesz, ami lesz..

Mindenesetre ma hirtelen felindulásból vettem magamnak két csokor tulipánt a lidlben, legalább legyen egy kis tavasz itthon. 

Nincsenek nagy hireim, a temetésre a búcsúztató szövegét egyeztetem a szónokkal. Szerencsére legalább feszengeni nem kell mindenféle kínos magázódással, mert ismerjük is egymást, meg egyidősek is vagyunk..Az egyébként nem könnyű feladatot azért jelentősen megkönnyíti ez. 

Sikerült időpontot szereznem ma a fodrászhoz is, most már igencsak ráfér egy festés a hajamra. Jövő hét hétfőn megyek.

Brrr

 Hát ma nem elég, hogy hétfő volt, még borzasztó hidegben is kellett dolgozni menni. Ez a mínusz tíz azért tényleg olyan, amivel igazán komolyan meg lehet engem kínozni. 

És még a radiátorok is hidegek voltak az irodában. ..nagy mázli, hogy van klíma is, amivel tudtunk fűteni, mert anélkül nagyon nem lett volna jó. 

Fél háromkor már jöttünk is haza, ebédet a Meki főzött nekünk. Délután még elmentünk a boltba, meg visszaváltottuk a palackokat, és mára ennyi volt. 

Az nagy öröm volt ma, hogy Roli begyújtott, így tök jó meleg lakásba érkeztünk haza. 

Vasárnap

 Ma is ugyanúgy jártam reggel, mint tegnap, elég nehezen vettem rá magam arra, hogy a jó meleg takaró alól kibújjak, csak többszöri nekifutásra sikerült. Bele sem merek gondolni, hogy holnap reggel mi lesz velem...

Délelőtt főztem, természetesen nem csak egyfélét most sem, úgyhogy menet közben úgy nézett ki a konyha, mint ahol bomba robbant, de végül finom ebéd kerekedett belőle. 

Délután elvittük Patrikot Kelenföldig, hazafelé megálltunk az Auchanban holnapra zsemlét és péksütit venni. Meghivtam magunkat a kfc-ből egy -egy amerikai palacsintára, amit hazaindulás előtt a parkolóban megettünk. 

Pár helyen volt hóátfúvás is, volt, ahol elég szépen befújta már az utat. Nem az ilyenektől fogom megszeretni a téli időjárást, az biztos. 

Mire hazaértünk, Roli felmosott, így nekem már csak a fürdő, wc takarítás maradt. 

És sajnos vége is van az itthon töltött napoknak megint, holnap menni kell dolgozni. 

Szombat

 Igazából most, hogy itthon vagyok napol óta, simán el tudnám képzelni, hogy a januárt így töltöm el végig. Egy percig sem unatkoznék, nem hiányozna a munka sem, Na de ilyen nem lesz, úgyhogy még ezt a hétvégét kell kiélvezni. 

Ma például egy ráérős ébredéssel, kétszer szunyókàltam vissza csak amiatt, mert jól esett a takaró alatt maradni. Az ebéd is ilyen ráerős tempóban készült, és csak egy órakor ettünk. Közben azért ment a mosógép is, meg a szárító is folyamatosan, ahogy a kosárban gyűlt a tiszta ruha, szerencsére úgy lett egyre üresebb a szennyestartó. 

Patrik is megérkezett délután, nagyon rég nem jött már ide haza munka után, de ma így történt. Ebédelt, evett a palacsintából is, amit akkor sütött Balázs, és aztán ment is tovább, az itteni barátaival van programja. Onnan is ide jön haza, úgyhogy holnap reggel öten ébredünk majd itthon. 

Könyves péntek

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet a húgoméktól, így kézenfekvő volt, hogy miután a könyvtári könyveket befejeztem, de nem tudtam újat hozni, ezt olvassam. 

Szép könyv, a most divatos élfestett fajtából. Mondjuk megmondom őszintén, hogy engem ez a rész annyira nem vonz, nem érzem többnek a könyvet ettől. A történet majdnem csak klisé, ezeréves családi titok köré épül, ami majdnem titok is marad örökké ebben a családban. Végül persze nem így lesz, és mindenre fény derül. Közben vannak nagy felismerések, szép tájak, érdekes információk a narancsról, és szerelem mindenféle formában. 

Az írónő jól ír, jól felépített a történet, és tökéletesen jó ez a könyv arra, hogy esténként kikapcsolja az embert a mindenféle napi nyűgből. Ha komoly mondanivalójú könyvet szeretnél, ne ezt válaszd. 

Fogorvos

 Hát nem mondom, hogy teljesen nyugodtan telt a mai nap, mert már a reggeli ébredéskor velem volt Para barátom is, és egy pillanatra sem hagyott magamra. Annyira mondjuk vagyok bátor, hogy az a verzió nem jutott eszembe, hogy most, amikor már az abszolút elviselhető kategóriába került ez a fogfájás saga, egyszerűen csak ne menjek el. 

A vonatos hírek teljesen összevisszák voltak, volt, amikor másfél órát is késett, volt, hogy tűpontos volt. Nem mertem kockáztatni, úgyhogy nagyon időben indultunk. Először csak Kelenföldig mentünk, mert volt egy kis dolgom az Etele plázában, de a Libriben épp leltároztak, úgyhogy át kellett mennünk az Alleeba. Ott elintéztük, amit kellett, és mentünk is a fogorvoshoz. 

Nem ez volt életem élménye, de volt már részem sokkal rosszabb foghúzásban is. Több injekciót kaptam, mint ahogy terveztük, de mindent megtett a doki, hogy ne okozzon fájdalmat. Ez azért nem sikerült, és nem volt őszinte még a pillantasom sem, amikor azt mondta, hogy hát félbe kell vágni a fogamat, mert nem tudja kiszedni egyben. Igazából akkor már mindegy volt, úgyhogy úgy voltam vele, csináljon amit akar, csak szedje már ki. Sikerült, szerencsére, és varrni sem kellett. 

Akkor amúgy azt gondoltam, hogy ennél ma már nem lesz rosszabb, mert még nem tudtam, hogy bármennyire siettünk is, hogy elérjük a vonatot, ott fogunk fagyoskodni egy órát a Déliben, mert késve indult. Ez azért abban a lelkiállapotban megviselt kicsit. 

De most már minden rendben, még nem múlt el teljesen a zsibbadás, de biztos ami biztos, már vettem be egy fájdalomcsillapítót. Enni ma már nem tudok, pedig éhes vagyok, de kibírom. 

És hogy mennyire vagyok bátor (és mennyire voltam elégedett az orvossal és az árajánlattal, amit adott), február ötödikén újra megyek, van még egy olyan fogam, amit húzni kell, utána már csak tömések lesznek. De most már végigcsinálom...

Szerda

 A héten én már nem megyek dolgozni. Ma voltunk intézni a temetéshez szükséges mindenfélét. Kilencre mentünk a kórházba, előtte Balázs és az éppen éjszakás műszakból hazaérkező Erik már kiásott bennünket a hó fogságából. Az mázli, hogy az autó garázsban áll, és "csak" az udvar és a ház előtti járda a feladat ilyenkor. Eddig 26 cm hó esett, legalábbis ennyinek mérték itt a közelben az egyik háznál.

Kicsit aggódtunk az út miatt, mert a környéken mindenhonnan olyan hírek jöttek, hogy elakadt kamionok vannak mindenfelé, ráadásul az az útszakasz, amerre menni kellett mindig hírhedt volt arról, hogy jól befújja a szél. Most is voltak ilyen szakaszok, de szerencsénk volt, nem volt semmi gond. 

A kórház után voltunk az anyakönyvvezetőnél, a temetkezési vállalatnál, és aztán még egy gyors pizza ebéd után a szónoknál is. Délután kettőre már meg is voltunk mindennel. Nem kellemes feladat ez. 

Délután voltam a könyvtárban is, találtam tök jó könyveket. Elpakoltam ma a karácsonyi díszeket is, Roli is segített benne, ő szedte le az összes világító diszt. 

Ma elment

 Ma fél egykor hívott anyukám. Ma először nem gondoltam arra, amikor láttam hogy ő hív, hogy azért telefonál. De pont ma azért telefonált, hogy elmondja, a nagyapám végre békére talált, és elaludt. Szegény nagyon régóta várta már ezt a pillanatot, réges rég feladott mindent, és csak várta, hogy majd mehet a mamához. 

90 éves volt, szép kort élt meg, és nagyjából két évvel ezelőttig aktív is volt, bármit meg tudott csinálni. Mai szemmel persze csak kontárkodott, az ő mércéjükkel nézve egyfajta ezermester volt, aki bármiből bármit tud csinálni, mindent meg tud oldani. Ők ketten a mamával egymásnak igazi rajongói voltak, egyikük sem látott semmi hibát a másikban. Így éltek le együtt egy életet. 

Csak szigorúan saját magammal kapcsolatban róla sincsenek kifejezetten szeretetteljes emlékeim, de azt hiszem, a mi családunk ilyen család, akik gyakorlatias dolgokban bármikor ott voltak a másiknak, de sohasem nyilvánítottak másképp érzelmet, mint hogy ha valaki beteg volt, akkor érte aggódtak. Minden más természetes volt, hogy így van, ahogy van. 

Ma pedig elment, a többiek után. Biztos vagyok benne, hogy a lelke már szárnyal a boldogságtól, végre megszabadult a test fogságából, ami rég cserbenhagyta már. Legyenek újra boldogok egymás mellett. 

Na, akkor kezdjük

 Mármint ezt az évet most már tényleg mindenki. Igaz, alighogy elkezdődik, máris mindenki kénytelen lassítani, mert ez a hó tényleg nem viccel, és jól bekezdett. Az a szerencse, hogy a ma délutáni fogorvosi időpontomra nem is gondoltuk, hogy kocsival mennénk. Jó döntés volt a vonat, mert az autópálya is és a főút is állt órákon keresztül baleset miatt. Láttuk a vonatról a kocsisort, nem volt semmi. 

Ma még csak megröntgenezték a fogaimat, meg megnézte az összeset. A nagyon fájós fogamat nem érdemes már megmenteni, így csütörtök délután kihúzza majd. Azért csak akkor, mert még nagyon be van gyulladva, és addig be kell szednem napi négy dalacint, hogy majd el tudja érzésteleníteni rendesen. Nagyon kedves fiatal doki volt, ha fiatal koromban is ilyen fogorvosok lettek volna, valószínűleg sokkal jobb állapotban lennének a fogaim most. Ezen kívül lesz még, amit tömni kell, de csütörtökön majd megbeszéljük, addigra lesz erre árajánlat is. 

Magadba fektess!

 Így szokott hirdetni a facebookon a masszőr, akihez járok. Igazából ma esett le úgy teljesen, hogy mit is jelent ez pontosan. Nem csak amiatt, amit olvastam egy blogger társam bejegyzésében (de nem titok, hogy nagyon mélyen érintett, és nagyon sokszor jutott eszembe ma), és nem csak amiatt, ami téma volt az egyik fradis messenger csoportban ma. Amiatt is, hogy napok óta morfondírozok azon, hogy mennyire gáz már, hogy nekem csak egyetlen célom van erre az évre is: minél több boldog pillanatot szeretnék átélni. Tök mindegy mitől lesz az, csak sok legyen. Na és itt esett le, hogy ez nem gáz, mert ez a létező legjobb befektetés. Magamért fogok megtenni mindent, bármi lesz is, amit épp megkívánok, amit szeretnék megtenni, ahová szeretnék elmenni. Mindentől több leszek, minden jó lesz nekem, és egyáltalán nem számít majd közben, hogy hány éves vagyok, hány kiló, mennyi kalóriát ettem meg, vagy van e rajtam Pandora karkötő. De még az sem, hogy hány lájk van rajta, vagy bárkit érdekel e rajtam kívül. 

Hát ennyi. Szerintem nem gáz. Jó lesz. 

Szombat

 Ma nálunk olyan szombat volt, amikor Balázs dolgozott. Így aztán az ebéd ráérősen készült, hogy addigra legyen pont kész, amikor megérkezik. Volt ugyan pár perc a megérkezése és az ebéd között, de ez bőven belefért. 

Ezen kívül minden a szokásos mederben zajlott, mint bármelyik másik szombaton szokott. Nincsenek nagy történések most, nincsenek olyan gondolataim sem, amit feltétlenül szeretnék megosztani. 

Könyves péntek

 Nekünk ma egy rémesen korán kezdődő munkanap volt, de nem baj, legalább korán hazajöttünk, és legalább könnyebb lesz hétfőn is menni. 

És akkor mutatom a két könyvet, amit az elmúlt hetekben olvastam. 

Megtörtént események alapján íródott könyv, már rég nem is számolom mennyi írótól és mennyi sorsról olvastam a témában. Ez a könyv is nagy hatással volt rám, nagyon megindító volt Lore sorsa. 

A női Oscar Schindler története, a lengyel zsidóüldözésnek állít emléket. Elképesztő bátorságról, hihetetlen emberi sorsok, és olyan értékek, amik már nincsenek meg mostanában. Torokszorító volt még olvasni is ezekről a gyerekekről, és családokról. 

Mindkettőt ajánlom. 

Helló, 2026

 Sajnos nem milliárdosként ébredtübk, pedig volt olyan szuperlottónk, amit valamikor éjfél után közvetlenül sorsoltak. Micsoda évkezdés lett volna. ..

Érdekes nap volt ez egyébként. Négyen voltunk a lakásban, amikor lefeküdtünk, és öten lettünk, amikor felkeltünk. Patrik hajnalban ide jött haza, és így aztán mondhatjuk, hogy a lehető legjobban kezdődött az év, mind együtt voltunk. 

Balázs nagyon finom lencselevest főzött, és nagyon finom malacsült is készült. 

Igazából egész nap valami készült a konyhában, vagy mosogattunk a valami készítés után, úgyhogy ez egy ilyen év lesz. 

Este megnéztem ezt a Hogyan tudnék élni nélküled filmet. Már amikor a moziban ment, akkor is meg akartam nézni, de aztán nem mentünk mégsem. Hát igazából azt hiszem jobb is, hogy nem fizettünk még mozijegyet is, mert sokkal nagyobb ennek a filmnek a füstje, mint a lángja. Olyan erőltetett Grease utánzat. Törőcsik Franciska tetszett benne, de őt kedvelem, úgyhogy lehet, hogy csak elfogult vagyok vele. Mindegy, most már láttam.