Ez a nap is kb úgy járt, mint a tegnapi. Jól indult, és a hátam is kevésbé fáj, mint tegnap. Nem volt semmi extra dolgunk, azon kívül, hogy kellett ebédet készíteni, meg a szokásos vasárnapi dolgokat, csak a délutáni válogatott meccset vártuk. Olyan könnyűnek tűnt, főleg, mert jól kezdődött, hamar vezetést szereztünk. Aztán voltak hibák, de mindent sikerült azért javítani. Kivéve ott, a végén, a hosszabbítás hosszabbításában, amikor egyetlen pillanat alatt a mennyből a pokolba jutottunk. Ott véget is ért az álom, amit egy döntetlen esetén is álmodhattunk volna tovább a pótselejtezőkig.
Borzasztó érzés volt, itthon is mindannyian másképp dolgoztuk fel. Szomorú nap ez is a magyar futball életében. Pedig Varga Barna micsoda gólt rúgott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése