Idén utoljára

 De azt gondolom most, hogy jövőre sem szakad félbe még ez a sorozat az életemben. 

Mindent leírtam év közben, amiről úgy gondoltam, hogy mindenkivel szeretném megosztani. Amiket nem, azokat pedig most sem fogom elmesélni. 

Volt az idén is mindenféle esemény, voltak büszke pillanataink,voltak boldog napjaink, voltak szomorú események is, és feszült napok is. Voltak kisebb - nagyobb gondjaink, voltak betegségek, amiket hol könnyebben, hol kicsit nagyobb erőfeszítéssel tudtunk rendbe hozni. Ettünk finomakat, voltunk jó sokat a Balatonon. Voltunk egy csomó meccsen, voltunk koncerten. Olvastam egy csomó jó könyvet..

Összességében most is pozitív a mérleg, mert sokkal több volt a jó, mint a rossz, és nagyon remélem, hogy jövőre sem lesz ez másként. 

Az idei az utolsó olyan év volt, amikor még van tizenéves gyerekünk.

Boldog új évet kívánok mindenkinek. 🍾🥂

Hétfő

 Különös hétfő volt ez. Kb mintha nem is igazi lett volna. Nálunk a raktárban látszólag minden ugyanúgy zajlott, ahogy egyébként egy hétfőn szokott, kivéve, hogy főnök csak nyomokban volt jelen, illetve azt is érzékeltük, hogy az irodaszinten dolgozó kollégák közül senki nincs jelen. Egyébként már ez így, ahogy volt jó is volt, nem hiányzott senki ahhoz, hogy a munkánkat elvégezzük. 

Különös volt olyan szempontból is, hogy nagyon keveset aludtam. Még kettőkor megnéztem az órát, négykor meg már kelni kellett. Hogy mindehhez még köd és hideg is volt, nem tette őszintévé a mosolyomat. 

Délután korán jöttünk haza, de még kellett menni vásárolni. Ott jól felhúztam magam, mert egy csomó mindent nem kaptam. Mondjuk azzal is csak magammal szúrtam ki, hogy felhúztam magam, mert emiatt meg jó pár dolgot elfelejtettem. Mindegy, majd még reggel gyorsan megoldjuk.

Vasárnap

Ma reggel a saját ágyambam ébredtem, ami valami egészen fura és szürreális érzés volt. Nem is tudom elmagyarázni, de valahogy kicsit ottragadtam a balatoni feelingben. Nehezen is indult be a nap, de végül persze megérkeztem ide, a jelenbe, és lett ebéd is. 

Olyan nap volt, mint bármelyik másik vasárnap, kora délután Patrik is befutott. Tegnap este Pécsen volt programjuk, nem is számítottam rá, hogy végül hazajön még, de örülök neki, hogy így tett. Ebédelt, vitt magával sütit is, elcsomagoltam neki a maradék főtt ételt is. 

Holnap hajnalban dolgozni megyünk, amihez jelen pillanatban semmi kedvem sincs. Ebben a lelkiállapotban bármeddig szívesen lennék itthon. 

És már itthon

 Ma reggel még balatoni panorámát láttam ébredés után.. Igyekeztem kiélvezni a látványt, most egy pár hónapig nem lesz ilyenben részem. 

Délelőtt összepakoltunk, rendet raktunk, és elindultunk haza. A KFC -bem ebédeltünk, így itthon rögtön neki is láthattunk a kicsomagolásnak, nem kellett már ebédre gondolni. Fel háromra készen is volt minden, és már az első adag mosást is elindítottam. Mondjuk eddigre elég jól el is fáradtam már, ha akkor engedek a csábításnak, és lefekszem a kanapéra egy kicsit, biztos, hogy el is aludtam volna. De ilyesmit már nem merek, mert akkor éjszaka nem tudok aludni..

Most egyébként megint fura itthon lenni, még akkor is, ha egyébként szeretem az otthonunkat..

Könyves péntek

 

Azt hittem, hogy ez már a villa sorozat utolsó könyve, de miután komoly hiányérzet maradt bennem olvasás után, így megnéztem, és rájöttem, hogy van még egy rész..

Ez a könyv nem volt annyira jó, mint a többi, de lehet, hogy csak túl sok volt ez már így egymás után. Mert egyébként nem változott a stílus sem, meg az sem, hogy továbbra is nagyon gördülékeny a család története, mégis volt valami fura hiányérzet bennem. 

A mai volt az utolsó teljes napunk itt Lellén az idénre. Szép idő volt ma is, de már egészen másféle hideg, mint eddig. Voltunk sétálni is, az egy csoda, hogy gyakorlatilag a kert végében ott van a Balaton. 

Kora este voltunk Bogláron, megnéztük a FénySzilit, ahogy megérkezett az állomásra, majd továbbment Budapest felé. Élőben még sosem láttuk, örültünk neki, hogy ma este járt erre. 

Este még itthon pizzáztunk, társasoztunk. Tök jó volt ez a pár nap, sikerült igazán gondtalan napokat eltölteni itt. 

Karácsony második napja van

Köszönt, és minden jót kíván két gerle, és egy csíz a csupasz körtefán. 

Ma gyönyörű, napsütéses nap volt. Igaz, hideg is járt mellé, legalábbis hidegebb, mint eddig. 

Patrik ma délután hazament, neki van más programja is hétvégén, holnap pedig a barátokkal karácsonyozik. Nincs ezzel semmi baj, azért is hálás vagyok, hogy ennyi napot együtt voltunk megint mindannyian. 

Siófokon ebédeltünk még együtt mindannyian, ott ebéd után külön utakon folytattuk, Patrik ment vonattal Budapestre, mi pedig Szántódról komppal az északi partra. Tihanyon csak áthaladtunk, Balatonfüreden voltunk egy jó nagyot sétálni. Ott elképesztő tömeg volt, rengetegen koriztak, sétáltak, ültek a kávézók teraszán, nézték a korizó embereket. Tavaly is voltunk ott, de akkor nem voltak ennyien. 

Hazafelé a kompon megcsodáltuk a naplementét is..

Hazaérkezés után még itt Lellén is sétáltunk egy nagyot, de mire a sétából visszaérkeztünk, már jól esett a meleg lakásba belépni.

Chill

 Szerintem az lenne a legjobb, ha ezentúl úgy lenne, hogy minden hónapban tartanánk olyan két napot, amikor kicsit megáll a világ. Tudom, hogy most is vannak, akiknek dolgozni kell, tegnap emlegettem is őket, hogy mennyire nem lehet könnyű az egészségügyi dolgozóknak, illetve rendőröknek, tűzoltóknak, közösségi közlekedésben dolgozóknak (meg akik nem is jutottak eszembe), mert nekik azért sosem teljes az ünnep. Mindenki másnak azért legkésőbb 24-én délutántól elérkezik az az idő, amikortól pár napig azt és úgy csinál, ahogy neki a legjobb. De abban biztos vagyok, hogy ha ez akár havi rendszerességgel történne, sokkal több boldog, kiegyensúlyozott ember lenne. 

Nem vagyok az az ember, aki szereti a hosszú ideig tartó tétlenséget, de azt nagyon szeretem, amikor nem vagyok időhöz kötve, nem történik semmi, ha valamihez nincs kedvem, vagy ha épp úgy döntök, hogy egy napig csak ülök és nézek ki a fejemből. Ez utóbbi nem történt ma sem, de volt helyette tizenkétezer lépésnyi séta (délutánra egészen jól elcsitult a szél, és sütött a nap), póker parti, sequence parti, kluster parti. Végzetesen alul maradtam minden játékban, de sebaj, az a világ rendje, hogy a gyerekek túlszárnyalják a szüleiket. 

Jó most itt így. 

Szent Karácsony eljött

 Az ég a földre szállt...Annak idején nagyon szerettem ezt a Happy Gang számot, most a napokban hallottam valahol, akkor jutott újra eszembe, hogy tényleg, milyen jó volt. Nem is feltétlenül amiatt, hogy mekkora zene, vagy milyen különleges értéke van, hanem mert amikor megjelent, üdítő változatosságot jelentett az addig unalomig ismételt karácsonyi mindenfélék után. 

Nekünk ma itt nagyon jó kis napunk volt. Délelőtt még vettünk kávét, meg egy-két dolgot, ami tegnap lemaradt. Kettő körül megérkezett a rendelt tál, a halászlé, töltött káposzta és rántott patkó is, így egy késői ebédet ettünk. Finom volt minden, maradt vacsorára is belőle. 

Ebéd után ajándékoztunk. Patrik ajándéka miatt izgultunk nagyon, hogy mit fog szólni hozzá. Kapott 12 db könyvet, aminek mindegyikét valaki ajánlotta neki. Négyet mi, nyolcat pedig a barátai. Egyik jó barátján keresztül szereztem meg a többiek ajánlását, nagyjából október utolsó napjaiban kezdtünk el erről beszélgetni messengeren. Kellett egy-két hét, mire mindenkitől megérkezett, aztán kezdődhetett a beszerzés. Volt ami könnyen meglett, volt, amit külföld antikváriumból kellett rendelni, volt, ami miatt izgultunk, hogy ideérjen időben. De végül megérkezett, rendeltem hozzá olyan öntapadós kartont, ami kifejezetten könyv csomagolására van kitalálva. Mindegyiken volt egy szám, és amikor kibontotta, a könyvet látva ki kellett találnia vajon ki ajánlotta neki. Majdnem mindent sikerült segítség nélkül is. Szerintem örült neki. 

Ha már belejöttünk a játékba, még pókereztünk is egyet. Jó sokáig én álltam nyerésre, végül Patrik volt, aki a végső győztes lett. 

Egyébként elképesztő szélvihar van itt, úgyhogy a napi lépésszám rekordot nem most fogjuk megdönteni, de holnapra talán már csitul. Meglátjuk. Ha nem, akkor majd társasozunk. 

És nézzétek milyen szépet kaptam: 

Megint leléptünk

 Mi már megint úgy döntöttünk, hogy az idén is csak és kizárólag egymással szeretnénk karácsonykor együtt lenni, és ünnepelni. Emiatt volt az, hogy az elmúlt napokban szinte megállás nélkül csináltam valamit. Leginkább sütit, mert azért bárhol legyünk is, a karácsony nem karácsony "anya zserbója" és "anya bejglije" nélkül. Az ilyen kijelentések után nincs, ami visszatartana attól, hogy ez így is legyen. 

Mondjuk tegnap estére már nagyon fájt a lábam, nem is tudtam elaludni, csak fél kettő körül, miután végre egy órakor eszembe jutott, hogy talán vehetnék be egy fájdalomcsillapítót is. Na mindegy is, sosem állítottam magamról, hogy minden helyzetben teljesen normális vagyok. 

Fel hatkor keltem, Erik akkor indult dolgozni. Én egy gyors kávé után megcsináltam a tiramisut, meg szép sorban kisütöttem a bejgliket is. Összesen nyolc tud készült. Nem repedt, márványos, és finom is. Amilyennek lennie kell. Erre mindig olyan büszke vagyok, pedig csak annyi a titkom, hogy szó szerint betartom a receptet, amit még nagyon régen a nlcafe sütik képpel című topikjáról mentettem le. 

Mire Erik hazaért (ma hamarabb eljöhetett), már majdnem a pakolás is teljesen készen volt, apróságok voltak csak hátra már. Otthonról hóesésben indultunk, de itt, a Balatonnál (hol máshol?) nem esik, cserébe olyan szél fúj, hogy egészen félelmetes. 

Berendezkedtünk, bevásároltunk több körben is már. Holnap reggel azért még körülnézek mielőtt itt maradunk két napra bolt nélkül, azért itt nem úgy van, hogy legfeljebb kiveszünk valamit a fagyasztóból. 

De a terv az, hogy holnaptól csak a pihenés és az egymásra figyelés lesz a program. 

Boldog karácsonyt kívánok nektek is. Legyen az ünnep olyan, amilyennek szeretnétek. 🌲

Vasárnap

 Mondhatom, hogy így az utolsó pillanatban valóban ráfordultunk a célegyenesre. Most, vasárnap este már a bejglik is csak a holnap reggelt várják a spájzban, hogy mehessenek a sütőbe. Minden nagyképűség nélkül mondom, hogy az idén is világbajnoknak tűnik, amit alkottam. Mondjuk ehhez biztosan hozzájárul az, hogy én az vagyok, akit ez a bejgli készítés először felspannol, és alig várom, hogy a hozzávalókból összegyúrjam a tésztát. Olyan pontosan mérek ki mindent, mint egy patikus, és olyan élvezettel gyúrom össze, hogy szerintem a tészta is tudja ezt, mert még sosem okozott csalódást. A hűtőben pihenés után gyönyörűen hagyja magát nyújtani, nem szakad, nem ragad, csak szépen alakul olyanra, amilyenre én akarom. És amikor a végén minden rúd bekerül a tepsibe, és várják, hogy lekenjem előbb a tojás sárgájával, aztán a fehérjével is majd, simán össze is kacsintunk. 

Amikor gyerekként megfogadtam, hogy bármi történik is, én sohasem fogok sem veszekedni senkivel semmiért karácsonykor, sem sóhajtozni, vagy épp hisztizni, hogy mennyi mindent csináltam. Igaz, mindig annyit csinálok, amiről úgy érzem, hogy belefér. Nem mindig sikerül minden tökéletesen, de ettől sem borulok ki..Eddig sikerült ezt betartanom, és remélem ez így is marad már.

Szombat

 Ma az egész napot a konyhában és a fürdőben töltöttem. Borzasztóan kiszámítható és rémségesen unalmas módon főztem ebédet, aztán sütöttem zserbót, végre készre csináltam a linzert és az islert, közben mostam és szárítottam négy adag ruhát, amit aztán még el is pakoltam. 

A sütikkel nem vagyok teljesen elégedett, sikerült már sokkal jobban is. A sütik tetejére a csoki még sosem készült ilyen nehézkesen. De sebaj, ez most ilyen. Remélhetőleg az íze azért jó lesz, meg ha nem is a legszebbek. El is fáradtam ebben az egészben, de ez jóleső fáradtság. 

Könyves péntek

 

Ez a könyv most még az egyébként is lehengerlő stílusú írónő szokásos formáját is felülmúlta. Pedig az elején kicsit megijedtem, hogy na, sikerült beleszaladni egy ilyen tökéletes "nyálas" tiniszerelmes könyvbe. 

De ennél sokkal több. A tiniszerelem sem átlagos, a szereplők élete sem. És az sem, ahogy egy borzasztó tragédia kapcsán kiderült súlyos titok miatti válságot megélik. Két különböző korosztály szemszögéből zajlanak az események, és az is tök érdekes, hogy egyik sem volt sem idegen, sem jobban, vagy kevésbé szimpatikus a másiknál. 

Az külön nagyon tetszett, ahogy a problémáikat kezelték.. Mindenki tudott dühöngeni, sírni, és mindenki tudott bocsánatot kérni, megbeszélni. Olyan igazi volt benne minden érzelem, hogy szinte vártam, hogy mindjárt szembejön velem valahol valamelyik szereplő. 

És a végén, amikor már minden megoldódott, de még bőven volt hátra jó sok oldal (és már forgattam a szemem, hogy biztos a vége lesz összecsapva) még az egészet meg tudta fejelni egy újabb kis történéssel, egy briliáns kis történettel a nagy egészben. Ami pont azt tette hozzá, amitől az ember szíve csordultig telik meg szeretettel és megbocsátással. 

Szóval.. olvassátok, szeressétek ti is majd egyszer. 

Csütörtök

 Nagyon lassan telik ez a hét, legalábbis az a rész, amit még a munkahelyen kell tölteni. Semmi kedvem nincs ott lenni, az idénre minden motivációm elveszett teljesen. Ilyenkor szoktam elrendezni a mindenféle mappákat, ahová év közben mentegetem a táblázatokat, megcsinálni azokat, amiket vezetni kell egész évben. Most ezekhez sincs semmi kedvem, de megyek majd harmincadikám is, lehet, hogy akkor majd szívesen csinálom. 

Itthon persze elrepül az idő. Ma végre elkészült a linzer és az isler, már csak betölteni kell. Ezt mondjuk nem szabad elkapkodni, mert akkor hamar el is fogy. Nem mintha nem azért lenne. 

Holnap még egy nap, amikor korán kell kelni, aztán egy hétre le van a gond. 

Szerda

 Ma még munka után voltunk vásárolni. Valószínűleg bennem van a hiba, de nagyon nehezen találok a ruhaboltokban olyan ruhát, ami tetszik, és szívesen hotdanám..Így ilyet most sem vettem..

Most már majdnem minden más megvan, majd holnap azért még átgondolom. 

Ami a leginkább hasznos volt ebben a vásárlásban az az, hogy most végre àlmos vagyok, pedig ez már napok óta nem történt meg. 

Kedd

 Nagyon ritkán van ilyen, épp ezért érdemes is arra, hogy feljegyezzem: ma unatkoztam munkaidőben. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor fordult ez eddig elő.. Természetesen, ha nagyon akartam volna, akkor találok magamnak valami olyat, amire egyébként, terheltebb időszakokban nincs idő, de nem éreztem erre semmilyen késztetést. 

Sikerült ma úgy vásárolni a dm-ben, hogy nagyon sok pontot kaptam. Ilyenkor mindig nagyon büszke vagyok magamra. 

Hétfő

 Megint egy hétfő. Most már szerencsére nincs sok nap addig hátra, amíg majd végre megint elkezdődik az az időszak, amikor már nem lesz hosszabb időre sötét, mint világos. Jó, hát még arrébb lesz az, amikor ez igazán észrevehető lesz, de már a tudat is jó. 

Biztosan a hétvégi történések miatt is, de úgy érzem most, hogy a szokásosnál is jobban idegesít a sok felszínes ember, és az a rengeteg semmiről sem szóló, és semmi mögöttes tartalommal nem rendelkező klisé, amit egy-egy napon végig kell hallgatni. Különösen irritáló most az is, amit egyébként már általában a megszokás közönyével szoktam tudomásul venni. Ezek a semmire sem való, kreált mindenféle fontossági sorrendek, amik csak erőfitogtatásra valók. Nem vezetnek sehová, nem szolgálnak más célt, mint valakinek az egóját erősítgeti. Egy ideig ezeket szánalmasnak gondoltam, ma már még annak sem. Ha valamiért belekerülök egy ilyen játszmába, akár csak egy emailben feltett kérdés formájában is, nem adok teret. A lehető legrövidebben megválaszolom a kérdést, tényszerűen, és minden mást figyelmen kívül hagyok. 

Persze vannak napok, amikor ez nem megy ilyen jól, de gyakorlom szorgalmasan. 

Vasárnap

 Voltak mára nagy terveim, amik szépen dugába is dőltek. Magam sem tudom teljesen megmagyarázni az okát, de ma ez egy olyan nap volt, amikor semmire sem voltam igazán alkalmas. Azt meg már egy ideje beláttam, hogy ilyenkor aztán jobb nem is erőltetni semmit, mert csak rosszabb lesz. 

Érdekes, hogy valami csak kerülget, vagy mi, mert ma is volt hőemelkedésem. Időnként jelen van mindenféle furcsa végtag fájdalom is, a kettő nyilván összefügg, de egyébként azt leszámítva, hogy ilyenkor azért jobb csak úgy lenni, nem mondanám, hogy jajj, beteg vagyok. 

Most egyébként még nem pánikolok a karácsony miatt, mert jövő hétre is van menetrend a fejemben, amit mondjuk jó lenne tartani is, de majd meglátjuk. Végül is újratervezésben is jó vagyok már. 

Különös éjszaka volt

 Na nem lesz semmiféle pikáns sztori valami vad és féktelen éjszakai buliról. Ez fiatal koromban sem volt rám jellemző, most meg, ahogy mondani szokták, öreg vagyok már bohócnak..

Helyette tegnap éjjel a nagyapámat hoztuk haza Fehérvárról a sürgősségiről. Tegnap délután volt nála a háziorvos, mert napok óta nem eszik, csak pár elhanyagolható falatot, nyögdécsel, hogy fáj minden, szemmel láthatóan is le van gyengülve. Ami persze a 89 évének is köszönhető, annak is, hogy mióta a mama nincs, ő sem akar már itt lenni, és hát egyébként is vannak egészségügyi problémái. A háziorvos megvizsgálta, és nem volt teljesen nyugodt, úgy ítélte meg, jobb lesz neki pár napig a kórházban, kap egy kis vért, pár adag infúziót, és valamennyit megint erőre kap. Anyukámnak is jót tenne, mert teljesen felőrli ez a folyamatos felügyelet. 

Ehhez képest a kórházban úgy gondolták, nincs szükség bent fekvésre, és este tizenegykor közölték, hogy akár méhet is, ha van, aki hazavigye. Mentünk, ez természetes, még ha egyébként ennél sokkal jobb programot is el tudtunk volna képzelni. Negyed kettő után értünk haza, szerencsétlennek addigra már alig volt annyi ereje, hogy bejöjjön az udvarról a házba. A konyhábam lerogyott az első székre, pillanatokon múlt, hogy nem esett össze. Nagyon nehezen tudtunk ott már lelket és erőt önteni bele, hogy az ágyáig el tudjon menni, majdnem húsz percet is vártunk ott, és biztattuk, hogy igyon egy keveset legalább. 

Kettő után kerültem ágyba, jó nehezen aludtam el. Amúgy nem értem, hogy tényleg ennyi idősen, ilyen legyengült állapotban legalább a hétvégén miért nem adtak neki valami kis infúziós segítséget ahelyett, hogy az éjszaka közepén kirakják onnan. 

Ma nem is volt különösebb pörgés itthon, ebédre pizzát rendeltünk. Patrik is itthon volt, hajnalban ide jött haza. 

Könyves péntek

 Ez már a negyedik kötet a sorozatból. A stílus ugyanaz, és nagyon érdekes tapasztalás nekem, hogy annak ellenére sem unalmas és egysíkú az egész még mindig, hogy tulajdonképpen ugyanarról a pár emberről szól. Jöttek minden kötetben újabb szereplők is a családtagok mellé, akik mindig tettek hozzá eddig valamit. 

Most már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy a sorozat utolsó része is ilyen marad e. De ezt jövő héten elmesélem majd. 

Csütörtök

 Ma úgy jöttünk haza, hogy azt gondoltam, ennek a hétnek én csütörtököt is mondok, mert hőemelkedésem volt, és akkor úgy is éreztem magam, mint aki majd meg sem áll egy komolyabb lázig. Aztán összepakoltam a konyhában, kicsit lefeküdtem a kanapéra, szerintem egy kicsit bóbiskoltam is a takaró alatt. Azt nem mondom, hogy hiperaktív állapotban keltem fel onnan meccset nézni fél hét körül, de határozottan jobb a helyzet, és nem érzem azt, amit napközben, hogy fáj a bőröm..

Igaz, ehhez lehet hogy hozzájárult, hogy a Paok-Fradi meccs, ahol sikerült őt góllal kikapni. Ideges éppen nem lettem tőle, de legalább most nem arra figyeltem, hogy van e lázam vagy nincs..

Mindenesetre most úgy készülök, hogy megyek reggel dolgozni, aztán majd akkor derül ki igazán, amikor kelni kell. 

Szerda

 Továbbra is tart ez a borzasztó sötétség és szürkeség. Amit egyébként remekül ellensúlyoz(na) a lakás szinte minden szegletében elhelyezett fényforrások, csak az a baj, hogy kevés ideig látom. Az adventi időszak az elcsendesedés ideje lenne, amikor az ember befelé figyel, és készül arra az elképesztő és katartikus örömre, és boldogságra, amit a karácsony jelent. Ehhez képest szinte mindenhol ez az év legmegterhelőbb időszaka, mert még mindenki hajt, hogy meglegyen az ünnep előtt, aminek a saját céljai érdekében meg kell lennie. 

Emlékszem, amikor kicsik voltak a gyerekek, szanaszét idegeskedtem magam mindig, hogy még nincs ajándék, még nem jutottunk el vásárolni, közben most már rég nosztalgiával gondolok arra az időszakra, és csodálkozom, hogyhogy nem tudtam akkor, hogy micsoda jó dolgom van. Egyébként tudtam, csak nem sejtettem. 

Minden nap akad valami plusz hátráltató tényező is, ma például a nokedli éves utáni borzasztó gyomorfájás volt ez. Annyiszor megfogadtam már, hogy nem eszek többet, de aztán mindig elfelejtem, hogy nem kéne.

Kedd

 Kitart az eső és a szürkeség, ami nincs rám jó hatással. Sohasem volt ez az időjárás a kedvencem, de mostanában már komolyan le is húz minden tekintetben. Pedig próbálom olyan szemüvegen keresztül nézni, ahogy már többeknél olvastam, hogy miért is szeretik. De meghagyom ezt nekik. 

Munka után még voltunk masszázson, ami tök jó volt, jól is esett. Még az egy órán felül is bírtam volna. 

Itthon meg megint csak épphogy összepakoltam a konyhában, és már este is lett. 

Borús, szürke

 És még hétfő is. Ez így együtt már majdnem a világvége nálam. Reggel majdnem sírva is fakadtam, amikor indulni kellett dolgozni. Még sötét volt háromnegyed hétkor, esett az eső. Tudtam, hogy nem elég, hogy Balázs itthon lesz ma, még az egyetlen olyan kollégám nem S szabadságon lesz, akivel lehet normálisan pár szót váltani. 

Ehhez képest azért túlélhető volt a nap, de semmiképp sem olyan, amit visszasírnék. 

Itthon már üzembe is volt helyezve a 3d nyomtató, amit a fiúk tegnap rendeltek. Na mondjuk tényleg csoda masina, elképesztő hogy így nyomtat. Ahogy az is elképesztő nekem, hogy nekik meg ez milyen egyértelmű, hogy ilyesmit otthon is lehet már. 

Vasárnap

 Ma Balatonos napot tartottunk. Már hét közben felvetődött az ötlet Eriktől, hogy vasárnap ne meccsre menjünk, hanem a Balatonra, és hamar magáévá tette mindenki (aki még itthon lakik)..

Délelőtt még borús időben indultunk, de mire odaértünk, már kisütött a nap. Siófokon ebédeltünk, aztán átmentünk Boglárra, itt sétáltunk egy nagyot. A parton fújt a szél nagyon, az annyira nem esett jól, de egyébként léleksimogató nyugalom volt ott. Mindig arról álmodozom, hogy valahonnan az ölünkbe pottyan egy akkora (elképzelhetetlenül nagy) összeg, ami lehetővé teszi, hogy legyen ott egy házunk, és még marad annyi, amivel lehet kezdeni valami olyat, ami biztosítja a megélhetést is, meg azt is, hogy ott maradhassunk. 

Hazafelé még megálltunk Siófokon, de sajnos az ottani adventi vásár az idén csalódást okozott, alig volt pár stand, ahol nézelődni lehetett. Sebaj, meg a kikötőbe is lementünk. A fiúk ettek egy-egy gyrost Mustafanál, és utána indultunk haza. 

Este megnéztük a meccset itthon, hát, nem kellett bánni, hogy kihagytuk, még a győzelem ellenére sem. 

Szombat

 Kicsit túltoltam tegnap az ashwagandát, mert úgy aludtam fél tízig, mint egy kisbaba. Akkor mondjuk úgy kipattantam az ágyból, mint akit kidobtak onnan. Szerencsére azért nagy dolgokról nem maradtam le, nem is volt tervben a főzésen és a mosáson kívül más. Ez utóbbinál azért hiányzott az az idő, amit alvással töltöttem, mert végül este kilenckor járt le a szárító az utolsó adaggal. De sebaj, megvan, és voltam olyan maximalista, hogy már minden a helyére is van pakolva. 

Patrik is megérkezett ebédre, így ma is ötösben ebédeltünk. Ebéd után Balázs palacsintát sütött, aztán együtt nézték a forma 2-t, forma 1-et. Közben természetesen mindenki cseszegetett mindenkit, ami nekem csak egy ideig vicces, utána felhúzom magam rajta. 

Most már végre a helyén van minden kis mütyür, minden manó, minden fény itthon (bár én az a fajta vagyok, akinek mindig lehetne több is még akár) . Nagyon szeretem ezeket a fényeket mindenfelé a lakásban, olyan hangulatos, és olyan más lesz tőle minden. 

Könyves péntek

 

Amikor a sorozat első két részét olvastam, tudtam, hogy az összeset el fogom olvasni. Így aztán, amikor legutóbb voltam a könyvtárban, kézenfekvő volt, hogy elhoztam magammal a következő rész(eke)t. 

Ez a könyv sem okozott csalódást, bár néha voltak benne kicsit unalmasabb részek. Pont tökéletes volt arra is, hogy ezen a héten a nem túl vidám, és kissé zaklatott lelkemet megnyugtassa. Szerettem azt is, hogy az egyébként már ismerős karakterek mégis új arcukat is mutatták ebben a könyvben. 

Határozottan tetszik az írónő stílusa, szerintem mindenki olvassa el, aki szereti a nyugodt, lassú tempóban felépített családregényeket. 

Csütörtök

 Ami rögtön péntek is lett, legalábbis munka szempontjából. És ez most pont jó is, mert semmi kedvem nem lenne holnap is menni még. Nincs semmi olyan egyébként, ami miatt így érzek, csak ilyen általános év végi hangulat. 

Nem volt semmi extra történés ma, kivéve az esti Fradi meccs. Most már lehet mondani, hogy szokás szerint csalódást okozott, bár nem szeretnék ehhez hozzászokni. Kikaptunk Debrecenben. Szomorú. 

Ma lekerült az a bizonyos hiányzó doboz is a padlásról, úgyhogy holnap minden a helyére kerül reményeim szerint. 

Szerda

 Na most itt hirtelen gondolkodóba estem, hogy milyen nap is van ma, és számolgattam kicsit, hogy meglegyen. Az egyébként félelmetes és egyben elképesztő is, hogy valóban létező jelenség ez a ködös agy dolog. Igyekszem nem hagyni, és amennyire csak lehet frissen tartani, illetve tornáztatni az agyamat, semmiképp sem szeretnék elbutulni. De oda kell figyelni rendesen..

Ma újra rácsodálkoztam arra, hogy Erik milyen jó helyen van ott az áruátvételen. Nem titok, sőt, a legtöbben egészen kicsit gyerekkora óta "ismeritek" őr, így igazából inkább nyílt titok, hogy ő az a gyerekem, akiért a legtöbbet aggódtam mindig. Soha, szemernyi kétség sem volt bennem afelől, hogy egy csomó mindenben tök jó, de mindig aggódtam amiatt, hogy ő maga is tisztában legyen vele. Nem a magabiztosság és a nyitottság a legfőbb erénye, de itt most ez sem okozott egy pillanatra sem gondot. Csak nézem őt, (ma még titokban egy könnycseppet is kitöröltem miatta a szemem sarkából), és csodálkozom , hogy olyan, mint aki ide született, ezek között az emberek között nőtt fel. Annyira jó, hogy így alakult. 

Voltam ma az üzemorvosnál, megmutattam neki a vérnyomás naplót. Előtte halálra izgultam magam, hogy mi lesz, ha megméri, és nem lesz jó, de esze ágában sem volt ilyesmi, úgyhogy feleslegesen izgultam. 

Aztán hazafelé voltam vásárolni a Tescoban és a Pepcoban. Na, amiatt nem kell aggódni,, hogy össze-vissza vásárolok mindent, mert se türelmem, se motivációm nincs ehhez. Ráadásul mindent úgy ítéltem meg, hogy vagy csúnya, vagy drága. 

Ahh

 Megint nem aludtam túl jól, de legalább most senki nem beszélt hozzám. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy azért van nyomi hangulatom, mert nem alszom jól, vagy azért nem alszom jól, mert nyomi hangulatom van. 

Az biztos, hogy már reggel úgy kezdtem a napot, hogy inkább szerettem volna világgá menni, mint ott lenni az irodában. Nehezen lendültem át ezen a hangulaton, de azért valahogy sikerült. 

Mondjuk azt sohasem értettem, hogy ha valakinek nyilvánvalóan kerüli a társaságát a másik ember, akkor ő miért nem veszi a lapot? 

Most estére egyébként úgy érzem, mint akit kerülget valami kórság, de remélem, hogy végül nem így lesz. Nemsokára be is fekszem egy kád jó meleg vízbe, az csodát is tud tenni néha. 

Holnap rá kell szánni magam arra, hogy komolyan körülnézzek honnan kell rendelnem, és miket, mert hajlamos vagyok addig halogatni, amíg végül lemaradok, és vagy izgulni kell, vagy személyesen elmenni valahová. Egyik sem esne jól. 

Hétfő

 A mai napom nem volt valami jó nap. Eleve rányomta a bélyegét, hogy alig egy órányi alvás után fél kettőkor arra ébredtem, hogy egy férfihang jó hangosan a nevemen szólított. Most is itt van még a fülemben a hangja, de egyszerűen képtelen vagyok azonosítani, hogy kihez tartozik. Így aztán nem tudom mit akar tőlem, mindenesetre beparáztatott rendesen. Nesze neked CoHo könyv. Vissza tudtam aludni egyébként, de egy kicsit sem volt pihentető alvás ez most. 

És akkor még a munkanap is olyan volt, amin inkább csak túlesik az ember. Mindig keresem egyébként azokat az apróságokat, amik a sok egyforma, vagy értelmetlen hülyeség között is tudnak örömet szerezni, vagy némi sikerélményt nyújtani, de aztán mindig van valami, ami pluszban lehúz. De mindegy, az éltet most, hogy 21 nap múlva megint lesz pár tök jó napunk, és ezekért a napokért megéri kitartani. 

December 1

 Tök véletlenül jutott eszembe, hogy ma van a blogom szülinapja. 16 éves lett. 

Bevallom, még én sem gondoltam sohasem, hogy ennyi ideig írni fogom. Azt most már hirtelen nem is tudom, hány éve van az, hogy minden nap írok valamit, de az is jó pár már. Igaz, az utóbbi időben a mennyiség már bőven a minőség rovására ment. Azt nem is tudom, hogy tudnék e minden nap igazán érdekes és minőségi "tartalmat gyártani", ahogy szeretik ezt a műfajt mostanában nevezni. Bár ne legyek kishitű, persze, hogy képes lennék rá, ha nem a nap végén írnék, és nem telefonról tenném. Na majd lehet, hogy ezügyben kitalálok magamnak egy új kihívást, hátha sikerül változtatni valamin. 

Kíváncsiságból megnéztem ma este a statisztikát, elég érdekes számokat láttam. 

Egy 2017-es bejegyzés volt a legnépszerűbb, nem csak sokan olvasták, de tök jó kis beszélgetés is alakult ki a poszt alatt. Ez egyébként hiányzik, hogy egyre kevesebben aktívak ezen a felületen, de én magam is elég sokszor vagyok úgy, hogy olvasok valakinél, de aztán mégsem szólok hozzá, mert akkor épp nincs időm, később még elfelejtem. 

Azt nem tudom, hogy mennyi ideig fogok még írni, mert néha úgy érzem, már mindent leírtam, máskor meg úgy, hogy öreg néniként is szeretném majd elmesélni, hogy milyen az az élet. 

Lesz, ami lesz. 😊 

Köszönöm nektek, akik olvastok. 🙏