Boldog Új évet. :)

Pulyka melle, malac körme

liba lába, csőre –

Mit kívánjak mindnyájunknak

az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt*,

tiszta nyakat, mancsot

nyárra labdát, fürdőruhát,

télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,

hóvirág harangját,

őszre fehér új kenyeret,

diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,

ördögbőr nadrágot,

a lányoknak tűt és cérnát,

ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,

ünnepre parádét,

kéményfüstbe disznósonkát,

zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,

gurgulázó gégét,

vedd az éneket a szádba,

ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,

mint vízzel a teknő,

mint negyvennyolc kecske lába

százkilencvenkettő. (Weöres Sándor: Újévi jókívánságok)

Azt hiszem, elmondtam én itt mindent, ami fontos volt az elmúlt háromszázhatvannégy napban. Jövőre is el fogom mondani abban a háromszázhatvanhatban ami vár ránk. :)

Weöres Sándor kívánságai mellé pedig már csak annyit kívánok, hogy mindenkinek legyen olyan éve, amilyenre vágyik. 

Utolsó előtti

Azért kibírhatta volna már az időjárás, hogy legalább az idén már ne legyen ilyen hideg. De nem.. úgy tűnik, hogy az év utolsó munkába indulós hajnalán olyan hideg lesz, hogy szó szerint csattognak majd a fogaim. :D Már előre vacogok a gondolattól is, hogy milyen lesz hajnali négy után kimenni. Brrrr... De az a gondolat egészen felvillanyoz, hogy milyen jó lesz majd hazajönni egykor, és akár bevackolni a kanapéra a takaró alá, és aludni egy-két órát. :) Erre fogok gondolni majd délelőtt. :D
Itt volt ma az építész fiú, és nemsokára elkezdi megrajzolni a tervezett változtatásokat. Nem ússzuk meg az engedélyeztetést, amivel kapcsolatban nem vagyok túl lelkes, de sebaj, majd túl leszünk rajta. Hétvégén meg kell egy kicsit számolgatnunk, mielőtt jövő héten megyünk a bankba.
Izgalmas lesz ez a 2016-os év, az már biztos. :)

Értékeljünk

Gondolom- meg persze van, akinél már látom is- mindenkiben elkezdődött már az a fajta összegzés, ami ilyenkor év végén valahogy automatikusan jön. Bennem is munkálkodik mindenféle érdekes érzés ezzel az évvel kapcsolatban, pedig semmi fogadalmam nem volt (na, ennek azért majd még utánanézek, mert lehet, hogy volt, csak elfelejtettem?), nem volt különösebb tervem, vagy nagy vágyam. Ettől még persze majd szépen levonom a megfelelő konzekvenciákat, mert persze sokat tanultam az idén is. Legfőképp az emberekről, de ez annyira hosszú és kimerítő téma lenne, hogy nem is biztos, hogy belevágok valaha is. Ezzel kapcsolatban van még feldolgoznivalóm, és elengednivalóm is bőven erre a két napra.. de szerintem menni fog. Mondjuk ha nem, akkor sem dől össze a világ, mert a következő évben is meg lehet ezt tenni. :)
Mondjuk a vállaim és a hátam állapotából arra következtetek, hogy nem nagyon kellene halogatnom, de igazából annyira fáradt tudok lenni, és annyira nyűgös, amikor már itthon vagyok, és túl vagyok a napi vásárlás-főzés-mosogatás szentháromságon is, hogy saját magamnak is inkább teher vagyok, mint nem. :D Na például ezzel kapcsolatban is lesz dolgom a következő évben. Valamit másképp csinálni. Vagy valamiket. Vagy mindent. Vagy nem tudom.
Nem tudom még, hogy kifejtem e bő lére eresztve is a gondolataimat erről az évről, de összességében szerettem ezt a 2015-öt. Jó kis év volt, tele örömteli dolgokkal, sikerekkel, szeretéssel.. soha rosszabbat, azt hiszem.

Két wc lesz

Az már biztos, hogy majdnem mindennél fontosabb lesz a lakásfelújítás kapcsán, hogy kell még egy wc. Mert.. hát én nem tudom, hogy hogy is fajult idáig a helyzet, de lassan ott tartunk, hogy időpontot kell rögzíteni magunknak, ha mi is be akarunk menni. Valaki mindig ott van. Nyilván frankón elücsörög ott valamit olvasgatva, vagy épp videót nézve a telefonján, na de na... elmegy ez egy nap egyszer mindenkitől, és már akkor is másfél óránál tartunk. De ezek napjában többször is eljátsszák ezt. A minap már azon kaptam magam, hogy mielőtt kiléptem az ajtón, hogy a kutyákat visszaengedjem a helyükre, még visszaszóltam, hogy "Be ne menjen valaki a wc-be".
Úgyhogy lesz egy második wc is majd az új lakásban. De lehet, hogy célszerűbb lenne rögtön mindenkinek egy sajátot kreálni... :D

Vége is

Milyen jó azoknak, akiknek ezzel a vasárnap estével nincs még vége az ünnepnek, hanem elnyúlik egészen hosszúra, és majd csak a következő évben mennek dolgozni. Na persze nem panasz az, hogy mennem kell holnap dolgozni, már csak azért sem, mert emlékszem még rá nagyon, amikor abban a cipőben jártam, hogy éppen karácsony előtt egy nappal tudtam meg, hogy többet már nem kell mennem. Szóval, nincs baj ezzel, mert van hova menni, és még az is lehet, hogy jó is lesz egy kicsit kiszakadni ebből a csendes semmittevésből, amivel telnek a napok. Ami persze messze van a valóságtól, mert a nagy semmittevésben azért főzni is kellett, meg mosogatni is, a szennyestartót sem varázsolták üresre az angyalok, de azért még bírnám legalább egy hétig ezt a tempót. Jó is az reggelente magamtól ébredni nem hajnali négykor, hanem sokkal később, ráérősen meginni a kávémat, és aztán vagy egy félórát mélázni azon, hogy akkor mi is lenne az, ami annyira fontos, hogy máris neki kell állni. Leginkább semmi sem volt ennyire fontos, mert szépen, ráérősen elolvashattam a híreket, megnéztem van e valakinél valami újabb bejegyzés.
Magamban kicsit ilyenkor mindig irigylem azokat, akik olyan helyen dolgoznak, ahol ilyenkor december végén "leállás" van. Persze, csak felületesen, mert tudom, erre szabit is tartalékolni kell, meg persze az is igaz, hogy valószínűleg azok a cégek, akiknél ilyenkor belefér a leállás, nyáron, amikor mi vígan nyaralunk épp gőzerővel dolgoznak. De pár pillanatra azért mégis bennem van az a "de jó nekik" érzés.
Egyébként más gondolatunk sem nagyon van már, mint az, hogy melyik falat hova szeretnénk "eltolni", ezt lebontjuk, ott másikat húzunk. Körülbelül a tizenharmadik verziónál tartunk, de kell is sokféle elképzelés, mert ki tudja, mit mond majd a szakember, melyiket lehet megvalósítani. Ahhoz nem értünk, hogy statikailag mit hogy is kell csinálni. Még akkor sem, ha laikusként azt gondoljuk, hogy válaszfalhoz bármikor hozzá lehet nyúlni. Gondolatban sokmilliót elköltöttem már, és kicsit aggódom, hogy vajon jól kalkuláltuk e az összeget, amikor kimondtuk azt az előzetest a bankban, de remélem, hogy sokat azért nem tévedtünk. Már csak azért is, mert ha már lúd alapon.. vannak dolgok, amikről nagyon nem szívesen mondanék le azért, mert nincs már rá pénz (nyilván le fogok, ha a helyzet megkívánja). A fiúknak, leginkább Patriknak határozott elképzelése van. Külön szoba kell (amúgy is alap, innen indult minden), és ő akarja berendezni is, mert neki egyénisége van, és ahhoz fogja majd berendezni. Érdekes lesz... remélem azért hamarabb talál majd az egyéniségéhez illő dolgokat, mint ahogy pólót szokott találni magának egy-egy üzletben. :D
Na de ez még mindig a jövő (év) zenéje.. és még a jövő évig is van négy munkanap, amit le kell gyűrni. :)
Ja, és azt akartam már kérdezni, hogy az gáz, ha nekem még mindig tetszik az a telenor reklám? Tudjátok.. a "we live in cityyyyyy is... "

Az ébredő erő

Ma délután óta mi is elmondhatjuk magunkról, hogy láttuk. Családi programként abszolváltuk, annak ellenére, hogy a két nagynak köze sincs a Star Wars filmekhez, egyetlen részt sem láttak (eddig). Mégis jöttek velünk, mert családi programként lett tálalva, tehát nem mondtak rá nemet. (ezért amúgy nagyon bírom őket, hogy még mindig, mindenhova szívesen jönnek velünk) Roli és Balázs az abszolút Star Wars rajongók, akik minden részét többször is láttak. Én pedig vagyok az, aki minden részből láttam valamennyit, és érdekelt, hogy mégis mi az, amit még ki tudnak hozni egy ilyen kaliberű filmből hetedik részként.
Nos.. spoilerezni nem fogok, mert biztosan vannak még, akik nem látták, és szándékukban áll valamikor megnézni, de annyit azért elárulhatok, hogy nem okozott csalódást egyikünknek sem. Nekem volt egy átvitt jelentése is, ami miatt egy bizonyos résztől kezdve folyton gombóc volt a torkomban, és igen.. lehet, hogy én vagyok az egyetlen az egész országban, de képes voltam még sírni is rajta. :)
Azt hiszem, érdemes azt a két órát rászánni az életünkből, mert igazi szórakoztató élmény kicsiknek, nagyoknak, és mert.. kár lenne kihagyni. :)

Lehetne így

Ha a múltkor a négynapos munkahetet emlegettem, akkor most még lehet, hogy überelem ezt az egészet.. mert simán bevezetném, hogy minimum negyedévente legyen egy ilyen négynapos ünnep is, amikor mindenki szépen lenyugszik, otthon van, mert nincs nyitva semmi, maximum moziba, színházba tud menni. :)
Pont az történik ilyenkor karácsonykor, ami leginkább hiányzik mindannyiunknak. A nyugalom, meg a szeretetérzés, meg a kisebb-nagyobb csodák ideje. Úgy kéne ez, mint egy falat kenyér. Nem csak egy évben egyszer.. Igaz, sokan vannak/vagyunk, akik év közben is képesek csodaként megélni dolgokat, nyugalmat teremteni, igazán és őszintén szeretni, de nagyon sokan vannak, akiknek kell ehhez ez a karácsonyi feeling. :) Szerintem tökmindegy is, ki mekkora ajándékot ad, vagy kap éppen ilyenkor, mert persze, boldogság adni is, és őrületes boldogság megkapni is valamit, amire vágytunk, de az érzések sokkal mélyebb nyomot hagynak, mint bármi más.
Amúgy igen, élvezem, hogy nem kell korán kelni, nem kell sokáig dolgozni, nem kell muszájból csinálni semmit. És még iskola sincs.. maga a kánaán, de tényleg. :)

Eltelt

Valahogy mégsem volt ez olyan, amilyenre készültem. Nem tudnám elmondani, hogy miért, illetve de... nagyobb volt bennem a "bűntudat", mint amit felfogtam. Most már tudom, még akkor is, ha semmin nem tudok már változtatni. Nem is kell, valószínűleg így volt ez elrendelve. Lélekben amúgy sem voltunk már itt, mert mindannyian arra készültünk, hogy milyen lesz majd a következő karácsonyunk. :) Talán tanultam a saját hibáimból, és jövőre másképp csinálom majd, talán nem.. majd ez úgyis akkor fog kiderülni. :)
Az ajándékok sikert arattak, volt meglepetés is minden gyereknek, úgyhogy panaszra azért nincs okunk. :)
A következő napok pedig majd lehetnek a pihenés napjai, gondolom majd eszünk-iszunk, tévézünk, stb... Ja, és moziba megyünk, életünkben először együtt, mind az öten. :)
Azért az fura lesz, hogy nem lesz min agyalni, és miért idegeskedni. ;)

Boldog Karácsonyt!

Lassan megnyugszom, a bejglik feltekerve-lekenve várják a reggeli sütőbe kerülést, közben kisült egy pár tepsi linzer is. Mindjárt lezuhanyozom, aztán összeragasztgatom őket lekvárral, mert jó lesz az reggel a kávé mellé.
Már biztos, hogy nem lesz süti nélküli karácsonyunk, és egyáltalán nem számít, hogy fáradt vagyok e vagy nem. Azt hiszem, valami ilyesmiről szól ez az ünnep. Hogy minden mindegy, csak legyen kinek adni. :)

Kívánom, hogy mindenkinek teljen az ünnep boldogan, békében és pihenéssel családjaitok körében.

Érzések

Bennem van az érzés, amire olyan sokan panaszkodnak, hogy hiányzik. De valahogy olyan mélyen van, hogy nem tud igazán előjönni, nem bír kiteljesedni, és emiatt van az, hogy itt-ott mindig hibádzik valami. Elmarad, nem sikerül, másképp alakul. Próbálom elengedni azt a részt, amit a "kötelességtudat" diktál, mert azt gondolom, épp ez az, ami hátráltat. Hiába tudom, hogy az a fontos, ami bennem van, azok az érzések adják az egészet, amit érzek odabent, amitől elszorul a torkom, ha arra gondolok, hogy micsoda szerencsém is van, hogy ennyi mindenkinek tudok örömet szerezni. Mégis, a szívem tudja, a lelkem is fel van rá abszolút készülve, de az eszem uralkodik még mindig. Az meg csak diktálja, hogy mi minden nincsen meg, aminek már rég meg kéne lennie, folyton elémtárja (a szomszéd fűjét) a hiányosságaimat, meg hogy a "bezzegazxy" már a negyedik félét süti, és az összes ajándék be van csomagolva. Csitítanám a hangokat, de csak magyarázkodásra futja még magamnak is, hogy nálam is volt.. sütihegyek, és csillogó rend. Akkor, amikor ezt elbírtam. Most másképp van, mert most ezt bírom el. Még nem hallgattak el.
Volt a hétvégén Balázsnak egy álma. Mindegy mi az, nem fogom elmesélni, mert mégis az ő álmáról van szó, hogy jönne az ki, hogy én meg elmesélem. Felébredt belőle, és rögtön el is mesélte. Én meg attól az álomtól megnyugodtam és egy csomó más érzés is keletkezett bennem. :) Néha eszembe jut azóta is, és mosolygok az érzésektől, amiket okoz.

Körbe-körbe

Nem tudom másoknál hogyan van ez, de én úgy érzem, hogy folyton csak járok körben. Nem egy helyben, mert azért néha történnek a dolgok, de mintha időről időre ugyanoda jutnék vissza. Nem pontosan ugyanolyan minden, mint amilyen már volt, de azért nagyon-nagyon hasonló. Valahogy olyan érzésem van, hogy ami az adott dologból megoldódott már, az már nem köszön vissza, de ami még nem, az megint itt van.
Ez lehet az a bizonyos déja vu érzés kevésbé fennkölt megfogalmazása. Csak amiatt gondolom, hogy ez nem az én egyediségem (pedig buli lenne ilyen különlegesnek lenni), hogy másoknál is megfigyeltem már ilyen körforgásokat, hogy pl. ugyanazokat a helyzeteket teremtik meg az évnek bizonyos szakaszaiban. Érdekes, mindenesetre. :)
Az mindenképpen jó hír ebben mindenkinek szerintem, hogy ha tényleg igazam van, akkor a hibáinkat kijavítani millió lehetőségünk adódik életünk során, és tulajdonképpen addig próbálkozhatunk, ameddig nem sikerül megoldani egy-egy feladatunkat.
A mostani helyzetemben is jártam már. Emlékszem. A helyzetre. Az akkori megoldásra nem, és nyilván ez is a titok nyitja, vagy épp a nagy feladat, hogy emlékezés nélkül kell megoldani. Kétszer biztos nem sikerül ugyanúgy. :)

Nem a tervek szerint

Tegnap este elég jól elterveztem magamban a mai napot. Hatékonynak és jól szervezettnek tűnt fejben, meg is voltam elégedve vele, és ezzel az elégedett érzéssel csuktam be a szemem.
Aztán persze- ahogy az szokott- dugába dőlt minden. Azzal kezdődött, hogy nem bírtam kimászni az ágyból hat harminckor, amikor először kinyílt a szemem, hanem csak kilenckor, ami már ugye eleve három órás lemaradást jelent.
Aztán még el kellett menni vásárolni, mert krumplit nem vettem tegnap.. újabb egy óra ment kárba, mert anyámékkal mentem, és velük nem lehet tíz perc alatt elintézni semmit.
Majd aztán következett a főzés.. némi dekorálás még (ez be volt tervezve). Csak kettőkor ebédeltünk, amikorra én már úgy terveztem, hogy legalább a harmadik tepsi linzert fogom épp a sütőbe tolni. Ebéd után még elmentünk vásárolni, nekem szabadidőruháért, meg ha már ott voltunk, akkor egy-két más dologért is. Balázs folyton elárulja a fiúknak, hogy mit fognak még kapni, úgyhogy nem győzöm pótolni, hogy legalább egy meglepetés legyen már mindenkinek. Eriké megvan, szigorúan meg is tiltottam, hogy megmutassa/elárulja, akárcsak utalást is tegyen rá. :D (amúgy nem direkt csinálja, simán csak szereti látni, ahogy örülnek, és eszébe sem jut, hogy most ezt nem kéne elmesélni)
Este hét óra volt majdnem mire hazaértünk. Csak azért nem mondom, hogy újabb négy óra ment veszendőbe, mert tulajdonképen tök jó négy óra volt, kettesben. :)
Itthon még kiteregettem egy adag ruhát, és máris vége lett a napnak. :D
Nem volt túl hatékony, de sebaj. :) Hogy a linzerből mikor lesz valami, azt nem tudom.. de majd csak megoldom. :)
Pár éve még gond nélkül nekiálltam volna este tízkor is.. ma már ez nem megy. :) Más lett a bioritmusom...:D :D :D (ugye mennyivel jobban hangzik, mint az, hogy öregszem?)

Testvérek...

Ha tudnám, hogy ki az illető, akkor ma felhívtam volna, és meginvitáltam volna hozzánk egy napra. Arra az illetőre gondolok, aki D.Tóth Krisztát is felhúzta a héten, és- megmondom őszintén- én sem tudok vele egyetérteni.
Nem nagyon tudtam ma azt érezni, hogy a legjobb dolgot tettük a gyerekeinknek azzal, hogy testvért adtunk nekik, sőt, azt hiszem, ha lett volna bátorságom feltenni nekik a kérdést, mindannyian szemrebbenés nélkül rávágták volna, hogy jobb lenne nekik egykeként. Semmi komoly, csak ma igazán túltengett mindenkiben a tesztoszteron, és én sem voltam épp a legjobb formámban ahhoz, hogy ezt jól tudtam tolerálni, így aztán röpködtek ma a válogatott sértések egymás felé, a különböző vélt és valós sérelmek felhánytorgatása, mindenféle ködös utalgatás, sírás, verekedés, csúnya beszéd, meg amit még el tudtok képzelni. (meg még amit talán nem is tudtok elképzelni Ti, akiknek még elég kicsik a gyerekeik ahhoz, hogy épp csak  óvodások, iskolások legyenek)
Aztán este Rolandnak elég volt annyi, hogy megcsináljam helyette az ágyát, és máris lenyomott két puszit, és a fülembe súgta, hogy "szeretlek".
Eriknek elég volt, hogy bementem hozzá, és kicsit beszélgettünk, és megkérdeztem tőle, hogy tényleg úgy érzi e, hogy Patrik a kiskedvencem, amikor millió helyzetben falaztam/falazok neki, elkérem, beírom, stb. stb. Mire azt mondta, utána már eszébe jutott. Aztán beszélgettünk kicsit arról, hogy ne irigyelje már Patrikot azért, hogy neki már lehet olyan dolgokat, amit neki még nem, mert nem kell, hogy siettesse az időt, neki is lehet majd, csak még van egy pár dolog, amin addig túl kell esnie. Megbeszéltük, hogy próbáljon örülni annak, hogy Patrik tapossa előtte az utat, Roland meg még itt van, hogy elvonja a figyelmünket egy csomószor, így aztán neki akár a legkönnyebb is lehet minden, ha ő is úgy akarja. Tudom, hogy felnőtt szemmel hülye duma, de úgy tűnt, neki tetszik ez. Ennyi elég. Nincsenek illúzióim, holnap is simán közli majd bármelyik testvérével, hogy "egy csicska", ha nem ugyanazt fogja gondolni, amit ő, de azt gondolom, minden ilyen beszélgetéssel egy-egy kis gondolatfoszlányt elültetek a fejében, ami előbb-utóbb majd szépen szárba szökken, és lesz belőle valami. Én kivárom. :)
Aztán jött este ez a beszélgetés Patrikkal, aki elkéredzkedett még délután, hogy elmenjen a barátjával kólázni.

És most, háromnegyed tizenkettőkor megérkezett. :)
Szóval azért jófejek. Csak néha baromira kiakasztanak. :)

Ez már komoly

A héten komolyra fordult a dolog, ami a költözés-lakásfelújítás mókát illeti. Megérkezett ugyanis a Földhivataltól a papír, és azon bizony feketén-fehéren ott szerepel az én nevem, mint tulajdonos. Elég hihetetlen ezt így látni, mert nekem nem igen szokott semmi sem a tulajdonomban lenni, nem egy háznak a nagy része... :) Nem is lesz ez így sokáig, terveim szerint legalábbis hamarosan helyreáll a "rend", és majd a férjem és én leszünk fele-fele arányban tulajdonosok. :)
Miután a papír megérkezett, és mi elhihettük, hogy ez akkor tényleg megtörtént, ma, jól kihasználva a potya szabadnapot el is indultunk a bankba, hogy akkor nosza, vágjunk bele, és adósodjunk el a következő tíz évre tisztességesen. :) Nagyon kedves és nagyon hozzáértő ügyintézőhöz kerültünk, aki nem tukmált semmit, de korrektül elmondott mindent. Megcsinálta az előszűrést, és eléggé megfelelőnek tűnünk, úgyhogy elhoztuk a nyomtatványt a munkáltatói igazoláshoz, és megbeszéltük, hogy kb. január első hetében találkozunk majd.
Addig majd még megpróbálunk összehozni egy találkát a leendő kivitelezőnkkel is, és aztán lassan nem csak komoly lesz ez az egész, hanem nagyon is valóság. :)
Én gondolatban már berendezek.. azt, ami előtte lesz, inkább nem képzelem el. :D
Voltunk vásárolni is, és ugyan még mindig nincs meg minden, már nem vagyok olyan nagyon kétségbeesve, de lehet, hogy csak azért, mert ez a mai egy jó nap volt, amikor többen is megdicsértek, csak mert reggel úgy döntöttem, hogy akkor ma kifestem magam egy kicsit. Külön jól esett, hogy mindegyik fiamnak feltűnt, és mindenki meg is jegyezte, hogy jól áll nekem. :)
Az a meggyőződésem továbbra is él, hogy be kéne vezetni a négynapos munkaheteket. Boldogabb lenne a világ, az tuti. :)

Hétvége

Már megittam azt a pohár bort annak örömére, hogy ma tényleg utoljára dolgoztam a héten. :) Most még kivasalom az ünneplő ingeket, és aztán ezzel végére is értem a héten azoknak a dolgoknak, amit muszáj megcsinálni. Innentől jönnek azok a dolgok, amik beleférnek, vagy amihez kedvem van... :)
Lehet, hogy kitakarítom az egész lakást, mert olyan kedvem lesz.
Lehet, hogy vásárolni fogok reggeltől estig, mert olyan kedvem lesz.
Lehet, hogy moziba megyek, mert olyan kedvem lesz.
Lehet, hogy sütni fogok egész nap, mert olyan kedvem lesz.
Lehet, hogy majd csak fekszem a kanapén egész nap, mert olyan kedvem lesz.
Vagy ki tudja, milyen kedvem lesz. :)
A lényeg úgyis az, hogy már az is karácsony, hogy adódik egy ilyen nap. :)

És hogy megmutassam, jelen pillanatban ott tartok, hogy valami ilyesmi kis fa lesz:

De még persze ez is majd attól függ, hogy milyen kedvem lesz. :D

Nem kiabálom el

... de azért halkan, suttogva elmesélem, hogy ha minden jól megy, akkor egy huszárvágással holnap pénteket varázsolok a csütörtökből. Annyi sokat dolgoztam mostanában, hogy már egy napot lógással tölthetek legálisan is, nem kell hozzá még szabit sem kivennem. :) Magyarra fordítva annyi plusz órám van, hogy belefér egy nap csúszó.
23-án akartam kivenni, de akkor nem lehet, úgyhogy mondtam, hogy akkor legyen a péntek, az is jó lesz nekem bőven, ha csak négynapos lesz ez a hét. :)
Így állunk most. Alig várom, hogy holnap délután legyen, és megkezdődjön a hétvége. Szerintem este még majd egy pohár borral is megünneplem. :)

Csend

Tegnap este szörnyű baleset történt a város határában. Négy, nagyon-nagyon fiatal fiú vesztette életét a balesetben. Persze, most mindenki okos már, mert csak pár napos jogosítványa volt a fiúnak, aki vezetett, és persze, mindenki tudja azt is, hogy be volt lőve, meg hogy száguldozott.
Én nem tudom. Nem ítélkezem felette, mert hogy is tehetném? Fogalmam sincs mi történt, és nem is fogom megtudni, mert nincs már, aki elmondja.
A sírás kerülget, amikor arra gondolok, hogy van közöttük a fiammal egyidős fiú is, szoktak együtt focizni is. Nem tudom, hogyan lehet elfogadni és feldolgozni egy ilyet, hogyan lehet egyáltalán elhinni, hogy egyik pillanatban még gondtalan fiatalok voltak, a másikban pedig alig azonosítható testek csupán?
Látom, hogy a város kamaszai megrendülten gyújtják a gyertyákat, írnak a fiúk üzenőfalára, mintha még olvashatnák.Látom, ahogy a saját fiaim sem nagyon tudnak mit kezdeni az egésszel. Minden hírt elolvastak, mindegyikőjük ismerte is a fiúkat. Nem kommentálták, nem volt véleményük, ami elég beszédes, mert egyébként mindenről van mostanság komoly és sommás véleményük. Úgy tesznek, mint a többség a város fiataljai közül.  Mindannyian csendesen gyászolnak, sokuk talán most találkozott először szembe a halállal.
Nem tudok mit mondani, csak hallgatok én is megrendülten. :( Szomorú karácsony lesz ezentúl minden ünnep ezekben a családokban.

Legyen, vagy ne?

Ugye ez az idei az utolsó karácsonyunk ebben a lakásban. Egyrészt alig várom, másrészt.. na mindegy. Kicsit elszorul azért a torkom, ha rágondolok, de ez csak színtiszta nosztalgia, semmi más. Persze, hogy nem bánom, hogy nem lesznek többet olyan dilemmáim, mint amilyen most is.
Volt nekünk már ezerféle fánk ez alatt a tizenhét év alatt, mióta itt lakunk. Volt igazi fenyő, műfenyő, kisebb, nagyobb, földlabdás. Szóval, mondhatjuk, hogy szinte az összes verziót kipróbáltuk már.
Eddig mindig ragaszkodtunk is hozzá, még úgy is, hogy az utolsó két-három évben már nagyon nem találtunk neki helyet. De persze, fa legyen, milyen karácsony az már, amikor nincs?
Aztán tavaly a földlabdás fánk valamiért tönkrement, és nem is tudtuk megmenteni, pedig átültettük a cserépből földbe, hogy hátha majd ott.. de sajnos nem.
Az idén aztán ismét itt a dilemma, hogy milyen legyen. Most először hajlok rá, hogy nem kell a klasszikus értelemben vett karácsonyfa. Földlabdás biztosan nem, mert jövőre egészen biztos, hogy nagy fánk lesz, és még az is lehet, hogy nem az évek óta a padláson őrizgetett műfenyőt poroljuk le, hanem majd jól megadjuk a módját, és veszünk egy igazit. Amilyen az első pár évben volt csak. :)
Mielőtt bárki lehurrog (és azt gondolja, hogy negatív vagyok. :D :D), a gyerekek a legkevésbé sem ragaszkodnak a karácsonyfához. Leginkább semmilyen tárgy, vagy körítés nem hozza őket lázba, úgyhogy nekik mindegy. Balázs azt hiszem, rám fogja bízni a döntést, mert neki is mindegy. Én vagyok az, aki ragaszkodik dolgokhoz, de lehet, hogy az idén nagyon modern leszek, és elengedem a ragaszkodásomat. :)
Végül is van pár alternatíva, ami tetszik.

De most, hogy így a végére értem.. már mégiscsak az jár a fejemben, hogy dehát ez lesz itt az utolsó karácsony. És pont most ne lenne fa? :D Szóval, lehet, hogy mégis..Na majd még kigondolom. :)

Füzet helyett

A héten nem jártam olyan helyen, ahol lett volna lehetőségem füzetvásárlásra a sima "kockásfüzet" meg nem teszi meg nekem erre a célra, úgyhogy úgy döntöttem, hogy ezen a héten füzet helyett ide fogom leírni, hogy mik voltak azok, amiktől ezen a héten féltem, felháborodtam, haragudtam.

-Egér (olyan igazi ám)
-Olyan vélemény, amit mástól hallottam vissza
-Butaság
-Oktatás helyzete
-Facebook komment
-"Nem tudom megcsinálni" -érzés
-Flegmaság
-Nyafogás
-Hanyagság

Már most, vasárnap este is vannak olyanok közötte, aminek már nincs jelentősége, csak úgy szépen sorba rendeztem a napokat magamban, és végiggondoltam, mi minden történt, és milyen negatív érzéseket hoztak ki belőlem.
Optimista vagyok, a jövő héten biztosan kevesebb szó kerül ide. :)

Tegnap után

Megvártam, persze. Fél kettőkor jött, teljesen lelazulva (ami nem egyenlő azzal, hogy részeg volt), de dögfáradtan. Örült nekem, hogy megvártam, én örültem neki, hogy épségben hazaért.
Aztán ma.. miközben ő kipihente a tegnapi napot, én folyton morogtam magamban, hogy bezzeg ez is neki jutott. Mert bezzeg ő hivatalos volt, bezzeg ő el tudott menni minden gond és bűntudat és minden nélkül, én meg...? Nem tudom, hogy elmentem volna vajon akkor, ha engem hívnak és nem őt egy ilyenre, valószínűleg nem, de ha legalább a lehetőségem meglenne rá, hogy elutasítsak valamit. De maximum olyan meghívásokra szoktam nemet mondani, mint hogy megyek e a fogadó órára, vagy szülői értekezletre. Más nem igazán adódik.
Igen, éppen sajnálom magam, mert addig-addig keresgéltem és vártam a jó munkahelyre, és a jó fizetésre, hogy mire meglett, minden más meg elveszett. Nincs már senki, aki keresne, mert én is olyan ritkán keresek bárkit is. Nincs idő semmire, és nincs is energiám sem semmire, pedig valószínűleg ez is úgy lenne, hogy egyik következne a másikból.
Nincs jogsim, így aztán nincs meg az a lehetőségem sem, hogy ha épp van kedvem és időm, akkor mondjuk elugrok valahova, és nem csak helyben vásárolok be mindig ugyanott, és mindig ugyanazt. Nem lesz már ebben sem változás, pedig de sokszor lenne jó, ha önállóan is képes lennék a gyalogláson kívül máshogy is közlekedni.
Szeretem a munkámat, szeretem, hogy olyan fizetést kapok érte, amiért nagyon sokan irigyelnének, de nem jó szembesülni azzal, hogy mibe is került nekem mindez. Félő, hogy már nem is tudom ezt visszacsinálni, mert annyira beszippantott ez a másfajta világ, hogy nem tudok kilépni belőle.

Péntek este

Péntek este, sőt, mindjárt éjfél, és mondhatnám, hogy iszonyatosan fáradt vagyok a sok mindentől, ami a héten volt, de az a helyzet, hogy most a legkevésbé sem érzem magam álmosnak. Egyedül vagyok, három alvó gyerekkel, és várom haza Balázst, aki karácsonyi vacsorán van. Azért egyedül ment, mert csak ő volt hivatalos. Én meg képtelen vagyok rá, hogy alvásra gondoljak, amíg ő nincs itthon. A legutolsó gondolatom az lenne, hogy nem bízom benne, nem ezért van, hanem mert így egyszerűen nem is olyan semmi sem, mint amikor itthon van. Nyilván épp csak annyi lesz a hazaérkezés után, hogy ágyba esik, és alszik, de akkor már majd én is nyugodtan tudok aludni. :) Azt mondjuk nem tudom mikorra várható az érkezése, mert úgy vitték, és nem rajta múlik, mikor hozzák majd, de most még azt gondolom, kitartok akármeddig.
Kis hülye vagyok, tudom. :)

Gombóc

Nem szilvás, nem is túró.. hanem itt, a torkomban. Amitől a héten már többször is előfordult, hogy csak úgy ok nélkül könnybe lábadt a szemem. Jó, hát tudja rólam mindenki, hogy szentimentális vagyok, meg túlérzékeny, ha nagyon egyszerűen akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy "pi..aszájú", de most, ahogy közeledik a karácsony, ez még fokozódik. Ma szembesültem azzal, hogy pontosan kettő hét múlva szenteste lesz. Ami ugye azt jelenti, hogy már csak tizenhárom napom van arra, hogy megtaláljam mindenkinek azt a valamit, amitől nagyon boldog lesz. Annyira szeretném, ha sikerülne, de közben, ha realista vagyok, akkor látom, hogy erre nem sok esély van (többek között a tegnap is említett okokból). Persze, az is nagy ajándék lesz, hogy majd itthon leszünk mindannyian, meg nem attól karácsony, hogy lehozzuk nekik a csillagokat az égről. De ettől még vágyom rá, hogy nagy örömet tudjak szerezni. Majd csak megszáll az ihlet.. :) (de gyorsan kéne, mert lassan az internetes vásárlásokkal is kicsúszok az időből)
Valószínűleg lesz még pár pityergős percem addig..

Idő

A baj még mindig az idővel van. Mert vagy túl lassú, vagy túl gyors. Valahogy sosem úgy megy, hogy pont jó legyen. Persze, akkor telik gyorsan, amikor nem kéne, amikor minden erőmmel azon lennék, hogy még inkább visszafelé is pörgessem, csak tartson még. Amikor meg legszívesebben előreállítanám az órát minden percben egy órával, akkor csak úgy éppenhogy vánszorog. 

Na persze baj velem is van, mert mindig csak morgok itt az idő miatt, ahelyett, hogy megpróbálnék inkább lépést tartani vele. Vagy ezt kell megtanulnom nagyon sürgősen, vagy az osztódással szaporodást. Nem tudom, hogy melyik fog majd sikerülni, de fogom veletek tudatni. 

Feltéve, hogy majd jut rá idő... :P

Kipróbálandó

"A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel - csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok." Popper Péter: Lélekrágcsálók

Ezt ki fogom próbálni. Kíváncsi vagyok rá, mi minden jut majd eszembe szombaton erről a hétről például. Meg úgy egyáltalán az egészre.

Úgy szeretnék unatkozni

Arra gondoltam ma, hogy mennyire szeretnék egy kicsit unatkozni. Lassan el is felejtem, hogy milyen érzés is az, pedig vannak róla azért még halvány emlékeim. Tényleg csak halványak, mert sokkal inkább van meg az az érzés, hogy "erre sem volt időm", minthogy unatkozzak. Mondanám, hogy majd nyugdíjas koromban, de reálisan látva a dolgokat, erre esélyem sincs. Legalábbis jelen pillanatban. :D
Így aztán csak néha álmodozom majd arról, hogy vajon milyen lehet épp unatkozni?

Nem lesz könnyű

Azt már most látom, hogy az idei karácsonyi ajándékozás nemhogy nem lesz könnyű, de inkább kifejezetten nehéz lesz. Ma elindultunk, hogy majd akkor jól veszünk a fiúknak ruhát, merthogy azt kértek. Rolandnak is elkélne egy farmer, mert újabban pocakot növesztett, és szűknek bizonyulnak a nadrágok. Tudtam én, hogy Balázsnak ehhez épphogy csak lesz türelme, de nincs mit tenni, ha egyszer csak neki van jogosítványa. Ő pont úgy is volt a dologgal, ahogy szokott.. inkább kint megvárt, bár előtte becsületesen eltöltött egy-egy negyedórát szinte mindenhol. Patrik és Erik persze jól elvolt, sorra próbálták a pólókat, pulcsikat, én meg csak álltam, és próbáltam mindenkit nyomon követni, hogy majd szükség esetén odalépjek a próbafülkéhez megnézni őket. Közben a télikabátom elkezdett durván rámizzadni, miközben fogtam még Roland kabátját, Patrik kardigánját, egy- már kiválasztott pulcsit, és kb. három pólóval később azt éreztem, hogy mindjárt közlöm velük, hogy én is inkább kint megvárom őket. Az szóba sem jött, hogy körülnézek én is magamnak valamiért, mert már a gondolattól is a frász kerülgetett, hogy esetleg még fel is kell próbálnom.
Azért vettünk mindenkinek valamit, de kellőképpen ki is merített. És ez még csak egy kis töredéke volt az egésznek. Lehet, hogy mégis jobb döntés lenne egy xbox, vagy valami ilyesmi.. azt meg lehetne rendelni a neten, és slusszpassz.

Kedves Mikulás!

Eddig minden évben voltam annyira jó, hogy segítettem neked mindenben. Megittam helyetted a tejet, beleettem a kekszbe, kipakoltam az ajándékokat, amit persze előtte ki is találtam és meg is vettem helyetted. Egy perc fáradtságodba sem került tizenhat éve, hogy a gyerekeim rajongjanak érted, és még akár finnül is írjanak levelet, hogy biztosan értsd.
Azt hiszem, itt az ideje, hogy viszonozd a szívességet, mert a fiaim úgy tűnik, tovább ébren lesznek, mint én. Ciki, vagy nem, azért előttük nem szeretném kipakolni az ajándékot, úgyhogy légy szíves, amikor erre jársz, kivételesen igyál a tejből, egyél a kekszből (csak azért nem eszem meg, mert most nem én melózok, amúgy finom....nem fogod megbánni), és aztán az asztal alá bekészített szatyorból szépen pakolj ki mindent. De ne nagyon zörögj, ha kérhetem, mert ha el is alszanak majd végre, előfordulhat, hogy felébrednek, és meglepnek. :D :D
Hálás leszek... (és nem is merem kérni már, így, ekkora szívesség után, hogy ha esetleg el tudnád intézni, hogy jövő héten kijussak a derbire.. hú, hát irtó boldog lennék)

Na végre

Éppen itt volt már az ideje, hogy lecseréljem a nyári blogsablont. Addig-addig bonyolítottam magamnak is, amíg már többször is megállapítottam, hogy nem tudom megcsinálni, és muszáj leszek megalkudni valamelyik régivel, csak már tűnjön el innen a pálmafás-tengerpartos (mert minden alkalommal csak sajog a szívem a nyár után). Na de ma... gondoltam még egy utolsó esélyt adok a dolognak. És milyen jól tettem, mert arról fogalmam sincs, hogy hogy lehet, de egy pillanat alatt átláttam és megértettem mindent, és idevarázsoltam egy kis karácsonyi hangulatot. :) Máris sokkal jobb megint ide belépni, mert itt is karácsonyvárós hangulat van. :)
Amúgy a karácsonnyal úgy vagyok, hogy annak ellenére is lázba hoz, és várom, hogy tudom, megint semmire sem lesz idő, és majd az utolsó pillanatban kapkodunk még mindenfélével. Azért most még magamban tervezgetem, hogy miket fogok sütni, és mikor. :D Aztán majd meglátjuk, mire jut energia. :)
A hétnek az a része is eltelt végre, amit munkával kellett tölteni, úgyhogy minden szép és jó. :)

Apropó, Nancy, ha erre jársz esetleg... kaphatok egy meghívót a pinterpontdianakukacgmailpontcom címre? Attól tartok, lemaradtam nálad a lehetőségről. :)

Ma sem

Ma sem sikerült időben és korán ágyba kerülnöm, de hát mit lehet tenni? Igaz, kicsit elszuttyogtam az időt korábban, ráadásul, amíg a mosógépre vártam a második adag ruhával, még kb. húsz percet el is szundítottam Roli ágyán. Emiatt aztán fél kilenckor álltam neki még teregetni, majd ez után még elpakolni a konyhában. Miután mindez megvolt, elő kellett készítenem Rolandnak mindent holnapra. Úszni is megy, meg klubdélután is lesz, így aztán úgy megy majd iskolába,mint egy málhás szamár. Két táska, szatyor, másik szatyor... Készült a bűvésztrükkjeivel, kíváncsi leszek rá, hogy mit mesél majd, mit szólnak ahhoz a trükkhöz, amikor egy szempillantás alatt átöltözik egyik pólóból a másikba úgy, hogy a kardigán meg sem mozdul rajta. :) Nagyon szuperül csinálja, még nekem is tátva maradt a szám elsőre.. meg másodikra is. Mindent egyedül dolgozott ki hozzá, és sokat gyakorolta, hogy így menjen neki, úgyhogy remélem, sikere lesz. :)
Holnap péntek. Végre. :) Várom már, hogy délután legyen. :)

Legyen már hétvége

Nem akarok sírni-ríni, hogy milyen fáradt is vagyok, és a héten eddig még enni sem nagyon volt idő, nemhogy pihenni. Nem is ezért várom leginkább a hétvégét, hanem azért, mert annyira fájnak az ujjaim hegyei, hogy már a gépelés is kínokkal jár. Na, többek között ezért is utálom a hideget, mert az amúgy sem szuper bőröm ilyenkor még inkább kiszárad, és mellé még az amúgy is hírhedten kevés ivásom ilyenkor még inkább lecsökken. Ettől aztán az ujjaim szépen kiszáradtak, kirepedeztek, de úgy, hogy minden olyan mozdulatra, amikor hozzáérnek valamihez, a csillagokat látom.
Hétvégén meg ugyan fog kelleni a kezem, de talán többször lesz alkalmam (vagy jut eszembe) bekenni, lesz lehetőségem "bedunsztolni", hát az eléggé felhpuhítja a bőrt.
Meg amúgy meg azért is lehetne hétvége, hogy legyen már némi türelmem is. Jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy a gyerekeim több jó szót kaptak a héten az angol tanáraiktól, mint tőlem. Elég nagy szégyen, de ez van.
De az sem baj, ha nem lesz ez a hétvége még holnap itt. Ugyanis a Mikulás eléggé le van maradva nálunk. Rolinak már van ajándék, de a két nagyobbnak még semmi. Furcsa is a dolog, de majd csak megoldom valamivel. :)

Blogszülinap

Nem ismételem el az összes gondolatot, amit az ilyen napokon szoktam. Semmi sem változott ugyanis Csak megint eltelt egy év. Gondolom (remélem), hogy a következő évben is legalább ennyiszer jelentkezem majd hosszabb-rövidebb bejegyzésekkel.
Köszönöm Nektek, hogy mindig itt vagytok. Blogot írni mindenképpen jó, de a legjobb benne, hogy egy csomó barátot is szerez közben az ember.