2026. nov. 21.

Szombat

 Ma reggel arra az illatra ébredtem, hogy Balázs már főzi a húslevest. Nagyon kevés olyan "kajaszag" van, ami nem zavar, de ez köztük van. És nem azért, mert az én férjem, és elfogult vagyok vele, de szenzációsan fínom húslevest tud főzni. Szóval, jól indult a nap. 

Patrik is itthon volt ma, úgyhogy tudtunk együtt ebédelni ötösben. Erik kissé kómás volt még, ő ma reggel hatkor jött haza a munkából, délben még nem volt kipihent. Megköszöntöttük anyukámat a névnapja alkalmából együtt. Délután nem volt semmi dolgunk, így csak beszélgettünk, tévéztünk. Közben kimostam mindent. Erik még rápótolt az alvásra egy keveset. 

Fél hatkor elvittük Kelenföldig őket, Patrik hazament, Erik pedig ahhoz a lányhoz, aki egy ideje már a hétvégéit lefoglalja. 

Megnéztük még Balázzsal a Fradi - Győr meccset. Nem érte meg a ráfordított időt sem, mert se jó meccs nem volt, se nyerni nem sikerült, de sok ilyet láttunk már. Igaz, nem mostanában. 

Az előbb számolgattam magamban, hogy ha jól gondolom, jövő hét végén már advent első vasárnapja lesz. Ez is szupergyorsasággal eltelt év. 

2026. nov. 20.

Könyves péntek


 A covid idején játszódik a történet. Azt gondoltam, hogy könyvekkel, könyvesbolttal kapcsolatos könyv csak jó lehet. És azt azért nem írnàm róla, hogy nem tetszett, mert nem lenne igaz. Mindenesetre többet vártam, és mindenképpen mást, mint amit kaptam. Valahogy kevés volt benne minden, és felületesnek tűnt a karakterek kidolgozottsága is. Az idős házaspáron kívül senkivel sem tudtam szimpatizálni úgy igazán. 

Ez a könyv most okozott némi csalódást, de nem bánom, hogy elolvastam. 

2026. nov. 19.

Csütörtök

 Ma vissza is álltunk a rendes kerékvágásba, és reggel dolgozni indultunk a már jól megszokott munkahelyünkre. Jó nagy különbség van aközött, amit látunk két napig, meg aközött, ami itt várt minket. 

Egész nap egyik megbeszélés követte a másikat, közben azért próbáltunk haladni az elmaradt dolgainkkal is több-kevesebb sikerrel. 

Természetesen itthon nálunk is van GTA VI láz, Roli már tegnap alig várta a hogy elérkezzen az éjfél, és tudjon játszani vele, Erik ma reggel úgy jött haza, hogy még megnézi, és csak utána fekszik le. Van kollégánk, aki szabit vett ki ezért. Én nem ítélkezem senki fölött, mindenkinek más a fontos, és amúgy is, akik már régóta várják, menet közben felnőttek. Bár ahogy látom, lélekben mindenki gyerek. 🙂 

2026. nov. 18.

Szerda

 Még mindig a furcsa napok közé tartozott ez a mai is. Nem aludtunk valami jól a szállodai szobában (amúgy csak a történeti hűség kedvéért elmesélem azt is, hogy külön szobát foglaltak nekünk, mert eredetileg nem én mentem volna erre az útra, és csak a nevet változtatták meg), nem volt kényelmes az ágy sem, és a párna sem. Meg önmagunkhoz képest sok alkoholt ittunk este. Ennek megfelelően nem éppen kipihenten ébredtünk fél hatkor. Reggeli után kicsekkoltunk, és mentünk a logisztikai központba. Még ma is rengeteg mindent tudtunk meg, csomó kérdésre kaptunk választ. 

Negyed háromkor indultunk haza. Szerencsére nem volt vészes a forgalom, ötkor már itthon voltunk. 

Bevallom, borzasztóan elfáradtam, és még egy csomó minden feldolgozás alatt van bennem. Jó élmény és jó tapasztalat volt. De azért jó itthon lenni, és nagyon jó lesz aludni ma a saját ágyamban. 

2026. nov. 17.

Kivételes kedd

 Ez a hét a furcsaságok hete. Kezdődött a tegnapi home office-os hétfővel, aztán ma pedig folytatódott azzal a céges úttal, ami egyenesen a Sankt Pölteni raktárunkba vezetett. A projekt keretében jöttünk, náluk már működik az a raktárkezelő rendszer, amit mi még tesztelünk. Hát egészen más világ ez. Nem mindenben jobb, de mindenképp egészen más. 

Majdnem ötig ott voltunk a raktárban, aztán elfoglaltuk a szállodai szobákat. Voltunk egy tök jó helyen vacsorázni is a projekt csapat itt lévő tagjaival. Jó kis közös élmény lett belőle. Igaz, az az utolsó grappa nem kellett volna, amit a ház ajándékaként hoztak...

Na de most még nézzük a válogatott meccsét, és majd holnap otthonról mesélek. 

2026. nov. 16.

Kivételes hétfő

 Ma kivételesen itthonról dolgoztam. Nem tudom, hogy mi ütött a főnökömbe, amikor engedélyezte azokra a napokra, amikor valamilyen vizsgálatra kell mennem, de ha már így adódott, hát köszönettel elfogadtam. Így voltam ma vérvételen (azóta már a leletem is megvan, és amennyire én értem, nem is olyan rossz), meg főztem is, mostam is, és közben dolgoztam is. Nem kevesebbet, mintha bent lettem volna, csak másképp. Abszolút el tudnám ezt képzelni hosszabb távon akár heti egy alkalommal. Sokkal könnyebben elviselhető volt a hétfő is, meg ez az esős idő is. 


2026. nov. 15.

Nem az én napom

 Nem történt semmi egetrengető szerencsére. De ma valahogy mindennel úgy jártam, hogy nem jött össze semmi. A kikben sem, és a pepcoban sem kaptam meg azt, amit szerettem volna. Mondjuk a kikben találtam valamit, de aztán nem mentem be a próbafülkébe, mert egyedül voltam, és ott hagytam. 

A pepcoban meg csak szimplán nem is volt az a hűtőbe való tároló, amit szerettem volna. 

Délután a pékségben az orrom előtt vették meg a fonott kalácsot, amit szerettem volna. 

Tényleg semmi tragédia nincs ezekben, de azért jó szarul esett.