Dius gondol... mit is?
Ma igazi lustálkodós napot tartottunk. Na nem olyan egész nap netflixet bámulósat, de nagyjából házimunka menteset. A KFC -ben ebédeltem, aztán elmentünk Partikhoz, Hazafelé még ettünk amerikai palacsintát és churrost a kfc-ben, mert ebéd után nem fért már belénk.
Aztán megnéztük a Fradi meccset a tévében. És igaz, utána azért gyorsan megcsináltam a szokásos vasárnapi fürdő takarítást, meg felmostam, de az egész megvolt kb negyven perc alatt, és megért nekem annyit, hogy ne legyen hiányérzetem.
Ez most egy kicsit sem megszokott szombati nap volt. Tegnapra volt időpontom a körmöshöz, de hét közben hívott, hogy van náluk egy nem is olyan kicsi probléma, lehet e arról szó, hogy szombaton 11-re megyek. Természetesen lehetett, még akkor is, ha egy csomó mindent kellett átszerveznem magamban.
Azt már a telefonban is mondta, hogy a legfiatalabb gyerekét érte baleset, azt is, hogy milyen sérülései vannak. De ma, amikor elmesélte az egészet, azt éreztem, hogy minden szülő legvadabb rémálmát élték át. Nem tervezem ki a magánéletüket, így nem mesélem el, hogy mi is történt pontosan, de múlt hét szombaton a rendőrség hívta őket azzal, hogy életveszélyes állapotban van a gyerek egy borzasztóan buta dolog miatt történt baleset következtében. Kemény és szívfacsaró dolgokat éltek át. Szerencsére úgy tűnik, mostanra túl vannak a legnehezebb napokon, és a gyerek is jól van (már amennyire egy ilyen után lehet jól lenni)
Végighallgatva őt magamban hálát adtam a gyerekeimnek azért, hogy mindig képesek voltak észnél lenni (mondjuk bárki bárhová megy, úgy köszönök el, hogy ésszel ".
Mire végeztem már Patrik is itthon volt, hárman meg is ebédeltek. Erik még aludt, ő még tegnap éjszaka dolgozott.
Délután voltunk a temetőben, aztán Erik elment Pestre. Patrik estig itt volt, nyolc körül jöttek érte a barátai, mentek bulizni valahova. (És igen, elhangzott a szokásos intelem is, mielőtt elment)
Olyan szép ennek a könyvnek a borítója. Ezért hoztam el a könyvtárból, pedig a novellás kötetek nem annyira állnak közel hozzám. Semmi baj nincs a műfajjal, de könyv formában a regényeket szeretem. A novellákkal kapcsolatban mindig marad bennem valami hiányérzet.
Ettől függetlenül ez a kötet nem csak kívül szép, hanem a tartalma is. Olyan kis léleksimogató minden kis történet. Azon a pár estén, amit az olvasással töltöttem nagyon jól kikapcsolt, teljesen kívül tudtam kerülni minden hétköznapi problémán.
Úgyhogy zaklatottabb időszakokra mindenkinek ajánlom.
Ma korábban hazajöttem, mert van plusz órám. Ez a plusz/mínusz óra egy igazi hülyeség amúgy, de nálunk hatalmas érdeklődés kíséri mindig a főnökség részéről. Főleg olyankor, amikor az éppen aktuális munkaidő keret végén járunk. Mindegy, nem bántam egyáltalán, hogy el kellett jönnöm. Igaz, semmi látszata nem volt, mert azon kívül, hogy összepakoltam a konyhában, nem sok hasznos dolgot csináltam. Leginkább azért, mert semmihez semmi kedvet nem éreztem.
Már most a holnap délutánt várom.
Ahol amúgy kegyetlen zűrzavar uralkodik. Egyfelől próbálom felvenni a tempót a projektmunkában, mert ahogy telik az idő, úgy lesz egyre több a feladat, miközben az egyébként a munkám részeként végzett feladatok sem lettek kevesebbek. Kicsit lélekölő, mert a plusz munkáért jelenleg csak még több munkát lehet kapni, és még egyéb módon is nagyon kevés sikerélményt ad. Vannak napok, amikor annyit kell zsonglőrködni és lavírozni a két világ között, hogy már attól kiborulok, ha csak végiggondolom. De nem szokásom semmit sem feladni, így ezt is végigcsinálom. Legfeljebb majd az lesz a legnagyobb tanulsága, hogy először és utoljára.
A munkában töltött zűrzavar mellett folyamatosan próbálom lecsendesíteni a gondolataimat, kívül tartani a hülyéket, a károgókat, a bezzeg embereket, és azzal foglalkozni, ami ad valamit. Bármit, ami jó érzésekkel tölt el, ami bármennyi boldogságot hoz, amitől mosolyogni lehet. Ez legalább olyan komoly és nehéz feladat, mint a munkahelyi, csak másképp.
Egyre nagyobb igényem van (lenne) arra, hogy olyan környezet vegyen körül, ahol rend és rendezettség van. Ez is olyan, amivel sokat foglalkozom, gondolkodom, tervezgetek. Addig úgysem nyugszom, amíg nem valósítom meg.
És mindezek mellett komolyan figyelem magam, hogy mi milyen hatással van rám, hogyan és mitől tudok jól működni. Jövő héten megyek reumatológiára, remélhetőleg végre választ kapok arra, hogy milyen teendőim vannak a csökkent csontsűrűség és a csontritkulás kapcsán. Aztán valamikor novemberben remélhetőleg el tudok menni a nőgyógyászatra is, és ott is válasz kerül arra, hogy hogyan tovább.
Hát ilyen most az én fejemben lenni.
Ma is nagyon fáradt és nyűgös vagyok, így ma sem leszek túlságosan bőbeszédű. Mondjuk kb arról tudok beszámolni csak, hogy ma is voltam dolgozni, helyettesítek is a héten, ami most a legkevésbé sem hiányzott a saját munkám és a plusz feladataim mellé. Nem mintha kívánságműsor lenne..
Délután voltam fodrásznál, az azért jó volt. Főleg az a hajmosás, már megint. Ráadásul itt ilyen fekvő fejmosó van. Gond nélkül tudtam volna aludni is egyet.
És most lassan meg is teszem.
Nem aludtam valami jól, de már találtam rá magyarázatot is. Telihold van ugyanis és amíg fiatalabb koromban hülyének néztem, vagy magamban még ki is nevettem azt, akk ilyenre panaszkodott, mostanában már tudom, hogy ha, hát ők sem ők nélkül mondták ezt.
A kialvatlanság mellé cserébe volt ma jó sok munkám. De ugye van az a mondás, hogy nesze sánta, itt egy púp.
A fentiek miatt nem írok most arról, amiről eredetileg terveztem. Nincs már türelmem hozzá ma. Lehet, hogy holnapra meg elfelejtem, de akkor már úgyis mindegy lesz.
