Szerda

 Ezen a héten egészen felgyorsult az idő. Lehet, hogy csak azért, mert nagyon figyelek arra, hogy olyan szemmel nézzem a világot, ami a szebbik arcát láttatja, a kevésbé tetszetős oldalát igyekszem gyorsan "ellapozni". Most ez nem is igényel különösebb erőfeszítést, mert éppen jóban vagyok magammal is. Azért ez, hogy ahogy szokták mondani "a világomban minden rendben van" nem mindig könnyű, és nem mindig van így. Természetesen a világomhoz hozzá tartoznak azok a részek is, amik nem szépek, amik árnyékosak, amiket nem lehet mindig figyelmen kívül hagyni, vagy egyszerűen csak hagyni is akár. Minden kis és nagyobb dolog, minden kedves vagy bántó szó hatással van az emberre így vagy úgy. Nekem, aki az élete nagyobb részében nyílt és közvetlen voltam mindenkivel, keserves csalódások árán kellett (kell) megtanulnom, hogy néha jobb távolságot tartani, csendben maradni. Egyáltalán nem én vagyok az, aki hátat fordít bárkinek is, és minden bizonnyal ezért is volt nehéz felismerni, és még nehezebb megtanulni, hogy így lesz jobb. Nekem. Ez a másik, ami eddig távol állt tőlem. Magamat helyezni előre, és magamra gondolni. Tudatosítani, hogy ha én nem vagyok rá képes magamért, akkor senki nem lesz az. 

Kemény leckéken vagyok túl lelkileg, de szerintem most már rendben vagyok. 

Kedd

 Ma is egy szimpla, unalmas hétköznap lett volna, ha napközben nem mentünk volna vért adni, munka után pedig masszázsra. Ez a két kis esemény volt az, ami kicsit mássá tette a napot..

Minden rendben. Mindenki teszi a dolgát, mindenki egészséges. És ez most így elég is. 

Hétfő

 Természetesen ma reggel is jó hidegre ébredtünk, ami már nem volt meglepetés azok után, hogy este is fáztunk. Na mindegy, majdcsak eljön az is, amikor melegünk lesz. (Tudom, tudom...csak kánikulát ne 😊) 

Nem volt semmi extra történés a mai napon, átlagos hétfő volt. Van azért érzésem szerint a levegőben egy kis vihar előtti csend, de nem bánom, ha nem így lesz. Nem vágyom sem viharra, sem semmi csinnadrattára. 

A múlt hét előtti hétvégén lefixáltuk családilag az összes idei tervünket, így már csak várni kell egy -egy alkalomra. Ezek jók, főleg, hogy úgy lesz, hogy mindig jön egy következő, amire lehet készülni. Lesz még meglepetés is, és lesz olyan is, ami a régi, jól bevált. A naptáram tök jól néz ki tőle, az biztos. Abban is segít ez a fajta tervezés, hogy az egyébként nem olyan könnyen elviselhető napi szarságokon könnyebb legyen túllépni, vagy legalább más szemmel nézni. 

Próbálok az életem más területein is valami hasonló tervezésfélét bevetni. Nem szigorú, mindenáron követendő rendet, mert az nem én vagyok, de valamit, ami akár egy-egy hétre adott "feladat lista", vagy ilyesmi. Még gondolkodom egy nekem is élhető verzión. 

Derbi vasárnap

 Az időjárásról jobb nem is szót ejteni. Legalább azért hálásak lehetünk, hogy a havazás Erdélyben maradt, és nem érkezett meg hozzánk is. Az ott élőket szívből sajnálom amiatt a nagy hó miatt (kivéve, ha szeretik) 

Ma is jó sorom volt még, mert a tegnapi brassóiból mára is maradt. Cserébe sütöttem meggyes pitét, mégse lógjak már egész hétvégén majdnem munka nélkül a konyhában. 

Ma este bajnoki meccset játszottunk az Újpesttel. A derbiknek egyébként is mindig különleges hangulata van, egy héten kettőnek meg még inkább. Egy héten kétszer győztes derbit játszani meg aztán igazi kuriózum. Most ebben volt részünk, amit csak kicsit rontott el, hogy a tavaszköszöntő tematikájú meccsen télikabátbam, sapkában, és kesztyűben fagyoskodtunk. 

Szombat

 Szép, napsütéses tavaszra ébredtünk ma, amiből estére zord, szeles tél lett megint. Pedig reménykedtem benne, hogy tévednek, és mégsem ér ide az a hideg, amiről szó volt. Nem jött össze, nem tévedtek. 

Ma is megúszós napom volt, nekem csak krumplit kellett sütni az ebédhez. Megmondom őszintén, hogy bőven elég is volt ennyi. Balázs nagyon finom brassóit csinált. 

Nem nagyon volt kedvem sajnos semmihez ma, éppen ezért nem is kezdtem bele semmibe, csak a szokásos dolgokat csináltam. Már rég megtanultam, hogy kedvetlenül kár erőltetni bármit is. 

Könyves péntek

 

Ezt a könyvet valamikor régen már olvastam, de már csak akkor jöttem erre rá, amikor elkezdtem. De ha már nekiálltam, akkor nem hagytam félbe. Akkor régen sem tetszett igazán, és most sem nyerte el teljesen a tetszésemet. A történet jó lenne, de szerintem nem a legjobban sikerült megírni. Nagyon sok volt benne az olyan információ, ami nem vezetett sehová, viszont rengeteg olyan nyitott kérdés maradt, amire jó lett volna választ kapni. A címhez nem nagyon van köze a könyvnek, azt még most sem tudom milyen levelekre utal. 

Azért nem ajánlom, mert ahhoz unalmas, hogy igazi kikapcsolódást nyújtson, és inkább csak időtöltésnek jó. 

Csütörtök

 A tegnap esti meccs után éjfélkor kerültem ágyba, és ma is hajnalok hajnalán kellett kelni. Nem volt őszinte a mosolyom. Már csak azért sem, mert ami miatt ma korán kellett menni, az nem kedvemre való dolog volt. 

Kettőre ügyvédhez kellett mennünk. Volt egy családi ingatlan ügylet, aminek ma pontut tettünk a végére. Mióta tudom, hogy meg kell ennek történni, már sokszor, sokféleképpen találtam magyarázatot mindenre. A lelkem jobbik fele próbál mindenkinek mentséget találni, de igazából én magam is tudom, hogy ez már nagyon régen el lett rontva, és a legkevésbé sem szólt senki részéről sem másról, mint hogy hogyan tudnak a másikkal kiszúrni. Az a mi szerencsétlenségünk, hogy ebbe a sztoriba szorosan beletartoztunk már így a végére. Lehet egyébként, hogy azért ebbe a családba születtem, hogy végre valaki ezeket a dolgokat elrendezze, és rend legyen itt. A lelkem belehalt kicsit, de nem számít, majd kiheverem. 

A korán kelés, a munka, és az ügyvédes sztori után már olyan voltam, mint egy zombi. El is aludtam, és nyolc előtt kicsivel ébredtem csak. Kb azt sem tudtam, hol vagyok és milyen nap van. Azért remélem este is tudok aludni, mert holnap megint korán indul a nap.