Vasárnap

 Ma is ugyanúgy jártam reggel, mint tegnap, elég nehezen vettem rá magam arra, hogy a jó meleg takaró alól kibújjak, csak többszöri nekifutásra sikerült. Bele sem merek gondolni, hogy holnap reggel mi lesz velem...

Délelőtt főztem, természetesen nem csak egyfélét most sem, úgyhogy menet közben úgy nézett ki a konyha, mint ahol bomba robbant, de végül finom ebéd kerekedett belőle. 

Délután elvittük Patrikot Kelenföldig, hazafelé megálltunk az Auchanban holnapra zsemlét és péksütit venni. Meghivtam magunkat a kfc-ből egy -egy amerikai palacsintára, amit hazaindulás előtt a parkolóban megettünk. 

Pár helyen volt hóátfúvás is, volt, ahol elég szépen befújta már az utat. Nem az ilyenektől fogom megszeretni a téli időjárást, az biztos. 

Mire hazaértünk, Roli felmosott, így nekem már csak a fürdő, wc takarítás maradt. 

És sajnos vége is van az itthon töltött napoknak megint, holnap menni kell dolgozni. 

Szombat

 Igazából most, hogy itthon vagyok napol óta, simán el tudnám képzelni, hogy a januárt így töltöm el végig. Egy percig sem unatkoznék, nem hiányozna a munka sem, Na de ilyen nem lesz, úgyhogy még ezt a hétvégét kell kiélvezni. 

Ma például egy ráérős ébredéssel, kétszer szunyókàltam vissza csak amiatt, mert jól esett a takaró alatt maradni. Az ebéd is ilyen ráerős tempóban készült, és csak egy órakor ettünk. Közben azért ment a mosógép is, meg a szárító is folyamatosan, ahogy a kosárban gyűlt a tiszta ruha, szerencsére úgy lett egyre üresebb a szennyestartó. 

Patrik is megérkezett délután, nagyon rég nem jött már ide haza munka után, de ma így történt. Ebédelt, evett a palacsintából is, amit akkor sütött Balázs, és aztán ment is tovább, az itteni barátaival van programja. Onnan is ide jön haza, úgyhogy holnap reggel öten ébredünk majd itthon. 

Könyves péntek

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet a húgoméktól, így kézenfekvő volt, hogy miután a könyvtári könyveket befejeztem, de nem tudtam újat hozni, ezt olvassam. 

Szép könyv, a most divatos élfestett fajtából. Mondjuk megmondom őszintén, hogy engem ez a rész annyira nem vonz, nem érzem többnek a könyvet ettől. A történet majdnem csak klisé, ezeréves családi titok köré épül, ami majdnem titok is marad örökké ebben a családban. Végül persze nem így lesz, és mindenre fény derül. Közben vannak nagy felismerések, szép tájak, érdekes információk a narancsról, és szerelem mindenféle formában. 

Az írónő jól ír, jól felépített a történet, és tökéletesen jó ez a könyv arra, hogy esténként kikapcsolja az embert a mindenféle napi nyűgből. Ha komoly mondanivalójú könyvet szeretnél, ne ezt válaszd. 

Fogorvos

 Hát nem mondom, hogy teljesen nyugodtan telt a mai nap, mert már a reggeli ébredéskor velem volt Para barátom is, és egy pillanatra sem hagyott magamra. Annyira mondjuk vagyok bátor, hogy az a verzió nem jutott eszembe, hogy most, amikor már az abszolút elviselhető kategóriába került ez a fogfájás saga, egyszerűen csak ne menjek el. 

A vonatos hírek teljesen összevisszák voltak, volt, amikor másfél órát is késett, volt, hogy tűpontos volt. Nem mertem kockáztatni, úgyhogy nagyon időben indultunk. Először csak Kelenföldig mentünk, mert volt egy kis dolgom az Etele plázában, de a Libriben épp leltároztak, úgyhogy át kellett mennünk az Alleeba. Ott elintéztük, amit kellett, és mentünk is a fogorvoshoz. 

Nem ez volt életem élménye, de volt már részem sokkal rosszabb foghúzásban is. Több injekciót kaptam, mint ahogy terveztük, de mindent megtett a doki, hogy ne okozzon fájdalmat. Ez azért nem sikerült, és nem volt őszinte még a pillantasom sem, amikor azt mondta, hogy hát félbe kell vágni a fogamat, mert nem tudja kiszedni egyben. Igazából akkor már mindegy volt, úgyhogy úgy voltam vele, csináljon amit akar, csak szedje már ki. Sikerült, szerencsére, és varrni sem kellett. 

Akkor amúgy azt gondoltam, hogy ennél ma már nem lesz rosszabb, mert még nem tudtam, hogy bármennyire siettünk is, hogy elérjük a vonatot, ott fogunk fagyoskodni egy órát a Déliben, mert késve indult. Ez azért abban a lelkiállapotban megviselt kicsit. 

De most már minden rendben, még nem múlt el teljesen a zsibbadás, de biztos ami biztos, már vettem be egy fájdalomcsillapítót. Enni ma már nem tudok, pedig éhes vagyok, de kibírom. 

És hogy mennyire vagyok bátor (és mennyire voltam elégedett az orvossal és az árajánlattal, amit adott), február ötödikén újra megyek, van még egy olyan fogam, amit húzni kell, utána már csak tömések lesznek. De most már végigcsinálom...

Szerda

 A héten én már nem megyek dolgozni. Ma voltunk intézni a temetéshez szükséges mindenfélét. Kilencre mentünk a kórházba, előtte Balázs és az éppen éjszakás műszakból hazaérkező Erik már kiásott bennünket a hó fogságából. Az mázli, hogy az autó garázsban áll, és "csak" az udvar és a ház előtti járda a feladat ilyenkor. Eddig 26 cm hó esett, legalábbis ennyinek mérték itt a közelben az egyik háznál.

Kicsit aggódtunk az út miatt, mert a környéken mindenhonnan olyan hírek jöttek, hogy elakadt kamionok vannak mindenfelé, ráadásul az az útszakasz, amerre menni kellett mindig hírhedt volt arról, hogy jól befújja a szél. Most is voltak ilyen szakaszok, de szerencsénk volt, nem volt semmi gond. 

A kórház után voltunk az anyakönyvvezetőnél, a temetkezési vállalatnál, és aztán még egy gyors pizza ebéd után a szónoknál is. Délután kettőre már meg is voltunk mindennel. Nem kellemes feladat ez. 

Délután voltam a könyvtárban is, találtam tök jó könyveket. Elpakoltam ma a karácsonyi díszeket is, Roli is segített benne, ő szedte le az összes világító diszt. 

Ma elment

 Ma fél egykor hívott anyukám. Ma először nem gondoltam arra, amikor láttam hogy ő hív, hogy azért telefonál. De pont ma azért telefonált, hogy elmondja, a nagyapám végre békére talált, és elaludt. Szegény nagyon régóta várta már ezt a pillanatot, réges rég feladott mindent, és csak várta, hogy majd mehet a mamához. 

90 éves volt, szép kort élt meg, és nagyjából két évvel ezelőttig aktív is volt, bármit meg tudott csinálni. Mai szemmel persze csak kontárkodott, az ő mércéjükkel nézve egyfajta ezermester volt, aki bármiből bármit tud csinálni, mindent meg tud oldani. Ők ketten a mamával egymásnak igazi rajongói voltak, egyikük sem látott semmi hibát a másikban. Így éltek le együtt egy életet. 

Csak szigorúan saját magammal kapcsolatban róla sincsenek kifejezetten szeretetteljes emlékeim, de azt hiszem, a mi családunk ilyen család, akik gyakorlatias dolgokban bármikor ott voltak a másiknak, de sohasem nyilvánítottak másképp érzelmet, mint hogy ha valaki beteg volt, akkor érte aggódtak. Minden más természetes volt, hogy így van, ahogy van. 

Ma pedig elment, a többiek után. Biztos vagyok benne, hogy a lelke már szárnyal a boldogságtól, végre megszabadult a test fogságából, ami rég cserbenhagyta már. Legyenek újra boldogok egymás mellett. 

Na, akkor kezdjük

 Mármint ezt az évet most már tényleg mindenki. Igaz, alighogy elkezdődik, máris mindenki kénytelen lassítani, mert ez a hó tényleg nem viccel, és jól bekezdett. Az a szerencse, hogy a ma délutáni fogorvosi időpontomra nem is gondoltuk, hogy kocsival mennénk. Jó döntés volt a vonat, mert az autópálya is és a főút is állt órákon keresztül baleset miatt. Láttuk a vonatról a kocsisort, nem volt semmi. 

Ma még csak megröntgenezték a fogaimat, meg megnézte az összeset. A nagyon fájós fogamat nem érdemes már megmenteni, így csütörtök délután kihúzza majd. Azért csak akkor, mert még nagyon be van gyulladva, és addig be kell szednem napi négy dalacint, hogy majd el tudja érzésteleníteni rendesen. Nagyon kedves fiatal doki volt, ha fiatal koromban is ilyen fogorvosok lettek volna, valószínűleg sokkal jobb állapotban lennének a fogaim most. Ezen kívül lesz még, amit tömni kell, de csütörtökön majd megbeszéljük, addigra lesz erre árajánlat is.