Vasárnap

 Ma az óraállitásnak köszönhetően egy ilyen végtelen hosszúságúnak tűnő nap volt. Nem volt ezzel baj, mert amúgy a vasárnapok mindig túl gyorsan telnek el. Délelőtt még a nap is sütött, én kis naiv azt hittem, ki is tart majd egész nap. 

Balázs dolgozott ma. Szegény, felébredt a régi idő szerinti szokásos időben, de ugye akkor már egy órával korábban volt. Visszaaludni már nem mert, úgyhogy a nappaliban videózva találtam rá, amikor háromnegyed négykor mentem inni. 

Délelőtt takarítottam, végre egy csomó mindent megcsináltam, amit már régóta halogattam, a kárpittisztítóval rendbe raktam a lábtörlőt, a kanapé karfáját, mindenhol porszívóztam, felmostam. Ebéd után még folytattam a takarítást egészen a Fradi meccs kezdetéig. 

Megnéztük a meccset is, végre láttunk egy olcsó bajnoki találkozót, amit érdemes volt nézni. 

A meccs után még Balázs elment Erikért az állomásra, én meg előkészítettem mindent a holnapi munkába menéshez. 

Szombat

 Kicsit időzavarban vagyok a hosszú hétvége miatt. Nem mintha nem lenne jó, hogy vasárnap érzésem van, de még csak szombat van. 

Tegnap váratlanul felhívott kora délután a favágó ember, hogy gond lenne e, ha mégis inkább jönnének egy órán belül a szombat helyett. Természetesen nem volt gond. Ők tegnap végeztek, utána a család férfi szakasza el is pakolta a helyére az összeset (én meg addig sütöttem nekik kakaós csigát, mert elég hamar beláttam, hogy ez nem igazán nekem való tevékenység, és felesleges hősködnöm). Ma reggel nyert igazán értelmet a tegnapi nap, mert esőre ébredtünk. Gondolom ők már tegnap képben voltak a várható időjárásról, úgyhogy külön hálás vagyok érte, hogy előrébb hozták, és nem úgy voltak vele, hogy akkor majd egyszer meglesz. 

Ma volt itthon Patrik is, és szerencsére még Erik is, úgyhogy ma megint öten ebédeltünk együtt. Egészen más érzés így, nekem ez a normális, amikor ennyi emberre főzök, és ennyi teríték kerül az asztalra. A több sosem olyan furcsa, mint a kevesebb. Délután sütöttem goffrit is. Jó régen volt már ilyen, hogy egy héten belül ennyiszer van valami nasi. 

Holnap kezdődik a sötétség időszaka, ami sohasem tartozott a kedvenceim közé. 

Könyves péntek

 Felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert olvasni egyáltalán nem volt olyan jó, és olyan elsöprő élmény, mint az előző könyvei. Viszont sokkal tovább velem maradt a gondolataim között olvasás után. 

Sokkal kifinomultabb egyébként az általam olvasott könyveinél, és elképesztő módon van felépítve. Arról nem is beszélve, hogy a legkevésbé sem számítottam arra, ami végül történt a végén. 

Ami viszont nagyon sokat rontott az olvasási élményen, hogy esett szét a könyv lapjaira. Olvastam régebben emiatt a nagy felháborodásokat, de akkor nem tűnt nagy dolognak. De valóban rossz így olvasni, hogy már szinte lapozni sem mertem. 

Hála istennek

 Hogy ma volt a hét utolsó munkanapja. Bőven elég is volt erre a hétre. Reggel komoly őszi időjárásra ébredtünk. Szakadt az eső, fújt a szél, pont olyan idő volt, amiben én a lábam sem szeretem kitenni. Ilyen opció nem volt, de nem voltam túl lelkes. Még az eső csak hagyján, azért azt átértékeltem ez után a nyár után...de hogy ez a szél minek kellett. .

Délután volt itt a nem is tudom már hanyadik favágó. De az első, aki betartotta az ígéretét. Kicsit későn értek ide,így nem végeztek, de ígéretet tett arra a hogy szombat délután befejezik. Remélem nem kell csalódnom. 

Ma is workshop

 Ma megvolt a workshop második napja is. Kevésbé volt szórakoztató, mint tegnap, pedig rövidebb is volt, és interaktívabb is. Mégis sokkal nagyobb volt benne a káosz, mint amiben én komfortosan érzem magam. A végére több volt a kérdés bennem, mint amire az eredeti kérdéseim közül választ kaptam, de jön a tesztidőszak, és majd akkor biztosan más lesz az egész. 

Ma szerencsére hamarabb hazaértünk, pedig volt ma is olyan szakasz az M0-áson, ahol épp csak lépésben tudtunk araszolni. 

Nem tudom mi van a szemeimmel, de mindkettő olyan fura. Kicsit olyan érzés, mintha ki lenne száradva, de amúgy meg elég sokat könnyezik. A sarka fáj is egy kicsit, meg az alsó szemhéjam olyan, mintha égne. Szerencsére nincs tapasztalatom az ilyesmivel, úgyhogy fogalmam sincs mi lehet ez. 

Workshop

 Ma megint egy új dolog történt az életünkben. Másoknak ez mindennapos esemény, nekem nagy dolognak számít. Egy kétnapos workshop első napja volt ma, a jövő áprilisban esedékes új raktárkezelő rendszerrel ismerkedünk. Jó nap volt, nagyon intenzív, nagyon odafigyelős, de élveztem minden percét. Tok jó volt mást csinálni munkaidőben, úgy, hogy egyébként ez is munka, csak másmilyen. 

Az kevésbé volt kellemes része a napnak, hogy a hazaút ötven perc helyett több, mint két óra volt, de ezzel nem lehet mit csinálni. 

Itthon még gyorsan csináltam egy pár pirított csirkemelles wrapet, meg megettük a tegnapról maradt palacsintát, és már este is lett. 

Holnap hasonló nap lesz. 

Hétfő

 Volt ma valami biztos a levegőben, mert ma extrán sok volt a hülye a munkahelyen. Igyekeztem kimaradni a hülyék által generált hülyeségekből, és sikerült is szerencsére. Mondjuk hétfőnként könnyen elfoglalom magam, ilyenkor van egy jó pepecselős munkám. Elég unalmas, az előző heti adatok kiértékelése, meg feltöltése, de erre a célra tökéletes. 

Balázs ma még itthon volt, megcsinálták apósommal a bojler vízkőtelenítését. Hát mit ne mondjak, még szerencse, hogy még működött. De most rendben van már végre. És nem csak kitakarította a fürdőt a művelet után, de még palacsintát is sütött nekünk. Meg lehetne szokni a kényeztetést. 

Megint napok óta elég rosszul alszom, így mostanra eléggé kivagyok. Remélhetőleg ma már vagyok annyira fáradt, hogy menni fog, és nem ébredek fel óránként.