Újra itthon

 Azt nem mondhatom, hogy tök jó pihentető éjszakám volt ez az utolsó idei balatoni éjszaka. Nagyon sokszor voltam ébren, ráadásul már nem csak az volt a bajom, hogy fáj a fogam, hanem az is, hogy majdnem éhen haltam. A helyzetet bonyolította, hogy már nem vettünk semmi kenyérfélét, így nem is nagyon volt mit. Bejglit és islert ehettem volna, de azt meg nem mertem. Balázs tök jó fej volt, mert már nyitásra ment a boltba, hogy zsemlét vegyen nekem. 

Viszonylag gyorsan összepakoltunk mindent, fél tizenkettőkor már itthon voltunk. Gyorsan megcsináltam a rántott halat, hogy legyen ebédünk. Délután kimostam mindent, elpakoltam, voltunk apósomnál és a húgoméknál. Aztán hazavittük Patrikot, szerencsére tök jó volt most a forgalom. 

Este még elpakoltam az összes ruhát, így holnap nyugodtan mehetek dolgozni, nem vár majd itthon semmi házimunka. 

Szombat

 Ma már reggel gyönyörű napsütéses időre ébredtünk. Igaz, cserébe nagyon hideg lett, de ám legyen, ha ez kell a napsütéshez. 

Ma már semmit nem csináltunk, csak pihentünk, sétáltunk, és még élveztük az utolsó nyugis napot kiszakadva a mindennapok hajszájából, a lélekromboló egyformaságból, a negatív emberek energiájàtól.. Majdnem tökéletes is volt, de a giccses tökélybe belerondított a fogam, ami ma újrakezdte a kínzást. Volt egy fél órám kb, amikor bárki bármit tehetett volna, ha cserébe megszabadít a fájdalomtól. Mostanra azért javult már a helyzet, de keresgélem, mikor és hova tudok majd elmenni ezzel. 

Azt még nem is meséltem el, hogy az idén egy tepsi zserbót és az összes diós bejglit ki kellett dobni, mert avas volt a dió. Pedig megkóstoltam, mielőtt daráltuk..Nagyon bántott és nagyon mérges voltam (és soha többet nem veszek onnan, ahonnan ezt vettem), de nem tudok mit csinálni már. 

Végre

 Végre ma láttuk a napot. Már majdnem azt hittem egyébként, hogy ezentúl majd így kell élnünk, ilyen szürkeségben, mert valaki ellopta a napot az égről, de szerencsére nem így lett. 

Ma Siófokon ebédeltünk, aztán elmentünk komppal az északi partra, Füreden sétáltunk egyet, megnéztük a korcsolyázókat, ittunk egy teát, meg egy forralt bort, megvettük az ilyenkor "szokásos" pitét a Karolinából. Rengetegen voltak, mindenféle ember sétált, evett-ivott, korizott, majdnem csak olyan volt, mint nyáron. 

Hazafelé a fénykomppal jöttünk. 

És ma végre én nyertem a Monopolyban. 

Igazán semmi

 Ha nem tudnám hogy nem így van, akkor simán azt gondolnám, hogy rajtunk kívül nincs is a világon senki és semmi. Itt olyan csend és nyugalom van, hogy tényleg olyan, mintha egy másik bolygón találtuk volna magunkat. 

A nap során is egyébként váltakozó érzéseket keltett ez bennem, mert voltak azért olyan pillanataim is, amikor nagyon vágytam egy kis nyüzsgésre. De a nyüzsgés azért megvolt a mai Monopoly parti alatt, ahol persze megint Patrik taktikázott a legjobban, és szép sorban kifosztott mindenkit minden vagyonából. 

Holnap állítólag (az időkép szerint legalábbis) már látjuk majd a napot is. Ezt most nagyon várom. 

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

 

Annak, hogy a karácsonyt nem otthon töltjük, van az a remek előnye, hogy egészen biztosan azzal töltjük az ünnepet, amire való. Pihenünk, együtt vagyunk, és semmi mással nem foglalkozunk, csak azzal, ami nekünk éppen jó. 

Azt nem mondom, hogy nekem ez néha nem esik nehezemre, mert szeretem azért aktívan tölteni az időmet, a semmittevés nem mindig az én kedvenc elfoglaltságom. Éppen ezért ma a kora délutáni ebéd után sétáltunk egy nagyot, aztán játszottunk egy végtelen hosszúságú monopoly partit. Patrik csúnyán kifosztott mindenkit, és a végére mindenkitől mindent bezsebelt, pedig többször állt ő is úgy menet közben, hogy akár vesztes is lehetett volna. De ugye ez egy ilyen játék. 

Mindenkinek kívánok békés, boldog ünnepet. Teljen úgy, ahogy nektek a legjobb. 🌲

Kedd

 Ha kedd, akkor Belgium..akarom mondani Balaton. 

Az idén sem ünnepeljük másképp a karácsonyt, mint az elmúlt években, és megint itt találtuk magunkat Balatonlellén. Na jó, hát nem így történt, hogy fogtuk magunkat és idehoppanáltunk, mert megelőzte azért némi szervezés, egyeztetés, stb. 

A mai nap úgy zajlott, hogy fel éjszaka szenvedtem a fogammal, aztán hét óra előtt keltem megsütni a bejgliket, meg elkészülni minden mással, ami a déli induláshoz kellett. Összepakoltam a cuccainkat, a sütiket, kimostam a törölközőket, felmostam, kitakarítottam a fürdőt és a wc-t. Ja, és hajat is mostam. Az itthon hagyott ajándékokat (a húgoméknak és anyukáméknak) szerencsére Balázs becsomagolta (ehhez én borzasztóan béna vagyok). Igazából megváltás volt beülni az autóba délben, mert addigra elfáradtam már annyira, hogy jól esett leülni. 

Itt azért még kellett vásárolni menni, de azt is megoldottuk elég gyorsan. Jó csendes ilyenkor a Balaton ezen része, így aztán nem kellett tolongani sem sehol szerencsére. 

Sajnos sétálgatni nem nagyon tudtunk, mert esik az eső, de sebaj, lesz még időnk erre is. 

Most még le kell pörögnöm az elmúlt pár nap folyton valamit csinálós dolgaiból, de szerintem holnap délutánra már az is meglesz. 

Hétfő

 Ugye tegnap azt mondtam, hogy szoros napirendem van mára. Délelőtt még flottul tartottam magam hozzá, aztán délután azért kicsit kicsúszott a kezemből az irányítás, és kellett egy kis idő, mire újra összeszedtem magam. 

A sütik készen vannak. 

Meg én is. Délután evés közben ráharaptam valamire a bal hátsó fogammal, amitől akkor a csillagokat láttam. Aztán elmúlt a fájdalom, de most újra jelentkezik, valami őrült módon. Legjobbkor...amikor mindenki offolja magát kb január ötig. Na jó, nem festem az ördögöt a falra, bármi is ez, elmúlik reggelig.