Ezt a hétfőt szeretem

 Amikor már ébredéskor sem úgy van, hogy össze kell szedni magam minél hamarabb, mert menni kell dolgozni. Erről ma szó sem volt, mert a munka éppenséggel eszembe sem jutott egészen mostanáig, amikor ezt leírtam. És ez még így lesz jó pár napig szerencsére. 

Ez a mostani nyaralás egyébként egészen szürreális élmény, mert pont olyan, mintha szeptember első hete lenne. Továbbra is nagyon kevesen vannak, pont a fent említett időszakban szokott ez így lenni. Most én nem bocsátkozom mindenféle okfejtésbe, hogy mi lehet ennek az oka, nem az én dolgom ez. Persze véleményem van, de leginkább végtelenül szomorú ez az egész a rengeteg üresen álló ház látványával, a bőven helyet kínáló strandokkal, és bármikor bárhol szabad asztalt kínáló vendéglátóhelyekkel. Az sem én leszek, aki ennek a helyzetnek a megoldását megtalálja, bár nyilván lennének ötleteim. Ha esetleg valamikor lesz erről társadalmi egyeztetés, akkor le is fogom írni (mondjuk jó sok idő lesz, mire idáig eljutnak, ha egyáltalán, de figyelni fogom) 

Ma az időjárás is elég érdekesre sikeredett, mert egyik pillanatban hűvös volt, és kellett a kardigán, beborult, aztán kisütött a nap, és meleg lett. Ebédre grilleztünk ma is, nagyon finomra sikerült megint. 

Délután Balázssal elmentünk vonattal Fonyódra, megnéztük az új kikötő részt, ami az idén készült el. Szép lett nagyon. Visszafelé Fonyódligetig sétáltunk, jó hosszan a part mellett egy futópályán (gondoltam is Beára, hogy itt milyen jókat tudna futni reggelente), ittunk menet közben egy nagyon finom meggyszörpöt. Aztán Fonyódligetről vonattal jöttünk vissza Boglárra, méghozzá emeletes vonattal, amivel még sosem utaztunk. Tetszett nagyon, természetesen az egy megálló kedvéért is felmentünk az emeletre. 

Este még sétáltunk itt helyben is, a kikötőben lévő egyik helyen kezdtük el nézni a portugál-spanyol meccset. Nagyon sokan voltak rá kíváncsiak, szinte telt ház volt azon a helyen. Mi ketten Balázssal az első félidő után hazajöttünk, a fiúk maradtak. Még tart a meccs, jelenleg úgy néz ki, nem is dől el rendes játékidőben, de még bármi lehet. 

Vasárnap

 Ez is egy olyasmi nap volt, mint a tegnapi, legalábbis olyan értelemben biztosan, hogy a mai nap is arról szólt, amiről szabadság alatt egy napnak szólnia kell. 

Azért ma kicsit aktívabbak voltunk a tegnapinál, mert ebéd után, amit az egyik Platán strand melletti strandbüfében ettünk egy kicsit pihentünk, és aztán előbb megnéztük a felújított boglári főteret, aztán felsétáltunk a Várdombra. Ezt már egyszer, pár évvel ezelőtt megtettük ugyanígy, akkor azért sokkal nehezebben küzdöttem fel magam. Igaz, sokkal melegebb is volt akkor, mint most. Meg ezek szerint akkor valahogy puhányabb is voltam. Onnan fentről továbbra is lenyűgözően szép a kilátás. 

Visszafelé egy egészen vadregényes úton jöttünk le, nem azon, ahol a hivatalos fel és lejáró van. Voltak izgalmas részek, amikor azért kicsit aggódtam, hogy majd a végén gatyafékkel érünk le, de szerencsére mindenki épségben leért. 

Még aztán este vacsorázni is elmentünk egy nagy sétával a Hunyadiba, és megint hekket ettem. Közel 22 ezer lépéssel zártuk a napot, jóleső fáradtsággal. 

Szombat

 Ez egy jó szombat volt, mert tényleg úgy telt, ahogy egyébként szerintem egy hétvégi napnak kellene mindig (csak egyébként nagyon ritkán fordul elő). A reggelt a kedvenc balatoni kávézónkban indítottuk, ami egyébként a legkevésbé sem extra, mert az állomáson van, de nagyon finom kávét főznek, és úgy is szolgálják fel, mintha valami fullos helyen lennénk. Tálcán, a kávé mellé vizet is adnak, és egyébként is van valami varázsa. Aztán sétáltunk egyet, ebédre grilleztünk tarját, a parázsban sütöttünk mellé krumplit, meg csináltunk egy jó kis salátát is. Nagyon finom volt minden, még Patriknak is tudtunk belőle csomagolni is otthonra, hogy holnap se kelljen az ebéddel foglalkoznia. 

Miután Patrik elment, mi még fagyiztunk egyet Lellén a Soprano fagyizóban, ott is sétáltunk egyet. A tulaj addig lenyírta a füvet, amit pénteken nem tudott (kérte, hogy ha megyünk valahova egy órára, akkor szóljunk neki, hogy meg tudja csinálni. 

Este még voltunk meccset nézni a kikötőben, de mi menet közben Balázzsal elmentünk inkább kicsit a Sziget strandon ücsörögni. És milyen jól tettük, mert így találkoztunk Timiékkel is. 

Roli még este moziba ment Lellére, mi Erikkel még beszélgettünk a teraszon, amíg meg nem jelentek a nagy lepkék, amikkel azért már nem volt kedvünk együtt lenni, úgyhogy befejeztük a napot. 

Balaton

 Ma elkezdődött az idei nyári nyaralásunk. A szokásos mérgelődés megvolt a bepakoláskor, aztán akkor, amikor az autópályára felhajtáskor megláttuk a torlódást, de aztán természetesen megérkeztünk rendben és időben, és minden kisimult. 

Még otthonról megrendeltem a Tescoból az üdítőket, vizet, szerencsére mindent meg is hozott, és mire kipakoltunk, már itt is volt, és mehettünk hekket enni. Már múlt héten is azt szerettem volna enni, úgyhogy most aztán különösen jól esett. Még a hekkezés után sétáltunk a parton, megnéztük a kikötőben újonnan nyílt helyet, aztán egy másikat, ahol a vb meccset is lehetett nézni. 

Az egyébként tök jó meglepetés volt, hogy végül ma Patrik is jött. Igaz, holnap megy is, mert megy valami buliba, de ha minden igaz, még jövő héten is visszajön egy kicsit. Úgyhogy ma és holnap megint együtt van a család. 

Egyébként ma eléggé kihalt volt minden, úgy tűnik, nincsenek túl sokan, de lehet, hogy holnap majd érkeznek sokan. 

Csütörtök

 Ma nagyon fáradt vagyok. Pedig korán hazajöttem a munkából is, de végül egész estig meg sem álltam, mindig találtam még valamit, amit meg kellett csinálni. Szerencsére holnaptól szabadságon vagyunk, és holnaptól egy kicsit megint balatoni család leszünk. Nem annyi ideig, mint az előző években, de jó lesz így is. 

Holnap onnan jelentkezem, most muszáj minél hamarabb ágyba kerülnöm. 

Megérkezett

 A front, természetesen, ami vitte magával a kupolát a csudába, és ahogy láttam az interneten megosztott videókból sajnos sok embernek a keze munkáját, értékeit is. Ezért nem szeretem én ezeket a frontokat meg viharokat, jó sok baj van velük. Például egész nap fáj tőle az ember feje, meg mindenféle egyéb baja van. Mondjuk igen, így volt ez sokaknál a kánikulában is. 

Ez a hét egyébként jó gyorsan telik, jó sok dolgom van a szabi előtt. De ez jó, nem bánom egy kicsit sem, hogy így alakult. Itthon azért nem viszem túlzásba az aktivitást. Készül minden nap valami egyszerű ebéd, mindig el is van minden pakolva, mosogatva, de ezen kívül semmi máshoz nincs energiám. 

Most jött el a hajam hosszát illetően az a pont, amikor időnként már úgy idegesít, hogy azon gondolkodom, legközelebb levágatom. De igyekszem kitartani, ha már eddig kibírtam. Nem könnyű. 

Rendkívüli könyves kedd

 

Úgy adódott, hogy tegnap kaptam emailt a könyvtárból, ami figyelmeztetett, hogy lejár a könyveim kölcsönzési határideje. Ilyenkor belépek a honlapon, és meghosszabbítom őket. Volt egy, amit nem engedett hosszabbítani, mert valaki előjegyeztette, és vár rá. Csalódott voltam, mert ezt a könyvet mindenképpen el akartam olvasni, és én is tök sokáig vadásztam rá, mire bent találtam. De gondoltam, jó, semmi gond, nekiállok délután, és ki is derül, hogy milyen, lehet, hogy nem is fogom nagyon bánni, ha nem tudom végigolvasni, ha meg igen, akkor majd én is előjegyeztetem, és vissza is kapom attól, aki most elviszi. 

Így is lett, amikor végeztem minden dolgommal, akkor elővettem, és nekiálltam. Pillanatok alatt beszippantott és magával ragadott, és addig nem is eresztett, amíg este tizenegykor az utolsó oldalig nem jutottam. Nagyon tetszett benne minden, ahogy a valóság és a misztikus világ keveredik egymással, ahogy kendőzetlen őszinteséggel mutat minden hétköznapi női problémát. Tetszett, hogy a hétköznapiság mellé a főszereplőnek tök különleges érdeklődése van. Maga a történet miatt lehetne egy tucat könyv, de ez a stílus, ahogy Rozi ír, annyira egyedivé teszi, hogy csak bámulni lehet. 

Szerintem ez az a könyv, amit még fogok olvasni, mert egészen komoly felfrissülést jelentett.