Könyves péntek

 

Az írónő könyveit valamelyik booktok ajánlóban láttam. Akkora rajongással ajánlották, hogy amikor múltkor a könyvtárban voltam, el is hoztam három könyvét is. Elvileg valami sorozat, mert ez az egyes számmal jelölt. 

Én nem éreztem azt a hatalmas rajongást semmiben, nem volt elsöprő élmény olvasni ezt a könyvet, nem nyújtott semmi pluszt a műfaj többi könyvéhez képest. Az én ízlésemnek kicsit kevés is volt benne a bonyodalom, cserébe sok volt benne a felesleges szál, amiről vártam, hogy később lesz valami jelentősége, de nem lett. 

Kikapcsolódásnak, agypihentető olvasmánynak teljesen jó, de sokat ne várjon tőle senki. 

Utolsó áprilisi nap

 Ma olyan csütörtök volt, ami pénteknek számított.  Az ilyen napok mindig jók, még akkor is, ha már hajnali négykor kezdődött. Fél ötkor indultunk hárman együtt dolgozni. Balázs ilyenkor már teljes fordulatszámon pörög, mi ketten Erikkel épphogy csak ébren vagyunk, és épp csak létezünk. 

A korán kelés jutalma az volt,hogy fél kettőkor már indulhattunk is haza. Erik mondjuk nem sok időt töltött itthon, mert fél négykor már úton is volt, és majd csak vasárnap jön haza. Elég fura is, hogy csak hárman vagyunk itthon. De rendben van ez így, ez az élet rendje. 

Tök furcsa álmom volt. Kint voltam az udvaron, ki voltak teregetve a ruhák, és egyik pillanatról a másikra mindent elleptek ilyen hatalmas méretű darazsak. Nem mozdultak meg, csak mindenhol ott voltak. Hú, nagyon rettegtem tőlük. Fél is ébredtem, és emlékszem, megnéztem a takarómat, hogy minden rendben van e. 

Szerda

 A mai munkanap egy kicsit kevésbé volt unalmas, mint az eddigiek, de messze van attól a folyamatos gondolkodást igénylő, megoldásra váró naptól, ami egyébként a normális lenne (és amihez szokva vagyok). Szép idő is volt, délután össze is kötöttük a kellemest a hasznossal, és gyalog mentünk vásárolni Balázzsal. Jól is esett, és kellemesen el is fáradtam. 

Ma mesélte az egyik kollégám, hogy a sógora és a sógornője, akik most már évek óta próbálkoznak a babával, és már az örökbefogadással is próbálkoznak, úgy tűnik, hogy nemsokára szülők lesznek. Tök jó lesz nekik. És tök jó, hogy tudtak végül nyitottak lenni az örökbefogadás irányába is, a legelső sikertelen lombik után még azt mondták,hogy ez biztosan szóba sem jöhet náluk. 

Kedd

 Tök unalmas tud lenni, amikor nem történik semmi, csak úgy telnek a napok. Jó, máskor meg az a bajom, hogy túl sok minden van egyszerre, de végülis soha, semmi nem jó. Vagyis jó, csak nem teljesen jó. De értitek szerintem. 

Azon gondolkodtam ma, hogy egyébként én még mindig úgy működöm, mint akár tizenöt évvel ezelőtt, és úgy gondolom, hogy az evidens, hogy itt vagyok, és ha bárkinek szüksége lenne bármire, akkor intézem. Pedig egészen nyugodtan mehetnék bármerre, csinálhatnék akármit, mert már rég nincs olyan, amit nélkülem ne tudnának megoldani. Mondjuk itt jön megint az a rész, hogy amúgy mehetnék, de egyedül nem sok öröm lenne benne. 

De fogok majd szerintem valami értelmet találni az ilyen "ráérős" napoknak, mert ez így nem jó. Főleg nem egy olyan családi háttérrel, ahol még kéne szakítanom a mintát e téren, a női felmenőim egyikének sem tett jót ez a "haszontalan érzés". 

Hétkezdés

 Reggel még szinte tél volt, de szerencsére azért gyorsan tavasz lett, és szinte felhőtlen napsütés volt. Az ilyen napokat szeretem. A munkanap is egészen jól telt, a hétfőhöz képest különösen. Az meg külön jó, hogy a héten csak négy napot kell menni. 

Nem nagyon tudok másról beszámolni, mert nem történik semmi érdekes vagy izgalmas. Persze, mindig agyalok mindenfélén, de semmi olyan, ami jelen pillanatban megosztani való információ lenne. 

Vasárnap

 Igazából ezt a hétvégét majd inkább igyekszem elfelejteni, mert még az sem sokat tudott rajta javítani, hogy ma meccsen voltunk, és meg is nyertük azt. 

Amit csak lehetett, azt elrontottam ezen a hétvégén, és pont azt a hétvégét választottam erre a bénázásra, amikor Balázs sem volt épp toleráns és elnéző hangulatban. Így aztán nem voltunk most túl jóban, ami egyébként szerintem évek óta nem fordult már elő. Így nehezen is tudom rajta túltenni magam. A magam szempontjából is azt gondolom, hogy igazam is van, meg nyilván látom azt is, hogy mekkora balfasz voltam, és az ő szempontjából is ugyanígy gondolom. De majd ezen is túl fogunk lépni, és nem is az a helyzet, hogy tányért csapkodunk egymáshoz, vagy a falhoz. Én egyébként is a csendes fajta vagyok akkor is, ha mérges vagyok. Ő meg szóban tombol. 

Hogy kicsit felvidítsam magam, beszélgettem a ai-jal, és megkértem, készítsen nekem szintanácsadást. 

Ez a lila szín semmiképpen sem lesz a ruhatáram része, de a többi tetszik, úgyhogy ezentúl fontolóra veszem. 

Szombat

 Egész héten azt vártam, hogy végre szombat legyen. Már tegnap délután ünnepeltem magamban ezt a mai napot, hogy milyen jó lesz, itthon lesz mindenki, jó idő is lesz.  

Hát itthon volt mindenki, jó idő is volt, mégsem lett jó. Egy kiadós alvás után úgy keltem fel ma reggel, mint aki egész éjszaka futott. Nagyon fájt a lábam, de gondoltam, lehet, hogy sokáig feküdtem azon a lábamon, és csak simán elmerevedett, majd bejáratódik. Ez a rész jobb is lett egy kicsit, de minden más egész nap tartott. Minden porcikám fájt, mindent nagyon lassan tudtam csak csinálni. Emiatt aztán az ebéd sem úgy sikerült, ahogy terveztem, mert nem tudtam jól összehangolni a folyamatokat. Nem tudom amúgy mi lehet ez, mert nem érzem magam betegnek. Lehet hogy ez is csak a hormonok játéka, vagy csak arra a legkönnyebb fogni, nem tudom. 

Remélem azért holnap már nem ilyen napom lesz.