A helyzet csak fokozódik

 Mármint a meleg terén. Most már a raktárban is érezhető a felmelegedés, pedig ilyen aztán sohasem történt még azóta, mióta itt dolgozom. Azt nem fogom senki orra alá dörgölni, hogy évekkel ezelőtt akartam már átrendezni az egyik raktárrészt, pont amiatt, hogy sose okozzon problémát a nyári meleg. Nem engedték, mert az a megszokott, hogy ott azok a termékek vannak. Hát jó..azért én majd szép lassan előkészülök erre, ne érjen váratlanul, ha mégis.  

Délután voltam fodrásznál, és levágattam a hajam. Megnőtt most már annyira, hogy a nyakam aljáig ért. És most, hogy ilyen hosszú volt, minden reggel a tükörből egy sokkal idősebb valaki nézett rám, és nem tetszett. Úgyhogy ma véget vetettem ennek a hossznak, és most csak a fülem aljáig ér. Ritkítani is kellett már. Festette is, melírozta is. Ott töltöttem két és fél órát, de tök jó volt most ez így. És most ez így tetszik. Lehet, hogy pár hónap múlva kezdem megint elölről, nálam nem lehet tudni..

Hétkezdés

 Semmi jót nem lehet várni ettől a héttől, legalábbis kevés esély van arra, hogy könnyű lesz jól érezni magunkat. Nyilván minden nap adunk esélyt ennek, és semmi értelme annak, hogy csak szorongjunk vagy idegeskedjünk rajtunk kívül álló dolgokon. Amit tudunk, megtesszük most is, és ezután is így lesz. 

Hétfő reggel, mint a hétfők többségében, dolgozni indultunk. Nem nagy kedvvel, az tény, mert egy csomó jobb dolgot is tudnék csinálni helyette, ha mondjuk más, szerencsésebb csillagzat alatt születtem volna. Különösebb okom így sincs panaszra, csak mostanában egyébként is a kedvetlen és elégedetlen időszakomat élem. Afféle középkorú h.p. lett belőlem,amit igyekszem visszafogni, de néha azért előbukkan. 

Van egy határidős munkám is, de annyira nincs kedvem hozzá, hogy még nagyon gondolkodni sem volt kedvem rajta. 

Vasárnap

 Még mindig szoknom kell, hogy egyre többször vannak olyan napok, amikor csak ketten vagyunk itthon Rolival. Ez a hétvége is egy ilyen furcsa hétvége volt. Pénteken hazajött Patrik, és ugyan sikerült nem egész egy óra alatt ebédet csinálnom, és együtt ebédeltünk (még Roli nélkül), de utána Erik már ment is. Roli fél öt körül hazaért, Patrik háromnegyed hatkor már indult a barátaival éjszakai pecázásra. Szombat reggel ide jött haza aludni, délután ment csak haza, addigra Roli már elment moziba. 

Balázs egész hétvégén dolgozott. 

Erik ma este érkezett meg. (És kaptam tőle egy állóporszívót)

Én meg csak úgy követem az eseményeket, igyekszem képben lenni, hogy aki éppen itthon van, annak legyen épp az, amit szeret, vagy szívesen enne. 

Ma a víz és áramspórolás érdekében lemondtam a hajmosásról. Amúgy alig vártam volna, de kedden megyek fodrászhoz, így ez most pocsékolás lett volna, és inkább csak komfortcélokat szolgált volna, mint valódi szükséget. Kis dolog, kis segítség, de úgy gondolom, az ilyesmi is számít. 

Nehéz lesz

 Olyan régóta mondják már a klímakutatók és szakértők, hogy egyszer majd elfogy a víz, és olyan meleg nyarak lesznek, ahol a harminc fok hűvösnek számít. És olyan nagyon nem foglalkozott vele igazán senki. Időnként előtérbe került, aztán megint nem. Hétköznapi emberként is pont így éltem meg, természetesen tudtam, hogy vannak olyan történések, amik miatt már egy csomó minden sosem lesz a régi, mégsem sejtettem, hogy ez valóban be is következik. 

Ahogy azt sem, hogy pár évvel a covid után most egy egészen másféle kihívás vár ránk, és ha nem is ugyanolyan, de mégis nagyon hasonló összefogásra és fegyelmezettségre van szükség. (Mondjuk az elmúlt hat év történései után nem lepne meg az sem, ha jövő hónapban megérkeznének a földönkívüliek) 

Sokan vagyunk, sokféle élettel, sokféle szokással, vérmérseklettel, hittel és politikai hovatartozással. De most nem számít ez, hogy ki kicsoda, vagy kire szavazott, vagy jár e templomba. Csak az, hogy mindenki tegyen valamit, ami segít ezt a helyzetet valahogy átvészelni. Azt gondolom, a legkisebb dolog is számít. 

Könyves péntek

 

Hű.. nagyon régen olvastam olyan könyvet, ami egyszerre váltott ki belőlem rajongást, és ellenszenvet is. A végére mondjuk csak a rajongás maradt meg, de eleinte bőven volt a másik érzelemből is. 

Egy egészen szürreális szerelmi történet, ahol nem csak hatalmas korkülönbség van a pár között, de valami egészen más kötelék is. Ettől lesz olyan fura. De az írónő olyan szépen építette fel, olyan részletesen ábrázolt karakterekkel, érzelmi leirásokkal, amitől a végére igazából már semmi furcsaság nincs. 

Nagyon olyan könyv, aminek az olvasása abszolút kikapcsol, elfelejteti a hétköznapi gondokat. 

Csütörtök

 Tegnap nagyon elfáradtam, és még ma sem voltam a legpihentebb. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én az ilyen nagy horderejű döntések után egyszerre vagyok felhőtlenül boldog, és borzasztóan leeresztett is. Persze, addig, amíg megbeszéltük, kiválasztottuk, vártunk rá, folyamatosan volt valami, ami adagolta az adrenalint, tegnap meg egyszerre az összes eltűnt. 

Mondjuk simán lehet, hogy ez egy hülye belemagyarázás csak. 

Mindenesetre nagyon örülök neki, hogy ma már csütörtök volt. 

Vettünk egy autót

 

Ez volt, amit már a múlt héten intéztünk, és azóta vártuk a telefont, hogy mikor mehetünk érte. A miénket otthagytuk, beszámították ennek az árába. 

Nem ezért az autóért mentünk eredetileg, amikor múlt héten mentünk, egy másikat néztünk ki. De végül ez lett a befutó, mert szebb, extrább, és annyival nem volt drágább, hogy ne érte volna meg inkább. 

Most azt nem mesélem el, hogyan született a döntés, mert hosszú lenne leírni, de nem egyik pillanatról a másikra történt. 

De ma egy újabb álmunk vált valóra ezzel az autóval, amikor kigördültünk a kereskedésből.