Szerda

 Ez a mai sem volt egy unalmas nap, de szerencsére ma inkább csak bőven akadt tennivaló, és nem volt mellé plusz izgalom. Szeretem egyébként az ilyen napokat, mert csak úgy repül az idő. Most meg minden eltelt nap közelebb visz a nyári szabadsághoz. 

Voltam ma gyógyszertárban délután a Tescoban. Ott van mellette egy fodrászat, és gondoltam, na, ha már itt vagyok, megkérdezem hogyan lehet hozzájuk bejutni. És voila, szombat délelőtt mehetek. Kicsit azért izgulok miatta, hogy milyen lesz, de remélem, hogy nem okoz csalódást. A festést biztosan nem rontják el, és végülis amúgy sem éppen bonyolult fazonú a hajam sem.  Na majd meglátjuk. 

Kicsit fura a gyomrom meg a hasam. Nem ettem pedig semmi olyat, amitől lehetne, de ki tudja. Azért remélem nem szedtem össze semmi kórságot, inkább csak valami átmeneti zűrzavar. 

Kedd

 Amikor arról "panaszkodom" legközelebb, hogy unalmas egy-egy munkanap, akkor majd valaki üssön le. Ma volt izgalom bőven, amikor bejelentkezett az auditor. Azt tudtuk, hogy az idén úgy jön, hogy nem jelenti be előre, háromévente van ilyen rajtaütésszerű, de azt hiszem mindenki arra számított, hogy majd valamikor ősszel jön. Na de ma megjelent, és adott feladatot is. Megoldottam, de voltak nehezítő körülmények. Na sebaj, ezen is túl vagyunk, most egy évig nem lesz ilyen. 

Nem maradt sok agyam és energiám már délutánra semmire, pedig azért találhatnék magamnak itthon is elfoglaltságot. Mondjuk most már úgy gondolkodom, hogy majd ráér a nyaralás után is. 

A múlt hónapban kimaradt a fodrász, és magamnak csak befestettem a hajam. Arra számítottam, hogy majd jövő hét elején tudok menni, de már biztos, hogy nem, haláleset történt náluk a családban. Azt már a múltkor is tapasztaltam, hogy itt a környéken nagyon nehéz máshová bejutni, most nagyjából felér a lehetetlen küldetéssel. Pedig nem akarok nagy dolgot. Vagy az van, hogy kisgyerek mellett dolgozik heti pár órát, és már nem tud új vendéget vállalni, vagy simán csak nem tud új vendéget vállalni, vagy fel sem veszi a telefont, és nem is hív vissza, vagy csak én nem akarok hozzá menni, mert nem szimpatikus. És itt nagyjából be is zárult a kör. Most azon gondolkozom, merjem e megkockáztatni, hogy a Balatonon megyek, vagy megint csak fessem be magamnak, és kész. De mondjuk akkor sem ártana találnom valakit hosszabb távra. Na majd még keresgélek, hátha mégis szerencsém lesz. 

Hétkezdés

 Megint volt egy nem túl jó éjszakám, bár mostanában megint elmondható ez a nappalokta is, és az éjszakákra is. Gondolkodom mit is kéne másképp csinálnom, de azon kívül, hogy vagy azt gondolom, hogy mindent, vagy azt, hogy semmit, nem jutok közelebb a megoldáshoz. 

Most épp azzal vigasztalom magam, hogy jövő hét végén már kezdődik a nyaralás, és az sokat fog segíteni mindenen, és talán még abban is, hogy megtalálom az utat. 

Egyébként egy rendkívül unalmas nap volt a mai, csak csináltam a szokásos feladataimat szép sorban egymás után. Kicsit próbáltam előrelátóan is gondolkodni, és tervezni egy pár hét múlva következő változásra.. Egyeztettem ezekről a főnökömmel is, a kollégákkal is, igazából mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam, úgyhogy akár neki is állhatok a megvalósításnak. 

Mire hazaértem Balázs a bevásárlás egyik részét már elintézte, és a konyhában is rendet rakott, elnosogatott, meg egy csomó apróságot is megcsinált. 

Vasárnap

 Nem tudom hogy mit is írhatnék ebből a zűrzavaros valamiből, ami bennem van. Elmondani sem tudom mi mindent érzek, ahogy azt sem, hogy mennyi mindent nem. Van valamiféle elképzelés a fejemben arról, hogy milyennek kéne lennem, de nagyon messze vagyok attól, és nagyon nem érzem azt, hogy még valaha közel leszek ehhez egyáltalán. Lehetne azt is, hogy akkor igazítom ezt az elképzelést ahhoz, ami reális lehet, de még ehhez sem érzem magamban a késztetést. Pedig nem mondhatom, hogy szar minden, sőt, igazából semmi okom nincs panaszra, hiszen megvan mindenem, ani elég lehet bármire, vagy akár mindenre. De jelen pillanatban csak a kétség van bennem, és a bizonytalanság. Látom és érzem és átélem a saját korlátainar. Egyre több van belőlük, semmi nem megy már úgy, mint valaha. Utálom és megvetem magam érte. Nem tudok mit kezdeni a bárhol és bármikor előbukkanó "mindjárt meggyulladok" érzéssel, azzal, hogy nem látja a szemem, amit látnia kellene, hogy nem tudok olyan finom mozdulatokat egyszerűen megcsinálni, mint a cipzár felhúzása pl. És lehet azt mondani, hogy orvoshoz kell menni, meg harcolni kell, hogy megfelelő terápiát találjanak. Voltam. Többször, több helyen. Kevés dolog volt közös bennük, de az mindenképpen, hogy túl fiatalnak találtak, és gyógynövényes izéket ajánlottak. Amivel csak az a baj, hogy kapszula. 

Nem tudom hogy mi lesz erre a megoldás, de igazából nem csodálkozom azon, hogy vannak, akik ebben az időszakban megőrülnek. 

Szombat

 Tegnap moziban voltunk, megnéztük az F1 filmet. Arra számítottam, hogy unalmas lesz, ráadásul mindössze négy óra alvás után abban sem voltam biztos, hogy képes leszek ébren maradni a film végéig. De kellemesen csalódtam, mert ha nem is volt egy elképesztően izgalmas film, lekötött az elejétől a végéig. Azon, hogy Brad Pitt mennyire fura így öregen még nem léptem túl most sem. Szóval a film után fél tíz körül értünk haza, tizenegy után kerültem ágyba. 

Reggel pedig nyolc körül készültünk indulni a Balatonra. Nem azzal az izgalommal ébredtem, hogy de jó végre megyünk, de leginkább azért, mert még tudtam volna aludni. Na de gyorsan túl is voltam ezen az érzésen, és egy kávé után összepakoltam, amire szükségünk van, és már mehettünk is. Az út felétől szenvedtem, mert nagyon éhes voltam, ráadásul az autópályán több helyen is sávelhúzás van, meg szembejövő forgalom átterelés, van, ahol csak 80-nal lehet menni. 

De odaértünk azért, a sparban gyorsan vettem egy péksütit meg innivalót, és már mentünk is a strandra. Nem volt kifejezetten strandidő, mert jó erős szél fújt, de Balázs és Roland gond nélkül fürödtek, labdáztak. Mi Erikkel puhámyok voltunk, ő a lábujját féltette, én meg magamat attól, hogy fázni fogok.. Hekket ebédeltünk, aztán sétáltunk egy nagyot, megnéztük mi változott, és mi maradt ugyanolyan. Az kicsit szomorú, hogy a strandok milyen elhanyagolt állapotban vannak, pedig régebben olyan szépen rendben volt tartva az összes. Lellén fagyiztunk egyet az örök favorit soprano fagyizóban, és utána jöttünk haza. 

Tök jó kis nap volt. 

Könyves péntek

 Megint egy igaz történet alapján íródott könyv, megint a zsidóüldözés a téma. Nagyon nagyon sokadik könyv a témában, mégis mindegyik, mindig ad egy újabb szívfacsaró nézőpontot, mindig egy másik szemüvegen keresztül látszódik ez a borzalom. 

A könyv főszereplője mostani mércével egy kislány még. Mégis, amit ő tesz, és ahogyan helytáll abban a szörnyű világban, az nemhogy felnőtt viselkedés, de még annál is több. Az, hogy mindez valóban megtörtént, csak még tesz hozzá..

A téma borzasztósága ellenére is egy nagyon szépen megírt könyv. Nincsenek benne felesleges klisék, csak egyszerűen, tele érzelemmel megírt története valakinek, aki hős volt. 

Nagyon mélyen érintett, nagyon sokáig velem marad. Aki nem riad vissza az ilyen témájú könyvektől, azoknak mindenképpen ajánlom. 

Csütörtök

 Ma is nagyon korán kezdődött a nap, mondhatni egy kicsit hamarabb keltünk, mint a nap. A munkaidő elég gyorsan eltelt, mert volt mit csinálni.. Hazafelé még bementem a lidlbe, vettem ami kellett az ebédhez, meg holnapra, és már csak otthon voltunk. 

Azoknak, akik a napokban emlegetik a felmenőimet is a meleg miatt. Nekem az a büntetésem erre az időszakra (bármennyire is szeretem a nyarat), hogy a legnagyobb kánikulában is hosszú nadrágban és zárt, munkavédelmi cipőben kell lenni. 

De mindenkit vigasztaljon, hogy ennek is pont úgy vége lesz, mint az összes többi évszaknak szokott.