Hétkezdés

 Már megint. Csak úgy repülnek a hetek, és mindig azon kapom magam, hogy már megint kezdődik egy új. Nem tudom egyébként, hogy ha lenne ilyen varázspálcám, akkor hol állítanám meg az időt. Az biztos, hogy nem olyan nap lenne, amikor épp dolgozom, mert amennyire szerettem régen a munkámat, mostanra már ha érzelmet kell kapcsolni hozzá, nem ez a szó jut eszembe. Azt sem mondhatom, hogy a hideg ráz tőle, de bőven elértem oda, hogy leginkább az tart itt, hogy tisztában vagyok azzal, hogy az én életkoromnak és végzettségemnek megfelelő plafont értem el. És ez csak szimplán realitás, semmi több. A legnagyobb feladatom ezzel kapcsolatban, hogy helyén kezeljem azt, hogy nem nagyon tudok lelkesedéssel csinálni semmit. 

Ma Erikkel ketten mentünk reggel, Balázs home officeban volt. Na, ez a rész az, ami azért mindig olyan jó érzés. Tök más Eriknek ez az oldala, amit így ismertem meg, és nagyon hálás vagyok érte, hogy lehetőségem van rá. 

Balázs főzött nekünk mire hazaértünk, ami tök jól is jött, mert fél négyre mentem fodrászhoz. Jó sokáig ott voltam, mert ma a nagyon fekete hajamba varázsoltunk némi barna melírt. Elsőre tetszik, majd meglátjuk hogy hosszú távon mennyire lesz ez az enyém, vagy visszatérünk az egyszínű feketére. 

Igaz, pár éve ez a hajhossz is elképzelhetetlen volt még, úgyhogy bármi megtörténhet. 

Vasárnap

 Ma sem volt az a felhőtlen nyári nap, ami lehetett volna akár így, 14-én. Délután többször is volt felhőszakadás, ami sosincs rám túl jó hatással.

Mondjuk ma éppen ilyen spájzrendrakós hangulatba hozott, úgyhogy ez azért hasznos volt. Nincs még teljesen kész, de már most sokkal jobb, mint volt. Nagyon régóta halogattam már, úgyhogy ennek most örülök. Roli segített, a polcokra ő applikálta fel a tök régen beszerzett szürke valamit (nem tapéta, de valami hasonló, csak műanyagosabb)

Szombat

 Ma délelőtt ketten voltunk csak itthon Rolival. Mostanában többször is előfordult már ez, de most az egész házban csak mi voltunk, tegnap anyukámék elutaztak. Annak az utazásnak külön története van. Kb másfél hónappal ezelőtt hívta az unokahúga, hogy ők mennek Horvátországba a volt főnöke ottani házát előkészíteni a nyári szezonra, nincs kedvük elmenni velük? Anyukám természetesen elsőre rögtön rávágta, hogy hát ők nem tudnak, mert vinni kell a Gergőt suliba (a húgom fia), hozza postás a nyugdíjat, van időpontjuk kontrollra, meg hát legfőképpen mi lesz, ha valami történik. Nagy nehezen kb két hét alatt azért sikerült rávenni, hogy ne mondjon nemet, az orvosi időpont átkerült egy héttel későbbre, a nyugdíj dolog megoldva, a mi lesz, ha valami történikre megnéztük a biztosítási lehetőségeket. Nem volt még tengerparton sosem, az utóbbi években meg egyébként sem szólt másról az élete, minthogy valakit ápolt, vagy rendelkezésre állt. Tegnap reggel aztán elmentek. Késő délután azért volt még némi fennforgás, mert az egyik gyógyszer itthon maradt, de szerencsére az unokahúg fia csak este indult, így sikerült eljuttatni rajta keresztül azt is. Ma már küldött képeket, jól érzik magukat, minden rendben. Remélem, hogy ez a kis utazás sokat fog segíteni neki abban, hogy kicsit más szemmel is tudja nézni a világot. 

Na de visszatérve Rolira, elmentünk délelőtt kettesben vásárolni. Már napokkal ezelőtt mondta, hogy van valami fényképezőgép, amit még évekkel ezelőtt kapott Patrik egyik barátjától, amiben van egy elem, ha látok olyat, akkor vegyek már, hátha az a baja, mert már mindent kipróbált, hogy működjön, de semmi eredménye nem volt, még ezt megnézné. Én meg mondtam, hogy mintha az egyik kínai boltban láttam volna. Bementünk oda is, és tényleg olyan volt. Ahogy hazaértünk, már cserélte is, és működött a fényképezőgép. Hát azt a lelkesedést, és örömet... azóta csak azt tanulmányozza, letöltött hozzá valami német nyelvű tájékoztatót, amit a gemini segít neki lefordítani, és csak tanul, mit kell állítani, hogyan kell. Én nem értek ehhez, de ez egy olyan gép, ami rendes tekercsre fotóz, és abból, amiket napközben megtudtam róla, elég profinak tűnik. Na és mivel Roliról van szó, elég alaposan lesz tanulmányozva, és tesztelve is. 

Balázs kettő előtt kicsivel ért haza, együtt ebédeltünk. 

Volt délután egy jó futásunk is, mert az udvaron száradtak a ruhák, és megérkezett egy felhőszakadás. 

Könyves péntek

 

Kicsit unalmas, kicsit klisés. Kicsit olyan, amit elrontottak a romantikus szállal, és emiatt nem ugyanaz lett, mint ami lehetett volna. 

Azért egynek jó, mert ha épp olyan passzban vagy, van bőven üzenete, tanulsága, ébreszt gondolatokat..

Foci vébé

 Elkezdődött a mi időnk szerint ma este az idei világbajnokság, amit Amerikában rendeznek. Az külön megér egy misét, hogy elvitték egy olyan országba, ahol nem sok közük van ahhoz a focihoz, amit itt játszanak, ráadásul felforgattak körülötte mindent, amit csak lehetett. Olyan amerikai módra. Persze azért követem majd az eseményeket, meg játszunk is családilag a 24.hu tippjátékán. 

Mára azért jól lehűlt a levegő tényleg, nem gondoltam volna még tegnap délelőtt, hogy ma fázni is fogok. 

Nem nagyon történt ma sem semmi, egy olyan tipikus hétköznapi nap volt. 

Szerda

 Ma kicsit jobb napom volt, mint a héten eddig bármikor. Igaz, egészen komoly nagyágyút vetettem be az alvás érdekében tegnap este. A magnéziumok mellé még bevettem egy melatonint meg egy ashwagandát is. Ez így bejött, és hamar elaludtam. 

A munkahelyen elég unalmas napok vannak, de találtam ki magamnak olyat, amivel most egy pár napig el tudom foglalni magam. Mondjuk pont mára jutott egy kis izgalomra, de fél óra alatt sikerült is megoldani. 

Délután Balázs elment Roliért az állomásra, és ahogy leállította az autót, az akksi úgy döntött, hogy akkor részéről elég volt ez a hét év, amit a kocsinkban töltött, és nyugdíjba vonul. Betolták ketten Rolival, így haza tudtak jönni vele. Várjuk az új akksit, addig apósom kölcsönadta az ő kocsiját, hogy tudjunk dolgozni menni. A munkába járáson kívül minden mást el tudunk intézni gyalog is.

Jön a front

 Nagyjából már itt is van a kertek alatt, mert estefelé már volt szél, és érezhetően hűlt a levegő. Volt miből ma, az biztos. 

Én már délelőtt éreztem ezt a frontot. Meg is lepődtem, mert nagyon régen nem fordult ez elő, hogy annyira fájjon a fejem, hogy már az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy haza kéne jönnöm. 

Délután gyalog voltunk vásárolni. Kicsit meg is bántuk, nem volt a legkomfortosabb élmény a hetven fokos aszfalton. Pedig megtettünk mindent, olyan útvonalon mentünk és jöttünk, amin már rég nem.