Kedd

 Az a jó ezen a héten, hogy olyan kis rövid. Mondjuk én is, Balázs is és Roli is dolgozik pénteken is, de legalább lesz egy szabadnap előtte. De azért ez az augusztus húsz mindig már jelzi a nyár végét, és bennem meg amúgy is van hiányérzet a nyár kapcsán. Na nem hiszem, hogy bármi is még történik augusztus végéig, ami ezt a hiányérzetet feloldja. 

Láttam ma a felhívást, hogy holnap megnyílik a jelentkezés a babasimogató önkéntes programba. Gondolkodtam rajta, hogy jelentkezem, de aztán inkább mégsem, mert valószínűleg a szívem szakadna meg minden alkalommal, amikor ott kéne hagynom őket. Mondjuk ez a babasimogató név kicsit fura nekem, mert rögtön az állatsimogatóra asszociálok róla. De valahol azt is olvastam egyszer, hogy nem lehet felvenni ezeket a babákat, csak simogatni őket, lehet, hogy ezért így hívják. (De lehet higy ez nem is így van, nem tudom)

A gyógyszer határozottan használ, sokkal jobban vagyok már. 

Bahh

 Lehet hogy gyorsan felejtek, vagy egyébként tényleg elég régen voltam így leterítve ilyen nyavalyától. Jó, volt helyette másféle, az is igaz. Mindenesetre nehezen felidézhető, hogy mikor volt utoljára, hogy ennyire fájt a torkom, a légcsövem, és sokkal jobban esett szép csendben lenni, mint megszólalni. Természetesen azért dolgozni mentem, pedig még reggel öltözködés közben is gondolkodtam. Nem azért amúgy, mert én vagyok a munka hőse, vagy épp jelöltetni szeretném magam valami mártír avatáson, hanem mert akkor is kéne valamit megcsinálnom, ha egyébként betegállományban lennék. Akkor meg már ne keressek kevesebbet érte. Annyit legalább megtettem, hogy felhívtam a háziorvosomat. Vele kapcsolatban egyébként meggyőződésem, hogy ott van az ország tíz legjobb háziorvosa között. Most is tök jó fej volt, kifaggatott, köhögnöm kellett, hogy hallja. Írt fel gyógyszert, köptetőt, ellátott mindenféle jó tanáccsal, nem ítélkezett, nem bírált. Még azt is elmondta hogy lesz elérhető szerda után ügyelet, ha mégis szükségem lenne rá. Bízom benne, hogy a négy napi gyógyszer tökéletesen elég lesz, és jól leszek már az első két nap után. 

Hozzánk megérkezett a front, ma egész nap borús idő volt, és időnként egy kevéske eső is esett. Nem éppen mérhető mennyiség, még a port sem biztos, hogy elverte, de a levegő lehűlt. 

Arra meg ma este jöttem rá, hogy valószínűleg az is a bajom, hogy tök sok minden volt másképp ezen a nyáron, mint eddig. "Csak" egy hetet voltunk nyaralni, nem mentünk meccsekre, és még most úgy van, hogy a szeptemberi utónyaralás is elmarad. Pedig ilyenkor már azt szoktuk várni. Racionális gondolkodással persze most ezt így kell csinálni, de azért nem olyan könnyű megélni. 

Vasárnap

 Ma Balázs dolgozott, Erik elment Pestre, így délelőtt ketten maradtunk Rolival. Bevásároltam a lidlben és az eco familyben, aztán megfőztem az ebédet.

Délután vittünk Patriknak is az ebédből, mert ugyan volt itthon tegnap is, meg tegnapelőtt is, de mindkét nap máshová ment még tőlünk, nem haza, így nem vitt semmit. Szeretem azért legalább egy-két hétköznapját könnyebbé tenni, úgyhogy most így, hogy vittünk neki ma, nyugodtabb vagyok. 

Hazafelé felvettük Eriket, aki így megúszott egy vonatozást. 

Sajnos nem sikerült a hétvégén kilábalni ebből a valamiből, de persze vagyok olyan őrült, hogy úgy tervezem, megyek reggel dolgozni. 

Szombat

 Még nem vagyok teljesen jól, de végülis nem lett olyan borzasztó ez az egész, mint amire gondoltam még csütörtökön. Ettől függetlenül megvisel, és baromi rossz kedvem is van. Semmi okom rá, de attól még ez van. 

Csupa olyat írnék most a amit később megbánnék, így inkább nem is írok. 

Könyves péntek

 

Sohasem olvastam még olyan könyvet, ami fekete lapokra fehér betűkkel van nyomtatva, és bevallom, az első pár oldalon még kicsit zavart is ez.

De aztán ez a könyv is magával ragadott, és az sem érdekelt volna különösebben, ha lila betűkkel van, mert olyan wow élmény volt ez is, hogy a végén azt bántam, hogy már vége is van. 

Zseniális a történet, az, ahogy meg van írva, ahogy mindig van benne egy újabb csavar, és még újabb, de semmi nem erőltetett.  

Abszolút értem mitől van ekkora rajongótábora az írónőnek, tényleg fantasztikus, ahogy ír. Pont azt adta ez a könyve is, amiért én olvasni szeretek. Tökéletes kikapcsolódást a mindennapokból. 

Csütörtököt mondtam

 Na csak félig, mert azért még nem annyira vészes a helyzet, mint amilyen lúzerségnek érzem, hogy nyáron megfázok. Vagy valahonnan összeszedtem valamit, ezt ugye nem tudom. Egy biztos, már tegnap délután is fáztam. Aztán ma reggel úgy ébredtem, hogy majd megfagytam. Jó, egyébként 14 fok volt, de indokolatlanul nagyon fáztam. Meg egész délelőtt. Aztán dél körül megérkezett az a csikizős érzés az otromba, és ilyen fura gyengeség érzés. Egész délután is ilyen folyton váltakozó volt minden. Nem mondom azt, hogy beteg vagyok, de nyilvánvaló, hogy nem vagyok teljesen egészséges sem. A holnapi napot még megoldom, aztán ha hétvégén nem múlik el, vagy legalább nem lesz jobb, akkor hétfőn megyek orvoshoz. 

Szerintem ilyen még nem is volt velem sosem. Na de még él bennem a remény, hogy holnap úgy ébredek, mintha ez a mai meg sem történt volna. 

Szerda

 Most nem írom le ugyanazt, pedig nagyjából másolhatnám a tegnapi napot egy az egyben. Mondjuk vélhetően mindenki így van ezzel, hogy szinte minden nap egyforma.

Ma este viszont volt részleges napfogyatkozás. Mindig érdeklődéssel követem az ilyen eseményeket, de teljesen megfeledkeztem arról, hogy szükség lenne speciális szemüvegre, vagy valamire, amin keresztül figyelni lehet, úgyhogy csak Roli és mások fotóin láttam igazán. Emlékszem arra a bizonyos 1999-esre, az egy kicsit félelmetes is volt. Ebből sok mindent nem lehetett érzékelni itt nálunk, de a képeken szép volt.