Szerda

 Ez a hét olyan hosszúnak tűnik, mintha minden nap dupla hosszúságú lenne. Ebben persze leginkább az a ludas, hogy semmi kedvem nincs kimozdulni sem, nemhogy dolgozni menni. Na és pontosan ennek a hangulatnak megfelelően telik az idő is , amit nem itthon töltök. Mondjuk semmi meglepő nincs ebben, mert a január általában ilyen nehéz. Mondjuk ezt azért jövő héten majd meg fogjuk változtatni, de mindent a maga idejében.. 

Elkövettem ma azt a hibát is, hogy jól bekuckóztam a kanapéra, és persze jól el is aludtam ott. Most csak reménykedem benne, hogy azért majd nem virrasztom át a fél éjszakát. 

Na jó

 Van egy hasonszőrű kollégám, aki pont ugyanígy nem rajongója a télnek, mint én. (Igazából több is, csak ők kevésbé adnak hangot ennek, mint ez a kolléga) Vele ma reggel csak összenéztünk, és mindketten értettük is, hogy mire is gondol a másik. Még akkor a hó esett. Később az ónos eső. Na mindegy is, most már lesz, ami lesz..

Mindenesetre ma hirtelen felindulásból vettem magamnak két csokor tulipánt a lidlben, legalább legyen egy kis tavasz itthon. 

Nincsenek nagy hireim, a temetésre a búcsúztató szövegét egyeztetem a szónokkal. Szerencsére legalább feszengeni nem kell mindenféle kínos magázódással, mert ismerjük is egymást, meg egyidősek is vagyunk..Az egyébként nem könnyű feladatot azért jelentősen megkönnyíti ez. 

Sikerült időpontot szereznem ma a fodrászhoz is, most már igencsak ráfér egy festés a hajamra. Jövő hét hétfőn megyek.

Brrr

 Hát ma nem elég, hogy hétfő volt, még borzasztó hidegben is kellett dolgozni menni. Ez a mínusz tíz azért tényleg olyan, amivel igazán komolyan meg lehet engem kínozni. 

És még a radiátorok is hidegek voltak az irodában. ..nagy mázli, hogy van klíma is, amivel tudtunk fűteni, mert anélkül nagyon nem lett volna jó. 

Fél háromkor már jöttünk is haza, ebédet a Meki főzött nekünk. Délután még elmentünk a boltba, meg visszaváltottuk a palackokat, és mára ennyi volt. 

Az nagy öröm volt ma, hogy Roli begyújtott, így tök jó meleg lakásba érkeztünk haza. 

Vasárnap

 Ma is ugyanúgy jártam reggel, mint tegnap, elég nehezen vettem rá magam arra, hogy a jó meleg takaró alól kibújjak, csak többszöri nekifutásra sikerült. Bele sem merek gondolni, hogy holnap reggel mi lesz velem...

Délelőtt főztem, természetesen nem csak egyfélét most sem, úgyhogy menet közben úgy nézett ki a konyha, mint ahol bomba robbant, de végül finom ebéd kerekedett belőle. 

Délután elvittük Patrikot Kelenföldig, hazafelé megálltunk az Auchanban holnapra zsemlét és péksütit venni. Meghivtam magunkat a kfc-ből egy -egy amerikai palacsintára, amit hazaindulás előtt a parkolóban megettünk. 

Pár helyen volt hóátfúvás is, volt, ahol elég szépen befújta már az utat. Nem az ilyenektől fogom megszeretni a téli időjárást, az biztos. 

Mire hazaértünk, Roli felmosott, így nekem már csak a fürdő, wc takarítás maradt. 

És sajnos vége is van az itthon töltött napoknak megint, holnap menni kell dolgozni. 

Szombat

 Igazából most, hogy itthon vagyok napol óta, simán el tudnám képzelni, hogy a januárt így töltöm el végig. Egy percig sem unatkoznék, nem hiányozna a munka sem, Na de ilyen nem lesz, úgyhogy még ezt a hétvégét kell kiélvezni. 

Ma például egy ráérős ébredéssel, kétszer szunyókàltam vissza csak amiatt, mert jól esett a takaró alatt maradni. Az ebéd is ilyen ráerős tempóban készült, és csak egy órakor ettünk. Közben azért ment a mosógép is, meg a szárító is folyamatosan, ahogy a kosárban gyűlt a tiszta ruha, szerencsére úgy lett egyre üresebb a szennyestartó. 

Patrik is megérkezett délután, nagyon rég nem jött már ide haza munka után, de ma így történt. Ebédelt, evett a palacsintából is, amit akkor sütött Balázs, és aztán ment is tovább, az itteni barátaival van programja. Onnan is ide jön haza, úgyhogy holnap reggel öten ébredünk majd itthon. 

Könyves péntek

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet a húgoméktól, így kézenfekvő volt, hogy miután a könyvtári könyveket befejeztem, de nem tudtam újat hozni, ezt olvassam. 

Szép könyv, a most divatos élfestett fajtából. Mondjuk megmondom őszintén, hogy engem ez a rész annyira nem vonz, nem érzem többnek a könyvet ettől. A történet majdnem csak klisé, ezeréves családi titok köré épül, ami majdnem titok is marad örökké ebben a családban. Végül persze nem így lesz, és mindenre fény derül. Közben vannak nagy felismerések, szép tájak, érdekes információk a narancsról, és szerelem mindenféle formában. 

Az írónő jól ír, jól felépített a történet, és tökéletesen jó ez a könyv arra, hogy esténként kikapcsolja az embert a mindenféle napi nyűgből. Ha komoly mondanivalójú könyvet szeretnél, ne ezt válaszd. 

Fogorvos

 Hát nem mondom, hogy teljesen nyugodtan telt a mai nap, mert már a reggeli ébredéskor velem volt Para barátom is, és egy pillanatra sem hagyott magamra. Annyira mondjuk vagyok bátor, hogy az a verzió nem jutott eszembe, hogy most, amikor már az abszolút elviselhető kategóriába került ez a fogfájás saga, egyszerűen csak ne menjek el. 

A vonatos hírek teljesen összevisszák voltak, volt, amikor másfél órát is késett, volt, hogy tűpontos volt. Nem mertem kockáztatni, úgyhogy nagyon időben indultunk. Először csak Kelenföldig mentünk, mert volt egy kis dolgom az Etele plázában, de a Libriben épp leltároztak, úgyhogy át kellett mennünk az Alleeba. Ott elintéztük, amit kellett, és mentünk is a fogorvoshoz. 

Nem ez volt életem élménye, de volt már részem sokkal rosszabb foghúzásban is. Több injekciót kaptam, mint ahogy terveztük, de mindent megtett a doki, hogy ne okozzon fájdalmat. Ez azért nem sikerült, és nem volt őszinte még a pillantasom sem, amikor azt mondta, hogy hát félbe kell vágni a fogamat, mert nem tudja kiszedni egyben. Igazából akkor már mindegy volt, úgyhogy úgy voltam vele, csináljon amit akar, csak szedje már ki. Sikerült, szerencsére, és varrni sem kellett. 

Akkor amúgy azt gondoltam, hogy ennél ma már nem lesz rosszabb, mert még nem tudtam, hogy bármennyire siettünk is, hogy elérjük a vonatot, ott fogunk fagyoskodni egy órát a Déliben, mert késve indult. Ez azért abban a lelkiállapotban megviselt kicsit. 

De most már minden rendben, még nem múlt el teljesen a zsibbadás, de biztos ami biztos, már vettem be egy fájdalomcsillapítót. Enni ma már nem tudok, pedig éhes vagyok, de kibírom. 

És hogy mennyire vagyok bátor (és mennyire voltam elégedett az orvossal és az árajánlattal, amit adott), február ötödikén újra megyek, van még egy olyan fogam, amit húzni kell, utána már csak tömések lesznek. De most már végigcsinálom...