Szerda

 Ez egy nagyon hosszú hét nekem most. Minden napot kínszenvedés végigcsinálni, mert folyamatosan van valami nyűgösködni valóm. Pedig amúgy ezek nélkül tök jó lenne minden. Az kiakaszt teljesen, hogy a jobb kezem valami önálló életet él. Ez az, amelyik indokolatlanul ki van száradva, ami fáj is. Mellé még mindig fázik, és a tenyeremnek van egy része, amiről még eldönteni sem tudom, hogy hiperérzékeny, vagy épp az ellenkezője, tök érzéketlen. Jó hülye érzés, az egyszer biztos. 

Szerencsére már csak két nap, és aztán a hétvége biztosan sokkal jobb lesz. 

Mondjuk azt csak így óvatosan és zárójelben mondom, hogy legutóbb, amikor márciusban pénteken 13-a volt, éppen elkezdődött a covid miatti karantén. Ugye mintha eltelt volna azóta vagy száz év...

Kedd

 Akartam ma orni valamiről, amiről már többször is gondolkodtam, de közbeszólt, hogy olyan kellemetlenül érzem magam. Nem fáj semmim, de a gyomrom olyan, mintha teleettem volna magam, és valahogy semmi nem jó. 

Ráadásul a bőröm is sztrájkol, a lábaimon is meg a kezemen is annyira száraz, hogy már minden bajom van tőle. Pedig gyakorlatilag bepácolom magam a testápolóba, és inni is rengeteget tudok már. 

Szóval ez ma nem az én napom. 

Hétfő

 Őszintén remélem, hogy ez a tavasz nem is lesz ennél rosszabb, mert ez így most pont jó. Még az sem zavar, hogy azért reggel meg este még csípős az idő. Sosem volt azzal bajom, hogy a reggel még bőven kellő dzsekiben délután már melegem van. Látszik, hogy a napelemeim kezdtek feltöltődni, mert ma annak ellenére, hogy nemszeretem hétfő volt, se rossz kedvem nem volt, és még eléggé tevékeny is voltam. 

Még munkába indulás előtt lehúztam az ágyneműt, és elindítottam a mosógépet. Rajtam kívül mindenki itthon volt ma (Balázs pihenős, mert dolgozik hétvégén, Erik éjszakás, Rolinak meg olyan hét van az egyetemen, amikor nincs órája), úgyhogy volt, aki átpakolja majd a szárítóba. Mire hazajöttem, a fiúk ágyneműje is ki volt mosva, meg volt szárítva (ezt Roli intézte némi telefonos segítséggel), úgyhogy én ettem, és aztán felhúztam a tiszta huzatokat, lepedőket. A mi hálószobánkban le is törölgettem a port mindenhol. Ez egy sötét, hideg téli napon elképzelhetetlen lenne, mert mire hazaérünk, már annyit fáztam, hogy semmi másra nem marad semmi erőm. 

Mondjuk mostanra igencsak elfáradtam már. 

Vasárnap

 Na, ilyen egy utazás nélküli tökéletes nap, mint ez a mai. 

Fél kilencig aludtam, addigra Balázs már előkészített mindent a főzéshez., és épp neki is kezdett a brassóinak. Nekem csak a krumplisütés volt a feladatom az ebéd kapcsán, ami azért nem egy nagy meló. Délelőtt kimostam a törölközőket, hajat mostam, felmostam. (Meg ugye krumplit pucoltam, kockáztam, sütöttem) 

Ebédre megérkezett Patrik is, így ma megint ötösben ebédeltünk. Ma már az új Forma 1 évad is szolgáltatott beszédtémát (meg vitatémát is természetesen), nem volt unalmas étkezés ez sem. 

Ebéd után Erik, Balázs és Roli elmentek rollerezni, és egy csomó sütivel érkeztek vissza. Nőnapi virág helyett ezzel kedveskedtek. 

Délután nagyrészt csak tévét néztünk, beszélgettünk, majd miután Patrik hazament még kitakarítottam a fürdőt, aztán megnéztük a Fradi meccset, ami bőven adott izgulnivalót, de a végén örülhettünk. 

Szombat

 Olyan szép tavaszi nap volt ma, hogy öröm volt minden pillanat, amit kint töltöttünk. Mennyire vártam ezt, hogy végre így süssön a nap. 

A ruhák egy része is kint száradt ma. Igaz, be is hoztam egy poloskát is az egyik pólóval, de ez ezzel jár. Mondjuk nem élte túl, ő járt rosszabbul. 

Kipróbáltam ma én is ezt a japán sajttorta néven futó "édességet". Azt nem tudom, mitől japán sajttorta, de hát mindegy. Görög joghurt és biscoff keksz. Az eredeti verzió az, hogy a joghurtos vödörben lévő joghurtba bele kell nyomkodni a kekszet. Csináltam ilyet is, én tettem bele egy kis mézet. Ezen kívül csináltam még hamis tiramisut, és egy eperlekváros, nutellás verziót. Ez utóbbi jött be leginkább. A hamis tiramisu Eriknek egyáltalán nem ízlik, nekünk inkább csak némi hiányérzet marad utána, mert ugye a joghurt kissé savanykás íze nem az igazi a kávés -kekszes ízvilággak. 

Egy csomó apróságot megcsináltam ma, amiket amúgy nem szeretek, mert rengeteg idő kell hozzá, és semmi látszata nincs. 

Könyves péntek

 

A sorozat harmadik része. Igazából ami az első két könyvben még tetszett, az mostanra kicsit unalmas, és ha nem döntöttem volna el, hogy elolvasom az összes részét, akkor már nem is tenném meg. 

Azzal egyébként semmi baj, ahogy meg van írva, az írónő stílusa és író készsége is rendben van szerintem, csak maga a történet vett olyan irányt, ami épp nem szimpatikus nekem. Érdekes egyébként, hogy a főszereplő fiú inkább negatív karakter, mégis szimpatizálok vele. 

Csütörtök

 Van a héten ez az érdekes hullámvasút érzés bennem. Hétfőn és szerdán teljesen más volt megélni a munkanapot, mint kedden és ma. Egészen látványos minőségi különbséget jelent olyan emberekkel lenni egész nap, akik keresik a fejlődés lehetőségét, mint olyanokkal, akiknek ez eszébe sem jut. Úgy tekintek erre most, hogy amúgy milyen jó, hogy legalább néha a másik perspektívából is szemlélhetem ezt. 

A világban zajló események nem azok, amik okot adnak a bizakodásra, de reménykedem benne, hogy azért mégis majd valakinek megjön az esze. Az, hogy statisztikai vagy történelmi szempontból nem ez az emberiség legnehezebb időszaka, lehet, hogy így van, csakhogy az én életem most van, és így másképp értékelem a jelent. Kis porszem vagyok ebben a gépezetben, a magam egyszerűségében nem is értem, hogyan lehet még mindig területekért és hatalomért harcolni, amikor ennél sokkal fontosabb dolgokra is fordíthatnák ezt az energiát. Na mindegy. 

Az viszont tök jó, hogy már úgy jövünk haza délutánonként, hogy még süt a nap, és még hazaérkezés után is tök sokáig így van.