Hétfő

 Ma reggel már igazán novemberi időre ébredtünk. Esett, fújt a szél, és hűvös is volt. Egy kicsit sem esett jól, főleg, mert már fejfájással ébredtem, és csak a második fájdalomcsillapító használt valamit. 

A munkaidő gyorsan elrepült, mert ma is rengeteg dolgom volt, gyakorlatilag minden percem be volt osztva, és amikor hazajöttem, inkább csak abbahagytam, nem pedig végeztem. Nincs ezzel baj, jobb ez így, mint unatkozni. 

Mire hazaértünk, már ment le a nap. Ezt nem nagyon szeretem, mert nem csak fáradtabb vagyok tőle, de olyan haszontalannak is érzem a napokat miatta. 

Vasárnap

 A tegnapi laza nap után azért ma nem ártott belehúzni, és áldozni a házimunka oltárán.. Becsülettel meg is tettem. Ki van mosva, össze van hajtogatva minden. Készült háromféle ebéd, délután sütöttem goffrit is. 

Fél van mosva, ki van takaríva a fürdő és a wc is. 

Én meg elégedett vagyok, de hulla fáradt. 

Jó kis nap

 Olyan gyönyörű napsütéses időre ébredtünk, hogy azért egy pillanatra el is gondolkodtam, vajon tényleg november elseje van, vagy szeptember elseje. 

Délelőtt a Balatont vettük célba, és nagyon jó is volt ott lenni, sétálni egyet a párton. Szomorúan alacsony a vízállás, de én még mindig bízom abban, hogy majd tavasszal megint jóra fordulnia mindennek. Nem szeretem az esőt, de majd úgy tekintek rá, hogy minden cseppre szükség van.. Azután, hogy nem olyan régen a tengerparton sétáltunk, és a tengerben fürödtünk, valóban nagyon kis jelentéktelen valami a mi magyar tengerünk, de olyan kedves a szívemnek, hogy sosem lennék képes rá, hogy bármit is becsméreljek, ami ott van. Úgy vagyok vele, mint Petőfi az ősszel "Tudja Isten mi okból szeretem, de szeretem" 

Lellén ebédeltünk a Burger'z Bar van. Nagyon finom hamburgert ettünk, és nagyon finom teát ittunk mellé. A teraszon ettünk, mintha csak tavasz lenne, vagy kora ősz. Sokáig emlékezni fogok erre is. 

Hazafelé még a fiúk kötötték az ebet a karóhoz, hogy nem megyünk a meccsre. Én mindenképpen menni akartam, úgyhogy még vonatot is néztem, hogy melyikkel kéne mennem. De aztán amikor hazaérkeztünk, és nem a garázsba állt be Balázs, hanem csak a ház előtt, mert "még megyünk a meccsre", akkor azért nagyon örültem. 

Meg összedobtam egy adag kakaós csigát, meg elpakoltam a ruhákat, amiket reggel kimostam, és aztán hát óra után kicsivel indultunk. 

Szerencsére ma este nem kellett megbánni, hogy ott voltunk, jó kis meccs volt, 4:1-rs győzött a mi csapatunk. 

Könyv nélküli péntek

 Egyszer, nagyon sok évvel ezelőtt volt egy hasonló időszak már az életemben, amikor bármilyen könyvet vettem is a kezembe, nem tudott lekötni, nem tudott érdekelni, mert képtelen voltam annyira kikapcsolni az agyamat, hogy igazán figyelni tudjak másra a saját gondolataimon kívül. Érzem most is minden porcikámban, hogy eszméletlen módon túl van pörgetve az agyam. Kicsit sem kellemes állapot. 

Holnapra tervbem van egy kisebb kirándulás. Este meccs is van, amin még vitázunk. Én menni szeretnék, az itthoni férfiszakasz már egy rakás kifogást talált az ellenkezőjére. Csalódott leszek, ha itthon maradunk, mert én továbbra sincs a a kikapcsolódást és a közös élményt látom benne. Teljesen mindegy, hogy milyen az a meccs, az is S közös élmények között van, aminek nem minden pillanata jó. És ezek olyan lehetőségek, amiket nem szabad kihagyni. Szerintem. 

De ezt majd még holnap megbeszéljük. 

Délután körmösnél voltam. 

Bal kéz 

Jobb kéz 

Csütörtök

 Ma nagyon hatékony voltam, és nagyon büszke voltam magamra, hogy a tegnap még lehetetlennek tűnő feladatot végül mégis megcsináltam. 

Egészen furcsa, hogy milyen jó idő van, és még fűteni sem kell akár napokon keresztül sem. Nem mintha nem tudnám megszokni, vagy zavarna, h nem lenne ennél hidegebb. 

Sajnos borzasztóan elfáradtam, és emiatt semmi nincs, ami érdekelne, vagy ami lázba hozna, meg inkább, amiről lenne kedvem írni. Remélem azért nem maradok így, mert kb olyan vagyok most, mint egy robot. 

Szerda

 Minden nap egy kicsit erőltetett menet. Mindketten a végletekig vagyunk kizsigerelve a munkahelyünkön. Nagy szerencse, hogy még most kitart a pár napos szabadság okozta feltöltődés. Nem is marad energiám semmire már délután, csak úgy vagyok, nézek ki a fejemből. 

Várom a pénteket. 

Na de tényleg

 Ha annak idején másképp alakult volna az életem, akkor ma nem arról írnék, amiről, hanem egészen másról. De majd lehet, hogy egyszer elmesélem ezt is. 

Miután éjszaka nagyon rosszul aludtam, nagyon nehezemre esett reggel felkelni. Hideg is volt, meg minden bajom is, és már ébredés után azon gondolkodtam, hogy hogy is lehetne elmenni melegebb éghajlatra mondjuk májusig. 

A nap nagy részében úgy éreztem magam, mint akin pillanatokon belül kitör valami hatalmas kórság. Gondolom leginkább a kialvatlanság miatt, de amúgy nagyon nem jó.