2026. jan. 6.

Ma elment

 Ma fél egykor hívott anyukám. Ma először nem gondoltam arra, amikor láttam hogy ő hív, hogy azért telefonál. De pont ma azért telefonált, hogy elmondja, a nagyapám végre békére talált, és elaludt. Szegény nagyon régóta várta már ezt a pillanatot, réges rég feladott mindent, és csak várta, hogy majd mehet a mamához. 

90 éves volt, szép kort élt meg, és nagyjából két évvel ezelőttig aktív is volt, bármit meg tudott csinálni. Mai szemmel persze csak kontárkodott, az ő mércéjükkel nézve egyfajta ezermester volt, aki bármiből bármit tud csinálni, mindent meg tud oldani. Ők ketten a mamával egymásnak igazi rajongói voltak, egyikük sem látott semmi hibát a másikban. Így éltek le együtt egy életet. 

Csak szigorúan saját magammal kapcsolatban róla sincsenek kifejezetten szeretetteljes emlékeim, de azt hiszem, a mi családunk ilyen család, akik gyakorlatias dolgokban bármikor ott voltak a másiknak, de sohasem nyilvánítottak másképp érzelmet, mint hogy ha valaki beteg volt, akkor érte aggódtak. Minden más természetes volt, hogy így van, ahogy van. 

Ma pedig elment, a többiek után. Biztos vagyok benne, hogy a lelke már szárnyal a boldogságtól, végre megszabadult a test fogságából, ami rég cserbenhagyta már. Legyenek újra boldogok egymás mellett. 


2026. jan. 5.

Na, akkor kezdjük

 Mármint ezt az évet most már tényleg mindenki. Igaz, alighogy elkezdődik, máris mindenki kénytelen lassítani, mert ez a hó tényleg nem viccel, és jól bekezdett. Az a szerencse, hogy a ma délutáni fogorvosi időpontomra nem is gondoltuk, hogy kocsival mennénk. Jó döntés volt a vonat, mert az autópálya is és a főút is állt órákon keresztül baleset miatt. Láttuk a vonatról a kocsisort, nem volt semmi. 

Ma még csak megröntgenezték a fogaimat, meg megnézte az összeset. A nagyon fájós fogamat nem érdemes már megmenteni, így csütörtök délután kihúzza majd. Azért csak akkor, mert még nagyon be van gyulladva, és addig be kell szednem napi négy dalacint, hogy majd el tudja érzésteleníteni rendesen. Nagyon kedves fiatal doki volt, ha fiatal koromban is ilyen fogorvosok lettek volna, valószínűleg sokkal jobb állapotban lennének a fogaim most. Ezen kívül lesz még, amit tömni kell, de csütörtökön majd megbeszéljük, addigra lesz erre árajánlat is. 

2026. jan. 4.

Magadba fektess!

 Így szokott hirdetni a facebookon a masszőr, akihez járok. Igazából ma esett le úgy teljesen, hogy mit is jelent ez pontosan. Nem csak amiatt, amit olvastam egy blogger társam bejegyzésében (de nem titok, hogy nagyon mélyen érintett, és nagyon sokszor jutott eszembe ma), és nem csak amiatt, ami téma volt az egyik fradis messenger csoportban ma. Amiatt is, hogy napok óta morfondírozok azon, hogy mennyire gáz már, hogy nekem csak egyetlen célom van erre az évre is: minél több boldog pillanatot szeretnék átélni. Tök mindegy mitől lesz az, csak sok legyen. Na és itt esett le, hogy ez nem gáz, mert ez a létező legjobb befektetés. Magamért fogok megtenni mindent, bármi lesz is, amit épp megkívánok, amit szeretnék megtenni, ahová szeretnék elmenni. Mindentől több leszek, minden jó lesz nekem, és egyáltalán nem számít majd közben, hogy hány éves vagyok, hány kiló, mennyi kalóriát ettem meg, vagy van e rajtam Pandora karkötő. De még az sem, hogy hány lájk van rajta, vagy bárkit érdekel e rajtam kívül. 

Hát ennyi. Szerintem nem gáz. Jó lesz. 

2026. jan. 3.

Szombat

 Ma nálunk olyan szombat volt, amikor Balázs dolgozott. Így aztán az ebéd ráérősen készült, hogy addigra legyen pont kész, amikor megérkezik. Volt ugyan pár perc a megérkezése és az ebéd között, de ez bőven belefért. 

Ezen kívül minden a szokásos mederben zajlott, mint bármelyik másik szombaton szokott. Nincsenek nagy történések most, nincsenek olyan gondolataim sem, amit feltétlenül szeretnék megosztani. 


2026. jan. 2.

Könyves péntek

 Nekünk ma egy rémesen korán kezdődő munkanap volt, de nem baj, legalább korán hazajöttünk, és legalább könnyebb lesz hétfőn is menni. 

És akkor mutatom a két könyvet, amit az elmúlt hetekben olvastam. 


Megtörtént események alapján íródott könyv, már rég nem is számolom mennyi írótól és mennyi sorsról olvastam a témában. Ez a könyv is nagy hatással volt rám, nagyon megindító volt Lore sorsa. 


A női Oscar Schindler története, a lengyel zsidóüldözésnek állít emléket. Elképesztő bátorságról, hihetetlen emberi sorsok, és olyan értékek, amik már nincsenek meg mostanában. Torokszorító volt még olvasni is ezekről a gyerekekről, és családokról. 
Mindkettőt ajánlom. 


2026. jan. 1.

Helló, 2026

 Sajnos nem milliárdosként ébredtübk, pedig volt olyan szuperlottónk, amit valamikor éjfél után közvetlenül sorsoltak. Micsoda évkezdés lett volna. ..

Érdekes nap volt ez egyébként. Négyen voltunk a lakásban, amikor lefeküdtünk, és öten lettünk, amikor felkeltünk. Patrik hajnalban ide jött haza, és így aztán mondhatjuk, hogy a lehető legjobban kezdődött az év, mind együtt voltunk. 

Balázs nagyon finom lencselevest főzött, és nagyon finom malacsült is készült. 

Igazából egész nap valami készült a konyhában, vagy mosogattunk a valami készítés után, úgyhogy ez egy ilyen év lesz. 

Este megnéztem ezt a Hogyan tudnék élni nélküled filmet. Már amikor a moziban ment, akkor is meg akartam nézni, de aztán nem mentünk mégsem. Hát igazából azt hiszem jobb is, hogy nem fizettünk még mozijegyet is, mert sokkal nagyobb ennek a filmnek a füstje, mint a lángja. Olyan erőltetett Grease utánzat. Törőcsik Franciska tetszett benne, de őt kedvelem, úgyhogy lehet, hogy csak elfogult vagyok vele. Mindegy, most már láttam. 

2025. dec. 31.

Ennek az évnek is vége

 Nem akármilyen szilveszter van itt mifelénk. Fél hat körül kezdett havazni, és nagyjából két óra alatt lett körülbelül 10 cm hó, es esik még mindig. Így aztán mindenki az utcán van, pillanatok alatt előkerültek a szánkók. 

Nekem ugyan eszem ágában sincs kimenni, de elismerem, hogy aki szereti ezt, annak nagy élmény, és valóban, van azért hangulata is. 

Az idén nem nagyon van kedvem évet értékelni, összegezni. Azt gondolom egyébként, hogy mindamellett, hogy nem most vagyok életem legjobb formájában sem lelkileg, sem testileg, sokkal több jó volt idén is, mint nem. Sosem fogom elfelejteni életem első repülőútját, és az első alkalmat, amikor láttam a tengert élőben. 

A következő évtől sem várok lehetetlen dolgokat, azt szeretném, hogy legyen mindenből pont annyi, ami elég. 

Ezt kívánom nektek is. Legyen a következő évben is mindenből annyi, amivel elégedettek lesztek. 

Boldog Új évet kívánok!