Tegnap még volt olyan terv, hogy ma elmegyünk valahová a Balaton környékén, de a fiúknál nem aratott osztatlan sikert az ötlet, nélkülük még nem akartunk menni. Balázs még reggel is megkérdezte, hogy megyünk e, de a kérdésre, hogy van e kedve ennyit vezetni, mondta, hogy annyira nem, úgyhogy elengedtem én is.
Én leginkább azért mentem volna, mert tudtam, ha itthon maradunk, akkor én majd találok magamnak a kismillió halogatott házimunka közül valamit, és igazából az lesz a pihenés, hogy egész nap teszek -veszek. Elég rosszul lettem kalibrálva e téren, mert amíg a fiúknak is, Balázsnak is mindig van valami, amit meg kell nézni a youtube-on, a tévében, vagy bárhol, és tök jól elvannak ilyenekkel egész nap is akár, addig én egyfolytában csak azt látom magam előtt, hogy mi mindent kell megcsinálni. Igen, tudom én is, hogy nyugodtan ücsöröghetnék a könyvemmel egész nap is akár, de azt hoztam magammal a gyerekkoromból, hogy pihenni majd este kell, addig dolog van, ráadásul egy nő, egy asszony mindig kell, hogy csináljon valamit. Akkor tudom ezt elengedni, ha nem vagyunk itthon.
És igen, kimostam az összes ágyneműt, ebédre csináltam saslikot meg héjában főtt krumplit, sült krumpli salátát és sült krumplit. Délután sütöttem banánkenyeret meg túrótortát. Ez utóbbi nagyon nem lett jó, az állaga legalábbis egy óra sütés után sem, pedig elvileg negyven perc is elég lett volna. Nem ez lesz a kedvenc sütink..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése