Kicsit most olyan időszakomat élem, amikor csak szépen, magammal beszélem meg a dolgaimat. Jó társaság vagyok, kritikus is, megértő is. Néha egy hajcsár, máskor megengedőbb. Tök érdekes egyébként még magamnak is, hogy pont ilyenkor, amikor egyébként sokkal jobban szoktam érezni magam, mint az év többi időszakában. Van egy kis kiégés is ebben, mert nem véletlen, hogy mostanában leginkább olyankor a legjobb nekem, amikor valami olyasmit csinálok, amit még sosem, de szerettem volna, vagy olyan helyen vagyok, ahol még sosem jártam. Vagy jártam, de nem láttam mindent. Kicsit úgy érzem, még mindig annyi minden van a világban, amit nem láttam, nem tapasztaltam, nem éreztem, nem kóstoltam, de egy csomó mindenről végzetesen lemaradtam.
Nem csinálnék másképp semmit, azt legalábbis biztosan nem, ami az elmúlt 27 évben történt, az az eddigi 48 évem legjobb része.
Gondolom ez csak valami átmeneti dolog, és nyilván összefügg azzal, hogy a héten sokat küszködtem ezzel a lábfájás dologgal, és nem tudtam semmiben sem teljesen részt venni és jelen lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése