Két hét kellett hozzá, hogy ezt az elképesztően szomorú, és mégis valamiért reménykeltő könyvet elolvassam. Nem volt könnyű történet, a főhősnő igencsak nehéz életet kapott. Bővelkedett történésekben, hatalmas utat tett meg szó szerint is, és átvitt értelemben is.
Olyan könyv ez, ami úgy zaklat fel, hogy közben mégis van benne valami megnyugtató is, valami, amitől egy pillanatra sincs semmi kétség az emberben, hogy bármit túl lehet élni, és bármit ki lehet bírni.
A világ, amiben játszódik, és a korszak kicsit távol áll tőlem, de nagyon kevésszer zavart ez olvasás közben.
Gizusnak köszönöm az ajánlást, nem bántam meg, hogy hallgattam rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése