Frontok jönnek -mennek egész héten. Rég nem éreztem már meg ennyire ezeket, mint most. Azt nem tudom, hogy azért van egész héten ilyen furcsa hangulatom, lett ezek befolyásolják, vagy azért érzem meg ennyire a frontokat, mert amúgy sincs túl jó kedvem. A végeredmény szempontjából mindegy, de mégsem.
Ez a tavasz sehogy sem tud igazán kibontakozni, pár igazi jó nap volt csak, a többi meg ilyen felejthető. Pedig egyébként mennyivel jobbak az olyan napok, amikor jó idő van, süt a nap, mint ezek a szeles, borús napok. Persze, én is tudom, hogy mindenki várja a kiadós esőt, mint a messiást, de általában az van, hogy ha esik is, utána hetekig fúj a szél.
Amúgy tényleg, tegnap is néztem a sajtótájékoztatót, ahol szó volt az aszályról, meg a vízgazdálkodásról, és azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg miért nem foglalkoztak ezzel többet, jobban azok, akikre ez bízva volt? Nekem ez ilyen magyar "betegségnek" tűnik, hogy sosem (vagy nagyon kevesen és nagyon ritkán) foglalkozunk eleget azzal, hogy előre gondolkodjunk, megelőzve a kritikus helyzeteket, hanem inkább utólag kapkodunk. Pedig tegnap is elmondta az a vízügyi szakember, hogy bánnak megoldások, és lehet másképp csinálni. De akkor miért nem? Mint ahogy azt sem értem, hogy pl már húsz évvel ezelőtt is láttam Győr környékén nagyon sok nagy területű földeken öntözőrendszereket, vajon ebbe az irányba miért nem mentek el többen, akár valami olyan megoldással is, hogy az esővizet dolgozzák vissza öntözésre. Ezek biztosan borzasztóan költséges beruházások, de én mindig úgy gondolkodtam, hogy ami hosszú távon szolgál engem, vagy a megélhetésemet, abba érdemes befektetni. De persze, tök laikus vagyok a témában, és lehet, hogy simán csak könnyen kibicelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése