Érzésre legalábbis. Ugye tegnap este a prágai Vaclav Havel repülőtérről posztoltam, este tizenegykor landoltunk Budapesten. Hála istennek, hogy elérhető a city break parkoló ilyen földi halandóknak is, mint mi, mert ennek köszönhetően egy óra múlva már itthon voltunk. Na de az akkor is már éjfél volt...és még akkor villámgyorsan kipakoltunk a hátizsákból, amíg mindenki végzett a fürdéssel, addig megcsináltam a szendvicseket a mai munkába menéshez. Fél kettőkor kerültem ágyba, és négy negyvenkor kelni kellett. A mi fit alkalmazás be is jegyezte, hogy az alvásminőségem rossz volt. Inkább csak rövid, szerintem.
Muszáj volt korán menni, mert délután időpontunk volt Erikkel a fogorvoshoz. Amikor ezt az időpontot megbeszéltük, kicsit benéztem, hogy mikor is érkezünk haza Prágából, simán az vizionáltam, hogy délután jövünk haza. Pedig egyébként tudtam, hogy nem (csak nem sejtettem). Mindegy, tudom magamról, hogy néha belebakizok az ilyenekbe..
A munka természetesen nem esett jól, a kevés alvás miatt duplán nem.
A fogorvosnál minden rendben volt, készen van a másik nagy tömésem is. Már csak egy kicsi van, meg a fogkőleszedés, és azzal az összes saját fogam rendben lesz.
Mire onnan hazaértünk, már szédültem néha a fáradtságtól, de még volt ma egy Fradi meccs is, amit nézni kellett legalább a tévében. Szerencsére ma jó meccs volt, meg is nyertek, így holnap a mi csapatunkat sorsolják majd a legjobb 8 között az Európa Ligában.
Most már este tíz óra, úgy érzem magam, mint aki még soha életében nem tudott aludni. De mindjárt már az következik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése