Hogy abban is nagyon el lehet fáradni, hogy másfél órám keresztül ülsz egy helyben, és csak várod, hogy majd csak történik valami.
Így jártunk ma. Hazafelé jöttünk Tatabányáról, amikor az autópályán nem sokkal előttünk baleset történt..Pechünkre pont eljöttünk a lehajtó mellett. Fogalmunk sem volt róla hogy nit történt, csak álltunk és vártunk. Jött mentő, tűzoltó, majd a mentő el is ment. Igazából nagyon hálás voltam érte, hogy nem vagyunk érintettek, csak várakozni kényszerültünk. Egy óra múlva azért már kicsit sem volt jó ott ülni. Másfél óra múlva már nyűgös voltam, de szerencsére utána már elég gyorsan elindultunk.
De nagyon elfáradtam ebben. Jó, gondolom amiatt inkább, hogy akkor még reggel óta nem is voltam itthon.
Mi egyszer Boszniában ültünk vagy 2 órát a kocsiban, dögmelegben, és azt sem tudtuk, hogy mi van... Nem autópálya volt, de nem nagyon mertünk a keresztező kis utcákon kihajtani, ki tudja mi vár ott.
VálaszTörlésRettenetes volt. Főleg az, amikor még csak lépésben sem haladsz, csak állsz,és nem tudod meddig.
Hát egy idegen országban, ismeretlen helyen ez még rosszabb lehet.
TörlésMi egyszer Erdélyből hazafelé álltunk a határon 3 órát a 30 fokban, ebből kettőt egyhelyben.... Ha nincs az autóban klíma álló motor mellett is, nem tudom, mit csinálok, így kibírtuk....de tényleg fárasztó.
VálaszTörlés