Semmiképpen sem nevezhető szokványosnak az sem, hogy én magamtól ébredjek fel hajnali négy óra negyvenkor. Az meg aztán végképp nem, hogy amikor kijöttem mosdóba, akkor szembetalálkoztam Erikkel, aki már fel volt öltözve. Gondoltam is, hogy na, valami egészen különös időzónába kerültünk, mert mi ketten vagyunk a család hétalvói, akik arról híresek, hogy még az ébresztőre sem ébredünk fel. Ez ma így sikerült. El nem késtünk legalább.
Az sem volt éppen szokványos, hogy egészen jól telt ez a nap. A nap is kisütött (naná, már dolgozni voltunk), folyamatosan volt tennivaló is egész nap, de szépen be lehetett osztani, nem kellett kapkodni semmivel. Ezt szeretem, amikor így van. Az üresjáratok is az agyamea mennek, meg a kapkodás is.
Itthon is minden rendben, úgyhogy panaszra semmi okunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése