Már tegnap megbeszéltük, hogy még mára is olyan jó időt ígérnek, hogy kár lenne itthon maradni, megyünk a Balatonra. Azon volt csak némi tanakodás, hogy északi part, vagy déli part legyen, és ez tulajdonképpen még az indulás pillanatában is kétséges volt.
Végül azzal nyert a déli part, hogy ott van Siófokon KFC, ahol ebédelni terveztünk. Még olyan kora tavasz van, hogy nem mertük megkockáztatni, van e bármi nyitva máshol (amúgy volt).
Siófokon arcul csapásként ért, hogy a kikötőben és a parton nem azt éreztem, mint eddig, volt valami furcsa hiányérzetem. Egymásra néztünk Balázzsal, és nem is kellett mondani sem, láttam, hogy nála ugyanez a helyzet. Elég gyorsan tovább is álltunk. Először megálltunk Lellén, ahol ettünk egy sütit, és ott is sétáltunk egyet a parton. Még itt is volt ez a fura érzés, és itt meg is beszéltük, hogy hát basszus, nem biztos, hogy olyan jó ötlet volt látni a tengert, mert most ez olyan más lett. Egyáltalán nem akartam ezt érezni.
Bogáron aztán kiszállítunk a kocsiból a parton, és meg is nyugodtam. Mert ott azonnal ott volt minden érzés, mintha hazaérkeztünk volna.
Szerintem ez marad örök szerelem, csak esetleg időnként lesznek elhajlások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése