2020. ápr. 30.

Ilyen sem volt még

Ma sokak életében nagy nap lett volna. Ma ballagtak volna a középiskolások. Szomorú, hogy ez nekik az idén nem adatott meg, még akkor is, ha amúgy az a része biztos nem hiányzott senkinek, hogy ünneplő ruhában feszengve vonuljon végig az iskoláján, miközben mindenhol tömegek állnak. De ezen túl azért sok olyan szép és maradandó emléktől lettek megfosztva. Meg hát ez most így olyan semmilyen búcsú.
Láttam sok iskolánál, hogy online igyekeztek ezt is megoldani, készültek, videóztak, beszédet vettek fel, a négy év képeiből összeállított vetítés ment..Igyekeztek kihozni a maximumot a helyzetből, mert jó megoldás jelen pillanatban nincs. Azt nem lehet, hogy egymástól masfél-két méteres távolságot tartva ballagjanak, mint ahogy kiscsoportos keretek között sem lehetett volna megszervezni. Azt megint nem lehet, hogy még a saját szüleik sem mehetnek oda..így maradt ez a kreatív, online felület.
Gondolom valami ilyesmi vár a nyolcadikosokra is. Az sem lesz könnyű helyzet.

2020. ápr. 29.

Még jó

Nagy szerencse, hogy ez a hét csak négy munkanapból áll, mert többhöz semmiképpen nem is lenne már kedvem. Lélekölő tud lenni, hogy minden nap, és minden héten ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdeni. A nap végére nagyjából sikerül mindent megoldani, és másnap reggel kezdődik minden elölről.
A pozitív napjaimon úgy gondolom, hogy ez jó, mert mindig van mit csinálni, mindig kell vinni egy kis kreativitást is mindenbe. A kevésbé pozitív napokon pedig kilenckor már indulnék is haza.
Szerencsére alapvetően inkább pozitív vagyok, mint nem, de néha nálam is betelik a pohár.
Rolinak ma jött egy levél abból az iskolából, amit nem első helyen jelöltünk meg, hogy nem vették fel. Így aztán logikusan következik, hogy ahová készül, oda meg igen, de erről még nem kaptunk hivatalos értesítést. Így lesz egy újabb informatikus tanonc a családban. Azt remélem, hogy neki is sok mindenben sokat fog segíteni ez az iskola, akárcsak Eriknek, és szeretni fog oda járni.

2020. ápr. 28.

Ma nem az igazi

Ma úgy ébredtem, mint akit agyonvertek. Vagy mint aki nem is aludt egy fél óránál többet egész éjjel. Egyik sem volt igaz, természetesen, de valahogy semmi nem volt az igazi ma reggel. Pedig mióta nem járhatok hajnalban dolgozni, szó szerint a hasamra süt a nap reggel, amikor kelek. Ez egyébként tetszik most, hogy amikor reggel készülődök, már süt a nap, hallom, ahogy a madarak csicseregnek, és már bentről kinézve is tudom, hogy jó idő van. Ezt például én egész évben nagyon tudnám szeretni.
A nyűgös ébredés hatása egész nap velem volt, a fejem is olyan kis kótyagos volt, minden porcikám fájt, és úgy egyáltalán...legjobb lett volna itthon feküdni a kanapén.
Gondolom egyébként, hogy csak a holnapra ígért esőt érzem már, mint valami jó szamár.
Remélem kialszom, mert két napot egymás után utálnék így eltölteni.

2020. ápr. 27.

Nem is tudom

Vannak furcsa érzéseim Roland nyolcadikosságával kapcsolatban. Semmi nem úgy zajlott ebben a tanévben, ahogy azt vártam volna, meg ahogy tapasztaltam már a két nagyobb gyerekünk kapcsán. A felvételire készülés egy rémálom lett volna neki, ha hagyom, és nem mondtam volna azt, hogy álljon meg a menet, nem egyetemre készülünk, csak egy középiskolába. Egyetlen biztató szó nem hangzott el sosem, csak a pánikkeltés az átlagokkal, a jegyekkel, a pontszámokkal. Már az első gyereknél sem tulajdonítottam ennek az egésznek nagy jelentőséget, a harmadikkal meg aztán végképp nem.
A tánctanulás és a tánc maga sem jelentette azt az élményt, amit kellett volna, de természetesen ettől függetlenül én egy csodaként éltem meg, és úgy is marad meg az emlékeimben. Csak nem ez lenne a fontos, hanem az lett volna, hogy Roli is így élje meg.
És aztán most van ez a helyzet, amire nyilván senki nem számított, és még a legvadabb rémálmainkban sem fordult elő. Én már most nem is tudom hány hete vannak teljesen magukra hagyva. Jönnek a feladatok, számonkérések, abban nincs hiba és fennakadás. Csak minden másban. Nincs érdeklődés arról, ki tudja már, hova vették fel, nincs szó arról, mi lesz velük a ballagás kapcsán. Még csak ötletelés formájában sem. Nincs kérdés feléjük, hogy ők mit szeretnének, van e bármi elképzelésük.
Már én magam sem tudom, ezek után szeretném e, ha bármikor, bármilyen formában ballagás lenne. De azért mégis ..

2020. ápr. 26.

Vasárnap

A vasárnap is nagyjából ugyanúgy telt, mint a szombat. Tettünk-vettünk, pihentünk, tévéztünk, telefont nyomkodtunk, voltunk az udvaron, ilyenek.
Néha persze mi is egymás agyára megyünk már, mert persze, mindenkiben van már mehetnék, mindenkiben vannak kimondatlan kérdések, félelmek, ami néha úgy csapódik le, hogy odavetünk a másik valakinek egy hülye megjegyzést, vagy vágunk egy grimaszt. De ez szerintem abszolút normális, azért egészen kicsi gyerekként voltak/voltunk ennyit együtt mindannyian.
A gyerekeim egyébként az én szememben igazi hősök (mint ahogy az összes többi gyerek is), ahogy ezt az egészet kezelik, csinálják már ennyi hete. Nem tudom a tanáraik mit gondolnak, de szerintem minimum azt megérdemelnék, hogy erről a félévről írásban is kapjanak valami komoly elismerést. Akár simán el tudnám képzelni, hogy úgy, mint az érettségizők megkapják az Alaptörvényt, ők most kaphatnának egy elismerő oklevelet az oktatási miniszter és a miniszterelnök aláírásával. Most az tök mindegy, hogy ki milyen érzelmekkel viseltetik a kormány felé, vagy értékelnék e vagy sem, de a gesztus azért járna. (Nincsenek illúzióim, eszébe sem jut senkinek)
Holnap új hét kezdődik, szerencsére egy nappal rövidebb a megszokottnàl.

2020. ápr. 25.

Szombati semmi

Ma ágynemű és takarítás napot tartottam. Mármint ágynemű mosás, természetesen. Mindig megfogadom ilyenkor, hogy nem fogom egyszerre az összeset lehúzni, mosni, visszahúzni, mert az bizony jó sok időt vesz igénybe. De persze nincsenek illúzióim, így lesz ez legközelebb is, mert azt is utálnám, ha napokig ezzel foglalkoznék.
De mindegy is, ma este mindannyian friss, tiszta és illatos ágynemű között alszunk.
Azt egyébként nem tudom, hogy mit csinálok rosszul, de azok az ágyneműhuzatok, amik a szekrényben vannak, sosem maradnak jó illatúak. Így inkább nem is nagyon használom őket, vagy ha igen, akkor újramosom használat előtt.
Ez is egy ilyen jó semmitmondó poszt lett, de mostanában nem történik túl sok minden.

2020. ápr. 24.

És péntek lett

Elképesztő sebességgel robogott el ez a hét is, pillanatok alatt péntek is lett.
Kicsit fura megint a közérzetem, a torkom is olyan érdekes. Nem fáj, nem kapar, csak olyan más érzés, mint szokott. Remélem, hogy csak a sok por, meg ez a száraz levegő az, ami kicsit megviseli a torkomat. Egyéb lehetőségre gondolni sem akarok. Igaz, sokan mondták már, hogy mindannyian el fogjuk kapni, csak az a kérdés, hogy mikor. Rendesen körül is vagyunk véve már, nagyon közel lakunk Budapesthez is, sokan járnak be most is dolgozni, közel van hozzánk Tatabánya is, ahol szintén sok beteg van már (és rengeteg kollégánk jár onnan dolgozni), és hát a mi megyénk az, amelyik Budapest és Pest megye után a legfertőzöttebb.
Na mindegy, lesz ami lesz, majd meglátjuk.
Egyébként nem történt semmi extra ma sem, csak a szokásos. A szomszédnak viszont nagy örömet szereztünk ma, mert vettem neki a tescoban virágföldet. Ők február végén jártak utoljára kapun kívül, és ezt sajnálta, hogy erről most lemarad, mert most akciós, de nem tud odamenni érte.
A másik nagy öröm volt, hogy sikerült e-receptet kérni a bőrgyógyásztól. Igaz, csak hétfőre készülnek el, de az már nem idő.

2020. ápr. 23.

Csak a szokásos

Percek óta gondolkodom, miről is írjak, mert hát mi is történt ma? Semmi különös, minden haladt a megszokott módon, tettük a dolgunkat, és este fél hétkor már arra is volt idő, hogy először üljünk le úgy, hogy közben nincs semmi sürgős/fontos/halaszthatatlan dolgunk.
A nap híre még, hogy ma vettem élesztőt is, és kézfertőtlenítőt is a boltban (spar), illetve a lidlben is volt kézfertőtlenítő. Így most már nálunk is rendelkezésre áll elegendő mennyiség mindenből. Van mindenkinek textil maszkja, van itthon gumikesztyű, kézfertőtlenítő, szappan.
Egyébként egészen hozzászoktamar ezekhez a maszkokhoz, magamon is, másokon is. A gumikesztyűt kevésbé lehet megszokni, de az is elviselhető. Igaz, a dm-es kesztyűimet nincs szívem erre beáldozni, mert az kényelmes is. (De nincs belőle túl sok itthon, ezt még télen vettem, takarításhoz is ezt használom)
Patrik május 15-én kezd az új munkahelyén. Annyira jónak tűnik ez a lehetőség, szinte irigylem érte. A helyért, ahol lesz, mindenképpen. (A Groupama Aréna mellett)
Holnap péntek, korábban tudok hazajönni, így még van esélyem bemenni a virágboltba is talán.

2020. ápr. 22.

Nem értem

Hát én nem tudom, ki hogy van vele, de nekem olyan furcsán türelmetlenek tűnik ez az ország. Mindenhonnan azt hallani, hogy május háromra várják a járvány tetőzését, hallottam már olyan híreket is, hogy addigra lesz kb ötezer beteg, közben meg mindenhol újraindul minden.
Persze, azt a részét értem, hogy ahol nem végeznek munkát a gyártósorokon, ott nem lesz bevétel sem, és nyilván minden munkahely fontos, mindenki megélhetése is az. De szerintem tartani kéne most már magunkat ehhez e kijelölt úthoz legalább addig a bűvös dátumig, és majd csak utána hozni meg ezeket a fontos döntéseket.
Én mondjuk részemről már legalább két hete nem engednék be senkit az üzletekbe maszk és kesztyű nélkül.
Furcsa ez így, mert olyan, mintha egyenesen rohannánk bele a vesztünkbe.

2020. ápr. 21.

Volt jó is

Szerintem ez semmiképpen nem az a hét lesz, amit vissza fogok tapsolni, vagy jólesik majd emlékezni rá. De szerencsére ott van a múlt hétről egy csomó minden, amire jó visszaemlékezni, és ezt minden rosszabb pillanatban meg is teszem.
A mai nap jó élménye volt, amikor délután felhívott a Szonda Ipsos egyik munkatársa, és a koronavírus helyzet kapcsán tett fel kérdéseket mindenféléről. A beszélgetés végén a hölgy nagyon kedvesen megköszönte a türelmemet, és még azt is mondta, hogy egy élmény volt velem beszélgetni, mert nagyon kedves és optimista vagyok, bearanyoztam a napját. 😊 Minden jót kívántunk egymásnak mielőtt letette a telefont. Egyébként pont nemrég mondtam, hogy mindig csak hallom a híreket az ilyen közvélemény kutatás adatairól, de még sosem vettem részt benne. Hát most tessék, részt vehettem.

2020. ápr. 20.

Kezdődik

Valóban pont olyan volt ma dolgozni menni, mint ahogy azt tegnap gondoltam. Vagy egy kicsit olyanabb is. De biztos lesz majd valami olyan, ami továbblendít ezen az olyanabb érzésen megint.
Egy ideális világban egyébként úgy működne ez, hogy amikor épp valami miatt nem érzi magát teljesen jól az ember ott, ahol van, akkor kicsit félre vonul, rendezi magában a rendeznivalót, szépen körvonalazza magában mi kéne ahhoz, hogy jól érezze magát, és aztán valamilyen úton-módon meg is találná azt. Egy valamiféle fantasy filmben vagy könyvben minden bizonnyal lenne erre egy felület, ahol az emberek csereberélnék egymás között a munkàikat, hogy mindenki azt végezhesse amit épp a legmegfelelőbbnek érez magának. Na persze ez nem fordulhat elő a való életben, kevesen vagyunk őszinték még saját magunkhoz is, ráadásul a valóságban nem nagyon lehet az emberből kiirtani az irigységet. De jó könyvalap lenne..ha egyszer lenne még hozzá elég energiám. De persze az is lehet, hogy ez egy örök álom marad csupán.
Itthon azért történtek jó dolgok, megvan az új tévénk a múlt héten tönkrement helyett. Bámulatos nagyságú, és bámulatos képminőséget is tud. Ráadásul okos is, aminek Roland örül a legjobban, mert itt nézhet youtube videókat. Persze, rajtam kívül mindenki azonnal tudja a tv összes funkcióját, gond nélkül kezelik a távirányítót is, ami nekem (szokás szerint egyelőre kínai) Valamiért ezekkel a távirányítókkal hadilábon állok, de ha ezzel cukkolnak, akkor mindig vissza tudok vágni azzal, hogy viszont a mosógépet, mosogatógépet még én tudom ugyanilyen magabiztosan kezelni.

2020. ápr. 19.

Ennyi volt

Tudom, hogy sokan vagytok, akiknek már tele van a hócipője az otthonléttel, és tudom, hogy nagyon sokan vannak, akiknek nincs már munkahelyük sem, én mégis azon kesergek most, hogy holnap reggel megint dolgozni kell menni.
Semmi kedvem hozzá, mert itthon olyan jó volt, sokkal kevésbé éreztem magam "veszélyben", sokkal kevesebbet foglalkoztam a vírussal, ésindennel, amire hatással lehet a mi életünkben is.
Nincs kedvem a mókuskerékhez, hallgatni a mindig ugyanarról szóló panaszokat, folyamatosan kapni az újabb és újabb feladatokat. Ott semmi nincs a lelassult világból, épp ellenkezőleg, úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna, csak épp az az új szokásunk, hogy megmérik a hőmérsékletemet reggel, mielőtt bemegyek.
De mese nincs, olyan opció sajnos nem létezik, hogy home office-ban végezzem a munkámat (pedig minden adott hozzá) csak azért, mert úgy jobban érezném magam. Úgyhogy ennyi volt a szabi nyárig.

2020. ápr. 18.

Szombat

Olyan szép idő volt ma. Azt már nem is mondom, hogy tökéletes lett volna arra, hogy a Balaton parton töltsük, és Erik szülinapját valamelyik nekünk kedves étteremben ünnepeljük.
Ehelyett ma végre elpakoltam a téli kabátokat, amit kellett, kimostam. A hajamat is befestettem, attól, hogy két felnőtt fiam van, még nem kell ősz hajúnak lennem.
És vacsorára megsütöttem a túrós-mazsolás kuglófot is, amit már húsvétra terveztem, de aztán elmaradt végül.
És még mindig van egy egész nap, amikor nem kell dolgozni menni.

2020. ápr. 17.

Még egy felnőtt

Napok óta naponta többször is nekem szegezik a kérdést hol Patrik, hol Erik: "Milyen érzés, hogy nemsokára két felnőtt fiad lesz?" Ezt a nemsokára szót aztán rendre behelyettesítették az épp aktuálisan hátralévő napok számával.
Hogy milyen érzés? Hát fergeteges. Egyszerre fergetesen jó, és egyszerre fergetegesen szörnyű is.
Erik a fiaink közül a leginkább színes egyéniség, a bátyja is és az öccse is hozzá képest sokkal komolyabbak, egyféle dologra koncentrálók. Erik az, akinek mindig fülig érő mosoly van az arcán, aki kevés dolgot vesz véresen komolyan, ő az, aki a leginkább élvezi az életet mindegyikünk közül.
Nem lehet mellette unatkozni, és nem lehet mellette tájékozatlan sem senki, minden hírt azonnal olvas, publikál. Észre sem veszi, de eszméletlen tudása is van egy csomó mindenről.
Egy csomó minden eszembe jutott ma vele kapcsolatban, egy csomó nehézség, amit olyan könnyedén csinált végig, azzal a határtalan optimizmussal, ami remélhetőleg végig kíséri majd az életét.
Nagyon szerencsés vagyok, hogy én lehetek az anyukája.
(És persze sem ő, sem Patrik el sem tudják ezt képzelni még, de akárhány évesek is, mindig a kisfiam maradnak)


2020. ápr. 16.

Szabadság

Olyan dolgokra jó ez a szabadság, amit nem is gondoltam volna. Az ablakok ugyan még mindig koszosak, és egy csomó helyen nem tettem egy keresztbe szalmaszálat sem, de már ettünk egy csomó jó kaját, ültünk ebéd után még fél órát az asztalnál beszélgetve (az amerikai választási rendszerről és az amerikai elnökökről ma pl). 
Az álmatlanul töltött éjszakák hozadékaként megbeszéltünk egy évek óta halogatott és tologatott problémát, és próbálunk egy jó megoldásra törekedni. 
Megtudtam azt is, hogy ugyan nagyon fontos porszem vagyok a munkahelyem gépezetében, mert minden nap hívnak többször is segítséget kérni, mégsem vagyok annyira fontos, hogy a befektetett plusz időt és energiát akarják nekem honorálni. Nyilván fogják, mert olyat nem tesznek, hogy nem, de felhívták a figyelmemet, hogy a kijelölt munkaidőbe férjek bele. Ez is egy jó tanulság, és majd amikor már nem érzem sértőnek ezt az egészet, akkor nyilván át fogom gondolni a mindent ezzel kapcsolatban, és majd arra törekszem, hogy kevésbé legyek lelkiismeretes, és tudjam le..ni a dolgokat, ha nem fér bele. Na, ez kemény menet lesz, de biztos nem lehetetlen. Például tök jó motiváció lesz a fent említett probléma megoldása érdekében is engedni ebből. 
És természetesen az is tök jó, hogy még mindig van itthon három egész napunk. 

2020. ápr. 15.

Nem sok

Nem sok mindenről tudok beszámolni, mert túl sok minden nem történt. Bár...dehogynem. ma reggelre elromlott az egyik tévénk. Mi nem tartozunk a tévé ellenes családok közé, nézni is szoktuk, meg hát..mi úgy is alszunk, hogy közben megy a tévé. A gyerekek nem, Patrik nem is tudna, őt még az óra ketyegése is zavarta, de mi, szülők, nem túl példamutatóan mindig így alszunk. Nem is tudom menne e még teljes csendben, sötétben. Így aztán meg is rendeltünk a másikat, pár napon belül meg is lesz. Úgyis megmaradt egy csomó pénzünk, mert ha most minden úgy zajlana, ahogy kellene, akkor épp Auschwitzban lennénk. Sajnálom, hogy ez az idén kimarad az életünkből, de bízom benne, hogy pótolni fogjuk valamikor.
Van olyan ismerősünk, aki már a nyaralást is lemondta, pedig a Balatonon volt foglalt szállásuk. Én azért remélem, hogy július közepén már legalább belföldön lehet majd szabadon mozogni. Addig bármire hajlandó vagyok.


2020. ápr. 14.

Van itt minden

Napok óta rettenetesen nehezen tudok elaludni. Nagyjából tisztában vagyok az okaival, vannak dolgok, amiken angyalok minden pillanatban, és nem csak a vírus helyzet miatt. Eddig mondjuk ez nem zavarta meg az éjszakáimat, most viszont már harmadik napja éjjel fél háromig is ébren vagyok. Ma reggelre viselt meg annyira, hogy fél nyolckor úgy ébredtem, mint akit agyonvertek az alatt a pár óra alatt, amit alvással töltöttem. Fáj a derekam, és a lábaim is, meg minden végtagom olyan fura. Szerencsére tisztában vagyok vele, hogy a kialvatlanság van rám ilyen hatással, különben most kétségbe esnék, hogy biztos ezek már olyan tünetek.
Vannak a múltamban olyan évek, amik miatt jobbnak láttam ma nem feszíteni a húrt tovább, és nem álltam neki takarítani, ablakot pucolni, inkább csak olyan lájtosan tettem-vettem, többször is lefeküdtem egy-egy fél órára. Sok dologban vagyok felelőtlen tünetmentes epilepsziás betegként, pl eszem ágában sincs orvoshoz menni semmilyen időközönként, mint ahogy soha többé nem szeretnék semmi olyan gyógyszert sem bevenni, amivel ezt a betegséget kezelik. De azért a saját szervezetem jelzéseit figyelembe veszem, és képes vagyok megállni, ha kell. Tíz évvel ezelőtt ez még nem ment volna így, semmiképpen nem láttam volna be, hogy van, amikor nem megy tovább, pihenni kell.
Délelőtt azért a szabadságon töltött nap ellenére is dolgoztam egy kicsit, de belefért. Legalább nyugodt lehetek, hogy az megvan, amivel mások is dolgoznak. (És jobb ez így, hogy magamtól nekiálltam, nem vártam meg, hogy felhívjanak, mert akkor s.o.s kellett volna, és ki tudja épp ráértem volna, vagy nem)
Patrik ma befejezte a munkát annál a cégnél, ahol dolgozott. Elképesztő karriert futott pedig be igen rövid idő alatt, és hihetetlen micsoda elismerő szavakkal nyilatkoztak róla azok az emberek, akikkel együtt dolgozott. De kapott egy jobb ajánlatot...így ez egy szép emlék lesz neki majd szerintem. És elmesélheti majd a gyerekeinek is, hogy a magyarországi koronavírus járvány idején micsoda szerepe volt abban, hogy több kamionnyi kézfertőtlenítő és felületfertőtlenítő idejuttatásában. Az utolsó két hétben ő volt a magyarországi logisztikai vezető is, amit bámulatos energiával és precizitással végzett. Az utolsó pillanatig.
Remélem, hogy a másik helyen is legalább ilyen sikeres lesz, és szeretni fogja, amit csinál.

2020. ápr. 13.

Nem tudom

Nem tudom elképzelni sem, hogy meddig tart még ez a helyzet, azt meg végképp nem tudom elképzelni sem, hogy mennyire mélyen fog belénk rögzülni addigra a távolságtartás, de nagyon remélem, hogy ez még visszafordítható folyamat. Utàlnám, ha valaha még bárkire is rá kéne szólnom, hogy ne jöjjön annál közelebb, mint ahol van, mert hallom onnan is. Utálnám, ha egy tüsszentés nem azt a reakciót váltaná ki belőlem, hogy:egészségedre, hanem továbbra is megfagyna a levegő is olyankor. Utálnám, ha mindig mindenki gyanús lenne, és potenciális vírus hordozó.
Nem tudom azt sem, hogy képesek leszünk e megfelelő mértékű tanulásra ebből a helyzetből. Képesek leszünk e vajon arra, hogy most megtanuljuk egy életre, és aztán tovább is adjuk ezt a tudást majd, hogy az én mellett ugyanolyan fontos a mi is. Mert amit megteszek magamért, azt megteszem mindenkiért is.
Egyelőre azt látom, hogy nagyon kevesen tanulnak, sokkal többen dobálják a másikra a sarat. A vidéki a fővárosit szidja, és viszont...a fiatal az öreget, és viszont, a kormány az ellenzéket, és viszont. Nincs egyetértés, nincs együttműködés, nincsenek kompromisszumok még most sem. És ez így nagyon kevés lesz hosszútávon. 
...harmadnapon feltámadt a halottak közül,
fölment a mennybe,
ott ül a mindenható Atya Isten jobbján,
onnan jön el ítélni élőket és holtakat."


2020. ápr. 12.

Húsvét

Nálunk nem sok különbség van a húsvét ünneplésében az eddigiekhez képest. Eddig sem mentünk vendégségbe, és hozzánk sem jött senki. Igaz, könnyen vagyunk, mindenki itt lakik, ahol mi is.
Az mondjuk szinte biztos, hogy nem lettünk volna itthon, ha nem ez a helyzet lenne, se már ez is mindegy, mert az idén ez egy ilyen tavasz, és kész.
A fiúk kaptak egy csomó édességet a nyuszitól, aztán ettünk, sütiztünk, kalácsot sütöttem.
Nagy szerencse az is, hogy van udvarunk, mert így azért tudunk kint lenni is. A fiúk ki is használják, szerintem vagy öt éve nem volt ilyen koszos utánuk a fürdőkád alja.

2020. ápr. 11.

Szombat

Valahogy úgy alakult, hogy mostanában, kb azóta, mióta a vírus helyzet tart, minden hétvégén alszom tízig. Ne kérdezzétek hogy vagyok rá képes, mert fogalmam sincs. Az mindig megvan, hogy nyolc körül megébredek, aztán a következők pillanatban megfordulok, nyugtázom magamban, hogy nem kell sietni sehová, és legközelebb már csak arra eszmélek fel, hogy basszus, már ennyi az idő? 😄
Na sebaj...majd gondolom utolérem magam alvás ügyben, és akkor rendeződik ez.
A bevásárlást lerendeztük, vettem pudingport is, így este már bent is volt a hűtőben a méteres. Majd aztán még meglátom lesz e kedvem még valamit sütni holnap.

2020. ápr. 10.

Furcsa nap

Párszor kellett emlékeztetnem ma magam arra, hogy nem vasárnap van, hanem péntek, és az sem mindig volt meg, hogy egész pontosan Nagypéntek van, de végül is nincs is nagy jelentősége mostanában annak, hogy milyen nap van.
Miután menni nem tanácsos sehová sem most már, így nem is terveztünk mi sem semmilyen kimozdulást sehová, pedig jó lett volna. De majd lesz alkalom bepótolni mindent, ami most kimarad.
Ma kaptuk a polgármesteri tájékoztatást, hogy a városban is megvan az első beteg. Nem tudjuk ki ő, nem is lényeges a kiléte, remélem, hogy a lehető legkönnyebben átvészeli, és remélhetőleg azok közé tartozott, aki nem túl sok emberrel került kapcsolatba mostanában. Persze ez egy kisváros, bárki bárkivel elég könnyen összefuthat, mindenki ugyanoda jár vásárolni.

2020. ápr. 9.

Majdnem

Ma még megrezgett a léc a szabim ügyében. Történt ugyanis, hogy az egyik kollégám párjának szóltak, hogy jövő héten home office helyett dolgoznia kell. Ő is itt dolgozik, csak a gezetőséghez tartozik. Így meg ugye nem is kérdés, hogy ha neki szólnak, akkor nincs alkudozás. Csak így a kollégámnak kell otthon maradni a két óvodás kislányukkal. Volt egy óra, amikor a fejem fölött úgy szerettek volna dönteni, hogy akkor az én szabim sztornó, de szerencsére a közvetlen főnököm is, és az eggyel fölötte lévő főnököm is kiállt amellett, hogy megoldják. Annyi volt a kérésük, hogy azért ha úgy adódik, akkor segítsek, ha hívnak. Erre azért nyilván nem mondhattam nemet, remélhetőleg nem lesz rá túl sokszor szükség.
Délután megküzdöttem a vásárlás nyűgével. Elképesztő sokan voltak mindenhol, és naná, hogy a legnagyobb igyekezetem ellenére is lemaradt pár dolog, amit majd szombaton kell még pótolni. Pl puncsos pufingport sem vettem, pedig holnap már készülhetne a méteres. Na de majd elkészül szombat este, vagy vasárnap.

2020. ápr. 8.

Még egy kicsit..

Még holnap dolgozom, és aztán következik egy kis tavaszi szünet. Jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy képes leszek teljesen kikapcsolni az agyam dolgozós részét, de azért remélem sikerülni fog. Az szinte biztos, hogy többször is fognak majd hívni ezzel-azzal..az elmúlt hetekben semmit nem sikerült nélkülem megoldani. De nem baj, azért ezzel együtt tudok élni, és nem esik majd nehezemre megválaszolni egy-két kérdést sem.
A gyerekek miatt is jó lesz egy kicsit itthon lenni, akármilyen nagyok is már, azért hetekig ennyire magukra utalva minden téren még nem voltak.
Még valahogy abszolválni kell holnap a bevásárlást, mert ja csak egy kis részét sikerült. Így is rengetegen voltak a tescoban, elképesztő tömeg volt. Utálom az egész bevásárló mizériát, vírus helyzet nélkül is, de most még jobban.

2020. ápr. 7.

Nem értem

Nem tudom, hogy arrafelé, ahol ti laktok, hogy van ez, de itt nálunk határozottan az látszik, hogy a múlt heti "fegyelem" után, amikor üresek voltak az utcák, és a boltok, most mindenki olyan lazán vesz már mindent, mintha túl is lennénk már mindenen.
Nem nagyon értem, mitől ilyen felszabadultak, honnan veszik azt, hogy lehet, szabad, kell úgy viselkedni, mint az éretlen, értetlen gyerekek. Az szerintem csak egy dolog, hogy "csak" 817 igazolt fertőzött van. Mellette egy kisvárosnyi ember van házi karanténban. Róluk nem tudjuk, hogy kicsodák, hol van az otthonuk, és leginkább azt sem, hogy csak gyanúsak, vagy tüneteik vannak, de nem minősítette őket senki a "tesztelendő" kategóriába.
Szerintem nem vesszük ezt elég komolyan. Nem, mert a legtöbbünknek csak számok és adatok ez a vírus, nincs tapasztalatunk. A legtöbben nem ismerünk senkit, aki beteg, így azt gondoljuk, nincs is itt semmi komoly baj.
És még csak most jön a még jobb idő, meg a húsvét.

2020. ápr. 6.

Hétfő

És már el is telt a hétfő. Ezt mondjuk nagyon N szeretem a munkámban, hogy nincs üresjárat, 3s egyetlen pillanatom sincs unatkozni. (na mondjuk néha pont ez zavar is benne) Így meg aztán repül az idő, mindig azon kapom magam, hogy hopp, máris délután van, lassan lehet hazamenni.
Holnap valahogy rá kell vennem magam, hogy a lidlbe és a tescoba is bemenjek, valami nyuszi ajándékot kell szereznem a húgom gyerekeinek legalább. Nem lesz könnyű, mármint rávenni magam, de majd valahogy csak sikerül.

2020. ápr. 5.

Most így

Most arra koncentrálok, hogy még ugyan vár rám négy nap erőltette menet munkaügyben, de utána (ha minden jól megy) itthon leszünk jó sokat. Elég furcsa és rendhagyó szabadság lesz, az biztos, és felmerült bennem az is, hogy visszamondom, vagy csak két napot maradok itthon húsvét után, de végül inkább hagytam úgy, ahogy még januárban beterveztük. Ha nem is tudunk elmenni sehová (bár azt remélem, legalább egy kisebb kirándulást tudunk tenni majd valamikor), akkor is van mit itthon bepótolni mindenhol. És tudom, hogy vagytok jó sokan, akik már unjátok az otthonlétet, nekünk ez nagy újdonság lesz.
Rolira is ráfér egy kicsit szorosabb kontroll az online tanulás dologban, neki sehogy nem megy ez az időbeosztás dolog. Az eddigi hetekben a saját fáradtságom miatt csak érintőlegesen foglalkoztam vele, párszor megjegyeztem neki, hogy ne legyen ilyen lusta, meg felébreszrettem a matek órákra telefonon, de több energiát nem tudtam beletenni. Pedig kell, mert még sok idő van hátra.
Ma meglepett egy jófajta migrén, amit nem is tudtam elmulasztani, csak enyhíteni. De sebaj..jön a melegfront, ezért akár még meg is éri.

2020. ápr. 4.

Meccsnap

Ami ugye továbbra sincs, és ki tudja meddig lesz így..de azért egy nap sem múlik el úgy, hogy ne emlegetnénk valami miatt a csapatunkat.
Tegnap óta pedig már a boltba járós maszkot is lecserélhetjük erre...így mégis kicsit más érzés ez az egész. Tűnjön bármekkora baromságnak ez a félmondat, akkor is így van.



2020. ápr. 2.

Furcsa napok

Milyen érdekes, hogy mennyire befolyásolja a mindennapjaink minőségét ez az egész vírus helyzet. Abból is látszik, hogy nap végére kevés olyan történést tudok felidézni, ami nem munkáról, vagy kötekességről szólt.
Nem szoktunk hétköznapokon nagyon nyüzsgő életet élni, de azért csak előfordul, hogy itt-ott megállunk egy pár mondatra valakivel, vagy nézelődünk csak azért, mert épp olyan kedvünk van. De most ilyenek sincsenek, a lehető legrövidebb idő alatt próbálunk mindent elintézni, hogy aztán jöhessünk is haza. Így aztán minden nap olyan most, mintha nem is élnénk igazán, csak úgy vegetálnánk addig, amíg ez a helyzet majd egyszer véget ér.

2020. ápr. 1.

Eleve lehetetlen

Nem szeretem az olyan helyzeteket, amikben minden érvelés ellenére elhangzik, hogy meg kell oldani. És pont. Nincs tovább helye sem érveknek, sem kérdéseknek, sem semminek. A feladat ki van adva, lehet nekiállni.
Az elmúlt két hétben sok ilyen lélekölő feladatom volt, olyanokat is végigcsináltam, amiről már akkor tudtam, hogy hülyeség, amikor először megfogalmazták. De mindig azt néztem, hogy ha most épp a hülyeség visz előre, hát akkor legyen. Azt gondoltam, hogy erősen átmeneti ez az állapot, és amint lecseng az első nagy őrület, kicsit megnyugszanak a kedélyek.
Hatalmasat tévedtem ezzel kapcsolatban, mert ma olyan "meg kell oldani" feladatot kaptam, ami nem csak hülyeség, de majdnem lehetetlen is. Igaz, lehetetlen nincs..eleve lehetetlen, hogy bármi lehetetlen.