Itthon

Sokkal nehezebben viselem a hazaérkezést, mint ahogy azt vártam volna magamtól. Nem azzal van a bajom, hogy már nem vagyunk ott, hanem hogy itt vagyunk. Na.. hát ez bonyolult, tudom, de nem sikerül jól megfogalmaznom ezt az egészet, ami bennem van anélkül, hogy ne bántanék meg másokat vele, úgyhogy inkább nem is megyek ebben bele.
Egyébként a leendő lakásunkon nagyon sokat haladtak, már látszanak a szobák rendesen, a lefolyók készen vannak, elkezdhet dolgozni a villanyszerelő is, és holnap (vagy holnapután) a fűtésnek is neki tudnak állni. Magamban azt gondolnám, hogy ahh.. hát már csak egy hónap, és költözhetünk, de jól átgondolva sajnos ez még lehetetlen, mert annyi minden apróság (és nagyobb dolog) van, ami még egy csomó idő. De lesz egy bizonyos készültség, amikortól ott fogunk lakni, akárhogyan is.. (majd ezt a vitát akkor lefolytatom az illetékessel, amikor itt lesz az ideje)

Más téma. Biztos láttátok már azt a coca cola reklámot, ami alatt Avicii Hey Brother című száma szól. Vagy nem?
Nem tudom ki volt az, aki kitalálta, de vagy fiúgyerekei vannak, vagy neki is van egy bátyja (esetleg öccse?), mindenesetre nagyon el van találva. Pont ilyenek az én fiaim is. :)