2016. márc. 15.

Tudunk ünnepelni

Azt hiszem, nem vagyunk teljesen normálisak. De lehet, hogy még félig sem.. míg mások otthon ejtőztek ma, vagy épp a hosszú hétvége utolsó napját töltötték valamelyik wellness-szállóban, esetleg valamelyik ünneplős programon vettek részt, addig mi arra használtuk ki a mai extra szabadnapot, hogy elbontottuk a beépített szekrényt. Legalább erre készültünk még tegnap.
Nem volt annyira egyszerű, mint gondoltuk, sőt, a helyzet sokkal bonyolultabb volt, mint vártuk, végülis a beépített szekrény ugye attól beépített, hogy ott van, ahova tervezték, és nem arra van szánva, hogy azt onnan el kell bontani.. legfőképp nem úgy, hogy elképzelhető, hogy ugyanezen szekrény bizonyos elemei kapnak egy második életet velünk az új lakásunkban is. Azért is, mert szerettük, meg azért is, mert praktikus dolog lenne felhasználni.
Előtte képet nem sikerült lőnöm, mert egy pillanat alatt nekiálltak, és már nem is voltak szekrényajtók.. de azért találtam róla régebbi fotót, és persze, nem változott semmit. :)
Nem túl aktuális, de amit találtam még, azon meg rajta voltam én is, nem épp vállalhatóan... (talán két hetes volt Roli..kicsit kövér voltam még )


Sikerült viszont -közben- képet gyártanom.



Aztán végül csak kiszedték egyben a keretet is, és akkor elhangzott a kérdés, hogy akkor mehet a galéria is? Mi meg bólintottunk, hogy hát legyen... (az én mentségem, hogy akkora sokkhatás volt már az is, hogy eltűnt a szekrény, hogy nem is voltam beszámítható állapotban). 
És a galéria is megszűnt eredeti állapotában létezni. Előbb a korlát került le róla, majd a lépcső is le lett választva.. végül megemelték. A jövőben egyfajta "szekrényként" fog funkcionálni anyáméknál. 
Amúgy erősnek gondoltam magam, aki majd nem sír, meg ilyesmi.. de akkor, amikor a galériát kezdték emelni, és roppant egyet, hát ki kellett mennem, hogy ne lássák, én bizony megsiratom. 
Szerencse, hogy nem tudtam tegnap, hogy utoljára alszom ott. 
Itt is van előtte-utána kép, és itt is az előtte egy régebben készült. 




És most, hogy végképp ne legyen egyszerű semmi, nekünk már nincs hol aludnunk, de még a gyerekeknek meg nincs kész apósomnál a szoba (egyszerűen nem jutott rá idő még). Így ők otthon alszanak anyámékkal, mi meg már itt.. Ráadásul délutánosok vagyunk, így aztán legkorábban hétvégén tudjuk őket átköltöztetni.. Nem volt könnyű és egyszerű döntés különválni, de szükségszerű volt, így aztán megtettük. 
Pont fél év múlva lesz Roli névnapja. Azt már az új lakásunkban szeretném ünnepelni. :) Addig meg kibírjuk.. fél lábon is. (bár azt még nem tudom, hogy azt most hogy fogom megélni, hogy holnapután Patrik névnapja lesz.. és találkozni sem fogunk aznap várhatóan)


6 megjegyzés:

  1. Huhhhh... hát ez kemény! A garzonunkban mi is galérián aludtunk, én is imádtam, és én is megsirattam, amikor elköltöztünk. Pedig ott egyben hagytuk magunk után. Szóval sírjál csak, kell az, hogy tiszta lap legyen :)
    A gyerekeknek pedig a kényelmetlenségek ellenére biztos egy nagy kaland ez az egész, emiatt ne aggódj!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nehéz lehet, de sokkal-sokkal jobb lesz minden és kényelmeseb, szóval örülj is egy picit, én a fákat sirattam a hétvégén:(

    VálaszTörlés
  3. Hát igen, ezek a nehéz percek, megértelek.

    VálaszTörlés
  4. Kitartás!!! És hidd el, lesz még rosszabb is, meg aztán jobb. Sokkal jobb. :-D

    VálaszTörlés
  5. vágjál centit... a lelkednek segíthet, sokat gondolok rád/rátok...ez az irigyellek is meg nem is...majd nagyyon jó lesz, de addig még sok erőre lesz szükségetek :-*

    VálaszTörlés
  6. Köszi a biztatást mindenkinek, rám fér.. meg majd még biztos lesz is pár ilyen, amikor elkél.. Annyira jó, hogy itt vagytok. :)

    VálaszTörlés