2016. márc. 22.

Nem fogom megszeretni

Azt hiszem, mondtam már, hogy soha az életben nem laktam még panellakásban. De ugye mindent ki kell próbálni egyszer, és eljött az én életemben is ennek a kipróbálásnak az ideje. Nem nagyon tudtam elképzelni sem, hogy milyen lesz, bár idegenkedtem a gondolattól is, hogy egy "dobozlakásban" kell laknom. Nekem ez nagyon idegen, hogy nem úgy van, hogy kilépek az ajtón, és az udvarra jutok, hanem még le kell menni két emeletet, és majd csak utána leszek kint az utcán.
Nem annyira szörnyű azért, mint ahogy azt legvadabb rémálmaimban gondoltam, de biztos, hogy nem gondolom meg magam a kertes házat illetően. Elképesztő, hogy hallom, ahogy a felső szomszéd bedug valamit odafent a konnektorba. Erről egyébként először el sem tudtam képzelni, hogy miféle hang lehet.. De ugyanígy hallom, ahogy lehúzzák a wc-t, és a sírba kerget a gondolat, hogy az alsó szomszéd is hallja, ha én lehúzom.
Biztos meg fogom majd szokni, és kevésbé tűnnek fel mondjuk egy hónap múlva majd ezek a dolgok, de most még nagyon fura minden.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése