2016. márc. 17.

Lesz e még?

Vajon lesz e még a közeljövőben láblógatós-semmittevős napunk? A kérdés nyilván költői, és a költő épp arra gondol, ha elemezni szeretnétek, hogy nem. :)
A mai sem volt egyszerű. Kezdve azzal, hogy ugye mi hajnalban elmentünk dolgozni. Telefonon ébresztettem a gyerekeket, akik a megbeszéltek szerint tették a dolgukat, mindenkivel sikerült is beszélnem.Megtudtam, hogy Rolinak csillagos ötös lett a matek-dolgozata, és az ő nevét olvasták fel először, és nagyon büszke volt magára, továbbá, hogy Erik ötös dolgozatot írt fizikából. :)  Ezügyben tehát nyugodtak voltunk.. egészen negyed egyig, amikor telefonált Roli osztálytársának az anyukája, akivel meg volt beszélve, hogy reggel elviszi őt suliba a saját gyerekeivel együtt, hogy ő bizony reggel elfelejtette a mi gyerekünket összeszedni. Amikor ezt Balázstól meghallottam (az ő telefonjára volt átirányítva az enyém, az övé meg a cégesre), egy pillanatra megállt a szívem is. Aztán felpattantam, és otthagytam csapot-papot, elképedt kolleganőket, hülyén bámuló szállítót, és rohantam a telefonomhoz, hogy felhívjam az iskolát. Azzal vigasztaltam magam, hogy ha baj lenne, már tudnám. Az iskolában a hölgy, aki felvette, már tudott a problémáról (addigra az osztálytárs anyukája is betelefonált), és járt is az osztályban, ahol meggyőződött róla, hogy Roli ott van, és minden rendben van vele. Némi megnyugvás volt ez, de csak az kattogott bennem, hogy szerencsétlen gyerek milyen hülye helyzetben találta magát reggel. (később persze már arra is tudtam gondolni, hogy milyen jó, hogy volt annyira talpraesett, hogy megoldotta) Megígértem magamnak, hogy most lesz majd a napja, hogy ő is kap egy telefonkártyát, hogy legalább telefonon tudjon segítséget kérni tőlünk, ha bármi ilyen adódik. A kattogás eredményeképp kétszer írtam meg a szállítólevelet, mert elsőre nem ment, és kétszer fogalmaztam újra egy tök banális és egyszerű tartalmú levelet is, mert az sem ment igazán. 
A bankos aláírásra azért pontosan érkeztünk, pedig a fene megevett, hogy pont elkerültük egymást a gyerekkel, pedig alig vártam már, hogy találkozzunk, és megbeszéljük a reggel történteket. Hát mit mondjak.. az érkezéstől számított másfél óra kellett hozzá, hogy megérkezzen az sms, hogy zárolva elhelyezték az összeget a számlánkon. (kell még egy közjegyzői szerződés, és akkor "engedik el" a pénzt ténylegesen) Rengeteg papír kellett hozzá, és rengeteg aláírás, és innen is köszönöm minden ott dolgozónak, hogy még túlóráztak is a kedvünkért, hogy mindenhova odakerüljön minden aláírás. 
Nem volt lelki erőnk nagyon feldobódni sem attól, hogy ezen a hercehurcán túl vagyunk. Hazajöttünk, Roli könnyes szemmel fogadott. Nem sírt, de látszott rajta, hogy azért feldúlta a reggeli sztori, és nem győzött ölelgetni, mert hiányzunk neki. Mint kiderült, Erik segített neki megoldani a reggelt, vártak a megbeszélt időn túl még öt percet, aztán elindultak gyalog. Félútig együtt mentek, onnan Roli egyedül. (nem is az útvonallal, meg az önállósággal van baj, nem azért nem jár gyalog, mert lusta, hanem mert nagyon messze van, és rengeteg forgalmas kereszteződésen kell keresztülmenni) 
Még elmentünk megünnepeltük Patrik névnapját a Burger Kingben, és elmúlt este hét óra is, mire hazaértünk. Akkor még nekiálltam átforgatni a dobozokat, mert Rolinak holnapra egyszínű fehér póló kell (és naná, hogy azokat elcsomagoltam, mert nemigen hord egyszínű pólót). 

Azt nem is mondom már, hogy holnap délutános leszek, szombat reggel visszamegyek.. így aztán sok nem marad a hétvégéből.. Na mindegy. A nap süssön, mert az már jót jelent. :)

2 megjegyzés: