Furcsa látogatók

Azt gondolom, hogy az igazán jó bejegyzések mindenkinél valami olyan cselekvés közben születnek, mint pl. a mosogatás, vagy akár a sütemény sütés, vagy bármi, ami elég monoton ahhoz, hogy elég legyen, hogy a kezünk jár, gondolatban lehetünk máshol.
Nos, én ma gondolatban, éppen nutellás muffin sütés közben (ó, igen, a nutella-imádat töretlen) épp ilyesmit űztem. Nem is gondoltam mondjuk akkor, hogy akár majd ez lesz ma este a bejegyzésben, de ha már eszembe jutott, hát miért ne lehetne. (amúgy meg büszke vagyok rá, hogy a forma 1-en nem aludtam el... :D, igaz, nem is fekve néztem)
Szóval, történt, hogy miközben éppen a margarint kevertem ki a porcukorral, egyszer csak ott találtam magam Lusta Lujza és Lusta Laci szobájában. Testvérek voltak, ikertestvérek. Éppen azon tanakodtak, hogy ma kinek a vállára üljenek rá. Irtó jó tréfának tekintették ugyanis, hogy akárkit kiszemeltek a világon, pillanatok alatt ott teremtek, és ketten kétfelől fogták közre az illetőt. Néha megpróbálták egyedül is, de voltak olyan makacs alanyok,akikkel nem lehetett egykönnyen boldogulni, és egyébként is jobban érezték magukat együtt, így inkább párosan jártak. Néha vitába szálltak egy kicsit, hogy ki legyen az aznapi tréfa áldozata, de ma nem volt nehéz egyezséget kötniük. Egy ideje már kiszemelték maguknak a kissrácot, aki roppant irritáló módon hétvégén is képes volt fél hétkor felkelni, és akár már azonnal tenni-venni valamit.
-Igazán szégyen ez a gyerektársadalomra nézve- hallottam Lacitól, Lujzi pedig egyetértően bólogatott, és már indultak is.
Ahogy odaértek a kisfiú szobájához, cinkos mosollyal összenéztek, és besurrantak az ablakon. A kisfiú épp beágyazott, mire Laci felhorkant. Háromnegyed hét volt még csak, és ennek a gyereknek már katonásan össze volt hajtogatva az ágyneműje. Egy pillanat alatt ott termett a bal vállán, és kényelmesen elhelyezkedett. Lujzi elfoglalta a jobb vállat, és kuncogva suttogta a fiú fülébe: "Ugye milyen jó puha az ágyikód?" Laci rákontrázott: "Ha visszafeküdnél, biztos álmodnál arról megint, hogy megkapod a szuperhőskilövőt karácsonyra." A fiú kicsit furán érezte magát, de ellenállhatatlan vágyat érzett rá, hogy lefeküdjön. Hirtelen olyan álmos lett. Így aztán leheveredett, és pillanatok alatt mély álomba merült. Laci és Lujzi összecsapta a tenyerét elégedettségében.
Egész nap ott ücsörögtek a fiú vállán, és az akárhányszor akart valamit csinálni, máris közbeléptek. Amint el akarta pakolni a játékait maga után, máris suttogták. "Miért nem nézed inkább egy kicsit a tévét?" Olyan fárasztó dolog játszani, rád fér a pihenés"
Estére a fiú anyukája teljesen össze volt zavarodva. Mintha nem is az ő fia lenne ez a gyerek-gondolta. Morogva szedegette össze a földről a lego-darabokat, mert ez a világ lustája már az igazak álmát aludta.
Laci és Lujzi eddigre persze már újra a saját szobájukban heverésztek elégedetten. Sikerült valakit megint megtréfálniuk, és legalább egy napra lustává tenni.
Nekem már voltak a vendégeim. :)
De vajon mi lenne akkor, ha Bátor Bence és Bátor Betti látogatna meg?

Amúgy gondolatban kicsit hosszabb volt a látogatásuk, de időközben egy kicsit itt termettek nálam, és kissé lerövidítették a történetet. Úgy látszik,nem szeretik a nyilvánosságot. :)