Péntek

Az a jó a péntekekben, hogy (legalábbis mostanában) biztos lehetek benne, hogy másnap nem kell mennem dolgozni. Egy tökéletes világban úgy lenne, hogy soha, egyikünk sem megy sem szombaton, sem vasárnap, de tökéletes világ nincs. Legalábbis olyan nincs, ahol minden ugyanilyen lenne, és mégis megváltoznának azok a dolgok, amiket nem szeretek. :)
Ez a hétvége nem lesz a legpihentetőbb, mert rengeteg dolgom van, amit meg kell csinálni, el kell intézni, stb. stb. De lesz időm a láblógatásra bőven majd jövő hét közepétől, úgyhogy ezt simán beáldozhatom.

Már megint

Megint egy olyan csütörtök este van, amikor alig négy óra alvás után majd fel kell kelni, és menni kell dolgozni. Ez nem panasz, bár már most felnyögök a gondolatra, hogy milyen lesz hajnali négykor kelni. (és tuti, hogy nem is fog menni, csak majd hosszas könyörgés után)
Azzal biztatom magam ilyenkor mindig, hogy de cserébe milyen jó lesz majd holnap délután elmenni a fodrászhoz, és újra eltüntetni az ősz csíkot a hajamból, meg kicsit megritkíttatni, kicsit vágatni belőle, hogy majd újra lélegzethez jusson a fejbőröm.
És utána már kezdődik is a hétvége, amikor ugyan tengernyi tennivaló vár rám, de semmi gond.. már bőszen a nyaralásra készülünk. :)

Kihasználtuk

A mai nap minden percét.
Igaz, hogy reggel rettenetesen nehezen tudtam felkelni (csak kilenckor sikerült), és volt egy negyed óra is ébredés után, amikor azt gondoltam, hogy ez nem az én napom lesz.
De ezen túllendülve először elmentünk Erikkel beiratkozni az új iskolájába. Nem volt túl szerencsés a szervezés, mert iszonyatosan sok időt töltöttünk ott, gyakorlatilag háromszor álltunk sorba mindig ugyanazokat az adatokat elmondani, amiket kitöltöttünk papíron is. Majdnem három óra volt az egész tortúra, és ott is volt olyan ötpercem, amikor úgy éreztem, hogy én ezt nem bírom ki, mindjárt össze fogok itt rogyni. Nem is melegem volt, mert izzadni egyáltalán nem izzadtam, de olyan szomjúság-érzésem volt, hogy majd' belepusztultam.
Ez után jött a következő kör intéznivaló. Patrikkal kellett Székesfehérvárra menni, hogy a diákmunka szövetségnél aláírjuk a szerződését. Nekem is alá kellett írnom, mert még nincs tizennyolc éves. Itt is eltöltöttünk a papírmunkával egy kevés időt, de ekkor már tudtam, hogy amint ezen túl vagyunk, már tök jó lesz innentől minden a nap hátralevő részében.
Mert még délelőtt, valamelyik sorbanállás közben megbeszéltük Balázzsal, hogy Fehérvártól már csak egy "ugrás" a Balaton, menjünk. :) És mentünk. :) Mondhatjuk úgy, hogy tartottunk egy nyaralási főpróbát, mert megnéztük magunknak a strandot, a fiúk fürödtek egy jót, ettünk egy fagyit, majd aztán a naplementében átmentünk komppal Szántódról Tihanyba, hogy onnan este tízre érjünk haza.
Minden percét imádtam az egész napnak, mert abszolút gondtalanul együtt voltunk, azt csináltuk, ami épp eszünkbe jutott. Ilyen nagyon ritkán van, mindig mindent ki kell logisztikázni, hogy beleférjen, mindenkinek jó legyen. :)

Mikor lesz már hétvége?

Ahogy számolom visszafelé a nyaralásig hátralévő napokat, úgy vagyok egyrészt egyre izgatottabb, és reménykedőbb, másrészt meg egyre fáradtabb. Ma már voltak olyan holtpontjaim agyilag, hogy magam is igencsak meglepődtem rajta.
Nagyon jókor jön most ez a holnapi beiratkozás, és hogy nem kell menni dolgozni, mert képtelen lennék négykor felkelni szerintem. Na jó, valahogy csak megoldanám, de sokkal jobb ez így.

Ja, és azt el sem meséltem, mert tegnap a bizonyítványokkal voltam elfoglalva, hogy tegnap este futottunk egy kisebb kört Patrikkal. Az, hogy ő simán egy féltávot rám vert, egyáltalán nem meglepő. Az, hogy én konkrétan azt éreztem az utolsó métereknél, hogy biztos meghalok, az viszont meglepő volt. Mert tudom én, hogy nem vagyok valami fitt, de hogy ennyire ne legyek az, az elég gáz... Azt nem mondom, hogy rendszeres futásra adom a fejemet, de lehet, hogy néha-néha ráveszem magam. Hátha lesz ebből a puding-állapotból valami más is. :D

Bizonyítványok

Megmutatom, akkor is, ha nem feltétlenül kell(ene) mindenre büszkének lenni. Én mégis büszke vagyok mindegyikre egyformán.

Patrik (11.osztály)

Magatartás: jó
Szorgalom: jó
Magyar nyelv: jó
Irodalom: jeles
Angol nyelv: jeles (és az emelt szintű érettségi is jeles lett)
Német nyelv: közepes
Matematika: jó
Történelem: jeles
Biológia: közepes
Fizika: közepes
Művészetek: jó
Testnevelés: jó
Hit-és erkölcstan: jó
Földrajz fakultáció: jeles
Történelem fakultáció: jeles

Erik (8.osztály)

Magatartás: rossz
Szorgalom: hanyag
Magyar nyelv: elégséges
Irodalom: közepes
Történelem: közepes
Angol nyelv: jó
Matematika: elégséges
Informatika: jó
Fizika: közepes
Biológia: elégséges
Kémia: közepes
Földrajz: elégséges
Ének-zene: közepes
Rajz: közepes
Technika: közepes
Testnevelés: jó
Hit-és erkölcstan: jeles

Azért itt hozzátenném, hogy én nem felejtettem el, hogy ez a gyerek a kettes magyarjával és a kettes matekjával az évfolyam második legjobb felvételijét írta.

Roland (5.osztály)

Magatartás: jó
Szorgalom: jó
Magyar irodalom: közepes
Magyar nyelv: jó
Történelem: közepes
Angol nyelv: jeles
Matematika: jó
Informatika: jeles
Természetismeret: jó
Ének-zene: jó
Rajz: közepes
Technika: jeles
Testnevelés: jeles
Hit-és erkölcstan: jeles
Tánc-és dráma: jó

Az irodalom jegy az olvasónaplón múlt, amit nem csinált meg. :D Én meg úgy vagyok vele, hogy bánja kánya.. a rajzot nem értem.. ennek a gyereknek hármast adni? Aki olyan rajzokat készít, hogy csak lesünk?

Semmiség

Hú, de nagyon meg fogom én ezt bánni holnap hajnalban. Mármint hogy még nem alszom. Azt már most lehet borítékolni, hogy legalább kétszer fogok stikában még öt-öt percre visszabújni a takaró alá, hogy aztán egyszer csak rémülten felugorjak az ágyból, hogy atyaég, Balázs mindjárt itt hagy. :D :D
Ennek ellenére sosem vagyok képes rá, hogy időben lefeküdjek. És különben is, most már úgy vagyok, hogy szépen számolgatom, hogy a nyaralásig már nem is kell olyan nagyon sokat dolgozni. Két délelőttös nap, egy szabi, egy délutános nap, egy délelőttös nap, két hétvégi nap, és utána már csak három délutános nap. :) Ez így nagyon jól hangzik. :)
A bizonyítványokat nem felejtettem el egyébként, és az idén sem marad el, csak megint elfelejtettem Patriktól elkérni, fejből meg azért nem tudom a jegyeket, kell a puska.

És remélem, ma kicsit mindenki fellélegzett, akinek melege volt. Esett is, le is hűlt valamennyire, szóval ... holnaptól meg készüljetek... :D

Elballagott

Jó pár éve várok/várunk már erre a napra Erikkel kapcsolatban. Annyi sok minden nem úgy sikerült, ahogy azt megérdemelte volna, hogy semmi olyan érzelem nem maradt bennem a végére, amitől tudnék csak a jóra emlékezni. Mert persze, az is volt azért ennyi év alatt.
Így aztán ma majdnem sikerült teljesen felülmúlnom önmagam, és egy könnycseppet sem ejtenem, de végül, amikor Erik egyik osztálytársának az anyukája lépett oda hozzám, hogy elköszönjön, csupa könnyes szemmel, akkor aztán nálam is eltört a mécses. És még ezek után az osztályfőnöke is sírásra görbülő szemmel készült elköszönni... Szóval, a végén azért mégis..
Ettől a kis közjátéktól eltekintve azért leginkább csak örültem a fiammal együtt. Azt kívánom neki, hogy tudja elfelejteni, vagy ha azt nem is, tudjon inkább építkezni ebből, amit itt átélt, és leginkább pedig, hogy a sors kárpótolja őt felejthetetlen és fergeteges középiskolás évekkel.

Ahogy érezte... :)

Utolsó kézfogás

Virágok

Mert nála így van ez.. fele-fele...

Torta

És végül.. vagyok olyan elvetemült, hogy megmutassam, végül felvettem az új, rózsaszín ruhámat, pedig még tíz perccel indulás előtt majdnem átöltöztem (köszi Eszter a biztatást)