Ma minden a szinte szokásos szombati menetrend szerint zajlott. Balázs dolgozott, én délelőtt mostam, főztem. Patrik is megérkezett, így ötösben ebédeltünk. Délután beszélgettünk, tévéztünk, semmi extra.
A múlt héten láttam egy tiktok videót, amiben arról beszélt a lány, aki készítette, hogy mik voltak azok, amik neki régen a gazdagságot jelképezték. Kedvet kaptam tőle, úgyhogy én is leírom (a teljesség igénye nélkül), hogy mik voltak azok, amikről gyerekként, fiatal felnőttként, de még akár kisgyerekes szülőként is azt gondoltam, a gazdagok kiváltsága.
- Ételt rendelni bármikor
- Étteremben enni
- Gyorsétteremben enni
- Gyorsétteremben nem kuponos akciós ételt enni
- Nyaralni menni
- Repülővel utazni
- Márkás cipőt/ruhát venni
- Cukrászdában sütit enni
- Télen fagyit enni
- Téli reggel fűtött lakásban ébredni
- Könyvesboltban vásárolni
- Focimeccset nézni élőben
- Koncertre menni
- Gardrób szoba
Így hirtelen ezek jutottak eszembe. Nagy részét ma már megengedhetem azért magamnak, ha nem is minden nap, de időnként igen. De az érzésre emlékszem, milyen volt, amikor nem. És nektek, mik ezek, mi jut eszetekbe?
Dius, ha megengeded, használnám az ötletet a blogomban. Nagyon el kellene gondolkoznom rajta, de most hirtelen az jut eszembe, hogy gyerekkoromban úgy gondoltam, azok a gazdagok, akiknek van a lakásukban zongora. És ha egy férfin fehér cipőt láttam, azt hittem. biztosan nagyon gazdag. 😊
VálaszTörlésPersze, szívesen olvasom majd nálad is. 🙂
TörlésKöszi!
TörlésAz én nagyszüleimnek volt zongorájuk a lakásban, kb. a fél lakást elfoglalta. A nagymamám zongoratanár volt...
TörlésNekünk csak pianínónk volt, az egyik tesóm zenész lett. Amúgy tényleg nagyon sok pénzbe kerül, sajna. Amikor vettük hónapokig vajas kenyér volt a kaja otthon....
A fehérről meg az jutott eszembe, hogy mennyire vágytam arra, hogy fehér nadrágot vehessek fel, vagy ruhát, amikor a gyerekeim kicsik voltak. :) Reménytelennek találtam...
Böbe, én a fehér kabáttal voltam így :-) mindig ámulattal néztem a fehér kabátos nőket :-D Most van világos kabátom, de most is nagyon kevésszer hordom :-D
TörlésÉn egy darabig, amikor végre lehetett nagyon sokat hordtam, de aztán elszoknyásodtam, és csak sportoláshoz hordok nadrágot. De az nagy sztori volt, hogy mentem a bölcsibe, a fehér, virágos ruhámba, addigra a legkisebb sem koszolt mindennel össze, erre jött egy kislány, hogy "néni, milyen szép a ruhád", és pluff belém kente a pitypangot. :))) Na erre nem gondoltam, hogy más gyereke ken össze. :)))
TörlésDe legalább megdícsért előtte :-)
TörlésMosás-szárításra fodrászhoz menni, illatos wc papírt venni, könyvet venni bármikor, újságra előfizetni, színházba bérletet venni, étterembe menni
VálaszTörlésIllatos WC papír miért? :))) Láttad, pontosabban szagoltad valahol?
TörlésVidéken(Nógrádban) a 90-es évek elején csak 1-2 rétegű volt kapható a falu egyetlen boltjában, amikor egy tehetős osztálytársamnál voltam, ott láttam, hogy mintás, vastag és illatos wc papír is létezik.
TörlésMit jelent az, ha nekem semmi ilyen "anyagi" vágyakozás nem jut eszembe gyerekkoromból? :))) Hogy gazdagok voltunk? :))) Fiatal felnőtt koromból sem különösebben. Mostanról igen. (Takarítónő, kertész, étteremből hozatni kaját minden nap nyáron amikor dolgozom, de az összes gyerek itthon van. Bár gyaníthatóan sokszor nem ennék meg...)
VálaszTörlésA cukrászdai sütik kifejezetten rossznak tűntek anyukám süteményei után mindig. :)) A mai napig úgy vagyok vele, hogy nagyon-nagyon-nagyon ritka, ha valamire ott azt mondom, hogy na az tényleg finom. Ugyan ez az étterem esetén. Foci nem érdekel, könnyű zene szintén nem. A Zeneakadémiára volt bérletem gimis koromban (pont, hogy akkor még nem volt megfizethetetlen, most, itt vidékiában elmenni egy 5 fős családnak színházba közel 50 e Ft...Nem bérlet, egy előadás). Nyaralni voltunk, igaz mindig sátorral , kempingben, de tök kalandnak éltem meg (felnőtt fejjel, már szülőként jöttem rá, hogy anyukámnak milyen bazi nehéz lehetett ez 3 gyerekkel, minden kaját itthonról cipelve, kis gázfőzőn zacskós rizst, meg konzerveket főzve...)
A gardrób szoba hogy jött? :))))
Milyen fura... most kicsit elgondolkodtam... és nem emlékszem, hogy gyerekkoromban/fiatalkoromban foglalkoztatott volna a gazdagság fogalma. Lehet, hogy azért, mert az a közeg, amiben én felnőttem, az rendszerváltás környéki romokban lévő iparváros és annak lakossága nagyjából ugyanazon a szinten létezett. Csúnyán mondva, mindenki ugyanolyan csóró volt, és abból próbált boldogulni. Nagy kiugrásokat nem láttam magam körül. A legnagyobb luxusnak abban a korban én az autót tartottam. Később nagy hűha volt, ha valakinek lett videómagnója, és akkor tizen is odakuporodtunk a nappalijukba a lépcsőházból megnézni a Rambót narrátorosan.
VálaszTörlésDe pl. Feri mesélte, hogy neki gyerekkorában a kábeltévé volt a csoda! Ők a családi házban gondolni sem tudtak rá, bezzeg a panelban lakó unokatesójáéknak milyen király volt, mert volt kábeltévéjük. :-)