Könyves csütörtök

 Kivételesen saját fotóval, kivételesen csütörtökön. 

Ez is egy olyan könyv, ami két idősíkon játszódik, két főszereplővel. Úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy a jelenkor szereplője a "rajongója" a II. világháború idején élő másik főszereplőnek, aki egyébként egy nagyon érdekes személyiségű, nem is mindig szimpatikus írónő. 

A könyv egy nagyon jól felépített, nagyon jól megírt történet, tetszett. Nem voltak unalmas részei még úgy sem, hogy nem volt az a belefeledkezős sem. Olyan inkább, mint egy kellemes beszélgetőpartner, akit jó hallgatni is, de az sem baj, ha csendben van. Voltak azért olyan részek benne, amikor bizony egy pillanatra döbbent csend volt bennem. 

A végkifejlet kedves volt, és tökéletes lezárást is adott, szépen minden a helyére került. 

Abszolút az a könyv, amit szívesen ajánlok mindenkinek. 

Április

 Őszintén remélem, hogy most már ez az április végre elhozza a tavaszt, és hoz egy csomó jó dolgot. Rögtön jól is kezdődött, mert már délelőtt sütött a nap, és voltak végre egészen kellemes időszakok is. 

Egyébként semmi nem történt ma, csak úgy eltelt a nap a szokásos dolgokkal, mint munka, vásárlás, napi házimunkák. De jól van ez így, holnapután már más élmények érnek majd. 

És mára ennyi, mert megint nem jutott eszembe korábban posztot írni, most meg már túl fáradt vagyok hozzá. 

Kedd

 Hát nem tudom, biztos velem van a baj, de én ma egész nap azt éreztem, hogy megfagyok. Jó, ezügyben nem én vagyok az, aki mérvadó, de akkor is a csontjaimban éreztem az összes esőt, meg szelet, meg mindent. De állítólag holnap már jobb lesz. Igaz, csak akkor hiszem el, ha majd érzem a saját bőrömön, mert tegnapelőtt is jelezte a telefonom, hogy felmelegedés várható a következő hét napban, de csak hidegebb lett. 

Kicsit fura amúgy, hogy ezt az idei húsvétot teljesen offoltam, és semmi süti, vagy ilyesmi tervem nincs. Karácsonykor sem voltunk itthon, de akkor készültem, és vittük magunkkal (mondjuk utólag azt is kár volt az avas dióval), meg már hetekkel előtte vadásztam a lehetőségeket, honnan tudunk majd rendelni vacsorát, most meg épp csak annyi, hogy majd a húgom gyerekeinek hagyok itthon ajándékot. De gondolom, hogy az én kalácsom nélkül is lesz azért húsvét, és majd most is ki fog derülni, hogy egyébként tényleg semmi jelentősége ezeknek, csak nekem fontosak. 

Épp valamelyik nap gondoltam rá, hogy szerintem az elmúlt húsz évben nem változtam olyan ütemben, mint amennyit most, egy-két év alatt. Igaz, talán nem is volt még erre ekkora szükség eddig. Van, ami tök könnyen ment, mondhatni, fel sem tűnt, csak megtörtént. És van, ami azért még mindig olyan, hogy néha gondolkodom, hogy biztosan jobb ez így? Nincs is soha egyértelmű válasz, mert mindig hangulattól/lelkiállapottól függ. Talán az egyetlen, amit nagyon sajnálok, és másképp csinálnám most már, hogy végül nem maradt senki, aki olyan igazi barát lenne, akinek bármikor, bármit elmondhatnék. Az csak üres ígéret (sajnos részemről is), hogy majd a régi barátságot újraélesztjük, mert ha eddig nem volt erre igény, idő, akkor most sem lesz. Eltelt egy csomó idő, másfajta életet élünk már, nincs az, hogy majd ott folytatjuk, ahol abbamaradt valamikor. Pont emiatt másoknak pedig már nemigen hagyom, hogy olyan mélységben lássanak bele a lelkembe és az életembe, mint valamikor annak az egy-két embernek, akik valóban mindent tudtak rólam. Ezek a felszínes kapcsolatok még nem pótolják. De ebben én pont annyira hibás vagyok, mint ők. Valamiért így kellett lennie. 

Hétfő

 Hát volt már az idén pár olyan hétfő, amit szívből tudtam utálni már az ébredés után. Ez a mai is azok közé került be. Nagyjából minden volt, amit nem szeretek. Hideg, sötét, eső és szél. Fel is vettem a vastag zoknit is, és a téli kabátot is. Szerencsére ez egy rövid hét munka szempontjából, és amúgy a hétfőt is megmentette a mai projekt megbeszélés. Semmi kedvem nem volt hozzá, de végül tök jó hangulatú másfél óra volt, és pillanatok alatt magával is ragadott az az energia, amit a projektvezető hoz magával mindig. Tök érdekes egyébként, hogy az ő személye is olyan, akit a többség utál valamiért, de én azt gondolom, nem az ő személyét nem szeretik, hanem inkább azt az érzést, amit az generálhat, hogy szembesül vele az ember tíz perc alatt, hogy ő aztán tisztában van a képességeivel, és nem érdekli senkinek a pozíciója. Egy olyan világban, ahol mesterségesen van fenntartva egy egészen komolyan belterjes hierarchia, ez nem nyerő. Pedig egyébként sokat lehet tanulni az ilyen emberek magabiztosságából, munkatempójából. Én így állok hozzá. Amúgy is kedvelem az okos embereket. 

Meg egyébként Patrik szokott róla eszembe jutni, aki hasonló pozícióban van a saját munkahelyén, és hasonló magabiztossággal van ellátva is a munkájával kapcsolatban (is). 

Vasárnap

 Az időjárásnak elfelejtettek szólni, hogy közben áttértünk a nyári időszámításra, úgyhogy ideje lenne befejezni ezt a hülyeséget. De én akkor most jeleztem, reméljük, hogy célba is ér. 

Engem nem szoktak különösebben megviselni ezek a mindenféle óraállítások, maximum októberben rosszul esik, hogy korábban sötétedik. De pont ugyanúgy ébredek, alszom el, szóval nem oszt, nem szoroz. Amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor sem volt ez nagy dolog nálunk, szerencsére ők is gond nélkül álltak át bármikor bármelyikre. 

Délelőtt megcsináltam az ebédet, parmezános csirke volt, meg párizsi szelet krumplipürével. Ebéd után kicsit takarítottam a konyhában, nagyon figyeltem arra, hogy kordában tudjam tartani magam, mert ha belelendülök, akkor estig sem végzek, ráadásul valószínűleg alig maradna jártányi erőm utána. Ez meg most nem fér azért bele, hogy ennyire elfárasszam magam. Nincs egyébként semmi baj, csak most megint az az időszak van, amikor többször is van hőhullámom. Arra még nem jöttem rá, hogy mitől függ, megjelenik e, de az már biztos, hogy ha többet pihenek, akkor hamarabb elmúlik. 

Meg amúgy is, most már nagyon kell vigyázni magamra. Ezért (többek között) 

Szombat

 Azt hiszem most jött el az idő arra, hogy kicsit átalakítva a napjaimat ne este akarjak blogot írni a jövőben. Most már hetek óta minden este alig tudom ilyenkor összeszedni magam, mert álmos vagyok, alig tudom a szememet nyitva tartani. Így születnek a pár mondatos bejegyzések, mert nincs többre kapacitásom már. 

Úgyhogy majd kitalálom hogy legyen inkább,  hogy jó legyen. 

Ma is ez a helyzet egyébként, úgyhogy csak megmutatom a tegnap készült körmeimet. 

Bal kéz 

Jobb kéz 

Könyves péntek

 

Az írónő nagyon szépen ír, nagyon kedves kis történet ez is, mint ahogy eddig az összes , bármit is olvastam tőle. Igazi kikapcsolódást jelent. 

Bárkinek ajánlom. 

Fodrászos nap

 Ma NFM vagyok hajlandó még csak leírni sem,  hogy tényleg ideért a rossz idő. Elég lehangoló ez anélkül is, hogy még írják is róla. 

Munka után voltam ma fodrásznál, és most szépen be van festve, ki lett ritkítva, így most jó könnyű is lett a fejem. Ma egyébként ott a fodrásznál kiderült, hogy milyen kicsi is a világ. Jött egy fiatalember, akinek vágta addig a haját, amíg nekem hatott a festék. Beszélgettek közben , mesélte a srác, hogy az autópálya építésén dolgozik, és csak hétvégén jár haza a családjához, van egy nyolc hónapos kisbabája is. Abban már a beszélgetés elején megegyeztek, hogy mindketten Hajdú -Bihar megyéből származnak. És a beszélgetés végén az is kiderült, hogy a srác sógora a fodrász lány férjének az egyik legjobb barátja. Érdekes volt látni az örömöt az arcukon, amikor ez kiderült. 

Szerda

 Ez a mai is egy gyorsan véget érő, tevékeny nap volt, és egészen estig semmi okom nem volt arra, hogy bármire is panaszkodjak. De most mégis rút fogom tenni, mert jelenleg épp nem tudom mit kezdjek a fejfájással, ami kínoz. Gondolom, hogy a holnapi frontot érzem, legalábbis nagyon komolyan riogatnak ezzel a lehűlés dologgal. Én meg sosem bírtam a hidegfrontot. Úgyhogy most vettem be fájdalomcsillapítót, elmegyek fürdeni, és aztán remélhetőleg kialszom magamból ezt a fejfájást. 

Kedd

 Mióta van ez a projektcsapat dolog, és azzal egy csomó plusz feladat, nem nagyon vannak unalmas munkanapjaim. Nem bánom amúgy, mert sokkal jobban telik az idő is így, meg egészen másfajta gondolkodásra is sarkall az egész. Ez meg rám fér éppenséggel. 

Azért amikor akad valamennyi üresjárat, akkor rendszeresen azon kapom magam, hogy visszaemlékszem milyen jó volt nemrég Tenerifén, aztán Prágában. Kicsit szürreális élmény, hogy ugyanígy sétáltam több, mint háromezer kilométerre innen, mint itt. Mármint az a része, hogy én voltam ott, és én sétáltam az óceán partján. Azért nagyon hálás vagyok a fiúknak, hogy ott vannak velünk, mert nagy biztonságérzetet ad, hogy ők bárhol is vagyunk, értik minden szavát annak, amit mondanak nekünk. Nélkülük kevésbé lennénk bátrak. 

Van most

 Egy új dilim. Úgyhogy vagy esély van arra, hogy addig nem nyugszom, amíg nem lesz egy horgolt táskám.  Már megnéztem egy csomót, és bele is szerettem egy csomóba. Az tart csak vissza a rendeléstől, hogy azért elég borsos áruk van. Ha egy kicsi kézügyességem lenne, már horgolnám is magamnak a különböző méretű és színű táskákat. 

Forrás: meska.hu

Ugye milyen szép? Anyukám egyébként tud horgolni, lehet, hogy rá kéne vennem, próbáljon meg ő is valami ilyesmit. 

Vasárnap

 Ma úgy keltem fel reggel, hogy lesz ami lesz, ez egy jó nap lesz. Többé -kevésbé úgy is volt, egy csomó mindent megcsináltam, sütöttem fonott kalácsot is délután. 

Az mondjuk csúnya árnyékot vetett mindenre, hogy annyira fájt a derekam meg a lábaim, hogy kellett még fájdalomcsillapítót is bevennem. Sebaj, nemsokára megyek fürdeni, és talán a kád meleg víz csodát tesz. 

Szombat

 Ma sem tudok nagy dolgokról beszámolni. Csak egy szokásos szombati nap volt ez is, amikor Balázs dolgozott, de Patrik is itthon volt, így együtt ebédeltünk, aztán együtt palacsintáztunk.

Nem most élem életem legjobb napjait, még magamnak is idegesítő vagyok időnként. Nyűgös vagyok, fáradt vagyok, egy kicsit sem vagyok elégedett magammal sem, és másokkal sem. 

Könyves péntek

 

A sorozat befejező része. Általában ilyenkorra már tényleg az szokott lenni, hogy annyira sok tud lenni egy-egy ilyen sorozat, hogy ezek a lezáró kötetek már -már unalmasak is. (És ezért nem nézek sok évados sorozatokat, mert azzal ugyanezt érzem) 

Ez a könyv abszolút kellemes csalódást okozott, mert pont azt adta, ami az előző négyből hiányzott talán. Bennem megerősítette azokat az érzéseket, amik a szereplők kapcsán éreztem, és tök jó lezárást adott mindenhez.

Úgy érzem, nem csak az írónő búcsúzott el így ettől a kicsit őrült, valóságtól időnként elrugaszkodó történettől, hanem mi, olvasók is. 

Csütörtök

 Ma volt az a nap, amikor már annyira elegem volt a mindennapi hülyeségekből, hogy nagyon szerettem volna, ha már nem csütörtök, hanem péntek lenne.  Kár, hogy ez nem így megy, vagy hogy lehetőség sincs arra, hogy azt mondhassam, holnap majd otthonról dolgozom. Bár ha tök őszinte akarok lenni, akkor nem is akarnék holnap itthonról sem dolgozni, hanem simán csak egy négynapos munkahetet szeretnék. Természetesen senkit nem érdekel ez, így ma csütörtök volt, és holnap is megyek. 

A múlt heti tök jó idő után ez a mostani hűvösebb idő már nem esik olyan jól.  Mondjuk legalább a nap süt. 

Egyébként mestere voltam a héten a halogatásnak az itthoni teendőimmel. Ezt majd hétvégén már bánni fogom, mert akkor mindent szeretnék, ami hét közben kimaradt, de nem lesz rá sem idő, sem energia. De tény, hogy délutánonként is jobban esett csak úgy feküdni a kanapén, mint bármi mást csinálni. 

Szerda

 Ez a hét ez megint ilyen fura. Igazából minden adott lenne ahhoz, hogy tök jó legyen, de mégsem az. Ma például bosszantó módon egész nap fájt a fejem, és időnként szédültem is. Pedig megittam majdnem három liter folyadékot. De kb annyi haszna volt csak, hogy negyedóránként rohangáltam a mosdóba. 

Délután játszott a Fradi Portugáliaban. A múlt heti siker után jó gyorsan vissza kellett találni a realitások talajára, már negyed óra után ki is egyenlített a Braga, aztán vezetett, és még tovább tudta növelni az előnyét. Az eredmény önmagában nem kéne, hogy csalódást okozzon, tényleg ez az, ami a papírforma is. Egy kis tüske azért mégis van mindenkiben, mert ma nem sikerült jól játszani, de még bátran sem. Na sebaj, mostantól már csak a magyar meccsekre kell készülni. 

Hónapok óta nem volt semmi gondom a hőhullámokkal, erre most visszatért, és még ez is kínoz a héten. 

Kedd

 Ez is egy olyan nap volt, amiről túl sok mindent nem lehet mesélni. Mondhatnám unalmasnak is, de azért az mégsem volt, mert kis apróságok színesítették kicsit a szürkeséget. 

A mai hideg nagyon nem volt a barátom, a csontjaimban is éreztem a szelet. 

A kezem még mindig borzasztó állapotban van, most már azért gyanús, hogy nem a hideg az oka, hanem a munkahelyi szappan vagy a papírtörlő. Most már vittem magammal egy kis törölközőt, ami egyébként arctörlő lenne, de tökéletes arra, hogy megtöröljem benne a kezem. Fogok vinni saját szappant is, meglátjuk ez mennyit segít a helyzeten. Rengeteg kézkrémet használtam már el, és egyik sem nyújt igazi segítséget, emiatt gondoltam arra, hogy talán ez lesz a megoldás. Az biztos, hogy az a papírtörlő olyan, mintha nyomtatóba való papír lenne ott, vagy egy tekercs tapéta. 

Hétfő

 Ma ilyen kis szomorkás nap volt. Hétfő is volt, a nap sem sütött túl sokat. Menni kellett dolgozni is, ahol a kollégák sem voltak túlságosan jókedvűek. Megértem, nekik is hétfő volt. 

Próbálom egyébként mindig napközben magamat kirángatni a munkahelyi melankolikus állapotból, és találni valamit, ami lendületet ad a napnak, de ma ebben sem voltam valami sikeres. 

Délután még úgy indultam haza, hogy ó, hát tök jó, nem is vagyok még annyira fáradt, majd valamit még kitalálok otthon, amitől lesz valami értelme a napnak. De aztán nem lett ebből semmi, mert elég gyorsan elkapott a lustaság. 

Na semmi gond, majd lesz holnap is nap, ami lehet jobb kedvű is és hatékonyabb is. 

Vasárnap

 Ez a mai nap nem teljesen az volt, ami az előzetes tervek szerint lett volna. Még a hét közepén az volt a terv, hogy majd ma jól elmegyünk a Balatonra, és sétálunk egy jót, kicsit töltődünk. Nem így lett, de sebaj, sok hétvége lesz még az idén, amikor ezt lehet pótolni. 

Helyette ebéd után elmentünk Patrikhoz, ittak egy kávét abban a parkban, ami úgy tetszik nekünk. Kicsit voltunk fent nála is, beszélgettünk, aztán hazajöttünk. 

Itthon megcsináltam a heti fürdőtakarítást, felmosást, és ennyi volt a hétvége. 

A másik téma, ami szintén tiktok videó nézés közben jutott eszembe, az a "tartalomgyártók" fogalom. Sok olyan videóba futottam bele, ahol azt magyarázzák akik mindenféle reklámot csinálnak a csatornájukon pénzért, hogy hát ez a tartalomgyártó munka ez milyen nehéz, és mennyi munka van vele, és hát egyáltalán ez az influenszer lét ez már -már felér a napszámos a mezőn nyáron kategóriával. Nálam már ott ilyen szemöldökemelős a dolog, hogy én azokat tekintem tartalomgyártónak, akik bármilyen témában időt, energiát nem sajnálva olyan információkat osztanak meg a követőikkel, ami érdekes. Tökmindegy, hogy a takarítás rejtelmei, vagy épp főzés, esetleg utazások, bármi, de nekem az számít, hogy látom mi mindent tett bele. Az, hogy egyik héten a szivacsokat reklámozva mosogat, másik héten meg ugyanazt csinálja egy másik termékkel a kezében, az nekem nem tartalomgyártó, hanem reklám ember. De nem biztos, hogy nekem van igazam, ez is olyan lehet, hogy kinek mi fér bele.

Szombat

 Ma minden a szinte szokásos szombati menetrend szerint zajlott. Balázs dolgozott, én délelőtt mostam, főztem. Patrik is megérkezett, így ötösben ebédeltünk. Délután beszélgettünk, tévéztünk, semmi extra. 

A múlt héten láttam egy tiktok videót, amiben arról beszélt a lány, aki készítette, hogy mik voltak azok, amik neki régen a gazdagságot jelképezték. Kedvet kaptam tőle, úgyhogy én is leírom (a teljesség igénye nélkül), hogy mik voltak azok, amikről gyerekként, fiatal felnőttként, de még akár kisgyerekes szülőként is azt gondoltam, a gazdagok kiváltsága. 

- Ételt rendelni bármikor 

- Étteremben enni 

- Gyorsétteremben enni 

- Gyorsétteremben nem kuponos akciós ételt enni 

- Nyaralni menni 

- Repülővel utazni 

- Márkás cipőt/ruhát venni 

- Cukrászdában sütit enni 

- Télen fagyit enni 

-  Téli reggel fűtött lakásban ébredni 

- Könyvesboltban vásárolni 

- Focimeccset nézni élőben 

- Koncertre menni 

- Gardrób szoba 

Így hirtelen ezek jutottak eszembe. Nagy részét ma már megengedhetem azért magamnak, ha nem is minden nap, de időnként igen. De az érzésre emlékszem, milyen volt, amikor nem. És nektek, mik ezek, mi jut eszetekbe?

Könyves péntek

 

A sorozat befejező része, de még nem az utolsó könyv..

Ez a könyv már olyan volt, ami azért kicsit mélyebbre ment érzelmileg, mint ahogy számítottam rá. A szereplők már mindannyian ismerősek voltak, emiatt is másképp hatott rám minden, ami történt még a végkifejletig. Ráadásul annyira érzelem és annyiféle probléma jelent meg itt is, hogy időnként csak kapkodtam a fejem, hogy te jó ég, még ez is 

Nem bántam meg hogy elolvastam. 

Fogorvosos csütörtök

 Ma hajnalban mentünk dolgozni. Balázsnak muszáj volt, én meg azért csatlakoztam, mert délután fogorvoshoz volt időpontom, és korán mentem haza. Hajnalban nem volt őszinte a mosolyom azért, nagyon utálom ezeket a reggeli felkeléseket, de onnantól, hogy ráveszem magam arra, hogy elhagyjam az ágyamat, már nincs gond. 

A fogorvoshoz most már úgy mentünk Erikkel, mintha csak a boltba mennénk. Semmi félelem nincs bennünk, tudjuk, hogy ha nem is minden kellemes ott, nem is borzasztó élmény. Emiatt nagyon hálás vagyok azért, hogy megtaláltam ezt az orvost. Szerencsére jóval fiatalabb, mint én, így jó eséllyel nagyon sokáig számíthatok rá. Ma megcsinálta az utolsó fogtömést is, és leszedte a fogkövet is. Megkaptam az ajánlatot a pótlásokra. Még azért kell spórolni rá, de az a tervem, hogy megcsináltatom. 

Erik mai kezelése kevésbé volt vidám, neki több tömést is csinált, egy órán keresztül tartott. Neki még van pár kisebb javítani való, de nagyon szépen halad ő is ezekkel. 

Fél hétre értünk haza, már nem nagyon volt sem kedvem, sem energiám semmihez, így nem is csináltam semmit. 

Most meg nézzük a Fradi meccset, és drukkolunk egy jó eredményért.

Szerda

 Ez egy nagyon hosszú hét nekem most. Minden napot kínszenvedés végigcsinálni, mert folyamatosan van valami nyűgösködni valóm. Pedig amúgy ezek nélkül tök jó lenne minden. Az kiakaszt teljesen, hogy a jobb kezem valami önálló életet él. Ez az, amelyik indokolatlanul ki van száradva, ami fáj is. Mellé még mindig fázik, és a tenyeremnek van egy része, amiről még eldönteni sem tudom, hogy hiperérzékeny, vagy épp az ellenkezője, tök érzéketlen. Jó hülye érzés, az egyszer biztos. 

Szerencsére már csak két nap, és aztán a hétvége biztosan sokkal jobb lesz. 

Mondjuk azt csak így óvatosan és zárójelben mondom, hogy legutóbb, amikor márciusban pénteken 13-a volt, éppen elkezdődött a covid miatti karantén. Ugye mintha eltelt volna azóta vagy száz év...

Kedd

 Akartam ma orni valamiről, amiről már többször is gondolkodtam, de közbeszólt, hogy olyan kellemetlenül érzem magam. Nem fáj semmim, de a gyomrom olyan, mintha teleettem volna magam, és valahogy semmi nem jó. 

Ráadásul a bőröm is sztrájkol, a lábaimon is meg a kezemen is annyira száraz, hogy már minden bajom van tőle. Pedig gyakorlatilag bepácolom magam a testápolóba, és inni is rengeteget tudok már. 

Szóval ez ma nem az én napom. 

Hétfő

 Őszintén remélem, hogy ez a tavasz nem is lesz ennél rosszabb, mert ez így most pont jó. Még az sem zavar, hogy azért reggel meg este még csípős az idő. Sosem volt azzal bajom, hogy a reggel még bőven kellő dzsekiben délután már melegem van. Látszik, hogy a napelemeim kezdtek feltöltődni, mert ma annak ellenére, hogy nemszeretem hétfő volt, se rossz kedvem nem volt, és még eléggé tevékeny is voltam. 

Még munkába indulás előtt lehúztam az ágyneműt, és elindítottam a mosógépet. Rajtam kívül mindenki itthon volt ma (Balázs pihenős, mert dolgozik hétvégén, Erik éjszakás, Rolinak meg olyan hét van az egyetemen, amikor nincs órája), úgyhogy volt, aki átpakolja majd a szárítóba. Mire hazajöttem, a fiúk ágyneműje is ki volt mosva, meg volt szárítva (ezt Roli intézte némi telefonos segítséggel), úgyhogy én ettem, és aztán felhúztam a tiszta huzatokat, lepedőket. A mi hálószobánkban le is törölgettem a port mindenhol. Ez egy sötét, hideg téli napon elképzelhetetlen lenne, mert mire hazaérünk, már annyit fáztam, hogy semmi másra nem marad semmi erőm. 

Mondjuk mostanra igencsak elfáradtam már. 

Vasárnap

 Na, ilyen egy utazás nélküli tökéletes nap, mint ez a mai. 

Fél kilencig aludtam, addigra Balázs már előkészített mindent a főzéshez., és épp neki is kezdett a brassóinak. Nekem csak a krumplisütés volt a feladatom az ebéd kapcsán, ami azért nem egy nagy meló. Délelőtt kimostam a törölközőket, hajat mostam, felmostam. (Meg ugye krumplit pucoltam, kockáztam, sütöttem) 

Ebédre megérkezett Patrik is, így ma megint ötösben ebédeltünk. Ma már az új Forma 1 évad is szolgáltatott beszédtémát (meg vitatémát is természetesen), nem volt unalmas étkezés ez sem. 

Ebéd után Erik, Balázs és Roli elmentek rollerezni, és egy csomó sütivel érkeztek vissza. Nőnapi virág helyett ezzel kedveskedtek. 

Délután nagyrészt csak tévét néztünk, beszélgettünk, majd miután Patrik hazament még kitakarítottam a fürdőt, aztán megnéztük a Fradi meccset, ami bőven adott izgulnivalót, de a végén örülhettünk. 

Szombat

 Olyan szép tavaszi nap volt ma, hogy öröm volt minden pillanat, amit kint töltöttünk. Mennyire vártam ezt, hogy végre így süssön a nap. 

A ruhák egy része is kint száradt ma. Igaz, be is hoztam egy poloskát is az egyik pólóval, de ez ezzel jár. Mondjuk nem élte túl, ő járt rosszabbul. 

Kipróbáltam ma én is ezt a japán sajttorta néven futó "édességet". Azt nem tudom, mitől japán sajttorta, de hát mindegy. Görög joghurt és biscoff keksz. Az eredeti verzió az, hogy a joghurtos vödörben lévő joghurtba bele kell nyomkodni a kekszet. Csináltam ilyet is, én tettem bele egy kis mézet. Ezen kívül csináltam még hamis tiramisut, és egy eperlekváros, nutellás verziót. Ez utóbbi jött be leginkább. A hamis tiramisu Eriknek egyáltalán nem ízlik, nekünk inkább csak némi hiányérzet marad utána, mert ugye a joghurt kissé savanykás íze nem az igazi a kávés -kekszes ízvilággak. 

Egy csomó apróságot megcsináltam ma, amiket amúgy nem szeretek, mert rengeteg idő kell hozzá, és semmi látszata nincs. 

Könyves péntek

 

A sorozat harmadik része. Igazából ami az első két könyvben még tetszett, az mostanra kicsit unalmas, és ha nem döntöttem volna el, hogy elolvasom az összes részét, akkor már nem is tenném meg. 

Azzal egyébként semmi baj, ahogy meg van írva, az írónő stílusa és író készsége is rendben van szerintem, csak maga a történet vett olyan irányt, ami épp nem szimpatikus nekem. Érdekes egyébként, hogy a főszereplő fiú inkább negatív karakter, mégis szimpatizálok vele. 

Csütörtök

 Van a héten ez az érdekes hullámvasút érzés bennem. Hétfőn és szerdán teljesen más volt megélni a munkanapot, mint kedden és ma. Egészen látványos minőségi különbséget jelent olyan emberekkel lenni egész nap, akik keresik a fejlődés lehetőségét, mint olyanokkal, akiknek ez eszébe sem jut. Úgy tekintek erre most, hogy amúgy milyen jó, hogy legalább néha a másik perspektívából is szemlélhetem ezt. 

A világban zajló események nem azok, amik okot adnak a bizakodásra, de reménykedem benne, hogy azért mégis majd valakinek megjön az esze. Az, hogy statisztikai vagy történelmi szempontból nem ez az emberiség legnehezebb időszaka, lehet, hogy így van, csakhogy az én életem most van, és így másképp értékelem a jelent. Kis porszem vagyok ebben a gépezetben, a magam egyszerűségében nem is értem, hogyan lehet még mindig területekért és hatalomért harcolni, amikor ennél sokkal fontosabb dolgokra is fordíthatnák ezt az energiát. Na mindegy. 

Az viszont tök jó, hogy már úgy jövünk haza délutánonként, hogy még süt a nap, és még hazaérkezés után is tök sokáig így van. 

Szerda

 Ma megint ilyen projektes nap volt, csak na a másik raktárunkban voltunk. Ehhez nekünk kellett Üllőre menni, de nem bántuk egy kicsit sem. Egyébként sem fordul elő túl gyakran, hogy megnézhetjük a másik raktárat. Most ezt bepótoltuk, és tök jó volt látni. Reggel még megcsináltam a napindító feladatokat, aztán visszaérkezés után még átnéztem a leveleimet, meg megcsináltam pár apróságot, és aztán jöttünk is haza. 

Most, hogy már napközben tök jó idő van, megint elkezdtem magamnak ilyen vékony dzsekit keresni, eddig sikertelenül. Ahol találtam olyat, ami nem ez a rövidített fazonú (vajon sokáig marad még ez divatban?), ott nem volt a méretemben. Egyébként ugyanilyen problémáim vannak pulcsi vásárlás kapcsán is. Szerintem nincsenek túlzó elvárásaim, de azt nem szeretem, ha egy pulcsi, vagy kardigán, vagy kabát nem ér a derekam alá. 

Most még nézem a Kazincbarcika - Fradi magyar kupa meccset. Most teljesen megnyugtató öt gólos előnyünk van, már nem nagyon kell hajtani. 

Tádám

 Bea tippje telitalálat volt, mert éppen ez a hatezredik poszt. 🙂 Nem semmi szám ez, büszke is vagyok rá. Kevés olyan dolog van,, amiben úgy vagyok ennyire kitartó, hogy igazából csak nekem okoz örömet. 

Ha nem lennék ennyire álmos, akkor sok mindent írhatnék arról, hogy milyen is volt ez a kezdetektől mostanáig. De megmondom őszintén, annyira fáradtak a szemeim, hogy alig tudom nyitvatartási id már..

Így csak csendben röviden emlékezem meg erről a napról. 

Köszönöm nektek, akik tippeltetek. És köszönöm azt is, hogy itt vagytok. 

Hétfő

 Azért most már akárhogy is lesz, szerintem tavasz illat van a levegőben. Igaz, hogy ma nem volt olyan szép napos idő, mint hétvégén, de a levegő már nem hideg, és ez tök jó. 

Ma egészen furcsa és érdekes munkanapom volt. Ma kezdődött egy nagyon nagy projekt, aminek az előkészítésében és majd várhatóan a tényleges lebonyolításában is aktív szerepet kaptam. Az még különlegesebbé teszi, hogy Balázs is részt vesz benne, még ha ma, a projekt indító megbeszélésen ő nem is tudott részt venni. Nagyon elfáradtam egyébként, nagyon intenzív nap volt, de kíváncsian várom majd a továbbiakat. 

Meccsnap

 Ma olyan különleges vasárnap volt, amikor úgy ébredtünk, hogy minden szobában aludt valaki. Ez mostanra lett különleges, mióta Patrik nem lakik itthon, nem túl gyakran fordul elő ilyesmi. Épp ezért minden ilyen nap ajándék. Nem történik semmi különös, mégis egészen más érzés. 

Délelőtt megcsináltam az ebédet, aztán ebéd után kicsit szusszantunk. Patrik a kettő órási vonattal hazament, hogy a meccs előtt a hátizsákját le tudja tenni, meg kabátot cserélt, tegnap a szövetkabátjában jött haza, ami a bálhoz tökéletes volt, meccsre azért nem a legideálisabb. 

Mielőtt indultunk mi is, még hajat mostam, felmostam, kitakarítottam a fürdőt és a wc-t. 

A meccs nem volt unalmas, időnként egészen komolyan megemelte a pulzusunkat is. Mondhatni minden mérhető mutatóban klasszisokkal jobbak voltunk, de kimaradt minden. Az utolsó percekben sikerült csak vezetést szerezni, amikor már azt hittük, csak döntetlen lesz. De minden jó, ha jó a vége, a történelem könyvekbe az kerül csak be, hogy ezen a héten három meccset is nyert a csapatunk. 

Szombat

 Én nem tudom, hogy mindenki megőrült e, vagy csak ennyire unatkoznak a férfiak, de most már a hócipőm tele van azzal, hogy időről időre arra ébredünk, hogy valaki éppen háborúzik a másikkal. Messze van, de nem olyan nagy már ez a világ, hogy számítson a távolság. Mondjuk tenni nem tudok ellene semmit, csak az erősödik bennem, amihez már egy ideje tartom magam. Nem görcsölök azon, hogy mindenfélére spóroljak, hogy legyen még több minden, amit birtokolhatok. Azon vagyok, hogy a mindennapok jók legyenek, hogy minél több élményem legyen az itt és mostban, mert amíg ennyi őrült vezető van ezen a világon, addig bármikor megtörténhet, hogy egyik napról a másikra senkinek nem lesz semmije. Az emlékeimet meg nem tudja elvenni senki. 

Ma itthon volt Patrik is, és itt is alszik ma éjjel, a barátaival ment egy bálba ma este. 

És ma végre felszámoltam a szennyes tartó tartalmát. Öt adag ruhát mostam, szárítottam. Mondjuk ha nagyon megtömném a mosógépet, akkor lehet, hogy csak négy lett volna, de nem teszek ilyet, mert nem is mossa ki szépen, meg gyűrött is lesz minden. Nem ér annyit. 

Könyves péntek

 

Szándékosan választottam most olyan könyvet, ami inkább a nyálas semmiség kategória, mint komoly irodalmi értéket képviselő regény.  Arra tökéletes, hogy jól kikapcsolja az embert, bár ebből a műfajból sem kiemelkedő.

Az írónő stílusa tetszik, a szereplők kicsit furák, mert egyetemisták, mégis olyan életet élnek, mint egy középkorú pár. A konfliktusaik is kissé eltúlzottak.

De jól szórakoztam vele, és még van pár rész a sorozatból. 

A nap, ami egy hétig tartott

 Érzésre legalábbis. Ugye tegnap este a prágai Vaclav Havel repülőtérről posztoltam, este tizenegykor landoltunk Budapesten. Hála istennek, hogy elérhető a city break parkoló ilyen földi halandóknak is, mint mi, mert ennek köszönhetően egy óra múlva már itthon voltunk. Na de az akkor is már éjfél volt...és még akkor villámgyorsan kipakoltunk a hátizsákból, amíg mindenki végzett a fürdéssel, addig megcsináltam a szendvicseket a mai munkába menéshez. Fél kettőkor kerültem ágyba, és négy negyvenkor kelni kellett. A mi fit alkalmazás be is jegyezte, hogy az alvásminőségem rossz volt. Inkább csak rövid, szerintem. 

Muszáj volt korán menni, mert délután időpontunk volt Erikkel a fogorvoshoz. Amikor ezt az időpontot megbeszéltük, kicsit benéztem, hogy mikor is érkezünk haza Prágából, simán az vizionáltam, hogy délután jövünk haza. Pedig egyébként tudtam, hogy nem (csak nem sejtettem). Mindegy, tudom magamról, hogy néha belebakizok az ilyenekbe..

A munka természetesen nem esett jól, a kevés alvás miatt duplán nem. 

A fogorvosnál minden rendben volt, készen van a másik nagy tömésem is. Már csak egy kicsi van, meg a fogkőleszedés, és azzal az összes saját fogam rendben lesz. 

Mire onnan hazaértünk, már szédültem néha a fáradtságtól, de még volt ma egy Fradi meccs is, amit nézni kellett legalább a tévében. Szerencsére ma jó meccs volt, meg is nyertek, így holnap a mi csapatunkat sorsolják majd a legjobb 8 között az Európa Ligában. 

Most már este tíz óra, úgy érzem magam, mint aki még soha életében nem tudott aludni. De mindjárt már az következik

Viszlát, Prága!

 Ma fordul a kocka, és úgy lesz, hogy ma reggel még itt ébredtünk, de már nem itt fekszünk le majd, hanem otthon. Igaz, az már holnap lesz, amikor ágyba kerülök, de ez részletkérdés. 

11-kor kellett elhagyni a szállást, addig még mindenki összepakolt, telefont töltött, kávéztunk, reggeliztünk. A repülőnk csak este tízkor indul, így ma még bőven volt időnk a város olyan részeit is felfedezni, ahol még nem jártunk az elmúlt napokban. Szerencsére tök jó idő volt, sütött a nap is. Jártunk mindenféle hatalmas emelkedős részeken, volt, ahol alig bírtam már felmenni, de végül csak megcsináltam. 

Ebédeltünk, kávéztunk, söröztünk több helyen is, de azért már öt óra körül eléggé megviseltek voltunk, addigra jól esett volna már kicsit kényelmesebben ülni, vagy épp csak elnyújtózni egy kicsit. Ehelyett még egy utolsó vendéglátóegységbe is betértünk, de igazából már senki nem nagyon kért semmit. Onnan busszal jöttünk a repülőtérre, ami jó hosszú út volt (mondjuk időnk éppen pont volt). 

A tömegközlekedés egyébként egészen kiváló, bőven lenne mit tanulni nekünk, magyaroknak is. A buszon, villamoson is lehet jegyet venni (nem feláras), és nagyon sűrűn járnak egymás után. A belvárosban csak villamosok járnak, buszokat ott nem láttunk, a troli is csak a közelébe jön a belvárosnak. És metró is van több vonalon is közlekedik. 

Sokkal kellemesebb hely, mint ahogy én azt képzeltem, örülök, hogy itt is voltunk. 

Kedd

 Ma kb ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk a sétát. Jó, nem teljesen, mert ugye a kiindulási pont ugyanott volt. Ma felsétáltunk a várhoz. Ami azért szó szerint meredek vállalkozás volt, és elég szívdobogtató érzés volt feljutni odáig. Szó szerint is, és átvitt értelemben is. De megérte a megemelkedett pulzusszámot, és az elfáradt lábakat is, mert lenyűgöző volt odafent. 

Nagy szerencsénk volt, láttuk a déli őrségváltást a Mátyás kapunál. Ilyet sem láttam még sohasem (hasonlót sem élőben), úgyhogy ez is nagy élmény volt. 

Ma is nagyon finom ebédet ettünk, egy nagyon kellemes helyen. Egyébként tök érdekes, hogy itt a sörözők és éttermek kilencven százaléka olyan, ahová nem lehet teljesen belátni. Az csak ilyen saját következetés, hogy talán azért, hogy sem az utca embere ne azt bámulja ki mit eszik/iszik, sem az, aki bent ül, ne foglalkozzon azzal, hogy mi van odakint. Bármi is az ok, mindegyik helynek ettől olyan kis meghitt, otthonos hangulata van. Ma is elfogyasztottunk így öten pár liter sört, na de azt itt ki számolja? 

Jártunk Prága legszűkebb utcájában, ahol lámpa irányítja, hogy le tud e menni az ember. 

És tényleg azt érzem most, hogy annak ellenére, hogy leszakad a lábam, mert ma is mentünk huszonötezer lépést, és még azért a holnapi nap is itt lesz (este repülünk haza), hogy elképzelhető, hogy még visszajövünk egyszer, mert itt is jó lenni. 

Hétfő

 Na azt az első prágai éjszakát még fogjuk emlegetni majd sokáig, és jókat fogunk nevetni sok év múlva is azon, hogy éjfél körül, amikor már a sokadik próbálkozásom volt sikertelen azzal kapcsolatban, hogy el tudjak aludni (nagyon puha a matrac, és nagyon kényelmetlen a párna is), egyszercsak "besüppedt" alattam a matrac egy érdekes hang kíséretében. A röhögéstől alig bírtam megszólalni Balázsnak, és biztos tök mókás látványt nyújtottunk, ahogy én tartom a matracot, közben a könnyeim potyognak már a nevetéstől, ő meg az ágyrácsot próbálja visszaigazítani. Második próbálkozásra sikerült csak, de az már kitartott szerencsére. 

Pár órát azért sikerült aludni, de reggel hatkor úgy pattantam ki az ágyból, hogy ó, hála az égnek, végre reggel van. Akkor még esett az eső, kicsit aggódtam is, hogy jajj, ki akar megint esernyővel mászkálni, de szerencsére nyolckor már nyoma sem volt ennek. 

Ma csak gyalogos kiránduláson voltunk, de egészen komoly lépésszámot produkáltunk, kora délután az első kör után 14000 lépés volt, most estére 22000-el zártunk. 

Megnéztük természetesen a Vencel teret (de ez épp felújítás alatt van), az Orlojt, átsétáltunk a Károlyi hídon, megnéztük a Lennon falat, a Kafka mozgó szobrot. Nagyon finom kacsát ettünk ebédre knédlivel és párolt káposztával, voltunk két nagyon régi, és nagyon tradicionális sörözőben. A második helyen még a harmónikás is zenélt nekünk, miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, magyarul énekelte, hogy "az a szép, akinek a szeme kék.", illetve az Omegától a Gyöngyhajú lányt. Az Arany tigris nevű sörözőben járt már Hrabal, Clinton és Merkel is, és még rengeteg ismert ember látogatása van megörökítve a falakat díszítő fotókon. 

Az U Fleku pedig egy hatalmas múlttal rendelkező söröző, ahol főzik is a sört, nem csak mérik. 1499 óta foglalkoznak ezzel, egészen elképesztő történelmük van már. 

De igazából az egész város egy élő történelemkönyv. Bámulatos, hogy mennyire szépen megőrizték a történelmüket, milyen gondossággal vigyáznak ezekre, és milyen gond nélkül fér el egymás mellett ez a rengeteg, nagyon régi szobor, műalkotás, és a modern világ. 

Azt gondoltam még tegnap, érkezés után is, hogy hát azért Prága nem feltétlenül lesz a nekem tetsző hely, de abszolút az. És ma sem hagytam ki a sörözést sem.