Vasárnap

 És megint visszatért a tél. Mondanám, hogy egyébként meg megmagyarázhatatlan rossz kedvem is van, de ebből csak az az igaz, hogy rossz kedvem van. Megmagyarázni meg tudom épp. Az elsődleges ok pont ez a tél dolog. Ennél kevesebb ideig sem rajongok érte, mostanra meg már nagyon elegem van belőle. A másodlagos sokkal személyesebb, és most még erre nem is akarok jobban kitérni. Olyan dolog történt, amire nem számítottam, ami egyáltalán nem volt benne a pakliban, és ami miatt nem jó a közérzetem, és gondolkodnom is kell. Mindegy, majd valami lesz. 

Ma volt itthon Patrik, így ma ötösben ebédeltünk. Csináltam egy hadseregnek is elég kaját, amiből persze vitt is, de még így is maradt. Valahogy kevesebbet ettek, mint amire számítottam. Na sebaj. 

Nagyon másról nem is tudok mesélni. 

Szombat

 Tegnap voltam megint fogorvosnál. Most már nem a foghúzás volt a program, az a kevés, ami maradt, szerencsére már menthető. A töméshez is kaptam érzéstelenítőt, így egyáltalán nem volt megrázó élmény. Pedig sokáig tartott, a végére már kicsit untam is, főleg mert már nagyon jó lett volna, ha végre a nyálszívó eltűnik a számból. De nagyon szépen megcsinálta, igazi wow élmény volt meglátni a tükörben. Este nyolcig hatott az érzéstelenítő, addigra már közel jártam az éhhalálhoz is. Nagyon fáradt is voltam a hajnali kelés után, de korán lefeküdtem, és ma reggel nyolcig aludtam. 

A mai nap a szokásos tevékenységekkel zajlott. Balázs dolgozott, így csak kettőkor ebédeltünk. Kimostam mindent, délután visszavittünk a sinsaybe egy farmert, ami nem lett jó. Online rendeltem még januárban, de sehogy nem sikerült eddig eljutni az intézéshez. Pont hazaértünk a Fradi meccsre, amit nagy reményekkel kezdtünk nézni, aztán nagyon csalódottak voltunk a végére. 

Ma este megint elképesztő módon álmos vagyok.. lehet hogy a közelgő front van rám ilyen hatással. 

Könyves péntek

 Ilyen még nem volt a könyves péntekek történetében. Ezen a héten három könyvet is olvastam. 

Az írónőtől még semmit nem olvastam ez előtt, de biztosan nem ez volt az utolsó. Kettő este volt mindössze a fürdőkádban. Nem olyan hatalmas olvasmány, továbbra is maradok a könnyed, könnyen emészthető könyveknél. Stílusában hasonló a szürke ötven árnyalata sorozathoz, igencsak szókimondó stílusa van (prűd és finom lelkű olvasóknak emiatt nem ajánlom), de annál azért könnyedebb és szerethetőbb történet. A klimaxtól sújtott lelkemnek kifejezetten jót tett egy ilyen mindent elsöprő, mindenféle érzelmet felvonultató, szinte meseszerű világban, ahol hétköznapi gondok nemigen fordulnak elő. Szóval ha egy kis pikáns szerelmi történet feldobna, akkor válaszd ezt. 

Ettől az írónőtől több könyvet is olvastam már, biztos voltam benne, hogy ez sem fog csalódást okozni, eddig minden könyve tetszett. Ez is. A címadó mondat szó szerint is, és képletesen is értendő, egészen bizarr és érdekes történetek kerekednek ki belőle a két főszereplő életében. Egy darabig a két élettörténet külön -külön zajlik, de aztán a végére az a cipő mégis közös lesz akkor is, ha egyébként egyáltalán nem igaz ez. Érdekesen vezeti végig a látszólag kis könnyed sztorin keresztül azt, hogy mi mindenre van hatással, ha tényleg egyszercsak egy teljesen másfajta életben találjuk magunkat. Ez is tetszett, és ezt bárkinek ajánlom. 

Ez pedig egy gyönyörű és fájdalmas szerelmi történet, két nem mindennapi fiatalról, akik "véletlenül" találkoznak össze. Nagyon komoly érzelmi hullámvasút, rengeteg költészet, fájdalmas családi események, és aztán egy egyáltalán nem egyszerű közös jelen, amiből nem biztos, hogy lesz jövő. Az írónő a legfájdalmasabb érzelmeket is olyan szépen írja le, hogy volt, amit többször is elolvastam ezek közül. Szóval, én ezt is ajánlom mindenkinek. 

Csütörtök

 Hajnalban mentünk ma dolgozni, négy és fél órát aludtam. Az ilyen hajnali ébredések nehezen mennek, de általában hisz perc alatt azért már magamhoz térek. Hát most nem sikerült ez egész nap, nagyon álmos és nagyon nyomi voltam. 

Pedig amúgy jó nap volt, jókat beszélgettünk a kollégákkal, amíg a főnökség és pár kiválasztott ember elmentek egy rendezvényre. Lehettem volna én is ott, a saját döntésem volt, hogy maradtam dolgozni. Nem is bántam meg egy percre sem. 

Délután pihentem, aludtam is egy kicsit a kanapén. 

Aztán este összetörtem egy üveg sört a spájzban, úgyhogy volt mit takarítani. 

Kupaszerda

 Ha megkérdezitek, hogy bánom e, hogy ma itthonról néztük a meccset, és nem mentünk hajnalban dolgozni, hogy aztán kapkodva összekészüljünk, és legalább másfél órán keresztül tegyük meg az egyébként ötven perces utat, akkor határozottan az a válaszom, hogy igen. Nem csak azért, mert láthattunk volna egy négy gólos győzelmet, hanem mert élőben láthattuk volna ezt is. 

Még a tévén keresztül is megkönnyeztem, amikor pályára lépett ez a 16 éves fiú. Akkora üdvrivalgást kapott, hogy öröm volt hallani. Az ilyen pillanatok örökre beégnek mindenkibe. 

Egyébként azért nem mentünk, mert nem volt kedvünk kapkodni, meg fázni, meg ilyenek. Mostanában kicsit lusták vagyunk, kicsit mindenkinek rossz kedve van, de senki nem is vallja be magáról, hogy valami baja van, még akkor sem, ha kérdezik. Na de majd csak lesz ez jobb is. 

Kedd

 Ma reggel úgy indultam dolgozni, hogy egy kicsit elkezdett a hó esni. Szerencsére épp csak ilyen nagyon apró, és épp csak pár percig tartott.  Hideg is volt megint, olyan, ami már napok óta nem, és én a hétvégi napsütéses időt már biztató jelnek tekintettem. Na mindegy, a tél nyert, marad még, nincs mit tenni. 

A hangulatomnak sem, és a közérzetemnek sem tett jót a hideg, egész nap hol itt fájt a hol ott, semmi nem volt jó. Pedig egyébként nemrég konstatáltam magamban, hogy dacára minden változásnak, még talán sosem mondhattam el magamról, hogy ilyen jól vagyok, mint az elmúlt évben. Szóval azért nem kéne ezt elrontani már. 

A nap csúcspontja ma is a kádban olvasás lesz. 

Kezdődik

 Minden a szokásos. A hétkezdés is, természetesen. Tényleg milyen jó lenne egyszer úgy ébredni hétfő reggel, hogy onnantól kezdve egész életemben azt csinálom, amihez kedvem van. Ha most újrakezdeném az életemet, biztosan valami olyan hivatást választanék magamnak, ami nem helyhez kötött. A mostanra megszerzett élettapasztalatommal felvértezve győzném meg magam arról, hogy mennyivel másabb életem lehetne. Nem cserélném el az eddigieket semmi pénzért sem, de hálás lennék egy másfajta jövőért. 

Nem tudok mit írni ma sem, mert nem történt semmi érdekes. 

Vasárnap

 Ma olyan szépen sütött a nap, hogy egesz nap azt sajnáltam, hogy itthon vagyunk, és nem mentünk el valahova. 

Bánatomban feláldoztam magam a házimunka oltárán, és megcsináltam egy csomó mindent, amit általában minden héten ugyanígy megcsinálok. Jó, volt azért amit most extraként bevállaltam a konyhában. Ez úgy nagyjából le is foglalta a délutánomat. Utána meg azon bánkódtam, hogy mindjárt vége is a hétvégének, és kezdődnek megint a semmit sem erő hétköznapok. 

Erik hazaért már ebédre, úgyhogy ma már nem hárman ebédeltünk. 

Meccsnap

 Nem is csak egy sima meccs, hanem a Derbi napja. Ami a meccsek meccse, mindennél fontosabb. Ezt a meccset mindenki meg akarja nyerni. Erik nincs itthon a hétvégén, egy barátjának a szülinapját ünneplik, így ő kihagyta ezt a meccset. Gondolom azért kicsit bánja, mert nyertünk, három gólt is szereztünk, a Dózsa még egyet sem. Az első félidő lehengerlő volt, az a fajta, ami miatt meccsre járunk. A második félidő már kevésbé volt élvezetes, de nem múlt rajta semmi már. 

Egyébként nem tudom mi lesz velünk, ha valamikor majd úgy lesz, hogy ketten maradunk. Már így is, hogy csak hárman vagyunk itthon tök furcsa minden. Pedig hát Erik sem csap itthon nagy zajt, vagy ilyesmi, mégis tök más így. 

Könyves péntek

 

Nemrég olvastam az írónőtől a Mindig december című könyvét. Azt is szerettem, de ezt egy kicsit jobban. Nagyon szépen megírt történet, van benne szomorúság is, szerelem is, egy csomó kedvesség és egy csomó olyan emberi tulajdonság, amitől bármelyikünk lehetne a főszereplő. Van benne egy kis meseszerű szépség is. 

Nagyon kellemes olvasmány, ajánlom. 

Novellagyűjtemény. Nagyon ritkán olvasok ilyesmit, mert nem szeretem ezeket a nagyon rövid történeteket. Az, hogy most kivételt tettem, igazából csak véletlen. De ezek a novellák mind olyan komplexek, és olyan mélyre hatolnak az ember lelkébe, hogy nem tűnik rövidnek. Tanulságos olvasmány. 

Fogorvosos-favágós

 A mai nap már nem munkával telt nekem. Délután mentem a fogorvoshoz a következő foghúzásra, és úgy voltam vele, hogy a múltkor is jó döntésnek bizonyult a két nap betegállomány, így most is így lesz. Még jól is jött ki, mert ma jöttek kivágni az udvaron a hatalmas méretű fákat, így volt, aki beengedje őket, meg ilyesmi. Nagyon mást nem igényeltek, tökéletesen profi csapat jött. Volt náluk mindenféle védőfelszerelés, amit használtak is rendeltetésszerűen. Az ágakat ledarálták, a többit össze is vágták. Még holnap visszajönnek a tuskómaróval, de a nagy része készen van, és ezzel tettünk egy újabb elég költséges, és nagyon látványos lépést az új udvarunk felé. Még van bőven vele teendő, mire egyszer olyan lesz, amilyet szeretnénk, de a jó dolgokra érdemes várni. 

Délután Erikkel együtt mentünk a fogorvoshoz, mindkettőnknek mára volt időpontja. Nekem kihúzta még azt a fogamat, amivel mást már nem lehetett kezdeni. Szerencsére ez most sokkal jobban ment, mint januárban a másik, alig éreztem. Most azért a helyét már érzem, de elviselhető bőven. 

Erik nem volt ennyire szerencsés, neki gyökérkezelés kellett, ráadásul egy jól begyulladt gyökér volt, ami eléggé fájt neki. Rögtön fel is dagadt egy kicsit az arca, és szemmel láthatóan is nagyon nem volt jó érzés neki, de most már benne van a gyógyszeres tömés, az szépen pár nak alatt meggyógyítja majd. Jövő héten is együtt megyünk, akkor remélhetőleg mindketten úgy jövünk ki, hogy minden rendben, nem fájt semmi. 

Nagyjából ennyi is volt a mai nap, értelemszerűen a foghúzás után már nem álltam neki itthon semminek, csak pihentem. 

Szerda

 Ez a mai egyáltalán nem volt rossz nap, de csak az egynek elment kategória. Mozgalmas volt, sok minden történt munka közben, de nem túlzó mértékben. Nagyjából az ilyen napokkal lennék elégedett mindig.

Igaz, cserébe itthon nagy a csend, délutánra mindenki leereszt, és csak úgy elvan mindenki a saját kis világában. Ezzel sincs baj, mert van ilyen, nem lehet mindig nyüzsögni és folyton beszélgetni egymással. Mondjuk ennek megvannak azok a veszélyei, hogy magában mindenki tervezget ezt -azt, és aztán ha végül egy kicsit sem hasonlítanak egymásra a tervek, akkor akad némi nézeteltérés. 

A héten már nem dolgozom, holnap megint foghúzás vár rám. Nem vagyok sokkal nyugodtabb, mint múltkor, de bízom benne, hogy ez is gond nélkül menni fog. 

És már megint hó

 Annyira reméltem, hogy ez az előrejelzés majd már nem jön be, de úgy látszik, ez az az év, amikor a hóból is megárt a sok. Bár gondolom valaki ennek is tudott örülni, neki ma jó napja volt. 

Igazából ez volt a nap fő eseménye, ezen kívül semmi extra, csak minden történt, ahogy egy átlagos kedden szokott. 

Meg amúgy ma kedvem sincs írni m 

Mindig ugyanaz

 És megint hétfő. Rosszabb napjaimon ki nem állhatom, nem szeretem az érzést, hogy az otthoni kellemes buborékból menni kell, és részt venni a szükséges rossz okozta mindenben. Nyilván otthon sem csak móka és kacagás mindig minden, mert vannak kevésbé kellemes kötelezettségek, vannak kisebb és nagyobb konfliktusok, feladatok, amik nem a legkellemesebbek. És a munkahely is többször negatív, mint amennyiszer jó érzésekkel van ott az ember. De amennyi helyről hallok mostanában megint borzasztó, megrendítő tragédiákat, átértékelem a rosszabb napjaimat is inkább. Igazából hálás lehetek minden ilyenért, csak hajlamos vagyok elfelejteni. Nem kéne pedig, és sokkal jobban és tudatosabban kellene koncentrálnom a jó dolgokra, legyenek bármilyen apróságok is, és a jelent élni igazán. 

Azt már régóta tudom, hogy nincs sok értelme annak, hogy mindent tartalékolunk a majdra. Nem csak anyagi értelemben gondolom, hanem egyébként is. Nekem nincsenek a szekrényben ruháim, amit majd valahova egyszer felveszek, nincsen összegyűjtve még egy háztartásra is elég tál és serpenyő. Ami van, azt használom. Ha tönkremegy, vagy már nem jó nekem, akkor kidobom vagy továbbadom. 

Vannak emléktárgyak, amikhez még ragaszkodom, a gyerekek dolgai, amikkel kapcsolatban még mindig reménykedem abban, hogy majd egyszer valaki örülni fog neki, és értékeli (nem a fiaim lesznek ezek, őket hidegen hagyja), de egyre kevesebb ilyen van. Amiket őrzök, az mind az az élmény, amit szereztem valahol. Tök mindegy, hogy útközben a kocsiban egy beszélgetés alatt, vagy Máltán a tengerparton. Egyforma mind. Ezeket fogom erről a világról magammal vinni majd, semmi mást. Jó sok minden lesz még addig amúgy, hogy majd ott is legyen mit mesélni. 

Hello, február!

 Van olyan ismerősöm, akit ezzel ki lehet üldözni a világból. Köszöngetni egy hónapnak...😄 De ő nem olvassa a blogomat, úgyhogy nem fogom most ezzel felhúzni. 

Nagy reményeket nem fűzök azért ehhez a hónapbhoz, mert ez még mindig a télhez tartozik, és láttam az időjárás előrejelzést is, és semmi nekem tetszőt nem tartalmaz. De mindegy, ettől még majd lehet ez jó is, főleg, mert ebben a hónapban is lesz egy kisebb utazásunk egy olyan helyre, ahol még nem voltunk. 

Ma volt itthon Patrik, úgyhogy ma megint együtt ebédeltünk. A héten már többedszer, csak ugye a többi még egy másik országban volt. Semmi extrát nem főztem, petrezselymes krumpli volt és rántott hús. Délután megnéztük együtt a Fradi meccset is, végre nyert is a csapatunk. 

Ezen kívül csak a szokásos házimunkákat csináltam meg. Sajnos vége is megint a hétvégének, ilyenkor mindig csak úgy száguld az idő.

Kevesebb lett a világ

 Ma reggel szomorú hírre ébredtünk. Fenyő Miklós meghalt, és vele együtt véget ért a Hungária együttes. Őt már nem lehet pótolni, hiszen ő maga volt a rockandroll, az alfa és az omega, és a Csókkirály. 

Egészen biztosan lehet róla rosszakat is mondani, én magam is tudok pár olyan dolgot róla, ami nem túl hízelgő, de ez eltörpül az Ő utánozhatatlan nagyságára a magyar zenei életben. 

A zenéje gyerekkorom óta velem volt, elég meghallanom bármelyik számát, már jár a lábam, és mosolygok. Minden egyes zene, amihez köze volt egészen mélyre ment, és minden egyes zene maga volt az élet. 

Végtelenül hálás vagyok érte, hogy tavaly és tavalyelőtt is ott voltunk a koncerteken. Tavaly az MVM Dome -ban még nem tudtam, hogy az tényleg az utolsó. Fergeteges buli volt mindkettő, kortalan és elképesztő energiát adó. 

Szegényebb lett a világ ma, de a dalaiban örökké élni fog tovább, csak a teste ment el pihenni. 

Könyves péntek

 

Egy olyan könyv, amire Patrik fiam kb azt mondaná, hogy nem csak az időt volt kár ilyesmire szánni, de a papírnak is lett volna jobb helye is. De ő meg én csak abban hasonlítunk, hogy szeretünk olvasni. Én a szórakozásért, ő pedig az információszerzésért olvas. De pontosan ezért van mindenféle könyv, hogy mindenkinek jó legyen. 

Bevallom, az első 100 oldalt én is untam kicsit. Túl sok volt a szereplő, és sokáig küzdöttem azzal, hogy annyira nem az én korosztályomnak szánták. Aztán valamikor volt egy pillanat olvasás közben, amikor visszajött a saját 17-18 éves énem, akinek minden porcikája vágyakozott azért, hogy szeressék, hogy azt érezze, szép és kívánatos. És megvolt az érzés minden ezzel kapcsolatos érzelem tekintetében. 

Ez a hangulat ki is tartott a végéig, és azzal az érzéssel fejeztem be, hogy ó, milyen jó lenne az ilyet újra átélni. 

Szóval ilyesmire jó, de egyébként nem vagy sztori. Cserébe jól van megírva. 

Csütörtök

 Amúgy is nehezen viselem a szürkeséget, de most hatványozottan rosszul esik, hogy nem csak fázom, de még esik is, és minden olyan egyhangú. Sok mindent ezzel kezdeni nem lehet, sajnos az nem opció, hogy kibekkelem  tavaszig valami olyan helyen, ahol jó idő van. Azt például simán el tudnám képzelni, hogy cseréljek valakivel lakhelyet, aki mondjuk jobban szereti ezt a klímát, vagy épp kíváncsi rá, hogy milyen is a tél. 

Ez a hét kicsit fura, mert sehol sem vagyok igazán jelen, és bevallom, nincs is kedvem jelen lenni. Majd azért szerintem holnap délután már összeszedem magam, amikor elkezdődik a hétvége. 

Most épp nézzük a Fradi meccset, de már 2:0-ra vezet az ellenfél, és hát nagyon úgy tűnik, hogy hatalmas zakó lesz ebből ott Angliában, úgyhogy nem biztos, hogy a második félidőt is megvárjuk. Hajnalban menni kell dolgozni, nem jó egy nagy csalódás után elaludni. 

Szerda

 Minden kezdet nehéz, ahogy minden, ami véget ér, fáj is egy kicsit. Pontosan így volt ez most, mert a lelkem ott maradt Tenerifén a szigeten, a gigantikus méretű sziklák között, a testem pedig már dolgozni készült. Úgyhogy nehéz volt a kezdet, és fájt a búcsú a gondtalan, szinte már nyárias napoktól. Azt nem tudom, hogy mi is lehetett az, ami engem végül ide hozott, hogy ide szülessek meg, amikor olyan nyilvánvalóan oda illenék, ahol még hírből sem nagyon ismerik a telet, és nem része a ruhatárnak a télikabát, és társai. Most már mondjuk mindegy, közel 48 évvel a történtek után. Lehet, hogy akkor még ezt nem tudtam magamról..

A kollégák örültek nekem, és mindenkit (egy embert leszámítva, de ő mindenben és mindenkivel ilyen, nem is veszi számításba senki) nagyon érdekelt hogy milyen volt, milyen volt ezt megélni. Több felvonásban is kellett mesélnem, és képeket mutatni, de nem bántam, mert minden ilyen alkalommal kicsit újra ott voltam. 

Még kell pár nap, mire tényleg visszaérkezem a valóságba, addig teszem a dolgomat, mint egy gép. 

Újra itthon

 Még mielőtt elérkeznénk oda, hogy ma este sikeresen visszaérkeztünk Budapestre, azért elmesélem az utolsó esti kis kalandunkat az apartmanban. 

Mi mindig apartmant foglalunk, bárhová megyünk is, mert ötünknek azért sokkal pénztárcabarátabb megoldás ez, mint bármelyik szálloda.  Így volt ez Cipruson is, Máltán is, így van ez a Balatonnál is, és bárhol máshol. Olyan természetesen volt már, hogy nem teljesen azt kaptuk, amit a képek és a leírásban szereplő adatok alapján gondoltunk, de kis dolgokról volt szó, ami bőven belefért, és nem rontott semmit az élményen (bár évek óta keressük a balatoni igazi nyaralóhelyünket az évekig törzshelyünk után, és sosem fogjuk megtalálni az igazán igazit, de ez egy másik történet). De így, ahogy tegnap jártunk, még sohasem...Arra érkeztünk vissza a kirándulásunkból, hogy nincs víz. Jeleztük a kapcsolattartónak, aki visszaírt, hogy ez előfordul, pár óra alatt rendeződik, de azért jelzi az illetékeseknek. Elárulom, nem rendeződött, és ott álltunk tegnap este öten, hogy akkor ezt most valahogy meg kéne oldani. A chat gpt annyit tudott segíteni, hogy a szigeten víz vészhelyzet van február végéig, és van, hogy elzárják. A szomszédot próbáltuk megkérdezni, de nem állt szóba velünk (szó szerint rá sem hederített, hogy megszólítottuk). Így aztán több fordulóban vásároltunk a szupermarketben pár ilyen nyolc literes vizet, hogy legalább a legszükségesebb dolgokra legyen. Nem volt a legkomfortosabb, de vészhelyzeti megoldásnak megfelelt. 

A családi legendáriumba egy kalandként íródik be ez is, de bevallom, leginkább a bérbeadó részéről mutatott közöny az, amit leginkább furcsállok. De mindegy is, igazából érdekességként meséltem..

A repülőtéren pillanatok alatt leadtuk a bérelt autót, gyakorlatilag amíg benavigáltak minket a parkolóhelyre, már meg is nézték, hogy minden rendben van, elkérték a kulcsot, és meg is voltunk. (Kauciót nem kértek). Kismillió kölcsönzött autó van a szigeten, gondolom úgy vannak vele, hogy felesleges lenne agyonbonyolítani mindent, mert csak nekik lenne egy csomó plusz munkájuk. A security check jó sokáig tartott, naná, hogy engem vettek ki ellenőrzésre. Itt azért jó nagy meglepetés ért, mert megkérdezte a szigorú képű ember, hogy beszélek e spanyolul, mondtam, hogy no, mire megkérdezte melyik országból jöttem, és amikor mondtam, hogy magyar vagyok, magyarul közölte velem, hogy szúrópróba ellenőrzés lesz. Csak néztem. Megnézte a táskámat, ruhámat, kezemet, berakta a teszt csíkot a gépbe, majd miután negatív eredményt kapott, magyarul mondta, hogy köszönöm. Kis apróság, de tök nagy dolog szerintem, hogy megtanulta ezeket. 

A repülőnk késve érkezett Magyarországról, így mi is késve indultunk, de olyan hátszéllel jöttünk (be is mondta a kapitány, hogy kilencszázzal jöttünk az út egy részén), hogy behozta a késést, és menetrend szerint landoltunk. 

Erik már elment dolgozni, ez is majd bevonul a családi és a munkahelyi legendáriumba is, hogy ő volt az, aki 3800 km-ről indult ma dolgozni. 

Holnap már mi is megyünk. Furcsa lesz, és biztosan nem lesz jó, de a következő utazásig kell csak kitartani. 

Hétfő

 Ez egy olyan hétfő volt, amitől meg tudnám szeretni ezeket a napokat. Még az egész nap a miénk volt itt Tenerifén, amit jól ki is használtunk. Voltunk a fővárosban, ami tőlünk egy órányi autóútra van. Egészen elképesztő méretű kikötőt láttunk, a máltai sem volt szerény, de ez aztán még bőven felülmúlta azt is. 

A város nagyon szép, és gigantikus méretű ott is minden. Nyilván mindent nem tudtunk megnézni, és konkrét tervünk sem volt arra, hogy mit szeretnénk ott látni, de sétáltunk jó sokat, nézelődtünk, kávéztunk, ettünk. Ittam barraquitot, ami ugyan nem volt teljesen autentikus, mert nem volt benne alkohol, de finom volt. Eddig csak azért nem kóstoltam meg, mert tíz körül nyitnak a kávézók, és én nem szoktam már olyankor kávét inni, de ezt valóban kár lett volna kihagyni. 

Délután még elsétáltunk a strandra, de ma is kint volt a piros zászló, és le is volt szalagozva a part, úgyhogy csak gyönyörködni tudtunk. 

Este egy nagyon szép helyen vacsoráztunk, közvetlenül az óceán partján, egy teraszon. Sosem ettem még ilyen gyönyörű kilátás mellett. 

Holnap hazamegyünk sajnos, tele nagyon jó élménnyel. Azt nem tudom, hogy valaha még visszatérünk e ide, de ha bárkinél felmerült már úticélként, akkor gyertek. Nagyon vendégszerető helyeken jártunk, nagyon kedves emberek vannak itt, nagyon jó árak vannak, életre szóló élményt szereztünk. 

Vasárnap

 Ma szerencsére már mindenki jól volt. Reggel még kicsit ingadozónak tűnt a helyzet, de azért már neki mertünk vágni annak a kirándulásnak, aminek a végén 2200 méter magasan voltunk fent a Teidén. Hát ilyen magasan még sosem voltam úgy, hogy a saját lábaimon álltam. Elképesztő volt az a rengeteg monumentális szikla,  és azok a hihetetlen mélységek is. Nem is nagyon fényképeztem, mert semmivel nem tudom visszaadni az élményt, de az egészen biztos, hogy bármeddig élek is, emlékezni fogok rá. A legvégén, amikor felmentünk még oda, ahonnan a felvonó indul, azt éreztem, hogy én oda már ilyen emelkedőn képtelen vagyok felmenni, de sikerült, legyőztem magam, és felmentem. A felvonót már kihagytuk, úgyhogy azért a Teide tetején nem voltunk, de abszolút tökéletes élmény volt így is. Az meg, hogy az odavezető út milyen jó minőségű, hát nem semmi. 

Hazafelé kicsit vadregényes úton jöttünk, egy olyan jó kis szerpentines részen, ami tök félelmetes, de gyönyörű. 

Délután még Balázs, Erik és Roli voltak a strandon, a dagály miatt mondjuk fürödni nem lehetett, kint volt a piros zászló (és nagyon komolyan figyel a lifeguard mindenkire), de a hullámokat lehetett a partról élvezni. Egy órával a tetőzés előtt lezárták, akkor már nem engedtek senkit közel, de végig mindenhol kint voltak a rendőrségi szalagok. 

Voltunk sütizni is, és sétálni is. Volt egy olyan rész, ahol megálltunk gyönyörködni a hullámokban, és hiába voltunk jó magasan, odáig is felcsapott, és Rolit jól beterítette a víz. 

Jó kis nap volt. Nagyon meg tudnám szokni, hogy január végén 22 fok van, és csak akkor kell kardigánt venni, amikor fúj a szél. 

És a képeket most nem tudom feltölteni, úgyhogy azt majd máskor. 

Szombat

 Mára egészen más terveink voltak, mint ahogy végül alakult, de ilyen is van, mégha tervezni nem is tervez még csak hasonlót sem senki. 

Balázs már reggel mondta, hogy hát neki nem túl jó a gyomra, hányingere is van, vagy csak ég a gyomra valamitől. Vett be rennie-t, úgyhogy menjünk. Elmentünk Costa Adejebe megnézni a híres piacot (igazából ugyanaz, mint bárhol máshol, csak talán még többen vannak), meg ott még körülnéztünk kicsit, a fiúk kávéztak. Már a kávézóban is rosszabbul volt, de mire visszaértünk a kocsihoz, már mondta, hogy ne haragudjon rá senki, de most inkább menjünk vissza a szállásra, ő nem tud most még a Teide-re is felmenni. Természetesen senki nem haragudott, inkább aggódott mindenki, hogy vajon mi van vele, vagy mi lesz. . Hazaértünk gond nélkül, még itt eljött velünk a boltba, de mire onnan visszaértünk már végképp nagyon gatya állapotban volt. Persze csak a felét ismerte be a bajának, de ezután órákat csak feküdt nyakig betakarózva. Szerencsére inni tudott, ha enni nem is. (Gondolom egyébként valami enyhe ételmérgezés, sosem fogjuk megtudni, hogy a tegnapi tapas tálon volt valami (csak tintahalat, halat és gombát nem ettem róla én is), vagy az esti szendvicsében a tojás. Öt óra után már volt annyira jól, hogy fel tudott kelni, vettünk a gyógyszertárban algopirinnek megfelelő valamit, mert úgy érezte, mintha lázas lenne (nem volt meleg), az segített neki kb este nyolcig fent lenni. Eljött velünk vacsorázni is, de csak az én pizzámból evett egy szeletet. Reméljük reggelre el is felejthetjük ezt a kalamajkát. 

Aztán délután bezártuk a kulcsot a lakásba. Egy pillanatra lefagytunk mindannyian, amikor Patrik becsapta az ajtót. Még mondtam ki épp, hogy ne, amikor már késő is volt. Szerencsére nagyon gyorsan megtaláltuk a megoldást, a kettővel mellettünk lévő apartmanban is vannak, oda bekopogott Patrik, ők leengedték a garázsba, ahonnan át tudott menni a mi garázsunkba, és onnan fel tudott jönni a lakásba. 

Ezekből majd csak emlék lesz nemsokáray mondjuk most sem csináltunk nagy ügyet egyikből sem. Nem jó, hogy ez van most, de nem von le semmit az élményből. Ma csak itt sétáltunk helyben, de van itt is bőven látnivaló. 

Péntek

 Azt hiszem legalábbis, hogy péntek van. Bár megmondom őszintén, hogy most aztán nem csak a napokkal, de még egyáltalán azzal is vannak időnként problémáim, hogy milyen hónap is van. Az időérzékem meg szinte teljesen elveszett egy nap alatt. Most ez lehet hogy nagyképűnek tűnik, de tényleg egészen fura minden a normálishoz és megszokotthoz képest. 

Reggel elég sokáig sötét van, sokkal tovább, mint otthon. Semmi nem nyit ki kilenc előtt, de az éttermek csak délután. Elég különleges az időjárás is, reggel és este azért hűvös van (nem ahhoz képest, hogy január van, ahhoz képest meg főleg nem, ami otthon van januárban), napközben meg olyan napsütés, ami miatt úgy tűnik, mintha nyár lenne. 

Voltunk ma a monkey parkban, ahol a nevével ellentétben nem csak majmok vannak, hanem teknősök, krokodilok, kakaduk, ara papagájok. Szép hely, tetszett mindenkinek, jól megnéztünk mindent. Los Cristianosban megálltunk ebédelni. Az ebédelés úgy tűnik, itt külön program, mert tegnap is, ma is két és fél órán keresztül tartott. De sebaj, most időnk van a legtöbb. 

Ebéd után visszajöttünk a szállásra, a kocsit letettük, majd elmentünk még gyalog kávézni -sütizni. 

Minden olyan monumentális és nagyon szép. Nem lehet összehasonlítani semmivel sem, különleges, ahogy van. Tök jó ezt most megélni. 

Tenerife

 Ma megint hajnalban keltünk, de szerencsére ma nem azért, hogy irgalmatlanul korán dolgozni kezdjünk, hanem azért, hogy induljunk a repülőtérre. 

A repülőút öt órás volt, mondhatnám úgy is, hogy borzasztóan hosszú. Még induláskor reménykedtem benne, hogy majd tudok aludni legalább egy kicsit, és akkor elviselhető lesz, de egy percet sem sikerült. Úgyhogy az utazás szenvedős volt azért, de már a megérkezés pillanata kárpótolt mindenért. Még akkor nem a hely különlegessége, hanem az a hőmérséklet, amit már a megérkezés pillanatában éreztünk. Már a repülőről is úgy szálltunk le, hogy elég volt a kardigán. 

A repülőtéren átvettük a bérelt autót, itt kellemes meglepetésként az olcsóbb árért a jobb autót kaptuk, aztán elindultunk a helyre, ahol a szállást béreltük. Itt az otthoni időhöz képest egy órával visszább van az idő, így azért bőven volt időnk még ebédelési lehetőséget keresni. Találtunk is, és nagyon finomat ettünk. 

A szállás jó helyen van, van egy-két hiányosság, de ez nem fogja elrontani az itt töltött napokat. Az óceán lenyűgöző, ezt a hőmérsékletet meg egyenesen imádom. 

Most pár napig majd innen jelentkezem, de mára ennyi, mert meglehetősen hosszú volt ez a nap. 

Könyves szerda

 

Ezt a könyvet nagyon vártam, hogy olvassam, és amikor legutóbb a könyvtárban voltam, akkor az utolsó pillanatban láttam meg a frissen visszahozott könyvek polcán. Nem volt kérdés, hogy ez lesz az első, amit olvasni fogok 

A könyv első negyede okozott némi csalódást, nem teljesen úgy alakult a történet, ahogy én azt gondoltam, és voltak benne feleslegesnek tűnő mellékszálak. Aztán a végére azért nagyjából értettem, hogy minden mellékszál igazából erősíteni lett volna hivatott a fő cselekményt azzal, hogy minden szörnyű esemény ellenére mindenki talpra tudott állni, jó emberek maradtak, és mint a mesében, a "rosszak" elnyerték méltó büntetésüket. 

Valószínűleg más hatással volt rám így, hogy éppen a nagyapám halála, és a temetésre való készülődés közepette olvastam, mint arra, aki nem él át ilyesmit. 

Én továbbra is szeretem az írónő stílusát, nem érzem kevésnek a karaktereit, nem zavarnak a hosszú mondatai. 

És ez a könyv is, a téma ellenére is szép. 

Kedd

 Akartam ma egy könyves keddet, de annyi minden volt na, és úgy elfáradtam, hogy nincs energiám már erre. 

Ma volt a temetés, délben. Hajnali öttől dolgoztunk tizenegyig, itthon átöltöztünk, és nemsokára indilhattunk is. Polgári szertartás szerint búcsúztattuk el a papát. Nem volt könnyű feladat segíteni a beszédet megírni, de szép szertartás kerekedett belőle. (Amennyire szép lehet) 

Á, nem tudok már semmit sem mesélni, nagyon álmos vagyok. 

Fagyos hétkezdés

 Már megint, vagyis inkább még mindig meg lehet fagyni, és ez az előrejelzések szerint még így is marad sajnos. Emiatt duplán is örülök a csütörtöki utazásnak, csak azt fogom sajnálni, hogy nem maradunk két hétig legalább. 

Délután voltam fodrásznál, kicsit vágott is a hajamból, ami tetszik egyébként, de mégis sajnálom kicsit azt a pár centit, ami hiányzik belőle. Jó, egyébként megnő majd megint, ha szeretném. Abban meg mégis a fodrásznak van igaza, hogy a jelenlegi jobban illik az arcomhoz. 

Na majd a következő időszak eldönti hogyan lesz hosszabb távon. 

Vasárnap

 Még ma is kifejezetten jól esett az, hogy reggel megtehettem, hogy az első ébredés után még megfordultam, magamra húztam a takarót, és aludtam még. Amúgy lett volna egy csomó dolgom, amit már múlt héten is elhalasztottam, de még ma is úgy maradt minden, ahogy eddig volt. Megfőztem az ebédet, Patrik is itthon volt, így szerencsére ötösben ebédeltünk. Ebéd után elmosogattam, beszélgettünk, aztán ezen kívül csak felmostam. Nagyjából ennyi volt a mai nap. 

De mutatok valamit...

Nagyon várom. 

Szombat

 Ez egy ilyen semmi extra nap volt. Tök jót aludtam, és ez a kipihentség ki is tartott kb délután fél háromig  Balázs dolgozott ma, így későn ebédeltünk. Igazából a napi tevékenységem kimerült a mosás, főzés, ruhák elpakolása bűvkörében. Most meg már majdnem leragadnak a szemeim. 

Körmös péntek

 Nem fejeztem be a héten az aktuális könyvemrt, így most azt fogom megmutatni mire cseréltem ma a kicsit karácsonyi, de inkább téli körmeimet. 

Egyébként nagyon fáradt vagyok, ez a négykor kelés sohasem lesz a kedvencem. De ma éjszaka ki fogom aludni magam. 

Ma

Az a nap volt, amikor a legfiatalabb fiam is 21 éves lett. Így aztán már minden gyerekem akár Amerikában is felnőttnek számítana. 

Ő nem csak a legfiatalabb, de a legérdekesebb, legfurcsább is mindenki közül. Akire egyébként azt mondanám, hogy lusta, ugyanakkor bármit megcsinál itthon. Ő az, akit meg lehet kérni bármilyen házimunkára. 

Hatalmas filmrajongó, minden nap néz filmet, és ezekről a filmekről mindent tud. Ugyanígy van a Forma 1-gyel is, meg nagyjából mindennel, ami érdekli. 

Egyszerre nagyon jó és nagyon fárasztó az ő anyukájának lenni. De örülök neki nagyon, hogy nekem jutott ez a szerep az ő életében. 

Szerda

 Ez a hét olyan hosszúnak tűnik, mintha minden nap dupla hosszúságú lenne. Ebben persze leginkább az a ludas, hogy semmi kedvem nincs kimozdulni sem, nemhogy dolgozni menni. Na és pontosan ennek a hangulatnak megfelelően telik az idő is , amit nem itthon töltök. Mondjuk semmi meglepő nincs ebben, mert a január általában ilyen nehéz. Mondjuk ezt azért jövő héten majd meg fogjuk változtatni, de mindent a maga idejében.. 

Elkövettem ma azt a hibát is, hogy jól bekuckóztam a kanapéra, és persze jól el is aludtam ott. Most csak reménykedem benne, hogy azért majd nem virrasztom át a fél éjszakát. 

Na jó

 Van egy hasonszőrű kollégám, aki pont ugyanígy nem rajongója a télnek, mint én. (Igazából több is, csak ők kevésbé adnak hangot ennek, mint ez a kolléga) Vele ma reggel csak összenéztünk, és mindketten értettük is, hogy mire is gondol a másik. Még akkor a hó esett. Később az ónos eső. Na mindegy is, most már lesz, ami lesz..

Mindenesetre ma hirtelen felindulásból vettem magamnak két csokor tulipánt a lidlben, legalább legyen egy kis tavasz itthon. 

Nincsenek nagy hireim, a temetésre a búcsúztató szövegét egyeztetem a szónokkal. Szerencsére legalább feszengeni nem kell mindenféle kínos magázódással, mert ismerjük is egymást, meg egyidősek is vagyunk..Az egyébként nem könnyű feladatot azért jelentősen megkönnyíti ez. 

Sikerült időpontot szereznem ma a fodrászhoz is, most már igencsak ráfér egy festés a hajamra. Jövő hét hétfőn megyek.

Brrr

 Hát ma nem elég, hogy hétfő volt, még borzasztó hidegben is kellett dolgozni menni. Ez a mínusz tíz azért tényleg olyan, amivel igazán komolyan meg lehet engem kínozni. 

És még a radiátorok is hidegek voltak az irodában. ..nagy mázli, hogy van klíma is, amivel tudtunk fűteni, mert anélkül nagyon nem lett volna jó. 

Fél háromkor már jöttünk is haza, ebédet a Meki főzött nekünk. Délután még elmentünk a boltba, meg visszaváltottuk a palackokat, és mára ennyi volt. 

Az nagy öröm volt ma, hogy Roli begyújtott, így tök jó meleg lakásba érkeztünk haza. 

Vasárnap

 Ma is ugyanúgy jártam reggel, mint tegnap, elég nehezen vettem rá magam arra, hogy a jó meleg takaró alól kibújjak, csak többszöri nekifutásra sikerült. Bele sem merek gondolni, hogy holnap reggel mi lesz velem...

Délelőtt főztem, természetesen nem csak egyfélét most sem, úgyhogy menet közben úgy nézett ki a konyha, mint ahol bomba robbant, de végül finom ebéd kerekedett belőle. 

Délután elvittük Patrikot Kelenföldig, hazafelé megálltunk az Auchanban holnapra zsemlét és péksütit venni. Meghivtam magunkat a kfc-ből egy -egy amerikai palacsintára, amit hazaindulás előtt a parkolóban megettünk. 

Pár helyen volt hóátfúvás is, volt, ahol elég szépen befújta már az utat. Nem az ilyenektől fogom megszeretni a téli időjárást, az biztos. 

Mire hazaértünk, Roli felmosott, így nekem már csak a fürdő, wc takarítás maradt. 

És sajnos vége is van az itthon töltött napoknak megint, holnap menni kell dolgozni. 

Szombat

 Igazából most, hogy itthon vagyok napol óta, simán el tudnám képzelni, hogy a januárt így töltöm el végig. Egy percig sem unatkoznék, nem hiányozna a munka sem, Na de ilyen nem lesz, úgyhogy még ezt a hétvégét kell kiélvezni. 

Ma például egy ráérős ébredéssel, kétszer szunyókàltam vissza csak amiatt, mert jól esett a takaró alatt maradni. Az ebéd is ilyen ráerős tempóban készült, és csak egy órakor ettünk. Közben azért ment a mosógép is, meg a szárító is folyamatosan, ahogy a kosárban gyűlt a tiszta ruha, szerencsére úgy lett egyre üresebb a szennyestartó. 

Patrik is megérkezett délután, nagyon rég nem jött már ide haza munka után, de ma így történt. Ebédelt, evett a palacsintából is, amit akkor sütött Balázs, és aztán ment is tovább, az itteni barátaival van programja. Onnan is ide jön haza, úgyhogy holnap reggel öten ébredünk majd itthon. 

Könyves péntek

 Karácsonyra kaptam ezt a könyvet a húgoméktól, így kézenfekvő volt, hogy miután a könyvtári könyveket befejeztem, de nem tudtam újat hozni, ezt olvassam. 

Szép könyv, a most divatos élfestett fajtából. Mondjuk megmondom őszintén, hogy engem ez a rész annyira nem vonz, nem érzem többnek a könyvet ettől. A történet majdnem csak klisé, ezeréves családi titok köré épül, ami majdnem titok is marad örökké ebben a családban. Végül persze nem így lesz, és mindenre fény derül. Közben vannak nagy felismerések, szép tájak, érdekes információk a narancsról, és szerelem mindenféle formában. 

Az írónő jól ír, jól felépített a történet, és tökéletesen jó ez a könyv arra, hogy esténként kikapcsolja az embert a mindenféle napi nyűgből. Ha komoly mondanivalójú könyvet szeretnél, ne ezt válaszd. 

Fogorvos

 Hát nem mondom, hogy teljesen nyugodtan telt a mai nap, mert már a reggeli ébredéskor velem volt Para barátom is, és egy pillanatra sem hagyott magamra. Annyira mondjuk vagyok bátor, hogy az a verzió nem jutott eszembe, hogy most, amikor már az abszolút elviselhető kategóriába került ez a fogfájás saga, egyszerűen csak ne menjek el. 

A vonatos hírek teljesen összevisszák voltak, volt, amikor másfél órát is késett, volt, hogy tűpontos volt. Nem mertem kockáztatni, úgyhogy nagyon időben indultunk. Először csak Kelenföldig mentünk, mert volt egy kis dolgom az Etele plázában, de a Libriben épp leltároztak, úgyhogy át kellett mennünk az Alleeba. Ott elintéztük, amit kellett, és mentünk is a fogorvoshoz. 

Nem ez volt életem élménye, de volt már részem sokkal rosszabb foghúzásban is. Több injekciót kaptam, mint ahogy terveztük, de mindent megtett a doki, hogy ne okozzon fájdalmat. Ez azért nem sikerült, és nem volt őszinte még a pillantasom sem, amikor azt mondta, hogy hát félbe kell vágni a fogamat, mert nem tudja kiszedni egyben. Igazából akkor már mindegy volt, úgyhogy úgy voltam vele, csináljon amit akar, csak szedje már ki. Sikerült, szerencsére, és varrni sem kellett. 

Akkor amúgy azt gondoltam, hogy ennél ma már nem lesz rosszabb, mert még nem tudtam, hogy bármennyire siettünk is, hogy elérjük a vonatot, ott fogunk fagyoskodni egy órát a Déliben, mert késve indult. Ez azért abban a lelkiállapotban megviselt kicsit. 

De most már minden rendben, még nem múlt el teljesen a zsibbadás, de biztos ami biztos, már vettem be egy fájdalomcsillapítót. Enni ma már nem tudok, pedig éhes vagyok, de kibírom. 

És hogy mennyire vagyok bátor (és mennyire voltam elégedett az orvossal és az árajánlattal, amit adott), február ötödikén újra megyek, van még egy olyan fogam, amit húzni kell, utána már csak tömések lesznek. De most már végigcsinálom...

Szerda

 A héten én már nem megyek dolgozni. Ma voltunk intézni a temetéshez szükséges mindenfélét. Kilencre mentünk a kórházba, előtte Balázs és az éppen éjszakás műszakból hazaérkező Erik már kiásott bennünket a hó fogságából. Az mázli, hogy az autó garázsban áll, és "csak" az udvar és a ház előtti járda a feladat ilyenkor. Eddig 26 cm hó esett, legalábbis ennyinek mérték itt a közelben az egyik háznál.

Kicsit aggódtunk az út miatt, mert a környéken mindenhonnan olyan hírek jöttek, hogy elakadt kamionok vannak mindenfelé, ráadásul az az útszakasz, amerre menni kellett mindig hírhedt volt arról, hogy jól befújja a szél. Most is voltak ilyen szakaszok, de szerencsénk volt, nem volt semmi gond. 

A kórház után voltunk az anyakönyvvezetőnél, a temetkezési vállalatnál, és aztán még egy gyors pizza ebéd után a szónoknál is. Délután kettőre már meg is voltunk mindennel. Nem kellemes feladat ez. 

Délután voltam a könyvtárban is, találtam tök jó könyveket. Elpakoltam ma a karácsonyi díszeket is, Roli is segített benne, ő szedte le az összes világító diszt. 

Ma elment

 Ma fél egykor hívott anyukám. Ma először nem gondoltam arra, amikor láttam hogy ő hív, hogy azért telefonál. De pont ma azért telefonált, hogy elmondja, a nagyapám végre békére talált, és elaludt. Szegény nagyon régóta várta már ezt a pillanatot, réges rég feladott mindent, és csak várta, hogy majd mehet a mamához. 

90 éves volt, szép kort élt meg, és nagyjából két évvel ezelőttig aktív is volt, bármit meg tudott csinálni. Mai szemmel persze csak kontárkodott, az ő mércéjükkel nézve egyfajta ezermester volt, aki bármiből bármit tud csinálni, mindent meg tud oldani. Ők ketten a mamával egymásnak igazi rajongói voltak, egyikük sem látott semmi hibát a másikban. Így éltek le együtt egy életet. 

Csak szigorúan saját magammal kapcsolatban róla sincsenek kifejezetten szeretetteljes emlékeim, de azt hiszem, a mi családunk ilyen család, akik gyakorlatias dolgokban bármikor ott voltak a másiknak, de sohasem nyilvánítottak másképp érzelmet, mint hogy ha valaki beteg volt, akkor érte aggódtak. Minden más természetes volt, hogy így van, ahogy van. 

Ma pedig elment, a többiek után. Biztos vagyok benne, hogy a lelke már szárnyal a boldogságtól, végre megszabadult a test fogságából, ami rég cserbenhagyta már. Legyenek újra boldogok egymás mellett. 

Na, akkor kezdjük

 Mármint ezt az évet most már tényleg mindenki. Igaz, alighogy elkezdődik, máris mindenki kénytelen lassítani, mert ez a hó tényleg nem viccel, és jól bekezdett. Az a szerencse, hogy a ma délutáni fogorvosi időpontomra nem is gondoltuk, hogy kocsival mennénk. Jó döntés volt a vonat, mert az autópálya is és a főút is állt órákon keresztül baleset miatt. Láttuk a vonatról a kocsisort, nem volt semmi. 

Ma még csak megröntgenezték a fogaimat, meg megnézte az összeset. A nagyon fájós fogamat nem érdemes már megmenteni, így csütörtök délután kihúzza majd. Azért csak akkor, mert még nagyon be van gyulladva, és addig be kell szednem napi négy dalacint, hogy majd el tudja érzésteleníteni rendesen. Nagyon kedves fiatal doki volt, ha fiatal koromban is ilyen fogorvosok lettek volna, valószínűleg sokkal jobb állapotban lennének a fogaim most. Ezen kívül lesz még, amit tömni kell, de csütörtökön majd megbeszéljük, addigra lesz erre árajánlat is. 

Magadba fektess!

 Így szokott hirdetni a facebookon a masszőr, akihez járok. Igazából ma esett le úgy teljesen, hogy mit is jelent ez pontosan. Nem csak amiatt, amit olvastam egy blogger társam bejegyzésében (de nem titok, hogy nagyon mélyen érintett, és nagyon sokszor jutott eszembe ma), és nem csak amiatt, ami téma volt az egyik fradis messenger csoportban ma. Amiatt is, hogy napok óta morfondírozok azon, hogy mennyire gáz már, hogy nekem csak egyetlen célom van erre az évre is: minél több boldog pillanatot szeretnék átélni. Tök mindegy mitől lesz az, csak sok legyen. Na és itt esett le, hogy ez nem gáz, mert ez a létező legjobb befektetés. Magamért fogok megtenni mindent, bármi lesz is, amit épp megkívánok, amit szeretnék megtenni, ahová szeretnék elmenni. Mindentől több leszek, minden jó lesz nekem, és egyáltalán nem számít majd közben, hogy hány éves vagyok, hány kiló, mennyi kalóriát ettem meg, vagy van e rajtam Pandora karkötő. De még az sem, hogy hány lájk van rajta, vagy bárkit érdekel e rajtam kívül. 

Hát ennyi. Szerintem nem gáz. Jó lesz. 

Szombat

 Ma nálunk olyan szombat volt, amikor Balázs dolgozott. Így aztán az ebéd ráérősen készült, hogy addigra legyen pont kész, amikor megérkezik. Volt ugyan pár perc a megérkezése és az ebéd között, de ez bőven belefért. 

Ezen kívül minden a szokásos mederben zajlott, mint bármelyik másik szombaton szokott. Nincsenek nagy történések most, nincsenek olyan gondolataim sem, amit feltétlenül szeretnék megosztani. 

Könyves péntek

 Nekünk ma egy rémesen korán kezdődő munkanap volt, de nem baj, legalább korán hazajöttünk, és legalább könnyebb lesz hétfőn is menni. 

És akkor mutatom a két könyvet, amit az elmúlt hetekben olvastam. 

Megtörtént események alapján íródott könyv, már rég nem is számolom mennyi írótól és mennyi sorsról olvastam a témában. Ez a könyv is nagy hatással volt rám, nagyon megindító volt Lore sorsa. 

A női Oscar Schindler története, a lengyel zsidóüldözésnek állít emléket. Elképesztő bátorságról, hihetetlen emberi sorsok, és olyan értékek, amik már nincsenek meg mostanában. Torokszorító volt még olvasni is ezekről a gyerekekről, és családokról. 

Mindkettőt ajánlom. 

Helló, 2026

 Sajnos nem milliárdosként ébredtübk, pedig volt olyan szuperlottónk, amit valamikor éjfél után közvetlenül sorsoltak. Micsoda évkezdés lett volna. ..

Érdekes nap volt ez egyébként. Négyen voltunk a lakásban, amikor lefeküdtünk, és öten lettünk, amikor felkeltünk. Patrik hajnalban ide jött haza, és így aztán mondhatjuk, hogy a lehető legjobban kezdődött az év, mind együtt voltunk. 

Balázs nagyon finom lencselevest főzött, és nagyon finom malacsült is készült. 

Igazából egész nap valami készült a konyhában, vagy mosogattunk a valami készítés után, úgyhogy ez egy ilyen év lesz. 

Este megnéztem ezt a Hogyan tudnék élni nélküled filmet. Már amikor a moziban ment, akkor is meg akartam nézni, de aztán nem mentünk mégsem. Hát igazából azt hiszem jobb is, hogy nem fizettünk még mozijegyet is, mert sokkal nagyobb ennek a filmnek a füstje, mint a lángja. Olyan erőltetett Grease utánzat. Törőcsik Franciska tetszett benne, de őt kedvelem, úgyhogy lehet, hogy csak elfogult vagyok vele. Mindegy, most már láttam.