Olyan gyönyörű napsütéses időre ébredtünk, hogy azért egy pillanatra el is gondolkodtam, vajon tényleg november elseje van, vagy szeptember elseje.
Délelőtt a Balatont vettük célba, és nagyon jó is volt ott lenni, sétálni egyet a párton. Szomorúan alacsony a vízállás, de én még mindig bízom abban, hogy majd tavasszal megint jóra fordulnia mindennek. Nem szeretem az esőt, de majd úgy tekintek rá, hogy minden cseppre szükség van.. Azután, hogy nem olyan régen a tengerparton sétáltunk, és a tengerben fürödtünk, valóban nagyon kis jelentéktelen valami a mi magyar tengerünk, de olyan kedves a szívemnek, hogy sosem lennék képes rá, hogy bármit is becsméreljek, ami ott van. Úgy vagyok vele, mint Petőfi az ősszel "Tudja Isten mi okból szeretem, de szeretem"
Lellén ebédeltünk a Burger'z Bar van. Nagyon finom hamburgert ettünk, és nagyon finom teát ittunk mellé. A teraszon ettünk, mintha csak tavasz lenne, vagy kora ősz. Sokáig emlékezni fogok erre is.
Hazafelé még a fiúk kötötték az ebet a karóhoz, hogy nem megyünk a meccsre. Én mindenképpen menni akartam, úgyhogy még vonatot is néztem, hogy melyikkel kéne mennem. De aztán amikor hazaérkeztünk, és nem a garázsba állt be Balázs, hanem csak a ház előtt, mert "még megyünk a meccsre", akkor azért nagyon örültem.
Meg összedobtam egy adag kakaós csigát, meg elpakoltam a ruhákat, amiket reggel kimostam, és aztán hát óra után kicsivel indultunk.
Szerencsére ma este nem kellett megbánni, hogy ott voltunk, jó kis meccs volt, 4:1-rs győzött a mi csapatunk.
