Még csak kedd

 Olyan utálatos napjaim vannak mostanában a munkahelyen. Minden nap ugyanaz a küzdés, minden nap ugyanazok a problémák, csak csinálom mindig ugyanazt, mint egy gép. Borzasztóan leszívja az agyamat. Minden délután úgy indulok haza, hogy na, tök jó, megoldva minden, akkor holnap már csinálhatok mást is, amivel kicsit el vagyok maradva. Aztán reggel azzal szembesülök, hogy dehogy.... kezdődik elölről. Na mindegy, majd lesz megint másképp is. 

Megkívántam ma a sajtgolyót, gondoltam az pont jó lesz, hazajövünk, gyorsan megcsinálom. Az airfryerben akartam negsütni, de ez hiba volt, mert egy szétfolyt massza lett az egész. 

Ez ma egy ilyen nap volt. 

Hétfő

 Meg bőven a tegnap történtek hatása alatt indult ez a hét. Anyukámnak fáj mindene, ahogy sejtettük is, de még mindig csak az munkálkodik bennem, hogy igazából hála istennek, hogy fáj, és nem lett nagy baj. 

Kicsit kevésbé volt zűrös ez a hétfő, mint a múlt heti, és ezt a legkevésbé sem bántam. Sok minden volt ma is, amivel foglalkozni kellett, de nem volt nagyon kaotikus. Mondjuk az napközben kiderült, hogy ez csak ilyen vihar előtti csend,  és a következő napokban lesz itt még haddelhadd, de mindegy, az majd azoknak a napoknak a problémája lesz. 

Itthon megcsináltam amit tegnap már nem tudtam, és már este is lett. Mostanra Erik is megérkezett a délutános műszakból, úgyhogy mindjárt mehetek is a fürdőbe, és utána aludni. 

Nem szokványos vasárnap

 Pedig annak indult. Balázs dolgozott, én délelőtt sütöttem, főztem. Vártuk haza Patrikot is ebédre, ő is úgy időzítette a hazaérkezést, meg én is az ebéd készítést, hogy mire Balazs megérkezik, már tudjunk is ebédelni. 

Az ebéd finom lett, a tök snassz rántott csirke mellett készült parmezános csirkemell is, meg egy érdekes fűszeres tojásos -lisztes bundában sütött csirkemell. Van valami neve is, de azt elfelejtettem. A tiktokon láttam, és megtetszett. 

Aztán ebéd után elpakoltunk, kicsit mindenki leült, beszélgettünk. Balázs és én lementünk a garázsba, hogy még összeszedjük ott is a festékes dobozokat, meg előkészüljünk a lomtalanításra. 

Na, és innen kezdődött a hajcihő, mert jöttek anyámék is. A nevelőapám valami agyament ötlettől vezérelve felállt egy  kicsit sem biztonságos táblára, hogy még ő onnan eléri a polcon lévő dolgokat. Szerintem legalább ötször szólt neki anyám, hogy jöjjön le, mielőtt leesik. Aztán persze dőlt az a szar, anyám próbálta elkapni, és ahogy ezzel próbálkozott, ő esett hanyatt. Beverte a fejét egy vasbak szélébe. Nem is teljesen van meg minden pillanat, szerintem az agyam kitörölte, vagy nem tudom. Azt sem tudom hogy kerültem oda anyám mellé egy pillanat alatt, de ahogy azt láttam, hogy kezdenek fennakadni a szemei, ijedtemben rákiabáltam. Egy ideig nem mertem megmozdítani sem, csak fogtam, és éreztem, hogy vagyok folyik a vér. Balázs és Erik hoztak törölközőt, meg a telefonomat. A segélyhívó diszpécsere nagyon kedves és megnyugtató volt. Kikérdezett, elmondta, hogy küldi a mentőt, és addig mit csináljunk, amíg ideér. Eddigre anyukám már jobban volt, mögött, hogy ott ül a mocsokbam, és véres a pulcsija. A mentő nagyjából fél óra alatt ért ide, természetesen bevitték a sürgősségire. 

Szerencsére nem lett horror sztori a dologból, azon kívül, hogy össze kellett varrni, nincs nagyobb baj, este tízre már itthon is voltunk. (Negyed ötkor hívtam a segélyhívót) 

Tényleg csak a szerencsének köszönhető. 

Szombat

 Ma jó tevékeny napunk volt, de valahogy könnyebb volt minden, mert sütött a nap, és úgy minden egészen más. Balázs kitakarította a kéményt, feltöltötte a kiegyenlítő tartályt, meg kicsit összepakolt a padláson. Én délelőtt mostam, megcsináltam az ebédet. 

Ebéd után mi ketten elmentünk Patrikhoz, kávéztunk egyet egy tőle pár perc sétára lévő parkban, kicsit beszélgettünk nála. 

Mire hazaértünk, Roli felporszívózott, felmosott mindenhol. Nagyon szépre megcsinálta, nagyon örültem neki. 

Vacsorára csináltam pizzatekercset, aztán elpakoltam a ruhákaz, amit délelőtt mostam..

Most meg már ragadnak le a szemeim, újabban mindig ilyen korán elálmosodok. 

Könyves péntek

 

Ez a könyv a mostanában olvasott könyvek egyik legjobbika. Olyan igazi wow élményt nyújtott. Pedig tele van szomorúsággal is a szép érzelmek mellett. Volt olyan része is, ami megríkatott. Az elejétől a végéig jó volt olvasni, nem voltak unalmas részei, és nem volt az sem, hogy csak az első ötven oldalon legyek túl, és érkezzen már meg a sztori. 

Ez olyan olvasmány volt, amivel simán ott maradtam a fürdőkádban bármeddig, és amit sajnáltam, hogy fogynak az oldalak. 

Szóval, olvassátok el. 

Meccsnap

 Ez az idei El csoportkör más, mint az előzőek, mert most nem a helyszínen nézzük majd, hanem a tévében. Kicsit azért szomorú vagyok most, amikor a kezdést várom a kanapén, egészen más így, mint ott a stadionban. Nem szurkolok kevésbé, és a család férfi tagjaival ellentétben én nem vagyok negatív, és még ha nem is ugyanolyan már semmi, mint pár évvel ezelőtt, azért nekem még mindig sokat ad ott lenni egy -egy meccsen személyesen. Biztosan azért is, mert nekem az ilyesmi még mindig egyfajta álom, olyan sokáig volt inkább az a jellemző az életemre, hogy hát sajnos ez nem fér bele. 

Annak, hogy most nem vagyunk ott, nem csak az oka, hogy nem fér bele, bár benne van vastagon az ára is. De az is, hogy csütörtök este kilenckor nem a legjobb időpont, másnap menni kell dolgozni. Eriknek sem minden időpont jó, a három műszakos munkarend nem barátja az ilyen programoknak. 

Na de jó lesz ez most így is. Kicsit rossz lesz, de igazából szívből kívánom, hogy bánjuk meg nagyon, hogy ezeket a meccseket nem láttuk élőben. 

Update: egyelőre nem kell megbánni semmit 

Szerda

 Ma pont olyan volt a hangulatom is, mint az időjárás. Azt az őszt én is tudnám kicsit szeretni, amikor szépen süt a nap, de már hűvösebb van, és kell egy kardigán. De ettől a szürke, bármelyik pillanatban eshet az eső időtől kikészülök egy pillanat alatt. 

De nem nagyon van más választásom, mint megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy most ez az időszak következik. 

Még csak két napot dolgoztam a héten, de már úgy érzem, mintha legalább két hete megállás nélkül csinálnám. Nincs must a munkámban semmi, ami legalább kicsit motiválna, csak csinálom a kötelező dolgokat, mint egy robot. 

Kedd

 Ami pont olyan volt, mintha hétfő lett volna. Nem csak azért, mert ez volt a hét első munkanapja, hanem mert minden másban is kísértetiesen hasonlított egy hétfőre. És még ráadásul az idő is elszomorodott délutánra, és megérkezett a hűvös szél is. 

Nem is volt sok kedvem már semmihez délután, elfáradtam napközben.

Hétfő

 Azt hiszem, azzal nem mondok nagyot, ha azt állítom, az idén ez volt az utolsó olyan hétfő, amikor a Balaton mellett ébredtünk, és még ott volt a nyári meleg is a levegőben. 

Különleges hétvége volt ez, a nyár mindensége is benne volt, és az ősz lassúsága is. Szerettem minden pillanatát, tök jó volt ez a kiszakadás a hétköznapokból, tök jó volt együtt lenni. 

Délután már itthon voltunk, kipakoltunk mindent, kimostam mindent, mostanra már a szekrényekben vannak. 

Roli délután volt az egyetemen, Erik ma este már ment dolgozni, nekik hamarabb visszatért a valóság, mint nekünk..

Még tart

 A nyár is, meg a balatoni hétvége is. Nem is tudom elmondani, mennyire vagyok hálás érte a sorsnak, hogy most megint itt lehetünk. Péntektől mostanáig öten voltunk, Patriknak ma már haza kellett mennie, holnap be kell menjen dolgozni. De ez így is tök jó volt így együtt. 

Ma is csak pihentünk, sétáltunk és ettünk jórészt, kihasználva a jó idő minden pillanatát. Ma is sétáltunk a Balatonban is. Tök mókás volt nézni, ahogy velünk együtt (és tőlünk teljesen függetlenül) még egy csomóan sétálgattak ugyanígy a vízben. 

Nyár az őszben

 Olyannyira, hogy ma bizony még a Balatonban is voltunk.  Mi csak térdig, Roli volt az, aki rendesen meg is mártózott. Rajtunk kívül meglepően sokan voltak a strandon, pedig egyébként a vendéglátó helyek is kilencven százalékban úgy döntöttek, hogy már véget ért a szezon után az utószezon is. 

Nagyon jókat sétáltunk, megnéztük a szüreti felvonulást, és a kikötőben a felvonulás részeként a néptáncosok előadását is. A kikötőben volt ma valami gőzhajós találkozó is, láttuk azokat is. Ezen a hétvégén a Tomaj hajó is itt van Bogláron, így azt is megnézhettük jó közelről is. 

Jutott egy kis izgalom is délutánra, amikor egyszer csak az összes redőny magától leereszkedett. Ami ebben az igazán ijesztő volt, hogy a bejárati ajtónál is ez történt, amihez nincs kapcsoló, így azt nem tudtuk visszacsinálni. Egy darabig azért kerestük a kapcsolót hozzá, aztán Balázs telefonált a tulajdonosok, hogy segítséget kérjen. Mint kiderült, a fia véletlenül rossz távirányítót használt a másik házukban. Szerencsére sikerült elérni, és megoldotta a dolgot. 

Péntek

 Ezúttal nem könyves, hanem Balatonos. Csak emiatt volt kevésbé szörnyű négy és fél óra alvás után hajnali négykor kelni, és dolgozni indulni. 

Szerencsére ma a rövid nap is még rövidebb lett, mert délben már otthon voltunk. Épp csak cipőt cseréltünk, és már indultunk is. 

Itt ragyogó napsütés van, és csend és nyugalom. És ez most tökéletes.

Csütörtök

 A mai nap is pillanatok alatt eltelt. Innen már lehet tudni, hogy unatkozni nem nagyon volt idő és lehetőség, igaz, tudtam már előre, hogy a mai napom rendesen be van táblázva. 

Hétvégére meglépünk a Balatonra, így ma egy csomó olyan dolgom is volt, ami normális esetben kényelmesen, a hétvége alatt történik. Körmösnél is voltam, ami jó volt, de azért az az idő hiányzott, amit ott töltöttem. 

De mostanra elég jól állok a pakolással, már csak azok a dolgok hiányoznak, amiket még használni fogunk ma este, illetve holnap reggel. 

Mi még Erikkel dolgozunk holnap is, de csak délig, és utána jöhet egy jó kis hétvége. 

Szerda

 Jó hűvös reggelre ébredtünk, most már aztán igazán őszi hangulata van ennek. Bár hétvégére még nyári időt ígérnek. Most kicsit szkeptikus vagyok ezügyben még, de én aztán egy kicsit sem bánom, ha ez tényleg így lesz. 

Ma is jó tevékeny munkanap van mögöttem, nem unatkoztam egy percet sem. De készen van minden, aminek készen kellett lenni, minden statisztika naprakész, minden megrendelt terméknek van helye a raktárban, 

Van egy tök fura hiányérzetem a napokban, de hiába gondolkodom, nem jövök rá, hogy mi okozhatja. Remélem azért nem felejtettem el semmi olyat, ami nagyon fontos lett volna. Bár azokat általában beírom a naptárba. 

Kedd

 Ma reggel, amikor beértem dolgozni, és ott találtam egy kedves fiatal kolléganőt a pihenőben az asztalra borulva eszembe jutott, húgy a legnagyobb (és talán az egyetlen) áldása a klimaxnak, hogy olyan ritkák lettek a migrénes rohamaim, hogy már nagyon meglepő, amikor ilyen van. Szegény borzasztóan szenvedett, nagyon sajnáltam. Segítettünk neki Balázzsal, amiben csak tudtunk, végül később Balázs mondta, hogy haza kellett mennie. 

Múlt héten egy másik kolléga szenvedett végig egy napot így. Én nagyon együtt tudok érezni mindenkivel, akinek ilyen fejfajásai vannak, tudom, hogy milyen érzés, tudom, milyen nehéz ilyenkor. Százmillió praktika van, ami az egyiknek tök jó, a másiknak nem biztos, hogy az. Én azért az utolsó ilyen évben már nagyon rutinos voltam, bár, azt hiszem, épp akkor, abban az évben éltem át minden idők legkomolyabb fájdalmait. Szóval legyen bármennyi hőhullám, meg mutasson a mérleg is elborzasztó számokat, inkább ezek, mint az a fajta szenvedés. 

Egyébként ma ez a hidegfront nem volt gyenge, én is éreztem minden porcikámban, hogy valami nem az igazi. Mondjuk leginkább nagyon fáradt voltam tőle. (Meg attól a szivatós feladattól, amivel reggel várták) 

Hétfő

 Ahhoz képest, hogy hétfő volt, nem is volt ez ma egy rossz nap. Valószínűleg nagyban befolyásolta az, hogy az elmúlt napokhoz képest sokkal kevésbé fájtak már az ízületeim. Így azért kevésbé voltam nyűgös. Volt bőven mit csinálni is, így szinte elröppent a nap, és ez így teljesen rendben is van. 

És még a nap is szépen sütött ma, egyetlen baleset sem volt a környéken, szóval tényleg, egy szavam sem lehet erre a hétfőre. 

Rolinak tök fura órarendje van az egyetemen. Egyik héten megy szinte reggeltől estig, másik héten meg egyáltalán nem. Most van az a hét, amikor egyáltalán nem, ezt könnyen meg tudja majd szokni. A jövő hét azért húzósabb lesz biztosan. Na de még fiatal, ilyenkor bármivel meg lehet birkózni. 

Vasárnap

Ma jó nagy esőre ébredtünk, és ezzel egyidőben jó nagy szürkeségre is.

Délelőtt elmentünk Budaörsre, a sinsay-ben vettünk nekem két farmert, Balázsnak egy kardigánt és egy mellényt. Erik vett magának egy pulcsit a h&m-ben. Aztán ebédeltünk, vettünk egy polcot a Praktikerben, az Aldiban vettem még a holnapi szendvicsekhez zsemlét és sajtot, és csak ez után indultunk haza. Jó nagy kerülővel, mert baleset volt az autópályán, az 1-es főúton, és egy másik úton is, ahol kisebb kerülővel tudtunk volna jönni. Bele sem merek gondolni mi lesz még itt három évig. 

Délután felkerültek a polcok Erik szobájába és Roli szobájába, én még elpakoltam a ma mosott ruhákat, aztán felmostam, kitakarítottam a fürdőt meg a wc-t. Pont este is lett mire végeztem. 

Újabban egyébként elég sokszor jut eszembe, hogy mennyire felesleges is vagyok most már. Mindenki tök jól tud boldogulni nélkülem, egy csomó minden van, ami egyszerűbb nélkülem, mint velem (pl bárhová menni, mert lassú vagyok). Nem a legjobb érzés, és még keresem azt, mitől fog ez változni. Az nem segít a helyzeten, hogy mennyi mindennel kell szembesülnöm, ami már nem megy. 

Szombat

 Bár legszívesebben egész nap ágyban maradtam volna, de susrm voltam az a fajta, aki még azelőtt feladta volna, hogy mindenképpen rákényszerülne. Így felkeltem, megcsináltam a dolgaim nagyjából hetven százalékát. Többet nem, mert sokkal lassabb vagyok, mint normális esetben, és vár maximalista is, de nem teljesen hülye. 

Balázs dolgozott ma, ennek ellenére mégis öten ebédeltünk délután, amikor megérkezett. Többféle ebéd is volt ma, és bár finom volt, de mégsem voltam vele teljesen elégedett. 

Kicsit azért kedvetken és szomorkás vagyok egy csomó minden miatt, amiről nincs kedvem írni. 

Könyves péntek

 Ez egy nagyon furcsa könyv. Majdnem abbahagytam, mert nem tetszett sem a nyelvezete, nem voltak szimpatikusak a karakterek sem.. De végül nem bántam meg, hogy elolvastam. Azom túl, hogy a végére egészen komoly meglepetést is okozott, komoly tanulságokat hordozott magában felületes barátságokról, félreismert emberekről. 

Ez egy kis cuki, habkönnyű olvasmány. Azt csak a könyv kinyitása után vettem észre, hogy elvileg van egy első része is, de nem volt probléma, hogy azt nem olvastam. Jól kikapcsolt, kellemes időtöltést jelentett. 

Csütörtök

 A mai nap már sokkal jobb volt, mint a tegnapi, és így rögtön ki is lehet mondani, hogy olyan vagyok, mint az időjárás. Mondjuk ezt tudja rólam már elég régóta mindenki. 

Volt egy csomó munkám ma, olyan is, amit nagyon utálok csinálni, leginkább azért, mert értelmetlennek találom. Így aztán ezt sokkal tovább is tart megcsinálni. 

Délután itthon pakoltunk kicsit még, kiválogattuk mit tudunk a holnapi szelektív hulladékgyűjtésben elvitetni. Ez az egész egy ilyen végtelen ciklus, érzésem szerint sosem lesz vége, pedig azért már tényleg csak a töredéke van annak, ahonnan indultunk. 

Az ízületeim fájnak nagyon most, nem is értem mitől, de nagyon kellemetlen. 

Szerda

 A mai borús és szürke nap nem az enyém volt, az biztos. Nagyjából el is ment minden kedvem mindentől miatta. Amúgy is kicsit furán érzem magam. Semmi igazi baj, csak pont semmi nem jó. 

De majd holnap jobb lesz megint. Ma nincs kedvem írni sem. 

Kedd

 Ma volt egy újabb kör szemétszállítás itthonról. Ezúttal sikerült olyan brigádot találni, akiknek nem kellett a havi fizetést odaadni. Mondjuk cserébe kicsit válogatósabbak is voltak. Na nem baj, megint ennyivel is kevesebb van már. Azt szavakkal nem is lehet elmondani, hogy mi minden van itt felhalmozva. Semmi nem használható, mert mindent jól elrakott valaki, de soha többé nem tudta, hogy hol van. Na mindegy is, ezen már nem mérgesítem magam, változtatni csak úgy lehet, ahogy most csináljuk. 

Most még az utolsó percek, a hosszabbítás percei vannak hátra a Magyarország-Portugália vb selejtező meccsből. Már kétszer láttunk magyar gólt, mindkettőt Varga Barna fejelte. Sajnos ez még a döntetlenhez is kevés most, ők hármat rúgtak. De nem volt ez rossz meccs, szerintem így ki lehet kapni. 

Este, még a meccs előtt Roli hozott egy kis izgalmat az életünkbe azzal, hogy elvágta az ujját, majd amikor már nem vérzett annyira, fújtam rá fertőtlenítő spray-t, és az, ahogy csípte, úgy lesokkolta, hogy el is ájult. Nem tartott az egész tovább pár másodpercnêl, a nagyobb baj az volt, hogy állt a mosogató előtt, és én hiába próbáltam megtartani, nem bírtam, így csak tompítani tudtam, hogy ne essen nagyot. Szerencsére azért az ijedtségen kívül semmi baja. 

Hétkezdés

 Egyébként sem a kedvencem a hétfő reggel, de szabadság után még inkább így van. Legalább ezer dolgot tudnék rögtön ébredés után felsorolni, hogy miért is lenne sokkal jobb otthon maradni. De amit gond nélkül megtettem középiskolás koromban (értsd: az ilyen napokon gond nélkül lógtam a suliból), azt felelősségteljes felnőttként nem lehet megtenni, így menni kellett, mese nem volt. 

Szerencsére kevésbé volt szar nap, mint amire számítottam. Unalmas kicsit sem, de szerencsére azért teljesen kezelhető és vállalható szinten maradtak az izgalmak is. 

Itthon még elméletben voltak terveim, mielőtt hazajöttem, de aztán elég gyorsan elfogyott a lendület. Volt ma délután egy újabb kör újabb pár melléképület kiürítése kapcsán. Mostanra anyukám kicsit kevésbé nehézkes, a nevelőapám az, aki borzasztóan ragaszkodik hülyeségekhez. Na mindegy, majd egyszer végre eljutunk odáig, ahová szeretnénk, és a végén mindenki belátja majd, hogy tök jó így, csak addig még van pár ilyen fura nap. Gondolom könnyebb lenne ez az egész, ha kicsit kevésbé lennének beleszürkülve a saját problémáikba, de ezen már végképp nem tudok segíteni. 

Vasárnap

 A mai nap legjobb része az volt, amikor ebédnél mindannyian együtt ültünk az asztalnál. Szeretem az ilyen ebédeket. 

Egyébként ezen kívül csak a házimunkával foglalkoztam érdemben, Volt bőven mosnivaló, meg aztán elpakolnivaló ruha is, de leküzdöttem az akadályt. 

A Forma 1 ma is a szokásos hangulatban telt, még véletlenül sem történik meg az, hogy ne emelje fel valaki a hangját. Vicces lenne, ha nem hallanàm. 

A Forma 1 után Patrikot elvittük Őrmezőig, útközben beugrottunk az ikeába, Patriknak kellett pár apróság. Nagyon nem nézelődtünk, így nem töltöttünk bent túl sok időt. Kb pont annyit, ami még elviselhető. 

És a mai nappal sajnos újra véget ért a gondtalan napok sorozata, holnap már menni kell dolgozni. 

Újra itthon

 Ma reggel úgy ébredtünk a balatoni panorámás apartmanvan, hogy tudtuk, ma már nem ott fogunk lefeküdni. Őszintén szólva, maradtunk volna még. 

Pedig akkor még nem is tudtam, hogy mostanra olyan borzasztó rosszul érzem magam, mint már nagyon régen nem. A semmiből lett olyan migrénem, hogy alig bírok magammal. Egyelőre semmi nem segít, még a két magyar gólnak is csak fél szemmel tudtam örülni. A második félidőt már nem is biztos, hogy meg tudom nézni, de azért remélem, a végén is mi fogunk örülni..

Péntek

 Valahogy sokkal gyorsabban lett péntek, mint ahogy szerettem volna, de ez ilyen, sajnos az idő itt sem állt meg. Pedig ezen a héten nem bántam volna. 

Roli ma is volt az egyetemen, borzasztóan korán kellett kelnie, a negyed hatos vonattal ment. Szerencsére korán végzett, fél egykor már itt is volt, így együtt ebédeltünk. 

Délután tök jó meleg volt, sétáltunk, a strandon az egyik büfében a fiúk söröztek, én ittam egy rozé hosszúlépést. Ücsörögtünk egy kicsit az összes strandon. Mire hazafelé indultunk, már kezdett feltámadni a szél, végül este nyolckor már egészen komoly erővel tombolt itt a part közelében, így ma este már nem sok időt töltöttünk kint. 

Erik ma esti fotói:

Csütörtök

 Ma mindannyian "itthon" voltunk, Rolinak ez volt az egyetlen olyan napja a héten, amikor nem kellett mennie az egyetemre. Nem csináltunk nagyon extra dolgokat, csak a városban sétáltunk, délután strandoltunk is. Igaz, strandolás néven csak vízben sétálgatást lehet jár említeni, mostanra megint nagyon alaposan megcsappant a vízmélység. De nem aggódom, volt már ilyen. 

Csak úgy vagyunk

 Tök sokan (mondhatnám szinte mindenki) azt gondolja, vagyis elég sokszor mondják is, hogy ennyiszer a Balatonon lenni unalmas. Főleg így, hogy mindig Bogláron vagyunk.. Párszor már elmondtam ezeknek az embereknek, hogy nekünk ez a tökéletes pihenés, az igazán felhőtlen kikapcsolódás, mert úgy vagyunk itthon, hogy minden, egyébként otthoni és hétköznapi gondot magunk mögött hagyunk, és csak azzal foglalkozunk, hogy az adott napon épp mi a jó nekünk. Az meggyőződésem, hogy az, hogy az elmúlt években ezeket a napokat meg tudtuk engedni magunknak nagyban hozzájárult ahhoz, hogy testileg is, lelkileg is egészségesek vagyunk. Épp ezért minden egyes alkalmat ki fogunk használni ezentúl is, és nem, nem unalmas. Meg mindig tudunk gond nélkül gyönyörködni a Balaton látványában bármikor, bárhol. Minden nap másmilyen, pedig mindig ugyanaz. Még mindig tudunk úgy sétálni napi húszezer lépést, hogy nem is megyünk mindenhová, ahová lehetne. És mindig vannak kisebb -nagyobb csodák is a környéken. 

Tihany -kettesben

 Ma délelőtt a fél tizes vonattal Roli elment az egyetemre. Amíg vártunk arra, hogy megérkezzen az ebéd sétáltunk egy jót itt Bogláron, aztán már indultunk is Tihanyba. 

Voltunk már ott mindenféle évszakban, gyerekekkel, szülőkkel, barátokkal, de kettesben még sosem. Ma erre is sor került. Jó meleg volt, úgyhogy az emelkedőkön azért megizzadt a hátunk rendesen, de jó alaposan körbejártuk a kikötőtől a Visszhang dombig mindenhol. Most nem nagyon volt tömeg sehol, és csomó hely nem is volt nyitva sem, de igazából nekünk nem hiányzott sem a tömeg, sem bármelyik zárva tartó vendéglátó egység. 

Mióta készen van teljesen az apátság és környéke teljes felújítása most jártunk ott először úgy, hogy nem csak gyorsan átrobogtunk ott, hanem ráérősen körül is néztünk. Nagyon szép minden, az a kilátás pedig páratlan. Bármeddig tudnék ott ülni, és nézelődni. 

Hazafelé még megálltunk fagyizni Lellén. Fél hatkor megérkezett Roli, vele együtt vacsoráztunk, aztán még sétáltunk is egyet, , és véget is ért ez a nap is. 

Hello, szeptember

 Már egy pár éve nagy csalással indítjuk a szeptembert, és az ősz kezdete is a Balatonnál talál ránk. Ma is így volt, ráadásul olyan szerencsénk van, hogy az ősz első napján visszatért a nyár is. A bátrabbak ma voltak a vízben is, a kevésbé bátrak csak nézték.  

Roli ma hősként bement az egyetemre a hajnali negyed hatos vonattal. Igaz, a Neptun napok óta elérhetetlen volt, a legutolsó infó az volt a múlt héten, hogy ma fel kilencre ott kell lenni. Már Budapesten volt, amikor a Neptun magához tért, és ott a mai napra semmi nem volt. Azért próbálkozott, hátha működik az, hogy ha már itt van, maradjon, de nem, úgyhogy végül fel tizenkettőre már újra itt volt a Balatonon. De a héten többször kell még mennie. Az országbérlet elég gyorsan csúcsra is lesz járatva. 

Délután nagyon jó idő volt, még melegünk is volt séta közben, de nagyon örültem ennek. 

Estére hárman maradtunk, Erik hazament dolgozni, de szerda reggel már jön vissza.