Szombat

 Wow, micsoda meglepetés időjárásra ébredtünk ma reggel. Egészen váratlanul ért még akkor is, ha már napokkal ezelőtt láttam a telefonomon az előrejelzést..

Rögtön olyan jó nyár illat is lett, és legszívesebben azonnal indultam volna a Balatonra.. Balázs sajnos dolgozott ma, így erre semmi esély nem volt. De lesz még erre alkalom. Az nagyjából kizárt, hogy még majd meg is unom, de szokták ezt mondani..

Sok mindent nem csináltam ma, még a mosást sem intéztem el, csak egy adag ruhát mostam. De mindegy, majd holnap is lesz nap. 

Most még nézzük a BL döntőt, bár részemről egyik csapatnak sem szurkolok, de éppen most úgy tűnik a PSG simán megnyeri majd, már két góllal vezetnek a 22.percben.

Nem könyves péntek

 Sajnos ezen a héten nincs könyves péntek, mert ugyan olvasok most is egy könyvet, de messze még a vége, és így nem akarok írni róla még. Nem sikerült most kiolvasni, mert Szegedre elfelejtettem elvinni, itthon meg valahogy nagyon lassan haladok most. De van ilyen is, nem mindig minden egyforma. 

Ma is korán kezdődött a nap, és ma is nagyon nehéz volt felkelni. Az vigasztalt, hogy ez az utolsó nap a héten. A munkanap gyorsan eltelt, mert volt mit csinálni, meg a tegnapi rossz hírek ellenére is jó hangulatban volt mindenki, jókat nevettünk. Annak ellenére is, hogy reggel azért kaptunk egy rossz hírt az egyik kollégánkról. De mindannyian bízunk benne, hogy végül minden jól alakul vele. 

Délután, mire hazaértünk itthon volt Patrik is. Most már ez az időszak jön, amikor a hétvégékre akad bőven más programja is, de azért igyekszik velünk is eltölteni egy kis időt. Mi pedig mindig örülünk neki. Az kicsit hülyén jött ki, hogy pont körmöshöz mentem ma, de azon már nem tudtam változtatni. 

Csütörtök

 

Ez nem volt egy jó nap. Már az ébredés is nagyon nehezemre esett, és nagyon nem esett jól az sem, hogy megint ilyen viharos szél fújt. Az meg különösen rosszul esett, hogy ma megkaptuk a tájékoztatást, hogy a szép kártya juttatást az idén felére csökkentették. Nehéz lenyelni ezt a békát is, de nem nagyon van más választás. 

Szerda

 Egészen unalmas nap volt ez. Nem az a fajta izgalom hiányzik, amikor valami váratlan történik, de mostanában az sincs nagyon, ami ad egy jó lendületet a napoknak. Mondjuk valami, amivel sokat kell foglalkozni, vagy gondolkodni. Nincsenek ilyenek, egyfajta várakozó álláspont van most mindenhol. Nem mind ugyanazt várjuk, de szemmel látható, hogy elfogyott mindenkiben a lendület. Nem jó ez egyébként, sőt, talán a legrosszabb, ami történhet, mert minden sztori halála a közöny, és az unalom. De ezt nem az én dolgom megoldani, és még ha időnként van is bennem törekvés más irányba terelni a dolgokat, hamar el is fojtom ezeket. 

43 nap múlva megyünk nyaralni, és most tök nehéz még elképzelni, hogy addigra tényleg nyár lesz már. Pedig már hétvégére is egészen jó időt mutat az időkép, de most már csak akkor hiszem el, ha ott tartunk, és tényleg úgy van. 

Vissza a hétköznapokba

 Ez a pár nap olyan jó kikapcsolódást jelentett, hogy nagyon sajnáltam ma reggel, hogy már nem egy újabb "azt csináljuk, amihez épp kedvünk van" napra ébredtünk. De mindig él bennem az a remény, hogy egyszer eljön ennek is az ideje. 

Hajnalban mentünk dolgozni, így nagyon korán kellett kelni. Fél kettőkor jöttünk haza. Megígértük még tegnap anyukámnsk, hogy ma délután elvisszük Székesfehérvárra, a nagyapám ott van kórházban. Nagyon nem volt rózsás a helyzet, amikor bekerült, azt gondoltam, hogy már nem is kerül onnan haza, de meglepően jól reagál az infúzióra. Holnap még kap vért is, és csütörtökön várhatóan haza adják. Csak félig megnyugtató ez, mert ágyhoz kötött beteg, ráadásul nem a kedves és türelmes fajtából. 

Újra itthon

 Ma reggel már úgy ébredtünk Szegeden, hogy tudtuk, vége is van az aranyéletnek, mert ma ma megyünk is haza. Azt nem mondom, hogy vissza fogunk menni, de jó élmény volt így kettesben ez a pár nap. Hálás vagyok érte Patriknak, magunknak biztosan nem fizettünk volna be egy ilyen hétvégére. 

Azt nem nagyon értettem, hogy miért van Balázs úgy besózva, és miért akar minél hamarabb indulni, amikor tök szépen sütött a nap, még sétálhattunk volna akár. De nem győzködtem, gondoltam, igazából mindegy, ha ő indulni akar, akkor induljunk, legalább találkozunk még Erikkel is, mielőtt dolgozni megy. 

Hát találkoztunk. És jól meg is ríkatott ez a gyerek. Hetekkel ezelőtt az volt a megállapodás, hogy nem lesz Fradi bérlet, mert drága, egy csomó szar meccsen voltunk, stb stb. Nem értettem vele egyet, és borzasztóan nehéz volt emiatt az utolsó hazai meccsen, de elfogadtam a döntést. Erik (ezt Balázs mesélte el) már az utolsó hazai meccs óta győzködte a többieket, hogy vegyék meg a bérletet. Aztán azt mondta, ő szeretne ezzel meglepni engem a szülinapomon, és ő kifizeti az övét és az enyémet. Egyezkedtek az utolsó pillanatig, de ma, amikor hazajöttünk, Roli hozta nekem a legújabb Fradi pólót, Erik pedig mutatta a bérletet a telefonján. Én meg sírtam örömömben, hogy ilyen jófej gyerekeim vannak. Balázs tegnap megvette nekem álmaim skechers cipőjét, amiben olyan a járás, mintha egy felhőn mászkálnêk..

Így lett egy sima hétfőből egy nagyon emlékezetes nap. 

Vasárnap

 Ma reggel végre napsütésre ébredtünk. És valóban, napsütésben egészen másképp fest a város. Délelőtt is sétáltunk egy hatalmasat, megnéztük a Szeged napja keretében rendezett hídi vásárt, sétáltunk a belvárosban. Az egészen érdekes, hogy azt gondoltuk, már mindenhol jártunk a belvárosban, mégis újabb utcákra is bukkantunk ma. 

Nagyon sokan voltak a vásáron már délelőtt is, nagyon színes forgatag volt a nézelődő embertömeg is, és a vásározók is. 

Ebéd után visszajöttünk egy kicsit a szállásra, aztán délután elmentünk még egy nagy körre. Este még a Dóm téren két koncerten is voltunk, a Nemazalány & Sofi (ők annyira nem tetszettek), és a Hooligans is fellépett. Utóbbi együttes egészen komoly koncertet adott, tetszett. 

Szombat

 Ma még mindig nem érkezett meg a tavasz, így azért ma reggel egy kicsit tanácstalanul néztünk egymásra, hogy hát hideg is van, meg esik is. De elég hamar kitaláltuk, hogy akkor először elmegyünk Hódmezővásárhelyre, aztán pedig átmegyünk Szerbiába. Így is tettünk, úgyhogy na nem a lépéseket gyűjtöttük elsősorban, hanem a kilométereket. Röszkénél mentünk át a határon, jó sokat vártunk az ellenőrzésre kifelé is, meg befelé is, komolyan veszik mindkét oldalon. 

Szerbia, illetve hát leginkább a Vajdaság, amit mi láttunk, érdekes és nagyon szép tájakkal rendelkezik. Meg is állapítottuk, hogy körülbelül 15 éves "lemaradásban" vannak hozzánk képest, legalábbis így szemre, a külsőségek alapján. De tetszett, amit láttunk Topolyán is, Szabadkàn is. 

Van pár kollégánk, akik a háború idején érkeztek hozzánk, beszélgettük, hogy szerencséte milyen nehezen tudjuk elképzelni, hogy milyen lehet menekülni úgy, hogy csak azt hozhatod magaddal, amit elbírsz. 

Este még sétáltunk itt Szegeden, meg vacsoráztunk, majd aztán nyolctól néztük a Fradi meccset. Kiszurkoltuk a győzelmet, és ezzel S győzelemmel a 36. bajnoki címet is. 💚

Szeged

 Bevallom, voltak elvárásaim a város felé, mert bárki meghallotta, hogy Szegedre megyünk hétvégén, azonnal mondta, hogy ó, az tök jó, Szeged gyönyörű, és hű, meg haaa. 

Hát megérkeztünk, igaz, borús az idő, esett is, meg hideg is van, és ez mindenképpen ront az élményem, de egyelőre még keresem azt a hű és há érzést. Nagyon sokat sétáltunk, megnéztük a Dómot, ami gyönyörű és impozáns. Az, hogy éppen valami üvöltő alternatív zenekar lépett fel a Dóm téren, olyan elképesztő erejű hangosítással, hogy három perc után azt éreztem, ha nem mehetek el onnan, meg fogok bolondulni, az pech csupán. Voltunk a Tisza parton is. Épp van egy borfesztivál is a környéken, oda is benéztünk, ott nagyon sokan voltak. 

Eddig úgy tűnik, olyan ez a város,  mint Budapest, csak kisebb. Azért remélem, hogy megmutatja azt a napos oldalát is. 

Csütörtök

 Valamiért ez a hét olyan, hogy semmi nem úgy történik, ahogy elképzeltem. Van ilyen, és nem is lehet mást kezdeni vele, mint hogy alkalmazkodik az ember. Nem tudom hányszor terveztem újra mindent, de mindegy is. Holnap már nem megyek dolgozni, megyünk Szegedre Balázzsal. Patrik karácsonyi ajándéka ez nekünk, kettőnknek. Ott még én sosem jártam, biztosan jó lesz. Remélem azért az időjárás kegyes lesz hozzánk, és legalább az eső nem esik majd. Az azért kicsit szívás lenne. 

Nincsen most túl sok kedvem mesélni semmiről. Lenne pár nem vidám dolog, de inkább megtartom ezeket magamnak most még. Nem érzem úgy, hogy jól esne írni róla. 

Na majd holnap jelentkezem a napfény városából, remélhetőleg sokkal vidámabb hangulatban. 

Szerda

 Szerencsére ma véget is ért a szingli korszak, Balázs délután megérkezett. Tök jó volt, mert addigra értek ide, amikor már egyébként is a munkaidő vége felé jártunk, bejöttek értem is. 

Nagyon sok élményt szerzett, nagyon sokat mesélt. 

Nagyon álmod vagyok, most, hogy már itthon van, biztosan jót fogok aludni. Már várom.

Könyves kedd

 

Ez most egy tök rendhagyó könyves nap. A fenti könyvet péntek este kezdtem el olvasni, és tegnap este már be is fejeztem. Nem könnyű téma, ez is holokauszt, mint már oly sokszor, annyiféle módon. 

Ez a mostani teljesen beszippantott az elejétől a végéig, és nem eresztett. Olvasás közben százezezrszer facsarodott össze a szívem, kerekedtek ki a szemeim a döbbenettől, hogy létezhetett egyáltalán a világon annyi gonoszság, és ekkora félelem, ami emberekből ilyen döntéseket kényszerített ki, mint ebben a történetben is az anyát, aki a férje halála után az egyik lányát Kubába küldte egy hajóval, a másikat a koncentrációs táborból szöktette meg, és bízta lényegében idegen emberekre a sorsát. 

Az nagyon érdekes volt, hogy a fiatalabbik lány szemszögéből íródott a könyv, és ő, amikortól gyakorlatilag új anyukát kapott a táborból való kimenekítése után mintha teljesen törölte volna az édesanyját az emlékeiből. 

Szívszorító és borzasztóan szomorú sors jutott neki gyerekkorában, ezt az időszakot meséli el az író.

Nagyon öreg hölgy, gyakorlatilag alig pár nappal a halála előtt, amikor rátalálnak azok a levelek, amiket az édesanyjuk írt a testvérének és neki. Leélte úgy az egész életét, hogy nem az igazi, születési nevét használta. 

Szerintem ez is egy olyan könyv, amit mindenkinek egyszer olvasni kell ahhoz, hogy megértse, a gyűlölködés, és a megosztottság a világ legrosszabb cselekedeteit okozza.

Single lady

 Na énekelni éppenséggel nincs kedvem a dalt, pedig persze, hogy onnan jutott eszembe a cím. Meg a helyzetről, amiben éppen találtam magam. Balázs ma reggel elutazott Ausztriába munka ügyben. Nem, nem úgy, hogy új munkahely után néz, hanem a jelenlegi egyik ottani raktárába mentek páran. Már tudtuk egy ideje, hogy ilyenkor majd megy, és hogy hétfőtől szerdáig. Tök örültem is neki, hogy ez milyen jó, én is kíváncsi is lennék egy ilyenre, tök jó, hogy ő láthatja, részt vehet benne. Ezt a részét most is így gondolom. 

Csak azt nem vettem számításba előzetesen, hogy milyen szar lesz itthon egyedül. Roli elment ma a szemüvegéért, meg utána moziba, Erik éjszakára megy dolgozni. Én meg ülök itt, mint egy kuka egyedül, és nem találom a helyem, mert nincs aki motoszkáljon, aki nézi a tévét, vagy vitatkozik a másikkal, vagy csak így egyáltalán van. Nagyon régen nem voltam már így egyedül, azt hiszem, mióta itt lakunk fent, nem is aludtam még egyedül. Furcsa. Éppen amúgy elfoglalhattam volna magam egy csomó mindennel, de semmihez nem volt kedvem. 

De nincs semmi baj, szerdán már itthon is lesz, és biztosan csomó mindent fog mesélni arról, amit ott látott. 

Tami, előtted meg le a kalappal, hogy ezt a különlétet így bírod. 

Utolsó meccsnap

 Ebben a szezonban biztos, hogy az utolsó hazai meccsen voltunk ma, de várhatóan nem csak ettől a szezontól búcsúztunk ma, hanem a rendszeres meccsrejárásoktól is. Sok minden vezetett idáig, és nem is szeretném ezt nagyon részletesen kifejteni. Most így áll a helyzet, és ha nehéz is, meg fájdalmas is most, igyekszem a szép emlékekre koncentrálni. Azért, bevallom, már itthon is pityeregtem egy kicsit, amikor készülődtünk, meg a meccsen is. 

Szerencsére azért, leszámítva a hideget egy jó élmény volt így utoljára. Jó meccset láttunk, és győztünk is 3:0-ra. Már csak egy nagyon kicsi hiányzik ahhoz, hogy jövő héten meglegyen a 36.bajnoki cím. 

Azt azért ide feljegyzem, hogy majd öreg néni koromban vissza tudjam keresni, hogy úgy múlt el az idei tavaszi szezon, hogy csak egyszer tudtunk pólóban menni. Ilyen nem volt az elmúlt években. 

Szombat

 Ma jó kis nyugis napunk volt, kivéve azokat a perceket,.amikor Roli éppen kiakadt valamiért Erikre vagy az apjára. Nem nehéz nála ezt az állapotot elérni..De őt így szeretjük. 

Délelőtt mostam és takarítottam, Balázs megcsinálta az ebédet, én csak a krumplit sütöttem hozzá..

Délután sem csináltunk semmit, tévéztünk, telefont nyomkodtumk, rendet raktunk, elpakoltam a mosott és megszárított ruhákat. Nagyon nem is lehetett mást, felváltva tombolt a szél, és esett az eső..

Tegnap óta kisebb szünetekkel fáj a bal fülem. Nem terveztem mostanában orvoshoz menni, de lehet hogy kénytelen leszek ezzel mégis. Nem vagyok pedig sem megfázva, se semmi. Na majd meglátom hogy alakul. 

Könyves péntek

 

Olyan sokan dicsérték ezt a könyvet, hogy felírtam magamnak a múltkor, amikor mentem a könyvtárba. Ott is találtam a polcon, úgyhogy elhoztam. 

Eddig nem olvastam az írónőtől semmit, ez volt az első könyve, ami megfordult a kezemben. Tök jó kellemes stílusban ír, úgyhogy jó kis olvasmány volt, bár nagy élményt nem szerzett. Igazából olyan egy a sok közül könyv volt csak, nem több. 

A cselekménnyel azért meglepett, nem pont úgy alakult, ahogy vártam. Ahogy azzal is, hogy a végére kiderült, tulajdonképpen igaz történet alapján, családi ihletésű könyv. 

Csütörtök

 Már ma volt, amikor lefeküdtem aludni, így reggel egy kicsit sem esett jól felkelni. Csábító volt az a gondolat, hogy telefonálok, hogy inkább ma szabin leszek, és visszafekszem az ágyamba. De persze erőt vettem magamon, és bementem dolgozni. Igaz, roppant nyűgös és unalmas napom volt. Az ilyet jobb is ott tölteni, mint itthon, mert haszna nem sok lett volna. 

Már a múlt héten is, és most a héten is érzem megint, hogy az egész napos acélbetétes cipő viselése megviseli a lábamat. Kettő van, vagyis volt, mert az egyik éppen garanciális csere alatt van (elszakadt a felső része). Persze pont a kényelmesebb az, ami most nincs. Kicsit mérges is vagyok már, mert április közepén hivtak, hogy a skechers jóváírta a cipőt, és akkor küldenek nekem egy másikat, amit meg kell rendelniük, de még mindig nem kaptam meg. A héten már hívtam őket, akkor is azt mondták, várják, hogy megérkezzen. Nem tudom honnan jön, de ennyi idő alatt már azért valaki személyesen is oda tudta volna vinni. Vagy ide nekem végre. Jövő héten megint hívom őket, és ha még mindig ezt hallom csak, hogy meg van rendelve, erélyesebb leszek most már. Abban a cipőben sokkal jobb lenne a lábamnak, másabb a talpbetét is benne, meg egy kicsit a talpa is, emiatt kényelmesebb. 

Kupaszerda

 Nagyon készültünk ma erre a kupadöntőre, mert a sors úgy rendezte, hogy a tavalyi meccs visszavágója következett. A Paks ellen léptünk pályára. 

A meccs kedvéért korábban mentünk dolgozni, és épp csak annyi időt töltöttünk otthon, amíg ettünk, elpakoltam, átöltöztünk. Jó hosszú volt az út odáig időben, mert nagyon nagy volt a dugó mindenhol, de időben érkeztünk azért. 

A meccs csalódás volt, nem csak azért, mert a végén a tízenegyes rúgásoknál ők voltak jobbak, hanem mert végig úgy tűnt, mi, szurkolók jobban akarjuk a győzelmet, mint a pályán a játékosok.

Így aztán csalódottan megyünk ma este haza. Az idén sem sikerült a Magyar Kupát megnyerni. 

Kedd

 Ma is csak egy egyszerű hétköznap volt. És hosszú idő után most megint úgy van, hogy mindennapos vendég lett nálam a fejfájás, az a nemgyenge fajta. A héten már többször is jártam így is, hogy olyan pillanatok alatt akartam éhen halni, hogy az teljesen meglepő volt. Lehet, hogy érdemes lesz csináltatni egy vérképet, mert eddig ugyan semmi gond nem volt sosem a vércukor szintemmel (kicsit még alacsony is volt párszor), de az ördög nem alszik. Na majd figyelem a dolgot. 

Délután voltam masszázson, ami nagyon jó volt, jót tett a lelkemnek is az az egy óra, amit ott töltöttem. 

Hétfő

 A hőmérséklet még mindig az én komfortzónámon kívül esik, de mindegy, ez van. Majd eljön még az én időm, és akkor mások fognak az időjárásra panaszkodni. 

Annak ellenére sem volt ez egy jó hétkezdés, hogy nem történt semmi olyan, ami panaszra adna okot. Egyszerűen csak most olyan napjaim vannak, amikor leginkább semmi nem jó. De van ilyen is, szerintem mindenkivel meg is történik rendszeresen, legfeljebb nem mondja el senkinek. Én meg még le is írom. 

Sokat gondolkodom a hogyan tovább-on, mert van egy csomó olyan üresjárat az életemben, ami nincs rám jó hatással.. Nagyon hosszú ideig kitöltötte minden percemet a gyerekeimről való gondoskodás, a hátország biztosítása. Most már erre nincs szükség, csak nagyon minimális mértékben, annyira éppen az sincs porondon, hogy ki mit eszik, vagy milyen sütit, nasit szeretne (éppen többen is figyelnek a kalóriákra), így ezzel sincs túl sok dolgom. Szóval kell találnom valamit, amitől jól érzem magam, vagy hasznosnak, vagy a kettő együtt, de jelenleg nagyon messze vagyok még a megoldástól. Mondjuk időm, mint a tenger. De bevallom, hiányzik az a sok sok minden, amit akkoriban tehernek gondoltam. 

Vasárnap

 Ma nagyjából ott folytattuk a hétvégét, ahol tegnap abbamaradt. Semmi kötött programunk nem volt, semmi olyan sem, amit mindenképpen el kellett intézni, vagy ilyesmi. Igaz, ennek mindig megvan az a "veszélye", hogy csak úgy elmegy a nap, anélkül, hogy bármi igazán hasznosat tudnék felmutatni. 

A napokban éppen hadat üzentek a hormonjaim is, és megint összevissza történik minden, de szerintem egy-két nap, és jobb lesz a helyzet. Vagy majd kiderül. 

Délután megnéztük az El Classicot Erikkel. A Barcelona nyert, ami Eriknek igazán jó hír, nagy szurkolója a katalán csapatnak is. Közben néztük azért félszemmel a Liverpool -Arsenal meccset is,. 

Estére borzasztóan megfàjdulr a fejem. Tudom a fájás milyenségéből, hogy ez is hormonális, nincs az a fájdalomcsillapító, ami erre használna. Ha szerencsém van, kialszom. 

Szombat

 Fájósra aludtam a nyakam, de mire tegnap este ágyba kerültem a hajnali négyes ébresztő után már olyan álmos voltam, hogy szinte mire leért a fejem a párnára, már aludtam is. 

Délelőtt csak a mosást indítottam el, meg gyrost csináltam, igazából a jó hosszú alvás után jó nehezen tértem magamhoz. De elég régóta úgy vagyok már a hétvégékkel, hogy csak azt tervezem, ha van valami programunk, minden mást hagyok úgy, ahogy éppen alakul. Az sokkal jobban zavar, ha vannak terveim, de valamiért nem tudom mégsem megcsinálni, mint az, ha semmi extra dolgot nem csinálok két napig. 

Délután Rolival voltunk a vision expressben. Már egy ideje panaszkodik, hogy nem lát elég jól távolra, és az utóbbi időben sokat fáj a feje is. És igen, kell neki szemüveg. Nem túl erős, és tök fura, hogy az övé mínuszos (mindenkinek pluszos van), de remélhetőleg segíteni fog a problémán. Az biztos, hogy elég furcsa lesz ő is szemüvegben, de majd megszokjuk. 

Este egy jó izgalmas Paks -Fradi meccset néztünk, a legvégén sikerült csak megnyerni. De szerencsére sikerült, és ez most nagy öröm. 

Könyves péntek

 

Hát ezt a könyvet nagyon szerettem. Volt benne egy csomó érzelem, könyvek, szívfacsaró élettörténet, újrakezdés, emlékezés. Mindezt olyan könnyed és olyan szépen megírt módon, amit tényleg élmény volt olvasni. 

Biztosan sokat nyomott nálam a latban, hogy én magam is bármikor szívesen lennék egy ilyen könyvesbolt tulajdonosa, ahol egyáltalán nem a klasszikus módon lehet könyvet venni, hanem úgy, mintha egy kellemes kávézóba térne be. Én is tartanék használt könyveket is, mert mindig hittem abban, hogy egy-egy könyv sorsa nem az, hogy kinyomtatják, megveszi valaki, egyszer elolvassa, és felteszi a polcra, ahol bizonyos időközönként leporolják. Egy könyv attól lesz igazán értékes, ha jó sokan olvassák, ha látszik rajta az idő, és mégis kortalan. 

Ha szeretitek a könyveket, szeretitek az olyan történeteket, ahol a cselekmény több idősíkon zajlik (igen, ez is egy ilyen), szeretitek a kicsit keserédes családi rejtélyeket, az erős, és bármikor újrakezdésre képes nőket, akkor ezt a könyvet ti is olvassátok el. Ha nem, akkor ez nem a ti könyvetek lesz, de ki tudja? 

Habemus Papam

 Van ebben az őrült, rohanó, önző világban valami egészen megnyugtató a szertartások egyformaságában. A mostani pápa választás a harmadik volt, amit már úgy kísérhettem végig, hogy felnőtt voltam. Mindegyik különleges volt, hiszen (legyen bárkinek bármi a véleménye az egyházról) ez nem csak a római katolikus egyház híveinek fontos esemény, de történelmi pillanat is. 

A gyerekeim vallási kötődése és hite nem egyforma annak ellenére sem, hogy mindenki ugyanazzal az útravalóval indult útnak itthonról. Mégis, mindannyian figyelemmel kísérték az eseményeket tegnap óta. Erik folyamatosan figyelte a vatikáni online közvetítést, Patrik Tbilisziből a hírportálok és a családi messenger csoport alapján tájékozódott, Roli pedig hol így, hol úgy. Mi munka közben inkább a hírportálok híreit figyeltük, itthon mi is figyeltük folyamatosan az online közvetítést, illetve a tévét..Nem sokkal azelőtt pakoltam el a konyhában, amikor Balázs megszólalt a tévé előtt, hogy fehér a füst. Onnantól hárman vártuk a tévé előtt, hogy megismerjük az új pápát. 

Erik délutános, de többször is írt, így tudtuk, hogy valamilyen platformon követi az eseményeket, ahogy Patrik is. 

Kicsit furcsa látvány volt elsőre XIV. Leo pápa, de ez így volt Ferenc pápa esetében is. Fiatal, a maga 70 évével legalábbis annak számít, amerikai származású. Isten mindannyiunkat szeret, feltétel nélkül. -Mondta rögtön az első beszédében, és ez kicsit sem tűnt közhelyesnek látva a tömeget a Vatikánban, látva, hogy tökéletes békében és harmóniában voltak együtt ott, függetlenül a származásuktól vagy a bőrük színétől. Erre lenne a legnagyobb szüksége ennek a beteg világmak. 

A nap másik, és nem kevésbé fontos eseménye volt, hogy Roli ma írta az emelt angol érettségit. Elmondása szerint könnyű volt, és jól ment neki, majd meglátjuk, mire lesz elég. 

Szerda

 Ma is olyan nap volt, mint eddig a héten az összes többi. Esős, szürke, unalmas. Egész nap álmos vagyok, és van mindenféle apró nyűgöm is mellé. Vagy a szemem viszket, vagy a lábam fáj, vagy a fülembe szúr bele. Ilyenkor nagyon tudom utálni magam, és persze az egyik generálja a másikat. 

Az mindenképpen rányomja a bélyegét a mindennapokra is, hogy már egy ideje bizonytalanná vált egy juttatás helyzete nálunk. Számítottunk rá, terveztünk vele, a magunk részéről minden feltételt teljesítettünk ahhoz, hogy megkapjuk majd, de most kétséges. És ez nem esik jól. Nehéz is hozzá jó pofát vágni. 

Ma elkezdődött a konklávé, de nem sikerült elsőre pápát választani. Jó későn, este kilenckor szállt fel a fekete füst. Í

Kedd

 Ma megint esőre ébredtünk. Meg hidegre, meg szürkeségre. Engem most csúnyán kikészít ez az időjárás, gondolom leginkább azért, mert minden porcikám tiltakozik már a napsütés nélküli napok ellen. Annyira régóta tart ez az időszak, és olyan kevés volt a felhőtlen napok száma (a szó minden értelmében), és olyan sok pénzt költöttünk már fűtésre. Mindegy mondjuk, hogy mit szeretnék, mert úgysincs más, mint alkalmazkodni ahhoz, ami épp van. 

Ma is olyasmi nap volt, mint tegnap. Annyi különbséggel, hogy ma sikerült megoldani egy nagy problémát. Kellett hozzá pár kolléga pár órás munkája, de sikerült. 

Estére megint borzasztóan elfáradtam, és sikerült is a kanapén elaludni egy kicsit, pedig nem terveztem ilyesmit. Kicsit fura a közérzetem is, mindkét fülem el van dugulva egy kicsit, és időnként megszédülök. Remélem nem valami betegség előszele ez..

Hétfő

 Ez a mai egy olyan hétfő volt, ami  teljesen megfelelt minden sztereotípiának, ami miatt ezt a szerencsétlen hétfőt utálni lehet. A múlt heti végre jó idő van érzésnek egy csapásra véget vetett a reggeli hideg, és az eső. Sajnáltam azokat, akiknek ilyen időben kellett megkezdeni az érettségit, mert ilyenkor nehezebb koncentrálni is, sokkal rosszabb elindulni is bárhová. Cserébe, úgy láttam egészen jó kis feladatokat kaptak az idén, remélem mindenkinek úgy sikerült, ahogy szerette volna. 

Azt nem mondhatom, hogy rossz napom volt, mert nem lenne igaz. Inkább olyan semmilyen, ami végtelen hosszúságú tud lenni. Volt ma karácsonyi megbeszélés, ami végtelenül szürreális volt így, május elején. Pedig azt gondoltam, már nem tudnak meglepni semmivel., de sikerült. 

Újra itthon

 Ma délelőtt fájó szívvel összepakoltunk a szállásunkon, és egy utolsó parti séta után hazaindultunk. A lassabb úton jöttünk, nem mentünk fel az autópályára. Az én kedvemért történt, mert én nagyon nem szeretem az autópályát, szeretem nézni a településeket, amin áthaladunk, és sokkal jobb egy normális, nyugodt tempóban haladni. Van idő szépen elbúcsúzni lélekben is ettől a pár naptól, és felkészülni az újra következő egyformaságra. 

Nagyon jó volt ez a pár nap így együtt. Egészen más így csak velük lenni,  mint amikor itthon vagyunk. Nincsenek jelen a hétköznapi tennivalók, azok az apróságok, amik rengeteg időt elvesznek, rengeteg gondolatot lefoglalnak. Halás vagyok minden pillanatért, ami megadatott. 

Itthon kipakoltunk mindent, két adag ruhát sikerült kimosni, megszárítani és elpakolni is. Vacsorára csináltam pizzatekercset. 

Balatoni szombat

 Lehetett volna ez a nap bárhol, de szerencsére nem bárhol voltunk, hanem még mindig itt a Balatonon. Ma voltunk pizzázni, gokartozni, és a tóban is. Roli természetesen már bele is merült, mi ketten Balázzsal csak szolidan, combig..De az biztos, hogy sokáig fogom emlegetni, hogy ez az idei balatoni szezon már május elején elkezdődött. 

Ez volt az utolsó napunk, holnap már megyünk haza. Jó lenne akármeddig itt, de sajnos ez még nem mostanában adatik meg. 

Meglepően sokan vannak egyébként mindenhol, a gokartra többet vártunk, mint tavaly a főszezon kellős közepén. 

Könyves péntek

 

Szerintem nagyon sokan nagyon sok könyvet olvastunk már az írónőtől. Ez egyikre sem hasonlít az eddigiek közül, de nagyon-nagyon tetszett, nagyon jó volt olvasni. Ez is egy olyan könyv, ami több idősíkon játszódik, és még többféle társadalmi problémával is foglalkozik. Nem is tudom teljesen jól elmondani, mitől is volt annyira jó olvasni, de szerintem ha valamikor sort kerítetek rá, akkor érteni fogjátok. Az külön érdekes volt, hogy sokkal jobban szerettem a múltban játszódó részeket, pedig ilyen nagyon ritkán van. 

Ne hagyjátok ki.

Május elseje

 Ezt a május elejét majd még fogom emlegetni, mert ilyen még sosem volt, hogy itt ébredtem a Balaton mellett ezen a napon. 

Úgy ünnepeltük a munkát, hogy nem csináltunk semmit egész nap. Nagyon szép idő volt ma is, nagyon örülök neki. 

A szálláson van jakuzzi, a fiúk nagyon élvezik. Bevallom, engem nem nagyon vonz, ez a klóros meleg víz nem túl csábító. De én értékelek minden mást. Ahol vagyunk most, egy három épületből álló társasház féle. Nagyon kevesen laknak itt életvitelszerűen, de mára nagyon sokan voltunk már. Van a házakhoz tartozó saját stég, szauna és közös jacuzzi is. A parton nagyon sokan voltak, rengeteg kisgyerekes család. A gyerekek rezzenéstelen arccal fürödtek a tóban, öröm volt nézni a kis boldog arcokat.