Könyves péntek

 

Ezt a könyvet az egyik kedvenc könyvtárosom ajánlotta nekem, azzal, hogy szerinte ez tetszeni fog nekem, és a végén még ő is meglepődött. Hát én sem számítottam arra, ami a végén történt. És tényleg nagyon tetszett, nagyon szerettem. 

Ez is egy II. világháborús témát feldolgozó könyv, mégsem unalmas és lerágott csont. Én a magam részéről mindig az olvasás élménye miatt olvasok, és nagyon ritkán keresek mögöttes üzenetet vagy jelentést a történetben. Most sem tettem ilyet, de utólag ennél a könyvnél azért ott motoszkált bennem az hogy tényleg igaz az, hogy bármikor történhet az ember életében csoda, ami esetleg generációs fájdalmakat gyógyít meg egycsapásra. Itt is valami ilyesmi történt. 

Az külön nagyon tetszett, hogy úgy zajlott több síkon a történet, hogy nagyon szépen össze volt dolgozva a két szál, és egy pillanatra sem volt zavaró az, hogy épp hol is vagyunk. 

A fájdalmas és nehéz téma ellenére is nagyon szép történet, bátran ajánlom mindenkinek. 

Meccsnap

 Az idén először voltunk meccsen. Jó későn, este kilenckor kezdődött, így nem is olyan nagy lelkesedéssel indultunk egy ledolgozott munkanap után. Nem mi voltunk az esélyesebbek, ezzel tisztában voltunk, ahogy azzal is, hogy bármilyen eredmény elfogadható a továbbjutáshoz, csak a vereség nem. Mondjuk vereség egyébként sem elfogadható egy meccsen sem, csak esetleg utólag meg tudjuk magyarázni, amikor így történik, hogy éppen mi miatt volt. 

Meglepően gyorsan vezetést szereztünk, és a félidőben már három góllal vetettünk, ami azért az előzetes várakozásainkat bőven felülmúlta. 

A második félidőben jól kezdtünk, aztán a cserék után kicsit ellazáskodtuk, így végül még kicsit izgulni is kellett, de a győzelem a Ferencvárosé. 

Szerda

 Szerencsére ez egy olyan hét, amikor ez az utolsó előtti munkanapom, pénteken már nem megyek. Pont a legjobbkor, amúgy sem nagyon van kedvem egyik napot sem ott tölteni. 

Ez a tavaszias idő olyan hatással van rám, hogy legszívesebben csak mennék mindenfelé, élvezném a napsütést. Ehelyett a nap nagy részében nem is nagyon látom a napot. Ezt mondjuk nem igazán vártam a felnőttségben, igaz, nem is gondoltam erre akkoriban. Érdekes egyébként, hogy gyerekként azt gondoljuk, majd milyen menő lesz felnőttnek lenni, mert akkor azt csinálunk, amit akarunk, aztán kiderül, hogy soha nem volt annyira szabályozott életünk, mint ilyenkor. Hiába is mondta volna bárki, úgysem hittem volna el. 

Keddi nyomi

 Tök jó idő van, szinte már tavasz illat is előfordul itt-ott. Nem bánnám, ha így maradna most már, pedig amúgy elég nyomi voltam ma is. Az mondjuk nem biztos, hogy tényleg ettől, mindenesetre én ennek tudom be. 

És ha már múlt héten elkiabáltam ezt a fejfájás dolgot, most meg is érkezett, úgyhogy el is megyek fürdeni, és lefeküdni, hátha az elég lesz. 

Hétkezdés

 Nem semmi hétkezdés volt ez most. Annyi érzelmi hullámvasút volt benne, ami máskor egy hétre is elég lenne. A múlt heti dilemmára pont került. Nem úgy, ahogy az teljesen egészséges lett volna, bőven akadtak csalódást okozó mondatok, helyzetek, viselkedések. Ami változott, hogy most már nem katasztrófaként gondolok ezekre, hanem csak újabb tapasztalatként. Azt nem mondom, hogy nincsen rám hatással, de már tudok nevetni is ezeken. 

Délután itthon Roli mellékesen megjegyezte, hogy amúgy itt van a félévim, ha valakit érdekel. Valóban nem vagyunk az osztályzatok megszállottjai, úgy telik el a közoktatásban töltött tanévek sokasága, hogy én ezt a krétát meg sem nyitottam sohasem. Nem a gyerekem irányába vagyok érdektelen, de nem számít, tényleg. Megnéztük, gratuláltunk neki, és Roli a maga részéről már túl is lépett az egészen. Azzal a lendülettel be is hajította a kukába. Mondom neki, de helló, hát ki ne dobd már. Nem nagyon értette, hogy mi vitt rá, hogy kikukázzam. De ez nem csak egy +sz@r félévi ", ahogy ő mondta, hanem az utolsó mind közül. Nagyon sok tanév van mögöttünk, jobbak, kevésbé jók, és egyenesen szörnyűek is. Mindenből tanultunk mindannyian. 

És így a végére Roli is beérett rendesen. 

Vasárnap

 Tegnap a pihenésé volt a nap, ma így már nemigen lehetett csak lábat lógatni egész nap. Délelőtt vásárolni voltunk, meg elkészült az ebéd. Közben ment a mosógép is, a szárító is, én meg egész délelőtt próbáltam összeszedni magam, mert annak ellenére, hogy megint tök jót aludtam, és fél kilenc után keltem csak, mégis olyan fáradt voltam, mint aki alig pár órát aludt csak. 

Délutánra azért nagyjából erőre kaptam, és nem túl lelkesen és lendületesen, de megcsináltam az összes rám váró házimunkát. Elképesztő mennyiségű ruhát kellett elpakolni. Erik éjszakás volt a héten, ilyenkor nála minden duplán fogy, egész komoly kis domb alakult ki az ő kupacából. 

Túl vagyok egy őrült cikluson, aminek a vége kellemetlen meglepetéseket is tartogatott. Néha voltak olyan gondolataim, hogy na, lehet hogy most kötök majd ki a műtőasztalon, de végül úgy tűnik, nem lett így. Pedig egyébként leszámítva azt a sok kilót, ami úgy jött fel rám, mintha csak valami gonosz varázslat áldozata lennék, hónapok óta jól vagyok. Azt csak sejtem, de még nem jöttem rá a teljes összefüggésre, hogy valamilyen módon ez befolyásolja a fejfájásaimat is, mert mostanában nagyom ritkán van ilyen gondom. Mondjuk nem tudom, ha lenne lehetőségem választani, mit szeretnék. Lehet hogy jobb ez, hogy igazodni kell egy-egy helyzethez..

Szombat

 Ma végre aludtam egy igazán jót, ami a héten először fordult elő, így aztán éppen ideje is volt már. 

Főzni nem kellett, mert apósom hozott töltött dagadót, csak köretet csináltam hozzá. 

Délután családilag voltunk moziban, megnéztük a Véletlenül írtam egy könyvet című filmet. Nem mindenkinek tetszett, és nekem is volt benne egy kicsit zavaró túlmagyarázás, de egyébként én elégedett voltam vele. A balatoni helyszínek külön tetszettek, és egyébként maga a történet, és leginkább a mögöttes mondanivaló nagyon megérintett, úgyhogy szerintem el fogom olvasni a könyvet is, amiből készült. 

Könyves péntek

 

Nagyon rég volt már olyan, hogy akkora szenvedés volt elolvasni egy könyvet, mint ezt most. Nem tetszett, nagyon nem. 

A téma pedig "hálás", nagyon sokan, nagyon sokféle módon írták már róla, és én nagyon sok ilyet olvastam is. Ez nálam kiérdemelte a legrosszabb olvasmányélményr az elmúlt öt évben. 

Persze, előfordulhat, hogy csak nem voltam jó passzban éppen, és egy másik időszakban teljesen másképp hatna rám. 

A leginkább idegesítő volt benne, hogy sehogy nem éreztem rá a koncepcióra, mert semmilyen műfajba fér bele rendesen. A szereplők mindegyike unszimpatikus volt, az elejétől a végéig. 

Most először írok ilyet, de ezt a könyvet nem ajánlom. 

Dilemma

 Van most egy nagyon komoly dilemmám, ami nagyjából minden gondolatomat lefoglalja, és mindig mire úgy érzem, hogy akkor eldöntöttem, akkor jön egy következő gondolat, ami más megvilágításba helyezi. Holnap lesz egy beszélgetésem még, ami még majd megint felvethet egy csomó új kérdést. De az is lehet, hogy az után már nem is lesz több kérdőjel sem.

Meglátjuk. Kapkodnom nem kell, és nem is fogok, de jövő héten már biztosan eldöntöm, és biztos leszek a dolgomban. 

Most meg hosszú idő után éppen Fradi meccset nézek még. Az új edzővel az első meccs. Ez is olyan, amivel kapcsolatban most csak annyi gondolatom van, hogy na, meglátjuk. 

Szerda

 Még mindig tart a szürkeség és a hideg. Most már nem is tudnám rangsorolni sem, hogy melyiket utálom jobban. Így együtt valami borzasztó..

A munkaidő is elég nyögvenyelős volt, mindenki fázik, mindenki várja, hogy péntek legyen. Még nem tudjuk mennyi fizetésemelést kapunk. Vannak komoly álmodozók, vannak reálisabb elképzelések, de konkrét számokat majd talán jövő hét vége felé mondanak. 

Voltam ma fodrásznál, már nagyon kellett egy festés a hajamnak. Még a szokásosnál is jobban meg volt csúszva, fel öttől fel kilencig ott voltam. Sajnáltam egyébként ott tölteni az időt, de ez van..

 

Szomorú kedd

 Amikor sok -sok évvel ezelőtt Balázs egyszer azzal állított haza, hogy befogadhatnánk a kollégája francia bulldogját, mert ők költöznek, de nem tudják magukkal vinni, az első reakcióm.az volt, hogy "normális vagy? Pont egy ilyen csúnya kutyát?" Aztán megérkezett hozzánk Arti, aki a kezdeti nehézségek után pillanatok alatt rabul ejtette a szívemet, és soha többé nem láttam csúnyának egyetlen bulldogot sem. Annyira nem, hogy rövid időn belül úgy gondoltuk, kell neki egy kutyatesó. Így érkezett meg hozzánk Freddie, mindössze nyolc hetesen, apró kis csomagként az ölemben, kicsit még csálé fülekkel. 

Ők ketten nagyon gyorsan nagyon megszerették egymást, mi meg őket. Egy csomó mindenben nem voltunk trendi gazdik, de az életünk részei voltak. 

Ma Freddie is útra kelt Arti után. Tudtuk már napok óta, hogy bármikor megtörténhet. 13 éves volt már, az utóbbi fél évben meg is öregedett nagyon. 

Újra együtt vannak valahol. 

Hétfő

 Átmenetileg kénytelen vagyok visszafogni pár napig a gyaloglást. Már pénteken is éreztem, hogy kicsit sok, de aztán a hormonjaim intézkedtek, és pihenőre ítéltek. Én meg hagyom magam, mert azért annyira ismerem már magam, hogy felismerjem, mikor nem szabad tovább feszíteni a húrt. 

Ma nagyon fáztam egész nap ebben a szitáló valamiben, meg a mínusz három fokban. Legalább a nap süthetne, más lenne a hideg is. 

Nemsokára nagyon komoly meglepetést fogok okozni, de nem árulok el többet erről. 😊

Újra négyen

 Kb úgy voltunk itt napokig, mint amikor egy kapcsolat elején még csak ismerkedünk egymással. Valahogy úgy volt, hogy tök jó minden, de valami mégis furcsa még. A mi esetünkben azért ez nem a legjobb hasonlat 32 közös év után, de nem sikerült jobbat találnom. Mindenesetre az igen látványos volt, hogy így kettesben már nagyon furcsa lenni. Ami talán érthető, hiszen 26 éve csak alig pár nap volt, ami ilyen volt. Nálunk sosem volt olyan, hogy a gyerekeket elvitte volna a mama, vagy a nagynéni, vagy keresztszülő, így nem is voltunk ilyesmihez hozzá szokva. 

Persze, egyetlen pillanatra sem jutott soha eszünkbe őket bármiben is meggátolni, ha ők valahová menni akartak. Most is velük örültünk amikor Patrik megajándékozta őket a ciprusi utazással. Amit csak lehetett, megosztottak velünk is, örök hála az internet széles körű elterjedése miatt, hogy már ilyet is lehet. Tegnap például, amikor mi moziba mentünk, ők a tengerparton a naplementében fagyiztak épp. Küldtek róla képet, és jót mosolyogtak, amikor em visszaküldtem egy olyan képet, ahol a borzasztó szürkeségben a kocsiban ülve egy ropis zacskó van a kezemben. 

Ma megérkeztek fel egy előtt pár perccel. Már messziről vigyorogva érkeztek, látszott rajtuk, hogy tök jó volt ez az utazás, és bármeddig maradtak volna, de örülnek nekünk. 

Sokat meséltek, jó élményekkel lettek gazdagabbak. 

Mi meg örülünk, hogy ez megadatott nekik, de már nem olyan csendes a ház. 

Szombat

 Ma reggel úgy ébredtem, hogy teljesen egyedül voltam itthon. Balázs dolgozni ment hajnalban, így aztán még ő sem motoszkált a nappaliban. Fura érzés volt, az egyszer biztos. 

Azért elfoglaltan magam mindenféle tennivalóval. Ágyneműt mostam, porszívóztam, felmostam, vásárolni voltam, átvettem az online rendelésemet. Sütöttem sajttortár skyrből. Szerencsére csináltam mellé egy gyümölcsszószr is, mert anélkül teljesen jellegtelen valami lenne.Az én ízlésemnek túl diétás. 

Délután voltunk moziban, megnéztük a Futni mentem című filmet. Tetszett, Lovas Rozit egyébként is nagyon szeretem, ebben a filmben is jól játszott. 

Könyves péntek

 

Olvastam már régebben az írónőtől, így nem ért meglepetésként, hogy nagyon gondosan felépített, nagyon részletgazdag és nagyon hosszú időt felölelő könyvet olvasok. 

A történet többféle idősíkon keresztül játszódik, egy családregényben elrejtett krími, vagy egy krimibem elrejtett családregény. 

Bevallom, az első 100 oldal kicsit még túlságosan is részletes volt, már majdnem untam is, de aztán valahogy beindult (vagy ennyi idő kellett hozzá, hogy benne legyek a könyv hangulatában), de aztán teljesen lekötött.. Többféle gyanúm volt a végkifejlet kapcsán, de sikerült a végéig megőrizni a titkot, és csak közvetlenül a végkifejlet előtt lettem biztos abban, hogy hogy is lesz. 

Mindenkinek tudom ajánlani,, nagyon jó kikapcsolást nyújt. 

Ketten maradtunk

Ma nagyon korán kezdődött a nap. Háromkor keltünk, vittük Rolit és Eriket a repülőtérre. Ők ketten ciprusi utazást kaptak Patriktól ajándékba. Ma reggel 6:45-kor indult a repülő, és alig pár órával később már a larnacai 20 fokos melegben találták magukat. 

Mi meg itt maradtunk ketten, amivel persze nincs baj, csak furcsa ebben a nagy lakásban ketten lenni. 

20

 Ma ennyi éves lett a mi kis királyfink. Hihetetlen, hogy ezt a számot hozzá kell társítani, hihetetlen, hogy nincs már tizenéves gyerekem. És hihetetlen, hogy minden itt zajlott velem együtt, mégis egy szempillantásnak tűnik csupán. 

Pedig Roli volt a leginkább gyerek mindenki közül, aki minden létező idegszálamat végig tudott borzolni mire felnőtt. Na jó, még most is vannak olyan furcsa dolgai, amiktől a falra tudnék mászni. De Roli az, aki a legjártasabb az itthoni dolgokban, aki a legtöbbet segít a hétköznapokon. 

És ő az, aki éppen ma 20 éves, de egyelőre el sem tudom képzelni mi lesz majd belőle, mert olyan kívülállónak tűnik mindentől, nem tudom elképzelni, hogy jól fogja érezni magát egy klasszikus munkahelye környezetben. De addig még azért kettőt -hármat pislogunk majd. 

Brrr

 Vannak emlékeim arról, amikor ennél sokkal hidegebb volt ilyenkor. Sőt, szerintem örökké megmarad bennem az a szilveszteri nap, amikor dolgoztam, és bent a raktárban mértünk -15 fokot. Én meg ott ültem egy délelőttöt, és mire hazajöhettem úgy át voltam fagyva, hogy azt hittem soha többé nem leszek képes átmelegedni már. Szerintem ebben az időszakban utáltam meg végképp a hideget és a telet, mert annyiszor éltem át ezt az érzést, amit az ellenségeimnek sem kívánnék. Azt is akkoriban tanultam meg, hogy nem igaz, hogy eléggé fel lehet öltözni. 

Na de ettől szerencsére messze van ez a mostani hideg, mégis olyan rosszul esik, és olyan végtelennek tűnik máris ez a furcsa tél, mintha évek óta tartana már. 

Egyébként ma, amikor a napi fél órámat töltöttem lépkedéssel, rájöttem, hogy mennyire rettegek attól a fájdalomtól, amit a sarkam fájásakor éreztem. Tegnap fájt este a lábam, meg is ijedtem tőle akkor is, és ma, emiatt elég nehezen szántam rá magam, hogy nekiálljak. De legyőztem magamban, és most szerencsére nincs is gond. Ami egészen biztos, hogy még sokáig elkísér, az az, hogy még az sem mindegy, milyen zokni van a lábamon. Ami egy kicsit is lazább, és nem illeszkedik tökéletesen mindenhol, az már nem jó. Jelenleg a leginkább megfelelő meglepő módon a sheinről rendelt csomag, ami nem csak ebből a szempontból tökéletes, de elég meleg is erre az időszakra. Sose gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. 

Újabb hétkezdés

 Van ez az örökös körforgás a hétköznapok és a hétvégék körül. Én például mindig várom, hogy az éppen soron következő hétköznapok hoznak valami újdonságot, vagy elvesznek valamit a megszokott unalmas dolgokból, hétvégék pedig mindig hozzák magukkal annak az ígéretét, hogy az előző hétköznapok unalmas egyhangúsága után bármi történhet, és bármit meg lehet tenni. 

Aztán persze az esetek többségében minden halad a maga medrében. Azt is párszor megállapítottam már, hogy hiába is szeretne az ember változni, ha a környezete ugyanaz marad, minden változás kevésnek bizonyul. 

Azért ennek a hétnek is bizakodva vágtam neki, kíváncsian várom, hogy milyen lesz. 

Ma is

 Csend és nyugalom. Bár nem teljesen úgy, mint tegnap, mert Balázs dolgozott. Patrik is megérkezett ma, együtt ebédeltünk most is. Szeretem az ilyen napokat, pedig ma aztán több órát töltöttem a konyhában. 

Megvolt a napi sétapad félóra is. Ma nem esett annyira jól, de sebaj, végigcsináltam. 

Nálunk borzasztó szél fúj, amit nagyon nem szeretek. Nyáron sem, nemhogy ilyenkor, amikor a hideg a szél miatt legalább dupla olyan hidegnek érződik. 

Szombat

 Egy olyan nap volt ez, amikor nem mentünk sehova, csak az itthoni dolgainkkal foglalkoztunk. Én részemről továbbra is szeretem, hogy ilyen is van. 

A sétapad jó vásárlásnak tűnik, hárman is használjuk. Én reménykedem benne, hogy sikerül szokássá alakitanom a használatát, egyelőre minden nap sétáltam rajta hatos fokozaton, ami azért már jó tempós. A kezdeti húsz percből ma már fél óra lett. Elvárásom egyelőre nincs magam felé, csak annyi, hogy minden nap legyen valamennyi idő. 

Ma nem

 Péntek van, de ez a mai nem könyves péntek most, mert nem sikerült a héten elolvasni az éppen aktuális könyvemet. Mondjuk se nem rövid, se nem egyszerű olvasmány, de majd jövő héten elmondom melyik is ez, és hogy tetszett. 

De végre péntek lett ma, és máris vége lett az első teljes hétnek az idén. Nem vonok le belőle hosszú távú következtetéseket semmivel kapcsolatban sem, de szerencsére azért több a pozitív tapasztalat, mint a negatív, és ez bizakodásra ad okot. 

A Los Angelesben tomboló tűzről jó sok videóba futottam bele ma délután a tiktokon. Borzasztó tragédia, ilyen messziről is összeszorul az ember gyomra a látottaktól. Azt meg nem is tudom hova sorolni, hogy vannak, akik ezen nevetnek, és olyan megjegyzéseket tesznek, hogy megérdemlik a nagyképű, gazdag sznobok. Fél sem foghatom, hogy bárkinek is a tragédiája hogy válthat ki ilyen érzéseket. Soha ne is kelljen megtudni..

Csütörtök

 Nagyon érdekes ez a tavaszias időjárás, és már most tudom, hogy nagyon rossz lesz, amikor majd ideér megint a hideg. De ma még jó volt napközben kimenni. 

Megérkezett ma a sétapad, ami reményeim szerint jó szolgálatot tesz majd. Tudom, olcsóbb és jobb lenne igazából sétálni menni, de sötétben nagyon nem szeretek, márpedig legalább a fél és olyan, amikor szinte sötétben érünk haza. Ki is próbáltam, én buta, zokniban...ott is van a nyoma a talpamom. Sebaj, rendbe jön hamar, és mostwt tudom, hogy cipőben kell rajta sétálni. 

Szerda

 Hát én valahogy nem érzem sem az évkezdő csí-t, sem azt, hogy volt itt nemrég egy egész hét nyugalom és pihenés is. Ennek ahhoz is van köze, hogy az én munkám a legkevésbé sincs tekintettel arra, hogy épp milyen hét, vagy hónap, vagy év vége, év eleje van. Bizonyos tekintetben a legkomolyabb jelenlétet igényli a jelenben, ugyanakkor szinte mindig valamiféle időutazáson veszünk részt, hiszen mindig a következő időszakot készítjük elő. Nem is mindig megy ez az időben ugrálás elég gördülékenyen,  van, hogy sokkal jobban igénybe vesz, mint ahogy az kellemes lenne. Nálunk az év vége mindig az éves leltár, a könyvvizsgáló, és a karácsonyi hajtás szentháromsága körül zajlik, az év eleje pedig a jövedéki termékek leltárjával kezdődik. A jó ebben, hogy már csukott szemmel is le tudom vezényelni, a rossz, hogy minden az én nyakamban van ezzel kapcsolatban. 

Azt viszont érzem minden porcikámban, hogy valami van a levegőben. Nem csak magamon veszem észre, hanem másokon is, hogy egy érzelmi hullámvasúton vagyunk. Nem is biztos, hogy van konkrét oka, egyszerűen csak mintha minden "mélyebben" érintene mindenkit. Kíváncsian várom hogy lesz e ebből valami. 

Itthon csendes délutánt tartottunk, szerintem mindenki levezette magában a mai napot, elvonulva a maga kis csendességébe. Hát ilyen is van. 

Kedd

 Ma olyan nagyon álmos vagyok, hogy már attól fáj a fejem, hogy még nem feküdtem le a kanapéra sem..

Délután voltam masszázson, ma is tök jó volt, de azt várom már, amikor úgy tudunk menni ötre, hogy nem lesz sötét. 

Na ezt ma nem erőltetem, megyek fürdeni és utána aludni. 

Hétkezdés

 Volt ebben a hétfőben olyan jó rész is, amikor volt egy kis tavasz illat a levegőben. Nyilván csak hamis illúzió még ez ilyenkor, de attól még jóleső érzés volt. És mostantól már én úgy is úgy tekintem, hogy minden nappal közelebb kerülünk ahhoz az időszakhoz, amit szeretek. 

Ezt leszámítva azért kellett némi kitartás a mai naphoz, de ez igazából tök hétköznapi érzés, a mindennapok szerves része. Mindig vannak a napnak jobb és kevésbé jó részei, de ezzel legalább meg is van az egyensúly. 

Tegnap éjjel sem aludtam sem sokat, és abban a kis időben sem túl.jól, úgyhogy mostanra ennek megfelelően épphogy csak létezem még. 

Vasárnap

 Ma jó sok mindent csináltam, pedig amikor tegnap lepasszoltam a főzést Balázsnak azt gondoltam, hogy milyen jó dolgom is lesz, még talán unatkozni is fogok. 

Na nem így lett, mert délelőtt azért a konyhalány szerepet bevállaltam, igy volt folyamatosan mit csinálnom. Ma is ötösben ebédeltünk, Patrik is hazajött ma is. Ebéd után elpakoltam, aztán sütöttem egy adag kókusz kockát. 

Majd aztán még miután Patrik hazament, karácsonytalanítottam a lakást. Nem örültem ennek a feladatnak, mert ezeket a fényeket nagyon szeretem, de lejárt az idejük most már. Holnapig lehetett volna húzni még, de munka után még ennyi kedvem sem lett volna. 

Jól el is fáradtam, estére kicsit fájt a lábam is megint, úgyhogy hajmosás után már nem álltam neki a fürdőt kitakarítani, meghagytam holnapra. 

Szombat

 Tegnap este úgy elaludtam, mint akit leütöttek, és reggel fél kilencig aludtam is. Ennek ellenére sem éreztem magam teljesen kipihentnek. Sok minden nem történt ma, még az ebéd készítése sem volt egy nagy mutatvány ma. Ezen kívül csak a szokásos házimunkák tarkították a napot. 

Erik kívánságára készült ma a tiktokról pizza tekercs tortilla lapokból. Én csak megcsináltam, nem ettem belőle, de miután kétszer is meg kellett csinálni, így biztosan finom volt. 

A második adagra kevesebb sajt jutott, mert nem volt több itthon. 

Könyves péntek

 

Nagyon sok könyvet olvastam már, ami a 2. világháború idejét dolgozza fel. Ez azonban minden eddiginél különlegesebb volt. Nem véletlenül kapott Pulitzer díjat..

Egészen különleges módon ír az író, nem is emlékszem, hogy volt már máskor is ilyen olvasmány élményem, amikor ilyen kevés párbeszéd mellett is ilyen magával ragadó volt. 

Az is különleges, hogy nagyon rövid fejezetekből áll, de minden ilyen rövid fejezet olyan kifejező, olyan mélységeket rejt, amitől egy pillanatra sem furcsa ez. 

A történet két, meg leginkább gyerekről szól a háború idején. Az egyikük egy árva fiú Németországban, a másikuk egy vak lány Franciaországban. A legkevésbé sem volt arra kihegyezve, hogy a sorsuk miatti nehézségek kerüljenek előtérbe. 

Nagyon szépen, kifinomultan megírt történet. Egy mese a borzasztó valóságban kitartásról, állhatatosságról, hűségről és hitről. 

Olyan mese, amit mindenkinek el kellene olvasni egyszer. 

Csütörtök

 Ma megint olyan nap volt, amikor tulajdonképpen mindenki egész nap azon gondolkodott, hogy milyen nap is van. A többség hétfőnek hitte, és furcsán nézett arra, aki tudta hogy mi a helyes megfejtés. 

Nálunk még kitartott ma is egész nap a hideg és a köd, meg a zúzmara. Egyébként szépek így a fák, olyan varázslatos, mint a képeslapokon. Részemről már úgy vagyok vele, hogy oké, szép, meg minden, de hadd nézzük meg most már a napsütést. 

Szenvedek itt a kanapén, mert álmos vagyok. Nem is értem miért is nem megyek már fürdeni és lefeküdni. 

Hello, 2025

 Valamiért, számomra is megmagyarázhatatlan módon nem szeretem a páratlan számra végződő éveket. Tényleg semmi okom nincs erre, mert egy csomó jó dolog is történt velem ilyen években, mégis így van. De amúgy meg tök mindegy milyen évet írunk épp, a lényeg úgyis rajtunk múlik. Pont úgy tudjuk megjavítani is, mint elrontani. Bármit. 

Az idén sincs fogadalmam, ahogy eddig sem nagyon volt. Általában igyekszem az éppen aktuális körülményekhez igazodni, de nagy változást már nem gondolok magammal kapcsolatban. Vannak rigolyáim, amik nélkül nem is én lennék. Az életem nagyrészt olyan, amilyennek szeretném, nem szükséges foltozgatni. Nyilván mindig van hova fejlődni még, de már rég nem akarok magamra erőltetni semmit csak azért, mert az épp divat, vagy mert sokan csinálják. Ettől függetlenül érdeklődéssel megnézem az újdonságokat, és van is, amit kipróbálok. Az igazán jók akár velem ks maradnak. De már csak akkor, ha nem kell többet adnom nekem magamból ahhoz, hogy jó legyen. 

Talán ez volt az előző év legnagyobb leckéje, amit megtanultam, és ezt nem adom már lejjebb. 

Ma egyébként olyan napunk volt, mint máskor egy vasárnapi napon. Mindenki itthon volt, Patrik is ide jött haza a szilveszteri buli után. Mind együtt ebédeltünk, Balázs az idén is nagyon finom ebédet főzött nekünk. Ezek kívül pedig csak pihentünk. Jó is volt ez így.