Az életem legnagyobb ajándéka, hogy ezen a napon én is azok közé tartozom, akiket köszöntenek. Mondjuk ez egy hülye szó, nekem legalábbis, mert részemről tényleg mindig úgy éreztem, hogy ez a világon a legtermészetesebb, hogy én úgy lettem teljes, hogy lettek gyerekeim. Nélkülük is voltam, de velük lettem igazán én. Nem várok tőlük semmit cserébe, még csak olyan gondolatom sem volt sohasem velük kapcsolatban, hogy majd milyen jó lesz, hogy ha öreg leszek, akkor gondoskodnak rólam. Sosem szeretnék nekik feladat lenni.
Egészen más a kapcsolatunk most már, hogy mindannyian felnőttek. Nem szeretnek érzelegni, nem nagyon szeretnek ölelkezni, de jókat beszélgetünk, kérdeznek, tanácsot kérnek, néha mondják, hogy "Anya, gáz vagy!" Figyelnek rám, segítenek azokban a dolgokban, amihez én béna vagyok, és ellesik tőlem azokat, amiket ők nem tudnak. Én igyekszem velük együtt változni, amikor szükség van rá, mert azért is nagyon hálás vagyok, hogy még mindig szívesen csinálnak velünk együtt is programot. (Ehhez ugye az is kell, hogy ha gáz lennék, akkor vegyem komolyan a figyelmeztetést)
Az anyák napi kupadöntő meccsjegy és virágcsokor mellé kaptam még egy jó kis Újpest - Fradi meccset, ahol kiütéses győzelmet aratott a mi csapatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése