A mai napról

Állítólag semmi fronthatás nincs. Tudtommal már a telihold is fogyatkozóban van bőven, így aztán nincs mire fogni, hogy ma nem voltunk épp csúcsformában. Többször is sikerült valamelyikünknek megsérteni a másikat, türelmetlenek voltunk stb. stb.
Persze, elég az, hogy mindenki fáradt, és elege van az egészből, és lassan ott tartunk, hogy senkit nem fog érdekelni, milyen színű lesz a fal, vagy milyen bútort veszünk, valaki intézze el, oldja meg, és jó lesz az. Na azért ez nem így lesz, mert majd egy-két napon belül átlendülünk ezen is, csak pillanatnyilag vagyunk ilyen bénák.
Erikkel megjártuk a fül-orr-gégészetet. A mandulája már nem jó, így valamikor javasolt a kivétele. Nem sürgős, bármeddig lehet vele várni, és egyáltalán nem biztos, hogy ettől majd minden lelete jó lesz, mert tíz emberből nyolcnak jó lesz, kettőnek meg nem, így aztán garancia nincs rá. Altatásban csinálják, állítólag már mindenhol, az a barbár módszer megszűnt, amivel az enyémet is kivették annak idején. Nem tudom még, hogy mi lesz. Az biztos, hogy az első félévben nem vállaljuk be.
Erik első blikkre hallani sem akart róla. Aztán rájött, hogy ezzel hiányozhat az iskolából, akkor már egy kicsit hajlott rá. Én szkeptikus vagyok. Főleg, mert az enyém is visszanőtt. Az biztos, hogy kb. két hónap múlva megismételtetjük a vérvételt, meglátjuk, hogy alakul ez az érték, hátha könnyebb lesz a döntés majd a számok tükrében.