Kicsit szomorkás...

... a hangulatom máma. :) De nincs semmi baj, bár igaz, ami igaz, ma többeknek sikerült megbántani ezzel-azzal. Volt, ami csak rövid ideig érintett rosszul, és volt, amin tovább rágódtam egy kicsit a kelleténél.
Mondjuk ez, amin rágódtam, mindig visszatérő probléma, mert időről időre felüti a fejét bennem a gondolat, és ha már előbukkant, hát akkor foglalkozni is szoktam vele. Nem nagyon tudom még, hogy akarom e ezt ebben a mélységben megosztani mindenkivel, vagy elég e az nekem, ha magamban újfent helyreraktam. Bár helyrerakni sosem fogom.. csak mindig átkerül egy másik polcra, mert épp tettem hozzá, vagy elvettem belőle, és akkor már nem ugyanott van, ahol eddig volt. Mindegy. Vannak dolgok, amiket nem tudok megoldani, mert nem rajtam múlik. Ettől ugyan nem kevésbé rossz érzés, vagy nem kevésbé bántó, de semmiképp nem tudom befolyásolni. Hagyni kell, mint eddig, és majd valahogy úgyis lesz.
Elrágódtam itt magamban azon is, hogy ma este megtudtam, az én fiam lesz az egyetlen az osztályból, aki nem megy a jövő héten Németországba. Őt nem bántja ez, de engem azért igen. Leginkább azért, mert úgy érzem, most akkor miattunk kimarad valamiből, ami jó is lehetett volna neki. Van egy kis (vagy inkább nagy) bűntudatom, annak ellenére, hogy egyetlen rossz szót sem szólt miatta, hogy akkor úgy döntöttünk, ahogy. (ez még tavaly október környéki döntés) Persze azon is gondolkodtam, hogy mitől van az, hogy mindenki elő tudta teremteni a rávalót, csak mi nem? (ha akkor tudom a mostani helyzetünket, lehet, hogy mi is másképp döntünk.. de nincs jövőbelátó képességem) Tény, hogy mi akkor úgy gondoltuk, ez nagy teher nekünk, és nem merjük vállalni. Ez is mindegy már, mert itthon marad most már mindenképp, csak azért nem jó érzés.
De majd ezeken is túljutok sitty-sutty, minden a helyére kerül, és kész. Hiába no, megvolt a tavaszi nagytakarítás. Úgy látszik, idebent is. :)