Fodrászos nap

 Ma NFM vagyok hajlandó még csak leírni sem,  hogy tényleg ideért a rossz idő. Elég lehangoló ez anélkül is, hogy még írják is róla. 

Munka után voltam ma fodrásznál, és most szépen be van festve, ki lett ritkítva, így most jó könnyű is lett a fejem. Ma egyébként ott a fodrásznál kiderült, hogy milyen kicsi is a világ. Jött egy fiatalember, akinek vágta addig a haját, amíg nekem hatott a festék. Beszélgettek közben , mesélte a srác, hogy az autópálya építésén dolgozik, és csak hétvégén jár haza a családjához, van egy nyolc hónapos kisbabája is. Abban már a beszélgetés elején megegyeztek, hogy mindketten Hajdú -Bihar megyéből származnak. És a beszélgetés végén az is kiderült, hogy a srác sógora a fodrász lány férjének az egyik legjobb barátja. Érdekes volt látni az örömöt az arcukon, amikor ez kiderült. 

Szerda

 Ez a mai is egy gyorsan véget érő, tevékeny nap volt, és egészen estig semmi okom nem volt arra, hogy bármire is panaszkodjak. De most mégis rút fogom tenni, mert jelenleg épp nem tudom mit kezdjek a fejfájással, ami kínoz. Gondolom, hogy a holnapi frontot érzem, legalábbis nagyon komolyan riogatnak ezzel a lehűlés dologgal. Én meg sosem bírtam a hidegfrontot. Úgyhogy most vettem be fájdalomcsillapítót, elmegyek fürdeni, és aztán remélhetőleg kialszom magamból ezt a fejfájást. 

Kedd

 Mióta van ez a projektcsapat dolog, és azzal egy csomó plusz feladat, nem nagyon vannak unalmas munkanapjaim. Nem bánom amúgy, mert sokkal jobban telik az idő is így, meg egészen másfajta gondolkodásra is sarkall az egész. Ez meg rám fér éppenséggel. 

Azért amikor akad valamennyi üresjárat, akkor rendszeresen azon kapom magam, hogy visszaemlékszem milyen jó volt nemrég Tenerifén, aztán Prágában. Kicsit szürreális élmény, hogy ugyanígy sétáltam több, mint háromezer kilométerre innen, mint itt. Mármint az a része, hogy én voltam ott, és én sétáltam az óceán partján. Azért nagyon hálás vagyok a fiúknak, hogy ott vannak velünk, mert nagy biztonságérzetet ad, hogy ők bárhol is vagyunk, értik minden szavát annak, amit mondanak nekünk. Nélkülük kevésbé lennénk bátrak. 

Van most

 Egy új dilim. Úgyhogy vagy esély van arra, hogy addig nem nyugszom, amíg nem lesz egy horgolt táskám.  Már megnéztem egy csomót, és bele is szerettem egy csomóba. Az tart csak vissza a rendeléstől, hogy azért elég borsos áruk van. Ha egy kicsi kézügyességem lenne, már horgolnám is magamnak a különböző méretű és színű táskákat. 

Forrás: meska.hu

Ugye milyen szép? Anyukám egyébként tud horgolni, lehet, hogy rá kéne vennem, próbáljon meg ő is valami ilyesmit. 

Vasárnap

 Ma úgy keltem fel reggel, hogy lesz ami lesz, ez egy jó nap lesz. Többé -kevésbé úgy is volt, egy csomó mindent megcsináltam, sütöttem fonott kalácsot is délután. 

Az mondjuk csúnya árnyékot vetett mindenre, hogy annyira fájt a derekam meg a lábaim, hogy kellett még fájdalomcsillapítót is bevennem. Sebaj, nemsokára megyek fürdeni, és talán a kád meleg víz csodát tesz. 

Szombat

 Ma sem tudok nagy dolgokról beszámolni. Csak egy szokásos szombati nap volt ez is, amikor Balázs dolgozott, de Patrik is itthon volt, így együtt ebédeltünk, aztán együtt palacsintáztunk.

Nem most élem életem legjobb napjait, még magamnak is idegesítő vagyok időnként. Nyűgös vagyok, fáradt vagyok, egy kicsit sem vagyok elégedett magammal sem, és másokkal sem. 

Könyves péntek

 

A sorozat befejező része. Általában ilyenkorra már tényleg az szokott lenni, hogy annyira sok tud lenni egy-egy ilyen sorozat, hogy ezek a lezáró kötetek már -már unalmasak is. (És ezért nem nézek sok évados sorozatokat, mert azzal ugyanezt érzem) 

Ez a könyv abszolút kellemes csalódást okozott, mert pont azt adta, ami az előző négyből hiányzott talán. Bennem megerősítette azokat az érzéseket, amik a szereplők kapcsán éreztem, és tök jó lezárást adott mindenhez.

Úgy érzem, nem csak az írónő búcsúzott el így ettől a kicsit őrült, valóságtól időnként elrugaszkodó történettől, hanem mi, olvasók is.