Mindenféle kedd

Ma munka közben többször is azt éreztem, hogy na most akkor fogom magam, és sikítva elrohanok. A fejem teteje lüktetett a folyamatos feszültségtől, amit generáltak körém, és igazán próbáltam nem idegeskedni, és nem kapkodni, de amikor másodszor szédültem bele az érzésbe, akkor megfordult a fejemben, hogy megéri ez nekem? Amúgy meg.. ez nem kérdés, mert szeretem, minden kisebb-nagyobb nyűgöm ellenére is még mindig szeretem a napi kihívásokat is, meg az egyforma kiszámíthatóságokat is.
De már akkor tudtam, amikor Balázzsal együtt mentünk reggelizni, hogy valamit délután kell csinálnunk, mert látszott, hogy neki sincs jó napja. Amúgy a közös munkahely egyik legjobb része ez, amikor egyforma beosztásban dolgozunk, és napközben lophatunk magunknak fél órát, amikor csak mi ketten vagyunk. :)
Semmi extra nem kerekedett azért a dologból, de megint tettünk egy jó nagy sétát, aminek az egyik állomásán bevásároltunk, majd a másik állomásán pedig bementünk a könyvtárba. (igen, kedves könyvtáros olvasóm, tényleg olvashatod reggel a blogban) Ott aztán amíg én válogattam magamnak az olvasnivalók között, ő leült, és a telefonján olvasgatott. Közben meg élveztük a csendet. Aztán hazasétáltunk, közben jól kiszellőzött a fejünk.
Holnap kezdődik minden elölről.. de ha kell, majd megint szellőztetünk a fejünkön is. Meg talán végre kitaláljuk azt is, hogy milyen színű lesz kívülről a házunk. Nem könnyű döntés, de kellemes probléma azért.

Az igazi fèrfi

Nem tudom, lehet, hogy èn vagyok a kisebbsèg ezzel, de felhúztam magam azon a reklámon, amiben az van, hogy az igazi fèrfi virágcsokrot vesz nőnapra.
Annak ellenére, hogy a nőnapot nem tartom (semmire) nincs semmi bajom azzal, hogy vannak, akik igen.
De azèrt hogy egy fèrfi attól legyen igazi fèrfi, hogy èpp ezen a napon, mondhatjuk,hogy kötelező jelleggel virágot vesz, hát na...
Szerintem egy fèrfi attól FÈRFI, hogy mellette nőnek èrezhetem magam, mert azt èrezteti minden pillantásával, hogy tetszik, amit lát. Attól fèrfi, hogy lehetek mellette elesett, gyenge nő ugyanúgy, mint tüzet okádó sárkány, papucsban, kócosan ès dagadtra aludt szemekkel is rám tud mosolyogni, megeszi a főztömet, akkor is, ha nem a legjobban sikerült. Attól fèrfi, hogy fogalma sincs róla, hogy melyik programon szoktam mosni, hogy pajkosan rámvigyorog, amikor èpp kiakadnèk rá. Attól fèrfi, hogy nèha kètsègek között hagy, máskor meg az arcomba mondja, amit tudatni akar.
Attól fèrfi, hogy csakis mellette tudok az a nő lenni, aki vagyok. Ès ne hozzon nekem virágot a lidl-ből nőnapra, de ne felejtse el majd a házassági èvfordulónkat. Mert attól is fèrfi, hogy engem vett felesègül.

Ha tudnátok

... hogy mi van most a fejemben.. na, jobb is, ha nem tudja senki, amíg én magam össze nem rendezem ott ezt az összevisszaságot, ami sikeresen átvette a terepet ott. Pedig általában összeszedett és fegyelmezett vagyok. Na, ez most nem az az általános állapot. Hanem valami egészen más. Egyik pillanatban elszántan harcba indulnék, a másik pillanatban elbújnék sírva valamelyik sarokban. De a harcos énem kerekedik végül felül, ez egészen biztos. Mindig így van. Meg úgy is, hogy amit nagyon akarok, azt megcsinálom.
És majd egyszer, amikor túl leszek ezen is, és rend lesz a fejemben, na, majd akkor el fogom mesélni ezt az egészet. :)
Remélem azért némi alvásidőt hagy nekem ez a kuszaság.. és nem egész éjjel ébren fogok kattogni.

Március első szombatja

Mindenképpen megörökítendő, hogy ma olyan gyönyörűen sütött a nap, hogy kétszer is gyalog mentünk vásárolni. Kettesben, ráadásul, ami még külön öröm volt a jó idő mellett.
A ma délutáni meccsre már harisnya és hosszú zokni nélkül mentem. Csak egy farmer és egy sima zokni. :) Jó, egy kicsit a végére fázott azért a lábszáram, de abszolút kibírható volt. És már majdnem el is felejtettem, hogy milyen jó is úgy, hogy nincs a farmer alatt még egy harisnya is. :)
És még az is mindenképpen megörökítendő, hogy ma, századszor is sikerült a Fradinak legyőzni az Újpestet. Jó, hát nem volt épp a legszebb meccs, simán a behúztuk, de felejthető kategória, de az Újpest elleni győzelem mindegy milyen. Ott csak az eredmény számít. :)
És még azt is megörökítem azért, csak hogy emlékezzek rá, hogy nem mindig jó dolog spontán és őszintén kimondani, amit épp gondolok. Főleg úgy, ha azzal megbántok valakit, akit amúgy nem akarnék.
Jó kis szombat volt. Holnap meg majd bepótolom a házimunkát is, amit ma nem csináltam meg. (vagy megvár... )

Szavak sem kellenek

..csak hagyom magamnak, hogy szépen, rendesen kiélvezzem az érzést..

Mai jó

Napi öröm:

Már amikor bevásárolni mentem, rám mosolygott a virágos kirakatából. Aztán visszafelé is.. úgyhogy bementem érte, ha már ilyen szépen mosolyog, jöjjön haza velem, hadd örüljenek neki mások is. :)
Így aztán most tavasz-illat van, ahogy belépünk. :)

Megy ez

Azt nem tudom honnan, de valahonnan mindig szerzek annyi erőt és energiát, ami továbblendít a nehézségeken, meg fájdalmakon, meg mindenen, és nem csak teszem a dolgom, mint egy robot, hanem úgy csinálom, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Vannak, akik ezt képmutatásnak hívják, én nem érzem annak. Én inkább úgy érzem, hogy van bennem elég kitartás túljutni a sz.rságokon, és előre tekinteni. Mert a jövőben mindig hiszek. Mindig, rendületlenül hiszek abban, hogy ha valamiben elég erősen hiszünk, és eléggé akarjuk, akkor az meg is fog valósulni.
Szóval.. ennek szellemében dolgozom, mint a kisangyal, meg csinálom itthon is a dolgomat, ahogy kell. Közben apró kis kihívásokkal "szórakoztatom" magam (erről majd máskor), meg mindenfélét tervezgetek. Mert legalább az jól megy, hogy bármit csinálok is, az agyam mindig jár valamin.
Hejj.. ha egyszer valaki kitalálja azt a szerkentyűt, ami ideközvetíti a gondolataimat online.. na, az lesz ám csak a nem semmi. :D