Ennek az évnek is vége

 Nem akármilyen szilveszter van itt mifelénk. Fél hat körül kezdett havazni, és nagyjából két óra alatt lett körülbelül 10 cm hó, es esik még mindig. Így aztán mindenki az utcán van, pillanatok alatt előkerültek a szánkók. 

Nekem ugyan eszem ágában sincs kimenni, de elismerem, hogy aki szereti ezt, annak nagy élmény, és valóban, van azért hangulata is. 

Az idén nem nagyon van kedvem évet értékelni, összegezni. Azt gondolom egyébként, hogy mindamellett, hogy nem most vagyok életem legjobb formájában sem lelkileg, sem testileg, sokkal több jó volt idén is, mint nem. Sosem fogom elfelejteni életem első repülőútját, és az első alkalmat, amikor láttam a tengert élőben. 

A következő évtől sem várok lehetetlen dolgokat, azt szeretném, hogy legyen mindenből pont annyi, ami elég. 

Ezt kívánom nektek is. Legyen a következő évben is mindenből annyi, amivel elégedettek lesztek. 

Boldog Új évet kívánok!

Volt ma minden

Volt itt ma reggel hideg, hóesés, szél, és aztán napsütés, de a hideg megmaradt. Jó, hát mimid legyen, ha nem december legvégén. 

Fogorvos nem nagyon tudott velem mit kezdeni, félt, hogy többet árt, mint használ, így neki sem állt. Legalább kedves volt. És értékelem azt is, hogy nem rontott a helyzeten. (Ami egyébként jobb már)

Nagyon álmos vagyok, így aztán már nincs kedvem semmit sem írni. 

Tipikus hétfő

 Szegény hétfő, hogy mennyire nem vagyok vele jóban. De ma sem lopta be magát a szívembe azzal, hogy amíg lépten nyomon azzal szembesültem, hogy mindenhol "két ünnep közötti leállás" van, addig mi Erikkel hajnali fél hatkor, sötétben, hidegben dolgozni indultunk. Na igen, bőven voltak, akik karácsonykor is ugyanezt tették, minden tiszteletem azoké, akik azokat a munkákat végzik. (Nem csak azért, mert nekik az ünnep sem ünnep, hanem egyáltalán azért, amit csinálnak). Mindegy, hát az első munkanap szabi után amúgy is mindig rossz, és amíg nem érkezik az a hatalmas összeg, amire mindig pályázok, addig rendszeresen túl is kell esni ezeken a napokon. 

Szerencsére legalább nem volt nagyon pörgős nap, szépen, ráérősen lehetett visszatalálni a hétköznapi ritmushoz. 

Nem ezeken a napokon születnek a korszakalkotó és világmegváltó gondolataim. 

Az elég meglepő volt, hogy az idén a munkahelyi emailek között nem találtam senkitől sem ünnepi jókívánságot. Volt olyan év, amikor szinte mindenkinek fontos volt így is köszönteni a kollégákat, aztán folyamatosan csökkent a számuk, és végül az idén már senki. Lehetne ebből mindenféle következtetést levonni, de már ezen rég túl vagyunk. Valami elromlott, az biztos. (És már nem akarom én sem megjavítani) 

Újra itthon

 Azt nem mondhatom, hogy tök jó pihentető éjszakám volt ez az utolsó idei balatoni éjszaka. Nagyon sokszor voltam ébren, ráadásul már nem csak az volt a bajom, hogy fáj a fogam, hanem az is, hogy majdnem éhen haltam. A helyzetet bonyolította, hogy már nem vettünk semmi kenyérfélét, így nem is nagyon volt mit. Bejglit és islert ehettem volna, de azt meg nem mertem. Balázs tök jó fej volt, mert már nyitásra ment a boltba, hogy zsemlét vegyen nekem. 

Viszonylag gyorsan összepakoltunk mindent, fél tizenkettőkor már itthon voltunk. Gyorsan megcsináltam a rántott halat, hogy legyen ebédünk. Délután kimostam mindent, elpakoltam, voltunk apósomnál és a húgoméknál. Aztán hazavittük Patrikot, szerencsére tök jó volt most a forgalom. 

Este még elpakoltam az összes ruhát, így holnap nyugodtan mehetek dolgozni, nem vár majd itthon semmi házimunka. 

Szombat

 Ma már reggel gyönyörű napsütéses időre ébredtünk. Igaz, cserébe nagyon hideg lett, de ám legyen, ha ez kell a napsütéshez. 

Ma már semmit nem csináltunk, csak pihentünk, sétáltunk, és még élveztük az utolsó nyugis napot kiszakadva a mindennapok hajszájából, a lélekromboló egyformaságból, a negatív emberek energiájàtól.. Majdnem tökéletes is volt, de a giccses tökélybe belerondított a fogam, ami ma újrakezdte a kínzást. Volt egy fél órám kb, amikor bárki bármit tehetett volna, ha cserébe megszabadít a fájdalomtól. Mostanra azért javult már a helyzet, de keresgélem, mikor és hova tudok majd elmenni ezzel. 

Azt még nem is meséltem el, hogy az idén egy tepsi zserbót és az összes diós bejglit ki kellett dobni, mert avas volt a dió. Pedig megkóstoltam, mielőtt daráltuk..Nagyon bántott és nagyon mérges voltam (és soha többet nem veszek onnan, ahonnan ezt vettem), de nem tudok mit csinálni már. 

Végre

 Végre ma láttuk a napot. Már majdnem azt hittem egyébként, hogy ezentúl majd így kell élnünk, ilyen szürkeségben, mert valaki ellopta a napot az égről, de szerencsére nem így lett. 

Ma Siófokon ebédeltünk, aztán elmentünk komppal az északi partra, Füreden sétáltunk egyet, megnéztük a korcsolyázókat, ittunk egy teát, meg egy forralt bort, megvettük az ilyenkor "szokásos" pitét a Karolinából. Rengetegen voltak, mindenféle ember sétált, evett-ivott, korizott, majdnem csak olyan volt, mint nyáron. 

Hazafelé a fénykomppal jöttünk. 

És ma végre én nyertem a Monopolyban. 

Igazán semmi

 Ha nem tudnám hogy nem így van, akkor simán azt gondolnám, hogy rajtunk kívül nincs is a világon senki és semmi. Itt olyan csend és nyugalom van, hogy tényleg olyan, mintha egy másik bolygón találtuk volna magunkat. 

A nap során is egyébként váltakozó érzéseket keltett ez bennem, mert voltak azért olyan pillanataim is, amikor nagyon vágytam egy kis nyüzsgésre. De a nyüzsgés azért megvolt a mai Monopoly parti alatt, ahol persze megint Patrik taktikázott a legjobban, és szép sorban kifosztott mindenkit minden vagyonából. 

Holnap állítólag (az időkép szerint legalábbis) már látjuk majd a napot is. Ezt most nagyon várom. 

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

 

Annak, hogy a karácsonyt nem otthon töltjük, van az a remek előnye, hogy egészen biztosan azzal töltjük az ünnepet, amire való. Pihenünk, együtt vagyunk, és semmi mással nem foglalkozunk, csak azzal, ami nekünk éppen jó. 

Azt nem mondom, hogy nekem ez néha nem esik nehezemre, mert szeretem azért aktívan tölteni az időmet, a semmittevés nem mindig az én kedvenc elfoglaltságom. Éppen ezért ma a kora délutáni ebéd után sétáltunk egy nagyot, aztán játszottunk egy végtelen hosszúságú monopoly partit. Patrik csúnyán kifosztott mindenkit, és a végére mindenkitől mindent bezsebelt, pedig többször állt ő is úgy menet közben, hogy akár vesztes is lehetett volna. De ugye ez egy ilyen játék. 

Mindenkinek kívánok békés, boldog ünnepet. Teljen úgy, ahogy nektek a legjobb. 🌲

Kedd

 Ha kedd, akkor Belgium..akarom mondani Balaton. 

Az idén sem ünnepeljük másképp a karácsonyt, mint az elmúlt években, és megint itt találtuk magunkat Balatonlellén. Na jó, hát nem így történt, hogy fogtuk magunkat és idehoppanáltunk, mert megelőzte azért némi szervezés, egyeztetés, stb. 

A mai nap úgy zajlott, hogy fel éjszaka szenvedtem a fogammal, aztán hét óra előtt keltem megsütni a bejgliket, meg elkészülni minden mással, ami a déli induláshoz kellett. Összepakoltam a cuccainkat, a sütiket, kimostam a törölközőket, felmostam, kitakarítottam a fürdőt és a wc-t. Ja, és hajat is mostam. Az itthon hagyott ajándékokat (a húgoméknak és anyukáméknak) szerencsére Balázs becsomagolta (ehhez én borzasztóan béna vagyok). Igazából megváltás volt beülni az autóba délben, mert addigra elfáradtam már annyira, hogy jól esett leülni. 

Itt azért még kellett vásárolni menni, de azt is megoldottuk elég gyorsan. Jó csendes ilyenkor a Balaton ezen része, így aztán nem kellett tolongani sem sehol szerencsére. 

Sajnos sétálgatni nem nagyon tudtunk, mert esik az eső, de sebaj, lesz még időnk erre is. 

Most még le kell pörögnöm az elmúlt pár nap folyton valamit csinálós dolgaiból, de szerintem holnap délutánra már az is meglesz. 

Hétfő

 Ugye tegnap azt mondtam, hogy szoros napirendem van mára. Délelőtt még flottul tartottam magam hozzá, aztán délután azért kicsit kicsúszott a kezemből az irányítás, és kellett egy kis idő, mire újra összeszedtem magam. 

A sütik készen vannak. 

Meg én is. Délután evés közben ráharaptam valamire a bal hátsó fogammal, amitől akkor a csillagokat láttam. Aztán elmúlt a fájdalom, de most újra jelentkezik, valami őrült módon. Legjobbkor...amikor mindenki offolja magát kb január ötig. Na jó, nem festem az ördögöt a falra, bármi is ez, elmúlik reggelig. 

Vasárnap

 Ma már tényleg aranyvasárnap volt, amit én már múlt héten bevizionáltam. Van bennem némi egészséges pánik, hogy képes leszek e tartani a holnapi ütemtervet, de még magabiztos vagyok, és azt gondolom, persze, sima ügy. 

Ma ágyneműt mostam. Nem, nem a karácsony miatt, hanem mert egyébként is kellett, és ma pont nem esett nehezemre. A főzés nehezemre esett volna, így azt nem is csináltam. 

Délután megcsináltam a linzert/islert is, és az összeset be is töltöttem. Holnap már csak a többi süti van hátra. 🙂 De legalább dolgozni nem megyek már. 

Szombat

 Hi, tegnap este már nagyon fáradt voltam, mégis nagyon nehezen sikerült elaludni. De amikor már sikerrel jártam, akkor azért már nem volt gond, kicsivel nyolc után ébredtem csak fel. Úgy éreztem, hogy ó, tök jól kialudtam magam, de közben mégsem, mert fájt minden porcikám, mint mikor jól elfárad az ember. 

Volt ma itthon Patrik is, de nem ötösben ebédeltünk, mert Roli elment délután moziba. 

Van még hiányzó ajándék is, meg van egyéb beszereznivaló dolog is, de majd holnap csak, ma nem lett volna kedvem hozzá. 

Könyves péntek

 (Körmös péntek, meccsnap)

Szeretem a történelmi ihletésű családregényeket, de ezt most nem szerettem. Nagyon furcsa volt a stílusa, ahogy folyton ugráltunk az időben, nehéz volt emiatt olvasni, és igazán elmélyült figyelmet szentelni a könyvnek. Kar érte, mert egyébként nagyon szép stílusban ir az írónő, Az komolyabb hatással volt rám ami nem tetszett, mint ami igen.. Szóval én ezt most nem ajánlom. 

Elkészült ma az új körmöm is. 

Most még nézem a Fradi meccset, vezetünk egy góllal a Diósgyőr ellen..

Csütörtök

 Ma megvolt az idei második, egyben utolsó könyvvizsgálói látogatás. Olyan még sohasem volt, hogy ugyanúgy csináltuk volna, mint előző alkalommal, de hát mindig ahhoz kell alkalmazkodni, amit ők kérnek. Most is így volt. Megkaptak minden adatot, amit kértek, ellenőrizték, amit akartak, és aztán már meg is voltunk. Még január másodikán kell majd nekik küldenem mindenféle táblázatot, de addig már nem foglalkozom ezzel. 

Nem nagyon marad délutánra semmi kedvem semmihez a héten, épp csak a napi rutin, és nagyon muszáj dolgok férnek bele már. Össze nem dől a világ tőle, de azért lehetnék kicsit aktívabb is akár. 

Szerda

 Folytatódik tovább a lélekölő és rettenetesen unalmas szürkeség. Lassan ott tartok, hogy már azt is tudnám értékelni, ha a hó esne, csak ez a színtelen izé tűnne már el. Sajnos semmi ráhatásom az egészre, mondjuk lehet, hogy jobb is, mert ha rajtam múlna, akkor a karácsonyi vacsorát a grillsütőn sütnénk a kertben. 

A munkahelyi dolgok is olyanok, amik miatt jobb minden napon inkább csak valahogy túlesni, megpróbálni arra koncentrálni, hogy a feladatok készen legyenek, és meg sem látni és hallani semmi mást. 

Érkezett ma egy temus csomagom, és tök jól sikerült most vásárolni. Rendeltem magamnak egy szabadidőruhát. Féltem tőle, mert megnéztem mindent, legalább ötször, méretet, képeket, és aztán amikor már ki is fizettem a rendelést, akkor úgy mutatta, hogy polár együttes. Na mondom, az milyen gáz lesz, ha jön egy ilyen jegesmedve ruha, és úgy is fogok kinézni benne, de szerencsére nem az, és pont jó a méret is. Még van egy csomag úton, aminek már igazából nálam kéne lennie, csak hétfőn azt az értesítést kaptam, hogy nem fért be az automatába, azóta még csak úton van. Remélem holnap azért már megkapom azt is. 

Kedd

 Ma hazaengedték a nevelőapámat a kórházból. A vizet a tüdejéről lehajtották vénás vízhajtóval. Alaposabb vizsgálat nem történt (egy CT és egy röntgen), így az okot nem tudjuk. Kapott másfajta vízhajtót, mint amit eddig szedett. Azt nem mondom, hogy tök megnyugtató ez a helyzet, de a múlt heti állapotnál sokkal jobb. 

Az időjárás és a szürkeség továbbra sem a barátom, borzasztóan lehangoló időszak ez most. Próbálom én más szemmel nézni, de nem igazán megy. Ráadásul olyan fáradt vagyok tőle folyamatosan, hogy alig bírok magammal. 

Hétfő

 Szóval tegnap kicsit előresiettem gondolatban, és ezüst vasárnap helyett arany vasárnapot írtam (azóta már javítottam) 

De ez a hét az, ami az igazán hajrás minden szempontból az év végi kétszer öt napos pihenés/szabadság/munkaszüneti nap előtt. Kis nosztalgiával tekintek vissza ilyenkor azokra a kisgyerekes éveinkre, ami ugyan nagyon nehéz volt, mert egy csomó mindenről csak álmodtunk, ami most itt van, és a miénk, mégis életem legszebb évei voltak. Azok a decemberek tele voltak varázslatos pillanatokkal, hihetetlen csodálkozó, tágra nyílt szemekkel, felhőtlen örömökkel, izgatott várakozással. Utólag egy csomó mindenről kiderült, hogy sejtették, vagy tudni vélték, de valóban sokáig élt a mesevilág. 

Most persze már más, és ezerféle módon próbálnak úgy tenni, mint akiknek nem is olyan fontos ez az egész, de mindig vannak apró jelek, amiből az ember tudja, hogy dehogynem. 

Onnan is tudom, hogy múlt héten történt, hogy valaki kívánsága Erik szívét is megfacsarta annyira, hogy rögtön segíteni akarjon. Egy szívhez szóló karácsonyi kívánságot láttunk a fonyódi Máltai szeretetszolgálat oldalán, amire rögtön mondta, hogy én ezt teljesítem, írsz nekik? Nem teljesen úgy, ahogy az első tervek voltak, de már úton van Fonyódra a csomag. 

Ma többször is megkönnyeztem a kisfiú történetét, aki mentőt hívott az anyukájához. Micsoda kis talpraesett, bátor kisgyerek. Biztosan meg volt neki tanítva mit kell tenni egy ilyen helyzetben, hiszen az anyukája cukorbeteg, de nemrég kellett nekem is mentőt hívnom az anyukámhoz, és azért nem olyan könnyű ám azt ott ijedtedben megtenni.

Vasárnap

 A már -már megszokott szürkeségre ébredtünk ma is. Lassan nem is tudom elképzelni, hogy lesz itt még olyan, amikor nem a felhőké lesz a főszerep. Na mindegy. 

Ezüst vasárnap van ma, de azon kívül, hogy az adventi díszek már elseje óta díszítik a lakást, nagyjából semmi karácsonyi hangulat nincs nálunk. 

Ezen nem segített, hogy ma megint csak mérgelődni és fagyoskodni mentünk a Groupama Arénába. Az egyetlen jó volt benne, hogy Patrikkal is találkoztunk.

Szombat

 Ma nem kellett főznöm, mert Balázs még tegnap délután csinált csirkemellből aprópecsenyét. Kihasználtam az időt arra, hogy kitakarítottam mindenhol. Mondjuk jobban elfáradtam, mintha csak főzni kellett volna, de legalább ez is készen van, már halogatom egy ideje. De most szép rend van mindenhol. 

Kész lett a mosás is, el is van pakolva minden ruha a helyére. Holnap úgyis épp csak arra lesz idő, hogy az ebéd elkészüljön, mert meccsre megyünk. 

Könyves péntek

 

Kedves kis könyv, éppen aktuális is így karácsony előtt. Meseszerű, nagy igazságokkal, nagy tanulságokkal. 

Jó volt olvasni, jó volt elmerülni benne esténként, nagyon jó kikapcsolódást nyújtott. 

Tetszett. 

Meccsnap

 Ami hosszú idő után az első olyan volt, amit nagyon sajnálok, hogy nem a helyszínen szurkolva éltük át, mert ez olyan lett volna, ami miatt ott akar lenni az ember minden meccsen. Az első félidőben vezetést szerzett az ellenfél, és úgy tűnt, csalódás lesz, mert ugyan jobbnak tűnt a mi csapatunk, de úgy nézett ki, hogy semmi nem sikerül. Az első félidő végén aztán egy parádés góllal egyenlítettünk. A második félidőben már sokkal szembetűnőbb volt, hogy mi vagyunk a jobbak, és annyira vártam azt a pillanatot, amikor majd végre megszerezzük a vezetést. A mondhatni szokásos Varga fejessel sikerült. A meccs utáni ünneplés még itthonról is olyan volt, amitől borzong az ember. 

Na nyilván az meg amúgy nem hiányzott ma sem, hogy még a meccs után haza kell jönni, és aztán majd holnap hajnalban dolgozni kell indulni. Szóval jó ez így is, csak lehetne jobb is. 

Megnyitott ma nálunk a McDonald's. Ez a mi kis városunkban nagy dolog, és egészen hihetetlen is.  Nem túl nagy étterem, valamiért a drive meg nem üzemel, de gondolom, nemsokára az is menni fog. 

Az tök jó, hogy ma már csütörtök volt, mert már csak egy napot kell dolgozni. Aztán még a jövő hét, és utána egy egész hét pihi. Két ünnep között dolgozom, csak szilveszter napján nem. 

Szerda

 Na ez ma egy olyan igazi hétközepi, borzasztóan hosszú, nagyon nyűgös és nagyon utálom nap volt. 

Már eleve rosszul kezdődött azzal, hogy úgy ébredtem , nagyon fáj a fejem. Múltkor is volt már ilyen, de az nem volt ennyire intenzív. Ez most teljesen a régi migrénes időszakomhoz hasonlított, és többféle gyógyszert is be kellett vennem. 

Gondolom hogy ezek a gyógyszerek azért kicsit kiütóttek, mert szerencsére nem vagyok már hozzászokva. Mindenesetre egész nap zombi voltam. Nem volt jó nap 

Kedd

 A mai napot is még bőven a messenger üzenetek és telefonhívások tömkelege jellemezte. Ahhoz képest, hogy tegnap este arról volt szó, hogy még akkor átviszik Fehérvárra, még egész délelőtt is ott volt Budapesten. Teljesen kikészülve, mert pihenni nem tudott, a gyógyszereit nem kapta meg, enni nem kapott rendesen (szívbeteg és cukorbeteg). Már éppen megbeszéltük anyuval, hogy elindul Pestre, lesz ami lesz, legfeljebb a következő vonattal jön is vissza, amikor telefonált, hogy most indulnak vele. Fehérváron nem volt hely a belgyógyászaton sem, és a kardiológián sem, így a gasztroenterológián van jelenleg. Tegnap arról volt szó, hogy le kell csapolni a folyadékot, de infúziós vízhajtót kap. Jó, ehhez én nem értek, lehet, hogy ez a protokoll. Nyilván ez egy szelídebb megoldás. Nem tudom mi lesz tovább, mi a terv, vagy mire kell berendezkedni.Majd kiderül. 

A nap fénypontja volt, hogy voltam fodrásznál, és tetszik a végeredmény. És továbbra is nagy rajongója vagyok annak, ahogy ott mossák a hajamat. Bármeddig el tudnám viselni. 

Hétfő

Jól indult ez a nap, de végül szett mégsem úgy alakult, hogy attól legyen majd emlékezetes, hogy milyen jó nap volt. 

Sokkal inkább úgy, hogy ez volt az a nap, amikor anyukám és a nevelőapám gyanútlanul elment a szokásos féléves kardiológiai kontrollra, és végül ott kellett maradnia a kórházban, mert van a tüdejében egy csomó folyadék. Igazából még örülhetünk is, hogy pont most volt esedékes ez a kontroll, mert ki tudja mikor derült volna ki, hogy ilyen baj van. Az persze nem megy simán, hogy lecsapolják, mert még este kiderült, hogy azt Budapesten nem csinálják meg, mert nem oda tartozunk, átviszik Fehérvárra, és majd ott. De reméljük a legjobbakat. Más opció nincs. 

Vasárnap

 Ma megint szürkeségre ébredtünk, és mindez egy baromi szar éjszaka után (tök sokáig forgolódtam, és tök sokszor meg is ébredtem) nem esett túl jól. 

De egészen gyorsan összekaptam magam, és nagyjából fél órával az ébredés után már a boltban voltunk. Ott rögtön kellett "b" tervet készítenem az ebédet illetően, mert persze amit szerettem volna, az nem volt. Mindegy, csináltam mást. Délben már készen volt az ebéd, Patrik is jött ma, így együtt ebédeltünk. 

Ebéd után elpakoltam, hajat mostam, kitakarítottam a fürdőt meg a wc-t. Közben a fiúk a Forma 1 záró futamát nézték, természetesen válogatott kommentekkel egymás kedvencei felé. Még persze ilyenkor egymást is mindenféle nem túl kedves jelzővel illetik. Roli és én drukkoltunk azért, hogy Norris legyen a világbajnok, és végül így is lett. 

Voltunk ma Fradi meccsen is, megint a Kisvárdával játszottunk, mint hétközben is. Szerencsére megint mi nyertünk, és ez ma egy egészen vállalható meccs volt. 

Szombat

 És végre sütött a nap, és órákon keresztül olyan volt, mintha ezen a tél dolgon már túl is lennénk, és tavasz lenne. Egészen más érzés így minden. Egyáltalán nem csoda, húgy a mediterrán országokban élő emberek sokkal jobb kedvűek (nagy általánosságban), mint mi. 

A nap egyébként a szokásos házimunkákkal telt, amit az dobott csak fel, hogy a jó időben ebéd után gyalog voltunk vásárolni, mert jól esett a séta. 

Könyves péntek

 

Még nem olvastam semmit az írónőtől0, legalábbis nem emlékszem a nevére. 

Ez a könyv látszólag egy könnyed kis semmiség, közben meg egészen komoly témája van. A gyász feldolgozás a téma. Zseniális (és nagyon szimpatikus), hogy tök jól megfér egymás mellett a gyász, és a vidámság is. Ami még visz egy csavart az egeszbe, az az, hogy mindez igaz történeten alapul. 

Szórakoztató és elgondolkodtató is egyben, tök jó stílusban ir, ha elem kerül másik könyve is, azt is el fogom majd olvasni. 

Csütörtök

 Ez sem volt eseményekben bővelkedő nap,. Kb ugyanannyi minden történt, mint amennyi ideig sütött a nap. Igazából csak onnan lehet tudni, hogy azért valahol mégis előbukkant, hogy a munkahelyi iroda ablakán látszik némi fény. Reggel még sötét van, amikor dolgozni indulok, délután már sötétedik, amikor hazaindulok. A kettő között meg van ez a szürke valami. Még szerencse, hogy most már minden nappal közelebb kerülünk ahhoz a naphoz, amikor majd újra az az idő jön, amikor szépen fordul a kocka. 

Láttam nemrég egy videót, ahol a kislány ágyba kapta reggel a forró csokit. Nyilván nem tudhatom, hogy mennyire volt az rendezett videó, vagy sem, de ahogy néztem, eszembe jutott, hogy biztosan rosszul vagyok összerakva, de én sosem vágytam még csak hasonlóra sem. Ez az ébredés dolog soha nem tartozott az erényeim közé, de hogy még amint kinyitom a szemem, máris egy ilyen forró löttyel nézzek szembe, hát köszi. 

Ma mondták anyukámnak a kórházban, ahol a papa van, hogy már ne próbálkozzon semmivel, mert teljesen elutasító lett. Annyira nem akar már így élni, hogy nem fogad el semmit. Meg is értem, borzasztó lehet így élni, hogy már csak vegetál, mert semmihez nincs ereje, Amikor a mama évekig élt teljes demenciában, azt gondoltam, nincs annál borzasztóbb. De tévedtem, mert sokkal rosszabb ez, amikor az elme ép, de a tested képtelen már mindenre. Anyukám a legkevésbé sem képes önszántából elengedni senkit és semmit, pedig tudja ő is, hogy nincs már visszaút ebből, és jobb lesz neki, ha végre megpihen, mehet a mamához. 

Unalmas szerda

 Ez a mai nap pont olyan volt, ami nyugodtan el is maradhatott volna, annyira nem történt semmi. Bent a munkahelyen afféle vihar előtti csend van. Jó lenne, ha nem lenne gyanús az ilyesmi, és rá lehetne fogni arra, hogy már év vége van, és csak simán belassult, lenyugodott mindenki. Na majd meglátjuk. 

Kicsit furcsán érzem magam most estére, de gondolom leginkább azért, mert álmos vagyok. 

Egyébként arra roppant büszke vagyok, hogy mostanra sikerült eljutnom odáig, hogy minden nap legalább 2 litert, de inkább 2,5 litert iszom meg egy nap. Mondjuk van olyan időszak napközben, amikor fél óránként rohangálok a mosdóba.. 

Közben

 Tegnap jól elfelejtettem, hogy egyébként a december 1 az blogszülinap is. Tegnap volt 17 éve annak, hogy megírtam ezen a felületen a legelső bejegyzést. Akkoriban teljesen más ember voltam, és teljesen más volt az internet is, és a blogvilág is. Emlékszem, esténként az volt a napi levezetés, hogy leültem és elolvastam kivel mi történt. Órákat lehetett eltölteni így, és egyik -másik blogcsalád olyan volt, mintha tényleg személyesen is ismerném őket. 

Sok kedves embert ismertem meg ezen a felületen keresztül, sok gyerek nőtt fel így a szemem előtt, ahogy az én gyerekeim is mások szeme láttára. Roli még csak három éves volt az első poszt idején (jó, majdnem négy), mostanra már húsz (majdnem huszonegy) 

Kedvem nem mindig van már írni, és nem is számolok be olyan részletesen a gondolataimról és az érzéseimről, mint akkoriban, de hűséges típus vagyok, ennyi idő után már nem hagyom magára a blogomat, bármilyen is. 

Jövőre nagykorú lesz. 😃

December

 Elég nagy klisé, de azért minden évben igaz, és minden évben rácsodálkozik az ember, húgy hűha, máris itt van az év utolsó hónapja, pedig csak most kezdődött el. Mindig van, amit az ember tervez év elején, aztán év végén meg szépen elengedi, vagy úgy tesz,  mintha nem is akarta volna igazán. Mondjuk biztosan így volt ez év elején is, mert ez igazán fontos dolgokat meg szokta tenni mindenki. 

Szeretem a decembert, és leginkább azóta, mióta saját háztartásom van, mert azóta része az életemnek ilyenkor az igazi várakozás, a fények, az apró kis csodák. Amíg kicsik voltak a gyerekek, még sokkal jobb volt ez. Mostanra az adventi naptár már nem játszik, a díszítés is leginkább az én lelkemnek fontos. A fiúk elvannak vele, tetszik nekik, Balázs azért néha megjegyzi, hogy nem elég még? Amúgy sokkal visszafogottabb vagyok pont miatta, mint amilyen szeretnék lenni, de van az a minimum, amiből nem engedek már. Bár minden évben kigondolom, hogy na, majd jövőre lesz itt még több fény, még több manó, házikó, és csillogó gömb, de aztán végül mindig megemberelem magam, és csak a már meglévő dekorációt használom..

Amúgy legszívesebben ilyenkor minden nap itthon  lennék, és már egy percet sem pazarolnék munkára.