Elég nagy klisé, de azért minden évben igaz, és minden évben rácsodálkozik az ember, húgy hűha, máris itt van az év utolsó hónapja, pedig csak most kezdődött el. Mindig van, amit az ember tervez év elején, aztán év végén meg szépen elengedi, vagy úgy tesz, mintha nem is akarta volna igazán. Mondjuk biztosan így volt ez év elején is, mert ez igazán fontos dolgokat meg szokta tenni mindenki.
Szeretem a decembert, és leginkább azóta, mióta saját háztartásom van, mert azóta része az életemnek ilyenkor az igazi várakozás, a fények, az apró kis csodák. Amíg kicsik voltak a gyerekek, még sokkal jobb volt ez. Mostanra az adventi naptár már nem játszik, a díszítés is leginkább az én lelkemnek fontos. A fiúk elvannak vele, tetszik nekik, Balázs azért néha megjegyzi, hogy nem elég még? Amúgy sokkal visszafogottabb vagyok pont miatta, mint amilyen szeretnék lenni, de van az a minimum, amiből nem engedek már. Bár minden évben kigondolom, húgy na, majd jövőre lesz itt még több fény, még több manó, házikó, és csillogó gömb, de aztán végül mindig megemberelem magam, és csak a már meglévő dekorációt használom..
Amúgy legszívesebben ilyenkor minden nap itthon lennék, és már egy percet sem pazarolnék munkára.
