Könyv nélküli péntek

 Egyszer, nagyon sok évvel ezelőtt volt egy hasonló időszak már az életemben, amikor bármilyen könyvet vettem is a kezembe, nem tudott lekötni, nem tudott érdekelni, mert képtelen voltam annyira kikapcsolni az agyamat, hogy igazán figyelni tudjak másra a saját gondolataimon kívül. Érzem most is minden porcikámban, hogy eszméletlen módon túl van pörgetve az agyam. Kicsit sem kellemes állapot. 

Holnapra tervbem van egy kisebb kirándulás. Este meccs is van, amin még vitázunk. Én menni szeretnék, az itthoni férfiszakasz már egy rakás kifogást talált az ellenkezőjére. Csalódott leszek, ha itthon maradunk, mert én továbbra sincs a a kikapcsolódást és a közös élményt látom benne. Teljesen mindegy, hogy milyen az a meccs, az is S közös élmények között van, aminek nem minden pillanata jó. És ezek olyan lehetőségek, amiket nem szabad kihagyni. Szerintem. 

De ezt majd még holnap megbeszéljük. 

Délután körmösnél voltam. 

Bal kéz 

Jobb kéz 

Csütörtök

 Ma nagyon hatékony voltam, és nagyon büszke voltam magamra, hogy a tegnap még lehetetlennek tűnő feladatot végül mégis megcsináltam. 

Egészen furcsa, hogy milyen jó idő van, és még fűteni sem kell akár napokon keresztül sem. Nem mintha nem tudnám megszokni, vagy zavarna, h nem lenne ennél hidegebb. 

Sajnos borzasztóan elfáradtam, és emiatt semmi nincs, ami érdekelne, vagy ami lázba hozna, meg inkább, amiről lenne kedvem írni. Remélem azért nem maradok így, mert kb olyan vagyok most, mint egy robot. 

Szerda

 Minden nap egy kicsit erőltetett menet. Mindketten a végletekig vagyunk kizsigerelve a munkahelyünkön. Nagy szerencse, hogy még most kitart a pár napos szabadság okozta feltöltődés. Nem is marad energiám semmire már délután, csak úgy vagyok, nézek ki a fejemből. 

Várom a pénteket. 

Na de tényleg

 Ha annak idején másképp alakult volna az életem, akkor ma nem arról írnék, amiről, hanem egészen másról. De majd lehet, hogy egyszer elmesélem ezt is. 

Miután éjszaka nagyon rosszul aludtam, nagyon nehezemre esett reggel felkelni. Hideg is volt, meg minden bajom is, és már ébredés után azon gondolkodtam, hogy hogy is lehetne elmenni melegebb éghajlatra mondjuk májusig. 

A nap nagy részében úgy éreztem magam, mint akin pillanatokon belül kitör valami hatalmas kórság. Gondolom leginkább a kialvatlanság miatt, de amúgy nagyon nem jó. 

Kezdődik

 Elkezdődött a heti őrület. Még lehetett az eddigieket fokozni, mert elkezdődött az év végi leltár is, ami csinál nekem minden napra egy csomó plusz munkát (ha esetleg még nem lenne elég). Bejelentkezett a könyvvizsgáló is, jövő héten szerdán jon először, aztán majd decemberben még egyszer. Na mindegy is, repül az idő így. 

Igaz, nagyjából fél óránként jut eszembe, hogy eladok mindent, és meg sem állok valami olyan országig, ahol nincs 15 foknál hidegebb, és elképzelhetetlenül sokat süt a nap. 

A legnagyobb bajom, hogy csak öt órát aludtam..

Vasárnap

 Ez az óraállítás nem a kedvencem, én jobban szeretem, és jobban is viselem a fordítottját, de majd eljön az is megint. 

Végül fájdalomcsillapítóval aludtam, annyira fájt a derekam még lefekvés után is, hogy végül egy jó háromnegyed óra forgolódás és helyezkedés után inkább kijöttem egy gyógyszert bevenni. 

Délelőtt boltban voltam, visszavittem a flakonokat, dobozokat. Nálunk bankszámlára gyűlik, a jövő évi nyaralás költőpénze lesz. Azóta gyűjtjük, mióta a Balatonról hazajöttünk..Ezzel a módszerrel sosem teher visszavinni sem, és összegyűjteni sem. Igaz, nálunk kezdettől fogva van erre külön tároló, még a temuról rendeltük..Amikor tele van, csak visszük, és kész. 

Balázst megvártuk az ebéddel természetesen, krumplipüré, sajtos karaj és párizsi szelet készült ma. Patriknak is vittünk, mert ma voltunk Fradi meccsen. Mondanám, hogy bár ne is lettünk volna, de igazából nincs rossz élmény, ha együtt vagyunk. Mondjuk Erik nem jött, mert nem érzi magát a legjobban, nem volt kedve még fagyoskodni is. Végül amúgy tényleg az volt a legjobb az egészben, hogy Patrikkal is találkoztunk, mert amúgy kikaptunk. Ez van. 

Szombat

 Balázs egész hétvégén dolgozik, így az egyértelmű volt, hogy nem lesz semmi programunk. Igaz, nem is nagyon lenne most semmihez sem kedvünk, ami nem napsütésben és jó időben lehetséges. Még mindig a máltai kiruccanás hatása alatt vagyok teljesen, oda akar holnap indulnék is vissza. 

Ehhez képest ma nagytakarítást tartottam, minden ágyat elhúztunk a helyéről, a kanapét is, mindenhol nagyon alaposan felporszívóztunk (Erik segített), felmostam mindenhol. Délutánra, amikor már a ruhákat is összehajtogattam a derekam nem volt nagyon hálás, de addigra készen volt minden, a fürdő is tiszta volt, meg a wc is..

Most este néztem pár tiktok videót, és jól rácsodálkoztam, hogy vannak, akik már beszerezték a karácsonyi ajándékokat. Én meg gondolatban sem tartok itt, pedig a munkám hetek óta a karácsony körül forog. (És emiatt már -már utálom is az egészet) 

Könyves péntek

 

Szerintem még egyetlen író könyveivel sem szenvedtem ennyit, mint ezzel a sorozattal. Nem tudom megmondani az okát, mert azért nem annyira borzasztó, de valahogy mégis olyan, ami nem is hogy távol áll tőlem, de annyira unalmas, hogy képtelen voltam lendületesen, élvezettel olvasni. Pedig szeretem az olyan könyveket, amik egymást követik, szeretem azokat, ahol az egyik könyv mellékszereplői lesznek a következőven a főszereplők. Ez is olyan..

Nincs semmi taszító vagy negatív évben a könyvben sem, mégsem lettek kedvenceim a történet során. Valamiért szabadulni akartam tőle, de sehogy nem boldogultam vele. 

Még itt van a harmadik része is, de lehet, hogy annak már neki sem állok. Az biztos, hogy előtte mást fogok olvasni, mielőtt egyáltalán eldöntöm, hogy azzal mi legyen..

Furcsa nap

 Ma ilyen igazán furcsa nap volt. Nem volt semmi dolgunk, nem mentünk sehova, majdnem csak unatkoztam. Nem mintha nem találhattam volna magamnak bármi elfoglaltságot, de annyira nem is unatkoztam azért mégsem. Főleg, mert bárminek álltam volna neki, biztosan képes lettem volna agyonbonyolítani. Az meg fix program volt, hogy háromnegyed héttől nézzük a Fradi meccset, így csak addig kellett kitartani. 

Délután esett nálunk az eső, jó sötét is volt. Szerencsére hideg még azért nincs, gyakorlatilag szerda óta nem is kell fűteni sem, esténként kicsit a klímát elindítjuk, és az bőven elég. Ezzel kiegyeznék akár egészen tavaszig. 

A Fradi meccs ezúttal nem okozott csalódást. Az első félidő még nem az volt, amit nagyon szerettünk, de a második már bőven az a kategória, ami miatt sajnálja az ember, hogy csak a tévében látja. Még sok ilyen legyen. 

És péntek lett

 Na jó, nem egészen, de a héten már legalább nem kell bemenni a munkahelyemre. Igaz, a mai nap is olyan volt, mintha legalább három napot dolgoztam volna megállás nélkül. De még tart a feltöltődés utáni lendület, másképp élem meg a plusz terheket. 

Balázsnak kevésbé jó dolgok jutottak erre a hétre munka terén, de remélhetőleg tényleg csak erről a hétről van szó. 

Nem történt ma semmi más ezeken kívül. Voltam boltban is délután, de nem az armageddon eljövetelére vásároltam, hanem csak arra, hogy holnap főzzek valamit. Komolyabb vásárlásra nem is lettem volna alkalmas már négy óra után. 

Vissza a valóságba

 Reggel a kollégák úgy vártak, mint a Messiásr. Én meg úgy mentem, mint akit a vesztőhelyre visznek. Lehet mondani, hogy nem voltunk egy hullámhosszon. Szerencsére most csak két nap munka van, aztán egy kis pihi, és pénteken úgy dolgozom majd itthonról, húgy nem én kértem.

Így kicsit kevésbé fájdalmas ez a visszatérés. Amúgy nem, baromi szar volt na reggel úgy kelni, hogy nem csak sötét van, de hideg is..

Na de majd visszakerülök a rendes kerékvágásba. Meg van mit pótolni az alvás terén is, de gondolom ez is a hét végéig rendeződik majd. 

Újra itthon

 Ma van a fordítottja a múlt hét szerdának. Akkor is borzasztóan fáradt voltam már egész délután és este, de az egy sokkal jólesőbb fáradtság volt, mint ez a mai. 

Nagyon nem esett jól hazajönni. Az ottani klíma teljesen az enyém, az, amit egész életemben szeretnék magamnak. 

De nincs helye a kesergésnek, mert felejthetetlen napokat töltöttünk ott, egész életre szóló élményeket szereztünk együtt megint. Ezek pedig minden egyes olyan napon, amikor egyhangú vagy épp lehangoló minden, ott vannak, elő lehet venni őket. 

Az utolsó nap

 Szerencsére éjszaka elállt az eső, és reggel már úgy keltünk fel, hogy nyoma sem volt a tegnapi időjárásnak. Meg tudnám szokni, hogy október vége felé húsz fok van reggel. 

Ma is volt még hova menni, ma Birguban voltunk. Azt gondolná az ember, hogy ez egy olyan kis sziget, hogy gyakorlatilag egy nap alatt mindent meg lehet nézni, de dehogy lehet... Mindenhol annyi látnivaló van, újabb és újabb szépségek, hogy az a kis terület egészen hatalmas lesz tőle. 

Nagyon érdekes, hogy a látszólag színek nélküli épületek is mennyire látványosak, és az egyformaságuk mellett is milyen sokfélék. 

A kék millió árnyalata a tenger, és most már kicsit értem azokat, akik egy-egy ilyen utazás után más szemmel tekintenek a Balatonra. (Nekem annyira a szívem csücske, hogy nem lesz így biztosan) 

Mindig csak felfelé

Ma Valettában és Sliemában jártunk. 

Gyalog mentünk Valettába, ami körülbelül egy órás séta. Nem az a lötyögős, nézelődös fajta séta, mert Valettában szerintem a helyi lakosok jelmondata lehet ez a mindig felfelé.  Voltak olyan részek, amikor azt gondoltam, hogy nem tudok már tovább menni, de persze tudtam azért, és utólag nagyon hálás vagyok a lábaimnak, hogy nem hagytak cserben. 

A part mentén mentünk végig, megcsodáltuk a hajókat is, meg persze minden másra is rácsodálkoztunk, amit az elmúlt napokban csak futólag,  kocsiból láttunk. 

Valettáig is folyamatosan felfelé mentünk, de még a városon belül is elképesztő kaptatók vannak. Nem is tudom, akik itt élnek, vajon hogy bírják ezt minden nap. 

A jutalom az volt, hogy találtunk egy szuflé palacsintázót, ahol végre megkóstolhattuk ezt is. Nagyon -nagyon finom volt, úgyhogy lehet, hogy ha itt élnék, én is hozza tudnék szokni ezekhez az emelkedőkhöz, mert sűrűn látogatnám ezt a helyet. 

Sliemába komppal mentünk. A komp itt nem ugyanaz, mint otthon, itt autókat nem szállítanak, ilyen vízibusznak mondanám inkább. Egészen más élmény volt a Földközi tengeren hajózni, mint a Balatonon, kicsit nagyobb hullámok voltak itt. 

Sliemában sétáltunk egyet, aztán ebédeltünk, majd megint sétáltunk. Sokat itt már nem tudtunk, mert kezdett szemerkélni az eső. Nagyjából az utolsó pillanatban hívtuk a Bolt taxit, mielőtt elkezdett úgy istenigazából esni..

Tegnap leadtuk a bérelt autót, ennyi idő bőven elég volt Balázsnak ebből a fordított közlekedésböl. Itt a szigeten tök jól működik a bolt is, meg az Uber is, mindkettőt használtuk már. 

Késő délután még visszamentünk Sliemába, mert látszik az időjárás előrejelzésből, hogy ez az eső csak holnap hajnalban fog elállni, ott még van pláza, ahol el lehet ütni egy kis időt. Igazából egyáltalán nem a mi világunk ez, most sem töltöttünk ott tul sok időt.

Még itt a sarki sörözőben ittunk egy sört/bort, és aztán hazajöttünk..

Képek

 Ma is nagyon szuper napunk volt. Strandoltunk, sétáltunk, nézelődtünk. Vacsoráztunk a tengerparton, söröztünk, boroztunk. Szóval jól éreztük magunkat.