Vasárnap

 Ez a nap úgy kezdődött, ahogy az előző véget ért. Sőt, még tudott is rosszabb lenni, mert éjszaka hatalmas szél is lett, de az eső esett továbbra is. Így aztán a délelőtti terveinket elvetettük. Hajóval mentünk volna Révfülöpre, ott szerettünk volna ebédelni, de félő volt, hogy az időjárás miatt nem lesz nyitva ott sem semmi. Nem vállaltuk be, nem lett volna kellemes ott ácsorogni a szakadó esőben..

Azért eltöltöttük a napot így is, de alig vártam, hogy végre elalljon az eső, és mehessünk sétálni. Olyan más látvány ilyenkor a Balaton, az egész nyáron élettel teli utcák kiürülnek, alig van itt-ott pár ember. Jó, ma az időjárás miatt is így volt, de egyébként is mindig ez van. 

Azért kárpótlásul este egészen szép kis naplementét láttunk. 

Hello, Balaton

Tegnap éjjel alig négy órát aludtam csak, ami elég szokatlan egy olyan péntek után, amikor hajnali ötkor már dolgoztam, és csak tizenegy után feküdtem le. Igaz, volt itt éjszakai szél és eső, meg jól túl is pörgettem magam tegnap délután és este, valószínűleg nem tudott elég jól kikapcsolni az agyam. 

Ma reggel összepakoltam négyünknek, és elindultunk a (most már mondhatni) szokásos nyár végi/ősz elejei balatoni hetünkre. Patrik ma a barátja esküvőjén van, de egyébként sem tud már velünk jönni, mert nincs szabija. Erik sem lesz végig itt, neki is haza kell mennie két napot dolgozni, és Roli is megy az egyetemre majd két napot. És hétfőn mi is dolgozunk innen. Én mondjuk (a világ legnagyobb marhájaként) úgy, hogy egyébként szabin leszek, Balázs legalább home officeban. Ennyi furcsaság mellett rögtön úgy is kezdődött az első nap, hogy egész nap esik. Az időkép szerint ez holnap délelőtt kilencig így is lesz. De nem baj, a teraszról a Balatonra látunk, és így az eső is kicsit másmilyennek tűnik. Tetszeni nem tetszik azért most sem, szerintem sosem leszünk barátok. 

Könyves péntek

 

Ez is egy, a II. világháború idején játszódó történet, de itt egy teljesen más aspektusból szemlélve a háborút, hiszen Amerikáról van szó. Mondhatnám, hogy a háború mellékszál, de nem, mert a főhős életét pont ez befolyásolja abba az irányba, amit olvashatunk.

Jó pörgős könyv, folyamatosan zajlanak az események, mégis épp eléggé mélyen megélt érzelmi szálak is vannak benne. Érdekes is a téma, ami a középpontban van, és szerintem tök jól van megírva. Tetszett az írónő stílusa, a szereplők is nagyrészt szimpatikusak voltak. Azt hittem amúgy, hogy nem találtam ki a végét, mert egy darabig tök más irányba ment, de azért a végén mégis jó lett minden. 

Szerintem olvassátok el, pár estére jó kikapcsolódást nyújt.

Csütörtök

 Ez a hét extrán nyűgösen telik. Mat egy csomó mindent elengedtem, ami egyébként még múlt héten tervben volt, de most mégsem fér bele az energiámba. Mindegy, ez most így lett, majd amikor több kedvem lesz, és kevésbé leszek fáradt, akkor majd megcsinálom. 

Voltam ma fodrásznál. Ért némi csalódás, amikor kiderült, hogy akihez készültem, mégsem tudott jönni. Volt helyettese, és ő is aranyos volt, meg is csinálta a hajamat, de nem rá számítottam. Nem baj, majd legközelebb. Hívtak volna, hogy szóljanak előre, de nem volt meg a telefonszámom. 

Szerda

 Ma ez nem volt az én napom, pedig már tök jó nyárias meleg volt megint. Már tegnap este is nagyon fáradt voltam, de ez jóformán semmit nem változott reggelre sem. Alig bírtam felkelni. A helyzet csak fokozódott, délelőtt már így éreztem, hogy biztos beteg leszek, azért fáj minden porcikám. Azért ez remélem elmarad. 

Délután voltam könyvtárban, aztán megnéztük a  Fradi meccset. A múlt heti meccs visszavágója volt. Ez a meccset Bakuban sikerült megnyerni, de a BL főtáblára jutás nem sikerült. 

És közben megint rám tört az álmosság, úgyhogy megadom magam. 

Vannak

 azok a szerencsések, akik örökölnek az őseiktől nem csak szép emlékeket, hagyományokat, és nagy becsben tartott tárgyakat, kézzel írt recepteket megsárgult füzetben, hanem esetleg még olyan ingatlant is, ami gondozva volt. 

És vagyunk mi, akik ilyeneket:

A képen nem is feltétlenül látszik az a negyven év alatt felhalmozott gyakorlatilag értéktelen szemét, ami a hátsó udvarban gyűlt. Egy darabig azért nem lehetett hozzányúlni, mert még jó lesz valamire minden. Aztán meg már ment az egymásra mutogatás, a nagyapám szerint a nagybátyám hordta oda, szerinte a nagyapám, így aztán mindenki várt a másikra, hogy majd megoldja. 

És aztán most elérkezett az idő, amikor végképp eldöntöttük, hogy ennek innen most már tényleg menni kell. Nem volt könnyű menet, mert anyukám úgy van ezzel, hogy utálja nézni, de még jobban utál ilyesmire pénzt költeni. És hát ott van jó mélyte beépülve, hogy de még jó is lehet ez valamire. Volt itt sértődés mindenki részéről, de végül ma már ez a kép készült ugyanott. 

A két kép között jó sok pénz a különbség, de egy lépéssel közelebb kerültünk egy élhető udvar felé. 

Hétfő

 Ma jó hosszú nappal kezdtem meg a hetet, mert már reggel hattól dolgoztam, és csak fél négykor indultam haza. Nem baj, most ezen a héten megint minden nap számolhatok vissza, mert szombaton megint kezdődik egy balatoni hét. Azt mondják hogy ez nem jó, mindig várni valamit, merthogy akkor nem is igazán jó soha semmi, de én speciel pont ebben találom meg azt, amitől a kevésbé jó is sokkal jobb. Mindig van egy kitűzött nap, amikor eljön az, amiért érdemes azokat a dolgokat is elviselni, megcsinálni, aminek egyébként leginkább már rég hátat fordítottam volna. Nagyon ritkán van olyan, hogy tárgyra vágyakoznék, nem nagyon tud lázba hozni segy új ruha (najó, a legújabb skechers cipőm kivétel, mert ahányszor felveszem, annyiszor hoz lázba, ahogy a felhőkön járok benne) , nem veszek magamnak kütyüket, de érzésekre, élményekre nagyon tudok vágyakozni. Elképzelem, hogy milyen lesz majd, és amikor átélem, akkor elraktározom minden egyes pillanatát. Vannak olyan fotók a telefonomon,amik egy egy ilyen érzés pillanatot adnak vissza, és ha megnézem, újra ott gsgyokz, és pontosan azt érzem, amit akkor. 

A nagy élményeket nyújtó pillanatok, napok mellett persze vannak ilyenek a mindennapokban is, de azok másféle energiát adnak. Ezek között sok olyan is van, ami előtte annyi energiát vesz el, hogy nem is mindig jön azonnal az a fajta jó, amiért érdemes. 

Szóval már csak négy nap...🙂

Vasárnap

 Hű, micsoda hűvös reggelre ébredtünk. Már éjszaka is éreztem, amikor párszor felébredtem, hogy fázik a lábam. Igaz, még mindig teljesen nyitott ablaknál alszunk, de meglepődtem reggel hétkor, hogy csak 19 fok van bent. (Kint meg 11). 

Szerencsére nem marad ez így, jön vissza a melegebb idő. Korai lenne még ilyen gyorsan ekkora lehűlés. 

Délelőtt főztem, rögtön háromfélét is. Készültünk ebéd után Patrikhoz, kert segítséget pár dologban. Gondoltam, ha már úgyis megyünk, akkor viszünk neki is kaját, egy-két napra meg lesz oldva a főtt étel. Főz magának rendszeresen, de mégiscsak egyszerűbb ez így. Örült neki. Ők összeraktak egy lámpát, elhozták a porszívóját, meg felmosó cuccokat, én addig megpucoltam nála az ablakokat, meg pár apróságot még megcsináltam. Ennyivel kevesebb marad neki, nekem meg nem tartott semeddig. 

Hazafelé jó sokáig jöttünk, hatalmas dugó volt az autópályán.. Belegondolni is borzasztó, hogy ez vár ránk három évig. Ráadásul mi az autópálya feljáró mellett dolgozunk, a munkahelyünk és az otthonounk közötti távolság autóval normális esetben öt perc, de volt már, hogy fél óra alatt értünk haza. Sajnos másképp nem tudjuk megközelíteni, mint a főúton, nincs egyéb alternatív útvonal. Pedig ha lenne, nyáron biztosan nem kocsival járnánk. 

Itthon még megcsináltam, amire tegnap és ma délelőtt nem jutott idő, és vége is volt a napnak. 

Most meg olvasók egy kicsit, aztán menni kell lefeküdni, mert holnap kezdődik egy újabb hét, és menni kell dolgozni. 

Szombat

 Ma Balázs megint dolgozott, úgyhogy ma is a késői ebéd forgatókönyv volt érvényben. Ehhez is hozzá vagyunk szokva, de azért jobban szeretjük azt, amikor mindenki itthon van. 

Délelőtt mostam, előkészítettem az ebédet, ami na egy tiktok kaja volt megint, csirke felsőcombfilét pácoltam pirosarany-mustár-grillxsirke fűszer és fokhagyma keverékébe, és ezt sütöttem úgy, hogy a tepsive krumplit tettem alá. Finom lett. 

Délután végre rászántam magam egy jó alapos fürdőszoba takarításra. Minden kosarat kiürítettem, kiselejteztem, mindent lemosták. Azt hittem végzek egy óra alatt, de kettő lett belőle. Még utána elpakoltam a megszáradt ruhákat. Addigra este is lett, meg jól el is fáradtam. 

Könyves péntek

 

Hát ez nem az a habkönnyű olvasmány volt most, mint az előző hetekben olvasottak. 

A 2. világháború idején játszódik, egy fiatal bécsi zsidó lány sorsáról szól. Egyáltalán nem klasszikus háborús könyv, és még a zsidóüldözés sincs igazán hangsúlyosan jelen. Inkább minden esemény csak a kerete annak, hogy azokat az elképesztően mély érzelmeket bele tudjuk helyezni valamibe. 

Mesteri az érzelmek megjelenítése, és annak ellenére, hogy gyakorlatilag a könyv végig egy nagy, végtelen szomorúságfolysm, amiből csak időnként van némi kis boldogságnyi fellélegzés, nem hatott rám egyáltalán negatívan. 

A vége kicsit giccses talán, de ennyi szomorúság után pont kell is. 

Bármikor újraolvasnám. 

Csütörtök

 Jó furcsa nap volt ez most, olyan hétfő hangulata volt mindennek, miközben csütörtök volt. 

Ezen a héten gyakorlatilag három ember munkáját csinálom, amivel alapvetően semmi bajom, sőt, vannak olyan időszakok, amikor élvezem is csinálni, mert tök jó érzés, hogy képes vagyok rá. Ugyanakkor elég rendesen leterheli az agyamat, délutánra már rendesen koncentrálni kell, hogy ne keverjem össze a dolgokat. 

Itthon nagyjából rendben van minden. Továbbra sincs a minden napra jut egy kisebb konfliktus, némi sértődés. Azt mondjuk most már meggyőződésből tudom mondani, hogy az a mondás is igaz, hogy "addig örülj, amíg kicsik". És nem, nem lehet okom panaszra, mégis elég nehéz tud lenni, hogy szükség van a tanácsra, de csak egy bizonyos határig. Na majd ehhez is hozzá fogunk szokni egyszer. 

Augusztus 20

 Ma, miután jól kialudtuk magunkat a tegnap késő esti csalódás után (meg az után, hogy egy munkanap után végül hajnali egykor kerültünk ágyba) szépen, lassan összekészültünk, és elmentünk Patrikhoz. Ott ebédeltünk, és ott kóstoltuk meg az idei ország tortákat is. Nagyon kíváncsi voltam erre a DCJ stílusgyakorlat nevű tortára, mert a dobos torta egyébként az egyik kedvencem. Nem okozott csalódást, nagyon finom, és nem rontotta el egyáltalán az újragondolás. Igaz, egy szelettől olyan cukorsokkot kaptam, hogy azóta sem teljesen tértem még magamhoz belőle. Az Álmodozó névre hallgató cukormentes tortát még nem kóstoltam, Balázs evett olyat is, azt mondta nagyon finom az is. Én azt majd holnap tesztelem. 

Három körül indultunk haza, Balázs allergiája ma különös erővel dolgozott, úgyhogy nem kockáztattunk városban csavargást, inkább jöttünk haza rögtön. 

Itthon már sok mindent nem csináltunk, csak úgy elvoltunk, és sajnos jó gyorsan el is telt a nap. 

Meccsnap

 Ma egyébként is olyan érdekes hétvége előtti hangulatom volt. Erre még rátett egy lapáttal, hogy tudtam, este meccsre megyünk. Igaz, ha holnap munkanap lenne, akkor nem is biztos, hogy bevállaltuk volna az este kilences meccskezdést. Erik délutános a héten, de bejött hamarabb, hogy hatkor el tudjon jönni. 

A BL himnuszt élőben hallani akkor is nagyon különleges, ha már nem először hallja az ember. Olyan, amitől azt érzi az ember, hogy az igazán nagyok közé tartozik. Hidegrázós. 

A mai meccs előtt nagyon izgultam, nagyon régen volt már ilyen. Vezettünk is egy ideig egy góllal. Aztán sajnos komolyan fordult a kocka, és kikaptunk 1-3-ra. Így nagyjából az esélytelenek nyugalmával lehet várni a jövő heti visszavágót, és nyugtázni, hogy az idén is az El főtábla lesz a miénk. Nincs baj ezzel sem, mert a helyünk reálisan nincs még a legnagyobbak között. Néha benézhetünk közéjük, és ez is nagy dolog. 

Érzek egy pici csalódást, de tényleg csak épphogy, mert nem voltak igazi elvárásaim ma. 

Hétkezdés

 Négy óra alvás után mentünk ma hajnalban dolgozni. Mostanra már az van, hogy megint teljesen sötét van még háromnegyed ötkor, gyorsan elmúlt az az időszak, amikor ilyenkor kel a nap. Pedig az egyébként nagyon jó, egészen más feelingje van annak, amikor így megyünk dolgozni. Ma nemigen volt semmi ilyesmi, leginkább próbáltam rendesen felébredni mire beérünk.

Jó sok dolgom volt, egyedül vagyok a héten mindenre, pont kezdődik az új szezon (már a télre készülünk..brrr) mindenhol. Nem baj, egészen jól sikerült megterveznem mindent, és csináltam is, ahogy kigondoltam, milyen sorrendben fogok haladni. Fárasztó volt, és egy óra körül elég komoly mélypont is volt, akkor már nagyon álmos voltam, de erőt vettem magamon, és végül fel négy elottztiz perccel végeztem is mindennel..

Egy gyors vásárlás után itthon megebédeltünk, aztán hagytam magamnak egy kis időt regenerálódni, mielőtt nekiálltam pizza tekercseket csinálni vacsorára a fiúknak..

Vasárnap

 Megérkezett a lehűlés. Nálunk volt reggel zivatar, meg dörgés, meg minden. Mellé társult egy jóféle fejfájás nekem már ébredés után, Balázsnak egész délután. De legalább beosztottuk, és ő megcsinálta az ebédet, én meg minden mást délután. 

És nagyjából ennyi volt a nap, semmi extra történés nem volt benne. Kicsit hiányérzetem is van, nem is tudom megfogalmazni, hogy mi hiányzik, vagy mi lenne jó.

 Holnap hajnalban pontosan fogom tudni, hogy még egy kis alvás hiányzik..

Szombat

 Ma megvolt a szokásos heti négy adag ruha mosás, elpakolás. Ebédre grillcsirkét sütöttem, de csak fel háromra, mert Balázs dolgozott ma. 

Este meccsen is voltunk, ahol kikaptunk a Puskás Akadémia csapatától. Pedig az első félidő olyan jól kezdődött, hogy azt reméltem, sima győzelem lesz ez ma este. Nem az lett. Na nem baj, egy -egy ilyen belefér, csak ne legyen sok belőle. 

Könyves péntek

 

Ez is egy nagyon könnyed kis semmiség. Olyan, aminek már az elején sejthető a vége. Mondjuk igazából csak egy-két sejtésem igazolódott be, úgyhogy nem volt annyira tipikus történet mégsem. 

Nem vagyok kifejezetten macskapárti, de ebben a történetben szerettem őket. A szereplők mindegyike kicsit különc, mégis szerethető figura..A könyv tök jól van felépítve, folyamatos a történés, de sohasem túl sok vagy túl kevés. 

Ez sem életem legjobb könyve, de tök jó kis könnyed nyári olvasmány. 

Megléptünk

 Már ez is -mondhatni- hagyomány, hogy valamikor augusztus közepén megszökünk egy napra, és vonattal megyünk egy balatoni napra. Ma volt ez a nap, amikor (nem túl könnyen) sikerült nekem is elintézni, hogy legyen egy szabadnapom, Balázs is itthon volt. Az időjárás abszolút strandolásra való volt, majdnem csak minden másra alkalmatlan. Roli tudott csak velünk tartani, Erik éjszakás, ő reggel akkor érkezett haza, amikor mi már készülődtünk a vonathoz. A kocsit Őrmezőn hagytuk a P+R parkolóban. Szerencsénk volt, mert nem késett a vonat egy percet sem. Bogláron először kávéztunk (és milyen jó már, hogy azt is tudják csak abból, hogy Roli bemegy, hogy milyen kávét iszunk), utána mentünk a strandra. 

Tök jó kis meglepetés volt, hogy Timi látta a FB posztot, és odajött a strandra.. Először fura volt, hogy valaki integet a partról, aki ismerős, majd rájöttem, hogy dehát ez Ő. Nagyon kevésszer találkoztunk az elmúlt években, de nagyon sokszor volt ő emlegetve itthon. Tulajdonképpen neki köszönhető ez a Boglár -szerelem, mert minden azzal kezdődött, amikor ő először felajánlotta, hogy elmehetünk a gyerekekkel a boglári házukba. Ma már ez csak egy emlék, de azok közé az emlékek közé tartozik, amiket sohasem fogunk elfelejteni. Nem sokáig beszélgettünk a padon, de tök jó volt. Az külön jó, hogy annak ellenére, hogy nem találkozunk személyesen, az internetnek köszönhetően azért sok mindent tudunk egymásról. Sokkal könnyebb így beszélgetni, mert nem hosszú évek lemaradását kell behozni. 

Ebédre hekket ettünk, ehhez sétáltunk egy jót, hogy ott együk, ahol szerintünk a legfinomabb. Délután pedig még többször is voltunk a vízben, meg ücsörögtünk a parton, és csak úgy jól éreztük magunkat. Fel hatkor indult vissza a vonatunk, ami viszonylag pontos volt. Nem volt a legjobb élmény hazavonatozni, mert a klíma nemigen működött, ablakot még nem lehet nyitni, így aztán eléggé állott volt a levegő, de már mindegy is. El nem tudta rontani a mai napot ez sem. 

Szerda

 Elég érdekes napjaim vannak a héten, mert vannak olyan félórák, amikor unatkozom, de az idő nagyobb részében azt sem nagyon tudom meghatározni, hogy éppen mi is vagyok én most a munkahelyemen. De ezeket amúgy jobban szeretem, amikor sok mindent kell csinálni. Az egyetlen hátulütője, hogy a munkaidő letelte után nagyon vágyom a csendre és a nyugalomra. Ez nem mindig jön össze, mert közben azért mindig van valami, amin valaki megsértődik, vagy épp csak ontja magából az információkat. Igaz, amikor meg csend van, akkor meg az a bajom. 

Meccsnap

 Megmondom őszintén, mostanában nem volt ilyen , de ma este bántam, hogy csak a tévén keresztül néztük a ma esti meccset. Nem volt az elejétől kezdve teljesen felhőtlen, és izgalom nélküli, de a vége... abba még itthon, a fotelbam is beleborzongtam ahogy felrobbant az aréna. Az valami fergeteges érzés ott a helyszínen. 

Hétfő

 Ma reggel csak én indultam dolgozni, Balázsa itthonról dolgozott, Erik éjszakás, Roli meg továbbra is éli a maga kis gondtalan nyarát. 

Bent jó kis meglepetés várt, az asztalomom a monitor egészen betolva és elforditva a fal felé, az asztalom közepên egy vödör, és rengeteg papírtörlő. Az asztalom fölött az álmennyezet lapja jól el van ázva, így várható, hogy valamikor majd a fejemre esik, de ma már nem csöpögött onnan semmi. Péntek éjjel emiatt pakoltak el onnan. 

A nap eltelt eseménytelenül, mondhatnám jó kis csendes hétfő volt. Igaz, jó sokan vannak szabadságon..

Délután még bevásároltam, aztán itthon csináltam egy újabb adag kekszes sütit, mert az előző elfogyott. 

Este meg jól megijesztett egy denevér, amelyik ki tudja miért fontosnak érezte berepülni egészen az ajtó elé. Majdnem leugrottam a teraszról ijedtemben..

Vasárnap

 Valamikor hét közepén (aznap, amikor az első Smash burger készült) hívta Patrik Balázst, hogy "Szia Apa, arra gondoltam, hogy mivel jövő héten a papa szülinapján nem leszek otthon, meghívnálak benneteket a Fanyűvő étterembe." És így mentünk ma ebédre abba az étterembe, és ettünk nagyon finomat mindannyian. Majd aztán még felmentünk egy kicsit Patrikhoz, aztán végül amikor hazajöttünk, még ő is jött mégis utánunk. Itthon meccset néztünk, beszélgettünk, sütit ettünk, majd még Patrikot Őtmezőig elvittük, hogy egyszerűbb legyen a hazaút. 

Mire onnan megérkeztünk, Roli is éppen indult haza a helyi focipályától, ahol a barátaival volt. 

Ilyem az, amikor felnőtt gyerekei vannak az embernek. Velünk is vannak, meg külön is vannak. Vannak olyan dolgaik, amiket mi nem értünk, amik tök távol állnak tőlünk, ahogy nekünk is vannak olyanok, amik őket már hidegen hagyják. Egy csomó mindent egyedül intéznek, egy csomó mindenben igényelnek segítséget. Van amikor nehéz felnőtt gyerekek szülőjének lenni, mert van benne némi magányosság. De minden pillanat, amit velünk töltenek, kincs az életünkben. És minden ilyen pillanatot úgy élek meg, mintha egy hatalmas csoda lenne. A legjobb pillanatok ezek. 

Szombat

 Arra ébredtem ma, hogy egészen komolyan visszatért a nyár, és már reggel érezni lehetett, hogy olyan kánikula lesz, amit leginkább a vízparton jó megélni. Ez ma nekünk nem volt meg, de gondolatban ott voltunk többször is. Ma volt a Balaton átúszás, nekik kifejezetten jó idő volt, szélcsendes, meleg, ahogy kell. 

Ma megint smash burger készült, a húst ma is Balázs sütötte, én zsemlét sütöttem hozzá. A végeredmény nagyon finom lett, de igazából mi ketten együtt általában jó dolgokat alkotunk, bármiről is legyen szó. 

Kimostam mindent ma, el is van már pakolva a helyére, kigőzölve, összehajtogatva, ahogy kell. 

Balázs és Roli ma moziban voltak. Azért csak ketten, mert amit megnéztek, minket nem érdekelt igazán, ráadásul kellett volna látni az előző két részét is ennek a filmnek. Amíg ők ott voltak, mi voltunk a Tescoban, aztán készült tiramisu, meg Albert kekszes süti (Albert keksz helyett vajas kekszből). 

A Fradi meccset, amit most épp Nyíregyházán játszanak már együtt néztük, az első félidő nagyon jó volt, a második kicsit kevésbé, de a győzelem a Ferencvárosé. 

Könyves péntek

 

Pont, aminek a borító alapján is látszik. Rózsaszín, kiszámítható kis semmiség, tele szirupos -giccses fordulattal, meg mindennel, ami az ilyen típusú könyvek jellemzője. 

A könyv, amire Patrik azt mondaná nekem, hogy Anya, én nem is értem hogy veszed magad rá, hogy ilyeneket olvass. 

De amúgy egyszerű a képlet. Az ilyen könyvek azok, amik a legjobban le tudják csendesiteni az egyébként folyton mindenféle ingerrel terhelt agyamat, és a nap végén olvasva kellemesen ellazit, visszatér egy kicsit az álmodozó énem. 

Ha másért nem, ezekért érdemes elolvasni ezt is. 

Csütörtök

 Ez a mai is egy fura nap volt. A tegnap esti gyomorfájás szerencsére elmúlt, de nem voltam teljesen jól sem. Igaz, nem tudtam volna semmit sem mondani, hogy mégis mit érzek. 

Mire ez a rész egy kicsit jobb lett, addigra végignéztem az irodában, ahogy a gyerekem egy viccesnek induló "szívatás" végére már nem volt vidám. Nem volt jó érzés, főleg, hogy én már láttam az arcán percekkel hamarabb, hogy ez lesz a vége. Furcsa helyzet volt, aminek a vége az lett, hogy megfagyott a levegő egy kicsit az irodában, és nem a szokásos poénkodós műszakváltás zajlott. De túl vagyunk ezen is. 

Azt egy kicsit sem bánom ezen a héten sem, hogy már ott tartunk, hogy holnap péntek lesz. 

Hétvégére meg visszatér a nyár is. 

Szerda

 Ma olyan kis nyugodt napnak ígérkezett még reggel, aztán pillanatok alatt egyszerre érkezett mindenféle, amihez én kellettem, amire tőlem várták a megoldást. Nem szoktam ezektől már zavarba jönni, mert van olyan rutinom, hogy ha álmomból keltenek, akkor is meg tudom oldani, de ma kellett pár perc, hogy az tudjam gondolni mit hogyan kellene rangsorolni. Nem bántam, amikor fél háromkor végre hazafelé indultunk. 

Itthon Balázs csinált smash burgert, ami nagyon finom lett, főleg azzal a szósszal, ami még készült hozzá. Szerintem párszor még kell majd ilyet csinálnia. 

Este Fradi meccset néztünk, a Ludogoretz ellen játszottunk. 0-0 lett, jövő héten majd kiderül, ki a jobb végül. 

Nem vagyok túl jól ma este, görcsöl a gyomrom, fogalmam sincs mitől. Ha a burgerben lett volna hagyma, akkor lenne mire fognom, de nem volt. Vettem be görcsoldót, remélem elmúlik. 

Kedd

Tudom én, hogy manapság az a menő, aki projektekben gondolkodik, meg tartalmat gyárt, meg egészségtudatos, meg ilyesmi. Azt is tudom, hogy úgy van ez az ördögi kör, hogy a tartalomgyartók öntik az arcunkba az épp aktuális trendeket, legyen az épp cipő, ruha, étel, hely, bármi, mi pedig mindannyian felülünk valamelyik trendvonatra, és megvesszük, csináljuk, elmegyünk oda. Nem is biztos, hogy azért, mert annyira akarjuk, hanem mert azt az érzést szeretnénk, amit a képernyőn látunk. Mert hát persze, nekik is jó, nekünk is. 

Rengeteg csodaszer volt már, amin milliók gazdagodtak meg, és mostanra a nevükre sem emlékszünk. Rengetegféle fogyókúrás trend volt már, amik mind működnek egy darabig, aztán mégsem. 

Az is érdekes, hogy mindezzel tisztában vagyunk, és mégis bedőlünk újra és újra, csak az érzés miatt. 

Engem is el szokott időnként kapni a glow, hogy na majd most ezt jól kipróbálom, de általában pillanatok alatt vissza is rángatom magam a földre. Pedig néha olyan jó lenne még kis naivnak lenni. 

Mint az időjárás

 Van valami különös abban, ahogyan az időjárás meg tudja bolygatni az embereket. Nemcsak a reggeli öltözködési dilemmák szintjén – kabát legyen vagy rövidujjú? –, hanem mélyebben, belül. Mintha a légnyomás, a páratartalom és a napsütéses percek aránya közvetlen hatással lenne a hangulatunkra, a türelmünkre… és néha a józan eszünkre is.Nézem mostanában az eget, és azt érzem, mintha az időjárás is csak találgatna. Egyik nap perzsel a nap, másnap szürke felhőpaplan fekszik a városra, és olyan a levegő, mint egy kifújt ásítás. A harmadik napon megdörren az ég, és jön egy villám, ami látszólag csak azért csap le, hogy figyelmeztessen: „itt senki sincs biztonságban a szeszélytől”.És közben mintha az emberek is így változnának. Egyik nap barátságosak, mosolyognak a boltban, rád köszönnek az utcán. Másnap meg olyan érzésed van, mintha mindenki egy láthatatlan viharfelhőt cipelne a feje felett, és egy rossz mozdulatra leszakadna. Nem tudom eldönteni, hogy mi hat mire: az időjárás az emberekre, vagy az emberek az időjárásra. Lehet, hogy ez egy örök körforgás.Van, aki szerint a frontérzékenység csak egy modern mentség a rossz napokra. De én egyre inkább hajlok arra, hogy van benne valami mélyebb, ösztönösebb dolog is. Talán a testünk emlékszik még arra, milyen volt, amikor valóban a természet ritmusához igazítottuk az életünket. Talán a lelkünk az, ami nyugtalan lesz, ha kint valami nem stimmel.És ha őszinte akarok lenni: én sem vagyok kivétel. Vannak napok, amikor ok nélkül szorongok, amikor minden inger túl sok, és egy rossz szó is elég, hogy beboruljon bennem valami. Aztán kisüt a nap, és hirtelen újra van kedvem kimenni az emberek közé. Mintha valaki egy láthatatlan kapcsolót átkattintott volna.Szóval igen, szerintem az időjárás és az emberek furcsasága nagyon is összefügg. Ha nem is mindig logikusan, de valamilyen szinten biztosan. A kiszámíthatatlanság ragadós – és ha már az ég nem tudja, mit akar, nehéz lenne elvárni tőlünk, hogy mi mindig pontosan tudjuk, hogyan kellene viselkednünk.

De talán nem is kell mindig tudni. Néha elég csak annyi, hogy észrevesszük ezt a kapcsolatot – és kicsit türelmesebbek vagyunk magunkkal… meg egymással is.

Készült a mesterséges intelligencia segítségével, mert ma este lusta voltam egyedül megfogalmazni a gondolataimat 

Vasárnap

 Borzasztó szar éjszakám volt, mert esett az eső, a mo szobánkban meg tetőablak van. Amit ilyenkor csukva kell tartani. Így aztán volt bent 27 fok, és nagyjából két óránként arra ébredtem, hogy biztosan fel fogok gyulladni. 

Ma Balázs dolgozott, én ágyneműt mostam, ebédre tepsis krumplit csináltam. 

Délután megnéztük a Forma 1--et, aztán visszahúztam az ágyneműket, elpakoltam a tegnapról maradt ruhákat, és már vége is volt a napnak. 

Szombat

 Megvolt az alvás bepótolása is ma, megvolt a mosás is, készült ebéd is, és még meccsen is voltunk. Fénykép nem készült, de már nem is reklamáltam miatta, ha nem, hát nem. Pár év múlva jól jönne emlékként, így majd vagy emlékszünk rá, vagy nem. Egyébként nem volt rossz meccs az első hazai bajnoki, a frissen feljutott Kazincbarcikával játszottunk, és nyertünk 3:0-ra. Találkoztunk ismerősökkel, és voltak ők arcok is. 

Lenne egy csomó gondolatom mindenféléről, de nincs türelmem leírni. Lehet, hogy nem is annyira fontos. 

Könyves péntek

 

Ez egy olyan könyv, ami azért sokáig az emberrel marad, és kicsit más szemmel tekint utána sok mindenre. Kemény és aktuális téma, egy influencer családról, ahol igazából az anya szereplési vágya oda vezet, hogy már minden a kamerákról szól . Két kicsi gyerek, rajtuk keresztül egészen komoly vagyonra tesznek szert. Csak épp a lényeg veszik el. Érdekes, hogy a fő cselekmény véget ér a könyv háromnegyedénêl, de egyfajta epilógusként még egy másik sztori is kerekedik. 

Szerintem ezt mindenkinek olvasni kell. 

Egy újabb könyv a zsidóüldözés témájában. Egy újabb igaz történet. Egy újabb végtelenül szomorú, és mégis nagyon megható történet egy üldözött családról. És csodálatra méltó tisztelgés az írónő részéről az édesanyja előtt. 

Ezt azoknak ajánlom, akiknek nem ez az első ilyen témájú könyve.