Dius gondol... mit is?
A mai napot abszolút feldobta az, hogy délután fodrásznál voltam. Ma is tök jó lett a hajam, tetszik, és jó volt ott lenni is. Én megmondom őszintén, nagyon sokáig azt gondoltam, hogy nem lehet ekkora különbség fodrász és fodrász között, mert hát laikusként úgy voltam vele, ugyanúgy tud hajat festeni, hajat vágni mindenki. És nem így van.
Annak azért örülök, hogy holnap már péntek lesz, mert bevallom, mostanra nyoma sincs már annak a kipihentségnek, amivel hazajöttünk múlt hét szombaton.
Még nem vagyok teljesen elégedett az időjárással, de valószínűleg nem az én elégedettségem fogja befolyásolni, ahogy másoké sem.
Mondjuk az időjárás mellett egy csomó mással sem vagyok teljesen elégedett, leginkább azzal nem, hogy mennyire nem működik velem együtt a saját testem. Pedig tök becsületesen szedem a remifemin plust, és vannak jobb napok is, de egyetlen olyan nap sincs, amikor ne lenne többször is az a borzasztó hőhullám. Olvasgatok a témában több helyen is, még valahogy a több mozgást kellene beépíteni az életembe. Ami nem könnyű, mert sosem volt rám jellemző a plusz aktivitás, mindamellett, hogy a gyaloglás nem az ellenségem. Az tök érdekes, hogy ezekkel a hőhullámos kutyafülékkel egy időben szinte teljesen megszűnt az édesség utáni vágyam, elég ritkán eszem csokit, vagy ilyesmit. Mondjuk a sós dolgok azért lecsúsznak, amikért meg régen egy lépést sem tettem. Na mindegy, bőven van még mit tanulnom saját magamról, és bőven van még mit tennem is magamért.
Ma este meccs nap is van, itthonról nézzük az örmény Noah elleni BL selejtezőt. Elég izgalmas meccsen vezetünk, és mi állunk továbbjutásra, de még csak a hetvenedik perc, nem merném elkiabálni. Meglátjuk mi lesz a végeredmény. És mire ezt leírtam, egyenlít az ellenfél. Még mindig mi állunk továbbjutásra, de jelenleg csak egy góllal vezetünk, nem kettővel. Úgyhogy még van miért izgulni.
Ma reggel olyan volt, mintha már szeptember első napjaiban lennénk. A kardigánt bőven jól esett felvenni. Pedig szerencsére van még egy egész augusztus is. Furcsa ez a nyár továbbra is, teljesen kiszámíthatatlan az időjárás.
Nem nagyon tudok semmiről sem beszámolni, mert nem történt semmi, csak a szokásos munka, vásárlás, aztán itthon már csak a nagyon fontos, szükséges dolgok.
Rolinak érkeznek az egyetemről az információk, Neptun kód, stb. Még kell kicsit noszogatni, hogy ezekkel foglalkozni kell, nem a ráérős kategória egyik sem, és nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni, de majd felveszi a ritmust biztosan.
Tudtam én, hogy nagyon rossz lesz két hét szabi után visszamenni dolgozni. Úgy is lett, egész délelőtt küzdöttem az érzéssel, ami folyton csak azt a kérdést eredményezte bennem, hogy "mit keresek én itt?" Persze, a racionális énem tudja hogy pont azt, amitől majd lesz még az idén is több utazás, és jövőre is. Ehhez kellenek ezek a szürke, néha utálatos hétköznapok.
Nagy, világrengető események nem történtek a távollétünk alatt, semmiről nem maradtunk le szerintem. A leveleimmel egészen gyorsan utolértem magam, bár az idén már egy csomót úgy tettem olvasottá, hogy igazából nem is olvastam el. Jó, csak ezeket az automata leveleket, amik minden nap bizonyos idoben jönnek. A többit azért becsületesen elolvastam.
Azért kicsit megviselt a mai nap, legalábbis elég fáradtan jöttem haza, és nem is volt már kedvem semmihez itthon. A fodrászhoz jelentkeztem csak be, csütörtökön megyek majd.
Ennyi évvel ezelőtt született Patrik. Ennyi évvel ezelőtt lettünk család, lettem valakinek az anyukája. Akkor, azon a huszonhat évvel ezelőtti nyári estén természetesen fogalmam sem volt még arról, mi minden vár rám, és nem is érdekelt nagyon. Gyönyörködtem a kisfiamban, és próbáltam magam összeszedni a megpróbáltatások után.
Az ő anyukájának lenni mindig könnyű volt. Egészen rendkívüli kisgyerek volt, akit minden érdekelt, és aki akkor érezte magát a legjobban, ha velünk volt. Mostanában azért már elég jól érzi magát nélkülünk is, de azért nem panaszkodhatunk arra sem, hogy sokat kell őt nélkülöznünk..
Ma is együtt töltöttük a napot, tegnap este a barátaival ünnepelt, ma pedig velünk.
Egy szempillantás alatt eltelt ez a két hét, és ma reggel már úgy keltünk fel, hogy tudtuk, össze kell pakolni, és haza kell jönni.
Van már tök jó rutinunk abban, hogy tök jó gyorsan meg tudjuk ezt csinálni, és hasonló módon megy az itthoni kipakolás is.
Nagyon szerencsések vagyunk, hogy az összes gyerekünk velünk volt, nem tudok eléggé hálás lenni ezekért a napokért. Ez a legjobb dolog a világon, velük együtt tölteni ilyen gondtalan napokat.
Az idén sem vég nélküli a nyaralás sajnos, holnap már otthon alszunk este.
De nincs okunk szomorkodni, mert az idén is minden jó volt itt, szerettünk itt lenni. Jó sokat sétáltunk, jókat ettünk, rengetegszer voltunk a strandon. Jó lesz ezekre a napokra visszagondolni bármikor.
Sajnos a mindennapokban már kevésbé jut időm arra, hogy csak nézelődjek, vagy egyáltalán csak legyek ott, ahol vagyok, különösebb tennivaló nélkül. Pedig egyébként nagyon szerettem mindig csak úgy figyelni az embereket, és gondolkodni azon, hogy vajon mi lehet a történetük. Mert ugye mindenkinek van egy saját könyve, rengeteg fejezet van bennük. Minden ilyen fejezet egy-egy lenyomat is az ember személyiségében, az arcán, a testén hordozza ezeket. Ha jól figyelünk, akkor lehetünk olyan szerencsések, hogy egy röpke kis időre bele tudunk olvasni a könyvükbe, észrevehetjük a különleges kiadásokat, a régiségeket, és minden mást is.
A héten többször láttunk egy nagyon idős párt, ahogy sétáltak a strandra, és onnan vissza a házukhoz. Nem tudunk róluk semmit, csak nagyon keveset lehetett beleolvasni a könyvükbe, de abból a kevésből is egészen biztos, hogy nagyon szívesen olvasnám a teljes könyvet, mert szívmelengető lehet minden benne. Már a borítón is látszik, hogy tele van szeretettel.
Az egész nap tök jó volt ma is, piacon voltunk, grilleztünk, strandoltunk, palacsintát ettünk. Mondhatnám úgy is, hogy a mai nap is úgy telt, hogy csak azt csináltuk, ami nekünk jó.
De az igazi jó hírre egészen estig kellett várni, amikor megérkezett az sms Rolinak.
Szeptembertől gazdaságinformatikus képzésre fog járni a Gábor Dénes Egyetemre. Nagyon büszkék vagyunk rá.
A jó hírt megünnepeltük, koccintottunk a Mávéházban.
Ma hajózni voltunk. Évek óta már, mióta a kedvenc kapitányom nincs velünk, és a Szigliget sincs már Bogláron, nagyon kevés alakalommal voltunk csak, így ezeket az alkalmakat mindig nagyon megjegyzem. Boglárról mentünk Badacsonyba, ott ebédeltünk, egy kis séta után pedig Fonyódra mentünk vissza. Onnan már csak egy kevés vonatozás várt ránk, és már itt is voltunk Bogláron.
Délután strandoltunk, óriás palacsintát ettem.
Jó kis nap volt.
Még ez is egy olyan hétfő volt, ami a jó hétfők között van. Munkára gondolni sem kellett, helyette csak azzal foglalkoztunk, hogy a nagy melegben megfelelő ütemezésben menjünk a strandra. Lehet mondani, hogy így ki lehet bírni, mert tényleg.
Most egyébként olyan minden jó állapotban vagyok. Semmi gondom semmire, sehova nem kell sietni, nincsenek elvárások, tök jó minden.
Ezt hívom nyaralás érzésnek.
Ha valakik hozzá tartoznak a boglári strandhoz, akkor a két "Csoki bácsi", ahogy nem csak mi, hanem rengeteg visszajáró nyaraló hívja őket egészen biztosan. Már a legelső itteni nyarunkon felfigyeltünk rájuk. Nem is lehetett másképp, hiszen minden nap itt voltak délelőtt tíztől kb délután fél hatig. Jöttek biciklikkel, hozták a napágyat, naptejet, és elfoglalták a helyüket. Mindig ugyanott, mindig ugyanúgy. Jöttek -mentek körülöttük ismerősök, barátok, leültek hozzájuk beszélgetni, időnként bementek a vízbe.
Azt sosem tudtuk meg, hogy ők ketten apa-fia e, vagy esetleg testvéri kapcsolat van közöttük, vagy igazából semmi egyéb, csak a víz és a napsütés szeretete köti őket össze. Az biztos, hogy mindketten elképesztő barnák voltak mindig.
Az idén csak a fiatalabb"Csoki bácsi" volt a strandon eddig, beszélgettük is, hogy vajon mi lehet az idősebbikkel. Tavaly ő már nagyon nehezen járt, és szemmel láthatóan is nagyon meg volt öregedve. Tegnap már mondtam, hogy én bizony megkérdezem hogy mi van a bácsival, de Balázs lebeszélt róla.
Ma, amikor.megérkeztünk a strandra, minden kérdésre választ kaptunk. A napágyon egy fekete szalag, egy mécses, és egy csokor fehér krizantém mindent egyértelművé tett. Én még ilyen meghatóan szomorú és mégis gyönyörű gesztust nem is nagyon láttam. Olyan szívszorító volt ezt látni, hogy bevallom, meg a könnyem is kicsordult.. Álltam a Balatonban, és folytak a könnyeim egy bácsiért, aki úgy volt a nyaraim része, hogy sosem beszélgettünk egymással, és még csak a nevét sem tudom.
Remélem ahol most van, ott mindig süt rá a nap.
Ma megint nyár volt már teljesen. És ma egy régóta halogatott vágyam teljesült. Na nem nagy dolog, de eddig mindig terv volt csak, hogy majd elmegyünk a fonyódi piacra. Ma végre megnéztük, nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mitől olyan nagyon jó. És tényleg az, rengetegen voltak, olyan igazi piac ez, ahol árulnak zöldséget, gyümölcsöt, lekvárt, sajtot, kenyeret, de van bolhapiac része is, meg mindenféle játékot, ruhát is lehet vásárolni. Azért nagyon alaposan nem jártuk be az egészet, arra egyikünk sem alkalmas, de amit láttunk, az tetszett, és akár szerdán vissza is megyünk.
A piacról a kocsihoz tartva nagy meglepetésünkre valaki kiabált utánunk, hogy jó reggelt. El sem tudtuk képzelni, hogy ki lehet az, amíg meg nem álltunk, és meg nem láttuk Márkot, akit még évekkel ezelőtt a Szigligeten töltött idején ismertünk meg. Azóta messengeren beszéltünk párszor, meg találkoztunk már a kompon is (főállásban ott dolgozik most). Olyan jó érzés volt, hogy nem csak észrevett (egy fonyódi bárban dolgozik másodállásban, onnan szaladt ki hozzánk), de még utánunk is jött. Az ilyen apróságok azok, amik vissza tudják adni a hitemet abban, hogy ha kedves vagy másokkal, akkor azok a mások nem felejtenek el, és olyankor mosolyognak rád valahol, amikor a leginkább szükség van erre.
Délután többször strandoltunk. Nekem még csak inkább ácsorgás, mert annyira nincs melegem, hogy arra vágyjak, hogy nyakig legyek a vízben. Ez így nekem pont jó.
Egyébként ma már megint jó sokan voltak a strandon is, meg mindenfelé.
Azt elfelejtettem, hogy balatoni háttérrel fényképezzem le a könyvet, amit épp ma fejeztem be, de legalább azt tudom, hogy péntek van, és az azt jelenti, hogy hozom az épp aktuálisan elolvasott könyvemet.
Ezt én is úgy hoztam el a könyvtárból, hogy a kedvenc könyvtárosom felülre tette, mondván, hogy ez tetszeni fog nekem. Én meg akkor tényleg ezt olvastam először. És jól ismer, mert tényleg tetszett. Különleges világról szól, különleges az egész élethelyzet, amiben ott és akkor élnek az emberek. És ezt a különleges világot tök jól át is tudja adni az írónő, minden sorából érezni, hogy komoly érzelmi kötődése van a témához, és komoly kutatómunka előzte meg..
Olvasás közben nagyon sokféle érzelmet éltem át, de végig lekötött. Ami tök érdekes volt, hogy nagyon komoly érzelmeket boncolgatott, nagyon nehéz sorsú emberekről írt, mégsem volt egy másodpercre sem sok, vagy kevés.
Mindenképpen olvassátok el ti is.
Furcsa egy nyár ez az idei, ebben szerintem mindenki egyetért. Egy nap alatt akár több évszak is jelen van, emiatt aztán nem is csoda, hogy némi időzavarban szenvedek én is. Ma reggel kifejezetten őszies idő volt, még mellényt is vettem fel, amikor kávézni indultunk. Aztán amikor kisütött a nap, akkor először tavasz volt a széllel, ami megérkezett, de ez pár órán belül, szélárnyékos helyen nyár is lett.
Na de ez van, ebből kell kihozni valamit, ami jó. Ezzel mondjuk nincs gond, eszünk, iszunk, órákat töltünk egy-egy vendéglátó helyen pár csapolt sör és hosszú lépés mellett beszélgetve. Nosztalgiával nézem azokat szülőket, akik a kicsi gyerekeket terelgetik, próbálnak egy ebédet megenni több -kevesebb sikerrel. Természetesen az idő is megszépít egy csomó mindent, így, hogy mellettem már csupán felnőtt férfi sörözil, borozik, de azért időnként irigylem azokat, akik még ennek a szülőség dolognak ezt a megterhelőbb részét élik épp.
Sokféle ember van egyébként errefelé most is. Sok a külföldi, tök meglepő módon még spanyol családdal is találkoztunk. Vannak bulizó fiatalok, vannak családok, idősebb párok. Az látszik, hogy azért a többség keresi mindenben az olcsóbb megoldást, és többen vásárolnak az üzletekben, mint amennyien az éttermekben, vendéglátó helyeken vannak.. Nálunk ezügyben arany középút van, mert vásárolunk is természetesen, néha eszünk hideg kaját is, de eszünk büfékben is. Étterembe nem megyünk, azt drágának találjuk.
De ezt egyébként így csinálnánk bárhol a világon. Egy a lényeg, legyen jó nekünk, bármi is az.
Tudom, hogy most megint az az időszak van, amikor nagyobb sikk fikázni a Balatont, mint szeretni. Száz és száz okos embert láttam, olvastam és hallottam már, hogy miért jobb bárhol máshol a világon, mint itt. Természetesen én sem vagyok sem hülye, én is látom mi minden változott, és mennyi minden ment el olyan irányba, ami nekem nem tetszik. Nem csak ott, így van ez egyébként az országban is, és a világban is.
Mégis..ezeket az érzéseket sehol máshol nem tudom érezni, csak itt, Sehol máshol nem tudok ilyen gondtalan lenni, olyan dolgokat észrevenni, amiket egyébként nem. Hozzá tartozik egy csomó illat, a kék és a zöld millió árnyalata, a kényelmetlen székek és padok, a rozé hosszúlépés, a lángos, a palacsinta, a biciklicsengők és csattogó papucsok hangja. Olyan különleges világ ez itt ilyenkor, és olyan jó egy kicsit a része lenni ennek a világnak.
Még ma is igazi nyári, nyaralós időnk volt, és kí is használtuk minden percét. Pedig reggel egyébként úgy tűnt, hogy nagy strandoláson nem kell gondolkodni, mert akkor épp nagyon fújt a szél, de aztán lecsendesedett, és végül ma is többször is jártunk a Balatonban.
Ezen kívül ettünk, ittunk, sétáltunk, beszélgettünk. Néha egymás agyára mentünk, néha jókat nevettünk, de ez így van jól szerintem.
Vacsorát egy Platán standon lévő büfében ettünk. Büfé kategóriában abszolút felülmúlta a várakozásainkat, nagyon finom volt, és nagyon bőséges adag. Majdnem nem is tudtam megenni.
Az éjszakai alvásom továbbra is katasztrófa,most már azért jó lenne aludni egy éjszakán keresztül rendesen.
Az ilyen hétfőket tudnám szeretni. Igaz, hogy az alvás nem az igazi egyelőre, emiatt nem mondhatom, hogy nagyon kipihenten ébrednék, de ez majd alakul. Sokféle oka lehet, nem is kezdem boncolgatni, mert felesleges. Most ez van, és kész. Hajnali egykor vagy éppen háromkor ébren lenni nem ennyire vidám és vállvonogatós,, de mindegy is tényleg.
Igazi nyári nap volt ma, sokkal népesebb is volt a strand, mint a hétvégén. Nagyon sok kisgyerekes család van, és feltűnően sok a külföldi vendég. Mi is voltunk a strandon többször is, ezen kívül csak azzal foglalkoztunk, hogy elmenjünk a boltba vacsorát venni.
Egyébként egészen más ez a nyaralás most, mint eddig bármikor. Kicsit furcsa minden, olyasmi, mintha szeptember elején járnánk már. (Szerencsére nem így van) Érdekes tapasztalás ez most így.
De lehet ezentúl bármennyi ilyen hétfő.
Olyan sokan mondták, amikor elindultunk, hogy ó, hát az idén nem lesz olyan jó nyaralásotok, nem lesz jó idő, és jajj, mit fogtok akkor csinálni. Mi nem aggódtunk ezen egy percet sem, én mondjuk mondtam, hogy a magam részéről megrendeltem a jó időt, a tavalyi tapasztalatok alapján kicsit visszafogottabb módon, legyen jó a fiúknak is.
Ma már tökéletes strandidő volt, és már látszik is rajtunk, hogy nyaralni vagyunk. Nem csak a kiütéseim jelentek meg, de a nap is megfogott már.
Ma délután voltunk rollerezni, Lellére mentünk fagyizni. Kicsit para volt elindulni, mert végülis egy éve nem mentem vele, de elég gyorsan belejöttem, és tök jó volt. Kipróbáltuk a strandon az új kajáldát is, vadkovászos pizzát sütnek. Nagyon finom volt Szerencsére volt annyi eszünk, hogy négyen ettünk kettő pizzát, mert egyikünk sem tudott volna megenni egy egészet. Ez így bőven elég is volt.
Jó volt ma itt ébredni. És jó még mindig az érzés, hogy ez most nem csak egy napig tart, még csak nem is egy hétvégére szól csupán, hanem még egy csomószor fogunk itt ébredni.
Voltunk kávézni a Mávéházban, ahol még mindig nagyon finom kávét főznek. Délelőtt elintéztük a bevásárlást, ami nem volt teljesen zökkenőmentes, és nem is tudtunk mindent egy helyen megvenni, de igazából ez sem zavart, mert a világon semmi dolgunk nem volt ezen kívül.
Az ebédet és a vacsorát is házhoz hozták. Mindkét esetben olyan helyről, ahonnan már a korábbi években is rendeltünk rendszeresen. Sajnos mindkét esetben csalódnumk kellett, nem volt annyira jó most egyik helyről sem, mint eddig.
Délután voltunk a strandon is, bent a vízben is. Azt nem mondhatom, hogy ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy bemenjek, de végül is pár perc alatt a lábunknak már jó volt. Azért megmártózni nem akartam.
A mai nap még arról szólt leginkább, hogy otthon minden bekerüljön a bőröndökbe, itt Bogláron meg minden kikerüljön onnan. Ez adott azért pár órás elfoglaltságot, pedig van már rutinom az ilyesmiben. El is fáradtam annak rendje-módja szerint, de azért természetesen jutott idő arra is, hogy sétáljunk egyet.
Azt minden híresztelés ellenére nem lehet mondani, hogy üres a Balaton, vannak most is bőven. Talán nem is gondolná senki, de a strandon is sokan voltak, olyanok is, akik bent voltak a vízben. Sajnos a víz nagyon sokat apadt, gondolom szezon végére megint lesznek majd olyan részek, ahonnan "eltűnik" a víz, de remélhetőleg lesz majd még jobb is ez.
Patrik és Erik ma még dolgoztak, Patrik Effoton volt tegnap, Erik meg délutános műszakból ment vissza reggelre, úgyhogy ők nem voltak ma még túl aktívak, de majd itt kipihenik magukat ők is. Ez lesz a következő két hét legfontosabb dolga. Ebbe meg sok minden belefér.
Kétszer futottam neki ennek a könyvnek, először feladtam, és inkább mást olvastam. Akkor azt gondoltam, nem is fogom elolvasni. Aztán úgy adódott, hogy az összes többi könyvet elolvastam, de még nem voltam a könyvtárban, úgyhogy újra elkezdtem. Nem tudom igazán, hogy mit is tudnék írni róla. Nem tetszett, pedig nagyon szépen van megírva, hihetetlen gazdag szókincse lehet az írónak, elképesztő tehetsége is van az íráshoz, ez minden mondatból tökéletesen érződött. Különleges is volt, mert van a könyvben még egy könyv,.Szóval minden adott volt ahhoz, hogy igazi könyvélmény legyen, mégis alig vártam, hogy befejezzem. Volt valami, amitől egyszerre volt sok, és kevés is, valami fura hangulat, ami engem nem vitt el, csak untatott. De a hiba szerintem az én készülékemben van.
És könyves csütörtök másképp is.
Azért ha valaki egy hete azt mondja, hogy majd jövő héten még mellényt is veszel fel reggel a kardigánra, lehet hogy kinevetem. És tényleg így történt.
Megmondom őszintén engem elszomorít ez az idő. Nem csak azért, mert én nem szeretem, hanem mert olyan sok ember nyaralását rontja el. Oké, ez mindig benne van a pakliban, de akkor is milyen már, hogy erre vár egy évig, spórol, meg minden, és aztán ez a vége. Na mindegy, ez ellen nem sokat lehet tenni, alkalmazkodni kell, kihozni mindent, amit lehet ebből.
Nekem is kicsit fura így készülni most, hogy ilyen őszies idő van, teljesen összezavart. Én azon nem aggódom, hogy nem tudunk mit csinálni, egyedül az fordult meg a fejemben, hogy remélhetőleg nem zárnak be sokan, mint ahogy már korábbi években tapasztaltuk ilyen vagy ehhez hasonló időjárás esetén.
Roli ma este a volt osztálytársaival ment a Trófeába, Erik az előbb ért haza a délutános műszakból. Jó fura volt délután, amikor egyikőjük sem volt itthon. Azon kaptam magam, hogy már majdnem hiányzik az is, amikor egymást cseszegetik valamivel.
Meg az utolsó munkanapra jut egy kis kihívás is, úgyhogy nem lesz unalmas, de aztán egy ideig nem kell ilyesmivel foglalkoznom.
Hívhatnánk úgy is, hogy a kedd, amikor hirtelen ősz lett a nyárból. Igazából ugye tegnap már, de tegnap a délelőtt még abszolút a nyáré volt. Ma meg hát.... szívből sajnálom azokat, akik kárt szenvedtek a vihar miatt, és azokat is, akik éppen most töltenek pár napot a Balatonnál, és nemigen tudják kihasználni és élvezni az ott töltött időt. A hűvösebb idő ellen fel lehet öltözni, de a tomboló széllel nehéz mit kezdeni. Ahogy lattam, Horvátországban is hasonló a helyzet, Split környékén legalábbis.
Én a magam részéről leginkább azért drukkolok, hogy a szél csituljon le végre, ha az elcsendesedik, akkor már jobb lesz.
Ma a szokásoknál is nehezebb napon volt hőhullámok tekintetében. Tényleg olyan ez is, ami olyan bagatell dolognak tűnik, amíg csak másokat érint. Aztán úgy istenigazából megtapasztalni már nem olyan kis semmiért..Nem is tudom melyik része a nehezebb, elviselni, vagy hogy ne látszódjon, hogy mi történik. Nem szégyellem egyébként, nincs is miért, de nem baj, ha nem látja rajtam bárki. Meg amúgy rém fárasztó az egész.
Ez ma egy olyan különleges hétfő volt, ami annak a hétnek a kezdete, aminek a végén már a Balatonon leszünk. Egészen eddig csak egy olyan visszafogott várakozás volt bennem, de ma már azért abszolút azt éreztem, hogy jajj, alig várom már ezt a két hetet.
Addig is, amíg majd csütörtök délután úgy jövök haza, hogy akkor most július végéig gondolni sem nagyon akarok a munkámra, vagy leginkább annak arra a részére, ami nem az, amitől jól tudom érezni magam. De igyekszem ezeket távol tartani, és inkább kívülről szemlélni, és sokkal inkább azzal foglalkozni, amivel érdemes. Persze, ezek a zavaró emberek mindenhol ott vannak, és tudom, szeretnek az én energiámból erőt meríteni, az én tudásom mögé bebújni. Kevés lehetőségük van erre már, megtanultam a leckéket. Na de én magam is ember vagyok, és bizony, mint olyan, elfáradok ezekben kis játszmákban, és a mindennapi zűrzavarban.
Erre van nekem a balatoni nyaralás. Ami nekem a mindenféle változása ellenére is az a hely, ami azt adja, ami a hétköznapoban nemigen van lehetőség. Gondtalanságot, kikapcsolódást, pihenést, és olyan gondolati szabadságot, ami ilyenkorra már nagyon kell.
A vihar nálunk is itt volt, a maga félelmetessége ellenére sem okozott itt nálunk nagyobb kárt szerencsére. Épp akkor jöttünk haza a munkából, ültünk egy negyed órát a kocsiban, mire egyáltalán meg lehetett kísérelni kiszállni. Láttam sajnos mennyi helyen micsoda károkat okozott. Remélem mindenkinél minden rendben.
Ma ilyen ötösben ebédelős nap volt, amire a múlt héten sem volt példa. Elég sokáig itthon is volt Patrik, a Forma 1 után vittük haza. Azt előre megbeszéltük már, hogy így lesz, mármint hogy hazafelé nem kell vonatozni. Legalább el tudta vinni a fagyasztott kaját is, és így most vitt magával annyit, hogy jövő héten nem lesz gondja a főzésre. Pénteken meg már úgyis együtt leszünk a Balatonon.
Attól lassan kiég az agyam, hogy mennyire trendi most megint lejáratni a Balatont. Igen, van gond az árakkal, meg valóban gáz az árvaszúnyog invázió is, de nem fér a fejembe, hogy magyar emberként miért jó az, ha csak azt hangoztatja valaki, hogy ez milyen szar, ócska pocsolya. Én részemről úgy állok hozzá minden utazáshoz, hogy ahová megyek, oda azért megyek, mert jól akarom érezni magam. Másképp és mástól éreztem jól magam Cipruson vagy Szegeden, vagy akár Egerben, Budapesten, bárhol a világon. A nagy része rajtam múlik, hogy jó legyen, és mindenhol lehet találni jót is, rosszat is.
Nem tudom más országok lakosai hogyan kommunikálnak a saját országukról, de mi, magyarok bántóan egymás "farkasai" lettünk.
Ma voltam az új fodrásznál. Azt kell hogy mondjam, kár, hogy csak most először. Nagyon szimpatikus volt, és klasszisokkal jobb munkát végzett, mint akihez eddig jártam. Sokkal jobb frizurám van most, sokkal jobban meg tudta csinálni. Nem mellesleg fele annyi időt sem töltöttem nála, mint egyébként szoktam. Szóval tökéletesen elégedetten távoztam, biztosan nem utoljára jártam ott. És tényleg semmi bajom nem volt eddig sem, de mindig volt, ami nem így sikerült, egy-egy tincs ott maradt, és én vágtam le magamnak. Tény, akihez eddig jártam, nagyon olcsó volt, és nagyon kedvelem őt emberként, de azt hiszem, itt az ideje a váltásnak.
A nap hátralévő részében ahányszor a tükör közelében jártam, magamra mosolyogtam, de közben azért mostam, vásároltunk délután, elpakoltam a ruhákat. Holnap este össze kell szednem magamnak, hogy jövő héten melyik nap mit kell megcsinálnom, hogy csütörtök estére minden úgy legyen, ahogy szeretném.
Igazából gondolom nem az én korosztályom a célcsoport, azt simán el tudom képzelni, hogy egy fiatal lány, aki éppen szerelmes ábrándokat kerget, más szemmel olvassa, másképp hat rá, és lehet, hogy éppen ez a könyv szeretteti meg vele az olvasást.
A fentiek fényében ajánlom bárkinek. Jó kikapcsolás, happy enddel.
Ma délelőtt a világ azon fele, aki egy kicsit is kedveli a focit, döbbenten állt meg a hír hallatán, hogy Diogo Jota és testvére, André Silva egy autóbalesetben életüket vesztették. Defektet kaptak, és kigyulladt az autójuk, ők pedig nem élték túl. Jota 1996-os születésű volt, a testvére 2000-es. Mindketten tehetséges focisták, Jota élete legnagyobb sikereit élte át az elmúlt hónapokban focistaként (bajnok a Liverpoollal, Nemzetek ligája győzelem a portugál válogatott-tal), és mindössze pár napja vette feleségül három kisgyereke édesanyját.
Egy pillanat elég volt hozzá, hogy ő már ne mosolyogjon többet sem a focipályán, sem máshol..Azt hiszem, Kele János írta ma, hogy mi, fociszerető emberek úgy vagyunk az általunk kedvelt csapatok játékosaival, mintha a baráti társaságunk részei lennének, hiszen a mindennapjaink részei. Látjuk őket az edzéseken, látjuk őket a pályán, követjük a velük történteket, örülünk a boldogságuknak, és együtt érzünk velük a bánatukban.
Az valahogy sosincs benne, hogy egy ilyen fiatal ember egyik pillanatról a másikra nem lesz többé. Várták vissza a csapattársak a felkészülésre, várta a családja, és minden bizonnyal voltak még bőven tervei a jövőre. És ilyenkor nem csak az együttérzés az, ami elnémít ja az embert, hanem van egy csendes hála is bennünk, hogy velünk minden rendben.
És igen, újra és újra csak az erősödik meg bennem, hogy igazából minden mindegy. A perceket kell kihasználni, amik vannak. Addig, amíg vannak.
Ez a mai sem volt egy unalmas nap, de szerencsére ma inkább csak bőven akadt tennivaló, és nem volt mellé plusz izgalom. Szeretem egyébként az ilyen napokat, mert csak úgy repül az idő. Most meg minden eltelt nap közelebb visz a nyári szabadsághoz.
Voltam ma gyógyszertárban délután a Tescoban. Ott van mellette egy fodrászat, és gondoltam, na, ha már itt vagyok, megkérdezem hogyan lehet hozzájuk bejutni. És voila, szombat délelőtt mehetek. Kicsit azért izgulok miatta, hogy milyen lesz, de remélem, hogy nem okoz csalódást. A festést biztosan nem rontják el, és végülis amúgy sem éppen bonyolult fazonú a hajam sem. Na majd meglátjuk.
Kicsit fura a gyomrom meg a hasam. Nem ettem pedig semmi olyat, amitől lehetne, de ki tudja. Azért remélem nem szedtem össze semmi kórságot, inkább csak valami átmeneti zűrzavar.
Amikor arról "panaszkodom" legközelebb, hogy unalmas egy-egy munkanap, akkor majd valaki üssön le. Ma volt izgalom bőven, amikor bejelentkezett az auditor. Azt tudtuk, hogy az idén úgy jön, hogy nem jelenti be előre, háromévente van ilyen rajtaütésszerű, de azt hiszem mindenki arra számított, hogy majd valamikor ősszel jön. Na de ma megjelent, és adott feladatot is. Megoldottam, de voltak nehezítő körülmények. Na sebaj, ezen is túl vagyunk, most egy évig nem lesz ilyen.
Nem maradt sok agyam és energiám már délutánra semmire, pedig azért találhatnék magamnak itthon is elfoglaltságot. Mondjuk most már úgy gondolkodom, hogy majd ráér a nyaralás után is.
A múlt hónapban kimaradt a fodrász, és magamnak csak befestettem a hajam. Arra számítottam, hogy majd jövő hét elején tudok menni, de már biztos, hogy nem, haláleset történt náluk a családban. Azt már a múltkor is tapasztaltam, hogy itt a környéken nagyon nehéz máshová bejutni, most nagyjából felér a lehetetlen küldetéssel. Pedig nem akarok nagy dolgot. Vagy az van, hogy kisgyerek mellett dolgozik heti pár órát, és már nem tud új vendéget vállalni, vagy simán csak nem tud új vendéget vállalni, vagy fel sem veszi a telefont, és nem is hív vissza, vagy csak én nem akarok hozzá menni, mert nem szimpatikus. És itt nagyjából be is zárult a kör. Most azon gondolkozom, merjem e megkockáztatni, hogy a Balatonon megyek, vagy megint csak fessem be magamnak, és kész. De mondjuk akkor sem ártana találnom valakit hosszabb távra. Na majd még keresgélek, hátha mégis szerencsém lesz.
