Hétkezdés

 Megint volt egy nem túl jó éjszakám, bár mostanában megint elmondható ez a nappalokta is, és az éjszakákra is. Gondolkodom mit is kéne másképp csinálnom, de azon kívül, hogy vagy azt gondolom, hogy mindent, vagy azt, hogy semmit, nem jutok közelebb a megoldáshoz. 

Most épp azzal vigasztalom magam, hogy jövő hét végén már kezdődik a nyaralás, és az sokat fog segíteni mindenen, és talán még abban is, hogy megtalálom az utat. 

Egyébként egy rendkívül unalmas nap volt a mai, csak csináltam a szokásos feladataimat szép sorban egymás után. Kicsit próbáltam előrelátóan is gondolkodni, és tervezni egy pár hét múlva következő változásra.. Egyeztettem ezekről a főnökömmel is, a kollégákkal is, igazából mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam, úgyhogy akár neki is állhatok a megvalósításnak. 

Mire hazaértem Balázs a bevásárlás egyik részét már elintézte, és a konyhában is rendet rakott, elnosogatott, meg egy csomó apróságot is megcsinált. 

Vasárnap

 Nem tudom hogy mit is írhatnék ebből a zűrzavaros valamiből, ami bennem van. Elmondani sem tudom mi mindent érzek, ahogy azt sem, hogy mennyi mindent nem. Van valamiféle elképzelés a fejemben arról, hogy milyennek kéne lennem, de nagyon messze vagyok attól, és nagyon nem érzem azt, hogy még valaha közel leszek ehhez egyáltalán. Lehetne azt is, hogy akkor igazítom ezt az elképzelést ahhoz, ami reális lehet, de még ehhez sem érzem magamban a késztetést. Pedig nem mondhatom, hogy szar minden, sőt, igazából semmi okom nincs panaszra, hiszen megvan mindenem, ani elég lehet bármire, vagy akár mindenre. De jelen pillanatban csak a kétség van bennem, és a bizonytalanság. Látom és érzem és átélem a saját korlátainar. Egyre több van belőlük, semmi nem megy már úgy, mint valaha. Utálom és megvetem magam érte. Nem tudok mit kezdeni a bárhol és bármikor előbukkanó "mindjárt meggyulladok" érzéssel, azzal, hogy nem látja a szemem, amit látnia kellene, hogy nem tudok olyan finom mozdulatokat egyszerűen megcsinálni, mint a cipzár felhúzása pl. És lehet azt mondani, hogy orvoshoz kell menni, meg harcolni kell, hogy megfelelő terápiát találjanak. Voltam. Többször, több helyen. Kevés dolog volt közös bennük, de az mindenképpen, hogy túl fiatalnak találtak, és gyógynövényes izéket ajánlottak. Amivel csak az a baj, hogy kapszula. 

Nem tudom hogy mi lesz erre a megoldás, de igazából nem csodálkozom azon, hogy vannak, akik ebben az időszakban megőrülnek. 

Szombat

 Tegnap moziban voltunk, megnéztük az F1 filmet. Arra számítottam, hogy unalmas lesz, ráadásul mindössze négy óra alvás után abban sem voltam biztos, hogy képes leszek ébren maradni a film végéig. De kellemesen csalódtam, mert ha nem is volt egy elképesztően izgalmas film, lekötött az elejétől a végéig. Azon, hogy Brad Pitt mennyire fura így öregen még nem léptem túl most sem. Szóval a film után fél tíz körül értünk haza, tizenegy után kerültem ágyba. 

Reggel pedig nyolc körül készültünk indulni a Balatonra. Nem azzal az izgalommal ébredtem, hogy de jó végre megyünk, de leginkább azért, mert még tudtam volna aludni. Na de gyorsan túl is voltam ezen az érzésen, és egy kávé után összepakoltam, amire szükségünk van, és már mehettünk is. Az út felétől szenvedtem, mert nagyon éhes voltam, ráadásul az autópályán több helyen is sávelhúzás van, meg szembejövő forgalom átterelés, van, ahol csak 80-nal lehet menni. 

De odaértünk azért, a sparban gyorsan vettem egy péksütit meg innivalót, és már mentünk is a strandra. Nem volt kifejezetten strandidő, mert jó erős szél fújt, de Balázs és Roland gond nélkül fürödtek, labdáztak. Mi Erikkel puhámyok voltunk, ő a lábujját féltette, én meg magamat attól, hogy fázni fogok.. Hekket ebédeltünk, aztán sétáltunk egy nagyot, megnéztük mi változott, és mi maradt ugyanolyan. Az kicsit szomorú, hogy a strandok milyen elhanyagolt állapotban vannak, pedig régebben olyan szépen rendben volt tartva az összes. Lellén fagyiztunk egyet az örök favorit soprano fagyizóban, és utána jöttünk haza. 

Tök jó kis nap volt. 

Könyves péntek

 Megint egy igaz történet alapján íródott könyv, megint a zsidóüldözés a téma. Nagyon nagyon sokadik könyv a témában, mégis mindegyik, mindig ad egy újabb szívfacsaró nézőpontot, mindig egy másik szemüvegen keresztül látszódik ez a borzalom. 

A könyv főszereplője mostani mércével egy kislány még. Mégis, amit ő tesz, és ahogyan helytáll abban a szörnyű világban, az nemhogy felnőtt viselkedés, de még annál is több. Az, hogy mindez valóban megtörtént, csak még tesz hozzá..

A téma borzasztósága ellenére is egy nagyon szépen megírt könyv. Nincsenek benne felesleges klisék, csak egyszerűen, tele érzelemmel megírt története valakinek, aki hős volt. 

Nagyon mélyen érintett, nagyon sokáig velem marad. Aki nem riad vissza az ilyen témájú könyvektől, azoknak mindenképpen ajánlom. 

Csütörtök

 Ma is nagyon korán kezdődött a nap, mondhatni egy kicsit hamarabb keltünk, mint a nap. A munkaidő elég gyorsan eltelt, mert volt mit csinálni.. Hazafelé még bementem a lidlbe, vettem ami kellett az ebédhez, meg holnapra, és már csak otthon voltunk. 

Azoknak, akik a napokban emlegetik a felmenőimet is a meleg miatt. Nekem az a büntetésem erre az időszakra (bármennyire is szeretem a nyarat), hogy a legnagyobb kánikulában is hosszú nadrágban és zárt, munkavédelmi cipőben kell lenni. 

De mindenkit vigasztaljon, hogy ennek is pont úgy vége lesz, mint az összes többi évszaknak szokott. 

Szerda

 Ma hajnali ötre menjünk dolgozni együtt mindhárman. Nem szeretem ezt a nagyon korai kelést, Erik meg még nálam is kevésbé. De azért van ebben annyi különlegesség, hogy így nem is olyan rossz. 

Tök nyugis napnak ígérkezett a mai. A főnökünk szabadságon volt, így arra számítottunk, hogy nagyjából csak el kell tölteni az időt, és a napi kötelező feladatokat letudni. Még azt is megnéztük a YouTube-on élőben, ahogy Kapu Tiborék elindulnak az űrbe. Megmondom őszintén, én nem nagyon veszem komolyan ezeket az űrkutatásokat (amúgy nem is értek az egészhez semmit), és nem is nagyon értem, hogy mire is jó pontosan, de a pillanat történelmi jelentőségét abszolút átéreztem..Kicsit torokszorító is volt, tudva, hogy borzasztó dolog is történhet. Szerencsére nem történt semmi baj, pillanatok alatt olyan sebességgel száguldottak, amit nem is nagyon lehet felfogni. Remélem, hogy az expedíció sikeres lesz, és a visszatérés is gond nélkül megtörténik majd. 

Na és aztán tíz óra előtt kicsivel megérkezett a NAV, és véget is ért a nyugodt, laza, semmittevős nap gondolata is. Nehezített pálya volt, hogy senki nem volt bent, aki megfelelő jogosultsággal rendelkezik mindenhez, kértek.olyat, amiről fogalmunk sem volt hol lehet, vagy van e. Jó sokáig tartott, jó fárasztó volt. Most remélem egy ideig nem látjuk őket..

Délután itthon már inkább csak kipihentük a napi fáradalmakat..

Kedd

 Ez is egy olyan semmilyen nap volt, mint amilyenekből akadt bőven a múlt héten is. Pedig amúgy lehetett volna akár egy tök jó nap is, mert jó meleg nyári nap volt ma is. És például ha nem a munkahelyen töltöttük volna a nap nagy részét, akkor valószínűleg egészen másképp alakul. De ugye felnőttként már igen kevés nyári szünet jut. 

Megérkezett ma a shein csomagom. Mondjuk meg szerencse, hogy kaptam értesítést, hogy ma várható, és kerestem. Nem hívott a futár, nem dudált, nem csengetett, fogta, és bedobta a kerítésen a kertbe. Az a másik szerencse, hogy nem volt benne törékeny dolog. Jó, gondolom azért azt érezte, amikor megfogta, hogy nagy baja nem lehet semminek. Így még nem kaptam meg egy csomagot sem A rendelésemmel elégedett vagyok, igaz, jól megfontoltam mindent többször is..

Az meg csak ma jutott eszembe, hogy meg kéne néznem a fürdőruhám rám jön e, vagy vennem kell valamit. Szerencsére rám jön gond nélkül, de azért kacérkodom egy tök más fazonnal. Még holnapig eldöntöm mi legyen. Több időt nem adok magamnak, mert aztán meg nem ér ide. 

És vége

 A mai nappal hivatalosan is véget ért a szülőként közoktatásban töltött 18 év. Igazából egy nagy sóhaj van bennem már csak, hogy végre. Szegény Roli, így harmadik gyerekként már nem részesült akkora rajongásban, mint mondjuk ahogy ezt első alkalommal végigizgulja az ember. Na nem mintha ő igényt tartana a rivaldafényre, vagy épp túlzott figyelemre, de hát na. Igaz, az ő középiskolai évei ebben az új rendszerben már egészen furcsán kacifántosak voltak, és tizedik én derült ki, hogy nem is így lesz, ahogy azt kilencedikben még tudtunkra hozták. 

De nem lényeg már, mert megcsinálta, megvan az összes bizonyítvány, azóta már feltöltötte a felvi-re is őket. Van egy érettségije, egy informatikai rendszer és alkalmazás üzemeltető technikusi szakmája, egy nyelvvizsgája. Büszkék vagyunk rá, és kíváncsian várjuk hogy merre vezet majd az útja. 

Vasárnap

 Na, ez most az a nap volt, ami akár el is maradhatott volna nyugodtan. Nem viseltem jól, hogy én szerettem volna a Balatonra menni, a fiúk meg nem. Pedig reggel még egészen jól fogadtam, és azt gondoltam, sebaj, az sem rossz, hogy az ebédet nem nekem kell csinálni. De ahogy telt a nap, úgy esett egyre rosszabbul. Na mindegy, most így jártam, már nem lehet rajta változtatni. Pedig olyan jól elképzeltem magamban, hogy milyen jó lesz a 32. évfordulónkat ott tölteni. 

Egyébként annak ellenére sem utálom ezt a meleget, hogy nálam is jelen van már az az időszak, amikor akar meleg nélkül is simán levet a víz, és van rajtam annyi plusz kiló is már, hogy egy tempósabb séta után vizes a hátam és a hajam töve. De nem bánom, mert fázni akkor is sokkal jobban utálok. 

Ezekkel a háborús hírekkel nagyon tele van a hócipőm. Azt gondolná az ember, hogy itt, a 21.században vagyunk már annyira intelligensek és normálisak, hogy ilyesmire nem kerül sor. És de, egyre többen. Tudom, hogy nem minden olyan egyszerű, de soha nem fogom tudni felfogni és megérteni, miért nem férünk el egymástól, miért nem lehet normálisan, mindenkinek a maga határain belül maradva élni egymás mellett? Olyan szép lehetne ez a világ azzal a sok mindennel, amit már elértünk és megtanultunk, annyi okos ember van, akik javítani tudnának az elrontott dolgokon, ehelyett csak megy az örökös harc. 

Szombat

 Megvolt a szokásos heti sokat alvós napom. Tök jól hozzászoktam már ehhez, és már tegnap este erre gondoltam, hogy ó, milyen jó lesz kialudni magam. 

Délelőtt voltam vásárolni a lidlben, Roli rántott cukkinit rendelt ebédre. Természetesen nem csak cukkinit vettem, hanem még egy kis barackot, banánt, jégkrémet, ezt -azt. Nem tűnt sok mindennek, de hazafelé meggyűlt vele a bajom. Úgy hívtam fel Rolit, hogy jöjjön már el elém, mert nem isten bizony, hogy haza tudom vinni a két szatyrot. Igazából nem is értem,  jó, nehéz volt, de ennyire azért nem szoktam puding lenni. Igaz, enni sem ettem, inni sem sokat még reggel. Na mindegy, jött, segített, megoldottuk. 

Balázs dolgozott ma is, de tök jó korán hazaért. Az ebéd is kb akkorra készült el, amikor ő megérkezett. Ebéd után teregettem, összepakoltam, felmostam. A fiúk voltak rollerezni is délután. Én meg még elpakoltam a ruhákat, és nagyjából ennyi is volt a mai nap. 

Könyves péntek

 

Ez a könyv két dologgal fogott meg. A borítója annyira hívogató, hogy mondhatni, szerelem volt első látásra. A címe pedig végképp levett a lábamról. 

Nem vártam sokat, és így nem is okozott sem meglepetést, sem csalódást. Olyan könyv, amiből évente megjelenik rengeteg. Kedves kis történet, kedves kis faluban. Már az elején lehet sejteni hogy mi lesz a végkifejlet. Azért voltak benne mélyebb érzelmek, komolyabb gondolatok, de semmi olyan, ami annyira melyre ment volna, hogy ne csak könnyed kikapcsolódást jelentsen az olvasás, akár gondolkodás nélkül. 

A szereplők szimpatikusak voltak, teljesen életszerű volt mindenki. A falu közössége irigylésre méltóan összetartó. Azt kicsit hiányoltam, hogy igazából a címadó telefonfülke inkább szimbolikus volt csak, és számomra kicsit elhanyagolt volt. 

Ettől függetlenül szerettem. 

Csütörtök

 Ma nagyon korán kezdődött a nap, ami ugyan nem könnyű ébredés szempontjából, de ilyenkor nyáron azért jó tud lenni. Négy óra negyvenkor indultunk olyankor már világosodik, és a madarak is bőszen csivitelnek. Tényleg, ha nem lenne az a borzasztó negyed óra, amíg sikerül rávenni magam, hogy bújjak ki a takaró alól, nagyon szeretném az így induló napokat. 

Megérkezett ma cipőm az automatába, így holnap már tudok abban menni. A lábam egészen biztosan örülni fog neki. Az, akinek semmi gondja a lábaival, el sem tudja képzelni, hogy micsoda gyötrelem tud lenni, ha egy cipő nem az igazi, vagy éppen micsoda megkönnyebbülés az, amikor olyan cipő van az ember lábán, ami annyira kényelmes, hogy szinte a felhőkön jár benne. 

Délután itthon elkészült Patrik kívánságára a csirkepörkölt. Igaz, neki már bőven vacsora lett belőle, de nagyon ízlett neki. Mindenki evett, ami maradt, azt meg két kisebb adagban lefagyasztottam, majd elviszi valamikor. 

Láttam a napokban a tiktokon egy szomorú hírt az egyik beteg hölgyről. Vele kapcsolatban jutott eszembe, hogy vajon átok vagy áldás az ilyenkor, hogy itt maradnak utána ezek a régi tartalmak, amiket a betegsége alatt készített. Biztosan egyszerre mindkettő lehet, és leginkább majd sok év múlva lesz inkább áldás, hogy ilyen emlékek is maradtak utána. 

Szerda

 A mai is egy jó gyorsan eltelt nap volt. Volt egy csomó dolgom munkaidőben, jó hangulat is volt bent, ilyenkor szeretek ott dolgozni. Sajnos nem minden nap ilyen. 

Azt nem is írtam tegnap, hogy végre hívtak a megreklamált cipő miatt. Megérkezett a csere cipőm a nagykerből, és fel is adtak foxposttal. Már tegnap meg is kaptam az értesítést, hogy felvette a foxpost a csomagot. Vártam ma, hogy akkor majd kapom a kódot, de sajnos csak arról jött értesítés, hogy felszabaduló helyre várnak a kijelölt a kijelölt automatában. Az tök jó lenne a ha ilyenkor lehetne módosítani, de sajnos erre nincs lehetőségem, úgyhogy várok tovább. Remélem azért holnap már megkapom a nyitó kódot is. Várom már azt a cipőt, mert azt jobban szerettem, mint ezt, amit most hordok. 

Kedd

 Továbbra sincs kirobbanó jókedvem, és nem is nagyon tudom sem az okát, sem azt, hogy mit tudnék tenni, amitől változna. Na mondjuk ha váratlanul az ölembe hullana egy nagyobb pénzösszeg, az biztosan feldobna, mert olyan lehetőségeket teremtene, amiről most csak legvadabb álmaimban gondolok. Na mindegy is.

Roli túl van a vizsgán, négyes lett. 🙂 Három részből tevődött össze a végső jegy, volt, ami nagyon jól sikerült, volt, ami csak kevésbé, de már nem számít. A végső jegy a lényeg. Holnap lesz meg a hivatalos érettségi bizonyítvány is, hétfőn pedig az évzáró, ahol megkapja a középiskoláai bizonyítványát is. Büszke vagyok rá, messziről indult nyolcadik után. 

Keményen küzdök mostanában megint a remek hőhullámokkal is. A legváratlanabb pillanatokban jelentkezik, és nagyjából minden alkalommal ugyanolyan hülyén érzem magam tőle. A kapszulákat továbbra sem tudom bevenni, elképesztő undorom van tőle. Ha pár napig sikerül is uralkodni ezen, utána olyan szintre emelkedik ez, hogy nem tudom lenyelni. Én még így nem jártam semmivel sem, mint ezekkel a kapszulákkal. Mindegy, hogy milyen gyártó, mindegy, hogy mekkora, milyen színű. Ennél jobban már csak a teák gondolata készít ki,. Na de majd egyszer ezen is túl leszek. 

Hétfő

 Múlt héten is volt egy olyan éjszaka, amikor nagyon rosszul aludtam, de most azt is sikerült felülmúlni. Meg amikor lefeküdtem, akkor azt gondoltam, na, milyen jót fogok aludni. Aztán rájöttem, hogy nem így lesz, és végül kettőig ébren voltam. Na mindegy is, remélem, hogy ez most egy darabig nem ismétlődik meg. 

Ehhez képest napközben nem voltam zombi szerencsére, pedig egyedül voltam na mindenre. De nem volt ezzel sem gond, legalább volt mivel elfoglalni magam, úgyhogy jó gyorsan telt a nap. 

Délutánra, ahogy ígérték megérkezett a szél, nem is akármilyen. Jól le is hűlt a levegő, én bevallom, már fáztam is egy kicsit. 

Roli nem sokat mesélt a mai vizgáról. Némi faggatás után azért annyit elárult, hogy volt olyan feladat is, amin sokat kellett gondolkodni. Holnap még van egy újabb kör, aztán vége. Természetesen ő nem aggódja túl ezt az egészet, ma a két vizsga között moziban volt este. 

Vasárnap

 Semmi extra, csak egy nyugis, itthoni vasárnap. A főzésből ma sem csináltam extrát, gyros készült csak. Jó, mert mindenki szereti, és még jobb, hogy maximum egy órát vesz igénybe az elkészítése. 

Ebéd után kicsit takarítottam a konyhában. Mondjuk időben leállítottam magam, meg mielőtt teljesen elkapott volna a hév. Felmostam, kitakarítottam a fürdőt és a wc-ket, elpakoltam a tegnap mosott ruhákat. Menet közben még volt egy sétám a lidlbe jégkrémért is. 

Este megint fehér inget vasaltam Rolinak, holnap és holnapután vizsgázik még. És ez a kettő már a két utolsó, és tényleg vége van a középiskolai éveinek. Egészen hihetetlen, hogy eddig elhúzódott ez az egész, április 30-án volt a ballagás. 

Van bennem egy tök fura érzés most már napok óta. Nem is tudom megmagyarázni, valamit keresnék, amiről fogalmam sincs hogy mi. Egy csomó mindenben magányos vagyok, mert nem tudom elmondani sem rendesen azt, ami foglalkoztat. Meg igazából egyedül Balázs az, akinek tudnám mondani, őt még nem terheiném ezekkel. Főleg, mert se teteje se alja az egésznek, és ezt férfi gondolkodással nem lehet érteni. Az, hogy időközben nem maradt egyetlen barátnő sem, akivel ezeket megbeszélhetném az így járás tipikus esete. Sok mindenkiben csalódtam, az elmúlt években rengeteg érdekember volt körülöttem. Őket szándékosan építettem le, nem adok nekik energiát már. Sokan nem értik közülük a mai napig sem, de nem baj. 

Na de majd ebből.is kirángatom magam. 

Szombat

 Megvolt ma az alvós napom. Tegnap este már nagyon szenvedtem is a fáradtságtól, és önmagamhoz képest majdnem egy órával hamarabb le is feküdtem. Hajnalban és reggel többször is megébredtem, de úgy ítéltem meg egészen fel kilencig, hogy jó hűvös is van, meg még nyugodtan lustálkodhatok is. 

Az csak délelőtt jutott eszembe, hogy nem kell nagy faksznit csinálnom a főzésből, mert a fiúk meghívták estére az apjukat apák napja alkalmából egy hamburgerezésre Patrik új lakhelye mellé. Az is már hét közben meg lett beszélve, hogy Patrik ma hazajön, összekészítjük neki amire még szüksége van a konyhába, elvisszük neki ezeket, és utána jöhet a hamburger. 

Így is lett, itthon összepakoltunk, ott kipakoltunk. Egészen pofás kis lakás lett ez. Nem könnyű az a helyzet, hogy úgy kell segíteni, hogy közben hagyni kell őt a saját gondolatai mentén haladni mindennel. Van egy csomó minden, amiben tanácsot kér, amivel hallgat ránk, és van, amiben nem tűr ellentmondást. De jól van ez így. Hagyni is tudni kell akár hibát elkövetni is. 

Este fél kilenckor értünk haza, addigra azért már el is fáradtam rendesen. 

Könyves péntek

 

A könyv első felében egy katona és egy lány levelezését, email váltásait olvashatjuk. Egy program részeként "kapja meg" a lány fiút. Bevallom, ezt a részt időnként untam. 

Aztán véget ért a levelezés, mert a fiú hazatért a szolgálatból, és onnantól kezdődött a "normális" formátumban íródott könyv. Nagyjából innentől kezdve lett az egész olyan kis kedves történet, később egészen cuki és megható. A végére pedig már majdnem a giccses vonal is megvolt..

Olyan könyv, amit lehet úgy olvasni, hogy csak hagyja magát az ember szórakoztatni, csak szépen beleolvad a sztoriba. Nem kell gondolkodni, nem kell mely és komoly érzelmeket megélni. Mégsem sekélyes, mégsem ponyvaszagú. 

Szóval ajánlom mindenkinek, akinek jól jön egy kis könnyedség és cukiság. 

Csütörtök

 Ez ma nem az én napom volt. Volt na nálunk véradás, természetesen minden dolgomat úgy intéztem, hogy tudjak menni. És nem adhattam, mert alacsony volt a hemoglobin szintem. Nagyon rosszul esett, nagyon csalódott voltam. De ez van. 

Ezen kívül nem is történt semmi különös velünk, csak úgy eltelt a nap.  Írni még ma nincs is igazán kedvem semmiről sem. 

Szerda

 Elmondhatatlanul unom ennek a hétnek azt a részét, amit a munkahelyen kell tölteni. Nincs most ott semmi izgalmas, vagy bármi, amivel igazán érdemes lenne foglalkozni, tényleg csak a napi rutin mindenből. Az ilyenek engem nem megnyugtatnak, hanem végtelenül untatnak. Na mindegy, lehet hogy lesz olyan, amikor majd emlékeztetnem kell magam erre, hogy na, bezzeg akkor meg az volt a baj. 

Hetek óta vártam a ma délutánt, mostanra volt megbeszélve a fodrásszal az időpont. És ma lemondta, ráadásul úgy, hogy azt mondta, nem is tud mit mondani helyette. Persze biztosan nem azért mondta le, mert nem volt kedve megcsinálni a hajamat, de nagyon nem esett jól. Így most befestettem én magamnak, aztán majd meglátjuk hogyan tovább. Keresgélek másikat, de nem egyszerű. 

Kedd

 A mai nap már munkanap volt, sajnos. Igaz, csak én mentem, Balázs majd csak csütörtökön jön, Erik még itthon van a lába miatt. Szépen gyógyul egyébként, de meg kell neki pár nap biztosan. 

Roli túl van az érettségi szóbeli részén is, eredményt nem tud, de azt mondták neki, very well done, így várhatóan nagy csalódás nem fogja érni. A párbeszéd résznél az öregedésről beszéltek, a vita arról volt, kellenek e könyvtárak az internet korában, és még volt egy rész ahol képek és adatok alapján kellett konklúziót és saját tapasztalatot megosztani a globális felmelegedésről. Jó sok minden belefér egy fél órába, az biztos. Azt nem is mondom, hogy hány olyan embert ismerek, akik magyarul sem sokat tudnának ehhez a témához hozzászólni. 

Amikor hazaértem a munkából, épp csak átöltöztem, és indultunk Patrikhoz. Ma vette át az új albérlet kulcsát, megnéztük hol fog lakni. Sokkal szebb környék, mint ahol most épp lakik, és szép a lakás is. Picike, de neki pont elég lesz. Bútorozott, terasz is van hozzá, szerintem jól fogja ott érezni magát. 

Már fel kilenc volt amikor hazaértünk, úgyhogy jó hosszú nap volt ez. 

Hétfő

 Ma reggel éreztem rendesen a tegnapi akcióm mellékhatásait. Úgy fájt a derekam, hogy nem esett jól felkelni az ágyból. Még szerencse, hogy dolgozni nem kellett menni..

Délelőtt főztem, vártuk haza Patrikot is. Csináltam saslikot, pár szelet pácolt tarját, sajtos karajt, és pár szelet cigánypecsenyét abból a karajból, amire már nem jutott volna sajt Volt hozzá petrezselymes krumpli és sült krumpli. Ez így összességében egy négy órás program volt a konyhában az ebéd utáni mosogatással együtt. Még úgy is, hogy főzés közben is folyamatosan mosogattam. Na de sebaj, mindenki együtt volt, jót ettünk együtt, és ez a lényeg. 

Egyéb dolgokban nem mindig van egyetértés, és kb az agyamra mennek azzal, amikor egy pillanat alatt van a plafonon valaki egy banális hülyeség vagy egy egyet nem értés miatt. Ennek Roli és Balázs a nagy mestere, ők tudják magukat a legjobban felhúzni. Patrik és Erik azok, akik leginkább szeretik feszíteni a húrt a végletekig, és na látják, hogy Roli már ideges, akkor még mindig tesznek rá egy lapáttal. Na, az ilyenekkel van tele a hócipőm, és ilyenkor fogom magam, és kimegyek a teraszra. 

Nem volt ma semmi programunk, csak itthon voltunk, pihentünk egyet a holnapi munkanap és angol érettségi (most már tényleg) előtt..

Takarítós vasárnap

 Ma Balázs a kollégáival volt délután, bográcsoztak, beszélgettek. Volt olyan terv, hogy én is megyek, de aztán én meggondoltam magam. 

Így aztán Balázs elment fél 12 körül, mi a fiúkkal megebédeltünk, és aztán nekiálltam végre az ablakokat megpucolni, függönyöket kimosni. Az ágyneműt már délelőtt lehúztam, úgyhogy volt itt minden...Este nyolcra végeztem mindennel, de nagyon jól esett a lelkemnek, hogy ennyi mindent meg tudtam csinálni, és most mindenhol olyan szép tisztaság van, és olyan jó illatú is minden. 

Van, hogy épp ennyi az, ami örömet szerez. 

Koncertes szombat

 Tavaly azt gondoltam, úgy voltam életemben először Hungária koncerten, hogy rögtön az utolsó is volt. Aztán ugye év végén megjelent a hír, hogy lesz ráadás az MVM Dome -ban, de olyan jegyárak voltak, amire azt mondtuk, hogy hát, ezt akkor kihagyjuk már. 

Erre a héten jelentkezett az egyik kedves Fradista barátom, és megkérdezte, mit csinálunk szombat este. Mondom, hát nagyon semmit, Balázs dolgozik délelőtt. Mire mondta, hogy küldenék nektek két jegyet a Hungária koncertre, ugye eljöttök? 

Így esett, hogy ma felvettem a pöttyös ruhámat és elmentünk. Fergeteges élmény volt most is, egészen fantasztikus, hogy ők négyen még ennyi idősen is maguk a nagybetűs zene és rock and roll. Most már nem mondom, hogy ez volt az utolsó ilyen élményem velük, mert hátha nem, de ha mégis, hát emlékezni fogok rá, amíg élek. 

Könyves péntek

 

Ezt a könyvet elég hosszú ideig olvastam, mert annak ellenére sem kötött le eléggé, hogy egyébként tökéletes kis könnyed nyári olvasmány. Amikor elkezdtem, még fűteni is kellett, mire befejeztem, már szinte nyár volt. Úgy hangzik, mintha hónapok teltek volna el, közben meg csak kivett több, mint egy hétről beszélünk. 

Nem a könyv hibája, hogy nekem most nem azt adta, amit előzetesen gondoltam, mert a könnyed kis téma ellenére is tök jól kidolgozott karakterek voltak, a cselekmény is tök jól volt felépítve, voltak meglepő és váratlan fordulatok is benne.

Egy kikapcsolódós olvasmánynak abszolút ajánlom. 

Csütörtök

 Azt magam sem nagyon tudom mi is az, ami még minden este megnyittatja velem ezt a felületet. Valószínűleg legnagyobb részt megszokásból teszem, aztán van egy adag olyan érzés, hogy ha már ennyi éven keresztül kitartottam a mindennapi poszt mellett, akkor végülis nincs okom változtatni rajta. És amúgy tényleg nincs, csak most megint az van, hogy ezzel is úgy vagyok, mint egy csomó minden mással, hogy a sok egyformaság unalmas. És így születnek a nagyjából semmiről sem szóló posztok, amiket néha menet közben abbahagyok, mert megunom. 

Erik lábujja ma már jobban fest egy fokkal, mint tegnap, ahogy ő maga is. Tegnap az első költözés azért emlékezetes volt. Sosem volt még vele kapcsolatban olyan, hogy közel járt az ájuláshoz, de tegnap ezt is átéltük. Pedig a kis pupák tegnap délelőtt még azt gondolta, hogy ő kedden már megy dolgozni. Szerintem örülhet, ha csütörtök környékén már esetleg lehet erre gondolni. 

Roli holnap megy érettségizni. Emelt angol szóbeli. Az írásbelin mindössze négy pontot veszített, úgyhogy nagyon nincs mitől tartania. Mondjuk egyébként is úgy van, hogy nálunk en izgulok helyettük is, mindenki elképesztő nyugalommal csinálta ezeket. Egészen biztos, hogy ezt nem tőlem örökölték. 

Na és must van az, amikor gondolkodom, hogy írjak e még valamit, és aztán inkább abbahagyom, közzéteszem, és kilépek mn

Nem találok szavakat

 Arra a hihetetlen mértékű butaságra és aljasságra, ami történt a tiktokon egy párbaj közben, és egy anyuka halálával ért véget. 

Nem tudom pontosan hogy zajlanak ezek a párbajok, hogy találnak egymásra ezek az emberek, sosem érdekelt annyira, hogy ennek utánajárjak. Azt tudom, hogy vannak, akik ezekkel pénzt keresnek, ahogy sokan az egyéb videóikkal is. 

Az már nagyon régen is nyilvánvaló volt, hogy ahogy egyre szélesebb körben lett elérhető mindenkinek a mindenféle technika, és az internet, úgy változott meg az emberek élete is. Azok, akik sosem mertek, vagy tudtak kiállni a világ elé, az interneten akár mindenféle gátlás nélkül megtehették ezt, hiszen látszólag egyedül van otthon, és nem is feltétlenül van tudatában annak, hogy akárhányan látják őt. Aki rivaldafényre vágyott, könnyedén megtehette. 

A social média, és a mostanában nagyon népszerű videós megosztó oldalak pedig még komolyabb hangsúlyt adtak ennek. Nincs ezzel baj, mert rengeteg értékes és érdekes embert láttam már ezeken az oldalakon. 

De az, hogy idióta, más életét veszélyeztető kihívás elé állítunk bárkit is, az kicsit sem oké. Semmilyen helyzetben nem elfogadott. Ahogy az sem, hogy bármit is ígérnek érte, elfogadom. Ez egészen egyszerűen borzasztó felelőtlen és buta viselkedés mindkét fél részéről. 

Szavak sincsenek rá, hogy milyen mélységes döbbenet van bennem a történtek után. Annyi mindent láttam már itt, sosem éreztem azt, hogy félni kell egymástól. Most igen. 

Kedd

 Ma hatra mentünk mindhárman dolgozni, mert fél háromkor haza kellett jönnünk. Eriknek volt időpontja ma lézeres benőtt köröm "műtétre". Igazából hetek óta szenved ezzel, és már egy ideje nyilvánvaló volt, hogy elkerülhetetlen lesz, de kellett idő ahhoz is, hogy megbarátkozzon a gondolattal, meg ahhoz is, hogy a legdurvább gyulladást azért lehúzzuk róla. 

Aztán tegnap találtam egy helyet Budapesten a Rákóczi úton, ahová ma délután hatra lehetett időpontot foglalni, az ára is egészen normális volt. Elküldtem neki, hogy nézze meg, őt percen belül meg is volt az időpont. 

Hiába felnőtt már, azért én elkísértem, és legyőzve minden félelmemet attól, hogy mit fogok látni, be is mentem vele. Erősebb volt az aggodalom bennem, hogy hogy viseli majd, mint a saját félelmeim, és láttam rajta is, hogy ugyan férfi a javából, és ki nem mondaná, de örülne, ha nem egyedül kéne bemenni. 

Nagyon kedvesek voltak vele, és nagyon profik is. Erik is nagyon hősiesen tűrt mindent, de láttam, hogy ez bizony fáj neki. Már túl volt rajta, amikor elárulta, hogy inkább elviselte a fájdalmat, de nem akart még egy érzéstelenítő injekciót, mert az kegyetlen volt. 

Most pedig jön a gyógyulás rész. 

Hétfő

 Annyira rosszul aludtam, mint már hetek óta biztosan nem. Nehezen is aludtam el, fel is ébredtem az éjszaka közepén. Így aztán reggel borzasztó volt felkelni, mert akkor már tudtam volna aludni. 

De egészen más érzés volt úgy dolgozni menni, hogy már reggel is tök jó idő volt. Mondjuk szívesebben mentem volna inkább valami kellemesebb helyre. 

Semmi extra nem volt a mai napban, kivéve talán, hogy a szokásosnál is gyorsabban jelentkezett a klíma miatti problémám. Az a fajta, ami nem jelent betegséget, mégis olyan, mintha az lenne, mert kapar egy kicsit a torkom, néha elmegy egy kicsit a hangom. Egy-két nap alatt túl is leszek rajta, szimplán csak meg kell szoknom. (És igen, ki van takarítva nem az a baj) 

Vasárnap

 Ma azért rendes voltam, és pótoltam a tegnap elmaradt hazimunkákat. Kicsit persze megbántam, hogy nem tudtam le tegnap, de már mindegy. 

Erik ma reggel úgy kelt, hogy nem nagyon tudja mozgatni a csuklóját. Elég röhejes dolog történt vele tegnap este, mert a mérleg bekapcsolása közben roppant egyet a csuklójánál valami. Szóval a sztori vicces, az kevésbé, hogy fáj és nem mozog rendesen. Bekentük, fásliztuk, jegeltük. Sokat nem használt neki, de majd meglátjuk. Nyilván ha pár napon belül nem lesz érdemi változás, akkor meg kell mutatni orvosnak. 

Az is kicsit vicces, hogy a hét elején még este azért kapcsoltuk be a klímát, mert fáztunk, ma meg már azért kellett, mert meleg volt. Én ugyan bírtam gond nélkül a 26 fokos lakásban, a fiúk már kevésbé. 

Azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, semmi kedvem holnap dolgozni menni.