Rendhagyó ballagás

 Roland az egyetlen olyan gyermekünk, aki két iskolából is elballagott úgy, hogy fizikai valójában nem volt ott a helyszínen. Igazából csak Patrik az, akinek mondhatni teljesen hagyományos módon zajlott mindkét esemény az életében (már amennyiben hagyományosnak számít gipszes lábbal, mankóval ballagni). Erik középiskolai ballagása a covid évében lett volna, és így elmaradt, így neki is csak az általános iskolai volt, ami "rendesen" lezajlott. 

Roli az ideit úgy hagyta ki, hogy éppen a Balatonon vagyunk. Erik karácsonyi ajándéka volt a családnak ez a mostani pár nap Balatonlellén. Amikor foglalta, eszébe sem jutott, hogy bármi mással ütközhet, Patrikkal egyeztetett, hogy neki nincs e esetleg valami program. Nekem is csak valamikor január végén "esett le", hogy basszus, ilyenkor van Roli ballagása. Első körben arra gondoltam, majd csak este jövünk, nem délután, vagy egy nappal később. De Roland közölte, hogy nem, ő inkább ide jönne, nem a ballagásra, mert igazából neki ez semmit nem jelent. Még próbáltam győzködni, hogy meg fogja bánni, de amikor sokadszor is azt mondta, hogy szerinte ez nekem fontos csak, azért próbálom őt meggyőzni, akkor elengedtem. De persze még a héten is kérdeztem többször, semmi változás nem volt a véleményében. (Még ma reggel sem) 

Így aztán nagyon rendhagyó módon Roli így búcsúzott a középiskolás éveitől, hogy eljöttünk a Balatonra. Tíz évvel ezelőtt ezt el sem tudtam volna képzelni, de meglepő módon engem sem zavar úgy, mint esetleg illene. Mondjuk ebben benne lehet, hogy igazából tavaly illett volna ballagniuk az érettségi előtt (Eriknél még így volt), és hát amúgy még iskolába is fognak járni, mert a szakmai érettségik később lesznek. Szóval furcsa ez az egész..

Azt meg megtanultam az elmúlt években, hogy az a legjobb minden helyzetben, ami nekünk jó

.

Kedd

 Ma kora hajnalban kezdődött a nap. Ebben legalább az jó, hogy ilyenkor valahogy gyorsabban telik a munkaidő, és még itthon is marad abszolút értékelhető idő is. A munkaidőt is teljesen jól kitöltöttem, mert holnap már nem megyek, és vannak olyan feladataim, amíg mindig a hónap végén esedékesek, ezeket ma mindet megcsináltam. Hétfőn meg majd jöhet a szokásos hónapindító mindenféle. 

Délután még volt időm mosni, elmenni a könyvtárba, aztán elpakolni a kimosott ruhákat. 

Igazából lehet, hogy ha választhatnék, hogy milyen időintervallumban dolgozom le a munkaidőmet, akkor ezt a hajnali ötkor kezdődőt választanám hosszú távra is. Nem hiszem, hogy lesz ilyen opció valaha is, de ez is valami, hogy időnként megtehetem. 

Holnap kezdődik a hét jó része...majd elmesélem. 

Hétfő

 Éppen megy a Comedy centralon egy comedy est, ahol hallom, hogy mondja az előadó (nem tudom a nevét) "Szerintem én úgy pakolok, mint minden normális ember. Annyi alsógatya, ahány napra megyünk. Plusz egy, ha befosok. Ez egy örök félelem mindannyiunkban." És a nézőtéren felharsanó röhögésből lehet tudni, hogy és tényleg így pakol minden normális ember. Egyébként én is. 😅 Sőt, megfigyeltem, a fiúk is így pakolnak, plusz egy alsó, plusz egy póló, ha valami történik. Milyen kis banális hülyeség, és mégis van valami, amiben azért egyet tudunk érteni. 

Ma reggel jó hűvös volt, fáztam is egy kicsit, és igazából egész nap volt bennem egy kis borzongás, pedig szép, napos idő volt. 

A spanyolországi és portugáliai áramszünet híre keltett bennem némi bizonytalanságot. Pár évvel ezelőtt volt már ez a blackout felkészülés mizéria, amit akkor igazán elképzelhetetlennek gondoltam. És tessék. Nem lehetett kellemes élmény senkinek sem. 

Voltam ma fodrásznál is, több, mint négy hét után lett újra festve a hajam, és ez tök jó. Volt már, hogy három hetet sem bírt. Ez a luxoyás hajfesték tényleg jó, meg vagyok vele elégedve. 

Vasárnap

 Ma úgy voltunk, hogy váltottak egymást a gyerekeim. Gondolom, hogy erre még lesz azért példa a jövőben is, mert nem lesz mindig ilyen jó nekem, hogy itt lesznek körülöttem. Patrik jött délben, együtt ebédeltünk, aztán délután együtt néztük a Fradi meccset. Erik addigra már úton volt haza Debrecenből, de azért onnan nem valami gyorsan lehet hazajutni, úgyhogy amikor Patrik elindult a helyi csapat focimeccsére, ő akkor érkezett meg. 

Ma egyébként folyamatosan tettem-vettem, de semmi nagy dologra nem kell gondolni. Ma is ment a mosógép is, fel is kellett mosni, kitakarítani a wc-ket, ilyesmi. Végre elpakoltam a téli kabátokat is, egészen fellélegzett a fogas. Most már azért nem érzem úgy, hogy korai lenne. 

Holnap egy tök jó hét kezdődik, azzal a két munkanappal, ami lesz benne. 

Szombat

 Ma megint olyan szombat volt, amikor Balázs dolgozott. Szerencsére jövő héten már nem így lesz, bőven elég is volt már így egymás után három hétvége is. Na nem mintha panaszkodni akarnék, végtére is tudtuk, hogy ez ezzel jár. 

Nagyon fura volt, hogy Rolival ketten voltunk csak itthon. Erik meg tegnap elment Debrecenbe egy barátjához, Patrik meg majd csak holnap jön haza. 

Egyébként meg nem történt semmi, csak megfőztem, mostam, elpakoltam a konyhában, elpakoltam a ruhákat. A fennmaradó időben meg nyomkodtam a telefonomat (ahelyett, hogy találtam volna magamnak valami értelmesebb elfoglaltságot) 

Könyves péntek

 Annyi jót olvastam erről a könyvről, és annyira tetszett az írónő Másodvirágzás című könyve, hogy nagy várakozással vettem ezt is kezembe. 

És aztán nagyjából a könyv háromnegyedéig csalódás volt. Nehezen sikerült ráhangolódni, nagyon idegen volt valahogy az egész. Olyan furcsa érzelmi állapotban volt mindenki a könyvben, mintha nem is igazi emberek lennének, hanem csak ilyen robotok a saját mindennapjaikban..A főszereplő lány volt az egyetlen, aki időnként tudott belőlem némi együttérzést kiváltani, de őt sem tudtam igazán közel érezni magamhoz. Aztán volt egy fordulat, amikor hirtelen mindenki a helyére került, és eltűnt a titokzatosság, és onnantól volt igazán jó. Igaz, azt később raktam csak össze nagambanz, hogy pont ettől lett ez a könyv végül jó. 

Nem teljesen az lett a végkifejlet, amire számítottam. 

Semmiképpen sem szabad olyan lelkiállapotban olvasni, amikor az ember szomorú, vagy nagyon magányos, szükség van némi távolságtartásra, hogy ne gyötörjön meg az a sok minden, amire végül fény derül. Mindez ráadásul úgy, hogy nem minden van leírva, csak utal rá, csak érzékelteti. 

Szóval, ha még nem olvastad, olvasd el, de számíts rá, hogy furcsa lesz. És lehet, hogy neked tök más lesz, mint nekem. 

Csütörtök

 Hát ez a mai front elég rendesen megviselt. Már úgy ébredtem, hogy fáj a fejem. Igaz, akkor még azt gondoltam, hogy a kevés alvás miatt van. De nem múlt el sem attól, hogy ettem, sem attól, hogy ittam kávét, vettem be fájdalomcsillapítót. Egészen addig ki is tartott, amíg kora délután meg nem érkezett az első zivatar. Onnantól azért nagyon sokat javult a helyzet, de mondjuk addigra már mindegy volt, mert amúgy is megviselt annyira, hogy már nem volt kedvem semmihez. 

Kupaszerda

Ma olyan szép idő volt, hogy nagyon sajnáltam azt, hogy munkával kellett tölteni. Sokkal jobb programot is tudtam volna, de majd jövő héten már lesz jobb program is. 

Munka után otthon lehetett készülni az esti programra, ami mi más, mint meccs. Ezúttal egy Magyar Kupa elődöntő, amit az MTK ellen kellett megvívni. Azt már tudtuk, hogy ha mi nyerünk, a tavalyi csúfos kupadöntő után készülhetünk a visszavágóra a Paks ellen, akik tegnap legyőzték a Zalaegerszeg csapatát. 

A meccs gyász szünettel kezdődött, a tegnap elhunyt Garami Józsi bácsira emlékeztünk, aki edzőként a Fradi és az MTK edzője is volt. 

Ma 23 éve aludt el örökre a Fradi legenda Simon Tibi is, rá mi, szurkolók emlékeztünk a második percben. 

Nem volt annyira jó meccs, mint a hétvégi, de sikerült megnyerni, 3;1-re, így elégedetten indulhattunk haza este tízkor. 

Kedd

 Ma jó hosszú munkanapot tudtam le, reggel háromnegyed hatkor kezdődött, és csak fél négykor ért véget. Volt mindenféle dolgom, olyanok is, amiket szeretek csinálni, meg olyanok is, amit a hátam közepére sem kívánok sosem. 

Kicsit túlságosan is nyáriasra vettem ma a figurát, egész nap fázott a lábam, ami miatt aztán minden másom is. Meg azt sem kalkuláltam bele, hogy ennyi nap alatt azért az iroda áthűlt rendesen. Majd holnap okosabb leszek. 

Az meg tök jó most, hogy még csak egy napot dolgoztunk, mégis holnap már szerda lesz. 

Húsvét hétfő

 Jól kezdődött ez a nap, minden gyerekünk itthon aludt a saját szobájában. Valahogy még mindig ez tűnik normálisnak, pedig a hétköznapokon azért ez már nem munkálkodik bennem. Csak néha. 

Mindannyiunkat megrendített Ferenc pápa halálhíre. Természetesen sejtettük a legutóbbi súlyos tüdőgyulladás után, hogy sok ideje már nincs, erre azért mégsem számítottunk. 

Ebédre készült krumplipüré, sütőben egészben sült krumpli, fűszeres tarja, fasírt és párizsi szelet. Mindenki talált kedvére valót, és még csomagolni is tudtam Patriknak is mindenből. 

Már tegnap megbeszéltük, hogy ma délután hazavisszük, mi meg még sétálunk egyet a rakparton egyik hidtól a másikig. Így is tettünk. Nagyon jó meleg volt, jó sokan sétáltak. Budapest egy csodaszép város, és ezt csak ilyenkor lehet felfedezni, átutazóban, vagy épp valahova időre sietve, mégis a dugóban araszolva ez kevésbé tűnik fel. 

Húsvét vasárnap

 Ma sikerült mindent megcsinálni, amit szerettem volna. Készen lett a méteres még délelőtt, mielőtt indultunk a meccsre, még gyorsan megcsináltam rá a csokit is. 

A meccs ma nagyon jó volt. Pont az, amiért az ember szeret meccsre járni. Jó sokan voltunk, jó hangulat volt. Nagyon szépen sütött a nap, még melegem is volt. És hát láttunk egy lehengerlő győzelmet, hét gólt. Olyan sokat adott ez a ma délután ott, olyan jó volt ezt átélni így együtt. És ma megint megleptük Eriket is a meccs előtt. 

Azért természetesen a húsvéti hagyományok is jelen vannak nálunk is. Van sonkánk, van fonott kalácsunk, van tojáskrém, torma, retek. Reggelre járt itt a húsvéti nyuszi is... igen, még mindig. 😊 

Meccs után Patrik is hazajött, együtt vacsoráztunk, majd ő elment a barátaival locsolóbálba, éjszaka majd ide jön haza. 

Mindenkinek pihentető, feltöltődős ünnepet kívánok. Teljen úgy, ahogy nektek a legjobb. 

Szombat

 Ma volt az a nap, amikor gyakorlatilag reggeltől estig megállás nélkül csináltam valamit, mégsem végeztem mindennel, amivel szerettem volna. Nincs baj, mert semmi sem olyan, ami nem várhat, csak kicsit szar érzés újra és újra szembesülni azzal, hogy már nem megy úgy semmi, mint tíz évvel ezelőtt. Pedig gondolatban még simán az van, hogy meg tudom csinálni. 

De megvettem mindent, amire szükség lesz a következő napokban, mármint mindent, amit még fogunk enni..😅 Két körben sikerült, mert délelőtt az egyik helyen hús nem volt, a másikon meg tej..Szusit, kacsát vagy lazacot bárhol tudtam volna venni, de arra pont nem vágytam. 

Holnap még délelőtt sütök egyet, aztán délután meccsre megyünk. Ha minden igaz, végre igazi jó időben. 

Könyves (Nagy) péntek

 

Ez a könyv most kifejezetten wow élmény volt. 

Rögtön az elejétől beszippantott, és volt pár olyan estém, amikor rá kellett parancsolni magamra, hogy márpedig most már le kell tennem, mert menni kéne lefeküdni. 

A téma miatt megosztó lehet, mert időutazás van benne, de szerintem annyira jól ír az írónő, hogy szinte természetes, hogy akár ilyen is van. Nagyon sokszor szorult el a torkom közben, izgultam, hogy jól alakuljon a sztori. Nem pont úgy lett, ahogy én elképzeltem, de nem maradt bennem hiányérzet. 

Ajánlom mindenkinek, tökéletes kikapcsolódást nyújt. 

Szülinapos kispéntek

 A tegnapi gyönyörű tavasz után abszolút azt gondoltam, hogy most már akkor ez így marad. Nos, nem így lett. Amit ugyan jeleztek előre át ezzel foglalkozók, csak hát azért reméltem, hogy áprilisi tréfa lesz, hogy majd mégsem úgy lesz. Na mindegy is, úgyis dolgoztam ma is. 

Együtt mentünk reggel Erikkel, aki egyébként délutános volt a héten, ma azért jött reggel, hogy egy kollégája el tudjon menni szabadságra. 

Különleges nap volt, hiszen ma lett 23 éves. Többször is azon kaptam magam délelőtt, hogy nézem őt, és csak pörögnek az emlékek arról a 23 évvel ezelőtti napról, amikor született. Ő az egyetlen gyerekünk, akiért nagyon aggódtunk a születése után, akinek a többiekhez képest nehezített pálya jutott már rögtön az első napjaiban is. Soha nem lehet elfelejteni azokat a napokat, azokat az érzéseket, és a határtalan megkönnyebbülést, amikor végre jöhettünk haza. Mindenki azt mondta, na vele aztán lesz bajotok, mert igazi rosszcsont volt, bármilyen hülyeségre rá lehetett venni. Nem lett igaz, mert nem csak bajunk nem volt vele, de nagyon könnyedén találtuk meg a hangot mindig vele. Az, hogy mostanra a munkahelyünk is ugyanaz, még egy plusz köteléket jelent, és tök jó látni őt ebben a felnőtt életében is. 

Délután itthon már nem sok minden történt, Erik kívánságára a Burger King szolgáltatta az ebédet..

Most meg kezdődik a hosszú hétvége, ami nem mindenkinek lesz az nálunk, Balázs szombaton dolgozik majd.

Szerda

 Ma végre pont olyan idő volt, amit én is nagyon szeretek. Sajnos a nap nagy részében dolgoznom kellett, így nem tudtam maradéktalanul kiélvezni, de ami jutott, annak is nagyon örültem. 

Nincs most valami sok munkám, nagyon kényelmesen el tudom végezni az összes feladatomat. Furcsa is, mert azért ez nem a megszokott tempó nálunk. 

Délután voltam a lidlben. Már amikor beértem, majdnem sarkon is fordultam, ijesztően sokan voltak. Próbáltam minél gyorsabban haladni, de nem volt egyszerű. Azt megállapítottam, hogy egy csomóan készülnek arra, hogy egy egész utcának fognak grillezni és sonkát főzni, rengetegen lesznek csont részegek is. Az utolsó tálca akciós sörön képesek voltak összeverekedni. Én nem tudom, részemről még azt sem tudom, mit fogok főzni, csak nagyjából van elképzelésem. Azt tudom mit fogok sütni, de most teljesen visszafogott leszek (hacsak még szombaton el nem kap a hév). Természetesen annyira ma sem voltam ügyes, hogy már ne kelljen semmit sem venni,  de majd megküzdök holnap is, amivel kell. 

Kedd

 Ma biztosan front volt, mert kétféle emberrel találkoztam a nap során. Vagy pörgött, mint a duracell nyuszi, és mindent fel óra alatt akart megoldani, vagy semmire sem volt hajlandó, csak morgott mindenért. Én a kettő között lavíroztam, Reggel még elég morcos hangulatban voltam, mert nagyon nehezemre esett felkelni, és nem esett jól az sem, hogy megint szürke minden, és hűvös van, és esik az eső. Mindezt tetézi, hogy nagyjából sehogy sem állok nemhogy húsvéti készülődéssel, de még egy normális bevásárlással sem. Az nekem nagy lábon lövés volt, hogy már nem tudok rendelni házhozszállítással úgy, mint eddig. Hiába van az Auchan-nak és a Tesconak is ilyen szolgáltatása, azokat a termékeket vagy nem ismerem, vagy pedig pl az Auchan esetében van, amit hozzánk nem is szállítanak ki. Na majd hozzá fogok szokni valahogy megint, de most frusztrál egy kicsit..

Holnap muszáj lesz összeírnom miket kell vennem, és a nagy részét be is kéne szerezni. 

Ezen amúgy majd még kell dolgoznom, hogy az ilyen kattanásaimat el tudjam engedni. Úgy rá tudok ezekre a kis hülyeségekre pörögni, hogy borzasztó. 

Hétfő

 Hónapok óta nem fordult elő, hogy ilyen sokszor voltam ébren éjszaka, és ilyen rosszul aludtam. Nem is ettem mi volt velem, de végülis mindegy, mert már túl vagyok rajta. Reggel még próbáltam megfejteni az okát, de aztán úgy döntöttem, nem kell nekem mindent tudni, haladjunk szépen tovább. 

Egyébként az tök jól működik már egy ideje, hogy úgy telik az estém, hogy minden mozzanatnak örülök. Úgy megyek a kádba, hogy várom, hogy milyen jó lesz mindjárt belefeledkezni a könyvembe, aztán örülök, hogy milyen jó bekenni magam testápolóval, milyen jó fogat mosni, és milyen jó, mindjárt aludhatok. 

Igyekszem a napom nagy részét is így tölteni, észrevenni a sok kis apróságot, aminek lehet egy -egy pillanatra örülni, ha szükség van rá, akkor keresek valamit, ami ilyen. Például megnézem a vakációs visszaszámlálót, amiben három esemény felé számol éppen vissza (és azért csak három, mert nem lehet többet az ingyenes verzióban). De van olyan is, hogy a chat gpt -vel "beszélgetek" valamiről, ami éppen eszembe jutott, vagy kíváncsi vagyok rá. Meglepően konstruktív beszélgetéseket lehet vele folytatni, ráadásul roppant szórakoztató is..

Szóval így vagyok most. Türelmesen várom, hogy végre megérkezzen az igazi tavasz, de azt hiszem, ezen a héten sem lesz még az igazi. De annak lehet örülni, hogy csak négy napot kell dolgozni. 

Vasárnap

 Szerencsére a mai nap kevésbé volt tervezhetetlen, mint a tegnapi. Bár akkor, amikor szembesültem vele, hogy az egy kiló hekkfilé összesen öt darab halat takar, egy pillanatra kétségbe estem. Fejenként egy szelet rántott hallal nem lakik jól nálunk senki...na de szerencsére mindig van megoldás, és anyukámnál volt némi nem fagyasztott csirkemell. Meg is volt mentve az ebéd, senki nem maradt éhen. És szerencsére ma is öten ültünk az asztalnál. 

Három felnőtt fiam van, ami olyan elképesztő, hogy néha én magam is rácsodálkozok erre. Az életük legtöbb pillanatában ott voltam, láttam őket, mégis olyan félelmetesen gyorsnak tűnik ez az egész. Mostanában, gondolom Roli középiskolai éveinek a vége felé közeledve jó sokszor gondolok erre, hogy mennyi mindent éltünk át együtt, és milyen jó, hogy ennyi minden megadatott velük. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ők lettek a fiaim. ❤️

Egyébként csak a szokásos vasárnapi dolgokat csináltuk, és élveztük a nyugalmat. Most így pont jó is volt. 

Szombat

 Voltak mára nagy terveim. Tegnap délután még azt gondoltam, hogy minden bevásárlást lebonyolítunk l, és ma egy jó alvás után úgy fogok felkelni, hogy előbb rendet rakok a spájzban, aztán megpucolom az ablakokat, stb stb. 

Nos, ezek közül egyik sem valósult meg, a bevásárlás mára maradt, az ablakpucolás elnapolva valamikorra. Tulajdonképpen nagyon kevés igazán hasznos dolgot tudok felmutatni, mert elég sűrűn azon kaptam magam, hogy csak ácsorgok a teraszon, és élvezem a szélmentes napsütést. 

Ha Balázs nem dolgozott volna, és még ráadásul egy komoly technikai probléma is hátráltatta, így jó későn ért haza, akkor biztosan a Balatonon lettünk volna ma. Na de majd eljön az is, amikor ott leszünk, az egészen biztos már, hogy az idén is összesen majdnem négy hét lesz, amikor ott kelünk, ott fekszünk. A többi lesz a ráadás. 

Mindenesetre holnapra már csak azt terveztem el, hogy mi lesz az ebéd. Azt talán nem kell újratervezni...hacsak nem felejtem el kivenni S halat a fagyasztóból. 

Könyves péntek

 

Vannak mindig visszatérő témák, amikről sok könyvet olvastam, olvasok. Az egyik ilyen a könyvesbolt (vagy néha könyvklub, esetleg könyvtár). Számtalan variációt olvastam már ez alatt a nagyjából 35 év alatt, mióta a könyvek és az olvasás a mindennapjaim része. Szerintem nem is volt olyan, ami nem tetszett, vagy nem szerettem, vagy közben nem képzeltem el, hogy milyen is lenne a saját könyvesboltom. 

Ez a mostani könyv egészen különleges. Úgy tűnik, ez a több idősíkon zajló történet is velem van mostanában folyamatosan, mert ez is egy ilyen könyv. Van benne minden, még misztikum is. Nagyon érdekes ez egyébként, hogy ilyen kicsit fantasy világ is van benne, így kapcsolódik össze a két főszereplő nő története. Nagyon jól van megírva, visz magával a történet folyamatosan, a két női főszereplő mellett van egy férfi főszereplő is. Így aztán van a történetben némi kis szerelem is. Nagyon tetszik, hogy minden sorból egyértelmű, hogy mennyire fontosak, és mekkora értékek a könyvek, tetszett, ahogy a múlt után kutatnak, amekkora tisztelettel kezelik a már megtalált kincseket. 

Abban nem vagyok biztos, hogy mennyire tetszene másoknak, de nekem nagyon jó élmény volt olvasni, így azért bátran azt mondom, hogy ne hagyjátok ki, ha lehetőség lesz rá. 

Hát...

 Nem akartam írni róla, mert egyébként semmi közöm az egészhez, de valahogy mégsem tudom szó nélkül hagyni, mert ez valahogy egy új jelenségnek tűnik. 

Van ez a Reddit nevű valami. Nem tudom pontosan minek kell nevezni, mert én magam sosem láttam a felületet, de amiket tudok róla, olyasmi lehet, mint egy fórum, ahová valaki bedob egy témát, és azt kibeszélik. Ezzel önmagában nekem semmi bajom, de igen sokszor futottam bele mar Itt-ott, hogy erről a helyről indult valakinek a lejáratása. 

Most is éppen zajlik egy ilyen tiktokon, egy egész család van célkeresztben. A teljes történetről véleményt formálni nem szeretnék, a lényege, hogy örökbe fogadtak egy beagle-t, és amíg meg nem javították a kerítést, meg nem szokta meg a helyét, az udvarban a tyúkokat, egyéb szárnyasokat, egy nyolc méteres póráz szerű valamin ki volt kötve. Ezt valaki lefényképezte, felrakta a redditre, és elindult a család ellen a gyűlöletcunami. Mindenféle influenszerek osztják az észt a témában, de nagyjából boldog - boldogtalan gyártott már videót a témában. Ami nekem elképesztő, hogy emberek kérdés nélkül azonnal úgy reagálnak, hogy abban a családban mindenki gonosz, undorító, és legyen halál fia. Olyan keresetlen szavakkal, és olyan gyűlölettel beszélnek róluk, ami már -már ijesztő. 

És ezért nem bírtam nem írni erről, mert ez a jelenség bőven túlmegy azon a határon, ami nálam belefér a normális véleményformálásba. Lehet másképp gondolni, lehet más értékrend szerint élni, de hogy jön ahhoz bárki is, hogy szimplán a véleménykülönbség miatt a végletekig megalázza a másikat nyilvánosan?  Ezek az emberek nem tinik, nem gyerekek, akik fel sem fogják a tetteik súlyát. Felnőtt emberek, családanyak, családapák.

Én nem tudom, hogy hogyan gondolják ezt normális viselkedésnek, és vajon kell e számítani arra, hogy ez egy gyorsan terjedő jelenség lesz, de ha igen, akkor részemről inkább nem szeretném használni az internetet. 

Szerda

 Ezen a héten egészen felgyorsult az idő. Lehet, hogy csak azért, mert nagyon figyelek arra, hogy olyan szemmel nézzem a világot, ami a szebbik arcát láttatja, a kevésbé tetszetős oldalát igyekszem gyorsan "ellapozni". Most ez nem is igényel különösebb erőfeszítést, mert éppen jóban vagyok magammal is. Azért ez, hogy ahogy szokták mondani "a világomban minden rendben van" nem mindig könnyű, és nem mindig van így. Természetesen a világomhoz hozzá tartoznak azok a részek is, amik nem szépek, amik árnyékosak, amiket nem lehet mindig figyelmen kívül hagyni, vagy egyszerűen csak hagyni is akár. Minden kis és nagyobb dolog, minden kedves vagy bántó szó hatással van az emberre így vagy úgy. Nekem, aki az élete nagyobb részében nyílt és közvetlen voltam mindenkivel, keserves csalódások árán kellett (kell) megtanulnom, hogy néha jobb távolságot tartani, csendben maradni. Egyáltalán nem én vagyok az, aki hátat fordít bárkinek is, és minden bizonnyal ezért is volt nehéz felismerni, és még nehezebb megtanulni, hogy így lesz jobb. Nekem. Ez a másik, ami eddig távol állt tőlem. Magamat helyezni előre, és magamra gondolni. Tudatosítani, hogy ha én nem vagyok rá képes magamért, akkor senki nem lesz az. 

Kemény leckéken vagyok túl lelkileg, de szerintem most már rendben vagyok. 

Kedd

 Ma is egy szimpla, unalmas hétköznap lett volna, ha napközben nem mentünk volna vért adni, munka után pedig masszázsra. Ez a két kis esemény volt az, ami kicsit mássá tette a napot..

Minden rendben. Mindenki teszi a dolgát, mindenki egészséges. És ez most így elég is. 

Hétfő

 Természetesen ma reggel is jó hidegre ébredtünk, ami már nem volt meglepetés azok után, hogy este is fáztunk. Na mindegy, majdcsak eljön az is, amikor melegünk lesz. (Tudom, tudom...csak kánikulát ne 😊) 

Nem volt semmi extra történés a mai napon, átlagos hétfő volt. Van azért érzésem szerint a levegőben egy kis vihar előtti csend, de nem bánom, ha nem így lesz. Nem vágyom sem viharra, sem semmi csinnadrattára. 

A múlt hét előtti hétvégén lefixáltuk családilag az összes idei tervünket, így már csak várni kell egy -egy alkalomra. Ezek jók, főleg, hogy úgy lesz, hogy mindig jön egy következő, amire lehet készülni. Lesz még meglepetés is, és lesz olyan is, ami a régi, jól bevált. A naptáram tök jól néz ki tőle, az biztos. Abban is segít ez a fajta tervezés, hogy az egyébként nem olyan könnyen elviselhető napi szarságokon könnyebb legyen túllépni, vagy legalább más szemmel nézni. 

Próbálok az életem más területein is valami hasonló tervezésfélét bevetni. Nem szigorú, mindenáron követendő rendet, mert az nem én vagyok, de valamit, ami akár egy-egy hétre adott "feladat lista", vagy ilyesmi. Még gondolkodom egy nekem is élhető verzión. 

Derbi vasárnap

 Az időjárásról jobb nem is szót ejteni. Legalább azért hálásak lehetünk, hogy a havazás Erdélyben maradt, és nem érkezett meg hozzánk is. Az ott élőket szívből sajnálom amiatt a nagy hó miatt (kivéve, ha szeretik) 

Ma is jó sorom volt még, mert a tegnapi brassóiból mára is maradt. Cserébe sütöttem meggyes pitét, mégse lógjak már egész hétvégén majdnem munka nélkül a konyhában. 

Ma este bajnoki meccset játszottunk az Újpesttel. A derbiknek egyébként is mindig különleges hangulata van, egy héten kettőnek meg még inkább. Egy héten kétszer győztes derbit játszani meg aztán igazi kuriózum. Most ebben volt részünk, amit csak kicsit rontott el, hogy a tavaszköszöntő tematikájú meccsen télikabátbam, sapkában, és kesztyűben fagyoskodtunk. 

Szombat

 Szép, napsütéses tavaszra ébredtünk ma, amiből estére zord, szeles tél lett megint. Pedig reménykedtem benne, hogy tévednek, és mégsem ér ide az a hideg, amiről szó volt. Nem jött össze, nem tévedtek. 

Ma is megúszós napom volt, nekem csak krumplit kellett sütni az ebédhez. Megmondom őszintén, hogy bőven elég is volt ennyi. Balázs nagyon finom brassóit csinált. 

Nem nagyon volt kedvem sajnos semmihez ma, éppen ezért nem is kezdtem bele semmibe, csak a szokásos dolgokat csináltam. Már rég megtanultam, hogy kedvetlenül kár erőltetni bármit is. 

Könyves péntek

 

Ezt a könyvet valamikor régen már olvastam, de már csak akkor jöttem erre rá, amikor elkezdtem. De ha már nekiálltam, akkor nem hagytam félbe. Akkor régen sem tetszett igazán, és most sem nyerte el teljesen a tetszésemet. A történet jó lenne, de szerintem nem a legjobban sikerült megírni. Nagyon sok volt benne az olyan információ, ami nem vezetett sehová, viszont rengeteg olyan nyitott kérdés maradt, amire jó lett volna választ kapni. A címhez nem nagyon van köze a könyvnek, azt még most sem tudom milyen levelekre utal. 

Azért nem ajánlom, mert ahhoz unalmas, hogy igazi kikapcsolódást nyújtson, és inkább csak időtöltésnek jó. 

Csütörtök

 A tegnap esti meccs után éjfélkor kerültem ágyba, és ma is hajnalok hajnalán kellett kelni. Nem volt őszinte a mosolyom. Már csak azért sem, mert ami miatt ma korán kellett menni, az nem kedvemre való dolog volt. 

Kettőre ügyvédhez kellett mennünk. Volt egy családi ingatlan ügylet, aminek ma pontut tettünk a végére. Mióta tudom, hogy meg kell ennek történni, már sokszor, sokféleképpen találtam magyarázatot mindenre. A lelkem jobbik fele próbál mindenkinek mentséget találni, de igazából én magam is tudom, hogy ez már nagyon régen el lett rontva, és a legkevésbé sem szólt senki részéről sem másról, mint hogy hogyan tudnak a másikkal kiszúrni. Az a mi szerencsétlenségünk, hogy ebbe a sztoriba szorosan beletartoztunk már így a végére. Lehet egyébként, hogy azért ebbe a családba születtem, hogy végre valaki ezeket a dolgokat elrendezze, és rend legyen itt. A lelkem belehalt kicsit, de nem számít, majd kiheverem. 

A korán kelés, a munka, és az ügyvédes sztori után már olyan voltam, mint egy zombi. El is aludtam, és nyolc előtt kicsivel ébredtem csak. Kb azt sem tudtam, hol vagyok és milyen nap van. Azért remélem este is tudok aludni, mert holnap megint korán indul a nap. 

Kupaderbi

 Ma nagyon korán kezdődött a nap, és ez már a hét további részében így lesz. Ma azért mentünk korán, mert Balázsnak amúgy is ötkor kezdődött a munkaidő, meg meccsre is mentünk, és ahhoz, hogy ebédeljünk itthon, megcsináljuk, amit szükséges, és oda is érjünk, a rendes munkaidő már későn ér véget. Szerencsére még szabad ilyet, hogy korábban megyek, és korán is jövök haza. Egyébként az tök jó ebben a korán kezdésben, hogy gyorsan telik a nap, és még egy csomó van belőle itthon is. 

Kicsit szkeptikusan mentünk a meccsre, annyi csalódás ért bennünket mostanában e téren, hogy már nehezen mertük hinni, hogy sikerül. A hangulat fantasztikus volt, derbihez méltó. Az eredménnyel pedig ma este elégedettek lehetünk, 3:1-re nyertünk, így mi jutottunk tovább a Magyar Kupában. 

Most pedig gyorsan megyek fürödni, mert már fél tizenkettő, és négykor megint kelni kell. 

Kedd

 Csak egy bármilyen nap is lehetne nap volt ez is. Reggel dolgozni mentem, délután vásárolni a napi zsemle, péksütemény ez -az dolgokat. Mindig van, ami éppen kifogy, és pótolni kell, úgyhogy nálunk nagyjából sosincs olyan, hogy minden van itthon. Már csak azért sem, mert minden átgondoltság ellenére is folyton lemarad valami. 

Az időjárással nem vagyok elégedett, nagyon szeretnék már felhőtlen eget, és olyan napsütést, ami jól felmelegíti a levegőt, amitől illatos, színes és vidám lesz minden. Azt a fajtát, amikor alig várja az ember, hogy kimozduljon egy jót sétálni. Ahogy néztem az előrejelzéseket, erre azért még várni kell, de az vigasztal, hogy már sokkal kevesebb várakozás van hátra, mint amennyin mat túl vagyunk.