Kedd

 Továbbra sincs kirobbanó jókedvem, és nem is nagyon tudom sem az okát, sem azt, hogy mit tudnék tenni, amitől változna. Na mondjuk ha váratlanul az ölembe hullana egy nagyobb pénzösszeg, az biztosan feldobna, mert olyan lehetőségeket teremtene, amiről most csak legvadabb álmaimban gondolok. Na mindegy is.

Roli túl van a vizsgán, négyes lett. 🙂 Három részből tevődött össze a végső jegy, volt, ami nagyon jól sikerült, volt, ami csak kevésbé, de már nem számít. A végső jegy a lényeg. Holnap lesz meg a hivatalos érettségi bizonyítvány is, hétfőn pedig az évzáró, ahol megkapja a középiskoláai bizonyítványát is. Büszke vagyok rá, messziről indult nyolcadik után. 

Keményen küzdök mostanában megint a remek hőhullámokkal is. A legváratlanabb pillanatokban jelentkezik, és nagyjából minden alkalommal ugyanolyan hülyén érzem magam tőle. A kapszulákat továbbra sem tudom bevenni, elképesztő undorom van tőle. Ha pár napig sikerül is uralkodni ezen, utána olyan szintre emelkedik ez, hogy nem tudom lenyelni. Én még így nem jártam semmivel sem, mint ezekkel a kapszulákkal. Mindegy, hogy milyen gyártó, mindegy, hogy mekkora, milyen színű. Ennél jobban már csak a teák gondolata készít ki,. Na de majd egyszer ezen is túl leszek. 

Hétfő

 Múlt héten is volt egy olyan éjszaka, amikor nagyon rosszul aludtam, de most azt is sikerült felülmúlni. Meg amikor lefeküdtem, akkor azt gondoltam, na, milyen jót fogok aludni. Aztán rájöttem, hogy nem így lesz, és végül kettőig ébren voltam. Na mindegy is, remélem, hogy ez most egy darabig nem ismétlődik meg. 

Ehhez képest napközben nem voltam zombi szerencsére, pedig egyedül voltam na mindenre. De nem volt ezzel sem gond, legalább volt mivel elfoglalni magam, úgyhogy jó gyorsan telt a nap. 

Délutánra, ahogy ígérték megérkezett a szél, nem is akármilyen. Jól le is hűlt a levegő, én bevallom, már fáztam is egy kicsit. 

Roli nem sokat mesélt a mai vizgáról. Némi faggatás után azért annyit elárult, hogy volt olyan feladat is, amin sokat kellett gondolkodni. Holnap még van egy újabb kör, aztán vége. Természetesen ő nem aggódja túl ezt az egészet, ma a két vizsga között moziban volt este. 

Vasárnap

 Semmi extra, csak egy nyugis, itthoni vasárnap. A főzésből ma sem csináltam extrát, gyros készült csak. Jó, mert mindenki szereti, és még jobb, hogy maximum egy órát vesz igénybe az elkészítése. 

Ebéd után kicsit takarítottam a konyhában. Mondjuk időben leállítottam magam, meg mielőtt teljesen elkapott volna a hév. Felmostam, kitakarítottam a fürdőt és a wc-ket, elpakoltam a tegnap mosott ruhákat. Menet közben még volt egy sétám a lidlbe jégkrémért is. 

Este megint fehér inget vasaltam Rolinak, holnap és holnapután vizsgázik még. És ez a kettő már a két utolsó, és tényleg vége van a középiskolai éveinek. Egészen hihetetlen, hogy eddig elhúzódott ez az egész, április 30-án volt a ballagás. 

Van bennem egy tök fura érzés most már napok óta. Nem is tudom megmagyarázni, valamit keresnék, amiről fogalmam sincs hogy mi. Egy csomó mindenben magányos vagyok, mert nem tudom elmondani sem rendesen azt, ami foglalkoztat. Meg igazából egyedül Balázs az, akinek tudnám mondani, őt még nem terheiném ezekkel. Főleg, mert se teteje se alja az egésznek, és ezt férfi gondolkodással nem lehet érteni. Az, hogy időközben nem maradt egyetlen barátnő sem, akivel ezeket megbeszélhetném az így járás tipikus esete. Sok mindenkiben csalódtam, az elmúlt években rengeteg érdekember volt körülöttem. Őket szándékosan építettem le, nem adok nekik energiát már. Sokan nem értik közülük a mai napig sem, de nem baj. 

Na de majd ebből.is kirángatom magam. 

Szombat

 Megvolt ma az alvós napom. Tegnap este már nagyon szenvedtem is a fáradtságtól, és önmagamhoz képest majdnem egy órával hamarabb le is feküdtem. Hajnalban és reggel többször is megébredtem, de úgy ítéltem meg egészen fel kilencig, hogy jó hűvös is van, meg még nyugodtan lustálkodhatok is. 

Az csak délelőtt jutott eszembe, hogy nem kell nagy faksznit csinálnom a főzésből, mert a fiúk meghívták estére az apjukat apák napja alkalmából egy hamburgerezésre Patrik új lakhelye mellé. Az is már hét közben meg lett beszélve, hogy Patrik ma hazajön, összekészítjük neki amire még szüksége van a konyhába, elvisszük neki ezeket, és utána jöhet a hamburger. 

Így is lett, itthon összepakoltunk, ott kipakoltunk. Egészen pofás kis lakás lett ez. Nem könnyű az a helyzet, hogy úgy kell segíteni, hogy közben hagyni kell őt a saját gondolatai mentén haladni mindennel. Van egy csomó minden, amiben tanácsot kér, amivel hallgat ránk, és van, amiben nem tűr ellentmondást. De jól van ez így. Hagyni is tudni kell akár hibát elkövetni is. 

Este fél kilenckor értünk haza, addigra azért már el is fáradtam rendesen. 

Könyves péntek

 

A könyv első felében egy katona és egy lány levelezését, email váltásait olvashatjuk. Egy program részeként "kapja meg" a lány fiút. Bevallom, ezt a részt időnként untam. 

Aztán véget ért a levelezés, mert a fiú hazatért a szolgálatból, és onnantól kezdődött a "normális" formátumban íródott könyv. Nagyjából innentől kezdve lett az egész olyan kis kedves történet, később egészen cuki és megható. A végére pedig már majdnem a giccses vonal is megvolt..

Olyan könyv, amit lehet úgy olvasni, hogy csak hagyja magát az ember szórakoztatni, csak szépen beleolvad a sztoriba. Nem kell gondolkodni, nem kell mely és komoly érzelmeket megélni. Mégsem sekélyes, mégsem ponyvaszagú. 

Szóval ajánlom mindenkinek, akinek jól jön egy kis könnyedség és cukiság. 

Csütörtök

 Ez ma nem az én napom volt. Volt na nálunk véradás, természetesen minden dolgomat úgy intéztem, hogy tudjak menni. És nem adhattam, mert alacsony volt a hemoglobin szintem. Nagyon rosszul esett, nagyon csalódott voltam. De ez van. 

Ezen kívül nem is történt semmi különös velünk, csak úgy eltelt a nap.  Írni még ma nincs is igazán kedvem semmiről sem. 

Szerda

 Elmondhatatlanul unom ennek a hétnek azt a részét, amit a munkahelyen kell tölteni. Nincs most ott semmi izgalmas, vagy bármi, amivel igazán érdemes lenne foglalkozni, tényleg csak a napi rutin mindenből. Az ilyenek engem nem megnyugtatnak, hanem végtelenül untatnak. Na mindegy, lehet hogy lesz olyan, amikor majd emlékeztetnem kell magam erre, hogy na, bezzeg akkor meg az volt a baj. 

Hetek óta vártam a ma délutánt, mostanra volt megbeszélve a fodrásszal az időpont. És ma lemondta, ráadásul úgy, hogy azt mondta, nem is tud mit mondani helyette. Persze biztosan nem azért mondta le, mert nem volt kedve megcsinálni a hajamat, de nagyon nem esett jól. Így most befestettem én magamnak, aztán majd meglátjuk hogyan tovább. Keresgélek másikat, de nem egyszerű. 

Kedd

 A mai nap már munkanap volt, sajnos. Igaz, csak én mentem, Balázs majd csak csütörtökön jön, Erik még itthon van a lába miatt. Szépen gyógyul egyébként, de meg kell neki pár nap biztosan. 

Roli túl van az érettségi szóbeli részén is, eredményt nem tud, de azt mondták neki, very well done, így várhatóan nagy csalódás nem fogja érni. A párbeszéd résznél az öregedésről beszéltek, a vita arról volt, kellenek e könyvtárak az internet korában, és még volt egy rész ahol képek és adatok alapján kellett konklúziót és saját tapasztalatot megosztani a globális felmelegedésről. Jó sok minden belefér egy fél órába, az biztos. Azt nem is mondom, hogy hány olyan embert ismerek, akik magyarul sem sokat tudnának ehhez a témához hozzászólni. 

Amikor hazaértem a munkából, épp csak átöltöztem, és indultunk Patrikhoz. Ma vette át az új albérlet kulcsát, megnéztük hol fog lakni. Sokkal szebb környék, mint ahol most épp lakik, és szép a lakás is. Picike, de neki pont elég lesz. Bútorozott, terasz is van hozzá, szerintem jól fogja ott érezni magát. 

Már fel kilenc volt amikor hazaértünk, úgyhogy jó hosszú nap volt ez. 

Hétfő

 Ma reggel éreztem rendesen a tegnapi akcióm mellékhatásait. Úgy fájt a derekam, hogy nem esett jól felkelni az ágyból. Még szerencse, hogy dolgozni nem kellett menni..

Délelőtt főztem, vártuk haza Patrikot is. Csináltam saslikot, pár szelet pácolt tarját, sajtos karajt, és pár szelet cigánypecsenyét abból a karajból, amire már nem jutott volna sajt Volt hozzá petrezselymes krumpli és sült krumpli. Ez így összességében egy négy órás program volt a konyhában az ebéd utáni mosogatással együtt. Még úgy is, hogy főzés közben is folyamatosan mosogattam. Na de sebaj, mindenki együtt volt, jót ettünk együtt, és ez a lényeg. 

Egyéb dolgokban nem mindig van egyetértés, és kb az agyamra mennek azzal, amikor egy pillanat alatt van a plafonon valaki egy banális hülyeség vagy egy egyet nem értés miatt. Ennek Roli és Balázs a nagy mestere, ők tudják magukat a legjobban felhúzni. Patrik és Erik azok, akik leginkább szeretik feszíteni a húrt a végletekig, és na látják, hogy Roli már ideges, akkor még mindig tesznek rá egy lapáttal. Na, az ilyenekkel van tele a hócipőm, és ilyenkor fogom magam, és kimegyek a teraszra. 

Nem volt ma semmi programunk, csak itthon voltunk, pihentünk egyet a holnapi munkanap és angol érettségi (most már tényleg) előtt..

Takarítós vasárnap

 Ma Balázs a kollégáival volt délután, bográcsoztak, beszélgettek. Volt olyan terv, hogy én is megyek, de aztán én meggondoltam magam. 

Így aztán Balázs elment fél 12 körül, mi a fiúkkal megebédeltünk, és aztán nekiálltam végre az ablakokat megpucolni, függönyöket kimosni. Az ágyneműt már délelőtt lehúztam, úgyhogy volt itt minden...Este nyolcra végeztem mindennel, de nagyon jól esett a lelkemnek, hogy ennyi mindent meg tudtam csinálni, és most mindenhol olyan szép tisztaság van, és olyan jó illatú is minden. 

Van, hogy épp ennyi az, ami örömet szerez. 

Koncertes szombat

 Tavaly azt gondoltam, úgy voltam életemben először Hungária koncerten, hogy rögtön az utolsó is volt. Aztán ugye év végén megjelent a hír, hogy lesz ráadás az MVM Dome -ban, de olyan jegyárak voltak, amire azt mondtuk, hogy hát, ezt akkor kihagyjuk már. 

Erre a héten jelentkezett az egyik kedves Fradista barátom, és megkérdezte, mit csinálunk szombat este. Mondom, hát nagyon semmit, Balázs dolgozik délelőtt. Mire mondta, hogy küldenék nektek két jegyet a Hungária koncertre, ugye eljöttök? 

Így esett, hogy ma felvettem a pöttyös ruhámat és elmentünk. Fergeteges élmény volt most is, egészen fantasztikus, hogy ők négyen még ennyi idősen is maguk a nagybetűs zene és rock and roll. Most már nem mondom, hogy ez volt az utolsó ilyen élményem velük, mert hátha nem, de ha mégis, hát emlékezni fogok rá, amíg élek. 

Könyves péntek

 

Ezt a könyvet elég hosszú ideig olvastam, mert annak ellenére sem kötött le eléggé, hogy egyébként tökéletes kis könnyed nyári olvasmány. Amikor elkezdtem, még fűteni is kellett, mire befejeztem, már szinte nyár volt. Úgy hangzik, mintha hónapok teltek volna el, közben meg csak kivett több, mint egy hétről beszélünk. 

Nem a könyv hibája, hogy nekem most nem azt adta, amit előzetesen gondoltam, mert a könnyed kis téma ellenére is tök jól kidolgozott karakterek voltak, a cselekmény is tök jól volt felépítve, voltak meglepő és váratlan fordulatok is benne.

Egy kikapcsolódós olvasmánynak abszolút ajánlom. 

Csütörtök

 Azt magam sem nagyon tudom mi is az, ami még minden este megnyittatja velem ezt a felületet. Valószínűleg legnagyobb részt megszokásból teszem, aztán van egy adag olyan érzés, hogy ha már ennyi éven keresztül kitartottam a mindennapi poszt mellett, akkor végülis nincs okom változtatni rajta. És amúgy tényleg nincs, csak most megint az van, hogy ezzel is úgy vagyok, mint egy csomó minden mással, hogy a sok egyformaság unalmas. És így születnek a nagyjából semmiről sem szóló posztok, amiket néha menet közben abbahagyok, mert megunom. 

Erik lábujja ma már jobban fest egy fokkal, mint tegnap, ahogy ő maga is. Tegnap az első költözés azért emlékezetes volt. Sosem volt még vele kapcsolatban olyan, hogy közel járt az ájuláshoz, de tegnap ezt is átéltük. Pedig a kis pupák tegnap délelőtt még azt gondolta, hogy ő kedden már megy dolgozni. Szerintem örülhet, ha csütörtök környékén már esetleg lehet erre gondolni. 

Roli holnap megy érettségizni. Emelt angol szóbeli. Az írásbelin mindössze négy pontot veszített, úgyhogy nagyon nincs mitől tartania. Mondjuk egyébként is úgy van, hogy nálunk en izgulok helyettük is, mindenki elképesztő nyugalommal csinálta ezeket. Egészen biztos, hogy ezt nem tőlem örökölték. 

Na és must van az, amikor gondolkodom, hogy írjak e még valamit, és aztán inkább abbahagyom, közzéteszem, és kilépek mn

Nem találok szavakat

 Arra a hihetetlen mértékű butaságra és aljasságra, ami történt a tiktokon egy párbaj közben, és egy anyuka halálával ért véget. 

Nem tudom pontosan hogy zajlanak ezek a párbajok, hogy találnak egymásra ezek az emberek, sosem érdekelt annyira, hogy ennek utánajárjak. Azt tudom, hogy vannak, akik ezekkel pénzt keresnek, ahogy sokan az egyéb videóikkal is. 

Az már nagyon régen is nyilvánvaló volt, hogy ahogy egyre szélesebb körben lett elérhető mindenkinek a mindenféle technika, és az internet, úgy változott meg az emberek élete is. Azok, akik sosem mertek, vagy tudtak kiállni a világ elé, az interneten akár mindenféle gátlás nélkül megtehették ezt, hiszen látszólag egyedül van otthon, és nem is feltétlenül van tudatában annak, hogy akárhányan látják őt. Aki rivaldafényre vágyott, könnyedén megtehette. 

A social média, és a mostanában nagyon népszerű videós megosztó oldalak pedig még komolyabb hangsúlyt adtak ennek. Nincs ezzel baj, mert rengeteg értékes és érdekes embert láttam már ezeken az oldalakon. 

De az, hogy idióta, más életét veszélyeztető kihívás elé állítunk bárkit is, az kicsit sem oké. Semmilyen helyzetben nem elfogadott. Ahogy az sem, hogy bármit is ígérnek érte, elfogadom. Ez egészen egyszerűen borzasztó felelőtlen és buta viselkedés mindkét fél részéről. 

Szavak sincsenek rá, hogy milyen mélységes döbbenet van bennem a történtek után. Annyi mindent láttam már itt, sosem éreztem azt, hogy félni kell egymástól. Most igen. 

Kedd

 Ma hatra mentünk mindhárman dolgozni, mert fél háromkor haza kellett jönnünk. Eriknek volt időpontja ma lézeres benőtt köröm "műtétre". Igazából hetek óta szenved ezzel, és már egy ideje nyilvánvaló volt, hogy elkerülhetetlen lesz, de kellett idő ahhoz is, hogy megbarátkozzon a gondolattal, meg ahhoz is, hogy a legdurvább gyulladást azért lehúzzuk róla. 

Aztán tegnap találtam egy helyet Budapesten a Rákóczi úton, ahová ma délután hatra lehetett időpontot foglalni, az ára is egészen normális volt. Elküldtem neki, hogy nézze meg, őt percen belül meg is volt az időpont. 

Hiába felnőtt már, azért én elkísértem, és legyőzve minden félelmemet attól, hogy mit fogok látni, be is mentem vele. Erősebb volt az aggodalom bennem, hogy hogy viseli majd, mint a saját félelmeim, és láttam rajta is, hogy ugyan férfi a javából, és ki nem mondaná, de örülne, ha nem egyedül kéne bemenni. 

Nagyon kedvesek voltak vele, és nagyon profik is. Erik is nagyon hősiesen tűrt mindent, de láttam, hogy ez bizony fáj neki. Már túl volt rajta, amikor elárulta, hogy inkább elviselte a fájdalmat, de nem akart még egy érzéstelenítő injekciót, mert az kegyetlen volt. 

Most pedig jön a gyógyulás rész. 

Hétfő

 Annyira rosszul aludtam, mint már hetek óta biztosan nem. Nehezen is aludtam el, fel is ébredtem az éjszaka közepén. Így aztán reggel borzasztó volt felkelni, mert akkor már tudtam volna aludni. 

De egészen más érzés volt úgy dolgozni menni, hogy már reggel is tök jó idő volt. Mondjuk szívesebben mentem volna inkább valami kellemesebb helyre. 

Semmi extra nem volt a mai napban, kivéve talán, hogy a szokásosnál is gyorsabban jelentkezett a klíma miatti problémám. Az a fajta, ami nem jelent betegséget, mégis olyan, mintha az lenne, mert kapar egy kicsit a torkom, néha elmegy egy kicsit a hangom. Egy-két nap alatt túl is leszek rajta, szimplán csak meg kell szoknom. (És igen, ki van takarítva nem az a baj) 

Vasárnap

 Ma azért rendes voltam, és pótoltam a tegnap elmaradt hazimunkákat. Kicsit persze megbántam, hogy nem tudtam le tegnap, de már mindegy. 

Erik ma reggel úgy kelt, hogy nem nagyon tudja mozgatni a csuklóját. Elég röhejes dolog történt vele tegnap este, mert a mérleg bekapcsolása közben roppant egyet a csuklójánál valami. Szóval a sztori vicces, az kevésbé, hogy fáj és nem mozog rendesen. Bekentük, fásliztuk, jegeltük. Sokat nem használt neki, de majd meglátjuk. Nyilván ha pár napon belül nem lesz érdemi változás, akkor meg kell mutatni orvosnak. 

Az is kicsit vicces, hogy a hét elején még este azért kapcsoltuk be a klímát, mert fáztunk, ma meg már azért kellett, mert meleg volt. Én ugyan bírtam gond nélkül a 26 fokos lakásban, a fiúk már kevésbé. 

Azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, semmi kedvem holnap dolgozni menni. 

Szombat

 Wow, micsoda meglepetés időjárásra ébredtünk ma reggel. Egészen váratlanul ért még akkor is, ha már napokkal ezelőtt láttam a telefonomon az előrejelzést..

Rögtön olyan jó nyár illat is lett, és legszívesebben azonnal indultam volna a Balatonra.. Balázs sajnos dolgozott ma, így erre semmi esély nem volt. De lesz még erre alkalom. Az nagyjából kizárt, hogy még majd meg is unom, de szokták ezt mondani..

Sok mindent nem csináltam ma, még a mosást sem intéztem el, csak egy adag ruhát mostam. De mindegy, majd holnap is lesz nap. 

Most még nézzük a BL döntőt, bár részemről egyik csapatnak sem szurkolok, de éppen most úgy tűnik a PSG simán megnyeri majd, már két góllal vezetnek a 22.percben.

Nem könyves péntek

 Sajnos ezen a héten nincs könyves péntek, mert ugyan olvasok most is egy könyvet, de messze még a vége, és így nem akarok írni róla még. Nem sikerült most kiolvasni, mert Szegedre elfelejtettem elvinni, itthon meg valahogy nagyon lassan haladok most. De van ilyen is, nem mindig minden egyforma. 

Ma is korán kezdődött a nap, és ma is nagyon nehéz volt felkelni. Az vigasztalt, hogy ez az utolsó nap a héten. A munkanap gyorsan eltelt, mert volt mit csinálni, meg a tegnapi rossz hírek ellenére is jó hangulatban volt mindenki, jókat nevettünk. Annak ellenére is, hogy reggel azért kaptunk egy rossz hírt az egyik kollégánkról. De mindannyian bízunk benne, hogy végül minden jól alakul vele. 

Délután, mire hazaértünk itthon volt Patrik is. Most már ez az időszak jön, amikor a hétvégékre akad bőven más programja is, de azért igyekszik velünk is eltölteni egy kis időt. Mi pedig mindig örülünk neki. Az kicsit hülyén jött ki, hogy pont körmöshöz mentem ma, de azon már nem tudtam változtatni. 

Csütörtök

 

Ez nem volt egy jó nap. Már az ébredés is nagyon nehezemre esett, és nagyon nem esett jól az sem, hogy megint ilyen viharos szél fújt. Az meg különösen rosszul esett, hogy ma megkaptuk a tájékoztatást, hogy a szép kártya juttatást az idén felére csökkentették. Nehéz lenyelni ezt a békát is, de nem nagyon van más választás. 

Szerda

 Egészen unalmas nap volt ez. Nem az a fajta izgalom hiányzik, amikor valami váratlan történik, de mostanában az sincs nagyon, ami ad egy jó lendületet a napoknak. Mondjuk valami, amivel sokat kell foglalkozni, vagy gondolkodni. Nincsenek ilyenek, egyfajta várakozó álláspont van most mindenhol. Nem mind ugyanazt várjuk, de szemmel látható, hogy elfogyott mindenkiben a lendület. Nem jó ez egyébként, sőt, talán a legrosszabb, ami történhet, mert minden sztori halála a közöny, és az unalom. De ezt nem az én dolgom megoldani, és még ha időnként van is bennem törekvés más irányba terelni a dolgokat, hamar el is fojtom ezeket. 

43 nap múlva megyünk nyaralni, és most tök nehéz még elképzelni, hogy addigra tényleg nyár lesz már. Pedig már hétvégére is egészen jó időt mutat az időkép, de most már csak akkor hiszem el, ha ott tartunk, és tényleg úgy van. 

Vissza a hétköznapokba

 Ez a pár nap olyan jó kikapcsolódást jelentett, hogy nagyon sajnáltam ma reggel, hogy már nem egy újabb "azt csináljuk, amihez épp kedvünk van" napra ébredtünk. De mindig él bennem az a remény, hogy egyszer eljön ennek is az ideje. 

Hajnalban mentünk dolgozni, így nagyon korán kellett kelni. Fél kettőkor jöttünk haza. Megígértük még tegnap anyukámnsk, hogy ma délután elvisszük Székesfehérvárra, a nagyapám ott van kórházban. Nagyon nem volt rózsás a helyzet, amikor bekerült, azt gondoltam, hogy már nem is kerül onnan haza, de meglepően jól reagál az infúzióra. Holnap még kap vért is, és csütörtökön várhatóan haza adják. Csak félig megnyugtató ez, mert ágyhoz kötött beteg, ráadásul nem a kedves és türelmes fajtából. 

Újra itthon

 Ma reggel már úgy ébredtünk Szegeden, hogy tudtuk, vége is van az aranyéletnek, mert ma ma megyünk is haza. Azt nem mondom, hogy vissza fogunk menni, de jó élmény volt így kettesben ez a pár nap. Hálás vagyok érte Patriknak, magunknak biztosan nem fizettünk volna be egy ilyen hétvégére. 

Azt nem nagyon értettem, hogy miért van Balázs úgy besózva, és miért akar minél hamarabb indulni, amikor tök szépen sütött a nap, még sétálhattunk volna akár. De nem győzködtem, gondoltam, igazából mindegy, ha ő indulni akar, akkor induljunk, legalább találkozunk még Erikkel is, mielőtt dolgozni megy. 

Hát találkoztunk. És jól meg is ríkatott ez a gyerek. Hetekkel ezelőtt az volt a megállapodás, hogy nem lesz Fradi bérlet, mert drága, egy csomó szar meccsen voltunk, stb stb. Nem értettem vele egyet, és borzasztóan nehéz volt emiatt az utolsó hazai meccsen, de elfogadtam a döntést. Erik (ezt Balázs mesélte el) már az utolsó hazai meccs óta győzködte a többieket, hogy vegyék meg a bérletet. Aztán azt mondta, ő szeretne ezzel meglepni engem a szülinapomon, és ő kifizeti az övét és az enyémet. Egyezkedtek az utolsó pillanatig, de ma, amikor hazajöttünk, Roli hozta nekem a legújabb Fradi pólót, Erik pedig mutatta a bérletet a telefonján. Én meg sírtam örömömben, hogy ilyen jófej gyerekeim vannak. Balázs tegnap megvette nekem álmaim skechers cipőjét, amiben olyan a járás, mintha egy felhőn mászkálnêk..

Így lett egy sima hétfőből egy nagyon emlékezetes nap. 

Vasárnap

 Ma reggel végre napsütésre ébredtünk. És valóban, napsütésben egészen másképp fest a város. Délelőtt is sétáltunk egy hatalmasat, megnéztük a Szeged napja keretében rendezett hídi vásárt, sétáltunk a belvárosban. Az egészen érdekes, hogy azt gondoltuk, már mindenhol jártunk a belvárosban, mégis újabb utcákra is bukkantunk ma. 

Nagyon sokan voltak a vásáron már délelőtt is, nagyon színes forgatag volt a nézelődő embertömeg is, és a vásározók is. 

Ebéd után visszajöttünk egy kicsit a szállásra, aztán délután elmentünk még egy nagy körre. Este még a Dóm téren két koncerten is voltunk, a Nemazalány & Sofi (ők annyira nem tetszettek), és a Hooligans is fellépett. Utóbbi együttes egészen komoly koncertet adott, tetszett. 

Szombat

 Ma még mindig nem érkezett meg a tavasz, így azért ma reggel egy kicsit tanácstalanul néztünk egymásra, hogy hát hideg is van, meg esik is. De elég hamar kitaláltuk, hogy akkor először elmegyünk Hódmezővásárhelyre, aztán pedig átmegyünk Szerbiába. Így is tettünk, úgyhogy na nem a lépéseket gyűjtöttük elsősorban, hanem a kilométereket. Röszkénél mentünk át a határon, jó sokat vártunk az ellenőrzésre kifelé is, meg befelé is, komolyan veszik mindkét oldalon. 

Szerbia, illetve hát leginkább a Vajdaság, amit mi láttunk, érdekes és nagyon szép tájakkal rendelkezik. Meg is állapítottuk, hogy körülbelül 15 éves "lemaradásban" vannak hozzánk képest, legalábbis így szemre, a külsőségek alapján. De tetszett, amit láttunk Topolyán is, Szabadkàn is. 

Van pár kollégánk, akik a háború idején érkeztek hozzánk, beszélgettük, hogy szerencséte milyen nehezen tudjuk elképzelni, hogy milyen lehet menekülni úgy, hogy csak azt hozhatod magaddal, amit elbírsz. 

Este még sétáltunk itt Szegeden, meg vacsoráztunk, majd aztán nyolctól néztük a Fradi meccset. Kiszurkoltuk a győzelmet, és ezzel S győzelemmel a 36. bajnoki címet is. 💚

Szeged

 Bevallom, voltak elvárásaim a város felé, mert bárki meghallotta, hogy Szegedre megyünk hétvégén, azonnal mondta, hogy ó, az tök jó, Szeged gyönyörű, és hű, meg haaa. 

Hát megérkeztünk, igaz, borús az idő, esett is, meg hideg is van, és ez mindenképpen ront az élményem, de egyelőre még keresem azt a hű és há érzést. Nagyon sokat sétáltunk, megnéztük a Dómot, ami gyönyörű és impozáns. Az, hogy éppen valami üvöltő alternatív zenekar lépett fel a Dóm téren, olyan elképesztő erejű hangosítással, hogy három perc után azt éreztem, ha nem mehetek el onnan, meg fogok bolondulni, az pech csupán. Voltunk a Tisza parton is. Épp van egy borfesztivál is a környéken, oda is benéztünk, ott nagyon sokan voltak. 

Eddig úgy tűnik, olyan ez a város,  mint Budapest, csak kisebb. Azért remélem, hogy megmutatja azt a napos oldalát is. 

Csütörtök

 Valamiért ez a hét olyan, hogy semmi nem úgy történik, ahogy elképzeltem. Van ilyen, és nem is lehet mást kezdeni vele, mint hogy alkalmazkodik az ember. Nem tudom hányszor terveztem újra mindent, de mindegy is. Holnap már nem megyek dolgozni, megyünk Szegedre Balázzsal. Patrik karácsonyi ajándéka ez nekünk, kettőnknek. Ott még én sosem jártam, biztosan jó lesz. Remélem azért az időjárás kegyes lesz hozzánk, és legalább az eső nem esik majd. Az azért kicsit szívás lenne. 

Nincsen most túl sok kedvem mesélni semmiről. Lenne pár nem vidám dolog, de inkább megtartom ezeket magamnak most még. Nem érzem úgy, hogy jól esne írni róla. 

Na majd holnap jelentkezem a napfény városából, remélhetőleg sokkal vidámabb hangulatban. 

Szerda

 Szerencsére ma véget is ért a szingli korszak, Balázs délután megérkezett. Tök jó volt, mert addigra értek ide, amikor már egyébként is a munkaidő vége felé jártunk, bejöttek értem is. 

Nagyon sok élményt szerzett, nagyon sokat mesélt. 

Nagyon álmod vagyok, most, hogy már itthon van, biztosan jót fogok aludni. Már várom.

Könyves kedd

 

Ez most egy tök rendhagyó könyves nap. A fenti könyvet péntek este kezdtem el olvasni, és tegnap este már be is fejeztem. Nem könnyű téma, ez is holokauszt, mint már oly sokszor, annyiféle módon. 

Ez a mostani teljesen beszippantott az elejétől a végéig, és nem eresztett. Olvasás közben százezezrszer facsarodott össze a szívem, kerekedtek ki a szemeim a döbbenettől, hogy létezhetett egyáltalán a világon annyi gonoszság, és ekkora félelem, ami emberekből ilyen döntéseket kényszerített ki, mint ebben a történetben is az anyát, aki a férje halála után az egyik lányát Kubába küldte egy hajóval, a másikat a koncentrációs táborból szöktette meg, és bízta lényegében idegen emberekre a sorsát. 

Az nagyon érdekes volt, hogy a fiatalabbik lány szemszögéből íródott a könyv, és ő, amikortól gyakorlatilag új anyukát kapott a táborból való kimenekítése után mintha teljesen törölte volna az édesanyját az emlékeiből. 

Szívszorító és borzasztóan szomorú sors jutott neki gyerekkorában, ezt az időszakot meséli el az író.

Nagyon öreg hölgy, gyakorlatilag alig pár nappal a halála előtt, amikor rátalálnak azok a levelek, amiket az édesanyjuk írt a testvérének és neki. Leélte úgy az egész életét, hogy nem az igazi, születési nevét használta. 

Szerintem ez is egy olyan könyv, amit mindenkinek egyszer olvasni kell ahhoz, hogy megértse, a gyűlölködés, és a megosztottság a világ legrosszabb cselekedeteit okozza.

Single lady

 Na énekelni éppenséggel nincs kedvem a dalt, pedig persze, hogy onnan jutott eszembe a cím. Meg a helyzetről, amiben éppen találtam magam. Balázs ma reggel elutazott Ausztriába munka ügyben. Nem, nem úgy, hogy új munkahely után néz, hanem a jelenlegi egyik ottani raktárába mentek páran. Már tudtuk egy ideje, hogy ilyenkor majd megy, és hogy hétfőtől szerdáig. Tök örültem is neki, hogy ez milyen jó, én is kíváncsi is lennék egy ilyenre, tök jó, hogy ő láthatja, részt vehet benne. Ezt a részét most is így gondolom. 

Csak azt nem vettem számításba előzetesen, hogy milyen szar lesz itthon egyedül. Roli elment ma a szemüvegéért, meg utána moziba, Erik éjszakára megy dolgozni. Én meg ülök itt, mint egy kuka egyedül, és nem találom a helyem, mert nincs aki motoszkáljon, aki nézi a tévét, vagy vitatkozik a másikkal, vagy csak így egyáltalán van. Nagyon régen nem voltam már így egyedül, azt hiszem, mióta itt lakunk fent, nem is aludtam még egyedül. Furcsa. Éppen amúgy elfoglalhattam volna magam egy csomó mindennel, de semmihez nem volt kedvem. 

De nincs semmi baj, szerdán már itthon is lesz, és biztosan csomó mindent fog mesélni arról, amit ott látott. 

Tami, előtted meg le a kalappal, hogy ezt a különlétet így bírod. 

Utolsó meccsnap

 Ebben a szezonban biztos, hogy az utolsó hazai meccsen voltunk ma, de várhatóan nem csak ettől a szezontól búcsúztunk ma, hanem a rendszeres meccsrejárásoktól is. Sok minden vezetett idáig, és nem is szeretném ezt nagyon részletesen kifejteni. Most így áll a helyzet, és ha nehéz is, meg fájdalmas is most, igyekszem a szép emlékekre koncentrálni. Azért, bevallom, már itthon is pityeregtem egy kicsit, amikor készülődtünk, meg a meccsen is. 

Szerencsére azért, leszámítva a hideget egy jó élmény volt így utoljára. Jó meccset láttunk, és győztünk is 3:0-ra. Már csak egy nagyon kicsi hiányzik ahhoz, hogy jövő héten meglegyen a 36.bajnoki cím. 

Azt azért ide feljegyzem, hogy majd öreg néni koromban vissza tudjam keresni, hogy úgy múlt el az idei tavaszi szezon, hogy csak egyszer tudtunk pólóban menni. Ilyen nem volt az elmúlt években. 

Szombat

 Ma jó kis nyugis napunk volt, kivéve azokat a perceket,.amikor Roli éppen kiakadt valamiért Erikre vagy az apjára. Nem nehéz nála ezt az állapotot elérni..De őt így szeretjük. 

Délelőtt mostam és takarítottam, Balázs megcsinálta az ebédet, én csak a krumplit sütöttem hozzá..

Délután sem csináltunk semmit, tévéztünk, telefont nyomkodtumk, rendet raktunk, elpakoltam a mosott és megszárított ruhákat. Nagyon nem is lehetett mást, felváltva tombolt a szél, és esett az eső..

Tegnap óta kisebb szünetekkel fáj a bal fülem. Nem terveztem mostanában orvoshoz menni, de lehet hogy kénytelen leszek ezzel mégis. Nem vagyok pedig sem megfázva, se semmi. Na majd meglátom hogy alakul. 

Könyves péntek

 

Olyan sokan dicsérték ezt a könyvet, hogy felírtam magamnak a múltkor, amikor mentem a könyvtárba. Ott is találtam a polcon, úgyhogy elhoztam. 

Eddig nem olvastam az írónőtől semmit, ez volt az első könyve, ami megfordult a kezemben. Tök jó kellemes stílusban ír, úgyhogy jó kis olvasmány volt, bár nagy élményt nem szerzett. Igazából olyan egy a sok közül könyv volt csak, nem több. 

A cselekménnyel azért meglepett, nem pont úgy alakult, ahogy vártam. Ahogy azzal is, hogy a végére kiderült, tulajdonképpen igaz történet alapján, családi ihletésű könyv. 

Csütörtök

 Már ma volt, amikor lefeküdtem aludni, így reggel egy kicsit sem esett jól felkelni. Csábító volt az a gondolat, hogy telefonálok, hogy inkább ma szabin leszek, és visszafekszem az ágyamba. De persze erőt vettem magamon, és bementem dolgozni. Igaz, roppant nyűgös és unalmas napom volt. Az ilyet jobb is ott tölteni, mint itthon, mert haszna nem sok lett volna. 

Már a múlt héten is, és most a héten is érzem megint, hogy az egész napos acélbetétes cipő viselése megviseli a lábamat. Kettő van, vagyis volt, mert az egyik éppen garanciális csere alatt van (elszakadt a felső része). Persze pont a kényelmesebb az, ami most nincs. Kicsit mérges is vagyok már, mert április közepén hivtak, hogy a skechers jóváírta a cipőt, és akkor küldenek nekem egy másikat, amit meg kell rendelniük, de még mindig nem kaptam meg. A héten már hívtam őket, akkor is azt mondták, várják, hogy megérkezzen. Nem tudom honnan jön, de ennyi idő alatt már azért valaki személyesen is oda tudta volna vinni. Vagy ide nekem végre. Jövő héten megint hívom őket, és ha még mindig ezt hallom csak, hogy meg van rendelve, erélyesebb leszek most már. Abban a cipőben sokkal jobb lenne a lábamnak, másabb a talpbetét is benne, meg egy kicsit a talpa is, emiatt kényelmesebb. 

Kupaszerda

 Nagyon készültünk ma erre a kupadöntőre, mert a sors úgy rendezte, hogy a tavalyi meccs visszavágója következett. A Paks ellen léptünk pályára. 

A meccs kedvéért korábban mentünk dolgozni, és épp csak annyi időt töltöttünk otthon, amíg ettünk, elpakoltam, átöltöztünk. Jó hosszú volt az út odáig időben, mert nagyon nagy volt a dugó mindenhol, de időben érkeztünk azért. 

A meccs csalódás volt, nem csak azért, mert a végén a tízenegyes rúgásoknál ők voltak jobbak, hanem mert végig úgy tűnt, mi, szurkolók jobban akarjuk a győzelmet, mint a pályán a játékosok.

Így aztán csalódottan megyünk ma este haza. Az idén sem sikerült a Magyar Kupát megnyerni. 

Kedd

 Ma is csak egy egyszerű hétköznap volt. És hosszú idő után most megint úgy van, hogy mindennapos vendég lett nálam a fejfájás, az a nemgyenge fajta. A héten már többször is jártam így is, hogy olyan pillanatok alatt akartam éhen halni, hogy az teljesen meglepő volt. Lehet, hogy érdemes lesz csináltatni egy vérképet, mert eddig ugyan semmi gond nem volt sosem a vércukor szintemmel (kicsit még alacsony is volt párszor), de az ördög nem alszik. Na majd figyelem a dolgot. 

Délután voltam masszázson, ami nagyon jó volt, jót tett a lelkemnek is az az egy óra, amit ott töltöttem. 

Hétfő

 A hőmérséklet még mindig az én komfortzónámon kívül esik, de mindegy, ez van. Majd eljön még az én időm, és akkor mások fognak az időjárásra panaszkodni. 

Annak ellenére sem volt ez egy jó hétkezdés, hogy nem történt semmi olyan, ami panaszra adna okot. Egyszerűen csak most olyan napjaim vannak, amikor leginkább semmi nem jó. De van ilyen is, szerintem mindenkivel meg is történik rendszeresen, legfeljebb nem mondja el senkinek. Én meg még le is írom. 

Sokat gondolkodom a hogyan tovább-on, mert van egy csomó olyan üresjárat az életemben, ami nincs rám jó hatással.. Nagyon hosszú ideig kitöltötte minden percemet a gyerekeimről való gondoskodás, a hátország biztosítása. Most már erre nincs szükség, csak nagyon minimális mértékben, annyira éppen az sincs porondon, hogy ki mit eszik, vagy milyen sütit, nasit szeretne (éppen többen is figyelnek a kalóriákra), így ezzel sincs túl sok dolgom. Szóval kell találnom valamit, amitől jól érzem magam, vagy hasznosnak, vagy a kettő együtt, de jelenleg nagyon messze vagyok még a megoldástól. Mondjuk időm, mint a tenger. De bevallom, hiányzik az a sok sok minden, amit akkoriban tehernek gondoltam. 

Vasárnap

 Ma nagyjából ott folytattuk a hétvégét, ahol tegnap abbamaradt. Semmi kötött programunk nem volt, semmi olyan sem, amit mindenképpen el kellett intézni, vagy ilyesmi. Igaz, ennek mindig megvan az a "veszélye", hogy csak úgy elmegy a nap, anélkül, hogy bármi igazán hasznosat tudnék felmutatni. 

A napokban éppen hadat üzentek a hormonjaim is, és megint összevissza történik minden, de szerintem egy-két nap, és jobb lesz a helyzet. Vagy majd kiderül. 

Délután megnéztük az El Classicot Erikkel. A Barcelona nyert, ami Eriknek igazán jó hír, nagy szurkolója a katalán csapatnak is. Közben néztük azért félszemmel a Liverpool -Arsenal meccset is,. 

Estére borzasztóan megfàjdulr a fejem. Tudom a fájás milyenségéből, hogy ez is hormonális, nincs az a fájdalomcsillapító, ami erre használna. Ha szerencsém van, kialszom. 

Szombat

 Fájósra aludtam a nyakam, de mire tegnap este ágyba kerültem a hajnali négyes ébresztő után már olyan álmos voltam, hogy szinte mire leért a fejem a párnára, már aludtam is. 

Délelőtt csak a mosást indítottam el, meg gyrost csináltam, igazából a jó hosszú alvás után jó nehezen tértem magamhoz. De elég régóta úgy vagyok már a hétvégékkel, hogy csak azt tervezem, ha van valami programunk, minden mást hagyok úgy, ahogy éppen alakul. Az sokkal jobban zavar, ha vannak terveim, de valamiért nem tudom mégsem megcsinálni, mint az, ha semmi extra dolgot nem csinálok két napig. 

Délután Rolival voltunk a vision expressben. Már egy ideje panaszkodik, hogy nem lát elég jól távolra, és az utóbbi időben sokat fáj a feje is. És igen, kell neki szemüveg. Nem túl erős, és tök fura, hogy az övé mínuszos (mindenkinek pluszos van), de remélhetőleg segíteni fog a problémán. Az biztos, hogy elég furcsa lesz ő is szemüvegben, de majd megszokjuk. 

Este egy jó izgalmas Paks -Fradi meccset néztünk, a legvégén sikerült csak megnyerni. De szerencsére sikerült, és ez most nagy öröm. 

Könyves péntek

 

Hát ezt a könyvet nagyon szerettem. Volt benne egy csomó érzelem, könyvek, szívfacsaró élettörténet, újrakezdés, emlékezés. Mindezt olyan könnyed és olyan szépen megírt módon, amit tényleg élmény volt olvasni. 

Biztosan sokat nyomott nálam a latban, hogy én magam is bármikor szívesen lennék egy ilyen könyvesbolt tulajdonosa, ahol egyáltalán nem a klasszikus módon lehet könyvet venni, hanem úgy, mintha egy kellemes kávézóba térne be. Én is tartanék használt könyveket is, mert mindig hittem abban, hogy egy-egy könyv sorsa nem az, hogy kinyomtatják, megveszi valaki, egyszer elolvassa, és felteszi a polcra, ahol bizonyos időközönként leporolják. Egy könyv attól lesz igazán értékes, ha jó sokan olvassák, ha látszik rajta az idő, és mégis kortalan. 

Ha szeretitek a könyveket, szeretitek az olyan történeteket, ahol a cselekmény több idősíkon zajlik (igen, ez is egy ilyen), szeretitek a kicsit keserédes családi rejtélyeket, az erős, és bármikor újrakezdésre képes nőket, akkor ezt a könyvet ti is olvassátok el. Ha nem, akkor ez nem a ti könyvetek lesz, de ki tudja? 

Habemus Papam

 Van ebben az őrült, rohanó, önző világban valami egészen megnyugtató a szertartások egyformaságában. A mostani pápa választás a harmadik volt, amit már úgy kísérhettem végig, hogy felnőtt voltam. Mindegyik különleges volt, hiszen (legyen bárkinek bármi a véleménye az egyházról) ez nem csak a római katolikus egyház híveinek fontos esemény, de történelmi pillanat is. 

A gyerekeim vallási kötődése és hite nem egyforma annak ellenére sem, hogy mindenki ugyanazzal az útravalóval indult útnak itthonról. Mégis, mindannyian figyelemmel kísérték az eseményeket tegnap óta. Erik folyamatosan figyelte a vatikáni online közvetítést, Patrik Tbilisziből a hírportálok és a családi messenger csoport alapján tájékozódott, Roli pedig hol így, hol úgy. Mi munka közben inkább a hírportálok híreit figyeltük, itthon mi is figyeltük folyamatosan az online közvetítést, illetve a tévét..Nem sokkal azelőtt pakoltam el a konyhában, amikor Balázs megszólalt a tévé előtt, hogy fehér a füst. Onnantól hárman vártuk a tévé előtt, hogy megismerjük az új pápát. 

Erik délutános, de többször is írt, így tudtuk, hogy valamilyen platformon követi az eseményeket, ahogy Patrik is. 

Kicsit furcsa látvány volt elsőre XIV. Leo pápa, de ez így volt Ferenc pápa esetében is. Fiatal, a maga 70 évével legalábbis annak számít, amerikai származású. Isten mindannyiunkat szeret, feltétel nélkül. -Mondta rögtön az első beszédében, és ez kicsit sem tűnt közhelyesnek látva a tömeget a Vatikánban, látva, hogy tökéletes békében és harmóniában voltak együtt ott, függetlenül a származásuktól vagy a bőrük színétől. Erre lenne a legnagyobb szüksége ennek a beteg világmak. 

A nap másik, és nem kevésbé fontos eseménye volt, hogy Roli ma írta az emelt angol érettségit. Elmondása szerint könnyű volt, és jól ment neki, majd meglátjuk, mire lesz elég. 

Szerda

 Ma is olyan nap volt, mint eddig a héten az összes többi. Esős, szürke, unalmas. Egész nap álmos vagyok, és van mindenféle apró nyűgöm is mellé. Vagy a szemem viszket, vagy a lábam fáj, vagy a fülembe szúr bele. Ilyenkor nagyon tudom utálni magam, és persze az egyik generálja a másikat. 

Az mindenképpen rányomja a bélyegét a mindennapokra is, hogy már egy ideje bizonytalanná vált egy juttatás helyzete nálunk. Számítottunk rá, terveztünk vele, a magunk részéről minden feltételt teljesítettünk ahhoz, hogy megkapjuk majd, de most kétséges. És ez nem esik jól. Nehéz is hozzá jó pofát vágni. 

Ma elkezdődött a konklávé, de nem sikerült elsőre pápát választani. Jó későn, este kilenckor szállt fel a fekete füst. Í

Kedd

 Ma megint esőre ébredtünk. Meg hidegre, meg szürkeségre. Engem most csúnyán kikészít ez az időjárás, gondolom leginkább azért, mert minden porcikám tiltakozik már a napsütés nélküli napok ellen. Annyira régóta tart ez az időszak, és olyan kevés volt a felhőtlen napok száma (a szó minden értelmében), és olyan sok pénzt költöttünk már fűtésre. Mindegy mondjuk, hogy mit szeretnék, mert úgysincs más, mint alkalmazkodni ahhoz, ami épp van. 

Ma is olyasmi nap volt, mint tegnap. Annyi különbséggel, hogy ma sikerült megoldani egy nagy problémát. Kellett hozzá pár kolléga pár órás munkája, de sikerült. 

Estére megint borzasztóan elfáradtam, és sikerült is a kanapén elaludni egy kicsit, pedig nem terveztem ilyesmit. Kicsit fura a közérzetem is, mindkét fülem el van dugulva egy kicsit, és időnként megszédülök. Remélem nem valami betegség előszele ez..

Hétfő

 Ez a mai egy olyan hétfő volt, ami  teljesen megfelelt minden sztereotípiának, ami miatt ezt a szerencsétlen hétfőt utálni lehet. A múlt heti végre jó idő van érzésnek egy csapásra véget vetett a reggeli hideg, és az eső. Sajnáltam azokat, akiknek ilyen időben kellett megkezdeni az érettségit, mert ilyenkor nehezebb koncentrálni is, sokkal rosszabb elindulni is bárhová. Cserébe, úgy láttam egészen jó kis feladatokat kaptak az idén, remélem mindenkinek úgy sikerült, ahogy szerette volna. 

Azt nem mondhatom, hogy rossz napom volt, mert nem lenne igaz. Inkább olyan semmilyen, ami végtelen hosszúságú tud lenni. Volt ma karácsonyi megbeszélés, ami végtelenül szürreális volt így, május elején. Pedig azt gondoltam, már nem tudnak meglepni semmivel., de sikerült. 

Újra itthon

 Ma délelőtt fájó szívvel összepakoltunk a szállásunkon, és egy utolsó parti séta után hazaindultunk. A lassabb úton jöttünk, nem mentünk fel az autópályára. Az én kedvemért történt, mert én nagyon nem szeretem az autópályát, szeretem nézni a településeket, amin áthaladunk, és sokkal jobb egy normális, nyugodt tempóban haladni. Van idő szépen elbúcsúzni lélekben is ettől a pár naptól, és felkészülni az újra következő egyformaságra. 

Nagyon jó volt ez a pár nap így együtt. Egészen más így csak velük lenni,  mint amikor itthon vagyunk. Nincsenek jelen a hétköznapi tennivalók, azok az apróságok, amik rengeteg időt elvesznek, rengeteg gondolatot lefoglalnak. Halás vagyok minden pillanatért, ami megadatott. 

Itthon kipakoltunk mindent, két adag ruhát sikerült kimosni, megszárítani és elpakolni is. Vacsorára csináltam pizzatekercset. 

Balatoni szombat

 Lehetett volna ez a nap bárhol, de szerencsére nem bárhol voltunk, hanem még mindig itt a Balatonon. Ma voltunk pizzázni, gokartozni, és a tóban is. Roli természetesen már bele is merült, mi ketten Balázzsal csak szolidan, combig..De az biztos, hogy sokáig fogom emlegetni, hogy ez az idei balatoni szezon már május elején elkezdődött. 

Ez volt az utolsó napunk, holnap már megyünk haza. Jó lenne akármeddig itt, de sajnos ez még nem mostanában adatik meg. 

Meglepően sokan vannak egyébként mindenhol, a gokartra többet vártunk, mint tavaly a főszezon kellős közepén. 

Könyves péntek

 

Szerintem nagyon sokan nagyon sok könyvet olvastunk már az írónőtől. Ez egyikre sem hasonlít az eddigiek közül, de nagyon-nagyon tetszett, nagyon jó volt olvasni. Ez is egy olyan könyv, ami több idősíkon játszódik, és még többféle társadalmi problémával is foglalkozik. Nem is tudom teljesen jól elmondani, mitől is volt annyira jó olvasni, de szerintem ha valamikor sort kerítetek rá, akkor érteni fogjátok. Az külön érdekes volt, hogy sokkal jobban szerettem a múltban játszódó részeket, pedig ilyen nagyon ritkán van. 

Ne hagyjátok ki.

Május elseje

 Ezt a május elejét majd még fogom emlegetni, mert ilyen még sosem volt, hogy itt ébredtem a Balaton mellett ezen a napon. 

Úgy ünnepeltük a munkát, hogy nem csináltunk semmit egész nap. Nagyon szép idő volt ma is, nagyon örülök neki. 

A szálláson van jakuzzi, a fiúk nagyon élvezik. Bevallom, engem nem nagyon vonz, ez a klóros meleg víz nem túl csábító. De én értékelek minden mást. Ahol vagyunk most, egy három épületből álló társasház féle. Nagyon kevesen laknak itt életvitelszerűen, de mára nagyon sokan voltunk már. Van a házakhoz tartozó saját stég, szauna és közös jacuzzi is. A parton nagyon sokan voltak, rengeteg kisgyerekes család. A gyerekek rezzenéstelen arccal fürödtek a tóban, öröm volt nézni a kis boldog arcokat. 

Rendhagyó ballagás

 Roland az egyetlen olyan gyermekünk, aki két iskolából is elballagott úgy, hogy fizikai valójában nem volt ott a helyszínen. Igazából csak Patrik az, akinek mondhatni teljesen hagyományos módon zajlott mindkét esemény az életében (már amennyiben hagyományosnak számít gipszes lábbal, mankóval ballagni). Erik középiskolai ballagása a covid évében lett volna, és így elmaradt, így neki is csak az általános iskolai volt, ami "rendesen" lezajlott. 

Roli az ideit úgy hagyta ki, hogy éppen a Balatonon vagyunk. Erik karácsonyi ajándéka volt a családnak ez a mostani pár nap Balatonlellén. Amikor foglalta, eszébe sem jutott, hogy bármi mással ütközhet, Patrikkal egyeztetett, hogy neki nincs e esetleg valami program. Nekem is csak valamikor január végén "esett le", hogy basszus, ilyenkor van Roli ballagása. Első körben arra gondoltam, majd csak este jövünk, nem délután, vagy egy nappal később. De Roland közölte, hogy nem, ő inkább ide jönne, nem a ballagásra, mert igazából neki ez semmit nem jelent. Még próbáltam győzködni, hogy meg fogja bánni, de amikor sokadszor is azt mondta, hogy szerinte ez nekem fontos csak, azért próbálom őt meggyőzni, akkor elengedtem. De persze még a héten is kérdeztem többször, semmi változás nem volt a véleményében. (Még ma reggel sem) 

Így aztán nagyon rendhagyó módon Roli így búcsúzott a középiskolás éveitől, hogy eljöttünk a Balatonra. Tíz évvel ezelőtt ezt el sem tudtam volna képzelni, de meglepő módon engem sem zavar úgy, mint esetleg illene. Mondjuk ebben benne lehet, hogy igazából tavaly illett volna ballagniuk az érettségi előtt (Eriknél még így volt), és hát amúgy még iskolába is fognak járni, mert a szakmai érettségik később lesznek. Szóval furcsa ez az egész..

Azt meg megtanultam az elmúlt években, hogy az a legjobb minden helyzetben, ami nekünk jó

.

Kedd

 Ma kora hajnalban kezdődött a nap. Ebben legalább az jó, hogy ilyenkor valahogy gyorsabban telik a munkaidő, és még itthon is marad abszolút értékelhető idő is. A munkaidőt is teljesen jól kitöltöttem, mert holnap már nem megyek, és vannak olyan feladataim, amíg mindig a hónap végén esedékesek, ezeket ma mindet megcsináltam. Hétfőn meg majd jöhet a szokásos hónapindító mindenféle. 

Délután még volt időm mosni, elmenni a könyvtárba, aztán elpakolni a kimosott ruhákat. 

Igazából lehet, hogy ha választhatnék, hogy milyen időintervallumban dolgozom le a munkaidőmet, akkor ezt a hajnali ötkor kezdődőt választanám hosszú távra is. Nem hiszem, hogy lesz ilyen opció valaha is, de ez is valami, hogy időnként megtehetem. 

Holnap kezdődik a hét jó része...majd elmesélem. 

Hétfő

 Éppen megy a Comedy centralon egy comedy est, ahol hallom, hogy mondja az előadó (nem tudom a nevét) "Szerintem én úgy pakolok, mint minden normális ember. Annyi alsógatya, ahány napra megyünk. Plusz egy, ha befosok. Ez egy örök félelem mindannyiunkban." És a nézőtéren felharsanó röhögésből lehet tudni, hogy és tényleg így pakol minden normális ember. Egyébként én is. 😅 Sőt, megfigyeltem, a fiúk is így pakolnak, plusz egy alsó, plusz egy póló, ha valami történik. Milyen kis banális hülyeség, és mégis van valami, amiben azért egyet tudunk érteni. 

Ma reggel jó hűvös volt, fáztam is egy kicsit, és igazából egész nap volt bennem egy kis borzongás, pedig szép, napos idő volt. 

A spanyolországi és portugáliai áramszünet híre keltett bennem némi bizonytalanságot. Pár évvel ezelőtt volt már ez a blackout felkészülés mizéria, amit akkor igazán elképzelhetetlennek gondoltam. És tessék. Nem lehetett kellemes élmény senkinek sem. 

Voltam ma fodrásznál is, több, mint négy hét után lett újra festve a hajam, és ez tök jó. Volt már, hogy három hetet sem bírt. Ez a luxoyás hajfesték tényleg jó, meg vagyok vele elégedve. 

Vasárnap

 Ma úgy voltunk, hogy váltottak egymást a gyerekeim. Gondolom, hogy erre még lesz azért példa a jövőben is, mert nem lesz mindig ilyen jó nekem, hogy itt lesznek körülöttem. Patrik jött délben, együtt ebédeltünk, aztán délután együtt néztük a Fradi meccset. Erik addigra már úton volt haza Debrecenből, de azért onnan nem valami gyorsan lehet hazajutni, úgyhogy amikor Patrik elindult a helyi csapat focimeccsére, ő akkor érkezett meg. 

Ma egyébként folyamatosan tettem-vettem, de semmi nagy dologra nem kell gondolni. Ma is ment a mosógép is, fel is kellett mosni, kitakarítani a wc-ket, ilyesmi. Végre elpakoltam a téli kabátokat is, egészen fellélegzett a fogas. Most már azért nem érzem úgy, hogy korai lenne. 

Holnap egy tök jó hét kezdődik, azzal a két munkanappal, ami lesz benne. 

Szombat

 Ma megint olyan szombat volt, amikor Balázs dolgozott. Szerencsére jövő héten már nem így lesz, bőven elég is volt már így egymás után három hétvége is. Na nem mintha panaszkodni akarnék, végtére is tudtuk, hogy ez ezzel jár. 

Nagyon fura volt, hogy Rolival ketten voltunk csak itthon. Erik meg tegnap elment Debrecenbe egy barátjához, Patrik meg majd csak holnap jön haza. 

Egyébként meg nem történt semmi, csak megfőztem, mostam, elpakoltam a konyhában, elpakoltam a ruhákat. A fennmaradó időben meg nyomkodtam a telefonomat (ahelyett, hogy találtam volna magamnak valami értelmesebb elfoglaltságot) 

Könyves péntek

 Annyi jót olvastam erről a könyvről, és annyira tetszett az írónő Másodvirágzás című könyve, hogy nagy várakozással vettem ezt is kezembe. 

És aztán nagyjából a könyv háromnegyedéig csalódás volt. Nehezen sikerült ráhangolódni, nagyon idegen volt valahogy az egész. Olyan furcsa érzelmi állapotban volt mindenki a könyvben, mintha nem is igazi emberek lennének, hanem csak ilyen robotok a saját mindennapjaikban..A főszereplő lány volt az egyetlen, aki időnként tudott belőlem némi együttérzést kiváltani, de őt sem tudtam igazán közel érezni magamhoz. Aztán volt egy fordulat, amikor hirtelen mindenki a helyére került, és eltűnt a titokzatosság, és onnantól volt igazán jó. Igaz, azt később raktam csak össze nagambanz, hogy pont ettől lett ez a könyv végül jó. 

Nem teljesen az lett a végkifejlet, amire számítottam. 

Semmiképpen sem szabad olyan lelkiállapotban olvasni, amikor az ember szomorú, vagy nagyon magányos, szükség van némi távolságtartásra, hogy ne gyötörjön meg az a sok minden, amire végül fény derül. Mindez ráadásul úgy, hogy nem minden van leírva, csak utal rá, csak érzékelteti. 

Szóval, ha még nem olvastad, olvasd el, de számíts rá, hogy furcsa lesz. És lehet, hogy neked tök más lesz, mint nekem. 

Csütörtök

 Hát ez a mai front elég rendesen megviselt. Már úgy ébredtem, hogy fáj a fejem. Igaz, akkor még azt gondoltam, hogy a kevés alvás miatt van. De nem múlt el sem attól, hogy ettem, sem attól, hogy ittam kávét, vettem be fájdalomcsillapítót. Egészen addig ki is tartott, amíg kora délután meg nem érkezett az első zivatar. Onnantól azért nagyon sokat javult a helyzet, de mondjuk addigra már mindegy volt, mert amúgy is megviselt annyira, hogy már nem volt kedvem semmihez. 

Kupaszerda

Ma olyan szép idő volt, hogy nagyon sajnáltam azt, hogy munkával kellett tölteni. Sokkal jobb programot is tudtam volna, de majd jövő héten már lesz jobb program is. 

Munka után otthon lehetett készülni az esti programra, ami mi más, mint meccs. Ezúttal egy Magyar Kupa elődöntő, amit az MTK ellen kellett megvívni. Azt már tudtuk, hogy ha mi nyerünk, a tavalyi csúfos kupadöntő után készülhetünk a visszavágóra a Paks ellen, akik tegnap legyőzték a Zalaegerszeg csapatát. 

A meccs gyász szünettel kezdődött, a tegnap elhunyt Garami Józsi bácsira emlékeztünk, aki edzőként a Fradi és az MTK edzője is volt. 

Ma 23 éve aludt el örökre a Fradi legenda Simon Tibi is, rá mi, szurkolók emlékeztünk a második percben. 

Nem volt annyira jó meccs, mint a hétvégi, de sikerült megnyerni, 3;1-re, így elégedetten indulhattunk haza este tízkor. 

Kedd

 Ma jó hosszú munkanapot tudtam le, reggel háromnegyed hatkor kezdődött, és csak fél négykor ért véget. Volt mindenféle dolgom, olyanok is, amiket szeretek csinálni, meg olyanok is, amit a hátam közepére sem kívánok sosem. 

Kicsit túlságosan is nyáriasra vettem ma a figurát, egész nap fázott a lábam, ami miatt aztán minden másom is. Meg azt sem kalkuláltam bele, hogy ennyi nap alatt azért az iroda áthűlt rendesen. Majd holnap okosabb leszek. 

Az meg tök jó most, hogy még csak egy napot dolgoztunk, mégis holnap már szerda lesz. 

Húsvét hétfő

 Jól kezdődött ez a nap, minden gyerekünk itthon aludt a saját szobájában. Valahogy még mindig ez tűnik normálisnak, pedig a hétköznapokon azért ez már nem munkálkodik bennem. Csak néha. 

Mindannyiunkat megrendített Ferenc pápa halálhíre. Természetesen sejtettük a legutóbbi súlyos tüdőgyulladás után, hogy sok ideje már nincs, erre azért mégsem számítottunk. 

Ebédre készült krumplipüré, sütőben egészben sült krumpli, fűszeres tarja, fasírt és párizsi szelet. Mindenki talált kedvére valót, és még csomagolni is tudtam Patriknak is mindenből. 

Már tegnap megbeszéltük, hogy ma délután hazavisszük, mi meg még sétálunk egyet a rakparton egyik hidtól a másikig. Így is tettünk. Nagyon jó meleg volt, jó sokan sétáltak. Budapest egy csodaszép város, és ezt csak ilyenkor lehet felfedezni, átutazóban, vagy épp valahova időre sietve, mégis a dugóban araszolva ez kevésbé tűnik fel. 

Húsvét vasárnap

 Ma sikerült mindent megcsinálni, amit szerettem volna. Készen lett a méteres még délelőtt, mielőtt indultunk a meccsre, még gyorsan megcsináltam rá a csokit is. 

A meccs ma nagyon jó volt. Pont az, amiért az ember szeret meccsre járni. Jó sokan voltunk, jó hangulat volt. Nagyon szépen sütött a nap, még melegem is volt. És hát láttunk egy lehengerlő győzelmet, hét gólt. Olyan sokat adott ez a ma délután ott, olyan jó volt ezt átélni így együtt. És ma megint megleptük Eriket is a meccs előtt. 

Azért természetesen a húsvéti hagyományok is jelen vannak nálunk is. Van sonkánk, van fonott kalácsunk, van tojáskrém, torma, retek. Reggelre járt itt a húsvéti nyuszi is... igen, még mindig. 😊 

Meccs után Patrik is hazajött, együtt vacsoráztunk, majd ő elment a barátaival locsolóbálba, éjszaka majd ide jön haza. 

Mindenkinek pihentető, feltöltődős ünnepet kívánok. Teljen úgy, ahogy nektek a legjobb. 

Szombat

 Ma volt az a nap, amikor gyakorlatilag reggeltől estig megállás nélkül csináltam valamit, mégsem végeztem mindennel, amivel szerettem volna. Nincs baj, mert semmi sem olyan, ami nem várhat, csak kicsit szar érzés újra és újra szembesülni azzal, hogy már nem megy úgy semmi, mint tíz évvel ezelőtt. Pedig gondolatban még simán az van, hogy meg tudom csinálni. 

De megvettem mindent, amire szükség lesz a következő napokban, mármint mindent, amit még fogunk enni..😅 Két körben sikerült, mert délelőtt az egyik helyen hús nem volt, a másikon meg tej..Szusit, kacsát vagy lazacot bárhol tudtam volna venni, de arra pont nem vágytam. 

Holnap még délelőtt sütök egyet, aztán délután meccsre megyünk. Ha minden igaz, végre igazi jó időben. 

Könyves (Nagy) péntek

 

Ez a könyv most kifejezetten wow élmény volt. 

Rögtön az elejétől beszippantott, és volt pár olyan estém, amikor rá kellett parancsolni magamra, hogy márpedig most már le kell tennem, mert menni kéne lefeküdni. 

A téma miatt megosztó lehet, mert időutazás van benne, de szerintem annyira jól ír az írónő, hogy szinte természetes, hogy akár ilyen is van. Nagyon sokszor szorult el a torkom közben, izgultam, hogy jól alakuljon a sztori. Nem pont úgy lett, ahogy én elképzeltem, de nem maradt bennem hiányérzet. 

Ajánlom mindenkinek, tökéletes kikapcsolódást nyújt. 

Szülinapos kispéntek

 A tegnapi gyönyörű tavasz után abszolút azt gondoltam, hogy most már akkor ez így marad. Nos, nem így lett. Amit ugyan jeleztek előre át ezzel foglalkozók, csak hát azért reméltem, hogy áprilisi tréfa lesz, hogy majd mégsem úgy lesz. Na mindegy is, úgyis dolgoztam ma is. 

Együtt mentünk reggel Erikkel, aki egyébként délutános volt a héten, ma azért jött reggel, hogy egy kollégája el tudjon menni szabadságra. 

Különleges nap volt, hiszen ma lett 23 éves. Többször is azon kaptam magam délelőtt, hogy nézem őt, és csak pörögnek az emlékek arról a 23 évvel ezelőtti napról, amikor született. Ő az egyetlen gyerekünk, akiért nagyon aggódtunk a születése után, akinek a többiekhez képest nehezített pálya jutott már rögtön az első napjaiban is. Soha nem lehet elfelejteni azokat a napokat, azokat az érzéseket, és a határtalan megkönnyebbülést, amikor végre jöhettünk haza. Mindenki azt mondta, na vele aztán lesz bajotok, mert igazi rosszcsont volt, bármilyen hülyeségre rá lehetett venni. Nem lett igaz, mert nem csak bajunk nem volt vele, de nagyon könnyedén találtuk meg a hangot mindig vele. Az, hogy mostanra a munkahelyünk is ugyanaz, még egy plusz köteléket jelent, és tök jó látni őt ebben a felnőtt életében is. 

Délután itthon már nem sok minden történt, Erik kívánságára a Burger King szolgáltatta az ebédet..

Most meg kezdődik a hosszú hétvége, ami nem mindenkinek lesz az nálunk, Balázs szombaton dolgozik majd.

Szerda

 Ma végre pont olyan idő volt, amit én is nagyon szeretek. Sajnos a nap nagy részében dolgoznom kellett, így nem tudtam maradéktalanul kiélvezni, de ami jutott, annak is nagyon örültem. 

Nincs most valami sok munkám, nagyon kényelmesen el tudom végezni az összes feladatomat. Furcsa is, mert azért ez nem a megszokott tempó nálunk. 

Délután voltam a lidlben. Már amikor beértem, majdnem sarkon is fordultam, ijesztően sokan voltak. Próbáltam minél gyorsabban haladni, de nem volt egyszerű. Azt megállapítottam, hogy egy csomóan készülnek arra, hogy egy egész utcának fognak grillezni és sonkát főzni, rengetegen lesznek csont részegek is. Az utolsó tálca akciós sörön képesek voltak összeverekedni. Én nem tudom, részemről még azt sem tudom, mit fogok főzni, csak nagyjából van elképzelésem. Azt tudom mit fogok sütni, de most teljesen visszafogott leszek (hacsak még szombaton el nem kap a hév). Természetesen annyira ma sem voltam ügyes, hogy már ne kelljen semmit sem venni,  de majd megküzdök holnap is, amivel kell. 

Kedd

 Ma biztosan front volt, mert kétféle emberrel találkoztam a nap során. Vagy pörgött, mint a duracell nyuszi, és mindent fel óra alatt akart megoldani, vagy semmire sem volt hajlandó, csak morgott mindenért. Én a kettő között lavíroztam, Reggel még elég morcos hangulatban voltam, mert nagyon nehezemre esett felkelni, és nem esett jól az sem, hogy megint szürke minden, és hűvös van, és esik az eső. Mindezt tetézi, hogy nagyjából sehogy sem állok nemhogy húsvéti készülődéssel, de még egy normális bevásárlással sem. Az nekem nagy lábon lövés volt, hogy már nem tudok rendelni házhozszállítással úgy, mint eddig. Hiába van az Auchan-nak és a Tesconak is ilyen szolgáltatása, azokat a termékeket vagy nem ismerem, vagy pedig pl az Auchan esetében van, amit hozzánk nem is szállítanak ki. Na majd hozzá fogok szokni valahogy megint, de most frusztrál egy kicsit..

Holnap muszáj lesz összeírnom miket kell vennem, és a nagy részét be is kéne szerezni. 

Ezen amúgy majd még kell dolgoznom, hogy az ilyen kattanásaimat el tudjam engedni. Úgy rá tudok ezekre a kis hülyeségekre pörögni, hogy borzasztó. 

Hétfő

 Hónapok óta nem fordult elő, hogy ilyen sokszor voltam ébren éjszaka, és ilyen rosszul aludtam. Nem is ettem mi volt velem, de végülis mindegy, mert már túl vagyok rajta. Reggel még próbáltam megfejteni az okát, de aztán úgy döntöttem, nem kell nekem mindent tudni, haladjunk szépen tovább. 

Egyébként az tök jól működik már egy ideje, hogy úgy telik az estém, hogy minden mozzanatnak örülök. Úgy megyek a kádba, hogy várom, hogy milyen jó lesz mindjárt belefeledkezni a könyvembe, aztán örülök, hogy milyen jó bekenni magam testápolóval, milyen jó fogat mosni, és milyen jó, mindjárt aludhatok. 

Igyekszem a napom nagy részét is így tölteni, észrevenni a sok kis apróságot, aminek lehet egy -egy pillanatra örülni, ha szükség van rá, akkor keresek valamit, ami ilyen. Például megnézem a vakációs visszaszámlálót, amiben három esemény felé számol éppen vissza (és azért csak három, mert nem lehet többet az ingyenes verzióban). De van olyan is, hogy a chat gpt -vel "beszélgetek" valamiről, ami éppen eszembe jutott, vagy kíváncsi vagyok rá. Meglepően konstruktív beszélgetéseket lehet vele folytatni, ráadásul roppant szórakoztató is..

Szóval így vagyok most. Türelmesen várom, hogy végre megérkezzen az igazi tavasz, de azt hiszem, ezen a héten sem lesz még az igazi. De annak lehet örülni, hogy csak négy napot kell dolgozni. 

Vasárnap

 Szerencsére a mai nap kevésbé volt tervezhetetlen, mint a tegnapi. Bár akkor, amikor szembesültem vele, hogy az egy kiló hekkfilé összesen öt darab halat takar, egy pillanatra kétségbe estem. Fejenként egy szelet rántott hallal nem lakik jól nálunk senki...na de szerencsére mindig van megoldás, és anyukámnál volt némi nem fagyasztott csirkemell. Meg is volt mentve az ebéd, senki nem maradt éhen. És szerencsére ma is öten ültünk az asztalnál. 

Három felnőtt fiam van, ami olyan elképesztő, hogy néha én magam is rácsodálkozok erre. Az életük legtöbb pillanatában ott voltam, láttam őket, mégis olyan félelmetesen gyorsnak tűnik ez az egész. Mostanában, gondolom Roli középiskolai éveinek a vége felé közeledve jó sokszor gondolok erre, hogy mennyi mindent éltünk át együtt, és milyen jó, hogy ennyi minden megadatott velük. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ők lettek a fiaim. ❤️

Egyébként csak a szokásos vasárnapi dolgokat csináltuk, és élveztük a nyugalmat. Most így pont jó is volt. 

Szombat

 Voltak mára nagy terveim. Tegnap délután még azt gondoltam, hogy minden bevásárlást lebonyolítunk l, és ma egy jó alvás után úgy fogok felkelni, hogy előbb rendet rakok a spájzban, aztán megpucolom az ablakokat, stb stb. 

Nos, ezek közül egyik sem valósult meg, a bevásárlás mára maradt, az ablakpucolás elnapolva valamikorra. Tulajdonképpen nagyon kevés igazán hasznos dolgot tudok felmutatni, mert elég sűrűn azon kaptam magam, hogy csak ácsorgok a teraszon, és élvezem a szélmentes napsütést. 

Ha Balázs nem dolgozott volna, és még ráadásul egy komoly technikai probléma is hátráltatta, így jó későn ért haza, akkor biztosan a Balatonon lettünk volna ma. Na de majd eljön az is, amikor ott leszünk, az egészen biztos már, hogy az idén is összesen majdnem négy hét lesz, amikor ott kelünk, ott fekszünk. A többi lesz a ráadás. 

Mindenesetre holnapra már csak azt terveztem el, hogy mi lesz az ebéd. Azt talán nem kell újratervezni...hacsak nem felejtem el kivenni S halat a fagyasztóból. 

Könyves péntek

 

Vannak mindig visszatérő témák, amikről sok könyvet olvastam, olvasok. Az egyik ilyen a könyvesbolt (vagy néha könyvklub, esetleg könyvtár). Számtalan variációt olvastam már ez alatt a nagyjából 35 év alatt, mióta a könyvek és az olvasás a mindennapjaim része. Szerintem nem is volt olyan, ami nem tetszett, vagy nem szerettem, vagy közben nem képzeltem el, hogy milyen is lenne a saját könyvesboltom. 

Ez a mostani könyv egészen különleges. Úgy tűnik, ez a több idősíkon zajló történet is velem van mostanában folyamatosan, mert ez is egy ilyen könyv. Van benne minden, még misztikum is. Nagyon érdekes ez egyébként, hogy ilyen kicsit fantasy világ is van benne, így kapcsolódik össze a két főszereplő nő története. Nagyon jól van megírva, visz magával a történet folyamatosan, a két női főszereplő mellett van egy férfi főszereplő is. Így aztán van a történetben némi kis szerelem is. Nagyon tetszik, hogy minden sorból egyértelmű, hogy mennyire fontosak, és mekkora értékek a könyvek, tetszett, ahogy a múlt után kutatnak, amekkora tisztelettel kezelik a már megtalált kincseket. 

Abban nem vagyok biztos, hogy mennyire tetszene másoknak, de nekem nagyon jó élmény volt olvasni, így azért bátran azt mondom, hogy ne hagyjátok ki, ha lehetőség lesz rá. 

Hát...

 Nem akartam írni róla, mert egyébként semmi közöm az egészhez, de valahogy mégsem tudom szó nélkül hagyni, mert ez valahogy egy új jelenségnek tűnik. 

Van ez a Reddit nevű valami. Nem tudom pontosan minek kell nevezni, mert én magam sosem láttam a felületet, de amiket tudok róla, olyasmi lehet, mint egy fórum, ahová valaki bedob egy témát, és azt kibeszélik. Ezzel önmagában nekem semmi bajom, de igen sokszor futottam bele mar Itt-ott, hogy erről a helyről indult valakinek a lejáratása. 

Most is éppen zajlik egy ilyen tiktokon, egy egész család van célkeresztben. A teljes történetről véleményt formálni nem szeretnék, a lényege, hogy örökbe fogadtak egy beagle-t, és amíg meg nem javították a kerítést, meg nem szokta meg a helyét, az udvarban a tyúkokat, egyéb szárnyasokat, egy nyolc méteres póráz szerű valamin ki volt kötve. Ezt valaki lefényképezte, felrakta a redditre, és elindult a család ellen a gyűlöletcunami. Mindenféle influenszerek osztják az észt a témában, de nagyjából boldog - boldogtalan gyártott már videót a témában. Ami nekem elképesztő, hogy emberek kérdés nélkül azonnal úgy reagálnak, hogy abban a családban mindenki gonosz, undorító, és legyen halál fia. Olyan keresetlen szavakkal, és olyan gyűlölettel beszélnek róluk, ami már -már ijesztő. 

És ezért nem bírtam nem írni erről, mert ez a jelenség bőven túlmegy azon a határon, ami nálam belefér a normális véleményformálásba. Lehet másképp gondolni, lehet más értékrend szerint élni, de hogy jön ahhoz bárki is, hogy szimplán a véleménykülönbség miatt a végletekig megalázza a másikat nyilvánosan?  Ezek az emberek nem tinik, nem gyerekek, akik fel sem fogják a tetteik súlyát. Felnőtt emberek, családanyak, családapák.

Én nem tudom, hogy hogyan gondolják ezt normális viselkedésnek, és vajon kell e számítani arra, hogy ez egy gyorsan terjedő jelenség lesz, de ha igen, akkor részemről inkább nem szeretném használni az internetet.