Szerda

 Jó hűvös reggelre ébredtünk, most már aztán igazán őszi hangulata van ennek. Bár hétvégére még nyári időt ígérnek. Most kicsit szkeptikus vagyok ezügyben még, de én aztán egy kicsit sem bánom, ha ez tényleg így lesz. 

Ma is jó tevékeny munkanap van mögöttem, nem unatkoztam egy percet sem. De készen van minden, aminek készen kellett lenni, minden statisztika naprakész, minden megrendelt terméknek van helye a raktárban, 

Van egy tök fura hiányérzetem a napokban, de hiába gondolkodom, nem jövök rá, hogy mi okozhatja. Remélem azért nem felejtettem el semmi olyat, ami nagyon fontos lett volna. Bár azokat általában beírom a naptárba. 

Kedd

 Ma reggel, amikor beértem dolgozni, és ott találtam egy kedves fiatal kolléganőt a pihenőben az asztalra borulva eszembe jutott, húgy a legnagyobb (és talán az egyetlen) áldása a klimaxnak, hogy olyan ritkák lettek a migrénes rohamaim, hogy már nagyon meglepő, amikor ilyen van. Szegény borzasztóan szenvedett, nagyon sajnáltam. Segítettünk neki Balázzsal, amiben csak tudtunk, végül később Balázs mondta, hogy haza kellett mennie. 

Múlt héten egy másik kolléga szenvedett végig egy napot így. Én nagyon együtt tudok érezni mindenkivel, akinek ilyen fejfajásai vannak, tudom, hogy milyen érzés, tudom, milyen nehéz ilyenkor. Százmillió praktika van, ami az egyiknek tök jó, a másiknak nem biztos, hogy az. Én azért az utolsó ilyen évben már nagyon rutinos voltam, bár, azt hiszem, épp akkor, abban az évben éltem át minden idők legkomolyabb fájdalmait. Szóval legyen bármennyi hőhullám, meg mutasson a mérleg is elborzasztó számokat, inkább ezek, mint az a fajta szenvedés. 

Egyébként ma ez a hidegfront nem volt gyenge, én is éreztem minden porcikámban, hogy valami nem az igazi. Mondjuk leginkább nagyon fáradt voltam tőle. (Meg attól a szivatós feladattól, amivel reggel várták) 

Hétfő

 Ahhoz képest, hogy hétfő volt, nem is volt ez ma egy rossz nap. Valószínűleg nagyban befolyásolta az, hogy az elmúlt napokhoz képest sokkal kevésbé fájtak már az ízületeim. Így azért kevésbé voltam nyűgös. Volt bőven mit csinálni is, így szinte elröppent a nap, és ez így teljesen rendben is van. 

És még a nap is szépen sütött ma, egyetlen baleset sem volt a környéken, szóval tényleg, egy szavam sem lehet erre a hétfőre. 

Rolinak tök fura órarendje van az egyetemen. Egyik héten megy szinte reggeltől estig, másik héten meg egyáltalán nem. Most van az a hét, amikor egyáltalán nem, ezt könnyen meg tudja majd szokni. A jövő hét azért húzósabb lesz biztosan. Na de még fiatal, ilyenkor bármivel meg lehet birkózni. 

Vasárnap

Ma jó nagy esőre ébredtünk, és ezzel egyidőben jó nagy szürkeségre is.

Délelőtt elmentünk Budaörsre, a sinsay-ben vettünk nekem két farmert, Balázsnak egy kardigánt és egy mellényt. Erik vett magának egy pulcsit a h&m-ben. Aztán ebédeltünk, vettünk egy polcot a Praktikerben, az Aldiban vettem még a holnapi szendvicsekhez zsemlét és sajtot, és csak ez után indultunk haza. Jó nagy kerülővel, mert baleset volt az autópályán, az 1-es főúton, és egy másik úton is, ahol kisebb kerülővel tudtunk volna jönni. Bele sem merek gondolni mi lesz még itt három évig. 

Délután felkerültek a polcok Erik szobájába és Roli szobájába, én még elpakoltam a ma mosott ruhákat, aztán felmostam, kitakarítottam a fürdőt meg a wc-t. Pont este is lett mire végeztem. 

Újabban egyébként elég sokszor jut eszembe, hogy mennyire felesleges is vagyok most már. Mindenki tök jól tud boldogulni nélkülem, egy csomó minden van, ami egyszerűbb nélkülem, mint velem (pl bárhová menni, mert lassú vagyok). Nem a legjobb érzés, és még keresem azt, mitől fog ez változni. Az nem segít a helyzeten, hogy mennyi mindennel kell szembesülnöm, ami már nem megy. 

Szombat

 Bár legszívesebben egész nap ágyban maradtam volna, de susrm voltam az a fajta, aki még azelőtt feladta volna, hogy mindenképpen rákényszerülne. Így felkeltem, megcsináltam a dolgaim nagyjából hetven százalékát. Többet nem, mert sokkal lassabb vagyok, mint normális esetben, és vár maximalista is, de nem teljesen hülye. 

Balázs dolgozott ma, ennek ellenére mégis öten ebédeltünk délután, amikor megérkezett. Többféle ebéd is volt ma, és bár finom volt, de mégsem voltam vele teljesen elégedett. 

Kicsit azért kedvetken és szomorkás vagyok egy csomó minden miatt, amiről nincs kedvem írni. 

Könyves péntek

 Ez egy nagyon furcsa könyv. Majdnem abbahagytam, mert nem tetszett sem a nyelvezete, nem voltak szimpatikusak a karakterek sem.. De végül nem bántam meg, hogy elolvastam. Azom túl, hogy a végére egészen komoly meglepetést is okozott, komoly tanulságokat hordozott magában felületes barátságokról, félreismert emberekről. 

Ez egy kis cuki, habkönnyű olvasmány. Azt csak a könyv kinyitása után vettem észre, hogy elvileg van egy első része is, de nem volt probléma, hogy azt nem olvastam. Jól kikapcsolt, kellemes időtöltést jelentett. 

Csütörtök

 A mai nap már sokkal jobb volt, mint a tegnapi, és így rögtön ki is lehet mondani, hogy olyan vagyok, mint az időjárás. Mondjuk ezt tudja rólam már elég régóta mindenki. 

Volt egy csomó munkám ma, olyan is, amit nagyon utálok csinálni, leginkább azért, mert értelmetlennek találom. Így aztán ezt sokkal tovább is tart megcsinálni. 

Délután itthon pakoltunk kicsit még, kiválogattuk mit tudunk a holnapi szelektív hulladékgyűjtésben elvitetni. Ez az egész egy ilyen végtelen ciklus, érzésem szerint sosem lesz vége, pedig azért már tényleg csak a töredéke van annak, ahonnan indultunk. 

Az ízületeim fájnak nagyon most, nem is értem mitől, de nagyon kellemetlen. 

Szerda

 A mai borús és szürke nap nem az enyém volt, az biztos. Nagyjából el is ment minden kedvem mindentől miatta. Amúgy is kicsit furán érzem magam. Semmi igazi baj, csak pont semmi nem jó. 

De majd holnap jobb lesz megint. Ma nincs kedvem írni sem. 

Kedd

 Ma volt egy újabb kör szemétszállítás itthonról. Ezúttal sikerült olyan brigádot találni, akiknek nem kellett a havi fizetést odaadni. Mondjuk cserébe kicsit válogatósabbak is voltak. Na nem baj, megint ennyivel is kevesebb van már. Azt szavakkal nem is lehet elmondani, hogy mi minden van itt felhalmozva. Semmi nem használható, mert mindent jól elrakott valaki, de soha többé nem tudta, hogy hol van. Na mindegy is, ezen már nem mérgesítem magam, változtatni csak úgy lehet, ahogy most csináljuk. 

Most még az utolsó percek, a hosszabbítás percei vannak hátra a Magyarország-Portugália vb selejtező meccsből. Már kétszer láttunk magyar gólt, mindkettőt Varga Barna fejelte. Sajnos ez még a döntetlenhez is kevés most, ők hármat rúgtak. De nem volt ez rossz meccs, szerintem így ki lehet kapni. 

Este, még a meccs előtt Roli hozott egy kis izgalmat az életünkbe azzal, hogy elvágta az ujját, majd amikor már nem vérzett annyira, fújtam rá fertőtlenítő spray-t, és az, ahogy csípte, úgy lesokkolta, hogy el is ájult. Nem tartott az egész tovább pár másodpercnêl, a nagyobb baj az volt, hogy állt a mosogató előtt, és én hiába próbáltam megtartani, nem bírtam, így csak tompítani tudtam, hogy ne essen nagyot. Szerencsére azért az ijedtségen kívül semmi baja. 

Hétkezdés

 Egyébként sem a kedvencem a hétfő reggel, de szabadság után még inkább így van. Legalább ezer dolgot tudnék rögtön ébredés után felsorolni, hogy miért is lenne sokkal jobb otthon maradni. De amit gond nélkül megtettem középiskolás koromban (értsd: az ilyen napokon gond nélkül lógtam a suliból), azt felelősségteljes felnőttként nem lehet megtenni, így menni kellett, mese nem volt. 

Szerencsére kevésbé volt szar nap, mint amire számítottam. Unalmas kicsit sem, de szerencsére azért teljesen kezelhető és vállalható szinten maradtak az izgalmak is. 

Itthon még elméletben voltak terveim, mielőtt hazajöttem, de aztán elég gyorsan elfogyott a lendület. Volt ma délután egy újabb kör újabb pár melléképület kiürítése kapcsán. Mostanra anyukám kicsit kevésbé nehézkes, a nevelőapám az, aki borzasztóan ragaszkodik hülyeségekhez. Na mindegy, majd egyszer végre eljutunk odáig, ahová szeretnénk, és a végén mindenki belátja majd, hogy tök jó így, csak addig még van pár ilyen fura nap. Gondolom könnyebb lenne ez az egész, ha kicsit kevésbé lennének beleszürkülve a saját problémáikba, de ezen már végképp nem tudok segíteni. 

Vasárnap

 A mai nap legjobb része az volt, amikor ebédnél mindannyian együtt ültünk az asztalnál. Szeretem az ilyen ebédeket. 

Egyébként ezen kívül csak a házimunkával foglalkoztam érdemben, Volt bőven mosnivaló, meg aztán elpakolnivaló ruha is, de leküzdöttem az akadályt. 

A Forma 1 ma is a szokásos hangulatban telt, még véletlenül sem történik meg az, hogy ne emelje fel valaki a hangját. Vicces lenne, ha nem hallanàm. 

A Forma 1 után Patrikot elvittük Őrmezőig, útközben beugrottunk az ikeába, Patriknak kellett pár apróság. Nagyon nem nézelődtünk, így nem töltöttünk bent túl sok időt. Kb pont annyit, ami még elviselhető. 

És a mai nappal sajnos újra véget ért a gondtalan napok sorozata, holnap már menni kell dolgozni. 

Újra itthon

 Ma reggel úgy ébredtünk a balatoni panorámás apartmanvan, hogy tudtuk, ma már nem ott fogunk lefeküdni. Őszintén szólva, maradtunk volna még. 

Pedig akkor még nem is tudtam, hogy mostanra olyan borzasztó rosszul érzem magam, mint már nagyon régen nem. A semmiből lett olyan migrénem, hogy alig bírok magammal. Egyelőre semmi nem segít, még a két magyar gólnak is csak fél szemmel tudtam örülni. A második félidőt már nem is biztos, hogy meg tudom nézni, de azért remélem, a végén is mi fogunk örülni..

Péntek

 Valahogy sokkal gyorsabban lett péntek, mint ahogy szerettem volna, de ez ilyen, sajnos az idő itt sem állt meg. Pedig ezen a héten nem bántam volna. 

Roli ma is volt az egyetemen, borzasztóan korán kellett kelnie, a negyed hatos vonattal ment. Szerencsére korán végzett, fél egykor már itt is volt, így együtt ebédeltünk. 

Délután tök jó meleg volt, sétáltunk, a strandon az egyik büfében a fiúk söröztek, én ittam egy rozé hosszúlépést. Ücsörögtünk egy kicsit az összes strandon. Mire hazafelé indultunk, már kezdett feltámadni a szél, végül este nyolckor már egészen komoly erővel tombolt itt a part közelében, így ma este már nem sok időt töltöttünk kint. 

Erik ma esti fotói:

Csütörtök

 Ma mindannyian "itthon" voltunk, Rolinak ez volt az egyetlen olyan napja a héten, amikor nem kellett mennie az egyetemre. Nem csináltunk nagyon extra dolgokat, csak a városban sétáltunk, délután strandoltunk is. Igaz, strandolás néven csak vízben sétálgatást lehet jár említeni, mostanra megint nagyon alaposan megcsappant a vízmélység. De nem aggódom, volt már ilyen. 

Csak úgy vagyunk

 Tök sokan (mondhatnám szinte mindenki) azt gondolja, vagyis elég sokszor mondják is, hogy ennyiszer a Balatonon lenni unalmas. Főleg így, hogy mindig Bogláron vagyunk.. Párszor már elmondtam ezeknek az embereknek, hogy nekünk ez a tökéletes pihenés, az igazán felhőtlen kikapcsolódás, mert úgy vagyunk itthon, hogy minden, egyébként otthoni és hétköznapi gondot magunk mögött hagyunk, és csak azzal foglalkozunk, hogy az adott napon épp mi a jó nekünk. Az meggyőződésem, hogy az, hogy az elmúlt években ezeket a napokat meg tudtuk engedni magunknak nagyban hozzájárult ahhoz, hogy testileg is, lelkileg is egészségesek vagyunk. Épp ezért minden egyes alkalmat ki fogunk használni ezentúl is, és nem, nem unalmas. Meg mindig tudunk gond nélkül gyönyörködni a Balaton látványában bármikor, bárhol. Minden nap másmilyen, pedig mindig ugyanaz. Még mindig tudunk úgy sétálni napi húszezer lépést, hogy nem is megyünk mindenhová, ahová lehetne. És mindig vannak kisebb -nagyobb csodák is a környéken. 

Tihany -kettesben

 Ma délelőtt a fél tizes vonattal Roli elment az egyetemre. Amíg vártunk arra, hogy megérkezzen az ebéd sétáltunk egy jót itt Bogláron, aztán már indultunk is Tihanyba. 

Voltunk már ott mindenféle évszakban, gyerekekkel, szülőkkel, barátokkal, de kettesben még sosem. Ma erre is sor került. Jó meleg volt, úgyhogy az emelkedőkön azért megizzadt a hátunk rendesen, de jó alaposan körbejártuk a kikötőtől a Visszhang dombig mindenhol. Most nem nagyon volt tömeg sehol, és csomó hely nem is volt nyitva sem, de igazából nekünk nem hiányzott sem a tömeg, sem bármelyik zárva tartó vendéglátó egység. 

Mióta készen van teljesen az apátság és környéke teljes felújítása most jártunk ott először úgy, hogy nem csak gyorsan átrobogtunk ott, hanem ráérősen körül is néztünk. Nagyon szép minden, az a kilátás pedig páratlan. Bármeddig tudnék ott ülni, és nézelődni. 

Hazafelé még megálltunk fagyizni Lellén. Fél hatkor megérkezett Roli, vele együtt vacsoráztunk, aztán még sétáltunk is egyet, , és véget is ért ez a nap is. 

Hello, szeptember

 Már egy pár éve nagy csalással indítjuk a szeptembert, és az ősz kezdete is a Balatonnál talál ránk. Ma is így volt, ráadásul olyan szerencsénk van, hogy az ősz első napján visszatért a nyár is. A bátrabbak ma voltak a vízben is, a kevésbé bátrak csak nézték.  

Roli ma hősként bement az egyetemre a hajnali negyed hatos vonattal. Igaz, a Neptun napok óta elérhetetlen volt, a legutolsó infó az volt a múlt héten, hogy ma fel kilencre ott kell lenni. Már Budapesten volt, amikor a Neptun magához tért, és ott a mai napra semmi nem volt. Azért próbálkozott, hátha működik az, hogy ha már itt van, maradjon, de nem, úgyhogy végül fel tizenkettőre már újra itt volt a Balatonon. De a héten többször kell még mennie. Az országbérlet elég gyorsan csúcsra is lesz járatva. 

Délután nagyon jó idő volt, még melegünk is volt séta közben, de nagyon örültem ennek. 

Estére hárman maradtunk, Erik hazament dolgozni, de szerda reggel már jön vissza. 

Vasárnap

 Ez a nap úgy kezdődött, ahogy az előző véget ért. Sőt, még tudott is rosszabb lenni, mert éjszaka hatalmas szél is lett, de az eső esett továbbra is. Így aztán a délelőtti terveinket elvetettük. Hajóval mentünk volna Révfülöpre, ott szerettünk volna ebédelni, de félő volt, hogy az időjárás miatt nem lesz nyitva ott sem semmi. Nem vállaltuk be, nem lett volna kellemes ott ácsorogni a szakadó esőben..

Azért eltöltöttük a napot így is, de alig vártam, hogy végre elalljon az eső, és mehessünk sétálni. Olyan más látvány ilyenkor a Balaton, az egész nyáron élettel teli utcák kiürülnek, alig van itt-ott pár ember. Jó, ma az időjárás miatt is így volt, de egyébként is mindig ez van. 

Azért kárpótlásul este egészen szép kis naplementét láttunk. 

Hello, Balaton

Tegnap éjjel alig négy órát aludtam csak, ami elég szokatlan egy olyan péntek után, amikor hajnali ötkor már dolgoztam, és csak tizenegy után feküdtem le. Igaz, volt itt éjszakai szél és eső, meg jól túl is pörgettem magam tegnap délután és este, valószínűleg nem tudott elég jól kikapcsolni az agyam. 

Ma reggel összepakoltam négyünknek, és elindultunk a (most már mondhatni) szokásos nyár végi/ősz elejei balatoni hetünkre. Patrik ma a barátja esküvőjén van, de egyébként sem tud már velünk jönni, mert nincs szabija. Erik sem lesz végig itt, neki is haza kell mennie két napot dolgozni, és Roli is megy az egyetemre majd két napot. És hétfőn mi is dolgozunk innen. Én mondjuk (a világ legnagyobb marhájaként) úgy, hogy egyébként szabin leszek, Balázs legalább home officeban. Ennyi furcsaság mellett rögtön úgy is kezdődött az első nap, hogy egész nap esik. Az időkép szerint ez holnap délelőtt kilencig így is lesz. De nem baj, a teraszról a Balatonra látunk, és így az eső is kicsit másmilyennek tűnik. Tetszeni nem tetszik azért most sem, szerintem sosem leszünk barátok. 

Könyves péntek

 

Ez is egy, a II. világháború idején játszódó történet, de itt egy teljesen más aspektusból szemlélve a háborút, hiszen Amerikáról van szó. Mondhatnám, hogy a háború mellékszál, de nem, mert a főhős életét pont ez befolyásolja abba az irányba, amit olvashatunk.

Jó pörgős könyv, folyamatosan zajlanak az események, mégis épp eléggé mélyen megélt érzelmi szálak is vannak benne. Érdekes is a téma, ami a középpontban van, és szerintem tök jól van megírva. Tetszett az írónő stílusa, a szereplők is nagyrészt szimpatikusak voltak. Azt hittem amúgy, hogy nem találtam ki a végét, mert egy darabig tök más irányba ment, de azért a végén mégis jó lett minden. 

Szerintem olvassátok el, pár estére jó kikapcsolódást nyújt.

Csütörtök

 Ez a hét extrán nyűgösen telik. Mat egy csomó mindent elengedtem, ami egyébként még múlt héten tervben volt, de most mégsem fér bele az energiámba. Mindegy, ez most így lett, majd amikor több kedvem lesz, és kevésbé leszek fáradt, akkor majd megcsinálom. 

Voltam ma fodrásznál. Ért némi csalódás, amikor kiderült, hogy akihez készültem, mégsem tudott jönni. Volt helyettese, és ő is aranyos volt, meg is csinálta a hajamat, de nem rá számítottam. Nem baj, majd legközelebb. Hívtak volna, hogy szóljanak előre, de nem volt meg a telefonszámom. 

Szerda

 Ma ez nem volt az én napom, pedig már tök jó nyárias meleg volt megint. Már tegnap este is nagyon fáradt voltam, de ez jóformán semmit nem változott reggelre sem. Alig bírtam felkelni. A helyzet csak fokozódott, délelőtt már így éreztem, hogy biztos beteg leszek, azért fáj minden porcikám. Azért ez remélem elmarad. 

Délután voltam könyvtárban, aztán megnéztük a  Fradi meccset. A múlt heti meccs visszavágója volt. Ez a meccset Bakuban sikerült megnyerni, de a BL főtáblára jutás nem sikerült. 

És közben megint rám tört az álmosság, úgyhogy megadom magam. 

Vannak

 azok a szerencsések, akik örökölnek az őseiktől nem csak szép emlékeket, hagyományokat, és nagy becsben tartott tárgyakat, kézzel írt recepteket megsárgult füzetben, hanem esetleg még olyan ingatlant is, ami gondozva volt. 

És vagyunk mi, akik ilyeneket:

A képen nem is feltétlenül látszik az a negyven év alatt felhalmozott gyakorlatilag értéktelen szemét, ami a hátsó udvarban gyűlt. Egy darabig azért nem lehetett hozzányúlni, mert még jó lesz valamire minden. Aztán meg már ment az egymásra mutogatás, a nagyapám szerint a nagybátyám hordta oda, szerinte a nagyapám, így aztán mindenki várt a másikra, hogy majd megoldja. 

És aztán most elérkezett az idő, amikor végképp eldöntöttük, hogy ennek innen most már tényleg menni kell. Nem volt könnyű menet, mert anyukám úgy van ezzel, hogy utálja nézni, de még jobban utál ilyesmire pénzt költeni. És hát ott van jó mélyte beépülve, hogy de még jó is lehet ez valamire. Volt itt sértődés mindenki részéről, de végül ma már ez a kép készült ugyanott. 

A két kép között jó sok pénz a különbség, de egy lépéssel közelebb kerültünk egy élhető udvar felé. 

Hétfő

 Ma jó hosszú nappal kezdtem meg a hetet, mert már reggel hattól dolgoztam, és csak fél négykor indultam haza. Nem baj, most ezen a héten megint minden nap számolhatok vissza, mert szombaton megint kezdődik egy balatoni hét. Azt mondják hogy ez nem jó, mindig várni valamit, merthogy akkor nem is igazán jó soha semmi, de én speciel pont ebben találom meg azt, amitől a kevésbé jó is sokkal jobb. Mindig van egy kitűzött nap, amikor eljön az, amiért érdemes azokat a dolgokat is elviselni, megcsinálni, aminek egyébként leginkább már rég hátat fordítottam volna. Nagyon ritkán van olyan, hogy tárgyra vágyakoznék, nem nagyon tud lázba hozni segy új ruha (najó, a legújabb skechers cipőm kivétel, mert ahányszor felveszem, annyiszor hoz lázba, ahogy a felhőkön járok benne) , nem veszek magamnak kütyüket, de érzésekre, élményekre nagyon tudok vágyakozni. Elképzelem, hogy milyen lesz majd, és amikor átélem, akkor elraktározom minden egyes pillanatát. Vannak olyan fotók a telefonomon,amik egy egy ilyen érzés pillanatot adnak vissza, és ha megnézem, újra ott gsgyokz, és pontosan azt érzem, amit akkor. 

A nagy élményeket nyújtó pillanatok, napok mellett persze vannak ilyenek a mindennapokban is, de azok másféle energiát adnak. Ezek között sok olyan is van, ami előtte annyi energiát vesz el, hogy nem is mindig jön azonnal az a fajta jó, amiért érdemes. 

Szóval már csak négy nap...🙂

Vasárnap

 Hű, micsoda hűvös reggelre ébredtünk. Már éjszaka is éreztem, amikor párszor felébredtem, hogy fázik a lábam. Igaz, még mindig teljesen nyitott ablaknál alszunk, de meglepődtem reggel hétkor, hogy csak 19 fok van bent. (Kint meg 11). 

Szerencsére nem marad ez így, jön vissza a melegebb idő. Korai lenne még ilyen gyorsan ekkora lehűlés. 

Délelőtt főztem, rögtön háromfélét is. Készültünk ebéd után Patrikhoz, kert segítséget pár dologban. Gondoltam, ha már úgyis megyünk, akkor viszünk neki is kaját, egy-két napra meg lesz oldva a főtt étel. Főz magának rendszeresen, de mégiscsak egyszerűbb ez így. Örült neki. Ők összeraktak egy lámpát, elhozták a porszívóját, meg felmosó cuccokat, én addig megpucoltam nála az ablakokat, meg pár apróságot még megcsináltam. Ennyivel kevesebb marad neki, nekem meg nem tartott semeddig. 

Hazafelé jó sokáig jöttünk, hatalmas dugó volt az autópályán.. Belegondolni is borzasztó, hogy ez vár ránk három évig. Ráadásul mi az autópálya feljáró mellett dolgozunk, a munkahelyünk és az otthonounk közötti távolság autóval normális esetben öt perc, de volt már, hogy fél óra alatt értünk haza. Sajnos másképp nem tudjuk megközelíteni, mint a főúton, nincs egyéb alternatív útvonal. Pedig ha lenne, nyáron biztosan nem kocsival járnánk. 

Itthon még megcsináltam, amire tegnap és ma délelőtt nem jutott idő, és vége is volt a napnak. 

Most meg olvasók egy kicsit, aztán menni kell lefeküdni, mert holnap kezdődik egy újabb hét, és menni kell dolgozni. 

Szombat

 Ma Balázs megint dolgozott, úgyhogy ma is a késői ebéd forgatókönyv volt érvényben. Ehhez is hozzá vagyunk szokva, de azért jobban szeretjük azt, amikor mindenki itthon van. 

Délelőtt mostam, előkészítettem az ebédet, ami na egy tiktok kaja volt megint, csirke felsőcombfilét pácoltam pirosarany-mustár-grillxsirke fűszer és fokhagyma keverékébe, és ezt sütöttem úgy, hogy a tepsive krumplit tettem alá. Finom lett. 

Délután végre rászántam magam egy jó alapos fürdőszoba takarításra. Minden kosarat kiürítettem, kiselejteztem, mindent lemosták. Azt hittem végzek egy óra alatt, de kettő lett belőle. Még utána elpakoltam a megszáradt ruhákat. Addigra este is lett, meg jól el is fáradtam. 

Könyves péntek

 

Hát ez nem az a habkönnyű olvasmány volt most, mint az előző hetekben olvasottak. 

A 2. világháború idején játszódik, egy fiatal bécsi zsidó lány sorsáról szól. Egyáltalán nem klasszikus háborús könyv, és még a zsidóüldözés sincs igazán hangsúlyosan jelen. Inkább minden esemény csak a kerete annak, hogy azokat az elképesztően mély érzelmeket bele tudjuk helyezni valamibe. 

Mesteri az érzelmek megjelenítése, és annak ellenére, hogy gyakorlatilag a könyv végig egy nagy, végtelen szomorúságfolysm, amiből csak időnként van némi kis boldogságnyi fellélegzés, nem hatott rám egyáltalán negatívan. 

A vége kicsit giccses talán, de ennyi szomorúság után pont kell is. 

Bármikor újraolvasnám. 

Csütörtök

 Jó furcsa nap volt ez most, olyan hétfő hangulata volt mindennek, miközben csütörtök volt. 

Ezen a héten gyakorlatilag három ember munkáját csinálom, amivel alapvetően semmi bajom, sőt, vannak olyan időszakok, amikor élvezem is csinálni, mert tök jó érzés, hogy képes vagyok rá. Ugyanakkor elég rendesen leterheli az agyamat, délutánra már rendesen koncentrálni kell, hogy ne keverjem össze a dolgokat. 

Itthon nagyjából rendben van minden. Továbbra sincs a minden napra jut egy kisebb konfliktus, némi sértődés. Azt mondjuk most már meggyőződésből tudom mondani, hogy az a mondás is igaz, hogy "addig örülj, amíg kicsik". És nem, nem lehet okom panaszra, mégis elég nehéz tud lenni, hogy szükség van a tanácsra, de csak egy bizonyos határig. Na majd ehhez is hozzá fogunk szokni egyszer. 

Augusztus 20

 Ma, miután jól kialudtuk magunkat a tegnap késő esti csalódás után (meg az után, hogy egy munkanap után végül hajnali egykor kerültünk ágyba) szépen, lassan összekészültünk, és elmentünk Patrikhoz. Ott ebédeltünk, és ott kóstoltuk meg az idei ország tortákat is. Nagyon kíváncsi voltam erre a DCJ stílusgyakorlat nevű tortára, mert a dobos torta egyébként az egyik kedvencem. Nem okozott csalódást, nagyon finom, és nem rontotta el egyáltalán az újragondolás. Igaz, egy szelettől olyan cukorsokkot kaptam, hogy azóta sem teljesen tértem még magamhoz belőle. Az Álmodozó névre hallgató cukormentes tortát még nem kóstoltam, Balázs evett olyat is, azt mondta nagyon finom az is. Én azt majd holnap tesztelem. 

Három körül indultunk haza, Balázs allergiája ma különös erővel dolgozott, úgyhogy nem kockáztattunk városban csavargást, inkább jöttünk haza rögtön. 

Itthon már sok mindent nem csináltunk, csak úgy elvoltunk, és sajnos jó gyorsan el is telt a nap. 

Meccsnap

 Ma egyébként is olyan érdekes hétvége előtti hangulatom volt. Erre még rátett egy lapáttal, hogy tudtam, este meccsre megyünk. Igaz, ha holnap munkanap lenne, akkor nem is biztos, hogy bevállaltuk volna az este kilences meccskezdést. Erik délutános a héten, de bejött hamarabb, hogy hatkor el tudjon jönni. 

A BL himnuszt élőben hallani akkor is nagyon különleges, ha már nem először hallja az ember. Olyan, amitől azt érzi az ember, hogy az igazán nagyok közé tartozik. Hidegrázós. 

A mai meccs előtt nagyon izgultam, nagyon régen volt már ilyen. Vezettünk is egy ideig egy góllal. Aztán sajnos komolyan fordult a kocka, és kikaptunk 1-3-ra. Így nagyjából az esélytelenek nyugalmával lehet várni a jövő heti visszavágót, és nyugtázni, hogy az idén is az El főtábla lesz a miénk. Nincs baj ezzel sem, mert a helyünk reálisan nincs még a legnagyobbak között. Néha benézhetünk közéjük, és ez is nagy dolog. 

Érzek egy pici csalódást, de tényleg csak épphogy, mert nem voltak igazi elvárásaim ma. 

Hétkezdés

 Négy óra alvás után mentünk ma hajnalban dolgozni. Mostanra már az van, hogy megint teljesen sötét van még háromnegyed ötkor, gyorsan elmúlt az az időszak, amikor ilyenkor kel a nap. Pedig az egyébként nagyon jó, egészen más feelingje van annak, amikor így megyünk dolgozni. Ma nemigen volt semmi ilyesmi, leginkább próbáltam rendesen felébredni mire beérünk.

Jó sok dolgom volt, egyedül vagyok a héten mindenre, pont kezdődik az új szezon (már a télre készülünk..brrr) mindenhol. Nem baj, egészen jól sikerült megterveznem mindent, és csináltam is, ahogy kigondoltam, milyen sorrendben fogok haladni. Fárasztó volt, és egy óra körül elég komoly mélypont is volt, akkor már nagyon álmos voltam, de erőt vettem magamon, és végül fel négy elottztiz perccel végeztem is mindennel..

Egy gyors vásárlás után itthon megebédeltünk, aztán hagytam magamnak egy kis időt regenerálódni, mielőtt nekiálltam pizza tekercseket csinálni vacsorára a fiúknak..

Vasárnap

 Megérkezett a lehűlés. Nálunk volt reggel zivatar, meg dörgés, meg minden. Mellé társult egy jóféle fejfájás nekem már ébredés után, Balázsnak egész délután. De legalább beosztottuk, és ő megcsinálta az ebédet, én meg minden mást délután. 

És nagyjából ennyi volt a nap, semmi extra történés nem volt benne. Kicsit hiányérzetem is van, nem is tudom megfogalmazni, hogy mi hiányzik, vagy mi lenne jó.

 Holnap hajnalban pontosan fogom tudni, hogy még egy kis alvás hiányzik..

Szombat

 Ma megvolt a szokásos heti négy adag ruha mosás, elpakolás. Ebédre grillcsirkét sütöttem, de csak fel háromra, mert Balázs dolgozott ma. 

Este meccsen is voltunk, ahol kikaptunk a Puskás Akadémia csapatától. Pedig az első félidő olyan jól kezdődött, hogy azt reméltem, sima győzelem lesz ez ma este. Nem az lett. Na nem baj, egy -egy ilyen belefér, csak ne legyen sok belőle. 

Könyves péntek

 

Ez is egy nagyon könnyed kis semmiség. Olyan, aminek már az elején sejthető a vége. Mondjuk igazából csak egy-két sejtésem igazolódott be, úgyhogy nem volt annyira tipikus történet mégsem. 

Nem vagyok kifejezetten macskapárti, de ebben a történetben szerettem őket. A szereplők mindegyike kicsit különc, mégis szerethető figura..A könyv tök jól van felépítve, folyamatos a történés, de sohasem túl sok vagy túl kevés. 

Ez sem életem legjobb könyve, de tök jó kis könnyed nyári olvasmány. 

Megléptünk

 Már ez is -mondhatni- hagyomány, hogy valamikor augusztus közepén megszökünk egy napra, és vonattal megyünk egy balatoni napra. Ma volt ez a nap, amikor (nem túl könnyen) sikerült nekem is elintézni, hogy legyen egy szabadnapom, Balázs is itthon volt. Az időjárás abszolút strandolásra való volt, majdnem csak minden másra alkalmatlan. Roli tudott csak velünk tartani, Erik éjszakás, ő reggel akkor érkezett haza, amikor mi már készülődtünk a vonathoz. A kocsit Őrmezőn hagytuk a P+R parkolóban. Szerencsénk volt, mert nem késett a vonat egy percet sem. Bogláron először kávéztunk (és milyen jó már, hogy azt is tudják csak abból, hogy Roli bemegy, hogy milyen kávét iszunk), utána mentünk a strandra. 

Tök jó kis meglepetés volt, hogy Timi látta a FB posztot, és odajött a strandra.. Először fura volt, hogy valaki integet a partról, aki ismerős, majd rájöttem, hogy dehát ez Ő. Nagyon kevésszer találkoztunk az elmúlt években, de nagyon sokszor volt ő emlegetve itthon. Tulajdonképpen neki köszönhető ez a Boglár -szerelem, mert minden azzal kezdődött, amikor ő először felajánlotta, hogy elmehetünk a gyerekekkel a boglári házukba. Ma már ez csak egy emlék, de azok közé az emlékek közé tartozik, amiket sohasem fogunk elfelejteni. Nem sokáig beszélgettünk a padon, de tök jó volt. Az külön jó, hogy annak ellenére, hogy nem találkozunk személyesen, az internetnek köszönhetően azért sok mindent tudunk egymásról. Sokkal könnyebb így beszélgetni, mert nem hosszú évek lemaradását kell behozni. 

Ebédre hekket ettünk, ehhez sétáltunk egy jót, hogy ott együk, ahol szerintünk a legfinomabb. Délután pedig még többször is voltunk a vízben, meg ücsörögtünk a parton, és csak úgy jól éreztük magunkat. Fel hatkor indult vissza a vonatunk, ami viszonylag pontos volt. Nem volt a legjobb élmény hazavonatozni, mert a klíma nemigen működött, ablakot még nem lehet nyitni, így aztán eléggé állott volt a levegő, de már mindegy is. El nem tudta rontani a mai napot ez sem. 

Szerda

 Elég érdekes napjaim vannak a héten, mert vannak olyan félórák, amikor unatkozom, de az idő nagyobb részében azt sem nagyon tudom meghatározni, hogy éppen mi is vagyok én most a munkahelyemen. De ezeket amúgy jobban szeretem, amikor sok mindent kell csinálni. Az egyetlen hátulütője, hogy a munkaidő letelte után nagyon vágyom a csendre és a nyugalomra. Ez nem mindig jön össze, mert közben azért mindig van valami, amin valaki megsértődik, vagy épp csak ontja magából az információkat. Igaz, amikor meg csend van, akkor meg az a bajom. 

Meccsnap

 Megmondom őszintén, mostanában nem volt ilyen , de ma este bántam, hogy csak a tévén keresztül néztük a ma esti meccset. Nem volt az elejétől kezdve teljesen felhőtlen, és izgalom nélküli, de a vége... abba még itthon, a fotelbam is beleborzongtam ahogy felrobbant az aréna. Az valami fergeteges érzés ott a helyszínen. 

Hétfő

 Ma reggel csak én indultam dolgozni, Balázsa itthonról dolgozott, Erik éjszakás, Roli meg továbbra is éli a maga kis gondtalan nyarát. 

Bent jó kis meglepetés várt, az asztalomom a monitor egészen betolva és elforditva a fal felé, az asztalom közepên egy vödör, és rengeteg papírtörlő. Az asztalom fölött az álmennyezet lapja jól el van ázva, így várható, hogy valamikor majd a fejemre esik, de ma már nem csöpögött onnan semmi. Péntek éjjel emiatt pakoltak el onnan. 

A nap eltelt eseménytelenül, mondhatnám jó kis csendes hétfő volt. Igaz, jó sokan vannak szabadságon..

Délután még bevásároltam, aztán itthon csináltam egy újabb adag kekszes sütit, mert az előző elfogyott. 

Este meg jól megijesztett egy denevér, amelyik ki tudja miért fontosnak érezte berepülni egészen az ajtó elé. Majdnem leugrottam a teraszról ijedtemben..

Vasárnap

 Valamikor hét közepén (aznap, amikor az első Smash burger készült) hívta Patrik Balázst, hogy "Szia Apa, arra gondoltam, hogy mivel jövő héten a papa szülinapján nem leszek otthon, meghívnálak benneteket a Fanyűvő étterembe." És így mentünk ma ebédre abba az étterembe, és ettünk nagyon finomat mindannyian. Majd aztán még felmentünk egy kicsit Patrikhoz, aztán végül amikor hazajöttünk, még ő is jött mégis utánunk. Itthon meccset néztünk, beszélgettünk, sütit ettünk, majd még Patrikot Őtmezőig elvittük, hogy egyszerűbb legyen a hazaút. 

Mire onnan megérkeztünk, Roli is éppen indult haza a helyi focipályától, ahol a barátaival volt. 

Ilyem az, amikor felnőtt gyerekei vannak az embernek. Velünk is vannak, meg külön is vannak. Vannak olyan dolgaik, amiket mi nem értünk, amik tök távol állnak tőlünk, ahogy nekünk is vannak olyanok, amik őket már hidegen hagyják. Egy csomó mindent egyedül intéznek, egy csomó mindenben igényelnek segítséget. Van amikor nehéz felnőtt gyerekek szülőjének lenni, mert van benne némi magányosság. De minden pillanat, amit velünk töltenek, kincs az életünkben. És minden ilyen pillanatot úgy élek meg, mintha egy hatalmas csoda lenne. A legjobb pillanatok ezek. 

Szombat

 Arra ébredtem ma, hogy egészen komolyan visszatért a nyár, és már reggel érezni lehetett, hogy olyan kánikula lesz, amit leginkább a vízparton jó megélni. Ez ma nekünk nem volt meg, de gondolatban ott voltunk többször is. Ma volt a Balaton átúszás, nekik kifejezetten jó idő volt, szélcsendes, meleg, ahogy kell. 

Ma megint smash burger készült, a húst ma is Balázs sütötte, én zsemlét sütöttem hozzá. A végeredmény nagyon finom lett, de igazából mi ketten együtt általában jó dolgokat alkotunk, bármiről is legyen szó. 

Kimostam mindent ma, el is van már pakolva a helyére, kigőzölve, összehajtogatva, ahogy kell. 

Balázs és Roli ma moziban voltak. Azért csak ketten, mert amit megnéztek, minket nem érdekelt igazán, ráadásul kellett volna látni az előző két részét is ennek a filmnek. Amíg ők ott voltak, mi voltunk a Tescoban, aztán készült tiramisu, meg Albert kekszes süti (Albert keksz helyett vajas kekszből). 

A Fradi meccset, amit most épp Nyíregyházán játszanak már együtt néztük, az első félidő nagyon jó volt, a második kicsit kevésbé, de a győzelem a Ferencvárosé. 

Könyves péntek

 

Pont, aminek a borító alapján is látszik. Rózsaszín, kiszámítható kis semmiség, tele szirupos -giccses fordulattal, meg mindennel, ami az ilyen típusú könyvek jellemzője. 

A könyv, amire Patrik azt mondaná nekem, hogy Anya, én nem is értem hogy veszed magad rá, hogy ilyeneket olvass. 

De amúgy egyszerű a képlet. Az ilyen könyvek azok, amik a legjobban le tudják csendesiteni az egyébként folyton mindenféle ingerrel terhelt agyamat, és a nap végén olvasva kellemesen ellazit, visszatér egy kicsit az álmodozó énem. 

Ha másért nem, ezekért érdemes elolvasni ezt is. 

Csütörtök

 Ez a mai is egy fura nap volt. A tegnap esti gyomorfájás szerencsére elmúlt, de nem voltam teljesen jól sem. Igaz, nem tudtam volna semmit sem mondani, hogy mégis mit érzek. 

Mire ez a rész egy kicsit jobb lett, addigra végignéztem az irodában, ahogy a gyerekem egy viccesnek induló "szívatás" végére már nem volt vidám. Nem volt jó érzés, főleg, hogy én már láttam az arcán percekkel hamarabb, hogy ez lesz a vége. Furcsa helyzet volt, aminek a vége az lett, hogy megfagyott a levegő egy kicsit az irodában, és nem a szokásos poénkodós műszakváltás zajlott. De túl vagyunk ezen is. 

Azt egy kicsit sem bánom ezen a héten sem, hogy már ott tartunk, hogy holnap péntek lesz. 

Hétvégére meg visszatér a nyár is. 

Szerda

 Ma olyan kis nyugodt napnak ígérkezett még reggel, aztán pillanatok alatt egyszerre érkezett mindenféle, amihez én kellettem, amire tőlem várták a megoldást. Nem szoktam ezektől már zavarba jönni, mert van olyan rutinom, hogy ha álmomból keltenek, akkor is meg tudom oldani, de ma kellett pár perc, hogy az tudjam gondolni mit hogyan kellene rangsorolni. Nem bántam, amikor fél háromkor végre hazafelé indultunk. 

Itthon Balázs csinált smash burgert, ami nagyon finom lett, főleg azzal a szósszal, ami még készült hozzá. Szerintem párszor még kell majd ilyet csinálnia. 

Este Fradi meccset néztünk, a Ludogoretz ellen játszottunk. 0-0 lett, jövő héten majd kiderül, ki a jobb végül. 

Nem vagyok túl jól ma este, görcsöl a gyomrom, fogalmam sincs mitől. Ha a burgerben lett volna hagyma, akkor lenne mire fognom, de nem volt. Vettem be görcsoldót, remélem elmúlik. 

Kedd

Tudom én, hogy manapság az a menő, aki projektekben gondolkodik, meg tartalmat gyárt, meg egészségtudatos, meg ilyesmi. Azt is tudom, hogy úgy van ez az ördögi kör, hogy a tartalomgyartók öntik az arcunkba az épp aktuális trendeket, legyen az épp cipő, ruha, étel, hely, bármi, mi pedig mindannyian felülünk valamelyik trendvonatra, és megvesszük, csináljuk, elmegyünk oda. Nem is biztos, hogy azért, mert annyira akarjuk, hanem mert azt az érzést szeretnénk, amit a képernyőn látunk. Mert hát persze, nekik is jó, nekünk is. 

Rengeteg csodaszer volt már, amin milliók gazdagodtak meg, és mostanra a nevükre sem emlékszünk. Rengetegféle fogyókúrás trend volt már, amik mind működnek egy darabig, aztán mégsem. 

Az is érdekes, hogy mindezzel tisztában vagyunk, és mégis bedőlünk újra és újra, csak az érzés miatt. 

Engem is el szokott időnként kapni a glow, hogy na majd most ezt jól kipróbálom, de általában pillanatok alatt vissza is rángatom magam a földre. Pedig néha olyan jó lenne még kis naivnak lenni. 

Mint az időjárás

 Van valami különös abban, ahogyan az időjárás meg tudja bolygatni az embereket. Nemcsak a reggeli öltözködési dilemmák szintjén – kabát legyen vagy rövidujjú? –, hanem mélyebben, belül. Mintha a légnyomás, a páratartalom és a napsütéses percek aránya közvetlen hatással lenne a hangulatunkra, a türelmünkre… és néha a józan eszünkre is.Nézem mostanában az eget, és azt érzem, mintha az időjárás is csak találgatna. Egyik nap perzsel a nap, másnap szürke felhőpaplan fekszik a városra, és olyan a levegő, mint egy kifújt ásítás. A harmadik napon megdörren az ég, és jön egy villám, ami látszólag csak azért csap le, hogy figyelmeztessen: „itt senki sincs biztonságban a szeszélytől”.És közben mintha az emberek is így változnának. Egyik nap barátságosak, mosolyognak a boltban, rád köszönnek az utcán. Másnap meg olyan érzésed van, mintha mindenki egy láthatatlan viharfelhőt cipelne a feje felett, és egy rossz mozdulatra leszakadna. Nem tudom eldönteni, hogy mi hat mire: az időjárás az emberekre, vagy az emberek az időjárásra. Lehet, hogy ez egy örök körforgás.Van, aki szerint a frontérzékenység csak egy modern mentség a rossz napokra. De én egyre inkább hajlok arra, hogy van benne valami mélyebb, ösztönösebb dolog is. Talán a testünk emlékszik még arra, milyen volt, amikor valóban a természet ritmusához igazítottuk az életünket. Talán a lelkünk az, ami nyugtalan lesz, ha kint valami nem stimmel.És ha őszinte akarok lenni: én sem vagyok kivétel. Vannak napok, amikor ok nélkül szorongok, amikor minden inger túl sok, és egy rossz szó is elég, hogy beboruljon bennem valami. Aztán kisüt a nap, és hirtelen újra van kedvem kimenni az emberek közé. Mintha valaki egy láthatatlan kapcsolót átkattintott volna.Szóval igen, szerintem az időjárás és az emberek furcsasága nagyon is összefügg. Ha nem is mindig logikusan, de valamilyen szinten biztosan. A kiszámíthatatlanság ragadós – és ha már az ég nem tudja, mit akar, nehéz lenne elvárni tőlünk, hogy mi mindig pontosan tudjuk, hogyan kellene viselkednünk.

De talán nem is kell mindig tudni. Néha elég csak annyi, hogy észrevesszük ezt a kapcsolatot – és kicsit türelmesebbek vagyunk magunkkal… meg egymással is.

Készült a mesterséges intelligencia segítségével, mert ma este lusta voltam egyedül megfogalmazni a gondolataimat 

Vasárnap

 Borzasztó szar éjszakám volt, mert esett az eső, a mo szobánkban meg tetőablak van. Amit ilyenkor csukva kell tartani. Így aztán volt bent 27 fok, és nagyjából két óránként arra ébredtem, hogy biztosan fel fogok gyulladni. 

Ma Balázs dolgozott, én ágyneműt mostam, ebédre tepsis krumplit csináltam. 

Délután megnéztük a Forma 1--et, aztán visszahúztam az ágyneműket, elpakoltam a tegnapról maradt ruhákat, és már vége is volt a napnak. 

Szombat

 Megvolt az alvás bepótolása is ma, megvolt a mosás is, készült ebéd is, és még meccsen is voltunk. Fénykép nem készült, de már nem is reklamáltam miatta, ha nem, hát nem. Pár év múlva jól jönne emlékként, így majd vagy emlékszünk rá, vagy nem. Egyébként nem volt rossz meccs az első hazai bajnoki, a frissen feljutott Kazincbarcikával játszottunk, és nyertünk 3:0-ra. Találkoztunk ismerősökkel, és voltak ők arcok is. 

Lenne egy csomó gondolatom mindenféléről, de nincs türelmem leírni. Lehet, hogy nem is annyira fontos. 

Könyves péntek

 

Ez egy olyan könyv, ami azért sokáig az emberrel marad, és kicsit más szemmel tekint utána sok mindenre. Kemény és aktuális téma, egy influencer családról, ahol igazából az anya szereplési vágya oda vezet, hogy már minden a kamerákról szól . Két kicsi gyerek, rajtuk keresztül egészen komoly vagyonra tesznek szert. Csak épp a lényeg veszik el. Érdekes, hogy a fő cselekmény véget ér a könyv háromnegyedénêl, de egyfajta epilógusként még egy másik sztori is kerekedik. 

Szerintem ezt mindenkinek olvasni kell. 

Egy újabb könyv a zsidóüldözés témájában. Egy újabb igaz történet. Egy újabb végtelenül szomorú, és mégis nagyon megható történet egy üldözött családról. És csodálatra méltó tisztelgés az írónő részéről az édesanyja előtt. 

Ezt azoknak ajánlom, akiknek nem ez az első ilyen témájú könyve.

Csütörtök

 A mai napot abszolút feldobta az, hogy délután fodrásznál voltam. Ma is tök jó lett a hajam, tetszik, és jó volt ott lenni is. Én megmondom őszintén, nagyon sokáig azt gondoltam, hogy nem lehet ekkora különbség fodrász és fodrász között, mert hát laikusként úgy voltam vele, ugyanúgy tud hajat festeni, hajat vágni mindenki. És nem így van. 

Annak azért örülök, hogy holnap már péntek lesz, mert bevallom, mostanra nyoma sincs már annak a kipihentségnek, amivel hazajöttünk múlt hét szombaton. 

Szerda

 Még nem vagyok teljesen elégedett az időjárással, de valószínűleg nem az én elégedettségem fogja befolyásolni, ahogy másoké sem. 

Mondjuk az időjárás mellett egy csomó mással sem vagyok teljesen elégedett, leginkább azzal nem, hogy mennyire nem működik velem együtt a saját testem. Pedig tök becsületesen szedem a remifemin plust, és vannak jobb napok is, de egyetlen olyan nap sincs, amikor ne lenne többször is az a borzasztó hőhullám. Olvasgatok a témában több helyen is, még valahogy a több mozgást kellene beépíteni az életembe. Ami nem könnyű, mert sosem volt rám jellemző a plusz aktivitás, mindamellett, hogy a gyaloglás nem az ellenségem. Az tök érdekes, hogy ezekkel a hőhullámos kutyafülékkel egy időben szinte teljesen megszűnt az édesség utáni vágyam, elég ritkán eszem csokit, vagy ilyesmit. Mondjuk a sós dolgok azért lecsúsznak, amikért meg régen egy lépést sem tettem. Na mindegy, bőven van még mit tanulnom saját magamról, és bőven van még mit tennem is magamért. 

Ma este meccs nap is van, itthonról nézzük az örmény Noah elleni BL selejtezőt. Elég izgalmas meccsen vezetünk, és mi állunk továbbjutásra, de még csak a hetvenedik perc, nem merném elkiabálni. Meglátjuk mi lesz a végeredmény. És mire ezt leírtam, egyenlít az ellenfél. Még mindig mi állunk továbbjutásra, de jelenleg csak egy góllal vezetünk, nem kettővel. Úgyhogy még van miért izgulni. 

Kedd

 Ma reggel olyan volt, mintha már szeptember első napjaiban lennénk. A kardigánt bőven jól esett felvenni. Pedig szerencsére van még egy egész augusztus is. Furcsa ez a nyár továbbra is, teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. 

Nem nagyon tudok semmiről sem beszámolni, mert nem történt semmi, csak a szokásos munka, vásárlás, aztán itthon már csak a nagyon fontos, szükséges dolgok. 

Rolinak érkeznek az egyetemről az információk, Neptun kód, stb. Még kell kicsit noszogatni, hogy ezekkel foglalkozni kell, nem a ráérős kategória egyik sem, és nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni, de majd felveszi a ritmust biztosan. 

Vissza a valóságba

 Tudtam én, hogy nagyon rossz lesz két hét szabi után visszamenni dolgozni. Úgy is lett, egész délelőtt küzdöttem az érzéssel, ami folyton csak azt a kérdést eredményezte bennem, hogy "mit keresek én itt?" Persze, a racionális énem tudja hogy pont azt, amitől majd lesz még az idén is több utazás, és jövőre is. Ehhez kellenek ezek a szürke, néha utálatos hétköznapok. 

Nagy, világrengető események nem történtek a távollétünk alatt, semmiről nem maradtunk le szerintem. A leveleimmel egészen gyorsan utolértem magam, bár az idén már egy csomót úgy tettem olvasottá, hogy igazából nem is olvastam el. Jó, csak ezeket az automata leveleket, amik minden nap bizonyos idoben jönnek. A többit azért becsületesen elolvastam. 

Azért kicsit megviselt a mai nap, legalábbis elég fáradtan jöttem haza, és nem is volt már kedvem semmihez itthon. A fodrászhoz jelentkeztem csak be, csütörtökön megyek majd. 

26

 Ennyi évvel ezelőtt született Patrik. Ennyi évvel ezelőtt lettünk család, lettem valakinek az anyukája. Akkor, azon a huszonhat évvel ezelőtti nyári estén természetesen fogalmam sem volt még arról, mi minden vár rám, és nem is érdekelt nagyon. Gyönyörködtem a kisfiamban, és próbáltam magam összeszedni a megpróbáltatások után. 

Az ő anyukájának lenni mindig könnyű volt. Egészen rendkívüli kisgyerek volt, akit minden érdekelt, és aki akkor érezte magát a legjobban, ha velünk volt. Mostanában azért már elég jól érzi magát nélkülünk is, de azért nem panaszkodhatunk arra sem, hogy sokat kell őt nélkülöznünk..

Ma is együtt töltöttük a napot, tegnap este a barátaival ünnepelt, ma pedig velünk. 

Újra itthon

 Egy szempillantás alatt eltelt ez a két hét, és ma reggel már úgy keltünk fel, hogy tudtuk, össze kell pakolni, és haza kell jönni. 

Van már tök jó rutinunk abban, hogy tök jó gyorsan meg tudjuk ezt csinálni, és hasonló módon megy az itthoni kipakolás is. 

Nagyon szerencsések vagyunk, hogy az összes gyerekünk velünk volt, nem tudok eléggé hálás lenni ezekért a napokért. Ez a legjobb dolog a világon, velük együtt tölteni ilyen gondtalan napokat. 

Utolsó teljes nap

 Az idén sem vég nélküli a nyaralás sajnos, holnap már otthon alszunk este. 

De nincs okunk szomorkodni, mert az idén is minden jó volt itt, szerettünk itt lenni. Jó sokat sétáltunk, jókat ettünk, rengetegszer voltunk a strandon. Jó lesz ezekre a napokra visszagondolni bármikor. 

Mindenkinek van

 Sajnos a mindennapokban már kevésbé jut időm arra, hogy csak nézelődjek, vagy egyáltalán csak legyek ott, ahol vagyok, különösebb tennivaló nélkül. Pedig egyébként nagyon szerettem mindig csak úgy figyelni az embereket, és gondolkodni azon, hogy vajon mi lehet a történetük. Mert ugye mindenkinek van egy saját könyve, rengeteg fejezet van bennük. Minden ilyen fejezet egy-egy lenyomat is az ember személyiségében, az arcán, a testén hordozza ezeket. Ha jól figyelünk, akkor lehetünk olyan szerencsések, hogy egy röpke kis időre bele tudunk olvasni a könyvükbe, észrevehetjük a különleges kiadásokat, a régiségeket, és minden mást is. 

A héten többször láttunk egy nagyon idős párt, ahogy sétáltak a strandra, és onnan vissza a házukhoz. Nem tudunk róluk semmit, csak nagyon keveset lehetett beleolvasni a könyvükbe, de abból a kevésből is egészen biztos, hogy nagyon szívesen olvasnám a teljes könyvet, mert szívmelengető lehet minden benne. Már a borítón is látszik, hogy tele van szeretettel. 

Mai jó

 Az egész nap tök jó volt ma is, piacon voltunk, grilleztünk, strandoltunk, palacsintát ettünk. Mondhatnám úgy is, hogy a mai nap is úgy telt, hogy csak azt csináltuk, ami nekünk jó. 

De az igazi jó hírre egészen estig kellett várni, amikor megérkezett az sms Rolinak. 

Szeptembertől gazdaságinformatikus képzésre fog járni a Gábor Dénes Egyetemre. Nagyon büszkék vagyunk rá. 

A jó hírt megünnepeltük, koccintottunk a Mávéházban. 

Kedd

 Ma hajózni voltunk. Évek óta már, mióta a kedvenc kapitányom nincs velünk, és a Szigliget sincs már Bogláron, nagyon kevés alakalommal voltunk csak, így ezeket az alkalmakat mindig nagyon megjegyzem. Boglárról mentünk Badacsonyba, ott ebédeltünk, egy kis séta után pedig Fonyódra mentünk vissza. Onnan már csak egy kevés vonatozás várt ránk, és már itt is voltunk Bogláron.

Délután strandoltunk, óriás palacsintát ettem. 

Jó kis nap volt. 

Hétfő

 Még ez is egy olyan hétfő volt, ami a jó hétfők között van. Munkára gondolni sem kellett, helyette csak azzal foglalkoztunk, hogy a nagy melegben megfelelő ütemezésben menjünk a strandra. Lehet mondani, hogy így ki lehet bírni, mert tényleg. 

Most egyébként olyan minden jó állapotban vagyok. Semmi gondom semmire, sehova nem kell sietni, nincsenek elvárások, tök jó minden. 

Ezt hívom nyaralás érzésnek. 

Vasárnapi szomorkás

Ha valakik hozzá tartoznak a boglári strandhoz, akkor a két "Csoki bácsi", ahogy nem csak mi, hanem rengeteg visszajáró nyaraló hívja őket egészen biztosan. Már a legelső itteni nyarunkon felfigyeltünk rájuk. Nem is lehetett másképp, hiszen minden nap itt voltak délelőtt tíztől kb délután fél hatig. Jöttek biciklikkel, hozták a napágyat, naptejet, és elfoglalták a helyüket. Mindig ugyanott, mindig ugyanúgy. Jöttek -mentek körülöttük ismerősök, barátok, leültek hozzájuk beszélgetni, időnként bementek a vízbe. 

Azt sosem tudtuk meg, hogy ők ketten apa-fia e,  vagy esetleg testvéri kapcsolat van közöttük, vagy igazából semmi egyéb, csak a víz és a napsütés szeretete köti őket össze. Az biztos, hogy mindketten elképesztő barnák voltak mindig. 

Az idén csak a fiatalabb"Csoki bácsi" volt a strandon eddig, beszélgettük is, hogy vajon mi lehet az idősebbikkel. Tavaly ő már nagyon nehezen járt, és szemmel láthatóan is nagyon meg volt öregedve. Tegnap már mondtam, hogy én bizony megkérdezem hogy mi van a bácsival, de Balázs lebeszélt róla. 

Ma, amikor.megérkeztünk a strandra, minden kérdésre választ kaptunk. A napágyon egy fekete szalag, egy mécses, és egy csokor fehér krizantém mindent egyértelművé tett. Én még ilyen meghatóan szomorú és mégis gyönyörű gesztust nem is nagyon láttam. Olyan szívszorító volt ezt látni, hogy bevallom, meg a könnyem is kicsordult.. Álltam a Balatonban, és folytak a könnyeim egy bácsiért, aki úgy volt a nyaraim része, hogy sosem beszélgettünk egymással, és még csak a nevét sem tudom. 

Remélem ahol most van, ott mindig süt rá a nap. 

Szombat

 Ma megint nyár volt már teljesen. És ma egy régóta halogatott vágyam teljesült. Na nem nagy dolog, de eddig mindig terv volt csak, hogy majd elmegyünk a fonyódi piacra. Ma végre megnéztük, nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mitől olyan nagyon jó. És tényleg az, rengetegen voltak, olyan igazi piac ez, ahol árulnak zöldséget, gyümölcsöt, lekvárt, sajtot, kenyeret, de van bolhapiac része is, meg mindenféle játékot, ruhát is lehet vásárolni. Azért nagyon alaposan nem jártuk be az egészet, arra egyikünk sem alkalmas, de amit láttunk, az tetszett, és akár szerdán vissza is megyünk. 

A piacról a kocsihoz tartva nagy meglepetésünkre valaki kiabált utánunk, hogy jó reggelt. El sem tudtuk képzelni, hogy ki lehet az, amíg meg nem álltunk, és meg nem láttuk Márkot, akit még évekkel ezelőtt a Szigligeten töltött idején ismertünk meg. Azóta messengeren beszéltünk párszor, meg találkoztunk már a kompon is (főállásban ott dolgozik most). Olyan jó érzés volt, hogy nem csak észrevett (egy fonyódi bárban dolgozik másodállásban, onnan szaladt ki hozzánk), de még utánunk is jött. Az ilyen apróságok azok, amik vissza tudják adni a hitemet abban, hogy ha kedves vagy másokkal, akkor azok a mások nem felejtenek el, és olyankor mosolyognak rád valahol, amikor a leginkább szükség van erre. 

Délután többször strandoltunk. Nekem még csak inkább ácsorgás, mert annyira nincs melegem, hogy arra vágyjak, hogy nyakig legyek a vízben. Ez így nekem pont jó. 

Egyébként ma már megint jó sokan voltak a strandon is, meg mindenfelé. 

Könyves péntek

 Azt elfelejtettem, hogy balatoni háttérrel fényképezzem le a könyvet, amit épp ma fejeztem be, de legalább azt tudom, hogy péntek van, és az azt jelenti, hogy hozom az épp aktuálisan elolvasott könyvemet. 

Ezt én is úgy hoztam el a könyvtárból, hogy a kedvenc könyvtárosom felülre tette, mondván, hogy ez tetszeni fog nekem. Én meg akkor tényleg ezt olvastam először. És jól ismer, mert tényleg tetszett. Különleges világról szól, különleges az egész élethelyzet, amiben ott és akkor élnek az emberek. És ezt a különleges világot tök jól át is tudja adni az írónő, minden sorából érezni, hogy komoly érzelmi kötődése van a témához, és komoly kutatómunka előzte meg..

Olvasás közben nagyon sokféle érzelmet éltem át, de végig lekötött. Ami tök érdekes volt, hogy nagyon komoly érzelmeket boncolgatott, nagyon nehéz sorsú emberekről írt, mégsem volt egy másodpercre sem sok, vagy kevés. 

Mindenképpen olvassátok el ti is. 

Csütörtök

 Furcsa egy nyár ez az idei, ebben szerintem mindenki egyetért. Egy nap alatt akár több évszak is jelen van, emiatt aztán nem is csoda, hogy némi időzavarban szenvedek én is. Ma reggel kifejezetten őszies idő volt, még mellényt is vettem fel, amikor kávézni indultunk. Aztán amikor kisütött a nap, akkor először tavasz volt a széllel, ami megérkezett, de ez pár órán belül, szélárnyékos helyen nyár is lett. 

Na de ez van, ebből kell kihozni valamit, ami jó. Ezzel mondjuk nincs gond, eszünk, iszunk, órákat töltünk egy-egy vendéglátó helyen pár csapolt sör és hosszú lépés mellett beszélgetve. Nosztalgiával nézem azokat szülőket, akik a kicsi gyerekeket terelgetik, próbálnak egy ebédet megenni több -kevesebb sikerrel. Természetesen az idő is megszépít egy csomó mindent, így, hogy mellettem már csupán felnőtt férfi sörözil, borozik, de azért időnként irigylem azokat, akik még ennek a szülőség dolognak ezt a megterhelőbb részét élik épp. 

Sokféle ember van egyébként errefelé most is. Sok a külföldi, tök meglepő módon még spanyol családdal is találkoztunk. Vannak bulizó fiatalok, vannak családok, idősebb párok. Az látszik, hogy azért a többség keresi mindenben az olcsóbb megoldást, és többen vásárolnak az üzletekben, mint amennyien az éttermekben, vendéglátó helyeken vannak.. Nálunk ezügyben arany középút van, mert vásárolunk is természetesen, néha eszünk hideg kaját is, de eszünk büfékben is. Étterembe nem megyünk, azt drágának találjuk. 

De ezt egyébként így csinálnánk bárhol a világon. Egy a lényeg, legyen jó nekünk, bármi is az. 

Nekem a Balaton

 Tudom, hogy most megint az az időszak van, amikor nagyobb sikk fikázni a Balatont, mint szeretni. Száz és száz okos embert láttam, olvastam és hallottam már, hogy miért jobb bárhol máshol a világon, mint itt. Természetesen én sem vagyok sem hülye, én is látom mi minden változott, és mennyi minden ment el olyan irányba, ami nekem nem tetszik. Nem csak ott, így van ez egyébként az országban is, és a világban is. 

Mégis..ezeket az érzéseket sehol máshol nem tudom érezni, csak itt, Sehol máshol nem tudok ilyen gondtalan lenni, olyan dolgokat észrevenni, amiket egyébként nem. Hozzá tartozik egy csomó illat, a kék és a zöld millió árnyalata, a kényelmetlen székek és padok, a rozé hosszúlépés, a lángos, a palacsinta, a biciklicsengők és csattogó papucsok hangja. Olyan különleges világ ez itt ilyenkor, és olyan jó egy kicsit a része lenni ennek a világnak. 

Ma is nyár

 Még ma is igazi nyári, nyaralós időnk volt, és kí is használtuk minden percét. Pedig reggel egyébként úgy tűnt, hogy nagy strandoláson nem kell gondolkodni, mert akkor épp nagyon fújt a szél, de aztán lecsendesedett, és végül ma is többször is jártunk a Balatonban. 

Ezen kívül ettünk, ittunk, sétáltunk, beszélgettünk. Néha egymás agyára mentünk, néha jókat nevettünk, de ez így van jól szerintem. 

Vacsorát egy Platán standon lévő büfében ettünk. Büfé kategóriában abszolút felülmúlta a várakozásainkat, nagyon finom volt, és nagyon bőséges adag. Majdnem nem is tudtam megenni. 

Az éjszakai alvásom továbbra is katasztrófa,most már azért jó lenne aludni egy éjszakán keresztül rendesen. 

Hétfő

Az ilyen hétfőket tudnám szeretni. Igaz, hogy az alvás nem az igazi egyelőre, emiatt nem mondhatom, hogy nagyon kipihenten ébrednék, de ez majd alakul. Sokféle oka lehet, nem is kezdem boncolgatni, mert felesleges. Most ez van, és kész. Hajnali egykor vagy éppen háromkor ébren lenni nem ennyire vidám és vállvonogatós,, de mindegy is tényleg. 

Igazi nyári nap volt ma, sokkal népesebb is volt a strand, mint a hétvégén. Nagyon sok kisgyerekes család van, és feltűnően sok a külföldi vendég. Mi is voltunk a strandon többször is, ezen kívül csak azzal foglalkoztunk, hogy elmenjünk a boltba vacsorát venni. 

Egyébként egészen más ez a nyaralás most, mint eddig bármikor. Kicsit furcsa minden, olyasmi, mintha szeptember elején járnánk már. (Szerencsére nem így van)  Érdekes tapasztalás ez most így. 

De lehet ezentúl bármennyi ilyen hétfő. 

Vasárnap

 Olyan sokan mondták, amikor elindultunk, hogy ó, hát az idén nem lesz olyan jó nyaralásotok, nem lesz jó idő, és jajj, mit fogtok akkor csinálni. Mi nem aggódtunk ezen egy percet sem, én mondjuk mondtam, hogy a magam részéről megrendeltem a jó időt, a tavalyi tapasztalatok alapján kicsit visszafogottabb módon, legyen jó a fiúknak is. 

Ma már tökéletes strandidő volt, és már látszik is rajtunk, hogy nyaralni vagyunk. Nem csak a kiütéseim jelentek meg, de a nap is megfogott már. 

Ma délután voltunk rollerezni, Lellére mentünk fagyizni. Kicsit para volt elindulni, mert végülis egy éve nem mentem vele, de elég gyorsan belejöttem, és tök jó volt. Kipróbáltuk a strandon az új kajáldát is, vadkovászos pizzát sütnek. Nagyon finom volt Szerencsére volt annyi eszünk, hogy négyen ettünk kettő pizzát, mert egyikünk sem tudott volna megenni egy egészet. Ez így bőven elég is volt.