Szerda

 Ezen a héten egészen felgyorsult az idő. Lehet, hogy csak azért, mert nagyon figyelek arra, hogy olyan szemmel nézzem a világot, ami a szebbik arcát láttatja, a kevésbé tetszetős oldalát igyekszem gyorsan "ellapozni". Most ez nem is igényel különösebb erőfeszítést, mert éppen jóban vagyok magammal is. Azért ez, hogy ahogy szokták mondani "a világomban minden rendben van" nem mindig könnyű, és nem mindig van így. Természetesen a világomhoz hozzá tartoznak azok a részek is, amik nem szépek, amik árnyékosak, amiket nem lehet mindig figyelmen kívül hagyni, vagy egyszerűen csak hagyni is akár. Minden kis és nagyobb dolog, minden kedves vagy bántó szó hatással van az emberre így vagy úgy. Nekem, aki az élete nagyobb részében nyílt és közvetlen voltam mindenkivel, keserves csalódások árán kellett (kell) megtanulnom, hogy néha jobb távolságot tartani, csendben maradni. Egyáltalán nem én vagyok az, aki hátat fordít bárkinek is, és minden bizonnyal ezért is volt nehéz felismerni, és még nehezebb megtanulni, hogy így lesz jobb. Nekem. Ez a másik, ami eddig távol állt tőlem. Magamat helyezni előre, és magamra gondolni. Tudatosítani, hogy ha én nem vagyok rá képes magamért, akkor senki nem lesz az. 

Kemény leckéken vagyok túl lelkileg, de szerintem most már rendben vagyok. 

Kedd

 Ma is egy szimpla, unalmas hétköznap lett volna, ha napközben nem mentünk volna vért adni, munka után pedig masszázsra. Ez a két kis esemény volt az, ami kicsit mássá tette a napot..

Minden rendben. Mindenki teszi a dolgát, mindenki egészséges. És ez most így elég is. 

Hétfő

 Természetesen ma reggel is jó hidegre ébredtünk, ami már nem volt meglepetés azok után, hogy este is fáztunk. Na mindegy, majdcsak eljön az is, amikor melegünk lesz. (Tudom, tudom...csak kánikulát ne 😊) 

Nem volt semmi extra történés a mai napon, átlagos hétfő volt. Van azért érzésem szerint a levegőben egy kis vihar előtti csend, de nem bánom, ha nem így lesz. Nem vágyom sem viharra, sem semmi csinnadrattára. 

A múlt hét előtti hétvégén lefixáltuk családilag az összes idei tervünket, így már csak várni kell egy -egy alkalomra. Ezek jók, főleg, hogy úgy lesz, hogy mindig jön egy következő, amire lehet készülni. Lesz még meglepetés is, és lesz olyan is, ami a régi, jól bevált. A naptáram tök jól néz ki tőle, az biztos. Abban is segít ez a fajta tervezés, hogy az egyébként nem olyan könnyen elviselhető napi szarságokon könnyebb legyen túllépni, vagy legalább más szemmel nézni. 

Próbálok az életem más területein is valami hasonló tervezésfélét bevetni. Nem szigorú, mindenáron követendő rendet, mert az nem én vagyok, de valamit, ami akár egy-egy hétre adott "feladat lista", vagy ilyesmi. Még gondolkodom egy nekem is élhető verzión. 

Derbi vasárnap

 Az időjárásról jobb nem is szót ejteni. Legalább azért hálásak lehetünk, hogy a havazás Erdélyben maradt, és nem érkezett meg hozzánk is. Az ott élőket szívből sajnálom amiatt a nagy hó miatt (kivéve, ha szeretik) 

Ma is jó sorom volt még, mert a tegnapi brassóiból mára is maradt. Cserébe sütöttem meggyes pitét, mégse lógjak már egész hétvégén majdnem munka nélkül a konyhában. 

Ma este bajnoki meccset játszottunk az Újpesttel. A derbiknek egyébként is mindig különleges hangulata van, egy héten kettőnek meg még inkább. Egy héten kétszer győztes derbit játszani meg aztán igazi kuriózum. Most ebben volt részünk, amit csak kicsit rontott el, hogy a tavaszköszöntő tematikájú meccsen télikabátbam, sapkában, és kesztyűben fagyoskodtunk. 

Szombat

 Szép, napsütéses tavaszra ébredtünk ma, amiből estére zord, szeles tél lett megint. Pedig reménykedtem benne, hogy tévednek, és mégsem ér ide az a hideg, amiről szó volt. Nem jött össze, nem tévedtek. 

Ma is megúszós napom volt, nekem csak krumplit kellett sütni az ebédhez. Megmondom őszintén, hogy bőven elég is volt ennyi. Balázs nagyon finom brassóit csinált. 

Nem nagyon volt kedvem sajnos semmihez ma, éppen ezért nem is kezdtem bele semmibe, csak a szokásos dolgokat csináltam. Már rég megtanultam, hogy kedvetlenül kár erőltetni bármit is. 

Könyves péntek

 

Ezt a könyvet valamikor régen már olvastam, de már csak akkor jöttem erre rá, amikor elkezdtem. De ha már nekiálltam, akkor nem hagytam félbe. Akkor régen sem tetszett igazán, és most sem nyerte el teljesen a tetszésemet. A történet jó lenne, de szerintem nem a legjobban sikerült megírni. Nagyon sok volt benne az olyan információ, ami nem vezetett sehová, viszont rengeteg olyan nyitott kérdés maradt, amire jó lett volna választ kapni. A címhez nem nagyon van köze a könyvnek, azt még most sem tudom milyen levelekre utal. 

Azért nem ajánlom, mert ahhoz unalmas, hogy igazi kikapcsolódást nyújtson, és inkább csak időtöltésnek jó. 

Csütörtök

 A tegnap esti meccs után éjfélkor kerültem ágyba, és ma is hajnalok hajnalán kellett kelni. Nem volt őszinte a mosolyom. Már csak azért sem, mert ami miatt ma korán kellett menni, az nem kedvemre való dolog volt. 

Kettőre ügyvédhez kellett mennünk. Volt egy családi ingatlan ügylet, aminek ma pontut tettünk a végére. Mióta tudom, hogy meg kell ennek történni, már sokszor, sokféleképpen találtam magyarázatot mindenre. A lelkem jobbik fele próbál mindenkinek mentséget találni, de igazából én magam is tudom, hogy ez már nagyon régen el lett rontva, és a legkevésbé sem szólt senki részéről sem másról, mint hogy hogyan tudnak a másikkal kiszúrni. Az a mi szerencsétlenségünk, hogy ebbe a sztoriba szorosan beletartoztunk már így a végére. Lehet egyébként, hogy azért ebbe a családba születtem, hogy végre valaki ezeket a dolgokat elrendezze, és rend legyen itt. A lelkem belehalt kicsit, de nem számít, majd kiheverem. 

A korán kelés, a munka, és az ügyvédes sztori után már olyan voltam, mint egy zombi. El is aludtam, és nyolc előtt kicsivel ébredtem csak. Kb azt sem tudtam, hol vagyok és milyen nap van. Azért remélem este is tudok aludni, mert holnap megint korán indul a nap. 

Kupaderbi

 Ma nagyon korán kezdődött a nap, és ez már a hét további részében így lesz. Ma azért mentünk korán, mert Balázsnak amúgy is ötkor kezdődött a munkaidő, meg meccsre is mentünk, és ahhoz, hogy ebédeljünk itthon, megcsináljuk, amit szükséges, és oda is érjünk, a rendes munkaidő már későn ér véget. Szerencsére még szabad ilyet, hogy korábban megyek, és korán is jövök haza. Egyébként az tök jó ebben a korán kezdésben, hogy gyorsan telik a nap, és még egy csomó van belőle itthon is. 

Kicsit szkeptikusan mentünk a meccsre, annyi csalódás ért bennünket mostanában e téren, hogy már nehezen mertük hinni, hogy sikerül. A hangulat fantasztikus volt, derbihez méltó. Az eredménnyel pedig ma este elégedettek lehetünk, 3:1-re nyertünk, így mi jutottunk tovább a Magyar Kupában. 

Most pedig gyorsan megyek fürödni, mert már fél tizenkettő, és négykor megint kelni kell. 

Kedd

 Csak egy bármilyen nap is lehetne nap volt ez is. Reggel dolgozni mentem, délután vásárolni a napi zsemle, péksütemény ez -az dolgokat. Mindig van, ami éppen kifogy, és pótolni kell, úgyhogy nálunk nagyjából sosincs olyan, hogy minden van itthon. Már csak azért sem, mert minden átgondoltság ellenére is folyton lemarad valami. 

Az időjárással nem vagyok elégedett, nagyon szeretnék már felhőtlen eget, és olyan napsütést, ami jól felmelegíti a levegőt, amitől illatos, színes és vidám lesz minden. Azt a fajtát, amikor alig várja az ember, hogy kimozduljon egy jót sétálni. Ahogy néztem az előrejelzéseket, erre azért még várni kell, de az vigasztal, hogy már sokkal kevesebb várakozás van hátra, mint amennyin mat túl vagyunk. 

Érdekes hétfő

 Semmiképpen sem nevezhető szokványosnak az sem, hogy én magamtól ébredjek fel hajnali négy óra negyvenkor. Az meg aztán végképp nem, hogy amikor kijöttem mosdóba, akkor szembetalálkoztam Erikkel, aki már fel volt öltözve. Gondoltam is, hogy na, valami egészen különös időzónába kerültünk, mert mi ketten vagyunk a család hétalvói, akik arról híresek, hogy még az ébresztőre sem ébredünk fel. Ez ma így sikerült. El nem késtünk legalább. 

Az sem volt éppen szokványos, hogy egészen jól telt ez a nap. A nap is kisütött (naná, már dolgozni voltunk), folyamatosan volt tennivaló is egész nap, de szépen be lehetett osztani, nem kellett kapkodni semmivel. Ezt szeretem, amikor így van. Az üresjáratok is az agyamea mennek, meg a kapkodás is. 

Itthon is minden rendben, úgyhogy panaszra semmi okunk. 

Helló nyári időszámítás

 Ma reggel úgy ébredtem, hogy a falióra még a régi időt mutatta, a telefonon meg már az újat. Ilyenkor mindig jó, hogy a telefon automatikusan megteszi ezt az átállást, mert gondolkodnék egyébként hogy most akkor hogy is van. 

Ezen kívül egyébként nálunk nem nagyon szokott bezavarni az ilyesmi, simán működünk tovább az új időpontok szerint. Ez így volt a gyerekek pici korában is, meg most is. Egyedül az volt furcsa, hogy 19:20- kor még világos volt. De ezt hamar meg tudom szokni, igazából ez az időszámítás az, amiben én jobban tudok működni. 

Mondjuk ami a működést illeti, ott vannak hibás pontok, de ez meg köszönhető annak, hogy van bennem azért már bőven üzemóra. 

Ahogy pénteken, úgy ma is volt itthon Patrik, úgyhogy a héten kétszer is együtt ebédeltünk. Ma többfélét is főztem, hogy tudjon vinni is belőle (mondjuk ő nem így tervezte, de azért vitt belőle). Megoldja egyébként nélkülem is a mindennapi főtt ételt is, de nekem azért jobb érzés a léleknek, ha úgy megy haza, hogy tudom, most egy-két napig nagyon gondolkodni sem kell azon, hogy mit egyen. 

Délután megnéztük a Fradi meccset, de ez a mai is olyan volt, ami nagyon még a tévé előtt töltött időt sem érte meg. 

És ennyi volt a hétvége, holnap indul a verkli újra. 

Szombat

 Ma is megvolt az az alvásmenyiség, amivel pótoltam a heti hiányt. Szakadó esőre, és borzasztó fejfájásra ébredtem egyébként, úgyhogy annyira nem kezdődött jól ez a nap. Szerencsére rutinos fejfájós vagyok, így rögtön tisztában voltam vele, hogy ez most az a fajta, amivel nem szabad szórakozni, és a nehéztüzérséget kell bevetni, rögtön görcsoldóval megtámogatva a fájdalomcsillapítókat. Be is vált, alig háromnegyed óra múlva már túl is voltam S nehezén. Ha már így alakult, és főznöm sem kellett, akkor nekiálltam takarítani. Mire Balazs hazajött a munkából, már meg is voltam azzal, amit elterveztem. 

Együtt ebédeltünk természetesen. Délután nem sok mindent csináltunk, tévéztünk, pihentünk. Amikor végzett minden gép a ruhákkal, akkor még azokat is elpakoltam, bár itt nár kicsit nyűgös voltam. 

Holnap meg az a nap lesz, amikor az ember még fel sem ébred, máris késésben lesz. De legalább végre magunk mögött hagyjuk a téli sötétséget. Lassan remélhetőleg az időjárás is felzárkózik a naptárhoz. 

Könyves péntek

 Igaz történet alapján írt könyv. Bevallom, én sosem hallottam Duplessisről, és az ő irányítása alatt zajló borzasztó kegyetlenségről, amit az árva gyerekekkel szemben elkövettek. Ebben a könyvben betekintést nyerünk ebbe a kegyetlen világba, illetve a Kanadában fennálló angol -francia ellentetekről..

Nagyon jól megírt könyv, folyamatosan olvastatta magát, 

Ha nem lennék ilyen álmos, lehet, hogy még többet is írnék róla,de így csak annyit, hogy nekem nagyon tetszett, nagy hatással volt rám, mindenkinek ajánlom. 

Csütörtök

 Csendben, már -már unalomban telnek a napok. Az tök fura, hogy ennek ellenére nem vánszorognak a napok, hanem gyorsan telik. Olyan gyorsan, hogy ma például mat ott tartottunk az idő múlásával, hogy eltelt 26 év is azóta hogy mi összeházasodtunk.. Lehet mondani, hogy jó sok mindent végigcsináltink már együtt. Büszke vagyok rá, hogy ez így van, hogy vagyunk egymásnak, hogy szeretjük egymást, és mindketten teljesen biztosak vagyunk abban, hogy csak majd egyszer amiatt nem lesz már több ilyen évfordulónk, mert valamelyikünk ideje lejár..De addig még sok élményt szerzünk együtt. 

Esti szürreális

 Azt már egy ideje realizáltam, hogy mostanra oda jutottunk, hogy minden szomszédunk 70 év körüli minimum, és ugyan a húgomék is itt laknak a közvetlen szomszédban, őket sem mindig lehet felnőttszámba sorolni, mert a problémamegoldó képességük nem tudom l kiemelkedő. Így, ha itt bármi váratlan történik, mi vagyunk azok, akiknek kéznél és észnél kell lenni. Emiatt nem teljesen tudatosan, de már azért egy ideje másképp figyelek fel a kinti zajokra, hamarabb kinézek egy furcsa hangra. 

Ma este is így jártam. Kimentem a teraszra az iqosommal, amikor hallottam valami zajt. Nem tudtam teljesen beazonosítani, hogy esetleg nálunk a kert végében mászkál valami macska, vagy a szomszédból jön, így odaléptem a korláthoz, hátha onnan látom majd. A jobb oldali szomszédban tök meglepő módon az udvari mellékhelyiségben égett a lámpa, és láttam, hogy mászkál ott a szomszéd. Fura volt, mert amúgy ők már ilyenkor nem szoktak kint lenni, nyáron sem nagyon, nemhogy ilyenkor. Aztán jött egy elemlámpával, és elindult a kertben hátrafelé, szemmel láthatóan keresett valamit. Na mondom, remélem nem borult el az öreg, és nem lesz belőle ilyen fura alak, aki bolyong csak céltalanul. Azért figyeltem, gondoltam, ha elesik, csak nem hagyom sorsára. Közben kijött a szembe szomszéd bácsi is, hallottam az öngyújtó kattanását. Ő is észrevette, hogy emitt valami furcsaság zajlik, de ő nem sokat habozott, már át is kiabált a sötétben, hogy "mit keresel, Pali?" És már érkezett is a válasz szintén kiabálva, hogy "a kisfűrészt" Azt még én végig sem gondoltam, hogy mi a bánatnak kellhet este negyed tízkor a kisfűrész, amikor jött újra a kérdés, hogy "miért, elhagytad?", majd erre a válasz "nem tudom hova tettem"  

Nem tudom meglett e, mert nem vártam meg, de magamban jót vigyorogtam az egészen. Ilyen azért csak vidéken van, hogy kisfűrészt keresnek este a sötét udvaron elemlámpával. Meg azért megnyugtató, hogy figyelnek egymásra is..

Kedd

 Furcsa napok most ezek, körülbelül olyan minden más is, mint az időjárás, ami nem tudja eldönteni, hogy akkor most legyen már tavasz, vagy mégis maradjon még az egyáltalán nem kellemes télies, borongós. Na ilyen minden más is. Nyomokban előfordulnak tök jó dolgok, kedves gesztusok, cinkos mosolyok, apróságok, amiktől kellemesebb egy-egy nap. (Mondjuk Patrik már ki is javítana, hogy kellemes esetleg a lábvíz, egy nap jó lehet inkább, de én már mindenféle árnyalatát ismerem egy-egy napnak, így nekem ez is belefér)  Sokkal hangsúlyosabban van jelen a borús rész, amiben tagadhatatlanul nagy szerepe van annak, hogy abban a szektorban dolgozom, ahol most épp megint a nem könnyű időszak van. Újra előkerültek már elfeledett fogalmak, egy csomó mindent újra kell vizsgálni és tervezni, más szempontok alapján előtérbe tolni. Ezek egyébként izgalmas dolgok, és ha csak úgy gondolkodnánk, mondjuk azért, mert épp van idő ilyeneken gondolkodni, akkor tök jó dolgok is születnének belőle, ebben a formában azért kicsit izzadtságszagú..Azzal biztatom magam, hogy ez is véget fog érni, és pár év múlva majd valószínűleg csak anekdotázunk a fiatalabbaknak erről. 

Erik ma vizsgázott, több kategóriában is szerzett képesítést a különféle targoncák és gépek kezeléséhez Így most már lesz ilyen bizonyítványa is. Alig várta, hogy végezzen, mert jól megfázott, ő már a héten nem is megy dolgozni, délután beszélt a háziorvossal is. Reméljük ez a pár nap elég is lesz, és nem lesz belőle semmi komolyabb. 

Hétfő

 Vannak a napnak olyan részei, amiket úgy abszolváltam, hogy utólag nem is vagyok teljesen biztos abban, hogy valóban ott voltam. Nem tudom megfogalmazni sem, hogy mi történt, vagy miért történt, egyszerűen csak sodródtam az idővel, és amikor nagyon gáz volt a helyzet, koncentráltam, hogy azért az tűnjön legalább minden normálisnak. Az a fura az egészben, hogy nem vagyok beteg, de olyan nyomorúságosan érzem magam, mint aki legalább hetek óta küzd válogatott nyavalyákkal. Sejtem, hogy még a holnapi nap lesz nehezebb, de már kevésbé nehéz, mint a mai, de azért azt megígértem magamnak, hogy ha nem így lesz, akkor szerdán reggel a háziorvos felé veszem az irányt a munkahely helyett. 

Délután itthon sokkal jobb volt. Igaz, itt megvan az a biztonság érzet, hogy tudom, bármi történik, van segítségem, illetve itt megtehetem azt is, hogy csak bekucorodok a kanapéra, mert épp az esik jól. 

Vasárnap

 Mondanám, hogy totális csőd a mai nap, de azért voltak benne jó pillanatok is, még ha nem is olyan nagyon sok. 

Úgy ébredtem, hogy fáj a fülem. Nem nagyon, de pont annyira, hogy kellemetlen legyen. Aztán szembesültem azzal, hogy sikerült egy két hetes ciklust produkálni. Ez egyébként sokkal rosszabbul esett, mint a fülfájás, és elég értetlenül fogadtam. Mostanában már egy jobb periódusban voltam ezen a fronton, és ha nem is az van, hogy egyáltalán észre sem veszem azt, hogy valami zajlik a háttérben, sokkal kevésbé hangsúlyos, mint akár tavaly ilyenkor. Erre tessék. 

Ez a kettő együtt elég rendesen kiütött mára, épp csak lézengtem a nap nagy részében. A főzéshez is segítséget kaptam, Balázs látta rajtam, hogy jól el vagyok veszve a mai napban. 

Mostanra megtanultam, hogy ha ilyen van, akkor bizony nincs semmi értelme másnak,mint pihenni, úgyhogy így volt ez ma délután. Készült ma is egy adag pamcake. A válogatott meccs is csalódás volt, reménykedtem nagyon abban, hogy itthon tudunk csodát tenni..Sajnos ez a mai nap is olyan volt, amikor csak helyzetek voltak, semmi több..

Szombat

 Ma is úgy volt, mint szombatonként általában. Ez az a nap, amikor pótolom a héten elmaradt alvást. Gondolom abban a lehangoló időjárás a ludas, hogy a sok alvás ellenére sem voltam egyáltalán fitt és üde. Vagy csak szimplán öregszem. 

Délelőtt vásárolni voltunk, ami már régóta nem tartozik a kedvenc tevékenységeim közé. Most még bonyolultabb is a helyzet, mint eddig, mert az online rendelés lehetősége megszűnt (a spar online shop átköltözött a woltra, ők meg nem szállítanak hozzánk). Fájdalmasan érint ez, mert sokat könnyített az életünkön, de majd keresek valami alternatív megoldást.  

Nem csináltunk ma semmit, csak a szokásos szombati dolgokat. Balázs sütött délután pancake-et. Mi inkább palacsintát szoktunk enni, de ez az amerikai verzió is finom volt. 

Könyves péntek

 Csupa jót olvastam róla.a Niok csoportban, ezért került fel a listámra. Bevallom, az elmúlt hónapokban nem untam emnyire egy könyvet sem, mint most ezt. Jó az alapkoncepció, és értem, hogy mi mindent szeretett volna az írónő közölni a könyvvel, de nekem ezek a mondanivalók kevésbé jöttek át. Cserébe nagyon nem volt szimpatikus a főszereplő anyák egyike sem, és valahogy a történet sem kerekedett ki igazán. Egy ideig semmi nem történt, kb a saját blogomat is olvashattam volna hétköznap esténként, aztán meg hirtelen annyi mindent sűrített bele, hogy néha nagyon kellett koncentrálnom, hogy még meglegyen a fonal. 

Lehet, hogy egy másik időszakban tetszett volna, mert van olyan mögöttes üzenete is, amin sokat lehet gondolkodni (mennyire tökéletlen is a látszólag tökéletes), vagy épp lehet ezeken az anya -gyerek kapcsolatokon is sokat töprengeni. Ezek most nem nekem szóltak,. 

Nem bántam meg, hogy elolvastam, de örülök, hogy már vissza is vittem a könyvtárba. 

Csütörtök

 A hét elején már tök jól összekaptam magam a mindenféle frusztráltságomból, de mostanra megint ugyanott vagyok. 

Aztán ma rájöttem, hogy igazából nem tudok én ennél többet tenni most, mint amit, mert folyamatosan kell ellensúlyozni a borzasztóságokat, amik körülvesznek. Kicsit tele is van a hócipőm mindennel és mindenkivel, de már azt sem érzem, hogy jó lenne kikérni magamnak. 

És közben a vérnyomásom beállt egy tök jó normális értékre, úgyhogy ezt tervezem megtartani. Ma viszont fájt a fejem, ami pedig egyre ritkábban jellemző szerencsére. Remélem, hogy érkezik a meleg végre  

Szerda

 Még mindig borzasztóan hideg van, és ugyan tök reménykeltő bentről nézni, hogy milyen szépen süt a nap, de sajnos nem tudja legyőzni a hideget. Évek óta rendszeresen van ez ilyenkor, úgyhogy mar igazán hozzá lehetett volna szokni, de persze nem sikerül. 

Ma korán indult a nap, öt órakor már dolgoztunk. Meglepő módon nem volt olyan borzasztó felkelni, de azért nem a szívem csücske sohasem ilyen korán ébredni. Az tök jó ebben, hogy fel kettőkor már tudunk hazajönni, és olyankor még azért elég sok van hátra a napból. Ez még nem teljesen az az időszak, de minél hosszabbak a nappalok, és minél jobb idő van, annál jobban tudom értékelni az ilyen napokat. Tétlen, és amikor hideg van, nyűgös és fáradt vagyok már mire hazaérünk, de jó időben még bármire képes vagyok. 

Ma mondjuk túl sok mindent egyébként sem terveztem, mert fodrászhoz mentem..Már rég nem tartozik ez sem a kedvenc időtöltéseim közé, de igyekszem rendszeresen festetni, borzasztóan öregít az ősz haj. Pedig vannak, akiknek tök jól áll. 

Tudtátok?

 Hogy abban is nagyon el lehet fáradni, hogy másfél órám keresztül ülsz egy helyben, és csak várod, hogy majd csak történik valami. 

Így jártunk ma. Hazafelé jöttünk Tatabányáról, amikor az autópályán nem sokkal előttünk baleset történt..Pechünkre pont eljöttünk a lehajtó mellett. Fogalmunk sem volt róla hogy nit történt, csak álltunk és vártunk.  Jött mentő, tűzoltó, majd a mentő el is ment. Igazából nagyon hálás voltam érte, hogy nem vagyunk érintettek, csak várakozni kényszerültünk. Egy óra múlva azért már kicsit sem volt jó ott ülni. Másfél óra múlva már nyűgös voltam, de szerencsére utána már elég gyorsan elindultunk. 

De nagyon elfáradtam ebben. Jó, gondolom amiatt inkább, hogy akkor még reggel óta nem is voltam itthon. 

Hétfő

 Az időjárásra nem is mondok inkább semmit. Reggel gondoltam rá, hogy lehet, hogy kellene még egy garbót is felvennem, de aztán elvetettem, mondván, mégis március közepe van már. De megbántam, mert egész nap fáztam. 

A mai nap gyorsan eltelt, volt bőven mit csinálni, kitartott egész napra, és ez pont jó is így. 

Nemrég elém került megint az jelenség, amivel én csak a tiktokon találkoztam eddig. Igazából nem is értem az egészet (nagyon azt sem, hogy miért gondolkodom rajta). Már nem először látok olyat, hogy egy valamilyen társaság "kinéz" magának valakit, akit elkezdenek módszeresen kikészíteni. Csinálnak róla kamu oldalakat, videókból kivágott képeken röhögnek . Az egész jelenség annyira hitvány és alávaló. Nem tudom elképzelni sem, hogy hogy lehet valaki ilyen gonosz. Mondjuk az is eszembe jutott, hogy esetleg fizetett trollok ők, akiknek ez a munkája, hogy minél kevesebb ember tudjon pénzt keresni ezzel. 

Furcsa meccsnap

 “Az egyik legjobb életfelfogás az, ha úgy állsz neki minden napnak, hogy: 

Na csináljunk ma is egy szép emléket!”

Hát ez ma nálunk nem jött össze. Jól indult pedig, aztán egy szempillantás alatt a feje tetejére állt a világ, és ezen a napon már nem is került vissza a normális irányba. Pedig volt együtt ebédelő család, volt győztes meccsnap, volt sok minden, ami egyébként jó is lehetett volna, és szép emlék lehetett volna belőle. 

Visszagondolva az egész borzasztóan semmiségnek tűnik. Egy kérdés, egy válasz. Ami nem talált egymásra, és pattant a szikra. Nem is emlékszem rá, hogy mikor volt ilyen utoljára, de remélem jó sokáig nem is lesz ilyesmi, mert szomorú vagyok tőle, és csalódott. 

Március 15

Lehet, hogy csak én vagyok furcsán összerakva, de nekem ez az ünnep most már mindig összekapcsolódik azzal is, hogy számolom magamban hány éve ilyenkor kezdődött a covid. Egyébként egészen szürreális érzés, hogy öt éve volt. Van olyan emlék, amihez képest túl régnek tűnik, és vám olyan is, hogy azt gondolom, talán igaz sem volt. Az biztos, hogy öt évvel ezelőtt ilyenkor egy csomó mindenről fogalmunk sem volt, azóta meg már van, amire nem is emlékszünk. Menet közben meg úgy tűnt, sosem lesz vége már. 

Nem voltunk ma sehol, és nem is csináltunk semmi extra dolgot. Kicsit mindannyian kókadoztunk ebben a borús, szürke időben, és emiatt aztán kedvünk sem volt semmihez. Régen ilyenkor mindig kihasználtam az időt valami extra tevékenységre, ma örültem annak is, hogy a kötelező dolgokat letudtam. 

Könyves péntek

 

 

Úgy tűnik, mostanában több olyan könyv kerül a kezembe, ami több idősíkon zajlik egyszerre, mint talán eddigi életemben összesen. Ez is egy ilyen, ráadásul igaz történeten alapul. Enélkül a tény nélkül is elég megrázó, hihetetlen, hogy ilyen dolgok megtörténhettek bármikor is. Szépen megírt könyv, nagyon gondosan, aprólékosan megírt történet. Semmi sem sok, vagy kevés, valahogy érződik az írónő végtelen együttérzése és tuduteleze a történtek felé minden mondatban. 

Kicsit az elején vontatottnak tűnt, de aztán ráereztem a hangulatra, és nagyon jó olvasmány lett belőle. 

Ez pedig egy újabb Colleen Hoover könyv, megint egy olyan, ami kicsit sem hasonlítható össze a többivel. A különlegessége, hogy a covid alatt írta az írónő, és előbb jelent meg digitális formában (hiszen lényegében egy internetes közösségnek írta fejezeténként), mint valódi könyv formájában. A könyv szokatlanul kemény témát dolgoz fel, egy bántalmazó kapcsolatról, drogokról, bűncselekményekről. Így, hogy én már a teljesen elkészült könyvet olvastam, kicsit fura volt a cselekmény felépítése, de aztán amikor olvastam hogyan is írta, ez a furcsaság is értelmet nyert. Semmiképpen sem sorolnám abba a kategóriába, amit mindenkinek olvasnia kell, de gondolatokat ébreszt a témában, az biztos. Az írónő pedig amúgy egy zseni szerintem, bármit ír milliók olvassák, minden könyve egy érdekes új oldalát mutatja meg a világnak. Azoknak, akik csak szép szavakat és mely értelmű gondolatokat szeretnek olvasni, nem ajánlom, mindenki másnak igen. 

Alakul

 Tegnap este önmagamhoz képest jó korán lefeküdtem, és ez jót is tett, mert sokkal jobb napom volt, mint a héten bármikor. Pedig szakadó esőben indultunk dolgozni, délután meg a szél tépte le majdnem a fejemet is. Szóval nem feltétlenül foghatok mindig mindent az időjárásra. 

A vérnyomásom mostanra szépen beállt a normális tartományba, most erősítgetem magamban, hogy így marad, csak ezt a napi kettő darab gyógyszert kell hozzá elviselni, ami nem olyan nagy áldozat. 

Ma is Balázs főzött, amikor hazaértünk, nagyon finom lett ma is, amit pillanatok alatt összedobott. 

Azért annak nagyon örülök, hogy na már csütörtök volt, és már csak holnap kell menni dolgozni. Több naphoz semmiképpen sem lenne már kedvem a héten. 

Ma sem

 Ez a ma esti poszt is inkább csak becsekkolás, mert megint olyan álmos vagyok, hogy épp csak egy kis keskeny résen nézek már. Nem tudom mi van velem, mert egyébként aludtam rendesen.

Egyébként nem is tudom történik semmi, amit érdemes lenne megörökíteni. Sehol egy utazás, sehol egy jó program, csak a szokásos hétköznapi robotlét. 

Egy fokkal jobb

 A mai nap egy fokkal jobb volt, mint a tegnap, pedig nagyon korán kezdődött, hajnali ötkor már a munkahelyi asztalomnál ültem. 

Láttam ma egy videót a tiktokon, amiben a lány összehasonlította a hagyományos, munkahelyen végzett munkát és az influenszerkedést. Nagyjából, mint almát a körtével. Utóbbi esetben mindkettő gyümölcs, előbbi esetben mindkettővel pénzt lehet keresni. Egy percig nem gondolom, hogy tök jó lehet kitenni magukat annak, amit nap mint nap kapnak a megmondóembetektől, de azért semmiképpen sem összehasonlítható abban az embernek az életével, aki egy szalag mellett állva robotol a norma teljesítésért napi 12 órában, miközben folyamatosan figyelik. 

Na jó, ezt majd még lehet hogy folytatom, de közben olyan álmos lettem, hogy már nem bírom nyitva tartani a szememet. 

Hétkezdés

 És már megint ott tartunk, hogy hétfő volt, és menni kellett dolgozni. Reggel még nagyon jó kis tavaszi idő volt, ami aztán délelőtt el is múlt, megérkezett a szél, meg a felhők. Így aztán ma erre fogom, hogy kifejezetten szar napom volt, mert így lényegesen egyszerűbb. 

Az egyébként tök jó lenne, ha szar napokon lenne ilyen láthatatlanmá tévő köpeny, mint a Harry Potterben. Vagy lehetne egész nap olvasni egy könyvet, ami elvisz egy másik világba. 

Balatonos nap

 Már tegnap megbeszéltük, hogy még mára is olyan jó időt ígérnek, hogy kár lenne itthon maradni, megyünk a Balatonra. Azon volt csak némi tanakodás, hogy északi part, vagy déli part legyen, és ez tulajdonképpen még az indulás pillanatában is kétséges volt. 

Végül azzal nyert a déli part, hogy ott van Siófokon KFC, ahol ebédelni terveztünk. Még olyan kora tavasz van, hogy nem mertük megkockáztatni, van e bármi nyitva máshol (amúgy volt). 

Siófokon arcul csapásként ért, hogy a kikötőben és a parton nem azt éreztem, mint eddig, volt valami furcsa hiányérzetem. Egymásra néztünk Balázzsal, és nem is kellett mondani sem, láttam, hogy nála ugyanez a helyzet. Elég gyorsan tovább is álltunk. Először megálltunk Lellén, ahol ettünk egy sütit, és ott is sétáltunk egyet a parton. Még itt is volt ez a fura érzés, és itt meg is beszéltük, hogy hát basszus, nem biztos, hogy olyan jó ötlet volt látni a tengert, mert most ez olyan más lett. Egyáltalán nem akartam ezt érezni. 

Bogáron aztán kiszállítunk a kocsiból a parton, és meg is nyugodtam. Mert ott azonnal ott volt minden érzés, mintha hazaérkeztünk volna. 

Szerintem ez marad örök szerelem, csak esetleg időnként lesznek elhajlások. 

Szombat

 Ma reggel háromnegyed nyolckor úgy ébredtem fel, hogy az volt az első gondolatom, hogy azta, de jót aludtam. Nagyjából úgy is éreztem ettől az alvástól, hogy ma aztán ide nekem az oroszlánt is, úgyhogy nekiálltam lehúzni az ágyneműt, meg az összes többi mosnivalónak. Amíg a gépek dolgoztak, én megcsináltam a gyümölfstortát. Olyan régen csináltam már, hogy majdnem nem is emlékeztem hogyan kell. Dél körül megérkezett Patrik is, onnantól már négyen vártuk haza Balázst. Mire ő is megérkezett a munkából, elkészült az ebéd is, sült krumpli, sült krumpli saláta, mézes -mustáros csirkemell, és sütőben sült tarja (a tiktokról). Finom lett minden..

Délután volt egy nagyon cuki meglepetésben részem. Kaptam egy messenger üzenetet egy volt kollégámtól, hogy úgy látta, levelem érkezett. Visszakétdeztem, úgy na és mi van a levélben? Mire jött is a válasz, hogy azt nézzem meg én, bent van a postaládádban. Lementem, és tényleg volt a postaládádban egy boríték, benne egy tábla csoki. Nagyon régen nem leptek meg így, nagy mosolyt varázsolt az arcomra. 

Könyves péntek

 Múlt héten elmaradt a könyves poszt, mert ciprusi képek voltak helyette. De most pótolom, az elmúlt két hét három könyvével. 

Szerintem ezt a fotót már egyszer tévesen feltöltöttem, amikor a sorozat ötödik könyvér olvastam, de már mindegy. Most került sor az utolsó könyvre, amit rekordgyorsasággal olvastam ki, mert meg akartam hosszabbítani a könyvtárban a kölcsönzési idejét, de láttam az online felületen, hogy valaki vár rá, így mindenképpen vissza kell vinni. 

Szerencsére a sorozat egyik legjobb (ha nem a legjobb) része volt ez, így nem volt megerőltető két nap alatt elolvasni. Tetszett a család történetének a befejező része, és tök jó volt, hogy az írónő olyan gondossággal írta meg ezeket a könyveket, hogy minden egymásra épült, a szereplők végig olyan karakterek voltak, akikről viszonylag gyorsan eldöntötte át ember yvuigy szimpatikus figura, vagy nem, és kovetkezesen olyan of maradt.. Szerintem fogok meg olvasni tőle máskor is. 

Ezt a könyvet egy időben olyan sokan ajánlották a niok csoportban, hogy már akkor eldöntöttem, valamikor én is el fogom olvasni. Nem volt könnyű olvasmány, az elejével kifejezetten meggyűlt a bajom, de aztán meg, amikor már megérkezett hozzám úgy rendesen a furcsa stílusú Owe és a furcsa stílusban megírt könyv, minden oldalt nagyon szerettem. A hazafelé tartó repülőúton fejeztem be, még meg is sirattam a végét. Ha még nem olvastátok, szerintem ne hagyjátok ki. 

Ez pedig egy tipikus CoHo könyv,vamimrk van mondanivalója meg nincs is..Semmi több, mint egy klassz időtöltés elvileg, mégis van benne valami,,ani miatt jó olvasni, ami gondolkodásra késztet. Egy könnyed kis szórakoztató könyvre vágyva tökéletes választás. (Ez egy második rész, az elsőt már jó régen olvastam)

Ez a hét

 A múlt heti csúcs hét után ez a mostani borzasztóan szenvedős. Nem nagyon volt még olyan nap, ami tök jó lett volna, vagy a munkahelyen élek túl, vagy itthon. Az itthon töltött idő nagy részében vagy pakolok a konyhában, vagy pihenek a kanapén. Pedig amúgy tök jó sorom van, mert Balázs magára vállalja a főzést mostanában, ő nagyjából tizenöt perc alatt is finomabbat kreál, mint én egy óra alatt. 

Pedig ez a napsütés, és tavaszi meleg tök jó, és nagyon tetszik, hogy végre nem didergek több réteg ruhában is. 

De holnap legalább már péntek lesz, ami a legrosszabb heteken is mindig jó. 

Újabb

 Időről időre szórakozik velem a vérnyomásom. Ilyenkor mindig felmegy 140-145/90-95-ig, és az már ugye nem az, ami jónak számít. Mondjuk valamikor régen ez ebben a korban nem volt egyáltalán magas, de most már másképp nézik ezt. Egyébként helyesen, mert hát ja, mégiscsak foglalkozást igényel egy ilyen már. Mondjuk részemről továbbra is akkora nyűg ez, mint soha, semmi. Nem vagyok alkalmas a rendszeres gyógyszerszedésre, legkésőbb két hét szedés után elegem lesz belőle. Addigra amúgy is mindig tök jól helyrejön, aztán kezdődik az, hogy már túlságosan alacsony. Akkor jön a fél adag, ami még mindig sok. Mindegy, majd csak lesz vele valami. 

A gyönyörű tavaszi napsütéssel együtt  érkezett valami letaglózó tavaszi fáradtság is rögtön. Nem is tudom mikor éreztem ezt így utoljára. De szerintem ezen sokat segít majd, ha szombaton ki tudom aludni magam. 

Az van

 Az a helyzet, hogy jobb volt az úgy, amíg ilyen kis egyszerű lélek voltam, és nem tudtam azt, hogy repülni ilyen könnyedén lehet. Az a kis vidéki lány kellett volna hogy maradjak, akinek ez az egész csodálatos és misztikus dolog, amit mások szemén keresztül lát csak, és elérhetetlen álomnak tűnik csupán. 

Így, hogy megtapasztaltam ezt a fajta csodát (merthogy az, kétség nem fér hozzá), jelen pillanatban minden más unalmas szarság csupán, szükséges túlélnivaló tevékenység, és minden perc azzal telik, hogy azon gondolkodom, hogy is lehetne az, hogy minél több jusson abból az élményből. 

Közben meg még nem is hevertem ki a ciprusi utazást, annak minden szépségével, fáradtságával. A testem tiltakozik ezerrel minden ellen, mindent bevet, hogy lassabb tempóra kényszerítsen, és lassan meg is adom magam. Nem kell egy nap alatt pótolni mindent, ami nem valósult meg múlt héten, kivéve a pihenést. Azt kell előtérbe helyezni most, hogy maradjon energia majd hétvégére is, bármit hozzon is. 

Hétfő

 Tegnap este azért már nagyon fáradt voltam, és alig vártam, hogy ágyba kerüljek. Annak rendje -módja szerint el is aludtam szinte azonnal, mégsem ébredtem kipihenten. Mondjuk azt megállapítottam, hogy valószínűleg a múlt heti utazás okozta plusz adrenalin hiányzott, mert egész nap olyan fáradt voltam, mint aki szenet lapátolt. 

A munkanap is kicsit nyögvenyelős volt, nem sok jó dolog volt ott. Délután még elmentem vásárolni munka után. Balázs itthonról dolgozott ma, úgyhogy ő délelőtt két adag ruha mosását és szárítását lebonyolította, nekem még egy adag fért bele. Mindenféle nyűgöm ellenére el is pakoltam minden tiszta ruhát, 

Kell valami erre a hónapra is, amit jó lesz várni is, meg megélni is. 😊

Máris itthon

 Ha az úgy működne, ahogy a legvadabb álmaimban gondolnám, akkor nagyjából kétheti munkával meg tudnánk keresni azt az összeget, amiért jelenleg egy hónapig dolgozunk, és akkor a fennmaradó időt mindenki azzal töltené, ami neki feltöltődést jelent. A világ legnagyobb problémáit meg is oldanánk szerintem, mert ha már tölthetjük azzal az időt, ami jó nekünk, nem is lenne olyan fontos egymást cseszegetni, vagy névtelenül beszólogatni. 

Én eddig is szerettem menni ide-oda, nem zavart az sem, ha ugyanazt a helyét akár százszor is láttam már. Most viszont, hogy már tudom azt is, hogy ez a repülés nem is olyan borzasztó és félelmetes, valószínűleg több ismeretlen helyet is célba vennék ezeken a napokon. 

Ma reggel még a Földközi tenger partján kávéztunk, és néztük, ahogy a nap felébredt..Pont ugyanolyan lenyűgöző, mint a naplementék a Balatonon. Bármeddig tudnám nézni. 

Sajnos ez után már nem sok időnk maradt, mert össze kellett pakolni, és indulni a repülőtérre, hogy felszálljunk a Budapestre tartó gépre. Szép, napos időben szálltunk fel, hogy aztán gyorsan benne is találjuk magunkat mindenféle felhőben. Ezek miatt volt némi turbulencia is, ami néha azért félelmetes egy kicsit. A landolás most sem volt zökkenőmentes, de épségben földet értünk, az a lényeg. 

Este még meccsen is voltunk, ami igen nagy hülyeség volt, mert csak bosszankodtunk egy félidőt, aztán hazajöttünk inkább. A fiúkra kellett volna hallgatni, akik azt mondták, ezt most inkább kihagyják, úgyis sz.r lesz. 

Nagyon fáradt vagyok, ez is egy jó hosszú nap volt. Holnap meg már munka..

Még mindig itt

 Nagyon nehezen helyezem el magam ebben a valóságban, amit az éppenmost jelent a napokban. Nem tudja feldolgozni az agyam ezt a fajta másságot, ami mégis ugyanolyan. Nem tudom jól elmagyarázni sem szerintem írásban, de valami olyasmi ez nekem most, hogy a tengerpart eddig olyan misztikus hely volt, amit majd egyszer, talán látni fogok a saját szememmel is, nem csak másokon keresztül. El tudtam volna fogadni azt is, ha nem adatik meg valamiért, de azért ez így valóban egészen más perspektíva. Minden teljesen más itt, mint otthon, és mégis ugyanolyan, hiszen ezek az emberek is pont ugyanúgy élnek, mint mi. Szeretnek, félnek, dolgoznak, vannak problémáik is biztosan. De nekem, onnan, ahonnan én érkeztem, mégis olyannak tűnnek, akiknek nincs semmi bajuk a világon (pedig van, tegnap tüntetés is volt a városban) sem egymással, sem másokkal. 

Ma Nicosiaban voltunk. Kicsivel több, mint egy óra volt busszal, egy jegy négy euró volt. Ezer éve nem buszoztunk, otthon, ha nem kocsival megyünk, inkább vonattal megyünk. Sokkal másabb város, mint Larnaca, és egészen más hangulata is van. Ott nagyobb az élet, mint itt. Mi elsősorban azért mentünk, mert kíváncsiak voltunk a török részre. Teljesen szürreális élmény volt, egyfajta kultúrsokk a legmodernebb iPhone-ok világából pár lépéssel egy olyan világba kerülni, ahol mintha megállt volna az idő. Belépés előtt a személyinket meg kellett mutatni, majd aztán visszafelé is ugyanígy. Ott pedig nem is tudom elmondani szavakkal milyen volt lenni. Tényleg a legjobb szó erre a sokk. Elhagyatott házak, ahogy maradtak sok -sok évvel ezelőtt, és rengeteg bazár. Tisztában voltunk vele, hogy ott aztán semmiféle szabály nem érvényes, csak amit ők hoztak, de nem éreztem azért azt, hogy tartani kéne tőlük. Életemben először hallottam élőben, ahogy a müezzin imára hívja a muszlimokat. Ha valaha még hallani fogom, most már mindig ez az emlék jut majd eszembe róla. 

Kora délután érkeztünk vissza Larnacára, itt kicsit borús és szeles idő lett addigra. Még sétáltunk, vettünk pár apróságot. Aztán vacsi előtt még pihentünk egy kicsit, hogy aztán vacsi után még megint tegyünk egy sétát a tengerparton. Holnap reggel még itt kávézunk, aztán délelőtt hazarepülünk tele egy csomó jó élménnyel, szép emlékekkel, elraktározva mindent, hogy majd legyen mire emlékezni a szürkébb és nehezebb napokon. 

Larnaca

 Ma reggel itt ébredtünk. Azt nem mondhatom, hogy nagyon jól aludtunk, de a tegnapi nap olyan hosszú és tartalmas volt, hogy a szokatlan és nem teljesen tökéletes ágy ellenére is sikerült gyorsan elaludni. Itt éppen valami nagyszabású vízelvezetési munkálatok folynak az utcán, reggel hétkor már javában dolgoztak, ami jár némi zajjal, de ugye valamikor meg kell csinálni, mi meg egyébként sem azért jöttünk, hogy az ágyban töltsük a napot. 

Rengeteget sétáltunk ma, megnéztük a kikötőt, megnéztük a strandot, ahonnan nagyon jól látni a repülőket leszállni és felszállni. Ettünk suvlakit, gyrost, pitát pirokafterivel és joghurttal. Kávéztunk, sütiztünk, és mindeközben milliószor csodálkoztunk rá arra, hogy itt a helyi emberek milyen vendégszerető emberek, milyen elfogadók, milyen jól beszélnek angolul. Itt senki nem siet sehova, senkinek nem fordul meg a fejében hozzányúlni valamihez, ami nem az övé. Láttunk autót járó motorral állni az út szélén, amit senkinek eszébe sem jutott elvinni, illetve úgy tűnt, csak nekünk, turistáknak furcsa ez..

Minden fordítva működik, nem csak a közlekedés furcsa, de például a lámpakapcsolók is pont fordítva vannak. 

A tenger végtelen es csodaszép,a homokos part nekem fura (van hiányérzetem amiatt, hogy nincs fű). A pálmafák törzse egészen lenyűgöző, ennyire közelről még soha nem láttam. 

Ciprus

 Ez a fél háromkor ébredés nem volt a barátom, de mégsem esett olyan nehezemre, mert azért csak izgatott voltam attól, ami rám várt. 

A repülőtéren az igencsak korai időpont ellenére hihetetlen embertömeg volt, egy olyan vidéki kisvárosból érkezve, ahol nagyjából reggel hét és délután öt óra között van időnként egy kis élet, már ez is kisebb csodaszámba ment. Viszonylag gyorsan eltelt az idő, amit várakozással kellett tölteni, mert minden újdonság volt, és minden élmény volt. Egész életemben emlékezni fogok erre az első alkalomra, 

A repülés egyáltalán nem olyan volt, mint amit az előzetesen hallottak alapján elképzeltem. Nem is tudom igazán szavakkal visszaadni, de jó élmény maradt. A felszállásnál az a hihetetlen gyorsulás elég elképesztő volt, de nem volt egyáltalán rossz. A két és fél óra első fele gyorsan eltelt, aztán volt egy kis mélypont, amikor jó lett volna felállni, vagy mozogni kicsit, de aztán sikerült ezen is túllépni. A leszállás kevésbé esett jól, mint a felszállás, ahogy süllyedt a gép, az nagyon "vitte a fejemet", de semmi más bajom nem volt. Azt hiszem a hazautazás után nem fogok újabb 47 évet várni a következő repülőútig majd. 

Ciprus nagyon érdekes hely, a közlekedés valami elképesztően káoszos, és egyébként is úgy tűnik, hogy mindenkinek minden jó, és mindenki csinálja szépen a maga dolgát, nem foglalkozva a többiekkel. Nem zavaró ez egyáltalán, érdekes és jópofa, és jó itt lenni. 

Én most láttam először tengert. Lenyűgöző, és csodálatos. Meg úgy egyébként is jelenleg nem is biztos, hogy teljesen képes vagyok a saját jelenemben lenni ennyi csodától, ami egy nap alatt történt.