Könyves péntek

 

Ez egy olyan könyv, ami azért sokáig az emberrel marad, és kicsit más szemmel tekint utána sok mindenre. Kemény és aktuális téma, egy influencer családról, ahol igazából az anya szereplési vágya oda vezet, hogy már minden a kamerákról szól . Két kicsi gyerek, rajtuk keresztül egészen komoly vagyonra tesznek szert. Csak épp a lényeg veszik el. Érdekes, hogy a fő cselekmény véget ér a könyv háromnegyedénêl, de egyfajta epilógusként még egy másik sztori is kerekedik. 

Szerintem ezt mindenkinek olvasni kell. 

Egy újabb könyv a zsidóüldözés témájában. Egy újabb igaz történet. Egy újabb végtelenül szomorú, és mégis nagyon megható történet egy üldözött családról. És csodálatra méltó tisztelgés az írónő részéről az édesanyja előtt. 

Ezt azoknak ajánlom, akiknek nem ez az első ilyen témájú könyve.

Csütörtök

 A mai napot abszolút feldobta az, hogy délután fodrásznál voltam. Ma is tök jó lett a hajam, tetszik, és jó volt ott lenni is. Én megmondom őszintén, nagyon sokáig azt gondoltam, hogy nem lehet ekkora különbség fodrász és fodrász között, mert hát laikusként úgy voltam vele, ugyanúgy tud hajat festeni, hajat vágni mindenki. És nem így van. 

Annak azért örülök, hogy holnap már péntek lesz, mert bevallom, mostanra nyoma sincs már annak a kipihentségnek, amivel hazajöttünk múlt hét szombaton. 

Szerda

 Még nem vagyok teljesen elégedett az időjárással, de valószínűleg nem az én elégedettségem fogja befolyásolni, ahogy másoké sem. 

Mondjuk az időjárás mellett egy csomó mással sem vagyok teljesen elégedett, leginkább azzal nem, hogy mennyire nem működik velem együtt a saját testem. Pedig tök becsületesen szedem a remifemin plust, és vannak jobb napok is, de egyetlen olyan nap sincs, amikor ne lenne többször is az a borzasztó hőhullám. Olvasgatok a témában több helyen is, még valahogy a több mozgást kellene beépíteni az életembe. Ami nem könnyű, mert sosem volt rám jellemző a plusz aktivitás, mindamellett, hogy a gyaloglás nem az ellenségem. Az tök érdekes, hogy ezekkel a hőhullámos kutyafülékkel egy időben szinte teljesen megszűnt az édesség utáni vágyam, elég ritkán eszem csokit, vagy ilyesmit. Mondjuk a sós dolgok azért lecsúsznak, amikért meg régen egy lépést sem tettem. Na mindegy, bőven van még mit tanulnom saját magamról, és bőven van még mit tennem is magamért. 

Ma este meccs nap is van, itthonról nézzük az örmény Noah elleni BL selejtezőt. Elég izgalmas meccsen vezetünk, és mi állunk továbbjutásra, de még csak a hetvenedik perc, nem merném elkiabálni. Meglátjuk mi lesz a végeredmény. És mire ezt leírtam, egyenlít az ellenfél. Még mindig mi állunk továbbjutásra, de jelenleg csak egy góllal vezetünk, nem kettővel. Úgyhogy még van miért izgulni. 

Kedd

 Ma reggel olyan volt, mintha már szeptember első napjaiban lennénk. A kardigánt bőven jól esett felvenni. Pedig szerencsére van még egy egész augusztus is. Furcsa ez a nyár továbbra is, teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. 

Nem nagyon tudok semmiről sem beszámolni, mert nem történt semmi, csak a szokásos munka, vásárlás, aztán itthon már csak a nagyon fontos, szükséges dolgok. 

Rolinak érkeznek az egyetemről az információk, Neptun kód, stb. Még kell kicsit noszogatni, hogy ezekkel foglalkozni kell, nem a ráérős kategória egyik sem, és nem szabad mindent az utolsó pillanatra hagyni, de majd felveszi a ritmust biztosan. 

Vissza a valóságba

 Tudtam én, hogy nagyon rossz lesz két hét szabi után visszamenni dolgozni. Úgy is lett, egész délelőtt küzdöttem az érzéssel, ami folyton csak azt a kérdést eredményezte bennem, hogy "mit keresek én itt?" Persze, a racionális énem tudja hogy pont azt, amitől majd lesz még az idén is több utazás, és jövőre is. Ehhez kellenek ezek a szürke, néha utálatos hétköznapok. 

Nagy, világrengető események nem történtek a távollétünk alatt, semmiről nem maradtunk le szerintem. A leveleimmel egészen gyorsan utolértem magam, bár az idén már egy csomót úgy tettem olvasottá, hogy igazából nem is olvastam el. Jó, csak ezeket az automata leveleket, amik minden nap bizonyos idoben jönnek. A többit azért becsületesen elolvastam. 

Azért kicsit megviselt a mai nap, legalábbis elég fáradtan jöttem haza, és nem is volt már kedvem semmihez itthon. A fodrászhoz jelentkeztem csak be, csütörtökön megyek majd. 

26

 Ennyi évvel ezelőtt született Patrik. Ennyi évvel ezelőtt lettünk család, lettem valakinek az anyukája. Akkor, azon a huszonhat évvel ezelőtti nyári estén természetesen fogalmam sem volt még arról, mi minden vár rám, és nem is érdekelt nagyon. Gyönyörködtem a kisfiamban, és próbáltam magam összeszedni a megpróbáltatások után. 

Az ő anyukájának lenni mindig könnyű volt. Egészen rendkívüli kisgyerek volt, akit minden érdekelt, és aki akkor érezte magát a legjobban, ha velünk volt. Mostanában azért már elég jól érzi magát nélkülünk is, de azért nem panaszkodhatunk arra sem, hogy sokat kell őt nélkülöznünk..

Ma is együtt töltöttük a napot, tegnap este a barátaival ünnepelt, ma pedig velünk. 

Újra itthon

 Egy szempillantás alatt eltelt ez a két hét, és ma reggel már úgy keltünk fel, hogy tudtuk, össze kell pakolni, és haza kell jönni. 

Van már tök jó rutinunk abban, hogy tök jó gyorsan meg tudjuk ezt csinálni, és hasonló módon megy az itthoni kipakolás is. 

Nagyon szerencsések vagyunk, hogy az összes gyerekünk velünk volt, nem tudok eléggé hálás lenni ezekért a napokért. Ez a legjobb dolog a világon, velük együtt tölteni ilyen gondtalan napokat. 

Utolsó teljes nap

 Az idén sem vég nélküli a nyaralás sajnos, holnap már otthon alszunk este. 

De nincs okunk szomorkodni, mert az idén is minden jó volt itt, szerettünk itt lenni. Jó sokat sétáltunk, jókat ettünk, rengetegszer voltunk a strandon. Jó lesz ezekre a napokra visszagondolni bármikor. 

Mindenkinek van

 Sajnos a mindennapokban már kevésbé jut időm arra, hogy csak nézelődjek, vagy egyáltalán csak legyek ott, ahol vagyok, különösebb tennivaló nélkül. Pedig egyébként nagyon szerettem mindig csak úgy figyelni az embereket, és gondolkodni azon, hogy vajon mi lehet a történetük. Mert ugye mindenkinek van egy saját könyve, rengeteg fejezet van bennük. Minden ilyen fejezet egy-egy lenyomat is az ember személyiségében, az arcán, a testén hordozza ezeket. Ha jól figyelünk, akkor lehetünk olyan szerencsések, hogy egy röpke kis időre bele tudunk olvasni a könyvükbe, észrevehetjük a különleges kiadásokat, a régiségeket, és minden mást is. 

A héten többször láttunk egy nagyon idős párt, ahogy sétáltak a strandra, és onnan vissza a házukhoz. Nem tudunk róluk semmit, csak nagyon keveset lehetett beleolvasni a könyvükbe, de abból a kevésből is egészen biztos, hogy nagyon szívesen olvasnám a teljes könyvet, mert szívmelengető lehet minden benne. Már a borítón is látszik, hogy tele van szeretettel. 

Mai jó

 Az egész nap tök jó volt ma is, piacon voltunk, grilleztünk, strandoltunk, palacsintát ettünk. Mondhatnám úgy is, hogy a mai nap is úgy telt, hogy csak azt csináltuk, ami nekünk jó. 

De az igazi jó hírre egészen estig kellett várni, amikor megérkezett az sms Rolinak. 

Szeptembertől gazdaságinformatikus képzésre fog járni a Gábor Dénes Egyetemre. Nagyon büszkék vagyunk rá. 

A jó hírt megünnepeltük, koccintottunk a Mávéházban. 

Kedd

 Ma hajózni voltunk. Évek óta már, mióta a kedvenc kapitányom nincs velünk, és a Szigliget sincs már Bogláron, nagyon kevés alakalommal voltunk csak, így ezeket az alkalmakat mindig nagyon megjegyzem. Boglárról mentünk Badacsonyba, ott ebédeltünk, egy kis séta után pedig Fonyódra mentünk vissza. Onnan már csak egy kevés vonatozás várt ránk, és már itt is voltunk Bogláron.

Délután strandoltunk, óriás palacsintát ettem. 

Jó kis nap volt. 

Hétfő

 Még ez is egy olyan hétfő volt, ami a jó hétfők között van. Munkára gondolni sem kellett, helyette csak azzal foglalkoztunk, hogy a nagy melegben megfelelő ütemezésben menjünk a strandra. Lehet mondani, hogy így ki lehet bírni, mert tényleg. 

Most egyébként olyan minden jó állapotban vagyok. Semmi gondom semmire, sehova nem kell sietni, nincsenek elvárások, tök jó minden. 

Ezt hívom nyaralás érzésnek. 

Vasárnapi szomorkás

Ha valakik hozzá tartoznak a boglári strandhoz, akkor a két "Csoki bácsi", ahogy nem csak mi, hanem rengeteg visszajáró nyaraló hívja őket egészen biztosan. Már a legelső itteni nyarunkon felfigyeltünk rájuk. Nem is lehetett másképp, hiszen minden nap itt voltak délelőtt tíztől kb délután fél hatig. Jöttek biciklikkel, hozták a napágyat, naptejet, és elfoglalták a helyüket. Mindig ugyanott, mindig ugyanúgy. Jöttek -mentek körülöttük ismerősök, barátok, leültek hozzájuk beszélgetni, időnként bementek a vízbe. 

Azt sosem tudtuk meg, hogy ők ketten apa-fia e,  vagy esetleg testvéri kapcsolat van közöttük, vagy igazából semmi egyéb, csak a víz és a napsütés szeretete köti őket össze. Az biztos, hogy mindketten elképesztő barnák voltak mindig. 

Az idén csak a fiatalabb"Csoki bácsi" volt a strandon eddig, beszélgettük is, hogy vajon mi lehet az idősebbikkel. Tavaly ő már nagyon nehezen járt, és szemmel láthatóan is nagyon meg volt öregedve. Tegnap már mondtam, hogy én bizony megkérdezem hogy mi van a bácsival, de Balázs lebeszélt róla. 

Ma, amikor.megérkeztünk a strandra, minden kérdésre választ kaptunk. A napágyon egy fekete szalag, egy mécses, és egy csokor fehér krizantém mindent egyértelművé tett. Én még ilyen meghatóan szomorú és mégis gyönyörű gesztust nem is nagyon láttam. Olyan szívszorító volt ezt látni, hogy bevallom, meg a könnyem is kicsordult.. Álltam a Balatonban, és folytak a könnyeim egy bácsiért, aki úgy volt a nyaraim része, hogy sosem beszélgettünk egymással, és még csak a nevét sem tudom. 

Remélem ahol most van, ott mindig süt rá a nap. 

Szombat

 Ma megint nyár volt már teljesen. És ma egy régóta halogatott vágyam teljesült. Na nem nagy dolog, de eddig mindig terv volt csak, hogy majd elmegyünk a fonyódi piacra. Ma végre megnéztük, nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mitől olyan nagyon jó. És tényleg az, rengetegen voltak, olyan igazi piac ez, ahol árulnak zöldséget, gyümölcsöt, lekvárt, sajtot, kenyeret, de van bolhapiac része is, meg mindenféle játékot, ruhát is lehet vásárolni. Azért nagyon alaposan nem jártuk be az egészet, arra egyikünk sem alkalmas, de amit láttunk, az tetszett, és akár szerdán vissza is megyünk. 

A piacról a kocsihoz tartva nagy meglepetésünkre valaki kiabált utánunk, hogy jó reggelt. El sem tudtuk képzelni, hogy ki lehet az, amíg meg nem álltunk, és meg nem láttuk Márkot, akit még évekkel ezelőtt a Szigligeten töltött idején ismertünk meg. Azóta messengeren beszéltünk párszor, meg találkoztunk már a kompon is (főállásban ott dolgozik most). Olyan jó érzés volt, hogy nem csak észrevett (egy fonyódi bárban dolgozik másodállásban, onnan szaladt ki hozzánk), de még utánunk is jött. Az ilyen apróságok azok, amik vissza tudják adni a hitemet abban, hogy ha kedves vagy másokkal, akkor azok a mások nem felejtenek el, és olyankor mosolyognak rád valahol, amikor a leginkább szükség van erre. 

Délután többször strandoltunk. Nekem még csak inkább ácsorgás, mert annyira nincs melegem, hogy arra vágyjak, hogy nyakig legyek a vízben. Ez így nekem pont jó. 

Egyébként ma már megint jó sokan voltak a strandon is, meg mindenfelé. 

Könyves péntek

 Azt elfelejtettem, hogy balatoni háttérrel fényképezzem le a könyvet, amit épp ma fejeztem be, de legalább azt tudom, hogy péntek van, és az azt jelenti, hogy hozom az épp aktuálisan elolvasott könyvemet. 

Ezt én is úgy hoztam el a könyvtárból, hogy a kedvenc könyvtárosom felülre tette, mondván, hogy ez tetszeni fog nekem. Én meg akkor tényleg ezt olvastam először. És jól ismer, mert tényleg tetszett. Különleges világról szól, különleges az egész élethelyzet, amiben ott és akkor élnek az emberek. És ezt a különleges világot tök jól át is tudja adni az írónő, minden sorából érezni, hogy komoly érzelmi kötődése van a témához, és komoly kutatómunka előzte meg..

Olvasás közben nagyon sokféle érzelmet éltem át, de végig lekötött. Ami tök érdekes volt, hogy nagyon komoly érzelmeket boncolgatott, nagyon nehéz sorsú emberekről írt, mégsem volt egy másodpercre sem sok, vagy kevés. 

Mindenképpen olvassátok el ti is. 

Csütörtök

 Furcsa egy nyár ez az idei, ebben szerintem mindenki egyetért. Egy nap alatt akár több évszak is jelen van, emiatt aztán nem is csoda, hogy némi időzavarban szenvedek én is. Ma reggel kifejezetten őszies idő volt, még mellényt is vettem fel, amikor kávézni indultunk. Aztán amikor kisütött a nap, akkor először tavasz volt a széllel, ami megérkezett, de ez pár órán belül, szélárnyékos helyen nyár is lett. 

Na de ez van, ebből kell kihozni valamit, ami jó. Ezzel mondjuk nincs gond, eszünk, iszunk, órákat töltünk egy-egy vendéglátó helyen pár csapolt sör és hosszú lépés mellett beszélgetve. Nosztalgiával nézem azokat szülőket, akik a kicsi gyerekeket terelgetik, próbálnak egy ebédet megenni több -kevesebb sikerrel. Természetesen az idő is megszépít egy csomó mindent, így, hogy mellettem már csupán felnőtt férfi sörözil, borozik, de azért időnként irigylem azokat, akik még ennek a szülőség dolognak ezt a megterhelőbb részét élik épp. 

Sokféle ember van egyébként errefelé most is. Sok a külföldi, tök meglepő módon még spanyol családdal is találkoztunk. Vannak bulizó fiatalok, vannak családok, idősebb párok. Az látszik, hogy azért a többség keresi mindenben az olcsóbb megoldást, és többen vásárolnak az üzletekben, mint amennyien az éttermekben, vendéglátó helyeken vannak.. Nálunk ezügyben arany középút van, mert vásárolunk is természetesen, néha eszünk hideg kaját is, de eszünk büfékben is. Étterembe nem megyünk, azt drágának találjuk. 

De ezt egyébként így csinálnánk bárhol a világon. Egy a lényeg, legyen jó nekünk, bármi is az. 

Nekem a Balaton

 Tudom, hogy most megint az az időszak van, amikor nagyobb sikk fikázni a Balatont, mint szeretni. Száz és száz okos embert láttam, olvastam és hallottam már, hogy miért jobb bárhol máshol a világon, mint itt. Természetesen én sem vagyok sem hülye, én is látom mi minden változott, és mennyi minden ment el olyan irányba, ami nekem nem tetszik. Nem csak ott, így van ez egyébként az országban is, és a világban is. 

Mégis..ezeket az érzéseket sehol máshol nem tudom érezni, csak itt, Sehol máshol nem tudok ilyen gondtalan lenni, olyan dolgokat észrevenni, amiket egyébként nem. Hozzá tartozik egy csomó illat, a kék és a zöld millió árnyalata, a kényelmetlen székek és padok, a rozé hosszúlépés, a lángos, a palacsinta, a biciklicsengők és csattogó papucsok hangja. Olyan különleges világ ez itt ilyenkor, és olyan jó egy kicsit a része lenni ennek a világnak. 

Ma is nyár

 Még ma is igazi nyári, nyaralós időnk volt, és kí is használtuk minden percét. Pedig reggel egyébként úgy tűnt, hogy nagy strandoláson nem kell gondolkodni, mert akkor épp nagyon fújt a szél, de aztán lecsendesedett, és végül ma is többször is jártunk a Balatonban. 

Ezen kívül ettünk, ittunk, sétáltunk, beszélgettünk. Néha egymás agyára mentünk, néha jókat nevettünk, de ez így van jól szerintem. 

Vacsorát egy Platán standon lévő büfében ettünk. Büfé kategóriában abszolút felülmúlta a várakozásainkat, nagyon finom volt, és nagyon bőséges adag. Majdnem nem is tudtam megenni. 

Az éjszakai alvásom továbbra is katasztrófa,most már azért jó lenne aludni egy éjszakán keresztül rendesen. 

Hétfő

Az ilyen hétfőket tudnám szeretni. Igaz, hogy az alvás nem az igazi egyelőre, emiatt nem mondhatom, hogy nagyon kipihenten ébrednék, de ez majd alakul. Sokféle oka lehet, nem is kezdem boncolgatni, mert felesleges. Most ez van, és kész. Hajnali egykor vagy éppen háromkor ébren lenni nem ennyire vidám és vállvonogatós,, de mindegy is tényleg. 

Igazi nyári nap volt ma, sokkal népesebb is volt a strand, mint a hétvégén. Nagyon sok kisgyerekes család van, és feltűnően sok a külföldi vendég. Mi is voltunk a strandon többször is, ezen kívül csak azzal foglalkoztunk, hogy elmenjünk a boltba vacsorát venni. 

Egyébként egészen más ez a nyaralás most, mint eddig bármikor. Kicsit furcsa minden, olyasmi, mintha szeptember elején járnánk már. (Szerencsére nem így van)  Érdekes tapasztalás ez most így. 

De lehet ezentúl bármennyi ilyen hétfő. 

Vasárnap

 Olyan sokan mondták, amikor elindultunk, hogy ó, hát az idén nem lesz olyan jó nyaralásotok, nem lesz jó idő, és jajj, mit fogtok akkor csinálni. Mi nem aggódtunk ezen egy percet sem, én mondjuk mondtam, hogy a magam részéről megrendeltem a jó időt, a tavalyi tapasztalatok alapján kicsit visszafogottabb módon, legyen jó a fiúknak is. 

Ma már tökéletes strandidő volt, és már látszik is rajtunk, hogy nyaralni vagyunk. Nem csak a kiütéseim jelentek meg, de a nap is megfogott már. 

Ma délután voltunk rollerezni, Lellére mentünk fagyizni. Kicsit para volt elindulni, mert végülis egy éve nem mentem vele, de elég gyorsan belejöttem, és tök jó volt. Kipróbáltuk a strandon az új kajáldát is, vadkovászos pizzát sütnek. Nagyon finom volt Szerencsére volt annyi eszünk, hogy négyen ettünk kettő pizzát, mert egyikünk sem tudott volna megenni egy egészet. Ez így bőven elég is volt. 

Szombat

 Jó volt ma itt ébredni. És jó még mindig az érzés, hogy ez most nem csak egy napig tart, még csak nem is egy hétvégére szól csupán, hanem még egy csomószor fogunk itt ébredni. 

Voltunk kávézni a Mávéházban, ahol még mindig nagyon finom kávét főznek. Délelőtt elintéztük a bevásárlást, ami nem volt teljesen zökkenőmentes, és nem is tudtunk mindent egy helyen megvenni, de igazából ez sem zavart, mert a világon semmi dolgunk nem volt ezen kívül. 

Az ebédet és a vacsorát is házhoz hozták. Mindkét esetben olyan helyről, ahonnan már a korábbi években is rendeltünk rendszeresen. Sajnos mindkét esetben csalódnumk kellett, nem volt annyira jó most egyik helyről sem, mint eddig. 

Délután voltunk a strandon is, bent a vízben is. Azt nem mondhatom, hogy ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy bemenjek, de végül is pár perc alatt a lábunknak már jó volt. Azért megmártózni nem akartam. 

Akkor nyaraljunk

 A mai nap még arról szólt leginkább, hogy otthon minden bekerüljön a bőröndökbe, itt Bogláron meg minden kikerüljön onnan. Ez adott azért pár órás elfoglaltságot, pedig van már rutinom az ilyesmiben. El is fáradtam annak rendje-módja szerint, de azért természetesen jutott idő arra is, hogy sétáljunk egyet. 

Azt minden híresztelés ellenére nem lehet mondani, hogy üres a Balaton, vannak most is bőven. Talán nem is gondolná senki, de a strandon is sokan voltak, olyanok is, akik bent voltak a vízben. Sajnos a víz nagyon sokat apadt, gondolom szezon végére megint lesznek majd olyan részek, ahonnan "eltűnik" a víz, de remélhetőleg lesz majd még jobb is ez. 

Patrik és Erik ma még dolgoztak, Patrik Effoton volt tegnap, Erik meg délutános műszakból ment vissza reggelre, úgyhogy ők nem voltak ma még túl aktívak, de majd itt kipihenik magukat ők is. Ez lesz a következő két hét legfontosabb dolga. Ebbe meg sok minden belefér. 

Könyves csütörtök

 

Kétszer futottam neki ennek a könyvnek, először feladtam, és inkább mást olvastam. Akkor azt gondoltam, nem is fogom elolvasni. Aztán úgy adódott, hogy az összes többi könyvet elolvastam, de még nem voltam a könyvtárban, úgyhogy újra elkezdtem. Nem tudom igazán, hogy mit is tudnék írni róla. Nem tetszett, pedig nagyon szépen van megírva, hihetetlen gazdag szókincse lehet az írónak, elképesztő tehetsége is van az íráshoz, ez minden mondatból tökéletesen érződött. Különleges is volt, mert van a könyvben még egy könyv,.Szóval minden adott volt ahhoz, hogy igazi könyvélmény legyen, mégis alig vártam, hogy befejezzem. Volt valami, amitől egyszerre volt sok, és kevés is, valami fura hangulat, ami engem nem vitt el, csak untatott. De a hiba szerintem az én készülékemben van. 

És könyves csütörtök másképp is. 

Szerda

 Azért ha valaki egy hete azt mondja, hogy majd jövő héten még mellényt is veszel fel reggel a kardigánra, lehet hogy kinevetem. És tényleg így történt. 

Megmondom őszintén engem elszomorít ez az idő. Nem csak azért, mert én nem szeretem, hanem mert olyan sok ember nyaralását rontja el. Oké, ez mindig benne van a pakliban, de akkor is milyen már, hogy erre vár egy évig, spórol, meg minden, és aztán ez a vége. Na mindegy, ez ellen nem sokat lehet tenni, alkalmazkodni kell, kihozni mindent, amit lehet ebből. 

Nekem is kicsit fura így készülni most, hogy ilyen őszies idő van, teljesen összezavart. Én azon nem aggódom, hogy nem tudunk mit csinálni, egyedül az fordult meg a fejemben, hogy remélhetőleg nem zárnak be sokan, mint ahogy már korábbi években tapasztaltuk ilyen vagy ehhez hasonló időjárás esetén. 

Roli ma este a volt osztálytársaival ment a Trófeába, Erik az előbb ért haza a délutános műszakból. Jó fura volt délután, amikor egyikőjük sem volt itthon. Azon kaptam magam, hogy már majdnem hiányzik az is, amikor egymást cseszegetik valamivel. 

Meg az utolsó munkanapra jut egy kis kihívás is, úgyhogy nem lesz unalmas, de aztán egy ideig nem kell ilyesmivel foglalkoznom. 

Kedd

Hívhatnánk úgy is, hogy a kedd, amikor hirtelen ősz lett a nyárból. Igazából ugye tegnap már, de tegnap a délelőtt még abszolút a nyáré volt. Ma meg hát.... szívből sajnálom azokat, akik kárt szenvedtek a vihar miatt, és azokat is, akik éppen most töltenek pár napot a Balatonnál, és nemigen tudják kihasználni és élvezni az ott töltött időt. A hűvösebb idő ellen fel lehet öltözni, de a tomboló széllel nehéz mit kezdeni. Ahogy lattam, Horvátországban is hasonló a helyzet, Split környékén legalábbis. 

Én a magam részéről leginkább azért drukkolok, hogy a szél csituljon le végre, ha az elcsendesedik, akkor már jobb lesz. 

Ma a szokásoknál is nehezebb napon volt hőhullámok tekintetében. Tényleg olyan ez is, ami olyan bagatell dolognak tűnik, amíg csak másokat érint. Aztán úgy istenigazából megtapasztalni már nem olyan kis semmiért..Nem is tudom melyik része a nehezebb, elviselni, vagy hogy ne látszódjon, hogy mi történik. Nem szégyellem egyébként, nincs is miért, de nem baj, ha nem látja rajtam bárki. Meg amúgy rém fárasztó az egész. 

Hétfő

 Ez ma egy olyan különleges hétfő volt, ami annak a hétnek a kezdete, aminek a végén már a Balatonon leszünk. Egészen eddig csak egy olyan visszafogott várakozás volt bennem, de ma már azért abszolút azt éreztem, hogy jajj, alig várom már ezt a két hetet. 

Addig is, amíg majd csütörtök délután úgy jövök haza, hogy akkor most július végéig gondolni sem nagyon akarok a munkámra, vagy leginkább annak arra a részére, ami nem az, amitől jól tudom érezni magam. De igyekszem ezeket távol tartani, és inkább kívülről szemlélni, és sokkal inkább azzal foglalkozni, amivel érdemes. Persze, ezek a zavaró emberek mindenhol ott vannak, és tudom, szeretnek az én energiámból erőt meríteni, az én tudásom mögé bebújni. Kevés lehetőségük van erre már, megtanultam a leckéket. Na de én magam is ember vagyok, és bizony, mint olyan, elfáradok ezekben kis játszmákban, és a mindennapi zűrzavarban. 

Erre van nekem a balatoni nyaralás. Ami nekem a mindenféle változása ellenére is az a hely, ami azt adja, ami a hétköznapoban nemigen van lehetőség. Gondtalanságot, kikapcsolódást, pihenést, és olyan gondolati szabadságot, ami ilyenkorra már nagyon kell. 

A vihar nálunk is itt volt, a maga félelmetessége ellenére sem okozott itt nálunk nagyobb kárt szerencsére. Épp akkor jöttünk haza a munkából, ültünk egy negyed órát a kocsiban, mire egyáltalán meg lehetett kísérelni kiszállni. Láttam sajnos mennyi helyen micsoda károkat okozott. Remélem mindenkinél minden rendben. 

Vasárnap

 Ma ilyen ötösben ebédelős nap volt, amire a múlt héten sem volt példa. Elég sokáig itthon is volt Patrik, a Forma 1 után vittük haza. Azt előre megbeszéltük már, hogy így lesz, mármint hogy hazafelé nem kell vonatozni. Legalább el tudta vinni a fagyasztott kaját is, és így most vitt magával annyit, hogy jövő héten nem lesz gondja a főzésre. Pénteken meg már úgyis együtt leszünk a Balatonon. 

Attól lassan kiég az agyam, hogy mennyire trendi most megint lejáratni a Balatont. Igen, van gond az árakkal, meg valóban gáz az árvaszúnyog invázió is, de nem fér a fejembe, hogy magyar emberként miért jó az, ha csak azt hangoztatja valaki, hogy ez milyen szar, ócska pocsolya. Én részemről úgy állok hozzá minden utazáshoz, hogy ahová megyek, oda azért megyek, mert jól akarom érezni magam. Másképp és mástól éreztem jól magam Cipruson vagy Szegeden, vagy akár Egerben, Budapesten, bárhol a világon. A nagy része rajtam múlik, hogy jó legyen, és mindenhol lehet találni jót is, rosszat is. 

Nem tudom más országok lakosai hogyan kommunikálnak a saját országukról, de mi, magyarok bántóan egymás "farkasai" lettünk. 

Szombat

 Ma voltam az új fodrásznál. Azt kell hogy mondjam, kár, hogy csak most először. Nagyon szimpatikus volt, és klasszisokkal jobb munkát végzett, mint akihez eddig jártam. Sokkal jobb frizurám van most, sokkal jobban meg tudta csinálni. Nem mellesleg fele annyi időt sem töltöttem nála, mint egyébként szoktam. Szóval tökéletesen elégedetten távoztam, biztosan nem utoljára jártam ott. És tényleg semmi bajom nem volt eddig sem, de mindig volt, ami nem így sikerült, egy-egy tincs ott maradt, és én vágtam le magamnak. Tény, akihez eddig jártam, nagyon olcsó volt, és nagyon kedvelem őt emberként, de azt hiszem, itt az ideje a váltásnak. 

A nap hátralévő részében ahányszor a tükör közelében jártam, magamra mosolyogtam, de közben azért mostam, vásároltunk délután, elpakoltam a ruhákat. Holnap este össze kell szednem magamnak, hogy jövő héten melyik nap mit kell megcsinálnom, hogy csütörtök estére minden úgy legyen, ahogy szeretném. 

Könyves péntek

 Ezt a könyvet azért hoztam el, mert nagyon tetszett a végtelenül egyszerű, letisztult és elegáns külseje. Már amikor olvastam a tartalmát, sejtettem, hogy nem lesz egy mély mondanivalójú olvasmány, de nálam ez azért nem szempont. Olvasok én pusztán azért is, hogy kikapcsoljam az agyam. Ehhez tökéletes volt a kissé vulgáris, kicsit ponyva, kicsit lerágott csont szerelmi történet. De túllépve ezeken abszolút szórakoztató volt, még ha néha talán túlságosan is elaprózott. 

Igazából gondolom nem az én korosztályom a célcsoport, azt simán el tudom képzelni, hogy egy fiatal lány, aki éppen szerelmes ábrándokat kerget, más szemmel olvassa, másképp hat rá, és lehet, hogy éppen ez a könyv szeretteti meg vele az olvasást. 

A fentiek fényében ajánlom bárkinek. Jó kikapcsolás, happy enddel. 

Ennek semmi értelme

 Ma délelőtt a világ azon fele, aki egy kicsit is kedveli a focit, döbbenten állt meg a hír hallatán, hogy Diogo Jota és testvére, André Silva egy autóbalesetben életüket vesztették. Defektet kaptak, és kigyulladt az autójuk, ők pedig nem élték túl. Jota 1996-os születésű volt, a testvére 2000-es. Mindketten tehetséges focisták, Jota élete legnagyobb sikereit élte át az elmúlt hónapokban focistaként (bajnok a Liverpoollal, Nemzetek ligája győzelem a portugál válogatott-tal), és mindössze pár napja vette feleségül három kisgyereke édesanyját. 

Egy pillanat elég volt hozzá, hogy ő már ne mosolyogjon többet sem a focipályán, sem máshol..Azt hiszem, Kele János írta ma, hogy mi, fociszerető emberek úgy vagyunk az általunk kedvelt csapatok játékosaival, mintha a baráti társaságunk részei lennének, hiszen a mindennapjaink részei. Látjuk őket az edzéseken, látjuk őket a pályán, követjük a velük történteket, örülünk a boldogságuknak, és együtt érzünk velük a bánatukban. 

Az valahogy sosincs benne, hogy egy ilyen fiatal ember egyik pillanatról a másikra nem lesz többé. Várták vissza a csapattársak a felkészülésre, várta a családja, és minden bizonnyal voltak még bőven tervei a jövőre. És ilyenkor nem csak az együttérzés az, ami elnémít ja az embert, hanem van egy csendes hála is bennünk, hogy velünk minden rendben. 

És igen, újra és újra csak az erősödik meg bennem, hogy igazából minden mindegy. A perceket kell kihasználni, amik vannak. Addig, amíg vannak. 

Szerda

 Ez a mai sem volt egy unalmas nap, de szerencsére ma inkább csak bőven akadt tennivaló, és nem volt mellé plusz izgalom. Szeretem egyébként az ilyen napokat, mert csak úgy repül az idő. Most meg minden eltelt nap közelebb visz a nyári szabadsághoz. 

Voltam ma gyógyszertárban délután a Tescoban. Ott van mellette egy fodrászat, és gondoltam, na, ha már itt vagyok, megkérdezem hogyan lehet hozzájuk bejutni. És voila, szombat délelőtt mehetek. Kicsit azért izgulok miatta, hogy milyen lesz, de remélem, hogy nem okoz csalódást. A festést biztosan nem rontják el, és végülis amúgy sem éppen bonyolult fazonú a hajam sem.  Na majd meglátjuk. 

Kicsit fura a gyomrom meg a hasam. Nem ettem pedig semmi olyat, amitől lehetne, de ki tudja. Azért remélem nem szedtem össze semmi kórságot, inkább csak valami átmeneti zűrzavar. 

Kedd

 Amikor arról "panaszkodom" legközelebb, hogy unalmas egy-egy munkanap, akkor majd valaki üssön le. Ma volt izgalom bőven, amikor bejelentkezett az auditor. Azt tudtuk, hogy az idén úgy jön, hogy nem jelenti be előre, háromévente van ilyen rajtaütésszerű, de azt hiszem mindenki arra számított, hogy majd valamikor ősszel jön. Na de ma megjelent, és adott feladatot is. Megoldottam, de voltak nehezítő körülmények. Na sebaj, ezen is túl vagyunk, most egy évig nem lesz ilyen. 

Nem maradt sok agyam és energiám már délutánra semmire, pedig azért találhatnék magamnak itthon is elfoglaltságot. Mondjuk most már úgy gondolkodom, hogy majd ráér a nyaralás után is. 

A múlt hónapban kimaradt a fodrász, és magamnak csak befestettem a hajam. Arra számítottam, hogy majd jövő hét elején tudok menni, de már biztos, hogy nem, haláleset történt náluk a családban. Azt már a múltkor is tapasztaltam, hogy itt a környéken nagyon nehéz máshová bejutni, most nagyjából felér a lehetetlen küldetéssel. Pedig nem akarok nagy dolgot. Vagy az van, hogy kisgyerek mellett dolgozik heti pár órát, és már nem tud új vendéget vállalni, vagy simán csak nem tud új vendéget vállalni, vagy fel sem veszi a telefont, és nem is hív vissza, vagy csak én nem akarok hozzá menni, mert nem szimpatikus. És itt nagyjából be is zárult a kör. Most azon gondolkozom, merjem e megkockáztatni, hogy a Balatonon megyek, vagy megint csak fessem be magamnak, és kész. De mondjuk akkor sem ártana találnom valakit hosszabb távra. Na majd még keresgélek, hátha mégis szerencsém lesz. 

Hétkezdés

 Megint volt egy nem túl jó éjszakám, bár mostanában megint elmondható ez a nappalokta is, és az éjszakákra is. Gondolkodom mit is kéne másképp csinálnom, de azon kívül, hogy vagy azt gondolom, hogy mindent, vagy azt, hogy semmit, nem jutok közelebb a megoldáshoz. 

Most épp azzal vigasztalom magam, hogy jövő hét végén már kezdődik a nyaralás, és az sokat fog segíteni mindenen, és talán még abban is, hogy megtalálom az utat. 

Egyébként egy rendkívül unalmas nap volt a mai, csak csináltam a szokásos feladataimat szép sorban egymás után. Kicsit próbáltam előrelátóan is gondolkodni, és tervezni egy pár hét múlva következő változásra.. Egyeztettem ezekről a főnökömmel is, a kollégákkal is, igazából mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam, úgyhogy akár neki is állhatok a megvalósításnak. 

Mire hazaértem Balázs a bevásárlás egyik részét már elintézte, és a konyhában is rendet rakott, elnosogatott, meg egy csomó apróságot is megcsinált. 

Vasárnap

 Nem tudom hogy mit is írhatnék ebből a zűrzavaros valamiből, ami bennem van. Elmondani sem tudom mi mindent érzek, ahogy azt sem, hogy mennyi mindent nem. Van valamiféle elképzelés a fejemben arról, hogy milyennek kéne lennem, de nagyon messze vagyok attól, és nagyon nem érzem azt, hogy még valaha közel leszek ehhez egyáltalán. Lehetne azt is, hogy akkor igazítom ezt az elképzelést ahhoz, ami reális lehet, de még ehhez sem érzem magamban a késztetést. Pedig nem mondhatom, hogy szar minden, sőt, igazából semmi okom nincs panaszra, hiszen megvan mindenem, ani elég lehet bármire, vagy akár mindenre. De jelen pillanatban csak a kétség van bennem, és a bizonytalanság. Látom és érzem és átélem a saját korlátainar. Egyre több van belőlük, semmi nem megy már úgy, mint valaha. Utálom és megvetem magam érte. Nem tudok mit kezdeni a bárhol és bármikor előbukkanó "mindjárt meggyulladok" érzéssel, azzal, hogy nem látja a szemem, amit látnia kellene, hogy nem tudok olyan finom mozdulatokat egyszerűen megcsinálni, mint a cipzár felhúzása pl. És lehet azt mondani, hogy orvoshoz kell menni, meg harcolni kell, hogy megfelelő terápiát találjanak. Voltam. Többször, több helyen. Kevés dolog volt közös bennük, de az mindenképpen, hogy túl fiatalnak találtak, és gyógynövényes izéket ajánlottak. Amivel csak az a baj, hogy kapszula. 

Nem tudom hogy mi lesz erre a megoldás, de igazából nem csodálkozom azon, hogy vannak, akik ebben az időszakban megőrülnek. 

Szombat

 Tegnap moziban voltunk, megnéztük az F1 filmet. Arra számítottam, hogy unalmas lesz, ráadásul mindössze négy óra alvás után abban sem voltam biztos, hogy képes leszek ébren maradni a film végéig. De kellemesen csalódtam, mert ha nem is volt egy elképesztően izgalmas film, lekötött az elejétől a végéig. Azon, hogy Brad Pitt mennyire fura így öregen még nem léptem túl most sem. Szóval a film után fél tíz körül értünk haza, tizenegy után kerültem ágyba. 

Reggel pedig nyolc körül készültünk indulni a Balatonra. Nem azzal az izgalommal ébredtem, hogy de jó végre megyünk, de leginkább azért, mert még tudtam volna aludni. Na de gyorsan túl is voltam ezen az érzésen, és egy kávé után összepakoltam, amire szükségünk van, és már mehettünk is. Az út felétől szenvedtem, mert nagyon éhes voltam, ráadásul az autópályán több helyen is sávelhúzás van, meg szembejövő forgalom átterelés, van, ahol csak 80-nal lehet menni. 

De odaértünk azért, a sparban gyorsan vettem egy péksütit meg innivalót, és már mentünk is a strandra. Nem volt kifejezetten strandidő, mert jó erős szél fújt, de Balázs és Roland gond nélkül fürödtek, labdáztak. Mi Erikkel puhámyok voltunk, ő a lábujját féltette, én meg magamat attól, hogy fázni fogok.. Hekket ebédeltünk, aztán sétáltunk egy nagyot, megnéztük mi változott, és mi maradt ugyanolyan. Az kicsit szomorú, hogy a strandok milyen elhanyagolt állapotban vannak, pedig régebben olyan szépen rendben volt tartva az összes. Lellén fagyiztunk egyet az örök favorit soprano fagyizóban, és utána jöttünk haza. 

Tök jó kis nap volt. 

Könyves péntek

 Megint egy igaz történet alapján íródott könyv, megint a zsidóüldözés a téma. Nagyon nagyon sokadik könyv a témában, mégis mindegyik, mindig ad egy újabb szívfacsaró nézőpontot, mindig egy másik szemüvegen keresztül látszódik ez a borzalom. 

A könyv főszereplője mostani mércével egy kislány még. Mégis, amit ő tesz, és ahogyan helytáll abban a szörnyű világban, az nemhogy felnőtt viselkedés, de még annál is több. Az, hogy mindez valóban megtörtént, csak még tesz hozzá..

A téma borzasztósága ellenére is egy nagyon szépen megírt könyv. Nincsenek benne felesleges klisék, csak egyszerűen, tele érzelemmel megírt története valakinek, aki hős volt. 

Nagyon mélyen érintett, nagyon sokáig velem marad. Aki nem riad vissza az ilyen témájú könyvektől, azoknak mindenképpen ajánlom. 

Csütörtök

 Ma is nagyon korán kezdődött a nap, mondhatni egy kicsit hamarabb keltünk, mint a nap. A munkaidő elég gyorsan eltelt, mert volt mit csinálni.. Hazafelé még bementem a lidlbe, vettem ami kellett az ebédhez, meg holnapra, és már csak otthon voltunk. 

Azoknak, akik a napokban emlegetik a felmenőimet is a meleg miatt. Nekem az a büntetésem erre az időszakra (bármennyire is szeretem a nyarat), hogy a legnagyobb kánikulában is hosszú nadrágban és zárt, munkavédelmi cipőben kell lenni. 

De mindenkit vigasztaljon, hogy ennek is pont úgy vége lesz, mint az összes többi évszaknak szokott. 

Szerda

 Ma hajnali ötre menjünk dolgozni együtt mindhárman. Nem szeretem ezt a nagyon korai kelést, Erik meg még nálam is kevésbé. De azért van ebben annyi különlegesség, hogy így nem is olyan rossz. 

Tök nyugis napnak ígérkezett a mai. A főnökünk szabadságon volt, így arra számítottunk, hogy nagyjából csak el kell tölteni az időt, és a napi kötelező feladatokat letudni. Még azt is megnéztük a YouTube-on élőben, ahogy Kapu Tiborék elindulnak az űrbe. Megmondom őszintén, én nem nagyon veszem komolyan ezeket az űrkutatásokat (amúgy nem is értek az egészhez semmit), és nem is nagyon értem, hogy mire is jó pontosan, de a pillanat történelmi jelentőségét abszolút átéreztem..Kicsit torokszorító is volt, tudva, hogy borzasztó dolog is történhet. Szerencsére nem történt semmi baj, pillanatok alatt olyan sebességgel száguldottak, amit nem is nagyon lehet felfogni. Remélem, hogy az expedíció sikeres lesz, és a visszatérés is gond nélkül megtörténik majd. 

Na és aztán tíz óra előtt kicsivel megérkezett a NAV, és véget is ért a nyugodt, laza, semmittevős nap gondolata is. Nehezített pálya volt, hogy senki nem volt bent, aki megfelelő jogosultsággal rendelkezik mindenhez, kértek.olyat, amiről fogalmunk sem volt hol lehet, vagy van e. Jó sokáig tartott, jó fárasztó volt. Most remélem egy ideig nem látjuk őket..

Délután itthon már inkább csak kipihentük a napi fáradalmakat..

Kedd

 Ez is egy olyan semmilyen nap volt, mint amilyenekből akadt bőven a múlt héten is. Pedig amúgy lehetett volna akár egy tök jó nap is, mert jó meleg nyári nap volt ma is. És például ha nem a munkahelyen töltöttük volna a nap nagy részét, akkor valószínűleg egészen másképp alakul. De ugye felnőttként már igen kevés nyári szünet jut. 

Megérkezett ma a shein csomagom. Mondjuk meg szerencse, hogy kaptam értesítést, hogy ma várható, és kerestem. Nem hívott a futár, nem dudált, nem csengetett, fogta, és bedobta a kerítésen a kertbe. Az a másik szerencse, hogy nem volt benne törékeny dolog. Jó, gondolom azért azt érezte, amikor megfogta, hogy nagy baja nem lehet semminek. Így még nem kaptam meg egy csomagot sem A rendelésemmel elégedett vagyok, igaz, jól megfontoltam mindent többször is..

Az meg csak ma jutott eszembe, hogy meg kéne néznem a fürdőruhám rám jön e, vagy vennem kell valamit. Szerencsére rám jön gond nélkül, de azért kacérkodom egy tök más fazonnal. Még holnapig eldöntöm mi legyen. Több időt nem adok magamnak, mert aztán meg nem ér ide. 

És vége

 A mai nappal hivatalosan is véget ért a szülőként közoktatásban töltött 18 év. Igazából egy nagy sóhaj van bennem már csak, hogy végre. Szegény Roli, így harmadik gyerekként már nem részesült akkora rajongásban, mint mondjuk ahogy ezt első alkalommal végigizgulja az ember. Na nem mintha ő igényt tartana a rivaldafényre, vagy épp túlzott figyelemre, de hát na. Igaz, az ő középiskolai évei ebben az új rendszerben már egészen furcsán kacifántosak voltak, és tizedik én derült ki, hogy nem is így lesz, ahogy azt kilencedikben még tudtunkra hozták. 

De nem lényeg már, mert megcsinálta, megvan az összes bizonyítvány, azóta már feltöltötte a felvi-re is őket. Van egy érettségije, egy informatikai rendszer és alkalmazás üzemeltető technikusi szakmája, egy nyelvvizsgája. Büszkék vagyunk rá, és kíváncsian várjuk hogy merre vezet majd az útja. 

Vasárnap

 Na, ez most az a nap volt, ami akár el is maradhatott volna nyugodtan. Nem viseltem jól, hogy én szerettem volna a Balatonra menni, a fiúk meg nem. Pedig reggel még egészen jól fogadtam, és azt gondoltam, sebaj, az sem rossz, hogy az ebédet nem nekem kell csinálni. De ahogy telt a nap, úgy esett egyre rosszabbul. Na mindegy, most így jártam, már nem lehet rajta változtatni. Pedig olyan jól elképzeltem magamban, hogy milyen jó lesz a 32. évfordulónkat ott tölteni. 

Egyébként annak ellenére sem utálom ezt a meleget, hogy nálam is jelen van már az az időszak, amikor akar meleg nélkül is simán levet a víz, és van rajtam annyi plusz kiló is már, hogy egy tempósabb séta után vizes a hátam és a hajam töve. De nem bánom, mert fázni akkor is sokkal jobban utálok. 

Ezekkel a háborús hírekkel nagyon tele van a hócipőm. Azt gondolná az ember, hogy itt, a 21.században vagyunk már annyira intelligensek és normálisak, hogy ilyesmire nem kerül sor. És de, egyre többen. Tudom, hogy nem minden olyan egyszerű, de soha nem fogom tudni felfogni és megérteni, miért nem férünk el egymástól, miért nem lehet normálisan, mindenkinek a maga határain belül maradva élni egymás mellett? Olyan szép lehetne ez a világ azzal a sok mindennel, amit már elértünk és megtanultunk, annyi okos ember van, akik javítani tudnának az elrontott dolgokon, ehelyett csak megy az örökös harc. 

Szombat

 Megvolt a szokásos heti sokat alvós napom. Tök jól hozzászoktam már ehhez, és már tegnap este erre gondoltam, hogy ó, milyen jó lesz kialudni magam. 

Délelőtt voltam vásárolni a lidlben, Roli rántott cukkinit rendelt ebédre. Természetesen nem csak cukkinit vettem, hanem még egy kis barackot, banánt, jégkrémet, ezt -azt. Nem tűnt sok mindennek, de hazafelé meggyűlt vele a bajom. Úgy hívtam fel Rolit, hogy jöjjön már el elém, mert nem isten bizony, hogy haza tudom vinni a két szatyrot. Igazából nem is értem,  jó, nehéz volt, de ennyire azért nem szoktam puding lenni. Igaz, enni sem ettem, inni sem sokat még reggel. Na mindegy, jött, segített, megoldottuk. 

Balázs dolgozott ma is, de tök jó korán hazaért. Az ebéd is kb akkorra készült el, amikor ő megérkezett. Ebéd után teregettem, összepakoltam, felmostam. A fiúk voltak rollerezni is délután. Én meg még elpakoltam a ruhákat, és nagyjából ennyi is volt a mai nap. 

Könyves péntek

 

Ez a könyv két dologgal fogott meg. A borítója annyira hívogató, hogy mondhatni, szerelem volt első látásra. A címe pedig végképp levett a lábamról. 

Nem vártam sokat, és így nem is okozott sem meglepetést, sem csalódást. Olyan könyv, amiből évente megjelenik rengeteg. Kedves kis történet, kedves kis faluban. Már az elején lehet sejteni hogy mi lesz a végkifejlet. Azért voltak benne mélyebb érzelmek, komolyabb gondolatok, de semmi olyan, ami annyira melyre ment volna, hogy ne csak könnyed kikapcsolódást jelentsen az olvasás, akár gondolkodás nélkül. 

A szereplők szimpatikusak voltak, teljesen életszerű volt mindenki. A falu közössége irigylésre méltóan összetartó. Azt kicsit hiányoltam, hogy igazából a címadó telefonfülke inkább szimbolikus volt csak, és számomra kicsit elhanyagolt volt. 

Ettől függetlenül szerettem. 

Csütörtök

 Ma nagyon korán kezdődött a nap, ami ugyan nem könnyű ébredés szempontjából, de ilyenkor nyáron azért jó tud lenni. Négy óra negyvenkor indultunk olyankor már világosodik, és a madarak is bőszen csivitelnek. Tényleg, ha nem lenne az a borzasztó negyed óra, amíg sikerül rávenni magam, hogy bújjak ki a takaró alól, nagyon szeretném az így induló napokat. 

Megérkezett ma cipőm az automatába, így holnap már tudok abban menni. A lábam egészen biztosan örülni fog neki. Az, akinek semmi gondja a lábaival, el sem tudja képzelni, hogy micsoda gyötrelem tud lenni, ha egy cipő nem az igazi, vagy éppen micsoda megkönnyebbülés az, amikor olyan cipő van az ember lábán, ami annyira kényelmes, hogy szinte a felhőkön jár benne. 

Délután itthon elkészült Patrik kívánságára a csirkepörkölt. Igaz, neki már bőven vacsora lett belőle, de nagyon ízlett neki. Mindenki evett, ami maradt, azt meg két kisebb adagban lefagyasztottam, majd elviszi valamikor. 

Láttam a napokban a tiktokon egy szomorú hírt az egyik beteg hölgyről. Vele kapcsolatban jutott eszembe, hogy vajon átok vagy áldás az ilyenkor, hogy itt maradnak utána ezek a régi tartalmak, amiket a betegsége alatt készített. Biztosan egyszerre mindkettő lehet, és leginkább majd sok év múlva lesz inkább áldás, hogy ilyen emlékek is maradtak utána. 

Szerda

 A mai is egy jó gyorsan eltelt nap volt. Volt egy csomó dolgom munkaidőben, jó hangulat is volt bent, ilyenkor szeretek ott dolgozni. Sajnos nem minden nap ilyen. 

Azt nem is írtam tegnap, hogy végre hívtak a megreklamált cipő miatt. Megérkezett a csere cipőm a nagykerből, és fel is adtak foxposttal. Már tegnap meg is kaptam az értesítést, hogy felvette a foxpost a csomagot. Vártam ma, hogy akkor majd kapom a kódot, de sajnos csak arról jött értesítés, hogy felszabaduló helyre várnak a kijelölt a kijelölt automatában. Az tök jó lenne a ha ilyenkor lehetne módosítani, de sajnos erre nincs lehetőségem, úgyhogy várok tovább. Remélem azért holnap már megkapom a nyitó kódot is. Várom már azt a cipőt, mert azt jobban szerettem, mint ezt, amit most hordok. 

Kedd

 Továbbra sincs kirobbanó jókedvem, és nem is nagyon tudom sem az okát, sem azt, hogy mit tudnék tenni, amitől változna. Na mondjuk ha váratlanul az ölembe hullana egy nagyobb pénzösszeg, az biztosan feldobna, mert olyan lehetőségeket teremtene, amiről most csak legvadabb álmaimban gondolok. Na mindegy is.

Roli túl van a vizsgán, négyes lett. 🙂 Három részből tevődött össze a végső jegy, volt, ami nagyon jól sikerült, volt, ami csak kevésbé, de már nem számít. A végső jegy a lényeg. Holnap lesz meg a hivatalos érettségi bizonyítvány is, hétfőn pedig az évzáró, ahol megkapja a középiskoláai bizonyítványát is. Büszke vagyok rá, messziről indult nyolcadik után. 

Keményen küzdök mostanában megint a remek hőhullámokkal is. A legváratlanabb pillanatokban jelentkezik, és nagyjából minden alkalommal ugyanolyan hülyén érzem magam tőle. A kapszulákat továbbra sem tudom bevenni, elképesztő undorom van tőle. Ha pár napig sikerül is uralkodni ezen, utána olyan szintre emelkedik ez, hogy nem tudom lenyelni. Én még így nem jártam semmivel sem, mint ezekkel a kapszulákkal. Mindegy, hogy milyen gyártó, mindegy, hogy mekkora, milyen színű. Ennél jobban már csak a teák gondolata készít ki,. Na de majd egyszer ezen is túl leszek. 

Hétfő

 Múlt héten is volt egy olyan éjszaka, amikor nagyon rosszul aludtam, de most azt is sikerült felülmúlni. Meg amikor lefeküdtem, akkor azt gondoltam, na, milyen jót fogok aludni. Aztán rájöttem, hogy nem így lesz, és végül kettőig ébren voltam. Na mindegy is, remélem, hogy ez most egy darabig nem ismétlődik meg. 

Ehhez képest napközben nem voltam zombi szerencsére, pedig egyedül voltam na mindenre. De nem volt ezzel sem gond, legalább volt mivel elfoglalni magam, úgyhogy jó gyorsan telt a nap. 

Délutánra, ahogy ígérték megérkezett a szél, nem is akármilyen. Jól le is hűlt a levegő, én bevallom, már fáztam is egy kicsit. 

Roli nem sokat mesélt a mai vizgáról. Némi faggatás után azért annyit elárult, hogy volt olyan feladat is, amin sokat kellett gondolkodni. Holnap még van egy újabb kör, aztán vége. Természetesen ő nem aggódja túl ezt az egészet, ma a két vizsga között moziban volt este. 

Vasárnap

 Semmi extra, csak egy nyugis, itthoni vasárnap. A főzésből ma sem csináltam extrát, gyros készült csak. Jó, mert mindenki szereti, és még jobb, hogy maximum egy órát vesz igénybe az elkészítése. 

Ebéd után kicsit takarítottam a konyhában. Mondjuk időben leállítottam magam, meg mielőtt teljesen elkapott volna a hév. Felmostam, kitakarítottam a fürdőt és a wc-ket, elpakoltam a tegnap mosott ruhákat. Menet közben még volt egy sétám a lidlbe jégkrémért is. 

Este megint fehér inget vasaltam Rolinak, holnap és holnapután vizsgázik még. És ez a kettő már a két utolsó, és tényleg vége van a középiskolai éveinek. Egészen hihetetlen, hogy eddig elhúzódott ez az egész, április 30-án volt a ballagás. 

Van bennem egy tök fura érzés most már napok óta. Nem is tudom megmagyarázni, valamit keresnék, amiről fogalmam sincs hogy mi. Egy csomó mindenben magányos vagyok, mert nem tudom elmondani sem rendesen azt, ami foglalkoztat. Meg igazából egyedül Balázs az, akinek tudnám mondani, őt még nem terheiném ezekkel. Főleg, mert se teteje se alja az egésznek, és ezt férfi gondolkodással nem lehet érteni. Az, hogy időközben nem maradt egyetlen barátnő sem, akivel ezeket megbeszélhetném az így járás tipikus esete. Sok mindenkiben csalódtam, az elmúlt években rengeteg érdekember volt körülöttem. Őket szándékosan építettem le, nem adok nekik energiát már. Sokan nem értik közülük a mai napig sem, de nem baj. 

Na de majd ebből.is kirángatom magam. 

Szombat

 Megvolt ma az alvós napom. Tegnap este már nagyon szenvedtem is a fáradtságtól, és önmagamhoz képest majdnem egy órával hamarabb le is feküdtem. Hajnalban és reggel többször is megébredtem, de úgy ítéltem meg egészen fel kilencig, hogy jó hűvös is van, meg még nyugodtan lustálkodhatok is. 

Az csak délelőtt jutott eszembe, hogy nem kell nagy faksznit csinálnom a főzésből, mert a fiúk meghívták estére az apjukat apák napja alkalmából egy hamburgerezésre Patrik új lakhelye mellé. Az is már hét közben meg lett beszélve, hogy Patrik ma hazajön, összekészítjük neki amire még szüksége van a konyhába, elvisszük neki ezeket, és utána jöhet a hamburger. 

Így is lett, itthon összepakoltunk, ott kipakoltunk. Egészen pofás kis lakás lett ez. Nem könnyű az a helyzet, hogy úgy kell segíteni, hogy közben hagyni kell őt a saját gondolatai mentén haladni mindennel. Van egy csomó minden, amiben tanácsot kér, amivel hallgat ránk, és van, amiben nem tűr ellentmondást. De jól van ez így. Hagyni is tudni kell akár hibát elkövetni is. 

Este fél kilenckor értünk haza, addigra azért már el is fáradtam rendesen. 

Könyves péntek

 

A könyv első felében egy katona és egy lány levelezését, email váltásait olvashatjuk. Egy program részeként "kapja meg" a lány fiút. Bevallom, ezt a részt időnként untam. 

Aztán véget ért a levelezés, mert a fiú hazatért a szolgálatból, és onnantól kezdődött a "normális" formátumban íródott könyv. Nagyjából innentől kezdve lett az egész olyan kis kedves történet, később egészen cuki és megható. A végére pedig már majdnem a giccses vonal is megvolt..

Olyan könyv, amit lehet úgy olvasni, hogy csak hagyja magát az ember szórakoztatni, csak szépen beleolvad a sztoriba. Nem kell gondolkodni, nem kell mely és komoly érzelmeket megélni. Mégsem sekélyes, mégsem ponyvaszagú. 

Szóval ajánlom mindenkinek, akinek jól jön egy kis könnyedség és cukiság. 

Csütörtök

 Ez ma nem az én napom volt. Volt na nálunk véradás, természetesen minden dolgomat úgy intéztem, hogy tudjak menni. És nem adhattam, mert alacsony volt a hemoglobin szintem. Nagyon rosszul esett, nagyon csalódott voltam. De ez van. 

Ezen kívül nem is történt semmi különös velünk, csak úgy eltelt a nap.  Írni még ma nincs is igazán kedvem semmiről sem. 

Szerda

 Elmondhatatlanul unom ennek a hétnek azt a részét, amit a munkahelyen kell tölteni. Nincs most ott semmi izgalmas, vagy bármi, amivel igazán érdemes lenne foglalkozni, tényleg csak a napi rutin mindenből. Az ilyenek engem nem megnyugtatnak, hanem végtelenül untatnak. Na mindegy, lehet hogy lesz olyan, amikor majd emlékeztetnem kell magam erre, hogy na, bezzeg akkor meg az volt a baj. 

Hetek óta vártam a ma délutánt, mostanra volt megbeszélve a fodrásszal az időpont. És ma lemondta, ráadásul úgy, hogy azt mondta, nem is tud mit mondani helyette. Persze biztosan nem azért mondta le, mert nem volt kedve megcsinálni a hajamat, de nagyon nem esett jól. Így most befestettem én magamnak, aztán majd meglátjuk hogyan tovább. Keresgélek másikat, de nem egyszerű. 

Kedd

 A mai nap már munkanap volt, sajnos. Igaz, csak én mentem, Balázs majd csak csütörtökön jön, Erik még itthon van a lába miatt. Szépen gyógyul egyébként, de meg kell neki pár nap biztosan. 

Roli túl van az érettségi szóbeli részén is, eredményt nem tud, de azt mondták neki, very well done, így várhatóan nagy csalódás nem fogja érni. A párbeszéd résznél az öregedésről beszéltek, a vita arról volt, kellenek e könyvtárak az internet korában, és még volt egy rész ahol képek és adatok alapján kellett konklúziót és saját tapasztalatot megosztani a globális felmelegedésről. Jó sok minden belefér egy fél órába, az biztos. Azt nem is mondom, hogy hány olyan embert ismerek, akik magyarul sem sokat tudnának ehhez a témához hozzászólni. 

Amikor hazaértem a munkából, épp csak átöltöztem, és indultunk Patrikhoz. Ma vette át az új albérlet kulcsát, megnéztük hol fog lakni. Sokkal szebb környék, mint ahol most épp lakik, és szép a lakás is. Picike, de neki pont elég lesz. Bútorozott, terasz is van hozzá, szerintem jól fogja ott érezni magát. 

Már fel kilenc volt amikor hazaértünk, úgyhogy jó hosszú nap volt ez. 

Hétfő

 Ma reggel éreztem rendesen a tegnapi akcióm mellékhatásait. Úgy fájt a derekam, hogy nem esett jól felkelni az ágyból. Még szerencse, hogy dolgozni nem kellett menni..

Délelőtt főztem, vártuk haza Patrikot is. Csináltam saslikot, pár szelet pácolt tarját, sajtos karajt, és pár szelet cigánypecsenyét abból a karajból, amire már nem jutott volna sajt Volt hozzá petrezselymes krumpli és sült krumpli. Ez így összességében egy négy órás program volt a konyhában az ebéd utáni mosogatással együtt. Még úgy is, hogy főzés közben is folyamatosan mosogattam. Na de sebaj, mindenki együtt volt, jót ettünk együtt, és ez a lényeg. 

Egyéb dolgokban nem mindig van egyetértés, és kb az agyamra mennek azzal, amikor egy pillanat alatt van a plafonon valaki egy banális hülyeség vagy egy egyet nem értés miatt. Ennek Roli és Balázs a nagy mestere, ők tudják magukat a legjobban felhúzni. Patrik és Erik azok, akik leginkább szeretik feszíteni a húrt a végletekig, és na látják, hogy Roli már ideges, akkor még mindig tesznek rá egy lapáttal. Na, az ilyenekkel van tele a hócipőm, és ilyenkor fogom magam, és kimegyek a teraszra. 

Nem volt ma semmi programunk, csak itthon voltunk, pihentünk egyet a holnapi munkanap és angol érettségi (most már tényleg) előtt..

Takarítós vasárnap

 Ma Balázs a kollégáival volt délután, bográcsoztak, beszélgettek. Volt olyan terv, hogy én is megyek, de aztán én meggondoltam magam. 

Így aztán Balázs elment fél 12 körül, mi a fiúkkal megebédeltünk, és aztán nekiálltam végre az ablakokat megpucolni, függönyöket kimosni. Az ágyneműt már délelőtt lehúztam, úgyhogy volt itt minden...Este nyolcra végeztem mindennel, de nagyon jól esett a lelkemnek, hogy ennyi mindent meg tudtam csinálni, és most mindenhol olyan szép tisztaság van, és olyan jó illatú is minden. 

Van, hogy épp ennyi az, ami örömet szerez. 

Koncertes szombat

 Tavaly azt gondoltam, úgy voltam életemben először Hungária koncerten, hogy rögtön az utolsó is volt. Aztán ugye év végén megjelent a hír, hogy lesz ráadás az MVM Dome -ban, de olyan jegyárak voltak, amire azt mondtuk, hogy hát, ezt akkor kihagyjuk már. 

Erre a héten jelentkezett az egyik kedves Fradista barátom, és megkérdezte, mit csinálunk szombat este. Mondom, hát nagyon semmit, Balázs dolgozik délelőtt. Mire mondta, hogy küldenék nektek két jegyet a Hungária koncertre, ugye eljöttök? 

Így esett, hogy ma felvettem a pöttyös ruhámat és elmentünk. Fergeteges élmény volt most is, egészen fantasztikus, hogy ők négyen még ennyi idősen is maguk a nagybetűs zene és rock and roll. Most már nem mondom, hogy ez volt az utolsó ilyen élményem velük, mert hátha nem, de ha mégis, hát emlékezni fogok rá, amíg élek. 

Könyves péntek

 

Ezt a könyvet elég hosszú ideig olvastam, mert annak ellenére sem kötött le eléggé, hogy egyébként tökéletes kis könnyed nyári olvasmány. Amikor elkezdtem, még fűteni is kellett, mire befejeztem, már szinte nyár volt. Úgy hangzik, mintha hónapok teltek volna el, közben meg csak kivett több, mint egy hétről beszélünk. 

Nem a könyv hibája, hogy nekem most nem azt adta, amit előzetesen gondoltam, mert a könnyed kis téma ellenére is tök jól kidolgozott karakterek voltak, a cselekmény is tök jól volt felépítve, voltak meglepő és váratlan fordulatok is benne.

Egy kikapcsolódós olvasmánynak abszolút ajánlom. 

Csütörtök

 Azt magam sem nagyon tudom mi is az, ami még minden este megnyittatja velem ezt a felületet. Valószínűleg legnagyobb részt megszokásból teszem, aztán van egy adag olyan érzés, hogy ha már ennyi éven keresztül kitartottam a mindennapi poszt mellett, akkor végülis nincs okom változtatni rajta. És amúgy tényleg nincs, csak most megint az van, hogy ezzel is úgy vagyok, mint egy csomó minden mással, hogy a sok egyformaság unalmas. És így születnek a nagyjából semmiről sem szóló posztok, amiket néha menet közben abbahagyok, mert megunom. 

Erik lábujja ma már jobban fest egy fokkal, mint tegnap, ahogy ő maga is. Tegnap az első költözés azért emlékezetes volt. Sosem volt még vele kapcsolatban olyan, hogy közel járt az ájuláshoz, de tegnap ezt is átéltük. Pedig a kis pupák tegnap délelőtt még azt gondolta, hogy ő kedden már megy dolgozni. Szerintem örülhet, ha csütörtök környékén már esetleg lehet erre gondolni. 

Roli holnap megy érettségizni. Emelt angol szóbeli. Az írásbelin mindössze négy pontot veszített, úgyhogy nagyon nincs mitől tartania. Mondjuk egyébként is úgy van, hogy nálunk en izgulok helyettük is, mindenki elképesztő nyugalommal csinálta ezeket. Egészen biztos, hogy ezt nem tőlem örökölték. 

Na és must van az, amikor gondolkodom, hogy írjak e még valamit, és aztán inkább abbahagyom, közzéteszem, és kilépek mn

Nem találok szavakat

 Arra a hihetetlen mértékű butaságra és aljasságra, ami történt a tiktokon egy párbaj közben, és egy anyuka halálával ért véget. 

Nem tudom pontosan hogy zajlanak ezek a párbajok, hogy találnak egymásra ezek az emberek, sosem érdekelt annyira, hogy ennek utánajárjak. Azt tudom, hogy vannak, akik ezekkel pénzt keresnek, ahogy sokan az egyéb videóikkal is. 

Az már nagyon régen is nyilvánvaló volt, hogy ahogy egyre szélesebb körben lett elérhető mindenkinek a mindenféle technika, és az internet, úgy változott meg az emberek élete is. Azok, akik sosem mertek, vagy tudtak kiállni a világ elé, az interneten akár mindenféle gátlás nélkül megtehették ezt, hiszen látszólag egyedül van otthon, és nem is feltétlenül van tudatában annak, hogy akárhányan látják őt. Aki rivaldafényre vágyott, könnyedén megtehette. 

A social média, és a mostanában nagyon népszerű videós megosztó oldalak pedig még komolyabb hangsúlyt adtak ennek. Nincs ezzel baj, mert rengeteg értékes és érdekes embert láttam már ezeken az oldalakon. 

De az, hogy idióta, más életét veszélyeztető kihívás elé állítunk bárkit is, az kicsit sem oké. Semmilyen helyzetben nem elfogadott. Ahogy az sem, hogy bármit is ígérnek érte, elfogadom. Ez egészen egyszerűen borzasztó felelőtlen és buta viselkedés mindkét fél részéről. 

Szavak sincsenek rá, hogy milyen mélységes döbbenet van bennem a történtek után. Annyi mindent láttam már itt, sosem éreztem azt, hogy félni kell egymástól. Most igen. 

Kedd

 Ma hatra mentünk mindhárman dolgozni, mert fél háromkor haza kellett jönnünk. Eriknek volt időpontja ma lézeres benőtt köröm "műtétre". Igazából hetek óta szenved ezzel, és már egy ideje nyilvánvaló volt, hogy elkerülhetetlen lesz, de kellett idő ahhoz is, hogy megbarátkozzon a gondolattal, meg ahhoz is, hogy a legdurvább gyulladást azért lehúzzuk róla. 

Aztán tegnap találtam egy helyet Budapesten a Rákóczi úton, ahová ma délután hatra lehetett időpontot foglalni, az ára is egészen normális volt. Elküldtem neki, hogy nézze meg, őt percen belül meg is volt az időpont. 

Hiába felnőtt már, azért én elkísértem, és legyőzve minden félelmemet attól, hogy mit fogok látni, be is mentem vele. Erősebb volt az aggodalom bennem, hogy hogy viseli majd, mint a saját félelmeim, és láttam rajta is, hogy ugyan férfi a javából, és ki nem mondaná, de örülne, ha nem egyedül kéne bemenni. 

Nagyon kedvesek voltak vele, és nagyon profik is. Erik is nagyon hősiesen tűrt mindent, de láttam, hogy ez bizony fáj neki. Már túl volt rajta, amikor elárulta, hogy inkább elviselte a fájdalmat, de nem akart még egy érzéstelenítő injekciót, mert az kegyetlen volt. 

Most pedig jön a gyógyulás rész. 

Hétfő

 Annyira rosszul aludtam, mint már hetek óta biztosan nem. Nehezen is aludtam el, fel is ébredtem az éjszaka közepén. Így aztán reggel borzasztó volt felkelni, mert akkor már tudtam volna aludni. 

De egészen más érzés volt úgy dolgozni menni, hogy már reggel is tök jó idő volt. Mondjuk szívesebben mentem volna inkább valami kellemesebb helyre. 

Semmi extra nem volt a mai napban, kivéve talán, hogy a szokásosnál is gyorsabban jelentkezett a klíma miatti problémám. Az a fajta, ami nem jelent betegséget, mégis olyan, mintha az lenne, mert kapar egy kicsit a torkom, néha elmegy egy kicsit a hangom. Egy-két nap alatt túl is leszek rajta, szimplán csak meg kell szoknom. (És igen, ki van takarítva nem az a baj) 

Vasárnap

 Ma azért rendes voltam, és pótoltam a tegnap elmaradt hazimunkákat. Kicsit persze megbántam, hogy nem tudtam le tegnap, de már mindegy. 

Erik ma reggel úgy kelt, hogy nem nagyon tudja mozgatni a csuklóját. Elég röhejes dolog történt vele tegnap este, mert a mérleg bekapcsolása közben roppant egyet a csuklójánál valami. Szóval a sztori vicces, az kevésbé, hogy fáj és nem mozog rendesen. Bekentük, fásliztuk, jegeltük. Sokat nem használt neki, de majd meglátjuk. Nyilván ha pár napon belül nem lesz érdemi változás, akkor meg kell mutatni orvosnak. 

Az is kicsit vicces, hogy a hét elején még este azért kapcsoltuk be a klímát, mert fáztunk, ma meg már azért kellett, mert meleg volt. Én ugyan bírtam gond nélkül a 26 fokos lakásban, a fiúk már kevésbé. 

Azzal gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, semmi kedvem holnap dolgozni menni. 

Szombat

 Wow, micsoda meglepetés időjárásra ébredtünk ma reggel. Egészen váratlanul ért még akkor is, ha már napokkal ezelőtt láttam a telefonomon az előrejelzést..

Rögtön olyan jó nyár illat is lett, és legszívesebben azonnal indultam volna a Balatonra.. Balázs sajnos dolgozott ma, így erre semmi esély nem volt. De lesz még erre alkalom. Az nagyjából kizárt, hogy még majd meg is unom, de szokták ezt mondani..

Sok mindent nem csináltam ma, még a mosást sem intéztem el, csak egy adag ruhát mostam. De mindegy, majd holnap is lesz nap. 

Most még nézzük a BL döntőt, bár részemről egyik csapatnak sem szurkolok, de éppen most úgy tűnik a PSG simán megnyeri majd, már két góllal vezetnek a 22.percben.

Nem könyves péntek

 Sajnos ezen a héten nincs könyves péntek, mert ugyan olvasok most is egy könyvet, de messze még a vége, és így nem akarok írni róla még. Nem sikerült most kiolvasni, mert Szegedre elfelejtettem elvinni, itthon meg valahogy nagyon lassan haladok most. De van ilyen is, nem mindig minden egyforma. 

Ma is korán kezdődött a nap, és ma is nagyon nehéz volt felkelni. Az vigasztalt, hogy ez az utolsó nap a héten. A munkanap gyorsan eltelt, mert volt mit csinálni, meg a tegnapi rossz hírek ellenére is jó hangulatban volt mindenki, jókat nevettünk. Annak ellenére is, hogy reggel azért kaptunk egy rossz hírt az egyik kollégánkról. De mindannyian bízunk benne, hogy végül minden jól alakul vele. 

Délután, mire hazaértünk itthon volt Patrik is. Most már ez az időszak jön, amikor a hétvégékre akad bőven más programja is, de azért igyekszik velünk is eltölteni egy kis időt. Mi pedig mindig örülünk neki. Az kicsit hülyén jött ki, hogy pont körmöshöz mentem ma, de azon már nem tudtam változtatni. 

Csütörtök

 

Ez nem volt egy jó nap. Már az ébredés is nagyon nehezemre esett, és nagyon nem esett jól az sem, hogy megint ilyen viharos szél fújt. Az meg különösen rosszul esett, hogy ma megkaptuk a tájékoztatást, hogy a szép kártya juttatást az idén felére csökkentették. Nehéz lenyelni ezt a békát is, de nem nagyon van más választás. 

Szerda

 Egészen unalmas nap volt ez. Nem az a fajta izgalom hiányzik, amikor valami váratlan történik, de mostanában az sincs nagyon, ami ad egy jó lendületet a napoknak. Mondjuk valami, amivel sokat kell foglalkozni, vagy gondolkodni. Nincsenek ilyenek, egyfajta várakozó álláspont van most mindenhol. Nem mind ugyanazt várjuk, de szemmel látható, hogy elfogyott mindenkiben a lendület. Nem jó ez egyébként, sőt, talán a legrosszabb, ami történhet, mert minden sztori halála a közöny, és az unalom. De ezt nem az én dolgom megoldani, és még ha időnként van is bennem törekvés más irányba terelni a dolgokat, hamar el is fojtom ezeket. 

43 nap múlva megyünk nyaralni, és most tök nehéz még elképzelni, hogy addigra tényleg nyár lesz már. Pedig már hétvégére is egészen jó időt mutat az időkép, de most már csak akkor hiszem el, ha ott tartunk, és tényleg úgy van. 

Vissza a hétköznapokba

 Ez a pár nap olyan jó kikapcsolódást jelentett, hogy nagyon sajnáltam ma reggel, hogy már nem egy újabb "azt csináljuk, amihez épp kedvünk van" napra ébredtünk. De mindig él bennem az a remény, hogy egyszer eljön ennek is az ideje. 

Hajnalban mentünk dolgozni, így nagyon korán kellett kelni. Fél kettőkor jöttünk haza. Megígértük még tegnap anyukámnsk, hogy ma délután elvisszük Székesfehérvárra, a nagyapám ott van kórházban. Nagyon nem volt rózsás a helyzet, amikor bekerült, azt gondoltam, hogy már nem is kerül onnan haza, de meglepően jól reagál az infúzióra. Holnap még kap vért is, és csütörtökön várhatóan haza adják. Csak félig megnyugtató ez, mert ágyhoz kötött beteg, ráadásul nem a kedves és türelmes fajtából. 

Újra itthon

 Ma reggel már úgy ébredtünk Szegeden, hogy tudtuk, vége is van az aranyéletnek, mert ma ma megyünk is haza. Azt nem mondom, hogy vissza fogunk menni, de jó élmény volt így kettesben ez a pár nap. Hálás vagyok érte Patriknak, magunknak biztosan nem fizettünk volna be egy ilyen hétvégére. 

Azt nem nagyon értettem, hogy miért van Balázs úgy besózva, és miért akar minél hamarabb indulni, amikor tök szépen sütött a nap, még sétálhattunk volna akár. De nem győzködtem, gondoltam, igazából mindegy, ha ő indulni akar, akkor induljunk, legalább találkozunk még Erikkel is, mielőtt dolgozni megy. 

Hát találkoztunk. És jól meg is ríkatott ez a gyerek. Hetekkel ezelőtt az volt a megállapodás, hogy nem lesz Fradi bérlet, mert drága, egy csomó szar meccsen voltunk, stb stb. Nem értettem vele egyet, és borzasztóan nehéz volt emiatt az utolsó hazai meccsen, de elfogadtam a döntést. Erik (ezt Balázs mesélte el) már az utolsó hazai meccs óta győzködte a többieket, hogy vegyék meg a bérletet. Aztán azt mondta, ő szeretne ezzel meglepni engem a szülinapomon, és ő kifizeti az övét és az enyémet. Egyezkedtek az utolsó pillanatig, de ma, amikor hazajöttünk, Roli hozta nekem a legújabb Fradi pólót, Erik pedig mutatta a bérletet a telefonján. Én meg sírtam örömömben, hogy ilyen jófej gyerekeim vannak. Balázs tegnap megvette nekem álmaim skechers cipőjét, amiben olyan a járás, mintha egy felhőn mászkálnêk..

Így lett egy sima hétfőből egy nagyon emlékezetes nap. 

Vasárnap

 Ma reggel végre napsütésre ébredtünk. És valóban, napsütésben egészen másképp fest a város. Délelőtt is sétáltunk egy hatalmasat, megnéztük a Szeged napja keretében rendezett hídi vásárt, sétáltunk a belvárosban. Az egészen érdekes, hogy azt gondoltuk, már mindenhol jártunk a belvárosban, mégis újabb utcákra is bukkantunk ma. 

Nagyon sokan voltak a vásáron már délelőtt is, nagyon színes forgatag volt a nézelődő embertömeg is, és a vásározók is. 

Ebéd után visszajöttünk egy kicsit a szállásra, aztán délután elmentünk még egy nagy körre. Este még a Dóm téren két koncerten is voltunk, a Nemazalány & Sofi (ők annyira nem tetszettek), és a Hooligans is fellépett. Utóbbi együttes egészen komoly koncertet adott, tetszett.