Még hét elején, amikor már láttam az előrejelzéseket, hogy hétvégén jó idő lesz, azt tervezgettem, hogy legalább egyik nap valahova el kéne menni kirándulni. Aztán végül ebből nem lett semmi, de igazából egy cseppet sem bántam. Ez most egy olyan csendes hétvége volt, amikor csak úgy voltunk, mindenféle kötelezettség és terv nélkül. Mindegyik napon akkor keltünk, amikor már kialudtuk magunkat, akkor ettünk, amikor éhesek voltunk, és azt csináltuk meg, amihez kedvünk volt. És ez most pont jó is volt így.
A választások utáni felpörgetett hangulat egész héten jelen volt szerintem mindenhol, nemcsak nálunk, csak kapkodtuk a fejünket, hogy az éppen aktuális történésekkel lépést tudjunk tartani. Úgy tűnt, hogy ha nem sikerül ez, akkor olyan lemaradásaink lesznek, amit nehéz lesz pótolni. Azt meg azért mégsem szerettük volna. Szerencsére van nekünk egy Erikünk, akire mindig lehet számítani, ha hírekről van szó, fáradhatatlanul osztja meg írásban is, szóban is ezeket, így még csak keresgélni sem kell általában.
Azt, hogy már vége is a hétvégének most nagyon sajnálom, mert most ezt a különleges csendességet, ami van bennem, bármeddig tudnám élvezni. De majd megpróbálom a zajban is fenntartani, hátha sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése