Egész héten azt vártam, hogy végre szombat legyen. Már tegnap délután ünnepeltem magamban ezt a mai napot, hogy milyen jó lesz, itthon lesz mindenki, jó idő is lesz.
Hát itthon volt mindenki, jó idő is volt, mégsem lett jó. Egy kiadós alvás után úgy keltem fel ma reggel, mint aki egész éjszaka futott. Nagyon fájt a lábam, de gondoltam, lehet, hogy sokáig feküdtem azon a lábamon, és csak simán elmerevedett, majd bejáratódik. Ez a rész jobb is lett egy kicsit, de minden más egész nap tartott. Minden porcikám fájt, mindent nagyon lassan tudtam csak csinálni. Emiatt aztán az ebéd sem úgy sikerült, ahogy terveztem, mert nem tudtam jól összehangolni a folyamatokat. Nem tudom amúgy mi lehet ez, mert nem érzem magam betegnek. Lehet hogy ez is csak a hormonok játéka, vagy csak arra a legkönnyebb fogni, nem tudom.
Remélem azért holnap már nem ilyen napom lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése