De aki már unja, annak jó hírem van, holnaptól megint jönnek a jól megszokott, egyforma hétköznapok otthon. Pedig teljesen meg tudnám szokni ezt a fajta életet, ami itt van. Itt sem siet senki sehova, tök türelmes és normális mindenki. A központ rész környéke gyakorlatilag teljesen fel van túrva, minden utca úgy néz ki, mint egy háborús övezet, az üzletek, vendéglátó egységek bejáratai gyakorlatilag egy -egy raklapból összetákolt lépcsőn megközelíthetőek, de úgy tűnik, senkit nem zavar ez. A munkások félreállnak a turistáknak, és fordítva is. Bevallom, magyar emberként rendesen rá is csodálkoztam erre, én ahhoz vagyok szokva, hogy ilyen helyzetekben mindenki néz a másikra, mint a véres rongyra, és legalább tízféle szitokszó hagyja el a száját, amíg elmennek egymás mellett. Ugyanez igaz arra is, hogy hányféle kultúrájú ember él itt egymás mellett békésen.
Ma már csak ilyen lájtos napot tartottunk, és csak itt helyben sétáltunk (de itt nem keveset), meg akartuk nézni a napfelkeltét, de nem sikerült úgy látni, ahogy szerettük volna, mert hát persze, felhős volt. Nem baj, így is jó volt. Ma is voltunk repülőket nézni, későn ebédeltünk a (most már hívhatom így) kedvenc éttermünkben. Aztán egy rövid szusszanás után még sétáltunk, kávéztunk, majd aztán söröztünk/aperoloztunk.
Most még összepakolunk, hogy ne mindent reggel kelljen, aztán holnap reggel elindulunk haza. És majd egyszer még biztosan visszajövünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése