Még ma is kitartóan fáj minden porcikám deréktól lefelé, ülni nagyjából a kínok kinját jelenti hosszabb ideig. Ennek ellenére azért dolgoztam is rendesen, és az idő nagy részében ültem. Korábban jöttem ma haza, mert mentünk meccsre. Egy elmaradt meccset pótoltak ma. Itt aztán megint ülni kellett jó sokat, meg ugye az oda-vissza út a kocsiban is csak így működik. Most háromnegyed tizenegy van, és már azzal biztatom magam, hogy még ezt a pár mondatot leírom, és elnyúlok előbb a kádban, utána meg az ágyamban, és majd úgy jó lesz.
A meccset szerencsére megnyertük, nagyon mérges lettem volna, ha nem így történik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése