Mióta van ez a projektcsapat dolog, és azzal egy csomó plusz feladat, nem nagyon vannak unalmas munkanapjaim. Nem bánom amúgy, mert sokkal jobban telik az idő is így, meg egészen másfajta gondolkodásra is sarkall az egész. Ez meg rám fér éppenséggel.
Azért amikor akad valamennyi üresjárat, akkor rendszeresen azon kapom magam, hogy visszaemlékszem milyen jó volt nemrég Tenerifén, aztán Prágában. Kicsit szürreális élmény, hogy ugyanígy sétáltam több, mint háromezer kilométerre innen, mint itt. Mármint az a része, hogy én voltam ott, és én sétáltam az óceán partján. Azért nagyon hálás vagyok a fiúknak, hogy ott vannak velünk, mert nagy biztonságérzetet ad, hogy ők bárhol is vagyunk, értik minden szavát annak, amit mondanak nekünk. Nélkülük kevésbé lennénk bátrak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése