Van a héten ez az érdekes hullámvasút érzés bennem. Hétfőn és szerdán teljesen más volt megélni a munkanapot, mint kedden és ma. Egészen látványos minőségi különbséget jelent olyan emberekkel lenni egész nap, akik keresik a fejlődés lehetőségét, mint olyanokkal, akiknek ez eszébe sem jut. Úgy tekintek erre most, hogy amúgy milyen jó, hogy legalább néha a másik perspektívából is szemlélhetem ezt.
A világban zajló események nem azok, amik okot adnak a bizakodásra, de reménykedem benne, hogy azért mégis majd valakinek megjön az esze. Az, hogy statisztikai vagy történelmi szempontból nem ez az emberiség legnehezebb időszaka, lehet, hogy így van, csakhogy az én életem most van, és így másképp értékelem a jelent. Kis porszem vagyok ebben a gépezetben, a magam egyszerűségében nem is értem, hogyan lehet még mindig területekért és hatalomért harcolni, amikor ennél sokkal fontosabb dolgokra is fordíthatnák ezt az energiát. Na mindegy.
Az viszont tök jó, hogy már úgy jövünk haza délutánonként, hogy még süt a nap, és még hazaérkezés után is tök sokáig így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése