Hajnali negyed ötkor hárman készülődtünk munkába. Sötét éjszaka volt még igazából, az is a barátságtalan fajtából, mert éppen szakadt az eső is. Mindegy, mert menni kellett. Az éjszakás kollégák mindig nagyon örülnek, amikor megérkeztünk. Mondanám, hogy azért, mert szeretnek bennünket (hát azért a többséggel jóban vagyunk), de inkább az a kitörő öröm oka, hogy nekik ilyenkor már lassan vége a munkaidőnek.
A munkanap gyorsan eltelt, mert bőven akadt megoldandó feladat mindenkinek. Jutott bőven ma is a hülyeségből is. Volt, aki végérvényesen le is szerepelt nálam a mai teljesítményével. A sokadik esélyt kapta már tőlem, de ezúttal az utolsót is eljátszotta.
Délután voltam megcsináltatni a körmömet, most épp ötféle piros van egy -egy kezemen. Szeretem ezeket a sokszínű körmöket.
Így este tíz óra környékén már nem nagyon tudom összeszedni a gondolataimat, most már jólesik becsukni a szememet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése